Pest Megyi Hírlap, 1975. március (19. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-09 / 58. szám

Vád Mihály- szavaló verseny j Jelentkezőket várnak Szavalóverseny, valamint irodalmi színpadok és ifjúsá­gi klubok találkozó helye lesz június 26-a és 29-e között a veresegyházi Váci Mihály mű­velődési központ. A veresegy­házi művelődési központ és a Pest megyei művelődési köz­pont által meghirdetett pályá­zat támogatói között ott talál­juk a Népművelési Intézetet, a budapesti Irodalmi Színpa­dot, a Pest megyei tanács mű­velődési osztályát, a KISZ Pest megyei bizottságát, a gö­döllői járási hivatal művelő­dési osztályát és a KISZ gö­döllői járási bizottságát. A rendezők olyan tizenöt és har­minc év közötti fiatalok je­lentkezését várják a Váci Mi­hály szavalóversenyre, akik megyénk területén élnek, vagy dolgoznak. A versmondóknak egy Váci Mihály verset kell előadniuk, a szabadon válasz­tott vers pedig ugyancsak Vá­ci-költemény, vagy egy ma élő magyar költő verse lehet. Az irodalmi színpadok no­vella, kisregény vagy riport' színpadra feldolgozott változa­tával, vagy verses összeállítás­sal indulhatnak a versenyben. Elküldhetik a nevezésüket a versenyre olyan ifjúsági klu­bok is, amelyek a Kiváló ifjú­sági klub pályázaton kiváló, vagy aranykoszorús minősítést nyertek. A klubok, az irodalmi szín­padok és az egyéni versmon­dók nevezéseiket április 15-ig juttathatják el a Váci Mihály művelődési központba. Brigádok a bölcsődéért Száz VKpo 1-es A Ganz Műszer Művek gö­döllői Árammérőgyára 1. szá­mú műszerészműhelyének nyolc szocialista brigádja kommunista szombatot szer­vezett, amelynek bevételét a gyár bölcsődéjének felépítésé­re ajánlották fel. A kommu­nista műszakon hatvankilenc szocialista brigádtag vett részt, s a Horák Zoltán ve­zette Kilián György brigád­ból például senki sem hiány­zott. A műszak során a bri­gádok elkészítettek száz da­rab VKpo I-es kapcsolóórát, amelynek értéke 127 ezer 200 forint. T. P. H. ÉVFOLYAM, 58. SZÁM 1975. MÁRCIUS 9., VASÁRNAP Mariska, kerékpárral 232 emelet, 12 eser 200 méter... TALLÓZÓ A 10. héten történt Vasárnap, március 2-án Veresegyházon, a Váci Mihály Művelődési Központban vette kezdetét a Galga menti népmű­vészeti találkozó második, befejező szakasza. E napon került sor az első szakági bemutatókra. Megnyitották a képzőművé­szeti és népművészeti alkotások kiállítását, majd ugyancsak délelőtt kezdődött az iskolások, úttörők bemutatójával a népi együttesek és tánccsoportok föllépése. (Március 5.) Hétfőn, március 3-án Bagón a Dózsa György Művelődési Központban, Galgahévízen a tanácsház épületében ült össze a Hazafias Népfront helyi bizottsága, s hallgatta meg az elmúlt esztendőben végzett munkáról szóló jelentést, s tárgyalta meg az idei feladatokat. Ülést tartott a Hazafias Népfront erdőker- tesi községi bizottsága is; időszerű feladatokról és a munka­tervről tárgyaltak. E napon tartott ülést a HNF isaszegi nagy­községi bizottsága is. Tanácskoztak a KISZ gödöllői végre­hajtó bizottságának tagjai is, s elfogadták a KlSZ-bizattság- nak az idei forradalmi ifjúsági napokra készített intézkedési tervét. Ebben szerepel az is, hogy az idén újra megrendezik — március 15-én — a József Attila szavalóversenyt, az ifjú­kommunisták és az úttörők részére. (Március 7.) Kedden, március 4-én zárszámadó közgyűlést tartottak a bag—hévízgyörki egyesült Petőfi Termelőszövetkezetben. Szerdán, március 5-én zárult le járásunkban a termelő­szövetkezeti zárszámadások időszaka. Az utolsót ezen a napon tartották a mogyoródi Arany János Termelőszövetkezetben. Délelőtt ülést tartott a gödöllői városi párt-végrehajtóbizott­ság. A napirend — amelynek előadója Plutzer Miklós, a vá­rosi pártbizottság első titkára volt — így hangzott: Jelentés az