Pest Megyi Hírlap, 1975. február (19. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-07 / 32. szám
1975. FEBRUAR 7., PÉNTEK FgjjKUSZ Enyhülést fegyverrel? ALI BHUTTO pakisztáni miniszterelnök csütörtökön véget ért kétnapos hivatalos látogatása az Egyesült Államokban nem szolgálta a hin- dusztáni szubkontinens államai közötti kapcsolatok normalizálását. Erre lehet következtetni a pakisztáni miniszterelnöknek egy sajtóértekezleten elhangzott kijelentéséből. PAKISZTÁN miniszterelnöke a Ford elnökkel és Kissinger külügyminiszterrel folytatott szerdai 70 perces megbeszélése után kijelentette: reménye van arra, hogy az Egyesült Államok feloldja az indiai—pakisztáni háború idején életbe léptetett fegyverszállítási tilalmat, és országa fegyvereket, állítása szerint védelmi fegyvereket vásárolhat Washingtontól. Az Egyesült Államok tíz éve rendelte el a fegyverszállítási tilalmat Palesztinába. Ali Bhutto már több mint egy éve szorgalmazta, hogy Washington oldja fel a Pakisztánnal szembeni fegyverszállítási embargót. Az Egyesült Államok kormánya azonban — minthogy a2 1971-i háború idején Indiával megromlott kapcsolatai rendezésére törekedett — eddig kitért Bhutto kérésének teljesítése elől. Legalábbis erre lehetett következtetni Kissinger külügyminiszter tavaly őszi iszlam- abadí tárgyalásairól kiadott amerikai—pakisztáni közös közleményből. KISSINGER most mégis módosította alig fél éve megfogalmazott álláspontját, bár Washington a jelek szerint a Pakisztánra vonatkozó fegy- verszállítási embargó feloldását nem jelenti be Bhutto látogatása alkalmával, hanem csak Üj Delhi és az amerikai kongresszus „kellő előkészítése” után. EZ A DÖNTÉS nem szolgálja a térség normalizálásának ügyét. Az Arab Liga védelmi tanácsa teljesítette Libanon valamennyi kérését Szerdán este Kairóban befejeződött az Arab Liga védelmi tanácsának egynapos rendkívüli ülésszaka, amelyen a tagországok hadügy- és külügyminiszterei vettek részt. A tanács ülését Libanon kérésére hívták össze, amelynek területét állandó izraeli agresz- sziós támadások érik. Mahmud Riad, az Arab Liga főtitkára a tanács ülésének befejezése után tartott sajtó- tájékoztatón közölte, hogy a résztvevők egyhangúlag jóváhagyták a Libanon védelmének megerősítésére előterjesztett jelentést, teljesítették Libanon valamennyi kérését. A főtitkár nem részletezte, hogy milyen formában történik a pénzügyi és katonai segítség- nyújtás, nyugati hírügynökségek azonban részben jól értesült forrásokra, részben a MENA közel-keleti hírügynökségre hivatkozva azt jelentették, hogy a védelmi tanács állásfoglalása értelmében 12 millió font sterling összegű pénzügyi segítséget nyújtanak Libanonnak. A katonai segítségnyújtás módjáról semmi sem szivárgott ki. A védelmi tanács ülésén elfogadott és nyilvánosságra hozott közlemény hangoztatja, hogy a tanács tagországai teljes szolidaritásukról biztosították Libanont az izraeli agresszió ellen, területének és nemzeti szuverenitásának védelméért folytatott harcában. A közlemény felhívással fordul a világ valamennyi országához, hogy ítéljék el az ismétlődő és brutális izraeli agressziós akciókat, amelyek robbanással fenyegetik a közel-keleti helyzetet. Takla libanoni külügyminiszter a tanácsülés után kijelentette, hogy kormányát „teljes mértékben kielégítik a hozott határozatok. A védelmi tanács külügyminiszterei