Pest Megyi Hírlap, 1975. február (19. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-18 / 41. szám
1975. FEBRUAR 18., KEDD 4 "kMűos* A szovjet—brit csúcstalálkozó eredményei London felzárkózott Világszerte rendkívüli érdeklődéssel figyelték Harold Wilson brit miniszterelnök és James Callaghan külügyminiszter moszkvai tárgyalásait. A tárgyalások után aláírt okmányok bebizonyították, hogy az érdeklődés jogosnak bizonyult — a tárgyalások hangneme és eredménye is rendkívüli jelentőségű, nemcsak a két ország kapcsolataiban, hanem világviszonylatban is. A nyugati hatalmak közül Ugyanis az utóbbi fél évtizedben Nagy-Britanniának volt a leghűvösebb a viszonya a Szovjetunióval. 1970-ben ugyanis olyan konzervatív kabinet került hatalomra Londonban, amely enyhén szólva nem volt szinkronban az enyhülés általános irányzatával és 1971-ben mintegy befagyasztotta a szovjet—brit viszonyt. A Moszkva és London között fujdogáló hűvös szelekről tehát kizárólag London tehetett. A munkáspárti vezetés nevében Moszkvában tárgyaló Harold Wilson most késznek mutatkozott megszüntetni ezt a lépéshátrányt, és Moszkvában szívélyesen viszonozták a brit közeledési, tágabb értelemben felzárkózási szándékot. A Brezsnyev és Wilson által aláírt szovjet—brit közös nyilatkozat, a konzultációkról szóló szovjet—brit jegyzőkönyv, a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szovjet—brit közös nyilatkozat, valamint a Koszigin és Wilson által aláírt gazdasági és egyéb dokumentumok összhatásukban — amint ezt a londoni Times is hangsúlyozza — űj szakaszt nyitnak a két ország kapcsolataiban. Ez a megállapítás egyébként magában, a közös nyilatkozatban is szerepek méghozzá világpolitikai síkra kivetítve. Ezek a kapcsolatok — hangsúlyozza a nyilatkozat — „pozitív módon hozzájárulnak a nemzetközi béke és biztonság megszilárdításához, különösen Európában”, A nyilatkozat olyan fontos kérdésekben foglal állást, mint az enyhülési folyamat töretlen folytatása és kiszélesítése, az európai biztonsági konferencia zárószakaszának csúcs- szinten való megtartása, a közel-keleti és a ciprusi kérdés. Ez utóbbiban például Nagy-Britannia több szempontból is érdekelt, hiszen támaszpontot tart fenn a szigeten. Londoni körökben örömmel üdvözlik a megállapodások gazdasági részét, amelytől azt várják, hogy — mint a Morning Star, a brit kommunisták lapja véli — jótékonyan hat majd a foglalkoztatottságA szovjet-amerikai kapcsolatok további javítása megfelel az egész világ érdekeinek Közös közlemény Gromiko és Kissinger genfi tárgyalásairól Hétfőn Genfben közös közleményt hoztak nyivánosságra Andrej Gromiko szovjet és Henry Kissinger amerikai külügyminiszter február 16—17-i genfi tárgyalásairól. A közlemény szerint Gromiko és Kissinger ismételten hangoztatta, hogy a szovjet— amerikai kapcsolatok további javításának eltökélt híve azoknak a megegyezéseknek és megállapodásoknak megfelelően, amelyek — szilárd meggyőződésük szerint — megfelelnek a Szovjetunió és az Egyesült Államok népei, az egész viág érdekeinek. A külügyminiszterek kijelentették: rendkívül fontosnak tartják a hadászati támadófegyverek további korlátozásával kapcsolatos megállapodást, amely Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára és Gerald Ford, az Egyesült Államok elnöke 1974 novemberi vlagyi- vosztoki találkozójának eredményeként jött létre. A felek további határozott erőfeszítésekre készek annak érdekében, hogy a folyó évben — a fent említett megállapodás alapján — megfelelő megállaA barátság okmánya dultunk, hogy a katonai és az erkölcsi vereség szakadékéból, amelybe az úri Magyarország sodorta nemzetünket, a szovjet nép segített fölemelkedni bennünket. De még kevésbé • szabad elfelejtenünk: az a tekintély, amelyet a Magyar Nép- köztársaság élvez, annak köszönhető, hogy nem áll egyedül, nincs kitéve a nemzetközi erők játékának. Barát és ellenség egyaránt tudja, hogy egyértelműen és következetesen a szocialista közösség álláspontját, érdekeit képviseljük. Ez az elvszerű következetesség teszi, hogy komolyan vesznek bennünket a nemzetközi porondon, hogy szerepünk lehetett és van a nemzetközi enyhülés megteremtésében. Ez a közösség, ez a baráti összefogás biztosítja, hogy itthon nyugodt körülmények között fejleszthetjük gazdaságunkat, építhetjük kultúránkat, megteremthetjük a szocialista társadalmat. M agyarország új élete természetesen a felszabadulással kezdődött, de a huszonhét éve kötött barátsági szerződés mintegy hivatalos állami szintű megpé- csételése volt annak, hogy együtt, szoros szövetségben kívánjuk járni a történelem útját. Ez a szerződés a nemzet igaz érdekeit szolgálta és szolgálja. Fock Jenő miniszterelnök mondta a szerződés megújítása alkalmával, hogy kapcsolataink ezekben az évtizedekben szoros testvéri szövetséggé kovácsolódtak, és ennek a szövetségnek az erősítése a magyar nép nemzeti érdeke volt és marad a jövetben is. Y jraiml — így hangzott a: II ünnepi beszédben a megszólítás huszonhét évvel ezelőtt, 1948. február 18- án, a magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés megkötésekor. „Kedvei elvtársak, barátaim” — volt a megszólítás 1967-ben, a szerződés megújításakor. A két dátum között történelmi korszak feszül, az óriási változások kora, mely változások azóta is, a szerződés megújítása óta eltelt hét esztendő alatt is jellemzik hazánk szocialista fejlődését. Három esztendővel a fel- szabadulás után végleg eldőlt, hogy merre tart Magyarország. A nép legyűrte belső ellenségeit, de nem mondhatta el ugyanezt a kívülről fenyegető veszélyekről. A Szovjetunió barátsága és ereje volt a biztosítéka annak, hogy a még gyenge népi hatalmat nem sodorták el külső erők, amelyek éppen azokban az időkben indították el a hidegháborút. De más jelentősége is volt annak az ünnepélyes aláírásnak. Magyarország, amely három esztendővel azelőtt még a fasizmus szekerét tolta, ezzel a szerződéssel mintegy belépői kapott a nemzetközi életbe, egy győztes nagyhatalom egyenrangú társsá emelte. A barátsági szerződésből azóta barátság lett, az együttműködésből mély eszmei él politikai kapcsolat. Magyar- ország a Varsói Szerződéi Szervezetének és a Kölcsönöl Gazdasági Segítség Tanácsának tagja, s a nemzetközi életben megbecsülésnek örvend. Soha sem felejtjük el azonban, hogy honnan inpodást dolgozzanak ki hosz- szabb távra. A Szovjetunió és az Egyesült Államok — hangzik a közlemény — továbbra is aktív erőfeszítéseket tesz, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet mielőbb sikeresen befejeződjék. A felek abból indultak ki, hogy az értekezlet eddigi eredményei lehetővé teszik az értekezlet zárószakaszának legmagasabb szinten való megtartását. A tárgyalófelek egyetértettek abban is, hogy a középeurópai kölcsönös haderő csökkentés területén elérendő pozitív eredmények érdekében aktív erőfeszítéseket kell tenni azon elvek alapján, amelyeket az 1974. november ' 24-i közös szovjet—amerikai közlemény fejt ki. A Szovjetunió és az Egyesült Államok kész további erőfeszítésekre, hogy előmozdítsa a Közel-Kelet igazságos és tartós békéje kulcskérdéseinek megoldását az ENSZ Biztonsági Tanácsa 338-as számú határozata alapján, továbbá figyelembe véve e térség valamennyi népének törvényes érdekeit, így a palesztin nép törvényes érdekeit is, tiszteletben tartva a szóbam- forgó térség valamennyi állama független létezéséneik jogát. A feleknek az a véleménye, hogy a Közel-Kelettel kapcsolatos . genfi konferencia fontos szerepet tölt be a Közel-Kelet igazságos és tartós békéjének megteremtésében, s ezért a konferenciának mielőbb fel kell újítania munkáját. A ciprusi kérdéssel kapcsolatos véleménycsere eredményeként Andrej Gromiko és Henry Kissinger kijelentette: szilárdan támogatja Ciprus függetlenségét, szuverenitását és területi integritását. A Ciprusi Köztársaság törvényes kormányaként a jelenlegi kormányt ismeri el. A tárgyaló feleknek továbbra is az a véleménye, hogy a ciprusi kérdés igazságos megoldása alapját a Biztonsági Tanács és az ENSZ-közgyűlés ide vonatkozó határozatainak szigorú végrehajtása képezi. Berlin Megtartotta első ülését a munkacsoport Az európai kommunista és munkáspártok konferenciájának előkészületei Berlinben hétfőn megkezdte munkáját az európai kommunista és munkáspártok konferenciáját előkészítő szerkesztő bizottság munkacsoportja. Elsők az abonyiak Úttörő-zenekari fesztivál Szentendrén Vasárnap délelőtt Szentendrén folytatódott — a múlt héten Cegléden rendezett hangverseny után — az úttörő- és zeneiskolai zenekarok Pest megyei bemutatója. A megyei bemutatókon örömmel üdvözöltük a kicsikkel közösen muzsikáló felnőtteket, az egykori növendékeket például: a zsűri értékelése szerint is ez a zeneiskolai zenekarok legfontosabb feladata. A fóti zenekarban tanárok is játszottak, t ez segíti a kicsik fejlődését, a pedagógus viszont tapasztalatait gyarapítja, ha részt vesz a zenekari próbákon. A ceglédi hangversenyen a fúvós- és vegyes zenekarokat hallottuk, Szentendrén pedig a vonósok léptek pódiumra. Az említett fóti zenekart — amely a dunakeszi zeneiskola kihelyezett osztályának együttese — Boglár Anna vezényelte s egy kitűnő zongorista, Legindi Gábor produkciója színesítette műsorukat, örömmel üdvözölhettük a nemrég megalakult gödöllői zeneiskola zenekarát Üjváry Géza vezetésével. Tetszett a nagykőrösiek produkciója Dávid Sándor vezényletével, aki két együttessel s*e- repelt a bemutatón, ő irányította a ceglédiek zenekarát is. A szentendrei zenekar produkciójának — melyet Markovich Judit vezényelt — üde színfoltja volt a kicsinyek kórusa. A legkiforrottabb, legigényesebb produkciót a váci zeneiskola együttese nyújtotta Bogámyi Tibor vezényletével. Ez a zenekar példamutatóan valósítja meg az ilyenfajta együttesek végső célját, a magas színvonalú,-r élményt adó közös muzsikálást. Az abonyi zeneiskola együttese Szűcs Antal vezényletével, összetételében és létszámában egyaránt megfelelt a fesztivál követelményeinek, ezért a,bemutatón a fesztivál kötelezo és szabadon választott darabjait játszották. Két nagyszerű szólistaprodukciót is hallottunk, Szerencsés Józseftől és Bodor Tibortól. A hangversenyt Harness László, a szentendrei városi tanács művelődési osztályának vezetője nyitotta meg, s hangsúlyozta, hogy bár Szentendre elsősorban a képzőművészet városa, remélhető, hogy az ilyen rendezvényekkel hamarosan a zene is méltó helyet kap a város életében. A két bemutatón tizenhét zenekar szerepelt, mintegy 400 gyerek részvételével. A zsűri két zenekart javasolt az országos fesztiválra. A megyei bemutatók után az Űttörőszövet- ség dönti majd el, hogy egy vagy két együttes vehet részt Pest megyéből. Első helyen az abonyi zeneiskola vonószenekara, második helyen fúvószenekara áll. A fesztivál szakmai bemutatójára a szentendrei fúvószenekar szereplését javasolták, a zánkai úttörőtáborba pedig előreláthatóan a tápiógyörgyei fúvószenekar és a ceglédi vonószenekar megy. Idén az országos fesztivált is Pest megye rendezi, április 7, 8 és 9- én Vácott. K. A. Megérkezett az érdi művelődést központba az a nyolc négyzetméteres színes gobelin, amelyet Hincz Gyula festőművész tervei alapján készítettek a művelődési központ részére. Ünnepélyes átadására márJókai-emlékülés a Magyar Tudományos Akadémián A múlt század legnépszerűbb prózaírójára, a magyar epikai művészet sajátos útját megteremtő írásművészre, Jókai Mórra emlékeztek hétfőn, születésének 150. évfordulója alkalmából a Magyar Tudományos Akadémián. Írók, irodalomtörténészek, művészek, kulturális életünk ismert személyiségei, műveinek tisztelői gyűltek össze a díszteremben, a Magyar Tudományos Akadémia, a Kulturális Minisztérium és a Jókai Emlékbizottság közös emlékülésén. Erdey-Gruz Tibor akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke nyitotta meg, majd dr. Orbán László kulturális miniszter mondott beszédet. A kulturális miniszter beszéde után Sőtér István akadémikus tartatta meg, Ideák és nosztalgiák költője: Jókai című előadását. Barta János akadémikus, Az élő Jókai címmel tartott előadást A nagy sikerű emlékülésen Csernus Mariann, Bánffy György, Bitskey Tibor és Szabó Kálmán működött közre. cius 22-én kerül sor. Ebből az alkalomból kiállítást is rendeznek a művész mintegy húsz festményéből, amelyet a művelődési központ új kiállítótermében mutatnak be. Hincz Gyula gobelinje TV-FIGYELŐ Keserű komédia. Nem tudhatjuk egészen pontosan, hogy Ben Jonson, a szombat este látott Volpone szerzője mit gyűlölt jobban, a pénzt, vagy azokat az embereket, akiket a kincs, a vagyon, az arany a markában tart. Köny- nyedén formált, mozgalmas és fordulatos komédiája mindenesetre elkeseredést, keserűséget áraszt: a pénzben Jonson rontó erőt-hatalmat látott. Egyébként nem függetlenül mindennapos élményeitől. Shakespeare kortársa és legnagyobb színpadi ellenfele az Erzsébet-kori, > gazdagodó Angliában valóban szemtől szemben láthatta, milyen pusztítást visznek végbe az emberek közötti viszonyokban a gyorsan növekedő pénzszerzési lehetőségek. Hogy komédiája Velencében játszódik, nem több ürügynél, puszta látszatnál. A Volpone valójában Angliáról és a szerző kor- társairól beszél. A komédia — kissé kimódolt, hagyományok szerint bonyolított cselekménye ellenére — ezért hat még ma is oly életteljesnek, életszerűnek. Amiről Jonson írt, azt nem elképzelte, vagy kitalálta, hanem otthon, Londonban látta, a Habieány kocsmában és környékén. A régi, világhíres komédiának remekbe sikerült adaptációját láttuk szombaton a képernyőn. Fehér György egészen eredeti felfogású rendezése a darab erőteljes, nyers színeit nem harsánysággal, hanem — a Volpone előadásának hagyományaival szemben — egészen és feltűnően visszafogott hangvétellel vitte fel a képernyőre. Ez a szinte felfedezés értékű rendezés suttogásra, fülbesúgásra, halk közlésekre, szándékok leplezésére, titkok rejtegetésére épült, nagyon precízen jelenítve meg ezzel a darab hangulati lényegét is. Bármilyen nyers színekkel dolgozott is Jonson a Volponéhan, mégis éppen er| ről a halk tónusról van szó | valójában, s mint a televíziós ! változat rádöbbentett, éppen így kell ezt a komédiát játszani. A tévéjátékban közreműködő színészek pontosan értették a rendező szándékainak újdonságát. Remek alakításokat láthattunk: Major Tamás sok színű Volponéját, Kőműve Sándor reszketeg uzsorását, Bánsági Ildikó ostoba fiatalasszonyát, Bessenyei Ferenc hangos kapitányát és a produkció nagy meglepetését: Helyei László Moscáját. Helyei nem tartozik — ponto-, sabban szombatig nem tartozott — legismertebb művészeink közé, a nézők többsége most találkozott vele először a képernyőn. Helyei játékánál: fölényes eleganciájú, átütő ereje azonban oly elsöprő hatású volt, hogy mindenkit meggyőzött a rendező választásának helyességéről. Az eredmény oly kiemelkedő, a siker oly nagy, hogy nyugodtan mondhatjuk, önmagában ezért az egy alakításért érdemes volt nemcsak újra megnézni az ismert komédiát, hanem az egész vállalkozást, a televíziós adaptációt is érdemes volt végigcsinálni. Két úr szolgája, vaiószinű. leg a Színészmúzeum legizgalmasabb adását láttuk vasárnap este. Nem mintha a művész, akinek pályáját az adás felelevenítette, Sárdy János, a legjelentősebb lett volna azok között, akikkel ebben a jó sorozatban találkozhattunk. A Sárdy Jánosról szóló műsor abban volt kivételes, hogy bátran elemezte azokat a konfliktusokat és ellentmondásokat, amelyek a népszerű énekes munkásságát keresztezték. Ezek a konfliktusok nem olyanok voltak, mint I amilyenekkel eddig találkoztunk, nem átmeneti anyagi nehézségek, nem futó pénzzavarok vagy megtorpanások: efféle bonyodalmak nélkül művészsors aligha képzelhető el. A Sárdy-konfliktus egészen más: művészi természetű és a hirtelen feltűnt énekes pályáját az első pillanattól az utolsóig kísérte-fenyegette. A Színészmúzeurrt vasárnapi adását az tette izgalmassá, hogy akárcsak Sárdy életében, a műsor központjában is ezek az ellentmondások álltak . Sárdy János, a dunafoldván tanítóból lett operaénekes, valóban kivételes tehetség volt. Mikor, kissé elkésve, már harmincéves korában elindult operái pályáján, káprázatos karriert jósoltak neki. Ehhez minden adottsága megvolt. Csakhogy közbeszólt a könnyű műfaj. Előbb a zenés film, azután az operett. Sárdy ezekben aratta legnagyobb si-. kereit és a műfajban olyan népszerűdéit, mint azóta senki. Sárdy azonban ezt a sikert önmagában kevesellte: vissza-visszatért az operához. De az énekes sem lehet két úr szolgája, és Sárdy életének különös művészi kudarca éppen ebből az ingázásból következett. A siker megszületett, de a várt nagy énekesi karrier elmaradt. Sárdy csak népszerű művész volt, de nem lett jelentékeny operaénekes. És nem lett — mint pályatársa és barátja, Orosz Júlia a műsorban elmondotta — igazán boldog ember. Mindebben valószínűleg a kitűnő művésztől független, külső , okók is közrejátszhattak (például a háború). De tény, ami tény. Sárdy olyan tehetség volt, aki nem valósította meg önnön lehetőségeit. Ö. L. ra. Egykor Nagy-Britannia a Szovjetunió legfőbb nyugati kereskedelmi partnere volt, és nem rajta múlt, hogy e pillanatban csak a hatodik. A mostani megállapodások lehetővé teszik, hogy az exportnehézségekkel küszködő Nagy- Britannia a jövőben ennél előkelőbb helyezést érhessen eL A most véget ért tárgyalások tehát igen jó kezdetet jelentenek az új szakaszban. Hogy folytatás is következik, arra bizonyság Leonyid Brezs- nyevnek és munkatársainak londoni meghívása, illetve e meghívás elfogadása.