MSZMP Pest megyei Bizottsága közművelődési határozatának végrehajtásáról Gödöllő városban, különös tekintettel a mun­kásművelődés érdekében tett intézkedésekre. Csütörtökön, március 6-án ülést tartott a városi tanács végrehajtó bizottsága. Többek között meghallgatták Benedek János tanácselnök jelentését a tanács által megkötött együtt­működési megállapodások eredményeiről. Az ugyancsak dél­előtt megtartott járási párt-végrehajtóbizottsági ülésen meg­beszélték az idei politikai ünnepségek tervezetét, s meghall­gatták a beszámoló jelentést a pártszervezeti választásokról. E napon pártbizottsági ülést tartott az MSZMP városi bizott­sága, amelyen Méray Tibor, a pártbizottság titkára számolt be az idei gazdaság- és várospolitikai feladatokról, a tavalyi gaz­dasági eredményekről. A tennivalókat az MSZMP KB 1974. december 5-i határozata alapján alakította ki a városi párt- bizottság. Délután — a nemzetközi nőnap alkalmából — a já­rási pártbizottságon negyven asszonyt láttak vendégül, akik harminc éven át munkálkodtak a nőmozgalomban. A vendé­geket Kis Emil, a járási pártbizottság első titkára köszöntötte meleg szavakkal. Pénteken, március 7-én város- és járásszerte, az üzemek­ben, intézményekben, vállalatoknál a nődolgozókat köszöntöt­ték. Ezen a napon tartotta mérlegzáró közgyűlését az aszódi Vegyesipari Szövetkezet. Késő délután Dányban, a 2-es számú iskolában a tömegpolitikai ismeretterjesztésről tartottak nép­frontestet. (Összeállította: Fehér Béla) Kollégiumi napok '75 Kiállítások, előadások, viták A minap bekopogtattam Nagy Istvánhoz, a gödöllői 1- es számú postahivatal vezető­jéhez, hogy néhány adatot megtudjak egyik dolgozójuk­ról. Nagy István készségesen tájékoztatott, elismerve, jól választottam, hiszen ők is ép­pen azt a dolgozót terjesztet­ték fel jutalmazásra. Számok és a valóság A Munkácsy úti lakótelepen, a postások nyelvén a 8-as számú kézbesítői körzetben dolgozik özv. Szalay Attiláné. Reggelente menetrendszerűen érkezik, hozza a leveleket, az újságokat, színes lapokat, s havopta megjelenik az esti órákban is, s beszedi a tv- és a rádiódíjakat. Munkája tu­lajdonképpen egyszerűnek tű­nik, s kevésbé fáradságosnak. Ismerem a postásokra háruló terheket, s ennek tudatában indultam el, hogy róla írjak, róla, aki miniszteri dicséret­ben részesült. Reggel öt órakor teljes vi­lágosságban a posta, a kézbe­sítők szobája benépesült, ott van a sajtófelelős is, osztják szét a lapokat, válogatják a leveleket. Fél hétre „felmál- háznak” a poktások, szétszé­lednek a kézbesítők, s közöt­tük van özv. Szalay Attiláné ,is. írtját a Munkácsy úti lakó­telep felé veszi. Átkel a múlt esztendőben épült kelet—nyu­gati fő gyalogút kis hídján, a élelmiszerüzletnél leadja a küldeményt, aztán következik a szolgáltatóház, s ezzel már kellős közepében van a mun­kának. Járja a házrengeteget, a lépcsőházakat, az emeleteket. Napjában — ki gondolná — j 232 emeletet mászik meg, s i 426 levélszekrénykébe helyezi I el a küldeményeket és 12 ezer I 200 métert gyalogol, ami bi­zony nem csekélység. Egysze­rűek ezek az adatok — így le­írva. Szekrénykék nélkül Hű társa a kerékpárja, amelyen elől és hátul fémlá­da púposodik, míg az asszony nyakában ott lóg a kézbesítő- táska, amelyet ha jól megpa­kolnak, bizony nehezebb, mint a hordozója. De nemcsak a táska nehéz, sokszor a na­pok is azok. Ilyen például a csütörtök és a péntek, amikor az úgynevezett színes újságo­kat hordja. Persze nem „laza” munkanap az sem, amikor a nyugdíjakat viszi. A legtöbb helyen már fel­szerelték a levélszekrényeket, így a lépcsőházban lebonyolít­ható a kézbesítés egyébként hosszadalmas és fáradságos művelete; ám a szövetkezeti lakásokhoz még nem szereltek *el lépcsőházi szekrénykét. Van hát miért talpalni! Mindezek tudatában ültem le Szalaynéval beszélgetni. ... A zalai olajtelepek szom­szédságában, Tormaföldjén született, ahol édesapja gép­kocsivezető volt. Az akkori kis Mentes Máriának négy testvére volt, s persze van ma is. Ö a legidősebb, utána kö­vetkezett Sándor, Margit. Klá­ra és Rózsika. Mariska — Szalayné — fia­talon bekapcsolódott az ifjúsá­gi munkába. Az általános is­kola nyolc osztályának elvég­zése után vasesztergályos ipa­ri tanuló lett, majd szakkö­zépiskolában érettségizett le. Eközben megismerkedett az egyik faluban dolgozó katoná­val, a gödöllői Szalay Attilá­val. Az ismeretségből házas­ság lett. s az addig csak tér­képről ismert Gödöllőre köl­tözőt: férjével. Mielőtt a házasság utáni esztendőkről beszélne, vissza­lapoz ... 1951-ben ott volt a berlini VIT-en, aztán szak- munkásiként tapasztalatcserén járt Prágában és Bukarestben. Négy gyermekük született, s az első unoka is a világra jött már, s hamarosan követi őt a második. A nagy szomorúság, az, hogy férje 43 éves korá­ban szívroham következtében elhunyt. Tizenegy esztendő Szalayné immár tizenegy esztendeje szolgálja a postát, s hogyan, arról tanúskodik a korábbi igazgatói, s az utóbbi miniszteri elismerés. A leg­több kihordani való lap a Rá­dió és Televízió Újság, ezt kö­veti a Pest megyei Hírlap, majd a Népszabadság. A me­gyei lapból — mondta — lé­nyegesen több fogy, amióta naponta megjelenik a népsze­rűvé vált Gödöllő és Vidéke. Ö maga is átolvassa minden­nap az újságokat. A címzett szeme könnybe lábad A munkája mellett most végzi az alapfokú postaforgal­mi tanfolyamot, ez hét hóna­pos. Ha elölről kezdhetné az tletét — mondja — nem tudná1 mit is csinálna, választaná-e. megint a már megtett utat? Az azonban bizonyos, hogy amit csinál, azt gondosan, sze­retettel teszi. Sokszor még a „tett színhelyén” van, amikor a címzett szeme könnybe lá­bad, mert a nagy táska nem csak jó, hanem rossz híreket is tartalmaz. Ma mintha vidámabban közlekedne, mintha gyorsab­ban gurulna a biciklije. Solsan köszöntik ma a mi postásunkat, alkárcsak a töb­bi nqdolgozót. Csiba József Politikai, szakmai és kultu­rális rendezvények, kiállítások és sportrendezvények tarkít­ják a március 13-a és 26-a kö­zött a gödöllői Agrártudomá­nyi Egyetem Nyisztor György kollégiumában megrendezésre kerülő Kollégiumi napok ’75 rendezvénysorozatának prog­ramját.-Az előadásokat és be­mutatókat a rendezők a for­radalmi ifjúsági napok, ha­zánk felszabadulásának és az egyetem fennállásának har­mincadik évfordulója jegyében rendezik. Ennek során márci-1 us 13-án az egyetem aulájá­ban a megyei forradalmi if­júsági napok nyitóünnepségén megemlékeznek az 1848-as forradalomról. A nyitóünnep­séget követően az ünnepség­sorozat két hete alatt mint­egy húsz előadáson, politikai vetélkedőn vehetnek részt és különféle kiállításokat, bemu­tatókat, a külföldi vendég- hallgatók kultúrműsorait te­kinthetik meg az érdeklődők. Az egyetem Gorka-termében „A mi hazánk” címmel kiállí­tás nyílik meg március 17-én. A szebb fejekért... Jó ütemben halad a Dózsa György úti fodrászszalon át­építése. A gödöllői Építőipari Szövetkezet dolgozói az előírt program szerint már a központi fűtést szerelik. Felvételün­kön: Pesti József cs Illés János már az utolsó simításokat végzi a fűtőtesteken. (Kép és szöveg: Winkler Csaba) Szád a fílrészpor T ulajdonképpen érdemes lenne egyszer úgy iga­zán elgondolkozni azon, vajon hányszor, hány he­lyen írták 'már le Gödöllőről azt, hogy a fák városa, s hogy különleges természeti adottságokkal megáldott tele­pülés. Bizonyára kötetekre rúgna az e tárgyban íródott újságcikkek, várostörténeti munkák, vagy hivatalos jegy­zőkönyvek gyűjteménye. S hogy maga a város is bi­zonyítsa, tudatában van ilyen adottságainak, nemrég új bi­zottmányt: természet- és kör­nyezetvédelmi bizottságot hí­vott életre. Tagjai olyan el­méleti és gyakorlati szak­emberek lettek, akik min­dennapi munkájuk során ak­tívan foglalkoznak környe­zetvédelemmel. A csoport feladata nem szorul bővebb magyarázatra, hiszen csupán azt teszik, amit a bizottság neve diktál. Tanácskoznak, •megbeszéléseket folytatnak, sőt, talán még határozatokat is hoznak, kedves városunk, Gödöllő fáinak, parkjainak védelmére, a vizek és a le­vegő tisztántartására. Ügy hírlik, hétfőn ismét üléseznek a város természeti értékeit éber szemmel vi­gyázó bizottsági tagok. Nem tudni, milyen bejelentések, beszámolók hangzanak el a holnapi tanácskozáson, de ha kontárként, kívülállóként él­het valaki a javaslattétel jo­gával, úgy azt tanácsolom, szenteljenek néhány percet a gödöllői fák sorsának. Egy hónappal ezelőtt, a lap egyik januári számában, kétrészes cikkben foglalkoztunk alapo­san helybenhagyott útmenti fáinkkal. A cikk előzménye a szer­kesztőséget elárasztó panasz- özön volt. Péntek délután, amikor benyitott a szerkesz­tőség ajtaján a város közis­merten természetbarát festő­művésze, valahogy olyan ér­zésem támadt, hogy újra el­kezdődik a januári vendég­járás faügyben. A férfi ősz szakállát simogatva panasz­kodott. Elmesélte, hogy a Sza- dára vezető út mentén öles fák derekán surrog a fűrész, s a barbár pusztítást végző munkásoktól azt is megtudta, hogy a sokszor megírt „ter­mészeti adottságok” hamaro­san furnérlemezek képében élik tovább dicstelen életü­ket. A szó azután a Dózsa György úti fákra terelődött, amikről — mint mondotta — gyerekkora tankönyveinek az aradi vértanúk című fejeze­téhez illusztrációként adott kép bitói jutottak eszébe. Hát igen, így van ez. Egy hónappal ezelőtt, amikor a cikk íródott és amikor szak- véleményért felkerestük a gödöllői Városgazdálkodási Vállalat ez ügyben illetékes osztályvezetőjét, ő igyekezett megnyugtatni minket. El­mondta, hogy a munkát szak­szerűen, tervszerűen végzik, s fölösleges hangulatkeltés csupán a fák létéért aggódó városlakók sopánkodása, mert — mint mondotta — a fák jó kezekben vannak. Azóta jócskán teltek-múltak a na­pok, s a hetek. Laikusoknak és szakértőknek is volt, le­hetett idejük szemügyre ven­ni a tenyérnyi sebhélyekkel elrútított fákat. Akadnak a szakértők között páran, akik azt mondják: ilyen „műtétet” nem visel el a fa! A kar­vastagságú ágak nyomán visz- szamaradó vágási felületet nem kezelték semmivel, s a növény törzse ezeken a pontokon menthetetlenül kor­hadni kezd. A többi már az idő dolga. E sorok írója nem szak­ember, s emiatt nem is lehet hivatott arra, hogy megcáfolhatatlan szakvéle­ményt mondjon a fákról. A közelgő tavasz az egyre me­legebben sütő nap, az egyre hosszabbodó nappalok egyér­telműen, helyettünk is eldön­tik a kérdést. Bízzuk tehát a természetre, az időjárásra a többit. És a szakemberekre: A természet- és környezet- védelmi bizottság tagjaira. Azokra az illetékesekre te­hát, akik január 24-én a Gö­döllő és Vidéke hasábjain hírt adtak munkájukról, s társa­dalmi munkásokat, városi segítséget kértek ahhoz. A cikk írója akkor csemeteül­tetésről, parkosításról, a mű­emlékek védelméről és a sze- metelők fülöncsípéséről be­szélt. Űj csemetéket ültetni há­lás, látványos feladat. Olyan, amellyel méltán vívhatja ki egy bizottság az illetékesek elismerését. De túl a látvá­nyosságon, vajon nem ilyen fontos dolog-e megőrizni, óv­ni mindazt, ami amúgyis adott? Talán nem, de fontos. A furnézlemeznél minden­esetre fontosabb. Berkó Pál Élelmiszer­boltunkba AZONNAL FELVESZÜNK BOLTVEZETŐT, ELADÓT ÉS HENTEST, központunkba közgazdasági érettségivel rendelkező munkaerőket. PÉCEL­ISASZEG ÁFÉSZ Pécel, Szemere P. u. 8. Telefon: Pécel 6.

Next

/
Thumbnails
Contents