csütörtökön további megbeszélést folytattak. NDK-jegyzék az NSZK kormányához Az NDK fővárosában csütörtökön nyilvánosságra hozták annak a január 11-i jegyzéknek a teljes szövegét, amelyet az NDK kormánya az NSZK kormányához intézett. A jegyzék rámutatott, hogy az NSZK kormányának fellépése, tudniillik az, hogy külföldön képviselni kívánja az NDK állampolgárainak érdekeit is, visszatérés a hidegháborús korszak különböző doktrínáinak gyakorlatához, s ellentétes a két állam alapszerződésével. PERU Rendőrsztrájk után zavargások <• Wí *"«*’«* •<"- - •x-vr-K" * -nVciiigt -- - Limában a hadsereg körülvette a hétfő óta sztrájkoló rendőrség egyik laktanyáját; mintegy húszezer rendőr magasabb zsoldot követelvén szüntette be a szolgálatát. A rendőrök a kivezényelt katonaságra tüzet nyitottak. A fegyveres összetűzésben számosán megsebesültek. Képünkön: katonai páncélkocsi hatol be az ellenálló rendőrök megerősített laktanyájába. Súlyos zavargások törtek ki szerdán a perui fővárosban. A katonaság és a sztrájkoló rendőrök között összecsapásra került sor. A kormány néhány órával azt követően, hogy a hadsereg egységed letörték a magasabb bért követelő rendőrök sztrájkját, rendikívüli állapotot hirdetett ki. Politikai megfigyelők az eseményekkel kapcsolatos tudósításokból arra következtetnek, hogy a perui kormány ismét ura a helyzetnek. A nemzetközi monopóliumok tevékenysége és hatalma A kommunista és munkáspártok 1969. évi nemzetközi konferenciája óta eltelt évek eseményei teljes mértékben bebizonyították a konferencia megállapításának helyességét: az imperialista hatalmaknak az az igyekezete, hogy ne csak megőrizzék, hanem partnereik kárára növeljék is profitjukat, egyrészt az egymás közötti, másrészt a fejlődő világgal való ellentétek fokozódását vonja maga után. Ebben a harcban nagy szerepet játszanak a nemzetközi monopóliumok, amelyeket más szóval nemzetek felettinek, vagy sok nemzetiségűnek (szupranacionális vagy multinacionális) neveznek. Bennük testesül meg a töke koncentrációjának eddig sohasem tapasztalt szintje, ők az imperialista vetélkedés „élcsapata”. Ezek a monopóliumok — számuk jó néhány százra rúg, s többségükben az amerikai tőke irányítása alá tartoznak — a tőkés világ termelésének mind nagyobb hányadát kaparintják kezükbe. Tevékenységük különféle problémákat okoz, és a polgári társadalomnak jóformán minden rétegét állásfoglalásra készteti. ENS1-jelen tés Az ENSZ a múlt év közepén nyilvánosságra hozott jelentésében egyebek között megállapította: „... A befogadó országokat nyugtalanítja, hogy gazdaságuk kulcságazataiban a nemzetközi monopóliumok kezében összpontosul a tulajdon és az ellenőrzés, a nemzetközi monopóliumok beavatkoznak az ország belügyeibe, károsan hatnak a nemzeti, társadalmi és kulturális értékek rendszerére. A munkásmozgalmat a nemzetközi monopóliumoknak a foglalkoztatásra, és a munkások életszínvonalára gyakorolt hatása aggasztja, valamint az, hogy mennyire képesek a szakszervezetek ellenállni ezeknek a monopóliumoknak; a fogyasztót pedig a nemzetközi monopóliumok által előállított áruk minősége és ára izgatja...” A belügyekbe való beavatkozás céljai általában a következők: a nemzeti törvényhozás tevékenységének a megváltoztatása, az állami szektor diszkriminációja, politikai nyomás az illető országra — a választásokba való beavatkozástól