Pest Megyi Hírlap, 1975. február (19. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-15 / 39. szám

1975. FEBRUAR 15., SZOMBAT 2r*er*l W kMbííW X"""""""""""""'""""'""""""""*"'SSS*SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS^ r ' ■ .•• , V . ____ \ Me gújul a kőbánya A várospolitika fórumai Eredményesek voltak a tanácstagi beszámolók A tanácstagi beszámolók évről évre rangosabb fórumai a várospolitikának: ez lehet­ne egymondatos summázata a tavaly október 21. és novem­ber 28. között sikeresen lebo­nyolított akciónak. A röviddel ezelőtt elkészült összesítő je­lentés arról tanúskodik, hogy a város jelene és jövője, azt lehet mondani, cselekvő mó­don érdekli csaknem vala­mennyi polgárát. Mi valósult meg? Tartsunk sort. A beszámo­lók eredményessége érdekében jelentős előkészítő, szervező munkát végeztek elsősorban maguk a tanácstagok és a Hazafias Népfront aktívái. A korábban elhangzott, orvoslás­ra váró közérdekű bejelenté­seket az egyes választókörze­tek egyeztették az illetékes szakigazgatási szervekkel: mi valósult meg közülük, s mi­nek a megvalósításáért kell Leltár az leltár Év elején nem valami túláradó lelkesedéssel ol­vassuk a vásárlásra kisze­melt üzlet megálljt paran­csoló ajtaján a sztereotip „Elnézést kérünk, leltáro­zunk” szöveget. De hát nincs mit tenni, a leltár szükséges. A szöveg udva­riassága ellen még a leg- illemtudóbb polgárok sem protestálhatnak; én mégis megkockáztatom, hogy a kétségtelenül szívhez szóló „Elnézést kérünk...” kité­tel helyett célszerűbb len­ne az árusítás megkezdésé­nek dátumát kiírni. De hogy a lényegre térjels: a szentendrei bevásárló köz­pont — vagy ahogy szeré­nyen becézik: szupermar- kett — iparcikk áruháza az új esztendőben, bár még csak február közepét ta­possuk, röviddel ezelőtt másodszor rakta ki ajtajára ezt a bizonyos feliratot. Először január 6-án, ekkor négy napot vett igénybe az átárazás, másodszor pedig e hónap ötödik napján. A leltár jelzője ezúttal: el­lenőrző. Időtartama várha­tóan tíz nap: meglehet, mi­re ez a glossza napvilágot lát, a jól felszerelt, gazdag választékot kínáló áruház már újra kitárja kapuját a vásárlók előtt. A kínos az egészben az, hogy többsé­gében olyan cikkeket for­galmaz a Pest megyei Ipar­cikk Kiskereskedelmi Vál­lalatnak ez a reprezentán­sa, amelyet máshol nem le­het kapni a városban. Még a tanácsnál is úgy tudták, a termelés-ellátásfelügye- leti osztályon, hogy ebben a. tavaly augusztusban meg­nyílt üzletben nem lesz év végi leltár. Persze, ez a mostani' ellenőrző, de hát leltár az leltár. Mondtam a nem éppen barátságos üzletvezető-helyettesnek, hogy a szomszédos ruházati áruházban egyszerre volt az átárazó és az év végi leltár, miért nem gyakorlat ez a megyeszerte jól ismert in­tézkedés vállalatuknál is? — annál inkább, hiszen az ismételt bezárás a forgal­mat is jócskán megkurtítja. Álláspontomat a feltehe­tően tapasztalt vezetőhe­lyettes primitívnek minősí­tette, s hozzátette még, hogy kibicnek semmi nem drága. Nos: ez az idei második lel­tár a mindössze féléves inarcikkáruházban a város tizennégyezer lakosának igenis drága, s aligha té­vedek. ha azt állítom, hogy a leltárt elrendelő Pest me­gyei Iparcikk Kiskereske­delmi Vállalat is megúsz- hatta volna olcsóbban. még a továbbiakban is