Pest Megyi Hírlap, 1975. február (19. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-22 / 45. szám

1975. FEBRUAR 22., SZOMBAT

Változatlanul jó a zöldségellátás CSALÁDBAN — HÁZ KÖRÜL

Egyre több primőr a boltokban

Elegendő a zöldség a boltokban, a piacokon, megnyugtató a téli ellátás. A hét végén sem okoz gondot a burgonya, hagyma, sárgarépa, gyökér és káposzta beszerzése a háziasszonyoknak. Van bőven jó minőségű alma is.

Mindez alapvetően annak köszönhető, hogy az ősszel előreláthatóan a szokásosnál nagyobb mennyiségű árut halmoztak fel a tárlókban. Bár az őszi csapadékos időjárást követő szokatlanul enyhe tél sok gondot okozott, elsősorban a szabadtéri tárlókban, prizmákban telelő áruk eltartásában; magas a romlási százalék, de a veszteségek ellenére ezidáig még nem volt fennakadás az ellátásban.

Most már egyre több primőr árut is kapnak a boltok; s e hét végén különösen megnőtt a választék. A hazai termelésű hegyes, erős paprika, a me- legágyi saláta, a retek mellett már árusítják a Bulgáriából érkezett uborkát, paradicsomot, s a jugoszláv szőlőt is. Az uborka ára 38 forintról 30- ra csökkent, a paradicsomot kilónként 60 forintért, a zöldpaprika darabját — nagyságtól függően — 3,80—1,80, a fejes salátát 4, illetve 5,20, a

hónapos retket 4, illetve 4,80 forintért adják.

A jó minőségű almát még mindig az utóbbi évek legolcsóbb árán, 4,40 forintért árusítják, s előreláthatólag ezt az árat tartani tudják még a jövő hónap elején is.

Kötött mellény

Kempingekben

Fiataloknak - féláron

A SIOTOUR az idei előszezonban is kedvezményes nyaralási lehetőségeket kínál kempingjeiben és nyaralóházaiban. A megnyitás napjától június 20-ig 20 százalékos

kedvezménnyel vehetik igénybe az érdeklődők a sátorhelyeket és a faházakat.

A kempinghelyet és a szolgáltatásokat — a szülők felügyelete alatt — ingyen vehetik igénybe a hat éven aluli gyermekek. A kempingekben 16 éves korig egész szezonban 50 százalékos kedvezményt kapnak a fiatalok. A tíz főnél nagyobb diákcsoportok — diákigazolványuk ellenében — ugyancsak az egész szezonban 50 százalékos engedményt kapnak a területhasználati díjaknál és a strandbelépő jegyeknél.

Tíz nap rendeletéiből

A gazdálkodó szerveknek nyújtott bankhitel és állami kölcsön kamatlábának változásáról kiadott 2/1975. (II. 10.) MNB. rendelkezését a Magyar Közlöny 8. száma tartalmazza.

A költségvetési üzemek dolgozóinak munkaviszonyával kapcsolatos egyes kérdésekről a 3/1975. (II. 11.) ÉVM. rendelet intézkedik. (Magyar Közlöny 9. száma.)

Az építésrendészeti bírságról szóló 3/1973. (I. 27.) ÉVM. számú rendelet kiegészítéséről a 4/1975. (II. 11.) ÉVM. rendelet intézkedik ugyanitt.

Az egyes szociális, kulturális juttatásokról (munkás- szállásokról) ugyanitt olvashatjuk a munkaügyi miniszter 2/1975. (II. 11.) MüM rendelkezését.

Rangon aluli?

A HÁZTARTÁSI ISMERETEK HASZNA

A mezőgazdasági tsz-ek tagjainak továbbtanulására vonatkozó rendelkezések kiegészítéséről kiadott 3/1975. (II. 14.) MÉM. rendeletet a Magyar Közlöny február 14- én megjelent 10. száma tartalmazza.

Az öregek napközi otthonáról kiadott egészségügyi miniszteri rendeletet és utasítást (1/1975. Eü. M. r., és 7/1975. Eü. M. ut.) egységes szerkezetben a Tanácsok Közlönye február 15-i számában találhatják az érdekeltek.

A hadkötelezettséget teljesítő katonákra vonatkozó munkaügyi (szociális, érdek- védelmi) jogszabályokról az Egészségügyi Minisztérium 1360/1974. Eü. M. szám alatt közleményt adott ki, amely a Társadalombiztosítási Közlöny 1. számában jelent meg.

A modell 75 deka háromszínű, véaony fonalból készült. A fonalak azonos mennyiségüek, barna, piros, aranysárga, és 3-as tűvel dolgozunk, A minta leírása:

1. sor: 2 fordított, 1 sima. 2. sor: 2 sima, 1 szemet ráhaj tussal átemelünk. 3. sor: 2 fordított, a leemelt szemet ráhajtássai együtt simán lekötjük, a 2. és a 3. sort ismételjük. Munkánkat a hátrész- szel, 137 szemmel kezdjük, 2 cm-t kötünk a fenti minta szerint, s azután a szintén fordítottan, a bal oldalán simán kötünk. A karöltő kezdese előtt 2 cm-től mintásán kötjük az összes szemet és szabásminta szerint alakítjuk a derékvo- nalat, a karöltöt, a vállfogyasztást és a nyakkerekítést.

Zsebek kötése: két azonos darabot kötünk 54 szemmel, 30 cm magassággal, a leírt mintával. A bal elejét kötjük először, a mintás résszel, 82 szemmel kezdjük, és 2 cm után a színén fordítottan, a bal oldalán simán kötünk. A mintával tovább kötjük a gombolási pánt 7 szemét.

A karöltő kerekítése előtt 2 cm- ig, illetve a hátával azonos magasságig és tovább a mintás kötéssel dolgozunk. Karöltőt, vállakat a hátával azonos módon fogyasztva, a nyakát pedig mélyebben kerekítve. Ha készen vagyunk, akkor a gombok helyét bejelöljük (a ■másik elején, annak megfelelően a gomblyukakat menet közben már belekötjük a gomboláspántba).

Az ujjúkat szintén 2 cm-es mintás résszel kezdjük, majd a színén fordítottal, a bal oldalán simán kötve szaporítunk a szabásminta szerint, és a kerekítés kezdése előtt 2 cm-re ismét a mintás kötéssel dolgozunk.

Köztudomású az a megdöbbentő statisztikai adat, hogy Magyarország a válások tekintetében a világranglista „előkelő” II. helyét foglalja el, mindjárt az Egyesült Államok után következik. S ha ennek okát keressük, jó néhány bontóperi tárgyalás néma tanújaként — kiderül, hogy a még olyan nagy szerelmek is elhalványodnak. A mindennapok súrlódásainak egyik fő oka: a fiatal pár háztartási ismereteinek szinte teljes hiánya. A háztartáson a pénz beosztását, az otthon tisztántartását, a főzés, a kisgyerekkel való foglalkozást stb. értjük

Főzés, gyermekápolás

Az északi országokban, Norvégiában, Dániában és Finnországban, de Svédországban is, az általános iskolák utolsó osztályában évtizedek óta kötelező tantárgy a háztartási ismeretek, mindkét nem fiataljai számára.

Lehetne azon vitatkozni — vajon a mi fiataljaink kárát vallanák-e, ha a matematika, fizika és irodalom óra után — akár lazításképpen, az alapvető háztartási-gazdálkodási ismereteket elsajátítanák. Felhozhatnám példának építész- mémöknő, színésznő, írónő barátnőimet, akik egyáltalán nem tartják rangon alulinak, ha a pályájukon elért sikereik mellett — jó háziasszonynak is tartják őket.

Legutóbb egy érettségi találkozón hallottam. A „civil” volt iskolatársnőt az érdekelte, hogyan születik meg egy-egy novella ötlete. Erről faggatta az írónőt. — Nem fogod elhinni —, válaszolta a kérdezett — mosogatás közben jönnek a legjobb gondolataim. Akkor ugyanis zavartalanul egyedül lehetek.

Lakáskultúra — gyakorlatban

Ismerek jó nevű orvosnőt, aki a családi munkamegosztáson belül aktívan részt vesz otthonuk felújításában. A tervei alapján készülő faliképszövés, véleménye szerint a legjobb kikapcsolódás. Ugyanakkor a férj, halászléfőzési tudományával lepi meg a családot,

Mindezt azért írom le, mert mostanában gyakorta üti meg a fülemet munkahelyen és iskolákban olyasféle megjegyzés, amely egyenlőségjelet tesz a lakás és az otthon fogalma, a házi étkezés és az önkiszolgálók közé. E lekicsinylő megjegyzések „szerzői” rangon alulinak tartják az érdeklődést az otthon és a család gondjai, problémái és — egyáltalán — az iránt, ami nem tartozik sem a sport, sem a szórakozás rubrikájába.

Szrencsére nem mindenki ilyen egyoldalú és közönyös.

Végzős egyetemistákkal beszélgetve, elhangzott olyan kérdés és igény: hol lehetne gyakorlati lakáskultúráról, minimális háztartási-főzési ismeretekről egy-egy előadást hallgatni? A bátrabbak, az ifjúsági klubokban kívántak ennek helyet adni, mások az iskola falai között szeretnék megvalósítani.

Hiányát érzik

Mindenképpen elgondolkodtató és megoldásra váró feladat, ha már a huszonévesek is hiányát érzik és — a szakmai tudásuk mellé — igénylik a leendő otthonuk egészséges, kulturált légkörének megteremtésére a felkészülést.

G. Molnár Edit

Gyermekeknek, kismamáknak: Siesta

A Siesta-cipőcsaládot már nem kell bemutatnunk: a régen várt, egészséges gyermekcipők tavaly, tavaly előtt jelentek meg az üzletekben. A szombathelyi Sabaria Cipőgyár legkisebbeknek szánt lábbelijei megsem arattak kezdettől fogva sikert. A szülők eleinte idegenkedtek a többségében magasszárú, fűzős, egyenes kérgű, betétes cipőktől. Hiába mellékelték a gyártók az ortopédorvosok véleményét, a próbahordások örvendetes tapasztalatait. Az utóbbi hónapokban azonban az országszerte kialakított Siesta-pultok árukészlete jócskán megcsappant.

Mit kell tudni a szülőknek az apró lábbelik megválasztásánál? A gyermeki láb még igen képlékeny, ebben a korban kell megelőzni a későbbi, különféle lábbetegségek — bokasüllyedés stb. — kialakulását. A rossz, kényelmetlen cipő előidézi, sietteti a bajokat. Az ortopéd-szakorvosok szerint — az egészséges gyermekcipő az ujj- résznél tágas, bő, elöl hajlékony, a saroknál zárt kérgű, puha bőrből készül, nedvszívó, s a sarokrésze különleges gonddal felépített. Ez utóbbi például azért igen fontos, mert a sarokcsont kóros dőlésével kezdődik például a bokasüly- lyedés, a lúdtalp. A Siesta-ci- pők nagy' segítséget nyújtanak a gyermekláb egészséges fejlődéséhez, a boltozat és a sarokcsont deformálódásának megakadályozásához.

A Siesta-család legújabb tagja egészséges, célszerű kismamacipő, az ún. Siesta Mami. Ügyes konstrukció: kettős felerősítő elemmel készül, így bősége akár naponta tetszés szerint szabályozható. A 18—20 fűzőkarikával ellátott cipő fűző- része a megszokottnál valamivel hosszabb, ezáltal több helyen szabályozható. A fűzésen kívül a belső oldalon elhelyezett villámzár teszi lehetővé, hogy a mozgásukban korlátozott kismamák könnyén fel-le húzhassák a cipőt, s ne kelljen mindig ki-be fűzniük.

Függő cipőpolc - vászonból

A lakás valamelyik eltakart szögletében, kamrában, kerti házban jól elhelyezhető függő polc erős vászonból készül. Négy 30X80 centiméteres és három 20X100 centi- méteres vászonlapot szabunk hozzá, amelyek mindegyikének a két rövidebbik szélét varrjuk össze.

Polcunkat egy gömbvasból készült polctartóra függesztjük fel (ilyen polctartót házilag is készíthetünk, de a konyhafelszereléseket árusító szaküzletekben készen kapható), ezért az első vászondarabot — mielőtt még összevarrnánk, a vas tartón átfűzzük. Utána a többit láncszem szerűen átfűzzük egyenként, és összevarrjuk. A két vászonlap közé, a találkozásnál merevítőt iktatunk be; egy-egy 20X30 centiméter nagyságú fa-, dekor- vagy műanyaglemezt.

A cipőtartó polcainak száma lefelé tetszés szerint növelhető, ha leszereljük a falról, harmonikaszerűen összehajtva, kis helyen elfér.

Nincs happy end

B

alázs már régen panaszkodik; ő nem így képzelte, s hogy másképp lett, néhány ősz hajszálába került. Nem hangoskodik, nem átkozódik, csak éppen minden percben egy élő szemrehányás. Nyáron még egyszer próbálkozott nálam: segíts! — kért.

Nem értette, hogy lehetetlen. Azt mondta, ha egyszer én akarnám, simán menne a dolog. Talán igaza volt, de én sehogy sem akartam:

— Add a gyereket üzembe, hagy érezze saját bőrén a munka nehezét és utána döntsön, mit akar. De azt önerőből akarja.

Haraggal válaszolt:

— Te miért taníttatod mind a három gyereked, mi?

— Értsd meg, kísérleteztem józanságra bírni, öcsi épp csak leérettségizett, hajszál választotta el a bukástól, úgyse veszik fel egyetemre. Meg...

Balázs nem volt kíváncsi válaszomra. Azt akarta, igen, pontosan így: akarta, hogy járjak közben valamelyik iskolánál vagy a megyei tanács osztályán.

— Mindent el lehet intézni protekcióval — közölte.

— Feladnám kedvedért az elveimet — mondottam neki —, ha értelme lenne. De senki nem áll velem szóba, bármennyire aranyos gyerek is öcsi, a minimális követelménynek sem felel meg. Örök kudarc kísérné az egyetemen.

— Tudod te is, hogy okos, csak eljászotta az idejét.

— Okos. Szorgalom, akarat nélkül azonban mit kezd vele. Az érettségi előtt két napot átfocizott, könyvet sem vett a kezébe. Előtte sem nagyon. Hidd el, győzködtem, öcsi nem akar tanulni.

Eredménytelenül fejeződött be szócsatánk. Hidegen, kedvetlenül váltunk el. Éreztem, hogy egyetlen érvem sem hatott Balázsra. Haragudott, ahogy csak egy elfogult szülő tud, aki soha nem a kiváltó okokat fürkészi, a baj indítékát másban keresi.

Öcsi, apja szent meggyőződése szerint nem azért reked kívül az egyetem kapuján, mert nem tanult, mert eljátszotta az idejét, meg nem is érdekelte a könyv, hanem azért, mert akik tehetnének érte valamit, azok nem hajlandók segíteni.

M

it törődöm vele, ráztam le magamról Balázs hiú, buta gondját. Ébredt volna fel előbb és serkentette volna Időben a taknyos kőikét. Az azonban nagyon bosszantott, hogy a fejében újabb ostobaságokat forgatott:

— Ha mást nem, szólj a házgyárban vagy a tervezőnél, adjanak neki valamilyen irodai munkát, mégse legyen a gyerek munkás.

— Te mondod ezt, aki a cukrot se ismerte régen, cipője sem mindig akadt, hogy iskolába mehessen. Te, a parasztgyerek?

— Ne háborogj ilyen ósdi szöveggel. Tudhatod, hogy nem nézem le a munkásokat, se a parasztokat. Ne próbálj valami álproblémát gyártani. Az fáj, hogy éppen ma, amikor minden lehetne a gyerek, minden, ami én nem lehettem — nem sikerül. Csak éppen nekem nem sikerül. ..

Hallgattam, éreztem, hogy az ő igazsága is igazság, hiszen ha öcsi tanult volna! Aztán csak annyit válaszoltam :

— Várd ki, míg a gyerek maga jön rá, mit akar...

Faképnél hagyott. Régen nem jött felém. Azt is csak másoktól hallottam, hogy Balázs bement a művelődésügyi osztályra. Ígért fűt, fát öcsi nevében. Hogy így megkomolyodik a fiú, meg úgy, máris pótolja a mulasztottakat, ő ellenőrzi mindennap, hogy tanul-e.

Persze, hiába kilincselt.

A

zóta több hónap váltotta egymást, egy ünnepen meglátogattuk őket. Balázs ült a szép, tarka fotelben, most vették. Ízléses ez a lakás, állapítottam meg körülpillantva. Még a festmények is értő válogatóra vallanak. A szekrényfal is a legmodernebb. Terka a konyhában főzte a feketét, meg akart kínálni. A két gyerek, Iri, az asszony-lányuk és öcsi ott ült a kanapén. A földön Őszi, a kutya. Iri csábította a kutyát, üljön mellé, de az mindig öcsit piszkálta. Öcsi simogatta a drótszőrűt.

— Mit csinálsz most öcsi —mentem elé a kényes témának.

Az apja felelt:

— Áh, semmit. Nem lesz belőle ember, nem okosodik.

Öcsi hallgatott, csak a kutyával foglalkozott.

— Mivel töltőd a napjaid? — kérdeztem újra és felkészültem a lesújtó válaszra, hisz Balázs bevezetője után semmi jót sem várhattam.

— Dolgozom — lepett meg közlésével.

—Hol?

— Munkás a tejiparnál — bigy- gyesztette le száját Balázs.

— Már fél éve ott vagyok. Kétszer emelték a bérem, most tizenegy forintot kapok óránként — fűzte hozzá félszegen a fiú, mert nem volt biztos a dolgában, hátha én sem értékelem nagyra az előmenetelét.

— Bravó — szakadt fel belőlem. Látod, Balázs, büszke lehfetsz a fiadra.

— Kapott jutalmat is, megünnepelték a névnapját — válaszolt az apa, de nem hallottam ki igazi örömet a mondatok mögül. Ha ez boldogítja, folytatta, úgy kell neki.

— Senkinek nem ünnepelték meg úgy a névnapját, mint az enyémet, mondta a maga igazságát a nyurga, nyakigláb fiú és biztatást várva felém pillantott:

— Karácsonykor is többet számoltak el az ünnepen vállalt munkáért. ..

— Szeretsz ott lenni? — ügyetlenkedtem kérdésemmel.

— Miért ne szeretnék.

N

em kellett ösztönözni, részletesen elmondta, milyen érdekes a vajgyártás, merthogy a vajszalag szakmunkása. Tréfáltam vele:

— Ezentúl, amikor a Közértben vajat vásárolok, megkeresem, amit nálatok készítettetek.

Újságolta, hogy megtanítják az egész gyártási folyamatra.

— Akkor elégedettek lehetnek veled — örültem Öcsivel.

— Majd bemegyek az igazgatóhoz és megkérem, küldjék a gyereket iskolára, meg... Rendes az igazgató, ismerem.

— Kértem már többször, ne menjen, apám — vágta félbe a mondatot öcsi.

Balázs nem érezte ki a könyörgést a szavakból, azt, hogy ez a gyerek már intézi a dolgát, saját erejét próbálgatja. Folytatta:

— Jó, szakmunkás, szépen is dolgozik, de ez mégsem lehet életcél.

Öcsi lesunyta fejét, mélyebbre, mint előbb. Őszi közelebb bújt hozzá, ők ketten abban a pillanatban külön világ voltak.

A bambuszfüggöny érzékenyen megrezdült, felszisszent. Az apa pedig fújta a magáét abban a meggyőződésben, hogy jót akar a fiának. Iri már irodában ül, az igen... hogy felét keresi egyesztendei munka után is Öcsinél, hogy egy év alatt fillérrel sem emelték a bérét, az irodafalak közt mindenki közömbös az iránt, amit tesz? Nem számít, az mégiscsak iroda, vitte valamire. Régi, begyöpösödött ítélet.

fi esi előtt nem szégyeníthetem

II meg Balázst, óvatos voltam: — öcsi, derék gyerek vagy — dicsértem meg, s láttam, hogy édesanyja az ajtóban könnyezik, nem mer szembeszállni férje haragjával. — Tudod, ha valaki szereti a szakmáját és azért ünnepen, karácsonykor is hajlandó dolgozni, az boldog ember. Mindegy, ki mit csinál, csak jól csinálja — folytattam és nem találtam mást, csupán az elkoptatott szavakat.

A gyerek nem szólt, Balázs még erre sem nyitotta fülő;. Újra kezdtem:

— Úgysem soká hagynak békében az üzemben, ha látják, milyen jó munkás vagy, iskolára, tanfolyamra küldenek, megismertetik veled az egész szakmát.

— Az üzemvezetőm már szólt, hogy lesz egy tanfolyam — erőlködött.

Jó lenne befejezésül ideírni, hogy erre már Balázs is belátta a gyerek igazságát, de ez nem igaz. Balázs most is duzzogott: ellene beszéltem, tüzeltem a fiát, mint múltkor, nekem persze mindegy, mit törődöm azzal, mi íesz öcsivel, kö- pülheti a vajat egy életen át.

Nem magyaráztam neki, mit jelent ma ez a szó: köpülés. Nem beszéltem modern gépekről, automatákról, eljárási folyamatokról.

V

astag csend ült közénk. Minden szó elfogyott. A lehulló estében már a festmények is megkoptak, a modern bútor is elvesztette jelentőségét, öcsi nem tudta eldönteni, valóban annyira bűnös-e, amennyire apja tartja. Vagy neki lenne igaza? Amikor végre már egészen másról, a kertről, az enyhe télről, meg ki tudja még miről fecsegtünk, lopva figyeltem öcsit. Csak Őszit cirógatta, azzal nézett szembe. Éreztem, még hosszú-hosz- szú ideig csak az üzemben meri felemelni a fejét.

Sági Ágnes

i

i

i