kezdve a blokádig, összeesküvésig és polgárháborúk kirobbantásáig. Sok tőkésország vezető köreire nehezedő hatásúk és kapcsolataik révén a monopóliumok fontos szerepet játszanak ezen államok alapvető gazdasági és politikai ügyeiben. Akció Chilében Nagy port vert fel az amerikai kézben levő International Telephone and Telegraph (ITT) szerepe a chilei eseményekben. A Népi Egység kormányának hivatalba lépésekor az országban egyetlen olyan gazdasági terület sem volt, amelyben a döntő pozíciók ne amerikai kézen lettek volna. Az ITT-nek Chilében, leányvállalata volt, a Chitelco. A többi amerikai tulajdonnal együtt 1970-ben az Allendekormány ezt is kisajátította. Az ITT igazgatója, McCone, aki valamikor az .amerikai titkosszolgálat, a CIA főnöke volt, elment CIA-beli utódjához, Helmshez (jelenleg amerikai nagykövet Teheránban), és egymillió dollárt kínált fel arra az esetre, ha a CIA és a kormány segítséget nyújt Allende megbuktatására. Azt is tervezték, hogy a CIA „gazdasági káoszt” hoz létre Chilében. Geneen, az ITT elnöke mindezt később el is ismerte. Hasonló politikát folytattak Chilében az Anaconda, a Cerro Mining, a Kennecott és más monopóliumok is. Energiaválság Közismert a nemzetközi monopóliumok hírhedt szerepe az energiaválság kirobbantásá- ban. E válság mesés profitot hozott nekik, s egyúttal súlyos teherként nehezedik sok tőkés és fejlődő ország lakosságára. Az amerikai monopóliumok az olajtermelő országok árpolitikáját egyrészt arra használták fel, hogy profitjukat hatványozottan megnöveljék, másrészt pedig új erőviszonyokat alakítottak ki Nyugat-Európa és Japán irányában. Ez utóbbiak viszonylatában az amerikaiak lényegesen versenyképesebbek és erősebbek lettek. Hatalmuk A nemzetközi monopóliumok 1971-ben ellenőrzésük alatt tartották a tőkés világ külföldi tőkebefektetéseinek 90 százalékát, bruttó nemzeti termékének egyharmadát, forgalmának ugyancsak kb. egyharmadát, forgóeszközei ősz- szege pedig meghaladta az összes tőkésországok központi bankjainak aktívumait. Ily módon ezek a magánkézben levő, s a részvényesek szűk körének tulajdonát képező hatalmas monopóliumok nagyobb gazdasági erőt képviselnek, mint a szuverén nemzeti államok többsége. Egyes amerikai becslések szerint — bár sokan ezt túlzottnak tartják — 1980-ra a 300 legnagyobb nemzetközi monopólium kezében összpontosul majd a tőkés világ feldolgozó iparának háromnegyede, s 1—2 évtized múlva a bruttó nemzeti termék háromnegyede. A munkásharc A nemzetközi monopóliumok és — amint azt az idézett ENSZ-jelentés is bizonyítja — a dolgozók létérdekei ellen intézett támadásuk új helyzetet teremt a munkás- osztály számára. A bérmunka nemzetközi kizsákmányolása közvetlen jelleget ölt, szemmel láthatóvá válik. Ez új anyagi alapot hoz létre a munkásosztály nemzetközi akcióegysége számára. „Fokozódik a tömegek harca közvetlen érdekeikért, jogaik védelméért és kiterjesztéséért, a monopóliumok hatalmának megtöréséért és felszámolásáért, a jobboldali, fasiszta törekvések meghiúsításáért, a demokráciáért” — állapítják meg az MSZMP KB kongresz- szusi irányelvei. Világszerte mind szélesebb dolgozótömegek ismerik fel, hogy a munkásosztály nemzetközi egységére van szükség, és hogy le kell győzni a szakszervezeti mozgalom nemzeti és politikai el különültségét. Zádor Tibor Az eszmék tovább harcolnak M i a jelentősége a békés egymás mellett élésnek és milyen időszakra szól? A kérdés gyakran elhangzik és a helyes válasznak igen nagy a jelentősége. A békés egymás mellett élés a két társadalmi rendszer egyidejű létének és bizonyos területeken megvalósuló együttműködésének gyakorlata, amelyért a nemzetközi kommunista mozgalom, a Szovjetunió és a szocialista közösség mindig is küzdött. Mivel azonban ez „kétirányú utca”, az egyik fél elhatározása ehhez nem volt elegendő. A békés egymás mellett élés csak akkor valósulhatott meg, amikor a két rendszer erőarányainak alakulása a szó szoros értelmében lehetetlenné tette a felelős bürzsoá politikusok számára, hogy más alapra építsék kapcsolataikat a szocialista államokkal. Az MSZMP XI. kongresszusára kiadott irányelvek így határozzák meg a folyamat lényegét: „Jelenleg a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének jegyében fordulat megy végbe a nemzetközi helyzetben a hidegháború korszakából a politikai, valamint a kölcsönösen előnyös gazdasági, műszaki-tudományos és kulturális együttműködés felé.” E zzel kapcsolatban két körülményt érdemes külön is aláhúzni. Elsőként: az erőarányokat, amelyek a folyamat alapjául szolgálnak, nem lehet szűkén értelmezve csak a katonai erőre korlátozni. Az erőarányoknak fontos része a szocialista közösség országainak összehangolt politikája és egységes diplomáciai fellépése, fontos eleme az országok közötti gazdasági együttműködés, az új formákkal bővülő integráció. A másik körülmény: a békés egymás mellett élés térhódítása dinamikus folyamat, amelynek üteme azonban nem garantált, nem egyszer s mindenkorra adott. Egyes tőkés államok belpolitikai fejleményei — amelyek nem mindig és nem feltétlenül kapcsolódnak a történelem nagy mozgásaihoz — időről időre gátolhatják is ezen államok készségét az „egymás mellett élési kódex” kialakuló szabályainak megtartására. A belügyekbe való beavatkozást megtestesítő olyan durva lépés, mint amellyel az Egyesült Államok kongresszusa a szocialista országokkal folytatható kereskedelmet korlátozta — egy moszkvai kommentátor szavaival szólva — „visszahúzza az óramutatót”, vagyis árt a kapcsolatoknak. Az enyhülési irányzat ideig-óráig fékezhető, az erőarányok azonban éreztetik hatásukat, s nem kell jóstehetség, hogy előre lássuk: az amerikai politikában, sőt még az amerikai kongresszusban is elszigetelődnek a „tegnap emberei”. A békés egymás mellett élés nem csökkenti a két rendszer ideológiai szembenállását, az eszmék harcát, mert ez kibékíthetetlen. Minél kisebb esélye van az imperializmusnak a hidegháborús stratégiára, a fegyveres agresszióra, annál inkább éleződik, előtérbe kerül az ideológiai harc. A burzsoá propaganda egyik legfőbb célja a tőkés rend fogyatékosságait elleplezve ábrázolni a modern kapitalizmust, s modellként állítani a szocialista országok népei elé. Minden erővel és minden eszközt felhasználva nyílt ideológiai nyomást alkalmaznak, más esetben rejtett aknamunkát folytatnak a szocializmus fellazítására, „megpuhítására”. Az imperialista ideológiai dii verzió például túlhangsúlyozza, abszolutizálja a szocialista építés eltérő nemzeti sajátosságait és tendenciózusan használja fel az „eszmék szabad áramlásának” és a tájékoztatás szabadságának jelszavát. A békés egymás mellett élés elvei korántsem tagadják, sőt ellenkezőleg, megkövetelik a széles körű nemzetközi információcserét. A csere azonban kizárólag a belügyekbe való be nem avatkozás, az egyenjogúság és a kölcsönös tisztelet alapján valósulhat meg. A Szovjetunió és más szocialista országok nem tűrhetik, hogy a különböző társadalmi rendszerű országok közötti információcserét felhasználva idegen eszméket kényszerítsenek rájuk, semmibe vegyék a szocialista rendszer lényegéből következő szokásokat, törvényeket, elveket. A békés egymás mellett élés körülményei között az igazi tájékoztatási szabadság azt jelenti, hogy az érintkezés minden eszközét korlátlanul felhasználják mindenekelőtt a béke és a jószomszédság megerősítésére, a népek közötti bizalom megszilárdítására, a kölcsönös szellemi gazdagodásra. E gyébként éppen a tőkésországok tömegtájékoztató eszközei fosztják meg saját olvasó- és nézőközönségüket a szocialista országokra vonatkozó lényeges információktól. A széles tömegek ott a tájékoztatásból rendkívül keveset — és azt is gyakran eltorzítva — tudnak meg a szocialista országok életformájáról. Szinte alig kapnak információt létükről, fejlődésükről, eredményeikről. Az eszmék harcáról szólva hadd jegyezzük meg, hogy” korunkban a szocializmus lehetőségei ma ezen a „fronton” is jobbak, mint bármikor. A világon végbemenő folyamatok közül a legfontosabbak egyike: a megvalósult, a valóra vált szocializmus — és nem valami elvont modell —, még a történelmi tapasztalatok hiányával összefüggő fogyatékosságokkal és a történelemből örökölt nehézségekkel együtt is növekvő mértékben vonzó a tőkés világban. Hallatlanul nagy dolog ez: megmutatja azt is, hogy a két rendszer versenye sokkalta bonyolultabb annál, semmint hogy mechanikusan, csak a termelés mennyiségi vagy minőségi mutatóira lehetne korlátozni. (Szégyenkezni ezen a területen sincs okunk ugyan: a KGST ma a világ legdinamikusabban fejlődő gazdasági körzete!) A z életnek a legszélesebb értelemben vett minőségi mutatói, a létbiztonság, a szociális vívmányok és az úgynevezett gazdasági jogok, mind egy-egy „pályát” jelentenek, amelyen a két rendszer összeméri erejét, megmutatja, mire képes. A szocializmus fölényének növekedése mindinkább érezhető e pályákon is. Vajda Péter Nyugalom Aszm Szerdán este Aszmarába, Eritrea tartomány fővárosába ért az etiópiai fővárosból két napja elindult hadoszlop éle: öt harckocsi és több páncélozott jármű. Az 52 harckocsiból, húsz páncélautóból és csapatszállító járművekből BÁRMILYEN TIPUSO SZÖVETKEZETI JAVÍTÓSZOLGÁLAT garanciális és egyéb javítását vállalja SZEMÉLY- ÉS TEHERGÉPKOCSI kis- és nagyjavításót, szerviz (Ceglédi út 21.) HÁZTARTÁSI KISGÉP ÉS VILLANYMOTOR (Szolnoki j. 1.) g fjBgyfcŐrÖSÍ Gépjavító és Faipari Ktsz MOTORKERÉKPÁR ÉS KERÉKPÁR (Ceglédi út 6.) HÍRADÁSTECHNIKAI ESZKÖZ (Kecskeméti út 5.) álló konvoj előrenyomulását a szeparatista erők jelentősen késleltették azzal, hogy a tartományban felrobbantottak egy stratégiai fontosságú hidat. Aszmarában szerdán — immár az egymást követő második napon — nyugalom volt, nem jelentettek fegyveres ösz- szetűzéseket, de várható, hogy rövid időn belül ismét kirobbannak a harcok Eritreá- ban. CSÜTÖRTÖKÖN DÉLUTÁN BELGRÁDBAN ünnepélyes külsőségek között megtartott záróülésén, befejezte egyhetes tanácskozását az Interparlamentáris Uniónak az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó második konferenciája. L 4