eljár­niuk? A tanács, csakúgy, mint korábbi gyakorlatában, éves munkájáról s az elkövet­kező tennivalóiról írásos anyagot bocsátott a válasz­tóik elé álló testületi tagjai rendelkezésére. A hatvan körzet közül öt­venhatban került sor jó han­gulatú, aktív, minden esetben a város, Szentendre érdekeit szem előtt tartó beszámolókra. Százzal többen A tanácstagi beszámolókon, százzal rálici tálva az előző évi létszámra, mintegy 1100 vá­lasztópolgár jelent *ieg. S hogy milyen aktivitással, azt a 301 hozzászólás ékesen bi­zonyítja. A szót kérők nem kevesebb, mint 515 probléma­kört érintettek. Mindezeken felül további 436-ra a ta­nácstagok a helyszínen adták meg a választ. A korábbi gya­korlathoz hasonlóan az el­hangzott javaslatokat a ta­nács azóta nyilvántartásba vette, s továbbította a címzett szakigazgatási szerveknek. A jogos bejelentések megvalósí­tásáról folyamatosan értesítik a tanácstagok útján a válasz­tókörzetek lakosságát. Ilyen értelemben a város költségve­tési és fejlesztési tervének el­készítésében, ha úgy tetszik tanácsadói, vagy javaslattevői minőségben bármelyik lakosa részt vehet. A jó tanácsok 28 százaléka még ebben az ötéves tervben testet öflt, a további 72 száza­lék pedig a soron következő tervidőszak feladata lesz majd. Tallózva a javaslattengerben megállapítható, hogy a felszó­lalók többsége községfejlesz­tési témában interpellált. Kö­zülük csaknem százan az utak, járdák és csatornák épí­tésének gyorsítását szorgal­mazták. Mások a vízellátás fo­gyatékosságaira hívták fel a figyelmet, megint mások a te­lefonhálózat fejlesztése mel­lett kardoskodtak. Ugyancsak megszívlelendők azok az ész­revételek is, melyek a meg­lévő általános iskolák szűkös­ségének, valamint a köztiszta­sági munka fogyatékosságai­nak adtak hangot. Másik fon­tos témakör a kereskedelem és a szolgáltatás volt, de ki­jutott a közlekedésnek, továb­bá az egészségügyi és szociá­lis ellátás valóban további ja­vításra szoruló helyzetének is. Spontán felajánlások A hiányosságok feltárásával minden esetben cselekvő-segí­tő szándék párosult. A közös- ségbengondolkodásnak számos követendő példája nyilvánult meg, a korábbi évekhez ké­pest minimálisra zsugorodott az egyéni gondok, problémák teregetése. Nem egy esetben ott a tanácstagi beszámolón, spontán társadalmi munkafel­ajánlásokat tették a választó- körzet lakosad, mondván: „ha most nincs pénze ennek a munkának az elvégzésére a városnak, hát elvégezzük mi, sajátmagunk”. S hogy ezek mennyire nem pusztába kiáltó szavaik, azt mindennél fénye­sebben igazolja az a tény, hogy Szentendre üzemei, szövetke­zetei, intézményei, társadalmi szervezetei s nem utolsósor­ban lakosai tavaly több mint öt és fél millió forint értékű társadalmi munkát teljesítet­tek városuk felvirágoztatása érdekében. Egy órája, ha robbantották a sziklát. A hatalmas katlan­ban szétterülő párán finoman lovagol az andezit pora. Igazi ihletett táj, akár egy holdkrá­ter, csakhogy itt nem szkafan­derbe bújtatott űrlovagok bű­völik a Földet kinőtt emberi­séget, hanem a kő bányászai küzdenek meg napról napra a heggyel. Az öregek szerint van annak már 160—170 éve is, hogy apasztják itt a végig köves Csőd hegyet, s még leg­alább további száz évig nem kötnek ki hiába a község part­jainál a falánk gyomrú uszá­lyok. A Közép-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság dunabog- dányi kőbányája most éli meg­újhodását. Tomik István íő- bányamester, aki reggelen­ként immár harmincöt esz­tendeje kaptat fel a kövek bi­rodalmába, elmondta, hogy befejezéséhez közeledik a re­konstrukció. A meglevő két osztályozóval szemben már BEJETEK, KÉT KILOMÉTERNYI VONALHOZ Formatervezett golyóstollak Szentendréről áll két korszerűbb, törővei is ellátott öccsük, elkészült a ki­szolgált régit feledtető szociá­lis épület, felavatására vár az uszályokhoz vezető aszfal­tozott út, a főközlekedési út­vonalon átívelő híd s a Duna partján a monumentális ra­kodó. Nem olyan régen két erős rakodógép érkezett az NDK-ból, de azért még jócs­kán kísért a múlt: a kézi, megerőltető fizikai munka. Megszokott látvány itt a hegy oldalán kötélen lógó kőfejtő, a robbantott kőhegy lábánál köveket válogató csillerakó, akinek háta mögött bármelyik pillanatban meglódulhat a kőtenger. Két-három hetenként van sziklarobbantás, a kőóriá­sok aprítása előtt azonban na­ponta három ízben hangzik fel a robbantunk felszólítás. Még kimondani is fárasztó: évente kétszázötvenezer tonna kő hagyja el ezt a férfit próbára tevő bányát, döntő többségét a Duna szabályozásához, a ma­radékot meg útépítéshez hasz­nálják fel. Megállás jóformán alig van a szabad ég alatt. Fagyszabadság utoljára 1956- ban volt errefelé, a gépi ter­melés azonban ilyenkor sem szünetel. Rajzok és krónikák A város felszabadulásának 30. évfordulójára meghirde­tett gyermekrajzpályázatra a három általános iskolából és a gimnáziumból több mint száz pályamű érkezett a mű­velődésügyi osztályra. A mű­vek zsűrizésére — helyi kép­zőművészek bevonásával — rövidesen sor kerül. Hason­lóan szép számmal készülnek el az ugyancsak felszabadu­lási évfordulóra Íródó hely- történeti krónikák is. Kőszegi kórus vendégszereplése Kőszeg és Szentendre még a hatvanas évek közepén fo­gadták testvérré egymást. Azóta is rendszeres a tapasz­talatcsere. Személyes talál­kozásra azonban csak rit­kán és esetlegesen került sor. Ezt kiküszöbölendő a közel­múltban rangos küldöttség látogatott Kőszegről Szent­endrére, tagjai voltak a pa­tinás város tanácselnöke, mű­velődésügyi osztályvezetője, valamint népművelési fel­ügyelője. A szentendrei veze­tőkkel történt tanácskozásuk rendkívül gyümölcsözőnek bi­zonyult, s a létrejött együtt­működési megállapodás a korábbinál jóval konkrétabb és sokrétűbb. Eredményeként a hatodik szentendrei nyár rendezvénysorozatán fellép a híres kőszegi városi kórus, s szó van arról is, hogy a nyu­gat-dunántúli város az elkö­vetkező években bemutatko­zási lehetőséget biztosít egy- egy szentendrei képzőmű­vésznek. Az idén új termékek egész sorát vezetik be a Pest me­gyei Vegyi és Divatcikkipani Vállalat hat gyárgysógében. Üjabb irodai és lakásbútorok, 60—70 féle divatos táska, 30— 40 szoknya- és nadrágmodeill gyártását kezdik meg a követ­kező tíz hónap alatt. A legtöbb újdonságot a szentendrei írószergyár­egységben vezetik be. Várhatóan tíz új tollal bővül az üzem kollekciója. A tőkés-, elsősorban olasz és spanyol import csökkentése érdekében kezdik meg a három és hat milliméter átmérőjű rositirón gyártását. E termékből tavaly 150—200 ezer darabot vásárol­tunk kemény valutáért, idén azonban a PIÉKT teljes igé­nyét kielégíti a PEVDI, le­gyen az akár félmilliós tétel is. a Fermasicc Az egyre dinamikusabban fejlődő Szentendrei Vas- és Kazánipari Ktsz legjövedel­mezőbb profilja, az éves ár­bevétel 70 százalékát biztosí­tó helyszíni technológiai sze­relés. Ez a részleg a szövetke­zet munkáslétszáma egyhar- madának ad kenyeret. A legnagyobb igény az úgy­nevezett Fermasicc rendszerű vas- és mangántalanító be­rendezések szerelése iránt mu­tatkozik. A szabadalom tulaj­donosa a Vízgépészeti Válla­lat, mellyel a szövetkezetnek együttműködési megállapodá­sa van az ország egész terüle­tére vonatkozóan. Napjainkig csaknem száz városi, illetve községi vízmű ivóvizét jobbí­tották meg a felszerelt vasta- lanítókkal. E főtevékenység mellett azonban a szövetkezet konyhájára legtöbbet hozó részleg egyéb tehnológiai sze­reléseket is készséggel vállal, s természetesen különböző tech­nológiai berendezések — víz­lágyítók, tároló tartályok • — gyártását is. Nem kevésbé kedvelt tevékenységük továb­bá I a kazánházi teljes rekonst­rukció, beleértve a tápvíz-előkészítés minden módozatát, a gépi be­rendezések, az ózonos vízke- zelős berendezések szerelése, olajfogadó állomások létesíté­se, valamint ipari kazánok át­alakítása olaj, illetve gáztüze­lésre. A helyszíni technológiai sze­relésen dolgozó részleg mun­kája rendkívül anyagigényes, a nagy mennyiségű és sokféle anyag beszerzése és a kívánt helyre történő szállítása gya­korlatilag teljes mértékben igénybe veszi a szövetkezet két gépkocsiját. A hatékony összmunkának köszönhető, hogy a Szentendrei Vas- és Kazánipari Szövetkezet gyors, pontos és megbízható mun­kájával kiérdemelte megren­delői elismerését. Dú vadirtás A Pilisi Állami Parkerdő Gazdaság szentendrei er­dészete február 5-től április 30-ig strichninnel irtja a dú- vadakat a város területén. A városi tanács felhívja a la­kosság figyelmét, hogy a mé­reg emberre, haszonállatra egyaránt életveszélyes. Éppen ezért az elhullott állatokhoz hozzányúlni vagy azokat el­szállítani 'tilos. Az írószergyáregysóg két formatervezőjének asztalán már ott láthatók a különböző modern vonalú, színes mű­anyag burkolatú golyóstollak, amelyek tetszetősebbek, kor­szerűbbek a jelenleg gyártot­taknál. A nagytartályos tol­lak családja két új típussal bővül. Ezeket az év második felében hozzák forgalomba nemcsak belföldön, hanem a szocialista országokban is. Az idén zsugorfóliás csomagoló­gépet helyeznek üzembe. Az NSZK-ból vásárolt berendezés újabb tőkéspiac meghódításá­ra nyújt lehetőséget, ami is­mételten azt bizonyítja, hogy a szentendreiek írószerszámai kiváló minőségűek. A finn, svéd, dán, svájci, osztrák és NSZIC-beli vásárlók után Ausztráliából is jelentkeztek partnerek, akiket elsősorban éppen az új csomagolási mód­dal elkerült meghódítani.' Az újdonságokkal együtt Szent­endrén az év végén már 40 féle terméket gyártanak, mint­egy 200 millió forint érték­ben. Ebből körülbelül 20—25 milliót képviselnek az új tol­lak. A PEVDI-tollak nemzet­közi hírét bizonyítja, hogy a termékek több mint felét, 120 millió forint értékű tollat és betétet értékesítenek külföl­dön. A tőkés vásárlóikon kívül az NDK kettőmilliót vásárolt az úgynevezett középbetétek­ből, amelyek 1500—2000 méter írásra alkalmasak, Bulgária pedig félmilliót a Pax-betét- ből. Cz. V. Labirintus a Szamár-hegy alatt Veszélyes helyzetet terem­tett a szentendrei Szamár­hegy alatt húzódó nagy kiter­jedésű pincerendszer. A ba­jok már évekkel ezelőtt je­lentkeztek: egy-egy ház meg­süllyedt, falai repedeztek, né­hány utcában behorpadt a burkolat. A vizsgálatok meg­állapították, hogy a házak alatti üregek be­omlása okozta a károkat. A város vezetőd az Országos Bányaműszaki Főfelügyelőség javaslatát kérték arra,, hogy miként szüntethetnék meg a veszélyes helyzetet. A feltáró vizsgálatok során szakemberek vallatták a vá­ros belterületéhez tartozó Szamár-hegy labirintusait, mintegy 120 pincét térképez­tek fel, amelyeknek hossza megközelíti a kilenc kilomé­tert. Feltételezik azonban, hotgy ezeken kívül még 70— 80, korábban elfalazott pince­ág létezhet, de ezek pontos helyét csak hosszas kutató­munkával állapíthatják meg. A pincerendszer mai álla­potában közvetlen, időben előre nem jelez­hető, s ellenőrizhetetlen mértékű veszélyt jelent, különösen a nagy forgalmú utcákban, és a hegy Duna felé eső oldalán. Bár eddig jelentősebb kár nem keletkezett, a veszélyes helyzetet sürgősen fel kell számolni. Az Országos Bánya- műszaki Főfelügyelőség több megoldást javasol: a tárolásra alkalmas pincéket falazattal biztosíthatják. A hasznavehe­tetlen pincék betömését, vagy ha nincs felettük épület, be- robbantósát és a keletkezett horpadás feltöltését ajánl­ják. Szükségesnek tartják azt is, hogy mielőbb építsék meg a Szamár-hegy csatornahá­lózatát. A munkálatok költségeit 40— 50 millió forintra becsülik. Városi hírek — Villanyt kapott a Szofrics Pál utcában egy tíztagú, a Puskin utcában pedig egy nyolctagú család. Ezeket a munkákat a kivitelezők térvén felül vállalták. — Telefon köti össze a Fel­szabadulás lakótelep hőköz­pontját a városgazdálkodási vállalat Szabadka utcai tele­pével. Itt állandó ügyeletet tartanak, innen riaszthatok a mentők és a tűzoltók. A Templom tér 1. szám alatti házban a Czóbel-gyűj- temény fogadására megkez­dődtek az előkészületek. A Városgazdálkodási Vállalat jelenleg a belső átalakításon dolgozik. Tervezett átadási határidő: 1975. május 15. ★ A népesség-nyilvántartás­sal kapcsolatos lakossági ösz- szeírás január 22-ével befe­jeződött A városi tanács fel­hívja azok figyelmét, akik az összeírásból valamilyen ok­nál fogva kimaradtak, hogy haladéktalanul jelentkezzenek az igazgatási osztályon. ★ A Rákóczi úti iskolában szervezett ' oktatástechnikai tanfolyam pedagógus hallga­tói a Kossuth Lajos Katonai Főiskola didaktikai tanszéké­re látogattak, ahol megismer­kedtek a korszerű audio­vizuális oktatási eszközökkel és azok felhasználásával. Jó ütemben folynak a Fel- szabadulás lakótelepen az egykori Borsos-vili a óvodává átalakításának munkái. A fontos gyermekintézmény várhatóan már a jövő hónap­ban megkezdi működését, s biztosít kielégítő ellátást fél­száz leendő kisiskolásnak. Szentendre város tanácsa február 28-án reggel 8 órai kezdettel nyilvános ülést tart, amelyen többek között az idei költségvetési és fejlesztési ter­vet szentesíti. Az esztendő el­ső testületi ülésére a Végre­hajtó bizottság minden, ér­deklődőt elvár. Az oldalt írta: Kertész Péter Foto: Gárdos Katalin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents