Pest Megyi Hírlap, 1975. február (19. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-26 / 48. szám

MONOM RE ; y é i',; HÍR tJ XVII. ÉVFOLYAM, 48. SZÄM 1975. FEBRUAR 26., SZERDA Ifjú pedagógusjelöltek - gyakorlaton Monoron, a Kossuth Lajos úti általános iskola tanári szobájának falán jelmondat olvasható: Egy és közös taní­tói testté forrni össze ... Bizonyára ez a felirat öt­lött a szemébe annak a négy ifjú pedagógusjelöltnek is, akik a februárt a monori is­kolában töltötték. Szuhányiné Szappanos Éra, Csizmadia Edit, Pus Erzsébet és Pál Aranka negyedikes főiskolá­sok. Tele ambícióval, nágy lelkesedéssel érkeztek Mo- norra, hiszen pályájukon ez az első próbatétel. Mert ki merne vitatkozni azon, hogy egy idegen iskolában nehe­zebb a tanítás, mint a főis­kola gyakorlóiskolájában. Amilyen lelkesedéssel ér­keztek, legalább olyan szere­tettel fogadták is őket. Az első órán a tanulók piros szegfűicsokorral kedvesked­tek nékik, s további sikereket kívántak, nemcsak az itteni egy hónaphoz, hanem életük további részéhez is. Á,m az ünneplés csak rövid ideig tar­tott. Következett a komo­lyabb munka, a tanítás. Hármójukkal beszélgetünk a tanári hivatásról, a Mono­ron eltöltött időről, s a to­vábbiakról. ★ Pus Erzsébet a Zala megyei Balatonmagyaród szülötte, a Pécsi Tanárképző Főiskola magyar—angol szakán ne­gyedéves. — Kissé izgultunk az első napon, de aztán a kollégák bátorítása leküzdette velünk a szorongást, örültem, ami­kor megtudtam, hogy Monor- ra jöhetek az egyhónapos gyakorlati időt letölteni. Mi­vel a második szakom az an­gol nyelv, ennek gyakorlásá­ra a gimnáziumban kaptam lehetőséget. — Nehéz volt az első óra, de Pleszkán Frigyes tanár úr hamar átsegített a nehézsége­ken. Talán neki is köszönhe­tem, hogy a következő órákon már cseppet sem izgultam. Harmadikos-negyedikes gim­nazistáknak tanítottam an­golt, s az egyik osztályban különösen jó volt órát tarta­ni, mivel az összetétele tizen­egy lány és egy fiú ... — Eddig keveset tudtam Pest megyéről, szűkebben a monori járásról. Most az egy hónap alatt megismerhettem a járási székhelyet. — Bár a legutóbbi, Pest megyéhez fűződő emlékeim nem éppen kellemesek. A te­levízió Hazai esték sorozatá­ban a mi főiskolásaink a nyíregyházainkkal mérkőz­tek. A pécsiek Nagykanizsát, a szabolcsiak Ceglédet mutat­ták be. Én is tagja voltam a pécsi csapatnak. Nyertünk. A nyíregyháziak óvtak, de ezt elutasították. — Itt az iskolában nagy se­gítségemre volt Gulyás Lász­lómé, akivel megbeszéltük az óra minden részletét, esemé­nyeit. Biztos vagyok abban, hogy az itt eltöltött egy hó­napot hasznosítani tudjuk a későbbiek folyamán is. Csizmadia Edit, a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Fő­iskola negyedévese, Rákoske­resztúrról jár be naponta Mo- norra, egy hónapig. — Én először egyetemre “je­lentkeztem, de mivel oda nem vettek fel, átmentem a főisko­lára. Mivel fizikából az egye­temen is sikeresen felvételiz­tem, a főiskolán már nem kel­lett újra felvételi bizottság elé állni. — Segítségemre Nagy Tibor­né és Balogh Gyula sietett, amikor Monoira érkeztem. Természetesen a tananyagot ott folytattuk, ahol abbahagy­ták. Az önálló óravezetés nem újszerű előttem, hiszen a gya­korlóiskolában már gyakorol­tuk ezt. - •' — Az órák után aztán ala­posan elemeztük a két szakta­nárral az órán elhangzottakat, látottakat. Őszinte segítség­ként fogadtam a kritikát is, amikor arról volt szó, hogy mit lehetett volna másképpen, jobban csinálni. Ügy érzem, jó közösséget alkot ez a tanári kar, s ez az eredményekben is megmutatkozik. — Az úttörőmunkával is megismerkedhettünk, s ha végzek a főiskolán, úttörő­csapatvezetői munkát is válla­lok majd. Egyébként szeretnék a lakó-' helyemhez közei, a XVII. ke­rületben tanítani. Remélem, ezt sikerül is elérnem. Szüleim idősek, nem akarok tőlük sem elszakadni . .. ★ A mortori járást a gyömroi Pál Aranka képviseli. Édes­apja, a néhány évvel ezelőtt elhunyt Munfcácsy-díjas szob­rászművész, idős Pál Mihály. Testvérei közül Mihály is édesapja nyomdokaiba lépett, András kőszobrász, József pe­dig egyetemista Szegeden. Aranka is először az Iparmű­vészeti' főiskolára jelentkezett, s miveLnem sikerült a felvéte­li, a szegedi főiskola földrajz­szakos hallgatója lett. — Nem bántam meg, hogy ezt a pályát választottam — kezdii a beszélgetést. — Min­dig szerettem a gyerekeket, s ezért is vállaltaim a nyári ■napköziben Gyomron turnus- vezetést, Én is csak meghatód­va tudok visszagondolni az itteni fogadtatásunkra. A föld­rajzórát Zilalíy Eszter, a raj­zot Csák András segítségével tartom. Szeretettel segítenek, s ez megkönnyítette a munká­mat. Nem akarok Gyömrőtől el­szakadni, ha végzek, szeretnék a községben tanítani továbbra is. ★ Négy ifjú pedagógusjelölt egy hónapot tölt Monoron. Teli lelkesedéssel láttak munkához. A nehéz hóna­pok még hátra vannak, a nyáron államvizsga követ­kezik, s kezükben lesz a tanári diploma. A Mono­ron eltöltött egy hónapot bizonyára nem felejtik el, s hasznosítani tudják majd a későbbiekben is. Sok sikert további pálya­futásukhoz. Gér József Termékbemutató A KIOSZ monori körzeti csoportja a XI. pártkong­resszus és hazánk felszaba­dulásának 30. évfordulója tiszteletére kiállítást rendez; a kisiparosok javító-, szol­gáltató tevékenységét, termé­keit mutatja be. A kiállítás szombaton nyílik, az érdek­lődőket reggel 8-tól este 7 óráig várják a KlOSZ-szék- házban. Alkotó ifjúság Kiállítás a monori gimnáziumban Kürtös Annamária KISZ-ta- nácsadó tanárnő vezet ben­nünket a monori gimnázium­ban a B-épületig. Nincsenek hivalkodó plakátok, hogy mer­re található a kiállítás, de a klubszoba előtti folyosón már büszke tekintetek figyelik, va­jon mit szólunk majd, ha be­lépünk ... Ök csinálták, a diákok: a kézimunka-szakkö- rösök, az amatőr fotósok, raj­zolók, s a KISZ-szervezet ren­dezte ... Alkotó ifjúság. A bemutatóra jelzőket találni nehéz — hiszen ez az első ilyen jellegű bemutatkozása a diákoknak. Gyakorlatuk nincs a , válogatásban, de látható: igyekeztek azt elhozni, amit legjobb munkájuknak tarta­nak. A kézimunka-szakkör ka­locsai hímzései, párnái a mes­ter eknek is dicséretére válná­nak. A vendégkönyv legtöbb bejegyzése a negyedikes Feke­te József fotóit emlegeti Va­lóban: a szent ezeken a fotó­kon időzik el legtovább. A jól megkomponált, megragadó ké­pek közül felán az elhunyt vecsési -festő, Gammel József portréja sikerült a legszebben: az öreg festő mellett csonkig égett gyertya ... Kitett magáért az V. számú alapszervezet. A monori járás nagyközségeit képekben mu­tatják be, s megtudhatjuk a legfontosabb adatokat is a te­lepülésekről. Pálinkás Mihály III. osztá­lyos tanuló novellával jelent­kezett a kiállításon, ö az egyik lefft^’-’ -1 publikáló az iskola- újság s ez a novellája is osztatlan elismerést, aratott a kiállítás látogatói körében. A KISZ KB által kiírt „Al­kotó ifjúság” című kiállítás szombatig tekinthető meg a gimnáziumban. Innen tovább kerül majd a teljes anyag a megyei kiállításra, s remélhe­tőleg ott is sikert arat. (k. zs.—g. j.) R végrehajtó bizottság tárgyalta Javításra szorul Mondén az egészségügyi felvilágosítás Mendén a közegészségügy legégetőbb problémája az ivó­víz minőségének folyamatos romlása — állapította meg dr. Harangi Erzsébet körzeti orvos a legutóbbi végrehajtó bizottsági ülésen. A múlt évre ígért új kút fúrása .elmaradt, ezért állan­dóan a levegőben ' lóg a KÖJÁL ígérete: a közkút le- záratása. Ha pedig ez bekö­vetkezik, a lakosság a régi, ásott kutakra szorul. Vízminő­ségük egyrészt ellenőrizhetet­len, másrészt súlyos járvány kialakulását idézhetik elő. A tanács igyekezetét bizo­nyítja az a néhány szeméttá­roló, amelyeket a közterüle­tekre helyeztetett ki, de mivel rendszeres kiürítésük nem történt meg, nem váltották be az egészségügyiek hozzájuk fűzött reményeit. A megoldás itt is, mint más községekben: az intézményes szemétszállí­tás lenne. Nem javult a múlt évekhez képest a község kereskedelmi hálózata sem. Valamennyi üzlet kívül­ről, belülről egyaránt el­hanyagolt : zsúfoltak és nem felelnek meg a kor­szerű egészségügyi köve­telményeknek, noha a zöldségbolt áthelyezé­se, a korszerű és higiénikus raktározás révén javulást eredményezett. Az iskolák változatlanul igen rossz állapotban vannak — hangsúlyozza az írásos be­számoló —, feltétlenül új és korszerű oktatási intézmény­re lenne szükség. Javítani kellene a Vöröske­reszt-szervezet propaganda- tevékenységét is, mivel sokan azt sem tudják, hogy hol mű­ködnek a most felszerelt egészségügyi állomások. Mindezek ellenére Mende községben a tanácsi vezetők és a szervek igyekezete révén a lakosság az egészségügyi el­látásnak fontos fordulójához érkezett. Megépült — és a második körzeti orvos december 1-ével már meg is kezdte benne a rendelést — az új orvosi rendelő. Ez nemcsak azt jelenti, hogy egy orvosra kevesebb beteg jut, hanem azt is, hogy a hét­végeken és ünnepnapokon az ügyeletes orvos helyben van és szabadságuk idején egyi­küket a másikuk helyettesíti. Hogy erre milyen nagy szükség volt, mi sem bizo­nyítja jobban: tavaly Mendén 16 808-an — az összes előző évinél többen — jelentek meg orvosi vizsgálaton. A napi rendelésen a megjelentek szá­ma a nyáridőben sem csök­kent hatvan alá. A beteghívá­sok száma pedig napi átlag­ban még a 16—18-at is meg­haladta. Kórházba 208 sze­mélyt, szakrendelésre _ pedig 1483 beteget utaltak be” de a házi betegápolónő által felke­resett személyek száma ép­Villástargonca L - 4 í *1 V SsiJL penhogy csak el nem érte az ötezret. • Mivel a községben gyógy­szertár nincsen és hogy a be­tegeknek ne kelljen más köz­ségbe utazgatniuk, továbbra is dr. Harangi Erzsébet vál­lalta a kézigyógyszertár keze­lését és a vele járó többlet- munkát. A beszámoló ezután a szü­letések és az elhalálozások számának múlt évi alakulásá­val foglalkozott. 1974-ben a terhesek szá­ma az előző évi 28-cal szemben 43-ra emelkedett. Érdekesen alakult a kisma­mák tanácsadáson, illetve gondozáson való megjelenési aránya. A terhesség I. harma­dában 38,5 százalék, a II-ban 57 százalék és az utolsóban 3,5 százalék jelent meg. Csak egyetlen egy kismama akadt, aki nem vette igénybe ezt az igen fontos orvosi vizsgála­tot. Ebből azt a tanulságot von­ta le dr. Harangi Erzsébet, a napirend előadója, hogy kevesen tudják még: aki az első harmad után je­lentkezik, annak 15”9 fo­rinttal kevesebb szülési segélyt adnak, ezért még nagyobb felvilágo­sító munkára vari szükség. Az iskolás korúak, de álta­lában minden, oltásra kötele­zett gyermek megkapta a szükséges védőoltásokat. A nemrégiben véget ért influenzajárványt érdekes módon a 2. rendelőintézet be­tegforgalmának alakulásán keresztül mutatta be. Itt a betegforgalom — tehát a köz­ség egyik felében — decem­ber hónapban 1048 volt, és dr. Szalai Andrást 248 beteg­hez hívták ki egy hónap alatt. Szerencsére kórházba nem sok beteget kellett szövőd­mény miatt beutalni. Kovács György Amíg elkészül az új egészségház Havonta húszezer Mielőtt belépnék a monori egészségházba, mély lélegzetet veszek — ezúttal szerencsére fölöslegesen. A folyosón ma nem várakoznak százával a betegek, nem kell könyököl­ni és könyörögni, hogy fél centivel előbbre jusson az em­ber, s ha nem jut is minden­kinek szék, ha ácsorognak, sápadoznak is néhányan a fa­lak mellett, legalább lélegzetet vehetünk... Hogy a sebészet, a gyerek­gyógyászat váróiban ugyan­így van-e, nem biztos. Ott, ahol dr. Murányi János főor­vos szobáját keresem, viszony­lag nyugodt a hangulat, s alig tudom elhinni, hogy nem kalapálják a bejárati ajtó kilincsét, nem ájul el senki a zsúfoltságtól a terhesrendelés előtt, nem kapnak hajba a laborhál... Ezt az állapotot a főorvos is jól ismeri — no­vemberben vette át az intéz­mény vezetését. — A falakat kijjebb tolni nem lehet. Az időnkénti zsú­foltságon nem változtathat más, csak az új egészségház. Amit tehetünk, azt megtesz- szük. A terhesrendelést áthe­lyeztük a nőgyógyászatra: a kismamák eddig a gyerek­rendelő várójában voltak, be­teg csecsemők, kisgyerekek között. Nem kell mondanom, milyen veszélyes lehet... Tavaly 200 000 beteg for­dult meg az egészségházban! A havi átlagos betegforgalom szinte mindig meghaladja a tizenkilenoezret. Az itt dolgo­zó orvosok szakmai felkészült­sége jó — de óriási teher há­rul rájuk. — Ebben áz esetben is az új rendelő hoz majd megol­dást: meg kell oldanunk rpin- denképp a párhuzamos ren­deléseket, „széthúzni” a ren­delési időt, hogy ne kelljen száz betegnek 10-től 12-ig tü­relmetlenül várni, izgulni, sorra kerül-e még aznap. — Az egészségházban ha­marosan bevezetik a 44 órás munkahetet. Nem okoz-e majd aránytalanul nagyobb terhet a munkanapokon? — Megoldani roppant nehéz. „Kártyázunk”. Te ide mész, te ott leszel... De vállalják a pihenés reményében — és megéri majd. Hiszen ha elég idő lesz arra, hogy dolgo­zóink kicsit kifújják magu­kat, nagyobb energiával és türelemmel végezhetik hét közben a munkát. Ebben az egészségházban nem irigylésre méltó dolog dolgozni, az igaz. De betegnek lenni sem az... És főorvos­nak ... ? Dr. Murányi János mosolyog: — Nem vagyok ijedős. És ezek a gondok nem tartanak örökké. K. Zs. MŰSOR MOZIK Maglód: önző , szerelem. Monor: Elfelejtett ősök ár­nyai. Nyáregyháza: Az ör­dög a tárnán ja. Űri: Magas, szőke férfi, felemás cipő­ben. Vecsés: 141 perc a befe­jezetlen mondatból, I—II. MŰVELŐDÉSI HÄZ Péteriben, 18 órakor: ifjú­sági cirkusz. ŰTTÖRÖHÁZ Gyomron, 14-től 15.30 órá­ig : tisztségviselő kisdobos­foglalkozás, 15.30-tól 17.30­ig: sportrendezvény, 15-tól 17- ig: honvédelmi szakkör, 16- tól 18-ig: Ságvárd Harsona. Erőfelmérésből jeles Hat gól és sok tanulság Á Monori Vasipari Szövetkezet nagy gondot fordít a gé­pesítésre. Nemrég villástargoncát vásárolt, amely egyszerre 32 mázsát emel. A 270 000 forintba került targonca sok em­ber nehéz fizikai munkáját helyettesíti, képünkön Szőnyi Gábor hajtóművet szállít a targoncán. Mutnéfalvy Adorján felvétele Amikor a péteri labdarú­gópályához értem, mellettem megszólalt egy nagy hajú, bőrkabátos fiatalember: — Ki az ellenfél? — A monori I. — felelte egyik ismerőse. — Akkor jövök, várja­tok! Nem bánta meg. Ezen a szép, napsütötte tavaszi dél­után, két sportszerűen, nagy becsvággyal küzdő csapat kergette a labdát, mintha baj­noki forduló kiesési rang­adója lett volna. A péteriek fiatal gárdája a 18-as keretből került ki, és a múlt vasárnap a pilisi dön­tetlen után nem volt alap­talan a bizakodásuk. Az első félóra után megál­lapítottam: még sok bánatot és keserűséget okoznak a pé­teri labdarúgók az ellenfél­nek. Állandóan rohamozták a monori kaput, s a „Petro- vics-védelem” nagy munká­ban volt. Egyre-másra po­tyogtak a gólok: mindig a Pé­teriek vezettek égy góllal, a monoriak szép szabadrú­gásgólokkal egyenlítettek. Hat gól, remek küzdelem! Ki bánta, hogy itt-ott még dö­cög a gépezet, zihál a tüdő... az akarat, a játékosok nagy kedve, egy-egy szép táma­dás feledtette a néhol meg­mutatkozó technikai fogyaté­kosságokat. A mérkőzés végén mind­két portán elégedettek vol­tak a vezetők, s megállapí­tották: a barátságos mérkő­zés hasznos volt, sok tanul­sággal szolgált és jól segítet­te a további felkészülést. (ő -ő) Csizmadia Edit az óra után megbeszéli a tapasztala­tokat Balogh Gyula tanárral.

Next

/
Thumbnails
Contents