Pest Megyi Hírlap, 1975. február (19. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-28 / 50. szám

i 1975. FEBRUAR 38., PÉNTEK A kollektív szerződések vitái előtt SZMT-tájékoztatás a tapasztalatokról és feladatokról A kollektív szerződések rög­zítik a dolgozók jogait és kö­telességeit; a munkavállalók viszonyát az üzemhez, a mun­kahelyhez. Szabályozzák azt is, milyen anyagi és szociális juttatások illetik meg az em­bereket s melyek azok a felté­telek, amelyeket a termelés érdekében biztosítania kell a vállalatnak. A Munka Tör­vénykönyve szellemében al­kották meg a vállalatok a he­lyi sajátosságok figyelembe­vételével a kollektív szerződé­seket. Ezeket öt évre kötik, felülvizsgálatukra, s módosítá­sukra évenként kerül sor. A most érvényes kollektív szerződések az idén ötévesek. A vállalatoknál mostanában készítik el a beszámolókat a tavalyi tapasztalatokról, s ez­zel párhuzamosan kidolgozzák az idei módosításokat. Erről a munkáról kértünk tájékozta­tást Kovács Istvántól, az SZMT megbízott .titkárától. — Mik a korábbi évek ta­pasztalatai, amelyeket az idén fc> lehetne hasznosítani? — A Vállalatvezetők minden évben elemezték a kollektív szerződésbe foglalt előírások teljesítését, indokolták az eset­leges eltéréseket, illetve vá­laszt adtak arra, hogy az elő­irányzottak megvalósítását mi­lyen tényezők akadályozták. A tavalyi színvonalas beszámo­lók közül ki kell emelnem a Pest megyei Vegyi- és Divat- aikkipari Vállalat, a Pest me­gyei Vendéglátóipari Vállalat, a Pest megyei Tanács Gyógy­szertári Központja és a Pest megyei Tanácsi Tervező Vál­lalat beszámolóját, amelyek önkritikusan rámutattak a hi­bákra is és megjelölték az ezek kijavításához szükséges tennivalókat. Viszont azt is meg kell mondani, hogy né­hány vállalat beszámolója nem érte el a megkívánt színvona­lat. Ezek a beszámolók a kol­lektív szerződésnek nem a lé­nyeges kérdéseit emelték ki és tárgyalták. Tapasztalhatók áítál'ánosttó, az előírások vég­rehajtásának ellenőrzésére al­kalmatlan megállapítások is. — Több beszámoló közös hiányossága volt, hogy nem foglalkozott — vagy csupán érintette — a teljesítménykö­vetelmények alakulását, az ezen a területen végrehajtott változások kérdését. Hasonló a helyzet a munkások tovább­képzésével, ösztönzésével kap­csolatiján is. Sajnos, e kérdés­sel a kollektív szerződések többsége nem foglalkozik! El­vétve találni olyan beszámolót, amely számot adhat a saját gépjármű hivatalos célra tör­ténő igénybevételéről, noha — a tapasztalatok szerint — ezen a területen több vállalatnál lenne mit tenni. Az említett hiányosságok fellelhetők pél­dául a Monori Kefegyár, a Nyugat-Pest megyei Élelmi­szer Kiskereskedelmi Vállalat, a Vác és Környéke Élelmi­szer Kiskereskedelmi Vállalat és a Pest megyei Üt- és Híd­építő Vállalat tavalyi beszá­molóiban. — Mire hívná fel ezenkívül a figyelmet, s az idén mivel fog­lalkozzon kiemelten a beszá­moló? — A kollektív szerződések olyan rendelkezéseinek végre­hajtásával, amelyek a vállalat működése, vagy fontos társa­dalompolitikai szempontok mi­att fokozott jelentőségűek. Példának említem: a munkás­osztály helyzetének, a nők gaz­dasági és szociális helyzetének javítása, az ifjúságpolitikai határozat teljesítése. — Az idén, az említett ta­pasztalatokat figyelembe véve, mit tartanak szem előtt a vál­lalatok a kollektív szerződések mődosításakor? — Gondoskodjanak arról, hogy az anyaggal, energiával, élőmunkával való takarékos­ság mindjobban érvényre jus­son anyagi ösztönzési rend­szerükben! S ezen belül, kü­lönösen a teljesítménybérezés­nél vizsgálják fölül a munka normázásával és a más telje­sítménykövetelményekkel kap­csolatos szabályozókat s azo­kat úgy módosítsák, hogy le­hetővé váljék a folyamatos normakarbantartás és a telje­sítménykövetelmények széle­sebb körű alkalmazása. To­vábbra is központi kérdés, hogy szűnjék meg a férfiak és a nők között még mindig fennálló béraránytalanság. Azonos bért kell biztosítani azoknak a fiataloknak is, akik a felnőtt dolgozókkal egyenlő mennyiségű és minőségű tel­jesítményt nyújtanak. Tartsák számon a népesedéspolitikai határozat végrehajtását s kü­lönösen a tervezettnél maga­sabb részesedési alap elérése­kor növeljék a nem pénzbeni juttatást. — Tudomásunk szerint több olyan jogszabály és határozat jelent meg tavaly, amelyekre a mostani módosítás során figye­lemmé] kell lenni. — Valóban így van. Az egyik új rendelet például le­hetővé teszi — a kollektív szerződés által — a fiatalko­rúak éjszakai munkájának to­vábbi csökkentését, s lehetsé­ges a gyermekgondozási segé­lyen levők természetbeni, vagy nem rendszeres pénzbeli segí­tése is. A tanulmányi kedvez­VACOTT ES A JARASBAN Dinamikusan fejlődött az egészségügy és a szociális gondozás állapította meg a megyei tanács egészségügyi bizottsága Tegnap délelőtt dr. Csicsay Ivánnak, a Pest megyei Ta­nács elnökhelyettesének el­nökletével Vácott tartotta ta- , nácskozását a Pest megyei Tanács egészségügyi bizott­sága. Az ülésen részt vett Só­falvi Zoltánná, a { Szakszer­vezetek Pest megyei Taná­csának titkára. A tanácskozáson dr. Lu­kács Ferenc, a váci városi tanács elnöke beszámolt a város és a járás egészség- ügyi és szociálpolitikai vi­szonyainak változásairól. Elmondta, hogy az elmúlt négy esztendőben dinamiku­san fejlődött a város és a já­rás lakosságának egészség- ügyi ellátása. Ebben fő sze­repe volt az 1970-ben átadott Szőnyi Tibor Kórháznak, melynek működése óta nem­csak a fekvőbeteg-ellátás, ha­nem a járóbeteg-gondozás is jelentősen javult. A kórház segítségével részben megol­dódott a körzeti orvosok szak­mai továbbképzése is, vala­mint tovább javult az üzem­egészségügyi ellátás. A szociálpolitikai tevékeny­séget meghatározta, hogy a Város és a járás lakosainak több mint egyhatoda 60 éven felüli. Sokan igényelnek tár­sadalmi gondozást, szociá­lis segítséget. Ezért Vácott 1973-ban létrehozták a szo­ciális gondozási központot, melynek keretében összekap­csolták a társadalmi gondos­kodás eddigi formáit, a szo­ciális otthoni elhelyezést, az öregek napközi otthonát, a há­zi gondozást. Ez utóbbiba bekapcsolódtak a szociális bri­gádok, a társadalmi és tö­megszervezeti aktívák is, és ez évben már 75 idős ember kap ilyen jellegű társadalmi segítséget. Tovább növeke­dett az öregek napközi ottho­nában elhelyezettek száma és az elmúlt évben sikerült megoldani napi háromszori étkeztetésüket is. A beszámolót követő vi­tában felszólalók elismerés­sel szóltak a Szőnyi Tibor Kórház területi munkájáról, kezdeményező készségéről, az üzemorvosi ellátásról. Az egészségügyi bizottság ezután megtárgyalta és el­fogadta az 1975. évi munka- tervét. R. L. mények mértékét a dolgozók, illetve az oktatási intézmé­nyek meghatározott körében a kollektív szerződés legfeljebb kétszeresére emelheti, viszont a többletkedvezményért meg­határozott feltételeket írhat elő. Űj rendelet bízza a kol­lektív szerződésre, hogy mi­lyen munkakörben engedé­lyezhető a munkában a saját gépkocsi használata. Végül célszerűnek tartom megemlí­teni, hogy a szakszervezeti jogsegélyszolgálat megszerve­zéséről szóló irányelvek sze­rint — a kijelölt vállalatoknál — a kollektív szerződésben kell rögzíteni a jogsegélyszol­gálat fenntartásának költsé­geit. — Mit terjesszenek a vállala­tok vezetői a beszámolóval, a módosítástervezettel ogyütt a dolgozók ele? — Mindenképpen ismertes­sék az országos szakmai bér­táblázat alkalmazásáról lefoly­tatott felülvizsgálat tapaszta­latait és a szakmai bérektől való eltérések mérséklésére tervezett javaslataikat Az ez évre kialakított szakmai bérfejlesztési előirányzatokat is határozzák meg a kollektív szerződés módosításában. Sze­retném még felhívni a figyel­met, hogy a munkahelyi hűség érdekében a kollektív szerző­dés előírhatja, hogy a dolgo­zónak ahhoz, hogy az év végi részesedésre jogosult legyen, az éven túl még a részesedés kifizetésének napján is mun­kaviszonyban kell állnia a vál­lalatnál. Ezt a rendelkezést azonban visszamenőleges ha­tállyal nem lehet érvénybe léptetni — A beszámoló, a módosítás­tervezet megvitatása jó alkalom az üzemi demokrácia fejleszté­sére. Mily módon lehetne ezt még jobban elősegíteni? — Véleményem szerint az a legfontosabb, hogy a beszá­moló és a módosítástervezet közérthető, áttekinthető legyen. Fontos, hogy ezt az anyagot a résztvevők legalábbis egy hét­tel a vita időpontja előtt meg­kapják. S minél előbb szerez­zenek tudomásit a leendő ta­nácskozás pontos idejéről. Ha a vállalatnak a központtól tá­voleső gyáregysége, részlege van, akkor az említetteket ter­mészetesen az ott dolgozók részére is biztosítani kell. A vitára kerülő anyagok tartal­mazzák az indokokat, adjanak alternatívákat is és jelöljék meg világosan a tervezett in­tézkedések várhaitó kihatásait. A tanácskozásokat általában műhely, brigád, vagy szakszer­vezeti csoportértekezletek ke­retében célszerű lefolytatni, ugyanis az ilyen szűkebb kö­zösségben az emberek zavarta- lanabbul mondják él vélemé­nyüket. Ezen a vitán, tanács­kozáson minden esetben ve­gyen részt a gazdasági vezetés olyan képviselője, aki az el­hangzó kérdésekre felelősen adhat választ; s ugyancsak le­gyen ott a szakszervezet meg­bízottja, aki a szakszervezet álláspontját méltóan képviseli. Az elhangzott észrevételekről jegyzőkönyvet kell vezetni, a hasznosak elfogadásáról^ illet­ve az el nem fogadás okairól vagy szóban azonnal, vagy írásban, de legkésőbb 15 na­pon belül tájékoztatni kell a dolgozókat. Ács Jenő Vállalatvezetők fóruma © Zárszó, pont nélkül A VÄLLALATVEZETÖK fórumában megjelent írások olvasója feltehetően egyetért azzal, hogy hasznos volt az eszmecsere, különböző megyei ipari egységek irányítóinak megszólaltatása. Célunk, amint azt a sorozat vitaindító írásá­ban leszögeztük, a figyelem ráterelése az élőmunka haté­kony felhasználására, szerény­nek látszott, de fontos társa­dalmi, érdeket képviselt. Most, a cikksorozat lezárásaként úgy érezzük, a célon valame­lyest túllépni is sikerült, hi­szen nemcsak elképzeléseitet, terveket, hanem már meglevő eredményeket is megismerhet­tek az olvasók. Milyen tapasztalatokkal szolgált az üzemek ilyesfajta törekvéseinek közreadása? A legfontosabb közös jellemző az, hogy a gazdasági vezetők nem kampányfeladatnak, most napirenden szereplőnek, de később eltűnőnek látják e teendőt, hanem hosszú távon is lényegesnek, szem előtt tar­tandónak. Ezt mondta ki Ko­vács Sándor, a Nagykőrösi Konzervgyár igazgatója, ami­kor- aláhúzta: az élőmunka minél gazdaságosabb felhasz­nálása ma már a termelésnek olyan állandó tényezője, mint a költségek csökkentése, a gyártás- és gyártmányfejlesz­tés. E felismerésben éppúgy közrejátszott a felelősségtudat, mit a kényszerűség. Ne vitas­suk, melyiknek mennyi résié volt benne, ám az bizonyos, hogy a munkaerőforrások el­apadása — amint azt Beck Tamás, a Lenfonó és Szövő­ipari Vállalat vezérigazgatója leszögezte — mindenütt napi­rendre tűzeti az élőmunka fel- haszhálásának felülvizsgála­tát, az ésszerű megoldások ke­resését. HASONLÓAN FONTOS ta­pasztalat az is, hogy a kér­dést — amint ezt mások mel­lett dr. Novák Béla, a Csepel .Autógyár vezérigazgatója ki­emelte — nem lehet egyszerű reszortfeladatként kezelni, rá­bízni a munkaügyi osztályra, s többé nem törődni vele. Ahogy a termelés szétszakít- hatatlan lánc, amiben minden láncszemnek meghatározott a szerepe, úgy az élőmunkával való gazdálkodást sem füg­getleníthetik a többi tényező­től, s csak azokkal együtt, az összefüggések fényében ítélhe­tők meg a teendők. Jó, mert szemléletes példákat sorolt erre Csenterics Sándor, a Du- namenti Hőerőmű Vállalat igazgatója, érzékeltetve: si­kert csak a sokrétűség, a ki- terjedtség ígérhet. Tagadhatatlanul sokféle el­térés van egyik és másik üzem között, hiszen Sátor Já­nos, a Mechanikai Művek ve­zérigazgatója például arról volt kénytelen beszámolni, hogy a termékszerkezet rajtuk kívül álló okokból történt megváltozása közepette kellett és kell itia is végrehajtaniuk ésszerűsítési terveiket. Másutt, amint arról dr. Lenyó László, a Forte Fotokémiai Iparvál­lalat igazgatója írt, a világ­piaci árváltozások teremtettek nehéz helyzetet. Dr. Takács Éva, a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár kistarcsai gyárának igazgatója a termelő állóesz­közök cseréjével együttjáró gondokat taglalta az élőmun­ZOLDSEG-GYUMOLCS Meg kei! gyorsítani a szerződéskötéseket Csütörtökön a MÉM-ben dr. Lénárt Lajos miniszterhelyet­tes elnökletével ülést tartott a tárcaközi zöldség-gyümölcs bi­zottság, amely egyebek között a termékértékesítési szerző­déskötések alakulását vizsgál­ta meg. Megállapította: a meg­állapodások idén eléggé von­tatottan jönnek létre, a tava­lyinál eddig időarányosan kevesebb szerződést írtak alá és a termelők mennyiségben is kevesebb zöldséget, és bur­gonyát kínáltak a felvásár­lóknak és részben az iparnak is. Az átlagosnál nagyobb a lemaradás a munkaigényes növényekből, például a zöld­paprikából, zöldbabból és a görögdinnyéből. Zöldbabból például az elmúlt évben le­szerződött mennyiségnek ed­dig csak háromnegyedére kö­töttek megállapodást a ter­melők és a SZÖVÉRT-tag- vállalatok, de nem sokkal jobb a helyzet a zöldpapriká­nál sem. Kedvezőbben alakul­tak a gyümölcsszerződések, a partnerek az eredeti előirány­zatot „papíron” már túl is tel­jesítették. ka-gazdálkodás szemszögéből, de az ilyesfajta eltérések el­lenére szembetűnőek voltak az azonosságok. Nevezetesen, hogy mindenütt közösen ke­resik a jobb megoldásokat, se­gítségül hívják a szocialista brigádokat, a tapasztalt mun­kásokat, a termelés közvetlen vezetőit. Ez valóban döntő feltétele annak, hogy az élő­munka hatékonyabb felhasz­nálása a közgondolkozás szer­ves része legyen. Ma ugyanis a gyárak, a vállalatok egy te­kintélyes csoportjánál csak kötelező „házi feladatot” lát­nak benne, amit párt- és kor­mányhatározatok írnak elő. Nem érzik még igazán, hogy másról, többről van szó, a gazdálkodás feltételeinek mi­nőségi változásáról. EZ UTÓBBI mondatrészt aligha lehet eléggé hangsú­lyozni, hiszen nem keveseb­bet tudat, mint azt, hogy lezá­rult az iparfejlesztésben egy hosszú, harmincesztendős idő­szak, s az eddig alkalmazott módszereket a vállalati mun­kaerő-gazdálkodásban újak­kal kell fölváltani. Pest me­gyében a párt X. kongresszu­sa óta eltelt Időben az ipari termelés az országos átlagnál gyorsabban növekedett, s a termelésbővülés kilencven százalékát a termelékenység emelkedése fedezte. A jelentős eredmény mögött azonban nem maradhat észrevétlen, hogy a dinamikusan fejlődő vállalatok mellett jócskán ta­lálni a megyében olyanokat is, ahol szinte semmi nem válto­zott esztendők óta, ahol a fej­lődést még mindig létszámnö­velés! tervekre, új emberek fölvételére alapozzák. A vállalatvezetők fórumá­ban megjelentek éppúgy, mint másféle tapasztalatok, ( egyér­telműen arra intik ezeknek a gazdasági egységeknek az irá­nyítóit, hogy veszélyes úton vannak, s ha nem kapnak idejében észbe, akkor zsákut­cában rekedhetnek meg. Ezért korántsem az volt a megszólalt vállalatvezetők egyedüli célja, hogy elmond­ják, megismertessék, náluk mi van, mit terveznek, hanem legalább ennyire a biztatás, az ösztönzés is, annak a köz­napi igazságnak az elismeré­sére, hogy tanulni nem szé­gyen. KÜLÖNÖSEN nem szégyen akkor a tanulás, ha az elsa­játított ismeretek alkalmazá­sa már eddig is tekintélyes eredményekkel járt, s még na­gyobbakat ígér a jövőre vo­natkozóan. A megoldások módjában ugyanis lehet vita, de abban nem, hogy ezekre az eredményekre — az élőmunka hatékonyabb fölhasználásából származó haszonra — a társa­dalomnak nagy szüksége van, mert számításba vette azokat távlati terveinél. Éppen ezért meggyőződésünk, hogy az esz­mecserét csak a lap hasáb­jain zárjuk le, az élet azon­ban folytatja azt, csak vesz- szőt s nem pontot téve egy- egy cselekedetsor után. Azaz újabb tettekre, cselekedetekre biztatva azokat, akik az ügy­ben érintettek. A vállalatve­zetők véleménycseréje azt iga­zolta: munkástól a vezérigaz­gatóig mindenkit érintett. Kiállítás Pozsony fejlődéséről Tegnap délben a Csehszlo­vák Kultúra budapesti szék­házéban kiállítás nyílt a szlo­vák főváros, Pozsony három évtizedes fejlődéséről. A kiál­lítás megnyitására Budapest­re érkezett Pávai Lohman, a pozsonyi városi pártbizottság titkára, Agustin Mihalicska, a főváros polgármesterének első helyettese, és a megnyitó előtt sajtótájékoztatón ismertették a bemutató anyagát. A Csehszlovák Kultúra két termében elhelyezett kiállítás gazdag, sokszínű anyaggal illusztrálja Pozsony 30 éves fejlődését. A kiállított tár­gyak, ipari és mezőgazdasági termékek, könyvek és fény­képek jól dokumentálják a 340 ezer lakosú főváros lük­tető életét. A joggal fiatalnak nevezhető főváros — Pozsony 1968-ban nyerte el ezt a ran­got — lakosságának átlagélet­kora 32 év. A felszabadulás óta eltelt 30 év alatt született meg Pozsony mai fejlett ipara is, amelyben különösen a vegyipar, az elektrotechnikai és az élelmiszeripar számot­tevő. A sajtótájékoztatón a szlo­vák főváros vezetői részlete­sen beszámoltak a fejlesztési tervekről is. Ezek között igen nagy szerepet játszik egy új autógyár létesítése, amely kisfogyasztású Skoda gépko­csikat gyárt majd. Fémtartályok Százhalombattának Hazánk egyik fontos beru­házásához, az olefinprogram­hoz kapcsolódik a Budapesti Vegyi Gépgyár tabi gyáregy­ségének munkája. Olyan tá­rolótartályokat készítenek, amelyeket Leninvárosban és Százhalombattán építenek feL Az idén 360 ezier köbméter tárolótérfogatú tartályt készí­tenek. Emellett az üzem 14 szo­cialista brigádjának 165 tagja vállalta, hogy terven felül el­készítenek még egy 30 ezer köbméteres tartályt, amelyet március 31-ig adnak át. A ta­bi gyár brigádjainak terven felüli kongresszusi vállalása hat és fél ezer normaóra több­letmunkát jelent

Next

/
Thumbnails
Contents