Pest Megyi Hírlap, 1975. március (19. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-11 / 59. szám

VIDÉKE PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA T XVH. ÉVFOLYAM, 59. SZÄM 1975. MÁRCIUS 11., KEDD Ecsertől Pilisig Nőnapi megemlékezések a járásban Az Országos Vetömag-ter-1 méltető és Ellátó Vállalat mo- I nori központjában ünnepi J ebédet adtak a nőknek, s az ünnepségre meghívták a nyugdíjasokat és bedolgozókat is. Az 1. sz. iskola úttörői ked­ves műsorral köszöntötték az- ünnepség részvevőit, majd Vámos Géza igazgató mondott ünnepi beszédet. Emlékeztetett a történelemre, amely március 8-át a nők napjává nyilvání­totta. A monori központban is évről évre többel tesznek a nők munkakörülményeinek ja­vításáért. Tavaly sor került az alacsony fizetések rendezésére. Örvendetes tényként említette Vámos Géza, hogy a központ­ban dolgozó nők valameny- nyien elvégezték az általános iskola nyolc osztályát, s egyre többen kerülnek magasabb munkakörökbe. A nők megbe­csülését jelenti az is, hogy va­lamennyien csak egy műszak­ban dolgoznak. Ezután át­nyújtotta a vállalati kiváló dolgozó kitüntetést Virányi Istvánná üzemi dolgozónak, s ezer forint pénzjutalmat Oberle Tibornénak. Burján Imre, az üzemi szakszervezeti bizottság nevé­ben köszöntötte a gyengébb nem képviselőit. A nyugdíjba vonuló Monori Lászlónénak és Kalocsai Sándornénak pénz- és tárgyjutalmat adott át. A tmk-műhely dolgozói ajándéktárgyat készített k a nőknek, s ezeket tombola út­ján sorsolták ki. ★ Gyomron a községi nőnapot a művelődési házban tartot­ták meg, amelyen száznál töb­ben vettek részt. A magtódi Univerzál Tsz férfidolgozói a helyi művelő­dési házban köszöntötték a közös gazdaság lányait, asszo­nyait. Az egy-egy csokor hóvi­rág mellé ajándékot is kaptak. A Volán 20. sz. Vállalat nó- dolgozóinak a monori járási művelődési házban rendeztek kedves ünnepséget. Külön- autóbusz hozta Budapestről, Nagykátáról, Dabasról a ven­dégeket, akik között termesze- j tesen a monori főnökség nő­dolgozói is helyet foglaltak. Az ünnepi köszöntő után a Kos­suth iskola úttörőcsapatának „Zója” raja adott műsort tisz­teletükre. Megható volt a monori öre­gek napközi otthonában a nő­nap: a Hazafias Népfront nagyközségi elnökségének kép­viselői látogattak az idős asz- szonyokhoz, s adták át virá­gaikat, köszönő, köszöntő sza­vaik kíséretében. ★ A járás valamennyi intéz­ményében is virággal, aján­dékkal köszöntették a nődol­gozókat. (k. zs.—g. j.) ELET, ERŐ, EGÉSZSÉG Növekedett a tejfogyasztás Üllőn Amikor az élelmiszert árusí­tó üzletek zárva vannak, va­sárnaponként, Üllőn, az ital­boltokban árusítják a tejet. Az ÁFÉSZ kereskedelmi főosztá­lyának intézkedése bevált, a vendéglátóegységek havonta átlagosan 12 000 liter tejet ér­tékesítenek. AZ ÁFÉSZ különben Ül­lőn a múlt ev október 31- ig üzleteiben 299 ezer 781 liter tejet értékesített. Az előző év hasonló időszaká­ban ez a mennyiség 247 000 li­ter volt. A tejfogyasztás tehát 52 781 literrel emelkedett. A tej a természetes táplálé­kok sorában az első helyet foglalja el, a zavartalan élet­funkcióhoz szükséges fehérjék, zsírok, szénhidrátok, ásványi sók és nélkülözhetetlen aminó- savak kedvező aránya ellenál- lóbbá teszi a szervezetet, fo­kozza annak teljesítőképessé­gét. A sportolók is nagy elő­szeretettel fogyasztják. Ugyanilyen arányban emel­kedett a kakaóértékesítés is. 1973. január 1. és október 31. között 23 301 félliteres tasak fogyott el; 1974. első tíz hónapjában 26 ezer 705 tasak kakaót vásároltak az üllői AFÉSZ- okban. Az iskolatej értékesítésével a2 iskola közelében levő 6. sz. ön­kiszolgálóbolt foglalkozik, ok­tóberben 432 pohár tejet és ugyanannyi kakaót fogyasztot­tak az iskolás gyerekek, pedig abban az időben már az isko­lában is volt árusítás, az érté­kesített mennyiség napi 200 pohár. Ha figyelembe vesszük, hogy a zöldséges bolt is árusít tejet, napi körülbelül 150 literes mennyiségben, akkor megálla­píthatjuk, hogy az egy lakosra jutó havi át­lagos tejfogyasztás eléri a hat litert. Ez a mennyiség lényegesen alacsonyabb a városi átlagnál, pedig az állam ahhoz, hogy minden család asztalára bő­ségesen jusson tej, tetemes anyagi támogatásban részesíti a tejtermelő gazdaságokat, hi­szen a tej előállítási költsége jóval több, mint az ötforintos fogyasztói ár. Üllőn például az Űj Tavasz tehenészetében egy liter tej előállítási költsége 5.38 forint, Úriban 6,65 forint lite­renként. Kiss Sándor Gálné, Mo Olyan fiatal, hogy egyre i növekvő csodálattal jegyzem, a munkával zsúfolt esztendők történetét. Vallomás — Kezdjük 1947-nél! Tu­lajdonképpen akkor kapcso­lódtam be a közéletbe, egész­ségügyiként dolgoztam. Tisz­tasági mozgalmat hirdettünk, kijártunk a házakhoz el­lenőrizni, dicsérni, elmarasz­talni ... Segíteni. 1948-ban lettem az MNDSZ egészség­űre, a következő esztendőben pértmegbizatásként kaptam, hogy harmadmagamxnal meg kell szervezni Monoron a Vö­röskeresztet. Rövid idő alatt sikerrel jártunk, hetven tag­gal kezdtünk — 1952-ig vol­tam a csoport titkára. Köz­ben új teendő következett, a íöldművesszövetkezet szer­vezése. Állást is vállaltam: az első földművesszövetkezeti vendéglő pénztárosa lettem. Hét hónap után MNDSZ- iskolára küldött a párt. A já­rási népművelési előadói tiszt­ség várt rám. Ez azt jelen­tette, hogy tevékenység éjjel­nappal, mert szigorúan kö­tött munkaidőben járási kul­turális seregszemléket rendez­ni. népi hagyományokat fel­kutatni, ismerkedni, szervez­ni nemigen lehet... Hajnal­ban felkeltem ebédet főzni, éjszaka vasaltam, mert a csa­ladot, a gyerekeket sem ha­nyagolhattam el. — 1957-ben a járási tanács pénzügyi osztályára kerültem, majd újra mozgalmi munka következett: a járási nőta­nács titkára lettem — de csak 1958 februárjáig. Akkor jött ugyanis haza a férjem párttitkámak, s ez a két, sok­sok munkával, idővel, ener­giával járó funkció már nem volt összeegyeztethető... Vö­röskereszt-titkárként dolgoz­tam tovább, innen mentem nyugdíjba is. — Persze, a munkától az ember azért nem szakadhat el, nagyon szép feladatot vál­laltam, csinálom ma is: a gyermek- és ifjúságvédelmet. Veszélyeztetett gyerekekkel foglalkozom. Az emberekért A szigorú életrajzi adatok, a számok közé olyan sok minden fér... Az például, hogy a Vöröskeresztben töl­tött éveket „vérrel lehet mér­ni”: hány ember életét men­tette meg vajon az akkor szervezett véradómozgalom, s hány embert nevelt az egy­más iránti segítőkészségre? És azt is, hogy a cigánytele­pen szervezett gyermeknapon terített asztallal várták ő'ket. A veszélyeztetett gyerekek szülei számára rendezett szü­lői értekezleten hányféle gond, baj kiáltott segítségért? Nem mehet el szótlanul az ember olyan dolgok mellett, amelyekben valamit is tenni tud. Sokszor érzi) hogy fá­radt, hogy most már abba­hagyja, de ez lehetetten. Édesanya helyett Itt, a monori József Atti­la utcában Gál Jánosné ka­puját sokszor kinyitják. Jön­nek segítséget kérni, beszél­getni, névnapot köszönteni; ünnepségre, értekezletre, lá­togatóba hívják. S bár frissek még a könnyek, a férj, Gál János, a monori községi párt- bizottság volt titkára nemrég hunyt el — a munka, mások gondjainak enyhítése ezen a fájdalmon is enyhít. — Egyszer bekopogott hoz­zám egy fiatalasszony. Péte­riből jött, azt mondta, olya­nok küldték, akik ismernek engem. Elmesélte még a leg­bensőbb ügyeit is... Mit se­gíthetek tulajdonképpen? — kérdeztem. Csak beszélgetni jött. Tanácsot kérni. Mert­hogy neki nincs édes­anyja .. K. Zs. A brigádnaplóból Nincs egyszemélyes gondjuk Fények villannak a foszla­dozó ködben. A szerteszóródó sziporkák vassínek tucatjait világítják be. Egy ideig elné­zem még, hogy a fémszerkeze­tek miként „forrnak” össze kapukká, kerítésekké, s csak azután lépek be az iroda te­nyérnyi helyiségébe. Kis . ő múlva már Gáspár Mihállyal, az Üllő és Vidéke ÁFÉSZ vecsési lakatosüzeme csoportvezetőjével beszélge­tünk, a brigádnaplót lapozgat­juk. „... brigádnaplónk az ered­mények bemutatására törek­szik. Naplónkból talán hiá­nyoznak a szép szavak — tu­datosan kerüljük a frázisokat — de ne ez legyen a fő szem­pont, hanem a hév, a lelkese­dés ...” Hasábokon át lehetne sorol­ni, hogy akaratuknak milyen megnyilvánulásai vannak. Leghívebben úgy fogalmazhat­nék, hogy ritka szép, követen­dő példáját adják az összetar­tásnak. Az együttes cselekvés együtt gondolkodás — noha ez így sehol sincs előírva — való­ságos, mindennapos igénye, programja lett a huszonvala- hány főt számláló kis közös­ségnek. Ezen elsősorban egy­mást segítő, támogató szándé­kukat keli érteni: közös rész- vállalást az egyszemélyes gon­dokból, problémákból. Munka­időben és azután ... Megható sorok arról, hogy a brigád mikor, kinek és miben nyújtott segítséget. Elsősorban építkezési, tatarozás! beszámo­lókról olvashatunk, de a bri­gádkrónikás arról sem feled­kezett meg, hogy hangulatos, olykor szellemes epizódokat közöljön a munkák utáni együttlétekről, vacsorázgatá. sokról __ Ug yanilyen sokrétű a brigád társadalmi, politikai arculata is. Valamennyien elkötelezet­tek. A számba jöhető, képes­ségekhez igazodó tisztségek és funkciók mindegyikét betölti valaki. A marxista középisko­lás ugyanúgy megtalálható so­raikban, mint bírósági népi ülnök, önkéntes rendőr, vagy tanácsi munkában részt válla­ló. Lakóhelyük szépítéséért, építéséért vállalt társadalmi munkák értéke — együttesen — tízezer forintokban mérhető. Ezek után logikus a követ­keztetés: a termelő munkában is hasonlóképpen állják meg a helyüket. Az ÁFÉSZ ipari üzemei ossz termelési értéké­nek mintegy felét itt állítják elő. Ez havi periódusokra bontva megközelíti a 700—800 ezer forintot. Joggal mondható, hogy a termelés közben olykor meg­mutatkozó hibák, feszültségek akaratukon kívüli jelenségek. Az anyagszállítás fogyatékos­ságaiból következnek. Ha ez kivédhetetlen, kész tények elé állítja a kollektívát. Olyankor gyakoriak az átszervezések, át­csoportosítások. Az ilyen nehézségekkel szemben — mint ahogy Gás-h pár Mihály kesernyésen meg-« jegyezte: — akármilyen erőd* kollektíva vagyunk is, sajnos, nem tehetünk semmit. Baky László TESTÜLETBŐL EGYESÜLET Önkéntes tűzoltók közgyűlése Gyomron A volt ifjúsági házban tar­totta tisztújító közgyűlését az önkéntes tűzoltók gyömrői testületé, amelyen részt vett Bata János országgyűlési kép­viselő, Fülöp József járási tűz­oltóparancsnok és Garamvöl- gyi István tanácselnök is. Szabó ' László parancsnak számolt be a testület múlt évi munkájáról. Gyömrőn is — mint a járás más községeiben — javult a tűzvédelmi munka. 1974-ben csak két kisebb tűzeset történt a község­ben; a megelőző munka tehát jónak mondható. A járási tűzoltóversenyen különösen az üzemi csapatok értek el jó eredményt, kitűnt közülük is a TÖVÁL csapata, amely első helyezést ért el. Év közben a Fővárosi és a Pest megyei Tanács pénzéből tűzoltókocsit kaptak a gyom- rőiek, amelyet ünnepélyesen adtak át részükre. Az idei feladatok között sze­repel a közintézmények tűz­védelmi felülvizsgálata. Erősíteni akarják az után­pótlást, s még több úttörő- rajt szerveznek. Ezután a közgyűlés kimond­ta a testület egyesületté való alakulását, majd sor került a vezetőség és tisztségviselők megválasztására. Az egyesület parancsnoka ismét Szabó László lett. Elnökké Nemes Árpád rendőr főhadnagyot vá­lasztották. G. J. MŰSOR MOZIK Gyömrő: A rendőrség meg­köszöni. Maglód: Lóháton ágyútűzben. Mende: Két bal láb az ezredben. Monoig: Be­kötött szemmel. Pilis: Három - milliárd, lift nélkül. Üllő: A lopakodó Hold. Vecsés: Tibbs és a szervezet. MŰVELŐDÉSI HÁZAK Péteriben 18-tól 22 óráig: klubfoglalkozás, de ekkor tart­ja próbáját az irodalmi fnikro- színpad is, Üriban 17.30-tól 19.30-ig: társastánc qs szabás­varrás tanfolyam, Halász Ju­dit előadói estje Gyömrőn 18- kor a művelődési házban, Mo­noron 19.30 órakor kezdődik a Hangulat presszóban. Gyom­ron 18 órakor lesz a PAN amatőr filmklub összejövetele, 19-kor: a fiatal utazók klubja. ŰTTÖRÖIIÁZ Gyomron, 3.30-tól 10.30-ig: orosz nyelvi levelezés, 15-től 17-ig: riporter- és foto-; 16- tól 18-ig modellező szakkör. Szabálysértések Dunaújváros egyik bisztró­jában botrányos , részegség miatt vonták felelősségre T. Istvánná sülysápi lakost. A járási rendőrkapitányság igaz­gatásrendészeti alosztálya 500 forint pénzbírsággal sújtotta T-nét. Ezer forint pénzbírságot kell fizetnie J. András vecsési la­kosnak, mert úgy vezette sze­mélygépkocsiját, hogy a veze­tői engedélye nem volt nála. ★ H. János sülysápi lakos Bu­dapesten, a Keleti pályaudva­ron részegségével megbotrán­kozást okozott az utazóközön­ség körében, ötszáz forint pénzbírságot kell fizetnie. Súlyos műszaki hiányossá­gokat fedeztek fel R. József sülysápi lakos gépkocsiján a rendőrjárőrök, azután, amikor megállították, a fék nem mű­ködött, a gumiköpeny teljesen sima volt, s a kormányház le volt szorítva. Ráadásul a rend­őr megállj jelzésére tilosba hajtott. Ezerötszáz forint pénz­bírság megfizetésére kötelez­ték. ★ V. István vecsési lakosnak 1590 forint pénzbírságot kell fizetnie, mert Budapesten úgy vett részt közúti forgalomban, hogy vezetői engedéllyel nem rendelkezett, s c vásárolt mo­torkerékpárt nem íratta át sa­ját nevére. (r.) Az utolsó találkozás — Szereti a meleget? — fogad pizsamában Szabó Lajos vecsés-újtelepi lakásában, és magyarázólag hoz­záteszi: — Mióta betegeskedem, nagyon fűtök. — Az előszobából nyíló kis szobácskába vezet és körülmutat. — A rezidenciám. — Vecsésen 1920 óta lakom, de mi tagadás, mindig pesti­nek éreztem magamat. Ez az otthonom, de Pestre hazamen­tem. — A gyári pártbizottságnak majdnem két évtizedig voltam a tagja. 1948-tól függetlení­tett szakszervezeti titkárként dolgoztam a Csavarárugyár­ban, egészen 1972. évi nyugdí­jazásomig. Egykoron eszterga­gépen melóztam. Az asztalfiókjában régi ira­tait keresvén mondja: — Ti­zennyolc éves voltam 1930- ban. A szeptember elseje nem­csak a nagy tüntetés miatt, hanem azért is emlékezetes számomra, mert azon a napon születtem. Brenyák János mesterem, későbbi idős szak­társam óva intett: — Bele ne keveredj, gyerek! — mondot­ta hangosan, és súgva hozzá­tette. — A szociáldemokraták lepaktáltak a kormánnyal. Ne csináljanak bohócot belő­lünk ... — és köpött egyet. — Mintha most is látnám az öreget, az arca kipirult, a nyakán kidülledtek az erek... — Csendes tüntetésként in­dult, de nemsokára már tele tüdővel ordítottuk: MunkátI Kényeretl Az Oktogon téren lett volna a nagygyűlés; Peyer beszélt, de megdobáltuk. To­jással, almával, paradicsom­mal lehetett — ez volt az ulcáz —, de bizony üvegek és kövek is repültek feléje... A ligetben- rendőrök támadtak ránk. Engem is megkardla- poztak. Aléltan feküdtem egy fa tövében, és képzelje, ki ébresztgetett, a Brenyák Já­nos bácsi... 1940-ben tud­tam meg, amikor letartóztat­tak, hogy... és a tüntetés egyik kommunista párti szer­vezője volt... 1944-ben nyi­lasok szállták meg a gyárun­kat ... Leszerelik és a gépeket kiviszik Németországba — terjedt el a hír. — Nem részletezem... Ki­zavartuk őket, és mi szereltük szét a masinákat. Az alkat­részeket eldugtuk... Amikor jöttek a németek, azt mond­tuk, hogy a nyilasok szétsze­relték. Kiviszik Németország­ba — mondták, de itthagytak bennünket. — Nevetve foly­tatja — ha hallotta volna, miket mondtak rájuk... — Részt vettem az újjáépí­tésben ... Az államosítások­ban ... Az ellenforradalom ki­törése után leváltottak. Egy hetet Vecsésen töltöttem, de később visszamentem. Mon­dom: dolgozni csak hagytok? Elzavartak. — A kommunisták még melósoknak sem jók — kiabálták utánam. — Mereng­ve néz ki az ablakon. — Beteg vagyok, és igen­csak megöregedtem. Nagyon alacsony a vérnyomásom. Gyakran elesem — széttárja a kezét —, látja, mi lett a régi harcosból? Tekintete lázasan ég, fakó arcán tűzrózsák nyílnak ki. összehúzott szemöldökkel folytatja. — A feleségem két éve meghalt. Dolgozni nem tudok. A gyerekeim jók hozzám, de egész nap egyedül vagyok. A községben alig ismerek vala­kit. Annyira lefogytam, hogy jóformán az utcára sem bí­rok már kimenni... Hálóköpenyt terít magára, amikor kikísér. Fekete kutya ugrik elénk, farkcsóválva, örömmel. Két vadgalamb násztáncot lejt a levegőben, majd hol a szilva-, hol a barackfa ágaira telepedve repdeső szárnyakkal kergetik egymást. — Itt a tavasz, pedig még csak február végefelé járunk még. S ahogy a szikrázó nap­sütést érezzük, mi sem gon­dolhatunk másra. Egy kis idő múlva Szabó bácsi mégis megborzad. — Fázom — és össaébbhúz- za köntösét. Búcsúzóban jó egészséget, gyógyulást kívánok. Legyint, majd széttárja a kezét... — És ha 1930-ban ottmara­dok?... — És témát váltva: — Látogasson meg május tá­ján, meglátja, sok érdekeset tudok mesélni, akkor talán jobban érzem majd magamat. Megkéstem a látogatás leírásával. A történet a jegy- zetfüzetemben maradt és azt lapozván csak most talál­tam rá. Lám, milyen a sors. Már az utolsó sorokat Ír­tam, amikor a postás csengetése riasztott fel. Levelet kaptam: „Édesapát kívánsága szerint a tegnapi napon csendesen eltemettük, ifjú Szabó Lajos.” Kovács György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents