Pest Megyi Hírlap, 1975. február (19. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-15 / 39. szám

wcrsi 1975. FEBRUAR 15.. SZOMBAT Százhalombatta A LEGFŐBB ÜGYÉSZ TÁJÉKOZTATÓJA A II. sz. általános iskola szépen feldíszített aulájában tartották pártértekezletüket tegnap a százhalombattai kommunisták. A tanácskozás elnöke, Mezei Lajos, a Dunai Kőolajipari Vállalat pártbi­zottságának titkára, 120 kül­döttet és 6 szavazati jogú meghívottat köszöntött rövid megnyitó beszédében. Részt vett és felszólalt a küldöttér­tekezleten Barinlcai Oszkárné, az MSZMP Pest megyei Bi­zottságának titkára és Szálkái Tóth István, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának alosztály- vezetője. A városi pártbizottság írás­ban előterjesztett beszámolói­jához Komáromi János első titkár fűzött szóbeli kiegészí­tést. A beszámoló meggyőzően indokolta, miért központi kér­dés a várospolitika Százha­lombattán. Itt a városfejlesz­tés ugyanis az iparfejlesztés függvénye, ennek megfelelően a legfontosabb feladat politi­kai eszközökkel elősegíteni a lakásépítési program teljesíté­sét. Sajátos feladat a szocia­lista város arculatának for­málása, s a munkásjellegből adódó politika alakítása; foko­zott figyelmet kell fordítani az ifjúságpolitikára, hiszen Százhalombatta a fiatalok városa, az ellátás, a szolgálta­tások városi szintre fejleszté­se, és végül; a népességnöve­kedés ütemével — ami évente eléri a 700—800 főt! — egyide­jűleg fejleszteni kell az élet- körülményeket. Tovább szilárdult a térsudtlaii tulajdon .védelme Tíz százalékkal kevesebb közvádas bűncselekmény Pest megyében A pártértekezleten (balról jobbra): Csenterics Oszkárné, Komáromi János és Mezei Lajos. Sándor, Barinlcai résztvevők mindegyikének bevonására, és a beruházási okmányokban rögzített ha­táridők rövidítésére irányul­tak. E szerződések eredmé­nyeként csökkentek a lema­radások. A város és a népgazdaság életében oly nagy jelentősé­gű két nagyüzem és beruhá­zás mellett nem becsülhető le a csaknem 100 millió fo­rintos beruházással, a FAO támogatásával létesített Tem- peráltvizű Halszaporító Gaz­daság, amely termelőtevé­kenysége mellett kutatási és oktatási feladatokat is ellát, s rövid működésével is jól be­illeszkedett a város gazda­ságpolitikai tevékenységébe. A városi pártbizottság be­számolója kitért azokra a gondokra is, amelyeknek or­voslása további erőfeszítése­ket követel a város vezetői­től, mindenekelőtt a kommu­nistáktól. Miközben megálla­pította, hogy az eltelt négy évben sikerült lerakni a kor­szerű városi életkörülmények A város arculatát kétségte­lenül a szocialista nagyipar és a nagyüzemi munkásság határozza meg. A beszámolási időszakban a városban műkö­dő nagyüzemek, vállalatok gazdálkodása dinamikusan, gyors ütemben fejlődött. Ezt a fejlődést — amely épp a két nagyüzemnél, a Dunai Kőolaj­ipari Vállalatnál és a Duna- menti Hőerőmű Vállalatnál volt a legjelentősebb — nem­csak a mennyiségi mutatók tanúsítják (például a DKV-nál a kőolaj-feldolgozás az 1971. évi 3,7 millió tonnáról 1974- ben 6,4 millióra — azaz 70 százalékkal! — nőtt), hanem a minőségi, a gazdaságossági és a termelékenységi színvo­nal emelkedése is. A negyedik ötéves tervet időarányosan teljesítették. Mindkét vállalat tevékeny­ségét a gazdaságosság növe­kedése és a hatékőnyság egyenletes fejlődése jellemzi. A beruházási munka elem­zése különös hangsúlyt ka­pott a városi pártbizottság munkájában. Rendszeresen ellenőrzi a beruházás helyze­tét, a Központi Bizottság 1971. december 1-i, valamint a megyei pártbizottság, és sa­ját, a beruházási munkára vonatkozó határozatainak végrehajtását. Méltán, hiszen a IV. ötéves tervben éven­ként több mint 2 milliárd forintos beruházás valósul meg, és az összes beruhá­zott vagyon összege 5 év alatt megközelíti a 15 milliárd fo­rintot! A munka hatékonysá­gának növelésére és az üzem­be helyezési határidők be­tartására mindkét beruházá­son óriási politikai-gazda­sági erőfeszítésekre volt és van szükség. Szerencsére, mindkét beruházás pártszer­vezete felismerte, hogy a munka szoros együttműködést kíván a különböző kivite­lezők, szerelők és lépi ;k kö­zött. Ezért szocialista ~erző- déseket kezdeményezte- ame­lyek elsősorban a munkában alapjait — miközben a mint­egy tízezerre növekedett ál­landó lakosság életszínvonala az országos átlagnál valami­vel nagyobb mértékben gya­rapodott — még mindig szá­mos ellentmondás, probléma vár megoldásra. Nem sikerül például megfelelő zöldség-, gyümölcsellátást biztosíta­ni a városban; nem kielé- gítőek a közművelődési, a szórakozási és a sportolási lehetőségek. A városfejlesztés gondjai­nak csökkentésében a kom­munisták tevékenysége mel­lett eddig is sokat jelentett a társadalmi és tömegszerveze­tek agitációs-szervező tevé­kenysége, az üzemek dolgo­zóinak és a lakosok közéleti aktivitása, a társadalmi mun­kások segítsége. Erre az ösz- szefogásra kell építeni ennek a gyorsan fejlődő, szépülő városnak a jövőjét is — hang­zott befejezésül a városi párt- bizottság be számol 9 j ában. Az előterjesztést követő vi­tában húszán fejtették ki vé­leményüket. A felsőbb párt­szervek már említett képvise­lőin kívül felszólalt Pável Nándor általános iskolai igaz­gató, a Hazafias Népfront vá­rosi elnöke, Skriba József, a DHV lakatos csoportvezetője, dr. Lenner Aladár városi nőgyógyász, Kunos Károly, a DHV pártbizottságának tit­kára, Schillinger Attiláné, a DKV laboránsa, Szekeres Jó­zsef, a városi tanács elnöke, Vass Ferenc, a DÉDÁSZ üzemvezetője, a Hazafias Népfront városi titkára, Kar­dos Tibor, a KISZ városi bi­zottságának titkára, Dunás Varga Sándor tűzoltó pa­rancsnokhelyettes, alapszer­vezeti párttitkár, Csenterics Sándor, a DHV igazgatója, Takács Péter, a művelődési ház igazgatója, Balázs Gézá- né, az általános iskola taná­ra, Magyar Sándor, a DHV üzemtechnikusa, a városi párt-végrehajtóbizottság tag­ja, országgyűlési képviselő, Horváth György, a városi pártbizottság titkára, Rátosi Ernő, a DKV igazgatója, Mor­vái Lajosné, a DKV dolgo­zója, Vass Ferencné, az álta­lános iskola tanára és Feke­te Károly, a DHV gazdasági igazgatóhelyettese. A felszólalásokra adott vá­lasz után a küldöttek a be­számolót egyhangúan elfo­gadták. Ezután megválasztot­ták az új, 41 tagú pártbizott­ságot, és 9 küldöttet a me­gyei pártértekezletre. Az újonnan alakult pártbi­zottság ezután megtartotta első ülését és megválasztotta a 11 főnyi párt-végrehajtóbi- zottságot. A pártbizottság el­ső titkára ismét Komáromi János, titkára pedig Horváth György lett. A végrehajtó bi­zottság további tagjai: Balázs Gézáné pedagógus, Csente­rics Sándor, á DHV igazga­tója, Imre Ferenc, a Buda­pesti Kőolajipari Gépgyár géplakatosa, dr. Lenner Ala­dár városi nőorvos, Magyar Sándor üzemtechnikus, Mezei Lajos, a DKV pártbizottságá­nak titkára, Raffer Dezső, a DKV esztergályosa, Szekeres József, a városi tanács elnö­ke és Vajda Lászlóné, a DKV laboránsa. Végül megválasztották az öt főnyi fegyelmi bizottságot, amelynek elnöke Ferenczi Il­lés, a városi tanács elnökhe­lyettese lett. Nyíri Éva Az ügyészi munka néhány fontosabb törvényességi ta­pasztalatáról és a bűnözés 1974. évi alakulásáról tájékoz­tatta a sajtó munkatársait pén­teken dr. Szénási Géza, a Ma­gyar Népköztársaság legfőbb ügyésze. Elmondotta, hogy az ügyészi szervek általános tör­vényességi felügyeleti vizsgá­lataik során tavaly is az ál­lampolgárok széles körét érin­tő magas szin|tű jogszabályok végrehajtásának törvényessé­gére fordították a legfőbb fi­gyelmet. Több mint négyszáz intézkedés Az építésüggyel kapcsolat­ban az egyik leglényegesebb megállapítás: a szakigazgatási szervek eljárásainak törvé­nyessége az utóbbi években javult, azonban korántsem kielégítő. Az építési engedé­lyek kiadásánál például gyakran elmulasztják az épí­tési jogosultság igazolásának vizsgálatát. A lakásügyi vizs­gálatok közül elsősorban a jogellenes bérlőkijelölések ér­demelnek említést. A törvényesség biztosítása érdekében az ügyészségi vizs­gálatokat 408 intézkedés kö­vette. Az ügyészi szervekhez érke­ző panaszok megvizsgálásával, a törvénysértések esetén ho­zott intézkedésekkel kapcso­latban dr. Szénási Géza hang­súlyozta: mindenkor jogvéde­lemben részesítik azokat a be­csületes állampolgárokat, akikkel szemben, jogszerű el­járásuk miatt, megtorlásként különféle hátrányos intézke­déseket alkalmaznak. Az ügyészek eredményesen közreműködnek abban, hogy a polgári bíróságok \ munkája minél jobban megfeleljen a törvényességnek, s hogy jog­politikailag helyes, igazságos ítéletek szülessenek. Bűncselekmények alkohol hatása alatt A legfőbb ügyész a továb­biakban elmondotta, hogy a bűncselekmények száma az utóbbi tíz évben fokozatosan csökkent. A tavalyi bűncse­lekmények 56 százalékát a nagyobb jelentőségű és súlyú bűntettek, 44 százalékát pedig’ a kisebb jelentőségű ügyek, a vétségek tették ki. Pest megyében a közvádas bűn- cselekmények száma egy év alatt megközelítőleg tíz száza­lékkal csökkent. A népgazdaság elleni cse­lekmények száma valamelyest emelkedett. Szám szerint nem több a súlyos gazdasági bűn- cselekmények közé sorolt pa­zarló gazdálkodás, a beruhá­zási fegyelem megsértése, a gazdasági vesztegetés, de tár­sadalmi veszélyességük válto­zatlanul nagy óvatosságra int. A társadalmi tulajdon vé­delme általában kielégítő és sokat fejlődött — mondotta dr. Szénási Géza —, 1974-ben az előző évhez viszonyítva 23 százalékkal csökkent a társa­dalmi tulajdon ellen élköve­tett cselekmények száma. Ke­vesebb ez a cselekményfajta Pest megyében is, egy év alatt mintegy százhatvannal; ebben Pest megye a 12. helyet foglal­ja el a megyék között. Az erőszakos és garázda jel­legű bűnözés az utóbbi né­hány évben némileg csökkent. A múlt évben előfordult em­berölési esetek száma országo­san — az utóbbi tíz évi átlag­nak pontosan megfelelően — 208 Volt. Az ilyen bűncselek­mények következtében elhal­tak 100 ezer lakosra jutó szá­mát városonként összehason­lítva kiderült, hogy az utóbbi öt óv átlagában Nagykörös az elsők között van. Ugyancsak nagy figyelmet érdemel a rablások számának kedvezőtlen alakulása. A tíz évvel ezelőtti 213-ról tavaly országosan 580-ra emelke­dett a büntető jogszabályaink szerint rablásnak minősülő bűncselekmények száma. Részletesen szólt a továb­biakban a legfőbb ügyész az alkoholizmus rendkívül ká­ros szerepéről az erőszakos és garázda bűnözésben és a közlekedési bűncselekmé­nyekben. Tavaly például a közlekedési bűncselekmények kétharmadának (összesen 11 és fél ezer) ez volt az alap-: vető oka. Társadalmi feladat is a megelőzés Végezetül a gyermek- és a fiatalkorúak bűnözéséről beszélt, megemlítve, hogy a statisztikák szerint1 10 ezer gyermek közül átlag 36 ke­rül összeütközésbe a törvény­nyel. Többnyire betöréses lo­pásokat követnek el, hét­végi házakat törnek fel stb. Ez a bűnözés a leggyakoribb az idegenforgalmi helyeken, különösen a főidényben a Ba­latonnál és egész évben a fővárosban. Bár a 10 ezer fia­talkorú lakosra eső fiatalkorú bűnelkövetők aránya Pest megyében 1971 óta, számot­tevően csökkent, mégis a me­gyék közül Pest megye a má­sodik helyet foglalja el. Befejezésül dr. Szénási Gé­za felhívta a figyelmet: az ügyészi szervek csak akkor tudják sokrétű és bonyolult feladataikat ellátni, ha min­den állami, társadalmi szerv és minden egyes állampol­gár felismeri a szocialista törvényesség érvényesülésé­nek, a bűnözés megelőzésé­nek jelentőségét és maga is cselekvőén közreműködik a törvényesség biztosításában, illetve megtartásában. KŐSZEGI FRIGYES: A nép tulajdonában 1948. MÁRCIUS 25-ÉN a Miniszter­tanács elhatározta a 100-nál több mun­kást foglalkoztató üzemek államosítá­sát. „Miénk a gyár” — közölte a Sza­bad Nép óriási címbetűje, és így foly­tatta: „Csütörtök délután (március 25-én) sűrű tömeg állja el a Vasas-székház lépcsőjét. Kétkezi és szellemi dolgozó­kat hívtak értekezletre, de a meghí­vottak maguk sem tudták, miért hív­ták őket össze. Négy órakor érkeznek meg a feldíszített tanácsterembe a kor­mány tagjai és a koalíciós pártok ve­zetői. Amikor elhangzik a bejelentés a Minisztertanács határozatáról, a száz munkásnál többet foglalkoztató üze­melt államosításáról, egy pillanatra néma csend üli meg a termet, aztán a meglepetéstől felocsúdott emberek fel­ugranak helyeikről, kalapjukat, akta­táskájukat lengetik, éltetik a kor­mányt. Hirtelen csend lesz, mindenki az Internacionálét énekli...” MIÉNK LETT A GYÁR! És hogy milyen gyárak? Rég letűnt világ sej­lik fel egy pillanatra azok előtt, akik beleolvasnak az ekkor államosított vasipari üzemek névjegyzékébe: Agro- lux, Alfa Separátor, Astra kábel- és gumigyár, Csonka János Gépgyár, Siemens Művelt, Hutter és Schrantz, Kolerich Pál rt., Laub elektromos- gyár, Schuler József rt., Szalai István rt., Ulrich B. J. gyáridén st'b. Hol vannak már ezek a gyámevek, és hol vannak a nevek gazdái, a volt tőkések? „Pénteken (március 26-án) reggel — írja a Szabadság — a Drbher—Haggen­macher sörgyár kőbányai telepén hiába keressük a két iparbáró családot kép­viselő vezető-igazgatót: Dreher Jenőt és Dreher-Hardy Bélát — nincsenek bent a hivatalukban. Haggenmacher Oszkár és Haggenmacher Henrik tőkés igazgató urak is távol vannak.” — „Va­lamennyien reformátusok — hangzik az enyhén ironikus válasz. — Ügy lát­szik, nagypénteken nem akarnak dol­gozni ...” A tőkések gyászos napja a munkásosztály és a dolgozó nép öröm­ünnepe lett. AZ ÁLLAMOSÍTÁS tényét vala­mennyi magyar lap az esemény törté­Ez aztán ünnep! nelmi jelentőségének megfelelően kommentálja. „Ma már az ipar terü­letén is megtörtént az új honfoglalás. Az ipar is a nép kezébe került, és hoz­zátehetjük: azé is marad. A nép politi­kai haj almát ezzel megingathatatlan gazdasági alapokba helyeztük” — írja a Népszava. S a Szabad Nép már idézett „Hon­foglalás” című cikke így méltatja az államosítások jelentőségét: „A vöröses a nemzeti színű lobogók tegnap ismét felkerültek a gyárak ormára. A tőké­sek ismét búcsút mondtak gazdagsá­guk és hatalmuk forrásának. Ismét; Örökre!...” A lelkesedés, a méltatás és a helyes­lés után a munka következett. A Nép­szava fel is teszi a kérdést nyíltan: ,.Megy-e majd tőkés nélkül?” — és így felel: „Megy!” De az állítást tények­kel kellett bizonyítani. KIK ÉS HOGYAN válogatták ki az államosított üzemek élére került igaz­gatókat? Erről kérdezzük a nagypénte­ki események tanúit, mindenekelőtt Földes Lászlót, aki annak idején a Magyar Kommunista Párt káderosztá­lyának a helyettes vezetője volt, ma pedig a HUNGEXPO vezérigazgatója. — A párt káderosztályának feladata volt az emberek kiválasztása — mondja Földes László. — Fő szem­pontként tekintettük, hogy az új rnun- kásigazgatok politikailag szilárdak és rátermettek legyenek, komplikálta a helyzetet, hogy az új megbízatásokat nem beszélhettük meg előre az embe­rekkel. Rövid idő alatt hat-nyolcszáz embert kellett kiválasztanunk. Ezek többsége munkás volt, de voltak kö­zöttük műszakiak és tisztviselők is. — Külön izgalom volt számunkra, hogyan reagálnak majd a jelöltek. Egyetlen ember sem hátrált meg. Egye­sek kételkedtek ugyan, vajon képesek lesznek-e ellátni a felelősségteljes funkciót; az ilyen elvtársiakat biztat­tuk, hogy a párt és a szakszervezet mellettük van. Ezt megígértük, és ígé­retünket meg is tartottuk. — Amikor elkezdtük a munkát, bi­zony nem sok tapasztalatunk volt. Nagy segítséget nyújtott, hogy már 1948-ban megindult az első vállalat­vezetői tanfolyam, majd később lét­rejött a Vörös Akadémia, s mind töb­ben vállalták a gyárvezetés mellett a középiskola, majd a főiskola, az_ egye­tem elvégzését is. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy az akkor kinevezett gyár­igazgatók nagy többsége bevált. Leg­többjükkel most' is ott találkozunk gazdasági életünk vezető posztjain, vagy ilyen beosztásukból mentek nyug­díjba. ILYEN BEOSZTÁSBÓL ment nyug-- díjba 1972 őszén Tháli Sándor. Mint mondja: 1948. március 24-én távirati értesítést kapott, hogy másnap délután jelenjen meg a Vasas-székházban. Fo­galma sem volt, miért hívták. Sok ré­gi barátjával találkozott össze a te­remben, egyikük sem sejtette, hogy a leendő gyárigazigiatók találkozója ez a délután. t— Engem — folytatja az emlékezést Tháli Sándor, aki 1972 őszéig a Papír­ipari Egyesülés műszaki igazgatói posztját töltötte be — a volt Neményi, a mai Csepeli Papírgyárba neveztek ki igazgatónak, egyenesen a munkapad mellől kerültem az egykori tulajdonos székébe. A pártszervezet és az üzemi bizottság képviselőivel együtt nyom­ban elrendeltük a gyári őrség felállí­tását. Másnap bejött a tulajdonos, Ne­ményi József. Rövid úton tudomására hoztam, hogy a gyárat államosítottuk, én vagyok az igazgató. Neményi lógó orral hagyta el a gyárat. — Ugyancsak másnap összehívtuk a munkásokat, hogy miénk a gyár, ma­gunknak termelünk. Az emberek fel­ismerték: élni se tudnak, ha nem dol­goznak. A jó forintot megteremtő sta­bilizáció óta a pénzünkért tudtunk már mit vásárolni. Mindez együttesen köz­rejátszott abban, hogy a Csepeli Papír­gyárban az államosítást követő pár hét alatt a termelés 11 vagonnal emelke­dett. Külön büszkék voltunk arra, hogy a cellulózgydrtást saját erőből, külföl­di segítség nélkül sikerült elindítani. FONTOS ÉRVE volt az államosítá­sok ellenfeleinek, hogy a munkások nem értenek a vezetéshez, a tőkéá- igazgatók eltávolítása szétzülleszti a termelést. Tháli Sándor megannyi tár- / sával rácáfolt az ellenfelek baljósla­taira. (Tháli Sándor érdemeit többek között egy Kossuth-díj is fémjelzi.) ök rakták le a mai szocialista nagyipar alapjait. Vagy ahogyan Tháli elvtárs mondja: „A huszonöt évvel ezelőtt el­vetett mag beérett.” (Vége) Középpontban a várospolitika

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents