Pest Megyi Hírlap, 1975. február (19. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-27 / 49. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A VÁCI JÁRÁS ÉS VÁC VÁROS RÉSZÉRE XIX. ÉVFOLYAM, 49. SZÁM 1975. FEBRUÁR 27., CSÜTÖRTÖK Szocialista hazafiság és proletár internacionalizmus Értelmezés és feladatok a tanuló ifjúság nevelésében A váci Kereskedelmi és Ven­déglátóipart Szakmunkásképző Iskolában igen élénk és magas színvonalú nevelőtestületi ér­tekezleten tárgyalták meg a ta­nulók hazafias és internacio­nalista nevelésének időszerű feladatait. Bernáth Kálmánné igazgató vitaindító előadásában elemez­te a szocialista nemzet kiala­kulásának történeti menetét, és feltételeit. Ezek után a szo­cialista hazafiság tartalmi je­gyeivel foglalkozott. Elmon­dotta, hogy a hazaszeretet nemcsak a tudat, hanem az érzelem kérdése is. Ezért az iskolában a tanulók elméleti K helytörténeti munkák Vácott maradnak Fél órája már, hogy be­szélgetek Szamod Györggyel, a Művelt Nép Könyvterjesz­tő Vállalat munkatársával, s még mindig újabbat és újabbat mond az ősi könyv­árushagyomány mai korig tovább élő, de új tartalmat nyert formájáról: a könyv­vásárról. A felszabadulás óta első ízben lesz pénteken antikvár könyvvásár Vácott. A Szé­chenyi utcai könyvesbolt egyik részét már előkészí­tették erre az alkalomra. — Eseményszámba megy minden vidéki város életében az ilyen könyvvásár — mond­ja Szamos György. — Régi házak poros padlásairól, el­sárgult újságkötetek, fólián- sok kerülnek sokszor elő. A helytörténeti munkák Vácon maradnak, mert megvásá- elsőbbségi jogot a helyi múze- városi könyvtár­rolásukra biztosítunk umnak, a nak. (Papp) A tárgyalóteremből Rummal telt demizsont lopott Bíróság elé állították az előzetes letartóztatásban levő Bogár Márton 54 éves nagy­marosi lakost. A vád: vissza­esőként, jogtalan behatolás útján elkövetett lopás. Bugár szerette az italt. Megszerzésére nem válogatott az eszközökben. A helyi Ma­ros étterem nyitott raktárhe­lyiségéből elvitt egy rummal teli demizsont — értéke 2500 forint. Ugyanennek a ven­déglőnek az udvaráról ello­pott 50 sörösüveget. Bemá­szott Sz. L.-né pincéjébe is, onnan 40 liter bort vitt el, természetesen fizetés nélkül. Meglátogatta az Erdei Termé­keket Feldolgozó Vállalat nagymarosi telepét, ahonnan 220 forint értékű szörpösüve- get vitt magával. A bíróság figyelembe vette a súlyosbító körülményeket, s Bugár Mártont kétévi és két­havi szabadságvesztésre ítél­te, s további három évre el­tiltotta a közügyek gyakorlá­sától. Az ítélet jogerős. Ingyenes jogi tanácsadás A szakmaközi bizottság szervezésében február 27-én, csütörtökön délután 5 órától ingyenes jogi tanácsadás lesz Vácott a párt- és tömegszer­vezeti székház (Lenin út 45.) első emeletén. A Váci Járási Ügyvédi Munkaközösség ügye­letes tagja ad tanácsot a jogi kérdésekre. ízléssel, könyörgöm! A kirakatok előtt né­zelődöm. Megszokott, hogy a nagy választék ízlé­ses elrendezéssel jár. Egyik-másik üzlet, első­sorban az áruházak kira­kata felveszi a versenyt a főváros üzleteivel. Beil­leszkednek a városképbe, és a vásárlókedv foko­zásán felül még esztétikai élményt is nyújtanak. A legutóbbi kirakatrén- dezés (még versenyeztek is egymással az üzletek!), a város nagy ünnepéhez kapcsolódott. A kilenc- száz éves múlt felidézése nem tetszett hivalkodás­nak, éppen a szerény ren­dezés adta a több és ma­radandóbb élményt. .. Az eddig írtak, sajnos, csak általában érvénye­sek, mert szép számmal vannak ellenpéldák is. A napokban viszolyogva áll­tam az egyik kőfaragó portáljánál. Az udvarban van a műhely, s a forgal­mas utcára nyílik az üveg­ajtó, mellette modern ki­rakat. Az üveg mögött a figyelem felkeltésére azo­kat a műkő- és gipszéir- gyakat helyezte el a tu­lajdonos, amelyek majda­ni végső pihenőhelyünk felett hirdetik emlékün­ket. Fehér rózsakoszorúk és éjfekete kandeláberek, kő­váza az utolsó virágcso­kor számára, feszület és szomorúan gubbasztó ger- lice, rézfogantyií a krip­taajtóra, és még egy sereg más tárgy. Ennél a kirakatnál so­káig álltam a minap. Gipsz dombormű álldogált a sarakban. Elütött a ke­gyeletet felidéző tárgy­tól: Don Quijote ügetett lován a szomszédos hír­lapáruda felé. Kellemetlen érzésemet nem a délibábok hősének látványa, az ízléstelenség okozta. Ha már giccset is árusítanak, azt más bol­tok tegyék (sajnos, teszik is!), ne azok, ahová sír- kőügybén tér be az em­ber;- esi ­gyományaink ápolásának fon­tosságát az oktatásban. Olyan neveiőeszköz ez, melyet muyos mulasztás fel nem használni. A magyar történelem bővelke­dik olyan eseményekben, me­lyekre a jogos nemzeti büsz­keség érzésevei tekinthetünk vissza, s ugyancsak bőviben vagyunk olyan haladó szemé­lyiségeknek, hősöknek, mártí­roknak, kik vonizó példaképei lehetnek a mai ifjúságnak. — A szocialista hazafiság — folytatta az igazgató — elvá­laszthatatlan a proletár inter­nacionalizmustól. Tények so­kaságával végezhetjük tudat formáló munkánkat: a Szov­jetunió hazánk felszabadítá­sáért hozott áldozata, a KGST eredményei — a szolidaritási mozgalmak sikerei által ered­ményesen lehet tudatosítani az eliíáLaszthatatlanságát. Az igazgató bevezető elő­adását követően Balassi Ist­ván, az MSZMP városi bizott­ságának osztályvezetője fel­szólalásában kiemelte a haza­fiság tudati vonása mellett az erkölcsi tartalmát is, a nép­hez, s a szocialista hazához való kötődés fontosságát és el­ismeréssel szólt az iskola mun­kájáról. Ezt követően a testület szin­te valamennyi tagja elmondta, hogy szaktárgyuk oktatásában milyen lehetőségeik vannak, s hogyan használják fel őket a szocialista haza­fiság és prole­tár internacionalizmus fogal­mi tisztázására, s érzelmi el­mélyítésére. Ismét nyilvánvalóvá lett, hogy valamennyi tantárgy ha azonos mértékben nem is — tartalmaz lehetőséget a so­rolt célok megvalósításához. Nagy Károly Divatbemutató, hangversenyek, bálok A József Attila Művelődési Központ márciusi programja Nagy érdeklődésre számot tartó rendezvények szerepel­nek a dunakeszi József / At­tila Művelődési Központ már­ciusi programjában. A nemzetközi nőnap al­kalmából női, férfi- és gyer- mekruha-bemutaitóval egybe­kötött műsort rendeznek a dunakeszi üzemek nődolgo­zói részére 6-án, csütörtö­kön délután 5 órai ' kezdet­tel, Hofi Géza, Német Mari­ka, ifj. Latabár Kálmán, Ma­rik Péter, Délhúsa Gjon, Cse- ke Júlia és a Pentaton együt­tes részvételével. Tekintettel a nagy érdek­lődésre, a nőnapi műsort ugyanaz nap este 8 órától megismétlik a nyilvánosság számára. A március 21-én, este 8 órakor kezdődő „Mindenki kedvére” című műsorban köz­reműködnek: Zorán Szteva- novity, Madarász Kati, Gaál Gabriella, Forgács Gábor jódliénekes, a Vidám Fiúk és Simái Gyula, a „Ki mit tud ?”-ból közismert kard­egyensúlyozó. A műsort kí­séri : Auth Ede és együttese. A felszabadulási versenyben élen járó szocialista brigádo­kat 22-én, délután 5 órakor ajándékműsorral köszönti a művelődési központ. E mű­sorban az intézmény két aranykoszorús művészeti együttese, az esztrád fúvós- zenekar és az énekkar ad hangversenyt a brigádtagok és családtagjaik részére. Március 4-én, délután 2 órakor Régi magyar táncok címmel a Bakfark Consort együttes műsora és 25-én, délután fél ötkor a Postás Szimfonikus Zenekar hang­versenye szerepel a prog­ramban. A dunakeszi nagyközségi KISZ-bizottság rendezésében a művelődési intézményben elsején farsangi ünnepély, 20-án délután 4 órától a KISZ társadalmi vezetőkép­ző iskolájának foglalkozásai­ra és 28-án délután 4 órától a felszabadulási vetélkedő döntőjére kerül sor. Március elsején a Mű. M. 201. sz. Ipari Szakmunkás- képző Intézet tart diáknapot és szalagavató bált a szín­házteremben. Ugyanitt 8-án, délután 2 órától a Dunakeszi 3. sz. Általános Iskola úttö­rőkarneváljára kerül sor. Az intézmény hagyomá­nyainak megfelelően 13-a, az ismeretterjesztő előadások napja. E napon délután a szocialista brigádvezetők klubjában A munka és ter­melés megszervezése a szo­cialista brigádokban című előadás kerül sorra. A mun­kásakadémián a szakszerve­zetek helyéről és szerepéről, a nők akadémiáján a diva­tos öltözködésről hangzik el előadás. A művelődési központ már­ciusban a nagy érdeklődés miatt újból indít gépkocsi- vezetői tanfolyamot, amely­re a jelentkezéseket márci­us 10. és 20. között várják. NÉVADÓ VÁCOTT Darvas József Könyvtár Darvas József nevét veszi fel pénteken egy munkás­könyvtár: a Híradástechnikai Anyagok Gyárának üzemi könyvtára. — Tízéves üzemi könyvtá­runkban ünnepi emlékkiállí­tást rendezünk — mondta Pe- tővári Gyula üzemi könyvtá­ros, aki a tárlat anyagát gyűj­tötte, válogatta s a kiállítást bemutatja a nagyközönségnek. — Az ünnepség alkalmával felveszi majd könyvtárunk az „Olvasó népért”-mozgalom kezdeményezőjének a nevét. Petőván Gyula elmondta, hogy Darvas József, a XX. századi magyar irodalom és közélet kiváló egyénisége járt néhányszor a HAGY-ban. 1972-ben, 60. születésnapján nagyszabású emlékünnepség­gel köszöntötték a Zrínyi ut­cai üzemben. Ebből az alkalomból írta be az emlékkönyvbe véleményét az üzemi könyvtár munkájá­ról: „A Váci Híradástechnikai Anyagok Gyára könyvtárának, őszinte csodálattal, (s ez nem udvariasság!), mert itt a szak- szervezet és a könyvtáros va­rázslatával valami remeik do­log történik. Az igazi magyar irodalomnak neveltek, nevel­nek értő, nagyszerű közönsé­get! 1972. április 29. Darvas József” Kérdések, válasz nélkül Nyolcvanegy évesen, magára hagyottan Özvegy Szabó Istvánné. Január óta naponta a tuda­tomba villan ez a név, előbuk­kan intézendőim közül. Be- lémnyilall a kérdés: miit te­hetnék érte, de a választ nem tudom megtalálni. — Merre megy, fiam? — szólított meg egy januári es­tén Deákváron. Tanácstalanul állt a Bacsó Béla út közepén. — Arra — mutattam neki az irányit. — Akkor engedje meg, hogy magába kapaszkodjam, mert ugyancsak nehezen járok. — Hová megy, néni? — Kuraliékhoz. Megkérem őket, hogy hozzanak nekem Váci színekért A sportoló sokoldalú ember Mennyi emlék, mennyi élmény a váci sportvilágban! Csak le kell hajolni, és aho­gyan Illyés Gyula, a költő mondja: meg kell nyalni a ceruzát... s a váci sportvilág csak úgy ontja az anyagot. Ahogyan kerestem a helyi kézilabdaéletre vonatkozó nyomokat, ta­láltam « jó néhányat, eljutottam a Váci Ha­jógyár ősz, keményen barázdált arcú, a szem­üveg mögül az emlékektől párás szemmel rám néző baráthoz, Velki Lajoshoz. — Harminc évvel ezelőtt katonaként a magyar katonai kézilabda-válogatottban a hollandok ellen játszottam. Ott láttam először emberfo- gásos, a nagypályához mért lehetőségek adta, gyors és eredményes játékot. Itthon a nagypályád játék tere a régi Reménység-pálya volt a vas­útnál. Nagyszerű edzőnk volt: a minden sportágban kiváló, a nagy Testvériségben kézi­labdázó Seb in Péter játékos­társunk meg az öccse, Lipót, a „volt” futballisták közül az örökifjú Stégbauer Szuszi, sőt itt védett a későbbi nagy lab­darúgókapus, Kleiner Petyó is, meg Márton. A Kötött volt a támogató egyesületünk, fut- ballcipőben játszottunk — mindig a labdarúgó-mérkőzés előtt, néhány tucatnyi szur­koló jelenlétben. Aztán meg­történt a váci kézilabda for­radalma: kispályás lett a ké­zilabdavilág. Micsoda idők! Megkaptuk a mai Kislakta­nyában a lovardát, mi hoztuk rendbe társadalmi munkában, villanyvilágítást kaptunk, és megtörtént, amire nem is szá­mítottunk — öt-hatszdz néző biztatott bennünket. Itt még totómérkőzést is játszottunk, sőt, fogadtuk. a magyar válo­gatottat is. Stegivel együtt mi már nagyon öregnek számí­tottunk, itt voltak a fiatalok, nagyszerű emberek, kiváló sportolók: Bíró Ádám, Sziko- ra Guszti, Fodor Feri, majd az atléta Kulcsár Gergely és még sokan mások. A gyárak egyre-másra alakították meg a kézilabda-szakosztály okát. Hihető lett a hihetetlen: Vá­cott központi sportkérdés lett a kézilabda. Emlékszem, mi­lyen nagy sikerei voltak az Esti Kupa mérkőzéseknek. — Hetente kétszer edzet­tünk. A 15—16 éves Ádámék- tól, Gusztiiktól kezdve a mi­fajta öregekig — erkölcsi kö­telesség volt a megjelenés, mert szerettünk játszani és szerettük a mi kis közös­ségünket. Abban az időben, bizony, meg is kockáztatha­tom a kijelentést, minden fut­ballista kézilabdázóit is. Nőtt a követelmény, de én még 44 éves koromban is játszottam. Sohasem felejtem el a beug- rásos bedobás premierjét Vá­cott: együtt ragyogott velünk a hálás közönség. Budavári Lojzi bácsi volt az edzőnk, amikor a Budapest-bajnok- ságban megvertük a körülra­jongott pesti bajnokot. Nos. ez a győzelem volt a legna­gyobb élményem. Mert nagy ellenféllel szemben győztünk! Akkor valóban a váci színe­lást? Suttyó inasgyerekként az ebédszünetet a Kő úti grundon futballoztuk végig rongylabdával. A váciak ál­tal jól ismert, nemrég meg­halt Kovács Jani bácsi öre­gek—fiatalok futballmeccset szervezett a Csuka-telepen. Mi mezítláb, ők cipőben. Kint volt az egész VSE-vezérkar Németh Gabi bácsival az élen. Győztünk. 1936-ot írtunk. Az­óta vagyok VSE-tag. 1944-ig játszottam, aztán a Dunake­szi ellen a Pokolban eltört a térdem. Vége a futballnak, és — megkezdődött a kézilabda- pályafutásom. Amiről eddig beszéltem. — Ami utánunk követke­zett, annak Szikora Guszti a tudója. Érdemes lenne vele beszélni. Csodálatos volt a vá­ci színekért küzdeni, igen, na­gyon szép volt. Ahogyan Pál- fi Karcsi mondja: a sportoló sokoldalú ember, nos, én is az akartam mindig lenni. — A Hajógyárban dolgo­... , .. ....... . . ......... zom 1953 óta feleségemmel Csaba, Tomi fiam ott tanultak a szakmai. Nekem zetöjégének i- kedve telt ben­nünk, nagyon sokat köszön­hettünk a gyáriaknak. Még azt is megcsinálták, hogy a jó erőben levő Steginek külön nadrággarnitúrát varrtak. — Egyszer kiállítottak két percre, mert elrúgtam a lab­dát. Hetekig letört voltam. Ilyen még nem fordult elő velem. Tiszteltük a nagy el­lenfelet. de szerettünk diadal­maskodni -ajta. — Alsóvárosi gyerekként kezdtem a sportolást. Sporto­ez a gyár a nevelőiskolám, a sport meg az emlékeim for­rása. Lányom, kisfiam van otthon. Két unokám win. Ér­dekes, mintha kicsit hűtlen lettem volna a mai futball­hoz, inkább elmegyek a kézi­labda-mérkőzésekre, sőt, volt játékostársam, Kovács Feri meghív minden évben a Hír­adásba az öregek—fiatalok ta­lálkozójára. Két évvel ezelőtt még játszottam is... (Rusvay) villanyégőt. Éjjel is égetem a , villanyt, mert beteg vagyok.. , A szívem. — Egyedül marad éjszaká­ra? — Mindig egyedül vagyok. — Család? Gyerekek? — Meghaltak. A férjem is, a gyerekek is. — Ki gondoskodik a néni­ről? — Senki. Már kértem, hogy vegyenek fel a szociális ott­honba. Azt mondják, nincs hely. — Miből él? — Hatszáz forint nyugdíjat kapok. Nincs hely az otthonban. Se­gíteni viszont kellene. De ho­gyan? Ha egy szocialista bri­gád vállalná... Dehát tőlük annyi mindent várunk. Február 15-én újra elindul­tam a Bacsó Béla út felé. Be­csöngettem az ismerős ház ka­puján. — Én vagyok Kuraliné — nyitott ajtót egy asz- szony. — Sajnáljuk Szabó né­nit. Nyolcvanegy éves, senkije sincs. A szociális otthonból azt írták, várjon türelemmel. — Milyen kapcsolatban van­nak vele? — Nem rokonunk, ismerő­sünk. Néha segítünk neki. Be­csönget a házakhoz, szüksége van az emberekre. A szom­szédja például rádiót vett ne­ki. — Valóban nincs senkije sem? — Tulajdonképpen volna egy gondozója — mondta az asszony. Aztán elmagyarázta, milyen alapon, de ez nagyon bonyolultnak tűnt. Nem értet­tem meg. — Most, hogy a néni beteg lett, tüdőgyulladást kapott, bevitték a Március 15. téri kórházba. Kint volt az orvos is és előkerült a gondozója is. A néni üzent, hogy látogas­sam meg, de a gondozó azt mondta, ne foglalkozzam vele, ez most már az ő dolga. Délután felhívtam a kórhá­zat. Közölték, hogy Szabó né­ni kilábalt a tüdőgyulladásból és hazament. Haza? Hová haza? A sivár, fűtetlen falak közé, az egye­düllétbe és bizonytalanságba? Mi lesz vele? Gondozzák-e ez­után? Befűtenek-e a szobájá­ba? Vásárolnak-e neki élel­met? Van-e lehetősége bejut­ni a szociális otthonba? Kérdések válasz nélkül. Kovács István munkája mellett megfelelő he­lyet kapnak a megismerést szolgáló rendezvények, kirán­dulások, szavalóversenyek, a szép magyar beszéd verseny, színházlátogatások. Ezek a tantervi anyagon felül is a tapasztalat hitelességével és az élmény erejével szolgálják a szocialista hazafiság érzését. A cselekvő hazaszeretetre nevelés eszközei a múzeumok -tárlatai, partizánok, munkás- mártírok tárgyi emlékei, gya­korlótere pedig az Ifjú Gárda, az MHSZ-ban való tevékeny­kedés, múltunk és jelenünk összehasonlítása. Hangsúlyozta nemzeti ha-

Next

/
Thumbnails
Contents