Pest Megyi Hírlap, 1975. február (19. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-25 / 47. szám

1975. FEBRUAR 25., KEDD Nemcsak terv, eszköz is! Takarékossági intézkedések a PEMÜ-ben ruár közepéig elkészítették anyag- és energiagazdálkodási tervüket, s elküldték fel­ügyeleti szervükhöz, a minisz­tériumba, vagy a megyei ta­nácshoz. Többhetes munka előzte meg a Pest megyei Mű­anyagipari Vállalatnál is az intézkedési terv ’ kidolgozását, mely tulajdonképpen alulról jövő kezdeményezésre épült: közvetlenül a kongresszusi 'irányelvek megjelenése után a szocialista brigádok különböző fórumokon számos takarékos- sági javaslatot tettek, s ez ki­egészült még a januári mun­kásgyűléseken felszólalók öt­leteivel, elképzeléseivel. Felelős: az üzemvezető Somos Bélával, a vállalat főkönyvelőjével beszélgettünk arról, milyen koncepciók sze­rint állították össze az anyag- és energiatakarékossági intéz­kedési tervüket, amelyhez a dolgozók hasznos tapasztalata- tait is fel tudták használni. — Elsősorban azt néztük, melyek a népgazdaság deviza­helyzetére kedvezően ható, s általában a népgazdasági ér­deket előtérbe helyező taka­rékossági lehetőségeink. Fel­mértük a belső tartalékokat, az anyag- és energiafelhaszná­lás csökkentésére is találtunk jó' megoldásokat Vizsgáltuk, hogy lehetne aiz élőmunkával takarékoskodni, hatékonyab­ban kihasználni — mondta a főkönyvelő, s még hozzáfűzte — Ügy állítottuk össze az in­tézkedési tervet, hogy konkrét, számonkérhető legyen. — Tallózzunk talán először az energiatakarékosság tételei között... — Feltétlen szeretnénk a meddő energiát csökkenteni: a termelő berendezések meg­hajtó villanymotorjait felül­vizsgáljuk, s az optimális ha­tásfokhoz mérten, ha szüksé­ges, lecseréljük kisebb teljesít- ményűekre. Itt energiaosztá­lyunk 110 ezer forintos meg­takarításra számít. Minden gépnél megfigyeljük, hogy mely termékek gyárthatók rajtuk a leggazdaságosabban, ezért az üzemvezetőket tettük felelőssé. Hogy jobban kihasz­náljuk nagy teljesítőképességű gépeinket, áttértünk a három­műszakos, illetve a folyamatos termelésre Ezt diktálta a pia­ci igény is. Az éjszakai üze­meltetéssel kedvezőbb az ener­giafelhasználásunk. A cipő­ipari köztalpgyártó _ gépekkel nyugati importárut helyettesí­tő cikket készítünk, a folya­matos üzemeltetés bevezetésé­Folyamatosan, éjjet-nappal dolgoznak a cipőipari köztalpgyártó gépek Nagy Iván felvétele» vei 400 ezer dollárnak megfe­lelő értéket helyettesít több­lettermelésünk. Röntgenszemek Júniustól a PEMÜ-ben a kazánház átáll az olajfűtésről a gáztüzelésre, számításaik szerint ezzel is több millió tü­zelőanyag-kalória megtakarí­tást érnek el. Minden radiá­tor a tmk-üzem röntgenszemed elé kerül, zárakat, csapokat szerelnék fel, szabályozhatóvá teszik a fűtést, a fűtőtesteket a szobák légköbméteréhez megfelelően kisebbre vagy nagyobbra cserélik, ellenőrzik az egész fűtéshálózatot. — Az anyaggazdálkodókra milyen feladat vár? — Kezdik az anyagnormák felülvizsgálásával. Ahöl csak lehet, mellőzzük az import anyagokat. Külön program készül a szocialista orszá­gokból származó műányagok kísérleti bevezetésére, alkal­mazására. Az elképzelések szerint már az idén 200—300 tonna nyugati alapanyagot fogunk helyettesíteni a KGST-országokból beszerez­hető műanyagpkkal­Kihasználjuk az olefin­program nyújtotta lehetősé­geket: a Borsodi Vegyi Kom­bináttal együttműködve 800 tonna PVC-granulátum fel­dolgozását készítjük elő, épí­tő- és bútoripari elemeket gyártunk belőle. Közös kisérlet­Évente 8—10 millió forint nyugati import alkatrészt vá­sárol a vállalat, most felku­tatják a hazai gyártókat, hogy a jövőben az üzemfenn­tartáshoz minél több 'magyar gyártmányú alkatrészt hasz­nálhassanak fel. százalékát, kivitelünknek pe­dig 63 százalékát alkotó ter­mékcsoportokat érinti. Nyil­vánvaló, hogy az energiahor­dozók és a nyersanyagok árai emelkedtek, árszintjük azon­ban jóval alacsonyabb, mint jelenlegi világpiaci beszerzé­sük költsége. (A szovjet kő­olaj új szerződéses ára pl. 37 rubel, tőkés világpiaci ára je­lenleg 110 dollár). A Szovjet­unióba irányuló kivitelünk mintegy kétharmadát feldol­gozóipari termékek, gépek, ipari fogyasztási cikkek, egy- hatodát mezőgazdasági és élel­miszeripari termékek alkotják s mindössze egytizedét / az anyagok. Miközben a szovjet gépszállítások — ezek kb. 30 százalékkal szerepelnek a for­galomban — árszintje alig változott, a magyar gépek és berendezések árszintjét 15 százalékkal, a könnyűipari termékekét 19 százalékkal, a mezőgazdasági termékekét pe­dig átlag 28 százalékkal nö­velték az árrendezés során. Importunk áruszerkezetéből — az energiahordozók és a nyersanyagok részesedése mintegy 60 százalék — azon­ban szükségszerűen követke­zik, hogy az árkorrekció ha­tása a behozatalnál nagyobb, mint a kivitelnél, tehát az ed­digi cserearányok megváltoz­tak. Tízéves hitel Az 1975. évi magyar—szov­jet árucsereforgalmi megálla­podásihoz kapcsolódva nem­csak az idei szerződéses ára­kat rendezték, egyidejűleg a Szovjetunió lehetővé liette, hogy a tavalyi kereskedelmi többletünket az új árak miatt keletkező mérleghiány csök­kentésére használjuk fel. Az 1975—1980 között képződő ke­reskedelmi mérleghiány ösz- szegére pedig alacsony kamat­tal tízéves hitelt nyújt. A Szovjetunió emellett olyan nyersanyag-többletszállítá­sokat is vállalt, amelyek kb. 50 millió dollár értékű tőkés importtól mentesíti a magyar külkereskedelmet. Népgazdaságunk eddig is azért fejlődhetett töretlenül, mert bizton támaszkodhatott a szocialista országok gazda­sági ‘közösségére, mindenek­előtt a Szovjetunió nagyfokú segítőkészségére. A nyers- anyagszállításokról és a szer­ződéses árakról született ered­ményes megállapodások azt bizonyítják, hogy a testvéri Szovjetunió méltányolja a ma­gyar népgazdaság szükségle­teit, megérti gondjait és a szocialista internacionaliz­mushoz hűen, a közös érdek­től vezérelve minden lehet­séges támogatást megad szo­cialista építőmunkánkhoz. Garamvölgyi István — Már szervezzük házon belül is a tartalékalkatrész- felújító csoportot. Nem lesz könnyű dolguk, a tervek sze­rint 2,7 millió forint nyugati devizát takaríthatunk meg közreműködésükkel. Jól jö­vedelmez majd a Fémipari Kutató Intézettel végzett kö­zös kísérlet: a poliuretán- talpakhoz eddig nyugaton gyártott nyersanyagot' hasz­náltunk fel, most sikerült helyettesíteni hazai fémöt­vözet előállításával, mellyel 200 ezer forint értékű nyu­gati devizát kapcsolhatunk ki költségvetésünkből. A hulladékképződés a gyár­tás velejárója, úgy terve­zik, hogy a korábbiakhoz ké­pest 150 tonna többlethulla­dékot dolgoznak fel, vagy ér­tékesítik a MÉH-nél. Ha kiszakad a zsák — A szállításkor is nagy az anyagveszteség ? — Meglehetősen, főleg az elszóródó anyagok miatt. Ezért korszerűsítjük az anyag­mozgatást, -tárolást. Űj tar­goncákat vásárolunk, csök­kentjük a kapun belüli anyagmozgatást, az emelő­villás targoncákkal kevesebb lesz a kézirakodás, nem sza­kadnak ki a zsákok. * Nyolc­ezer tonna az éves anyag­forgalmunk. A gépesítés, a szállítás jobb szervezése azon­ban még nem old meg min­dent, ehhez az is kell, hogy a raktárosok, a rakodók ész­revegyék, ha kiszakad egy zsák, ne hagyják elfolyni a granulátumot, hanem önt­sék át egy ép fóliába. Fél­millió forint megtakarítást várunk az anyagmozgatóktól, ami 20—30 tonnányi nyers­anyag megmentésén múlik. A PEMÜ alapos, jól átgon­dolt intézkedési terve nem­csak terv, eszköz is, az éssze­rűbb gazdálkodást segíti elő, melyhez alapvető követel­mény lesz a munkahelyi fe­gyelem megszilárdítása. H. A. Vállalatvezetők fóruma 0 Uj és új ötletekre van szükség DH: jelentős önköltségcsökkenés A munkarendszer nehézipari tapasztalatairól A nehézipari ágazatban mintegy 50 vállalat vesz részt a „dolgozz hibátlanul” mun­karendszerben, de a gazdálko­dó egységek legnagyobb része még csak az új módszer előké­szítésénél, a megfelelő feltéte­lek megteremtésénél tart. Több nagy ipartelep már több éves kedvező tapasztalattal rendelkezik. Az eddigi mun­kák áttekintésére hétfőn a Nehézipari Minisztériumban tartottak országos/ értekezletet a DH-munkarendszerben részt vevő vállalatok gazdasági, párt- és tömegsaervezeti veze­tői, akiket dr. Juhász Adám miniszterhelyettes tájékozta­tott az eddigi tapasztalatokról és a legközelebbi feladatokról. Hangsúlyozta, hogy a mi­nisztérium nagyon fontosnak tartja e munkarendszer széles körű elterjesztését. Más tár­cákhoz képest később tettek intézkedéseket a munkarend- szer bevezetésére, viszont első­ként adott ki a minisztérium olyan alapelveket, amelyek átfogóan tájékoztatták a válla­latokat a követendő eljárásról, módszerekről. A nemzetközi tapasztalatok azt igazolják, hogy a DH-munltarendszer ál­talában 6—8 százalékos ön­költségcsökkentést eredmé­nyez, mégpedig beruházási rá­fordítások nélkül. Meghonosí­tásának kedvező feltétele, hogy a nehézipari ágazatban •már 20 ezer jól képzett mér­nök és közgazdász, 30 ezer technikus és mintegy 60 ezer, nagy gyakorlattal rendelkező speciális képzettségű szak­munkás dolgozik, tehát moz­gósításuk meghozhatja a kí­vánt eredményt. Éppen ezért a munkarendszer megszerve­zésénél messzemenően él kell kerülni a formális módszere­ket, nem látszateredmények­re van szükség, hanem arra, hogy a szakemberek, a dolgo­zók széles körét vonják be a munkarendszer 'megszervezé­sébe. A munkarendszer ágazati eredményei már lemérhetők a selejt csökkenésében, a minő­ség javulásában, a fluktuáció mérséklődésében. Az új mun­karendszerben nem szabad sablonos megoldásokat követ­nji, minden vállalatnak a maga szervezetére, saját feladataira kell alapozni ezt a módszert. A minisztérium intézkedései­nek megfelelően az Ipargazda­sági és Üzemszervezési Intézet szaktanácsadói szolgálata ad támogatást a vállalatoknak az elvi és gyakorlati problémák megoldásához. A NIM To­vábbképző Központ pedig már a vezetőképzés minden szintjén megkezdte a DH- munkarendszer elvi és gyakor­lati tudnivalóinak oktatását. Rövidesen közzéteszi a mi­nisztérium a DH-munkarend- szer irányelveit, amelyben meghatározza a vállalatok kötelezettségeit is. A munka- rendszer fejlesztésében elen­gedhetetlen követelmény, hogy a vezetők megszabadul­janak az úgynevezett bázis­szemlélet túlzásaitól, az egyes mutatók kedvezőbb alakulása ugyanis még nem jelent fel­tétlenül hatékony munkát. A DH-munkarendszer egyébként akkor hozza v meg a kívánt eredményeket, ha szervesen beépül a vállalat minden te­vékenységébe. Fontos lépés volt a mező- gazdasági partnereinkkel lét­rejött (és a vertikális integ­ráció folyamatába beilleszt­hető) együttműködés kiter­jesztése: az úgynevezett elő­készítő munkák bizonyos hányadának a mezőgazdasá­gi üzemekbe való kihelye­zése. Természetesen erre mű­szakilag is fel kellett készül­ni, megfelelő anyagi érde­keltséget teremteni hozzá. Az 1975 és 1980 közötti idő­szakban a termelés fejlesztését ismét a termelékenység növe­lésével biztosítjuk. Olyan mér­tékben bővíthetjük a terme­lést, amilyen mértékben meg­alapozzuk a termelékenység emelkedését. TERMÉKEINKRE nagy szükség van. A világpiacon a konzervek is a keresett cikkek kategóriájába tartoznak. A nyugati piacokon végbemenő inflációnál gyorsabb ütemben emelkedtek a konzervek árai és ezért a konzervek abba a sajnos, nem túl népes termék- csoportba tartoznak, amelyek­nek tőkés exportnövekedése jávíthatja fizetési mérlegünket. A demokratikus piacokon is je­lentős értékesítési növekedés­re van lehetőség. Természete­sen itt is várható a megfelelő árkorrekció és ezzel a gazda­ságos termékszerkezet irányá­ba ugyancsak fontos lépés le­het a konzervexport növeke­dése. A hazai termelés 70 szá­zaléka ugyanis exportra kerül. A belső szükségleteket kielé­gítő egyharmad növekedése is éves átlagban 8—10 százalék volt, sőt gyárunk egyes esz­tendőkben 15—20 százalékos növekedési ütemet is elért. A termelés gyors növekedé­sét lehetőség szerint létszám- emelés nélkül oldjuk meg. . Gyárunk műszaki dolgozói el­készítették például a jelenlegi zöldborsóvonalak olyan kor­szerűsített változatát, amely­nek révén az eddigi műszakon* kénti 24—26 000 darab üveg, illetve doboz gyártása helyett 50—60 000 darabot lehet egy műszakban készíteni, gyakor­latilag azonos létszámmal. Most ezeknek a gépeknek a sorozatgyártását kell megszer­vezni. AZ IDÉN a Láng Gépgyár­ral közösen olyan paradicsom­sűrítő berendezést helyezünk üzembe, amely az eddigi 15 va­gon nyers paradicsom konzer­válás kapacitást háromszoro­san haladja meg. Gyakorlati­lag minimális létszámnöveke­déssel napi 48 vagon paradi­csom feldolgozását biztosítja. Van más példánk is. A Nagy­kőrösi Gépjavító Szövetkezet­tel közösen legyártattunk egy nagy kapacitású kartonbarakó berendezést, továbbá palettizá- ló berendezést, amelyek a cso­magolás termelékenységét nö­velték meg. Ahol indokolt, külföldi li- cenceket vásárolunk, s a leg­nagyobb munkaigényességű feladatokat egyszerűsítjük. Ahhoz, hogy a konzervgyár- tás termelékenysége növeked­jen, biztonságos és folyamatos nyersanyagellátás szükséges. Közismert a zöldségtermesztés gondjja. Ez csak akkor hárít­ható el, ha mind jobban növel­jük a komplexen gépesített kertészeti termelés arányát. Ennek érdekében együtt dol­gozunk termelőszövetkezetek­kel, állami gazdaságokkal, il­letve mezőgazdasági gépeket tervező és gyártó vállalatok­kal. Szükség szerint importá­lunk külföldi gépsorokat is azért, hogy a gyártást folyama­tosan biztosítsuk. Az ilyen tí­pusú műszaki fejlesztéshez az állam jelentős összeggel járul hozzá. A FEJLESZTÉS fedezetét elsősorban saját forrásainkból kell előteremtenünk, esetleg kiegészítve azt a gazdaságos exportnövekedést biztosító fej­lesztési hitellel. Terveink szerint a termelés és az ehhez szükséges termelé­kenységnövekedés üteme a kö­vetkező években sem csökken­het; ezt tartalmazza az 1975-re elkészült vállalati terv és az átdolgozás alatt álló V. ötéves tervünk. Kovács Sándor, a Nagykőrösi Konzervgyár Igazgatója / FONTOS FELADAT volt a közvetett létszám csökken­tése és a közvetlen termelői- létszám növelése. Ennek ará­nyát több éven át folyó re­vízióval sikerült kedvezően befolyásolni, de külön tarta­lékot jelentett az, hogy a karbantartásnál, a rezsi­munkáknál dolgotok fősze­zonban a termelésben segí­tettek. Ezt anyagi ösztönzés­sel is szorgalmaztuk. Növel­tük az olyan szakmunkások számát, akik két szakmával rendelkeznek. Ennek köszön­hettük, hogy a legutóbbi években a karbantartók közül több mint százan vállalták csúcsidényben a termelő- munkát. Következő feladat volt a fajlagos munkaóra-szükséglet csökkentése. Évről évre mű­szaki szervezési intézkedé­si tervet készítünk, amelynek végrehajtása során a fajlagos munkaóraigényben egyes ter­mékeknél 25—30 százalékos mérséklődést elértünk. Így az évenként a műszaki szervezé­si tervvel együtt végrehaj­tott normarendezések olyan mértékű termelésemelkedést vehettek számításba, amely jelentősen csökkentette a faj­lagos munkaerőigényt, köz­ben segítséget nyújtott szá­mos nehéz fizikai munka részleges vagy teljes felszá­molásához. A DH-mozgalom célját már az induláskor úgy határoz­tuk meg, hogy ne csak a munka termékének minősé­gét, hanem a munka haté­konyságát is szolgálja. AZ ELMÜLT ÉVEK ta­pasztalatai bizonyították, hogy elkerülhetetlen az úgyneve­zett „nappalos” dolgozók szá­mának a növekedése. A kis- gyernjekes anyák, a különbö­ző családi és egészségügyi okokból csak délelőtt fog­lalkoztatható dolgozók szá­ma gyorsan nőtt, a gyár ter­melésében viszont egyes csúcsidőszakokban a rendkí­vül drága és korszerű be­rendezések 24 órás működte­tése feltétlenül szükséges. Ezt nemcsak az eszközkihaszná­lás követeli meg, hanem a viszonylag rövid mezőgazda- sági szezon és az ebből ere­dő napi nyersanyag-beérkezé­si ütem. Ezért például zöld­borsó- és paradicsomszezon­ban olyan szervezési mód­szerre tértünk át, hogy aki egész idényre, tehát aki egy esetben 5—6, másik esetben 8—10 hétre vállalja az állan­dó éjjeli műszakot, azokból állandó éjszakai műszakot szerveztünk. Ennek anyagi alátámasztására a folyama­tos éjszakai munkáért az egyébként 20 százalékos éj­szakai pótlékot mintegy 50 százalékra emeltük, premi­zálás formájában. NAGYKŐRÖSÖN IS, mint az ország más városaiban, a munkába állítható munka­erő-tartalék már több évvel ezelőtt teljesen kimerült. A mezőgazdaságban foglalkoz­tatottak létszáma is — figye­lembe véve az életkori össze­tételt — olyan szintre csök­kent, ami csak a termelési szerkezet gyökeres átalakí­tása esetén lenne tovább mérsékelhető.' A nők foglal­koztatása még az országos átlaghoz képest is maga­sabb! A termelés fejlesztésének egyetlen útja a termelékeny­ség növelése, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az úgynevezett harmadik szek­tornak folyamatosan az eddi­ginél több munkáskézre van szüksége. Ezeknek a tényeknek a megállapítása után a nagy­kőrösi üzemek csali olyan reá­lis tervet készíthetnek, hogy a munka műszaki színvona­lának fejlesztésével, a mun­ka jobb megszervezésével növelhetik tovább termelésü­ket.- A munkaerőmérleg reá­lis számbavétele tehát az egész termelésfejlesztés irá­nyát meghatározza. GYÁRUNK már a IV. öt­éves terv készítésekor ebből a helyzetből indult ki és a termelés fejlesztését 1970 és 1974 között kizárólag a ter­melékenység emelkedéséből fedezte. Ez idő alatt a kon­zervgyárban a termelékeny­ség 45 százalékkal nőtt. Nehezítette helyzetünket, hogy a harmadik ötéves terv­ben, 1966—1970 között je­lentős rekonstrukciós haj­tott végre a vállalat, ami fej­lesztési alapunkat, a hitel tör­lesztése formájában, 1975-ig lekötötte. De ugyanez előnyt is jelentett, mert a rekonst­rukció által feltárt tartalé­koknak a teljes kihasználá­sa volt a legutóbbi eszten­dők lehetősége a termelés nö­velésére. Ez a munka jelentős beru­házás nélkül, elsősorban a szervezési színvonal további emelésével és a termelékeny­ség * minden irányú tartalé­kainak feltárásával folyt. A legfontosabb ilyen intézke­dések a következők voltak: a korszerű termelőeszközök megkövetelték a képzettsé­gi színvonal növelését. Bár már 1970-ben is az iparágon belül kiemelkedő volt a szak­képzettek aránya vállala­tunknál, de az 1970 és 1975 közötti időszakra ismét ki­emelt feladatként tekintet­tük a szakemberképzés üte­mének fokozását. Ennék ré­vén 1975 elejére 44,6 száza­lékra növekedett a szakmun­kások és középfokú végzett­ségűek aránya az 1970. évi 35,8 százalékhoz képest

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents