Pest Megyi Hírlap, 1975. február (19. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-21 / 44. szám

Waldheim Ciprusról Az ENSZ-határozatok alapján keli megoldani a szigetország problémáját Hajnalra várták a BT-ülés kezdetét Helyi idő szerint csütörtökön este ül össze New Yorkban az ENSZ Biztonsági Tanácsa, hogy megvitassa a különálló ciprusi török állam kikiáltá­sa nyomán kialakult helyzetet. A vita a tervek szerint közép-európai idő szerint ma hajnali három órakor kezdődik. A nyitás után egy órával Waldheim ENSZ-főtitkár New Yorkba érkezik, hogy a Biz­tonsági Tanácsnak beszámol­jon a török és a görög kor­mány tagjaival tartott tanács­kozásairól. Kurt Waldheim ENSZ-főtit- kár csütörtök délelőtt Athén­ból New Yorkba utazott, miután befejezte a görög kor­mány vezetőivel a ciprusi vál­ság békés rendezéséről tartott tárgyalásait. A főtitkár ezt megelőzően Ankarában szintén a ciprusi kérdésről tanácsko­zott. Elutazása előtt az athéni repülőtéren újságíróknak kije­lentette: a helyzet rendkívül fe­Álcázva I smét tapasztaljuk, hall­juk a figyelmeztető eseteket. A mezőgazda- sági, az ipari szövetkeze­tekben a vezetők — tiszte­let a kivételnek — röstell- nek magyarul, nyíltan be­szélni. Ügy gondolják, elég, ha ők tudják, mit akarnak. A tagság előtt álcázva je­lenik meg céljuk; a nagyon is kézzel fogható forint megfoghatatlan százalékok köntösében rejtezik. Igen, a prémiumokról, jutalmak­ról van szó. Azokról az ösz- szegekről, melyekről a köz­gyűléseken azt hallják a tagok: „ ... a termelési ér­ték N ennyi és ennyi száza­léka ...” Mennyi az az ennyi? Az előterjesztők tudják. A tagok nem. Holott illenék, hogy ismer­jék. Hiszen ők a gazdák, a tulajdonosok. Szabálytalan? Nem, nem az. Jog szerint nem. Az erkölcs, a vezetői tisztesség szemszögéből azonban meg­engedhetetlen. Máris fel­csattannak az érintettek: megdolgoztunk, megdolgo­zunk érte! Rendben van, fogadjuk el, hogy így igaz. (Bár korántsem mindig!) Akkor miért szemérmes- kednek a tagság előtt? Miért nem mondják ki fe­héren, feketén, emberek, a javaslat ennyi forintról szól, helyeslik, elfogad­ják-e? A pénzről írunk? Arról is, de elsősorban mégsem arról. Egy magatartásról, mely szükséges rossznak véli a tagság megkérdezé­sét, formalitásnak a köz­gyűlést, kiskorúaknak, ér- tetleneknek a felnőtt em­bereket, annyi „jogot” ad nekik, hogy a kezüket föl­emeljék ... És ez már nem pénzkérdés, ez már erkölcs, ez már politika. Még akkor is, ha jog szerint a vezetők nem hágtak át semmiféle szabályt, előírást, rendel­kezést, törvényt. K éthavi fizetésnek meg­felelő összeget cso­magoltak a termelési érték, a tiszta jövedelem százalékai közé a monori járás egyik ipari szövetke­zetének vezetői, így kíván­ják a közgyűlésen előter­jeszteni, s a javaslatban semmi kivetnivalót nem ta­lálnak. Ez a szokás — bi­zonyára így gondolkodnak. Az a baj, hogy szokássá le­hetett ez az eljárás, hogy a termelőszövetkezet, az ipari szövetkezet tagjának nem mondják meg, valójá­ban miről dönt, mire mond igent. A gödöllői járásban hasonló esettel találkoz­tunk. Ott az volt az érv, hogy a tagság nem mérle­gelné az összeg mögött álló munkát, csak magát a fo­rintokat látná, s biztos so- kallná... Ahány hely, annyiféle csűrés, csavarás. Érdekes, amikor munkáról, teendők­ről van szó, megoldandó feladatokról, távlatról sem ilyen szemérmesen beszél­nek ezek a vezetők. Nem csomagolgatják' be monda­nivalójukat, nem álcázzák a sürgető gondokat. Azt is szívesen elsorolják — fo­rintokban! —, miként nö­vekedett az egy tagra jutó jövedelem, nyereség, része­sedés, mennyit adtak — fo­rintokban! —, a tahács fej­lesztési alapjába a gyer­mekintézmények bővítésé­hez. Csak amikor a maguk javadalmazására kerül sor, akkor keríti őket hatalmá­ba a szemet lesüttető sze­mérmeskedés. Megállja-e a helyét az a magyarázat, hogy a tagság nem értékeli a munkát, de fennakad a forintokon? Találni néhány embert, akinek semmi nem jó, alá mindig, mindenfajta veze­tőt csak kárhoztat, aki sze­rint „a fejesek nagy pénze­ket szednek fel, de nem csinálnak semmit”. Az os­tobaság ellen nehéz véde­kezni. A szövetkezeti tagok túlnyomó többsége azonban nagyon is jól tudja, mit csinálnak a vezetői, mennyi erőfeszítésük, idegmunká­juk, szakmai igyekezetük sűrűsödik az eredmények­ben, s mert tudják ezt, an­nak is bölcs bírái lehetnek, miként alakuljon a vezetők jövedelme. R ossz (ze van tehát mindenféle magya­rázkodásnak, inge­rült mentegetőzésnek. Mert mindenfajta kérde- zősködésre — tapasztal­tuk! — ingerült a válasz. Némelyik vezető szinte sze­mélyes sértésnek veszi a dolog firtatását, olyasmi­nek, amihez senkinek sem­mi köze. Talán — igaz, csak magának vallja be — még a tagságnak sem ... Az a vezető, aki így gon­dolkodik, előbb vagy utóbb más kérdésekben is tévút­ra, zsákutcákba téved. Aki egy dologban kerüli a nyílt szót, az majd más ügyek­ben sem tartja szükséges­nek. Az fölösnek ítéli a tervtárgyalást, a mérlegbe­számolót, s már-már téved­hetetlennek magát. Megengedhetetlen, tűrhe­tetlen, hogy miközben a társadalom széles rétegei visszhangozzák a demokra­tizmus növelésének szüksé­gességét, emberek kis cso­portjai akár egyetlen kér­désben is azt a gyakorlatot folytassák, hogy „elintéz­zük mi ezt magunk között”. Ha ők így gondolkodnak — s jellemző, ha így gondol­kodhatnak! —, akkor má­sok miért segédkeznek eh­hez? Miért nem áll a sar­kára az" ellenőrző bizottság, miért nem mond visszatar­tó nemet a pártszervezet? Egy közösség erkölcsi, tu­dati érettségét sokféle rész­let érzékeltetheti, bizonyít­hatja. Végső soron mégis az a mérce, miként képes tényleges jogai érvényesíté­sére! Él-e azokkal a lehe­tőségekkel, melyeket tör­vények, rendelkezések, párt- és kormányhatároza­tok teremtettek a számára, s miként él azokkal?! A nyíltság, a mindenről őszintén beszélés légkörét nem általában keH sürget­ni, kívánni. Hanem helyben kialakítani, s nem aszerint, ahogy némely vezető „meg­engedhetőnek” gondolja. Hanem aszerint, ahogy a társadalmi követelmények diktálják, ahogy a politikai felelősségtudat előírja. Mészáros Ottó szült, de remélem, hogy el lehet majd kerülni az összecsapást Görögország és Törökország között. Ütközbein Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár csütörtökön délelőtt Zürichbe érkezett, hogy megbeszélést folytasson Reza Pahlavi iráni sahhal. Az ENSZ főtitkára az iráni sahhal Zürichben tartott meg­beszélése után újságíróknak adott nyilatkozatában újból megerősítette: a ciprusi problémát az ENSZ határozatai alapján kell megoldani, amelyek egyfelől leszögezik, hogy Ciprusnak független szu­verén államnak kell maradnia, másfelől Makariosz érsek kor­mányát ismerik el a földközi­tengeri szigetország egyedüli törvényes kormányának. Jelezte, hogy a -görög és a török kor­mány vezetőivel tartott tárgyalásai nyomán „né­hány új elképzelése van” a ciprusi probléma megkö­zelítésével kapcsolatban. Reményét fejezte ki, hogy a tárgyalásos folyamat „újfajta megközelítésével” sikerül ki­mozdítani a problémát a je­lenlegi zsákutcából és elősegí­teni a ciprusi kérdés megoldá­sát. Arra a kérdésre, hogy mi a véleménye a „kis lépések” kis- singeri politikájáról, Wald­heim azt válaszolta, hogy a közel-keleti probléma átfogó megoldása szükséges”. A je­lenlegi helyzetet veszélyesnek minősítette, s konkrét lépése­ket sürgetett az arab—izraeli feszültség feloldására. Végül jelezte, hogy athéni és ankarai tárgyalásainak eredményeiről be fog számol­ni az .ENSZ Biztonsági Taná­csának. PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIX. ÉVFOLYAM, 44. SZÁM 'ÁRA 80 FILLER 1973. FEBRUÁR 21., PÉNTEK 3Móy GOO hóssiitóh Újabb felajánlás a termelési tartalékok kihasználására Mkongresszust hónap a nagyhutai ielefongytírban A Telefongyár nagykátai gyáregysége, Pest megye egyik legdinamikusabban fejlődő ipari üzeme, az esztendő első munkanapján rugaszkodott neki hatodik termelési évé­nek. A minden hasznos kez- tieményezésre élénken rea­gáló, átlagos életkorát tekint­ve rendkívül fiatal kollektí­ván szinte már észre sem le­het venni, hogy többségük nem is olyan régen még csak hírből ismerte az ipari mun­kát. A tavalyi gazdasági ered­mények joggal töltik el biza­kodással a gyáregység veze­tőit s dolgozóit. A kollektíva 102,9 százalékra teljesítette termelésiérték-tervét, s ezzel több mint 106 millió fo­rintot szállított a nagyvál­lalat konyhájára. Közben az élüzem cím eléré­sére tett vállalásokat is túl­szárnyalták. A gyáregység nagykorúsá­gát bizonyítandó, hadd álljon itt a következő összehason­lító adatpár: 1970-ben 60 360, tavaly pedig már 103 085 kész­re szerelt telefonikészülék kelt útra Nagy kátéról. Várhatóan hazánk felszabadulásának 30. évfordulójára hagyja el a fél­milliomodik készülék a szere­lőszalagot. Kulcsár Pál igaz­gató az idei feladatok taglalá­Munkában a szerelőszalag. sánál elmondta, hogy még magasabbra emelték a mér­cét. A tavalyi tervben szere­pelt 100 ezer készülékre rá­licitáltak további 10 ezret, eh­hez még hozzájönnek kiegé­szítésként a vegyes tételek és az úgynevezett telefónia rész­szerelvények. ^ — Mindezt — folytatta a fiatal gyáregység fiatal igaz­gatója — a vállalati és a Észak-Pest megye Lendületes munkaverseny a termel űszövetkezeteKh en A tagság negyven százaléka szocialista brigádban E napokban összegezik az Észak-Pesit megyei Mezőgaz­dasági Szövetkezetek Szövet­ségében a váci és gödöllői já­rás közös gazdaságainak fel­szabadulási-kongresszusi mun­kaverseny -eredményét. A versenybe tavaly 24 gazdaság 238 brigádja ne­vezett be, zömmel újonnan alakult mun­kahelyi közösségek, hiszen a korábbá esztendőben csupán 60 egynéhány brigád tevé­kenykedett a szövetség ható­körébe tartozó téeszekiben. A dányi Magvető Termelő­szövetkezetben azelőtt egyet­len brigád sem volt, tavaly ti­zenkettő alakult s tűzte célul a szocialista cím toiérdemelé­sét. A gazdaság tagságának 41 százaléka dolgozik e brigádok­ban. A brigádmozgalom ked­vezően hatott a falu életére is: a termelőszövetkezetiek tár­sadalmi munkában segítettek a sportpálya építésében és az óvoda bővítésében. Valkón a Zöldmező Tsz-ben kiemelkedő teljesítményt nyújtott a műszaki karbantar­tók Komarov brigádja: tervüket 1 millió 300 fo­rinttal teljesítették túl. A túrái Galgamente Tsz- ben is csak egy szocialista brigád tevékenykedett 1974 előtt, a gazdaság sütödéjében. Most a mezőgazdaság küiön­Kifli — mint tananyag A nagykőrösi Toldi Miklós élelmiszeripari szakközépis­kolában, a nappali tagozaton nyolcszázan ismerik me« a kü­lönböző élelmiszerek készítésének fortélyait. Ezenkívül az esti tagozaton még 1200 hallgató. Külföldi tanulók is van­nak a nagykőrösi szakiskolában, negyven hónapig algériai fiatalok sajátítják el a konzervkészítés tudományát. Képün­kön: a kiflikészítési óra a sütőipari leendő szakmunká­soknál. Koppány György felvétele böző területein is megalakul­tak, a traktorosoké, a növény­termesztőké, az állattenyész­tőké. Felajánlásaik eredménye 598 ezer forintos önköltség- megtakarítás. Az állatgondozók a szarvas­marha-állomány takarmányo­zásának alapos megszervezé­sével h ízómarháik gyorsabb fejlesztését, a kertészetiek szakszerű munkája révén 55 százalékkal több termett ká­posztából, paradicsomból pe­dig a tervezett hozam két és félszeresét taikarították be. Hagyománya van mű a szocialista brigádmozga­lomnak Gödön, az Egyesült Dunámén- ti Tsz-ben: 26 brigádja 477 tagja tavaly 3 ezer 248 óra társadalmi munkával járult hozzá a köaségfejlesztéshez. Javították a nők munkakörül­ményeit is, részt vettek a munkahelyi fürdő, a község- beli zöldségesbolt építésében, támogatják a termelőszövetke­zeti nyugdíjasokat. népgazdasági szempontok fi­gyelembevételével, a munka hatékonyságá­nak fokozásával, még jobb munkaszervezéssel, s természetesen a munkaerő, az energia és az anyag szi­gorú takarékosságával kíván­juk elérni. Vállalati szinten csupán anyag- és energia- megtakarítási intézkedésekkel 15 millió forintot kell megspó­rolni. Ennek a tekintélye* summának a ránk eső részét azt hiszem a kollektíva nevé­ben is garantálhatom. Tanácskozott a gyáregység­ben az üzemi négyszög is: Kulcsár Pál igazgató, Far­sang István, a párt csúcsve­zetőségének titkára, Széché­nyi István szb-titkár és Schmidl Júlia KISZ-titkár, Nem kis tétje volt megbeszé­lésüknek: a kongresszusi hó­nap elindítása. A Telefongyár ugyanis a párt soron követ­kező XI. kongresszusának megnyitásáig most a már fo­lyamatban levő munkaver­seny keretében kongresszusi hónapot szervezett. Farsang István tájékozta­tott: a különböző gazdasági egységek, s azokon belül a brigádok kibővítették vállalá­saikat, majd hozzátette —ter­mészetesen az ésszerűség ha­tárain belül. — Rejtett tartalékok min­dig vannak s közösségünk­ben megvan a szándék ezek kiaknázására. A Telefongyár nagykátai gyáregységének pót- felajánlása: a kongresszusig legyártanak a terven és a korábbi felajánláson fe­lül 600 telefonkészüléket, plusz tekintélyes mennyiség­ben szerviztételeket. A vállalt termel éslérték-többlet: meg­közelítően 1 millió forint. K. F. Biszku Béla, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára tegnap az MSZMP székházá­ban fogadta a Jugoszláv Szak- szervezeti Szövetség Központi Tanácsának küldöttségét, amely Mika Spiljak elnök ve­zetésével tartózkodik hazánk­ban. A szívélyes, baráti be­szélgetésen részt vett Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára és Timmer József, a SZOT titkára. Dr. Szekér Gyula nehézipari miniszter tegnap a Taurus Gumiipari Vállalat abroncs­gyárába látogatott, ahol részt vett és felszólalt az új üzem avatásán, amelyben a jövőben acélradiál tehergépkocsi-ab­roncsokat gyártanak. Dr. Halász Tibor nehézipari miniszterhelyettes vezetésével tegnap hazaérkezett az Egye­sült Államokból a magyar küldöttség, amely részt vett Chicagóban a CONEXPO épí­tő-, bánya- és földgépkiállítá­sán. Sebestyén Nándorné, az Or­szágos Béketanács főtitkára vezeti azt a magyar delegá­ciót, amely a Vietnami De­mokratikus Köztársaságban, a Dél-Vietnami Köztársaságban és Laoszhan tesz látogatást az ottani társadalmi és tömeg­szervezetek meghívására.

Next

/
Thumbnails
Contents