Pest Megyi Hírlap, 1975. február (19. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-22 / 45. szám

1975. FEBRUAR 22., SZOMBAT Változatlanul jó a zöldségellátás CSALÁDBAN — HÁZ KÖRÜL Egyre több primőr a boltokban Elegendő a zöldség a bol­tokban, a piacokon, megnyug­tató a téli ellátás. A hét vé­gén sem okoz gondot a bur­gonya, hagyma, sárgarépa, gyökér és káposzta beszerzé­se a háziasszonyoknak. Van bőven jó minőségű alma is. Mindez alapvetően annak köszönhető, hogy az ősszel előreláthatóan a szokásosnál nagyobb mennyiségű árut hal­moztak fel a tárlókban. Bár az őszi csapadékos időjárást követő szokatlanul enyhe tél sok gondot okozott, elsősor­ban a szabadtéri tárlókban, prizmákban telelő áruk eltar­tásában; magas a romlási százalék, de a veszteségek el­lenére ezidáig még nem volt fennakadás az ellátásban. Most már egyre több primőr árut is kapnak a boltok; s e hét végén különösen megnőtt a választék. A hazai termelé­sű hegyes, erős paprika, a me- legágyi saláta, a retek mellett már árusítják a Bulgáriából érkezett uborkát, paradicso­mot, s a jugoszláv szőlőt is. Az uborka ára 38 forintról 30- ra csökkent, a paradicsomot kilónként 60 forintért, a zöld­paprika darabját — nagyság­tól függően — 3,80—1,80, a fejes salátát 4, illetve 5,20, a hónapos retket 4, illetve 4,80 forintért adják. A jó minőségű almát még mindig az utóbbi évek legol­csóbb árán, 4,40 forintért áru­sítják, s előreláthatólag ezt az árat tartani tudják még a jö­vő hónap elején is. Kötött mellény Kempingekben Fiataloknak - féláron A SIOTOUR az idei elősze­zonban is kedvezményes nya­ralási lehetőségeket kínál kempingjeiben és nyaralóhá­zaiban. A megnyitás napjától június 20-ig 20 százalékos kedvezménnyel vehetik igény­be az érdeklődők a sátorhelye­ket és a faházakat. A kempinghelyet és a szol­gáltatásokat — a szülők fel­ügyelete alatt — ingyen vehe­tik igénybe a hat éven aluli gyermekek. A kempingekben 16 éves korig egész szezonban 50 százalékos kedvezményt kapnak a fiatalok. A tíz főnél nagyobb diákcsoportok — diákigazolványuk ellenében — ugyancsak az egész szezonban 50 százalékos engedményt kapnak a területhasználati díjaknál és a strandbelépő je­gyeknél. Tíz nap rendeletéiből A gazdálkodó szerveknek nyújtott bankhitel és állami kölcsön kamatlábának válto­zásáról kiadott 2/1975. (II. 10.) MNB. rendelkezését a Magyar Közlöny 8. száma tartalmaz­za. A költségvetési üzemek dol­gozóinak munkaviszonyával kapcsolatos egyes kérdések­ről a 3/1975. (II. 11.) ÉVM. rendelet intézkedik. (Magyar Közlöny 9. száma.) Az építésrendészeti bírság­ról szóló 3/1973. (I. 27.) ÉVM. számú rendelet kiegészítésé­ről a 4/1975. (II. 11.) ÉVM. rendelet intézkedik ugyanitt. Az egyes szociális, kultu­rális juttatásokról (munkás- szállásokról) ugyanitt olvas­hatjuk a munkaügyi minisz­ter 2/1975. (II. 11.) MüM ren­delkezését. Rangon aluli? A HÁZTARTÁSI ISMERETEK HASZNA A mezőgazdasági tsz-ek tag­jainak továbbtanulására vo­natkozó rendelkezések ki­egészítéséről kiadott 3/1975. (II. 14.) MÉM. rendeletet a Magyar Közlöny február 14- én megjelent 10. száma tar­talmazza. Az öregek napközi ottho­náról kiadott egészségügyi miniszteri rendeletet és uta­sítást (1/1975. Eü. M. r., és 7/1975. Eü. M. ut.) egységes szerkezetben a Tanácsok Köz­lönye február 15-i számában találhatják az érdekeltek. A hadkötelezettséget tel­jesítő katonákra vonatkozó munkaügyi (szociális, érdek- védelmi) jogszabályokról az Egészségügyi Minisztérium 1360/1974. Eü. M. szám alatt közleményt adott ki, amely a Társadalombiztosítási Köz­löny 1. számában jelent meg. A modell 75 deka háromszínű, véaony fonalból készült. A fona­lak azonos mennyiségüek, barna, piros, aranysárga, és 3-as tűvel dolgozunk, A minta leírása: 1. sor: 2 fordított, 1 sima. 2. sor: 2 sima, 1 szemet ráhaj tussal át­emelünk. 3. sor: 2 fordított, a le­emelt szemet ráhajtássai együtt si­mán lekötjük, a 2. és a 3. sort ismételjük. Munkánkat a hátrész- szel, 137 szemmel kezdjük, 2 cm-t kötünk a fenti minta szerint, s az­után a szintén fordítottan, a bal oldalán simán kötünk. A karöltő kezdese előtt 2 cm-től mintásán kötjük az összes szemet és szabás­minta szerint alakítjuk a derékvo- nalat, a karöltöt, a vállfogyasztást és a nyakkerekítést. Zsebek kötése: két azonos dara­bot kötünk 54 szemmel, 30 cm ma­gassággal, a leírt mintával. A bal elejét kötjük először, a mintás résszel, 82 szemmel kezdjük, és 2 cm után a színén fordítottan, a bal oldalán simán kötünk. A min­tával tovább kötjük a gombolási pánt 7 szemét. A karöltő kerekítése előtt 2 cm- ig, illetve a hátával azonos ma­gasságig és tovább a mintás kö­téssel dolgozunk. Karöltőt, vállakat a hátával azonos módon fogyaszt­va, a nyakát pedig mélyebben ke­rekítve. Ha készen vagyunk, ak­kor a gombok helyét bejelöljük (a ■másik elején, annak megfelelően a gomblyukakat menet közben már belekötjük a gomboláspántba). Az ujjúkat szintén 2 cm-es min­tás résszel kezdjük, majd a szí­nén fordítottal, a bal oldalán si­mán kötve szaporítunk a szabás­minta szerint, és a kerekítés kez­dése előtt 2 cm-re ismét a mintás kötéssel dolgozunk. Köztudomású az a megdöb­bentő statisztikai adat, hogy Magyarország a válások tekin­tetében a világranglista „elő­kelő” II. helyét foglalja el, mindjárt az Egyesült Államok után következik. S ha ennek okát keressük, jó néhány bon­tóperi tárgyalás néma tanúja­ként — kiderül, hogy a még olyan nagy szerelmek is elhal­ványodnak. A mindennapok súrlódásainak egyik fő oka: a fiatal pár háztartási ismeretei­nek szinte teljes hiánya. A háztartáson a pénz beosztását, az otthon tisztántartását, a főzés, a kisgyerekkel való fog­lalkozást stb. értjük Főzés, gyermekápolás Az északi országokban, Nor­végiában, Dániában és Finn­országban, de Svédországban is, az általános iskolák utolsó osztályában évtizedek óta kö­telező tantárgy a háztartási ismeretek, mindkét nem fia­taljai számára. Lehetne azon vitatkozni — vajon a mi fiataljaink kárát vallanák-e, ha a matematika, fizika és irodalom óra után — akár lazításképpen, az alapve­tő háztartási-gazdálkodási is­mereteket elsajátítanák. Fel­hozhatnám példának építész- mémöknő, színésznő, írónő ba­rátnőimet, akik egyáltalán nem tartják rangon alulinak, ha a pályájukon elért sike­reik mellett — jó háziasszony­nak is tartják őket. Legutóbb egy érettségi talál­kozón hallottam. A „civil” volt iskolatársnőt az érdekelte, ho­gyan születik meg egy-egy no­vella ötlete. Erről faggatta az írónőt. — Nem fogod elhin­ni —, válaszolta a kérdezett — mosogatás közben jönnek a legjobb gondolataim. Akkor ugyanis zavartalanul egyedül lehetek. Lakáskultúra — gyakorlatban Ismerek jó nevű orvosnőt, aki a családi munkamegosztá­son belül aktívan részt vesz otthonuk felújításában. A ter­vei alapján készülő falikép­szövés, véleménye szerint a legjobb kikapcsolódás. Ugyan­akkor a férj, halászléfőzési tu­dományával lepi meg a csa­ládot, Mindezt azért írom le, mert mostanában gyakorta üti meg a fülemet munkahelyen és is­kolákban olyasféle megjegy­zés, amely egyenlőségjelet tesz a lakás és az otthon fogalma, a házi étkezés és az önkiszol­gálók közé. E lekicsinylő meg­jegyzések „szerzői” rangon alulinak tartják az érdeklő­dést az otthon és a család gondjai, problémái és — egy­általán — az iránt, ami nem tartozik sem a sport, sem a szórakozás rubrikájába. Szrencsére nem mindenki ilyen egyoldalú és közönyös. Végzős egyetemistákkal be­szélgetve, elhangzott olyan kérdés és igény: hol lehetne gyakorlati lakáskultúráról, mi­nimális háztartási-főzési isme­retekről egy-egy előadást hall­gatni? A bátrabbak, az ifjú­sági klubokban kívántak en­nek helyet adni, mások az is­kola falai között szeretnék megvalósítani. Hiányát érzik Mindenképpen elgondolkod­tató és megoldásra váró fel­adat, ha már a huszonévesek is hiányát érzik és — a szak­mai tudásuk mellé — igény­lik a leendő otthonuk egész­séges, kulturált légkörének megteremtésére a felkészülést. G. Molnár Edit Gyermekeknek, kismamáknak: Siesta A Siesta-cipőcsaládot már nem kell bemutatnunk: a ré­gen várt, egészséges gyermek­cipők tavaly, tavaly előtt je­lentek meg az üzletekben. A szombathelyi Sabaria Cipőgyár legkisebbeknek szánt lábbelijei megsem arattak kezdettől fog­va sikert. A szülők eleinte ide­genkedtek a többségében ma­gasszárú, fűzős, egyenes kérgű, betétes cipőktől. Hiába mellé­kelték a gyártók az ortopéd­orvosok véleményét, a próba­hordások örvendetes tapaszta­latait. Az utóbbi hónapokban azonban az országszerte kiala­kított Siesta-pultok árukészlete jócskán megcsappant. Mit kell tudni a szülőknek az apró lábbelik megválasztásá­nál? A gyermeki láb még igen képlékeny, ebben a korban kell megelőzni a későbbi, kü­lönféle lábbetegségek — boka­süllyedés stb. — kialakulását. A rossz, kényelmetlen cipő elő­idézi, sietteti a bajokat. Az or­topéd-szakorvosok szerint — az egészséges gyermekcipő az ujj- résznél tágas, bő, elöl hajlé­kony, a saroknál zárt kérgű, puha bőrből készül, nedvszívó, s a sarokrésze különleges gonddal felépített. Ez utóbbi például azért igen fontos, mert a sarokcsont kóros dőlésével kezdődik például a bokasüly- lyedés, a lúdtalp. A Siesta-ci- pők nagy' segítséget nyújtanak a gyermekláb egészséges fejlő­déséhez, a boltozat és a sarok­csont deformálódásának meg­akadályozásához. A Siesta-család legújabb tag­ja egészséges, célszerű kis­mamacipő, az ún. Siesta Mami. Ügyes konstrukció: kettős fel­erősítő elemmel készül, így bő­sége akár naponta tetszés sze­rint szabályozható. A 18—20 fű­zőkarikával ellátott cipő fűző- része a megszokottnál valami­vel hosszabb, ezáltal több he­lyen szabályozható. A fűzésen kívül a belső oldalon elhelye­zett villámzár teszi lehetővé, hogy a mozgásukban korláto­zott kismamák könnyén fel-le húzhassák a cipőt, s ne kell­jen mindig ki-be fűzniük. Függő cipőpolc - vászonból A lakás valamelyik elta­kart szögletében, kamrában, kerti házban jól elhelyezhe­tő függő polc erős vászonból készül. Négy 30X80 centimé­teres és három 20X100 centi- méteres vászonlapot szabunk hozzá, amelyek mindegyiké­nek a két rövidebbik szélét varrjuk össze. Polcunkat egy gömbvasból készült polctartóra függeszt­jük fel (ilyen polctartót há­zilag is készíthetünk, de a konyhafelszereléseket árusító szaküzletekben készen kap­ható), ezért az első vászon­darabot — mielőtt még össze­varrnánk, a vas tartón át­fűzzük. Utána a többit lánc­szem szerűen átfűzzük egyen­ként, és összevarrjuk. A két vászonlap közé, a találkozás­nál merevítőt iktatunk be; egy-egy 20X30 centiméter nagyságú fa-, dekor- vagy műanyaglemezt. A cipőtartó polcainak szá­ma lefelé tetszés szerint nö­velhető, ha leszereljük a fal­ról, harmonikaszerűen össze­hajtva, kis helyen elfér. Nincs happy end B alázs már régen panaszkodik; ő nem így képzelte, s hogy másképp lett, néhány ősz haj­szálába került. Nem hangoskodik, nem átkozódik, csak éppen minden percben egy élő szemrehányás. Nyáron még egyszer próbálkozott nálam: segíts! — kért. Nem értette, hogy lehetetlen. Azt mondta, ha egyszer én akarnám, si­mán menne a dolog. Talán igaza volt, de én sehogy sem akartam: — Add a gyereket üzembe, hagy érezze saját bőrén a munka nehe­zét és utána döntsön, mit akar. De azt önerőből akarja. Haraggal válaszolt: — Te miért taníttatod mind a három gyereked, mi? — Értsd meg, kísérleteztem jó­zanságra bírni, öcsi épp csak le­érettségizett, hajszál választotta el a bukástól, úgyse veszik fel egye­temre. Meg... Balázs nem volt kíváncsi vála­szomra. Azt akarta, igen, pontosan így: akarta, hogy járjak közben valamelyik iskolánál vagy a megyei tanács osztályán. — Mindent el lehet intézni pro­tekcióval — közölte. — Feladnám kedvedért az elvei­met — mondottam neki —, ha ér­telme lenne. De senki nem áll ve­lem szóba, bármennyire aranyos gyerek is öcsi, a minimális köve­telménynek sem felel meg. Örök kudarc kísérné az egyetemen. — Tudod te is, hogy okos, csak eljászotta az idejét. — Okos. Szorgalom, akarat nél­kül azonban mit kezd vele. Az érett­ségi előtt két napot átfocizott, köny­vet sem vett a kezébe. Előtte sem nagyon. Hidd el, győzködtem, öcsi nem akar tanulni. Eredménytelenül fejeződött be szócsatánk. Hidegen, kedvetlenül váltunk el. Éreztem, hogy egyetlen érvem sem hatott Balázsra. Hara­gudott, ahogy csak egy elfogult szülő tud, aki soha nem a kiváltó okokat fürkészi, a baj indítékát másban ke­resi. Öcsi, apja szent meggyőződése szerint nem azért reked kívül az egyetem kapuján, mert nem tanult, mert eljátszotta az idejét, meg nem is érdekelte a könyv, hanem azért, mert akik tehetnének érte valamit, azok nem hajlandók segíteni. M it törődöm vele, ráztam le ma­gamról Balázs hiú, buta gond­ját. Ébredt volna fel előbb és serkentette volna Időben a taknyos kőikét. Az azonban nagyon bosszan­tott, hogy a fejében újabb ostoba­ságokat forgatott: — Ha mást nem, szólj a házgyár­ban vagy a tervezőnél, adjanak ne­ki valamilyen irodai munkát, mégse legyen a gyerek munkás. — Te mondod ezt, aki a cukrot se ismerte régen, cipője sem min­dig akadt, hogy iskolába mehessen. Te, a parasztgyerek? — Ne háborogj ilyen ósdi szöveg­gel. Tudhatod, hogy nem nézem le a munkásokat, se a parasztokat. Ne próbálj valami álproblémát gyár­tani. Az fáj, hogy éppen ma, ami­kor minden lehetne a gyerek, min­den, ami én nem lehettem — nem sikerül. Csak éppen nekem nem si­kerül. .. Hallgattam, éreztem, hogy az ő igazsága is igazság, hiszen ha öcsi tanult volna! Aztán csak annyit vá­laszoltam : — Várd ki, míg a gyerek maga jön rá, mit akar... Faképnél hagyott. Régen nem jött felém. Azt is csak másoktól hal­lottam, hogy Balázs bement a mű­velődésügyi osztályra. Ígért fűt, fát öcsi nevében. Hogy így megkomo­lyodik a fiú, meg úgy, máris pó­tolja a mulasztottakat, ő ellenőrzi mindennap, hogy tanul-e. Persze, hiába kilincselt. A zóta több hónap váltotta egy­mást, egy ünnepen meglá­togattuk őket. Balázs ült a szép, tarka fotelben, most vették. Ízléses ez a lakás, állapítottam meg körülpillantva. Még a festmények is értő válogatóra vallanak. A szek­rényfal is a legmodernebb. Terka a konyhában főzte a feketét, meg akart kínálni. A két gyerek, Iri, az asszony-lányuk és öcsi ott ült a kanapén. A földön Őszi, a kutya. Iri csábította a kutyát, üljön mel­lé, de az mindig öcsit piszkálta. Öcsi simogatta a drótszőrűt. — Mit csinálsz most öcsi —men­tem elé a kényes témának. Az apja felelt: — Áh, semmit. Nem lesz belőle ember, nem okosodik. Öcsi hallgatott, csak a kutyával foglalkozott. — Mivel töltőd a napjaid? — kérdeztem újra és felkészültem a lesújtó válaszra, hisz Balázs beve­zetője után semmi jót sem vár­hattam. — Dolgozom — lepett meg köz­lésével. —Hol? — Munkás a tejiparnál — bigy- gyesztette le száját Balázs. — Már fél éve ott vagyok. Két­szer emelték a bérem, most tizen­egy forintot kapok óránként — fűz­te hozzá félszegen a fiú, mert nem volt biztos a dolgában, hátha én sem értékelem nagyra az előme­netelét. — Bravó — szakadt fel belőlem. Látod, Balázs, büszke lehfetsz a fi­adra. — Kapott jutalmat is, megünne­pelték a névnapját — válaszolt az apa, de nem hallottam ki igazi örö­met a mondatok mögül. Ha ez bol­dogítja, folytatta, úgy kell neki. — Senkinek nem ünnepelték meg úgy a névnapját, mint az enyé­met, mondta a maga igazságát a nyurga, nyakigláb fiú és biztatást várva felém pillantott: — Karácsonykor is többet szá­moltak el az ünnepen vállalt mun­káért. .. — Szeretsz ott lenni? — ügyet­lenkedtem kérdésemmel. — Miért ne szeretnék. N em kellett ösztönözni, részle­tesen elmondta, milyen ér­dekes a vajgyártás, merthogy a vajszalag szakmunkása. Tréfál­tam vele: — Ezentúl, amikor a Közértben vajat vásárolok, megkeresem, amit nálatok készítettetek. Újságolta, hogy megtanítják az egész gyártási folyamatra. — Akkor elégedettek lehetnek veled — örültem Öcsivel. — Majd bemegyek az igazgató­hoz és megkérem, küldjék a gye­reket iskolára, meg... Rendes az igazgató, ismerem. — Kértem már többször, ne men­jen, apám — vágta félbe a monda­tot öcsi. Balázs nem érezte ki a könyör­gést a szavakból, azt, hogy ez a gyerek már intézi a dolgát, sa­ját erejét próbálgatja. Folytatta: — Jó, szakmunkás, szépen is dol­gozik, de ez mégsem lehet életcél. Öcsi lesunyta fejét, mélyebbre, mint előbb. Őszi közelebb bújt hoz­zá, ők ketten abban a pillanatban külön világ voltak. A bambuszfüggöny érzékenyen megrezdült, felszisszent. Az apa pe­dig fújta a magáét abban a meg­győződésben, hogy jót akar a fiá­nak. Iri már irodában ül, az igen... hogy felét keresi egyesztendei mun­ka után is Öcsinél, hogy egy év alatt fillérrel sem emelték a bé­rét, az irodafalak közt mindenki kö­zömbös az iránt, amit tesz? Nem számít, az mégiscsak iroda, vitte valamire. Régi, begyöpösödött ítélet. fi esi előtt nem szégyeníthetem II meg Balázst, óvatos voltam: — öcsi, derék gyerek vagy — dicsértem meg, s láttam, hogy édesanyja az ajtóban könnyezik, nem mer szembeszállni férje harag­jával. — Tudod, ha valaki szereti a szakmáját és azért ünnepen, ka­rácsonykor is hajlandó dolgozni, az boldog ember. Mindegy, ki mit csinál, csak jól csinálja — folytat­tam és nem találtam mást, csupán az elkoptatott szavakat. A gyerek nem szólt, Balázs még erre sem nyitotta fülő;. Újra kezd­tem: — Úgysem soká hagynak béké­ben az üzemben, ha látják, milyen jó munkás vagy, iskolára, tanfo­lyamra küldenek, megismertetik veled az egész szakmát. — Az üzemvezetőm már szólt, hogy lesz egy tanfolyam — eről­ködött. Jó lenne befejezésül ideírni, hogy erre már Balázs is belátta a gye­rek igazságát, de ez nem igaz. Ba­lázs most is duzzogott: ellene be­széltem, tüzeltem a fiát, mint múlt­kor, nekem persze mindegy, mit törődöm azzal, mi íesz öcsivel, kö- pülheti a vajat egy életen át. Nem magyaráztam neki, mit je­lent ma ez a szó: köpülés. Nem beszéltem modern gépekről, auto­matákról, eljárási folyamatokról. V astag csend ült közénk. Minden szó elfogyott. A lehulló esté­ben már a festmények is meg­koptak, a modern bútor is elvesz­tette jelentőségét, öcsi nem tudta eldönteni, valóban annyira bűnös-e, amennyire apja tartja. Vagy neki lenne igaza? Amikor végre már egészen másról, a kertről, az eny­he télről, meg ki tudja még miről fecsegtünk, lopva figyeltem öcsit. Csak Őszit cirógatta, azzal nézett szembe. Éreztem, még hosszú-hosz- szú ideig csak az üzemben meri felemelni a fejét. Sági Ágnes i i i

Next

/
Thumbnails
Contents