Pest Megyi Hírlap, 1975. február (19. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-13 / 37. szám

1975. FEBRUAR 13., CSÜTÖRTÖK MOST ELŐSZÖR A brigádok is kaphatnak magas szintű elismerést KONGRESSZUSI ZÁSZLÓK ÉS OKLEVELEK A minisztériumoknak egész Bor vállalat tesz részletes je­lentést a kongresszusi és fel­szabadulási munkaverseny el­ső szakaszában elért eredmé­nyeiről, jelezve, hogy pályáz­nak a legjobbaknak járó ki­tüntetésre, a párt Központi Bizottságának kongresszusi zászlajára. A Központi Bizottság 22 kongresszusi zászlót alapí­tott a versenyben kiemelkedő eredményt elértek kitünteté­sére. Azok a vállalatok pá­lyázhatnak, amelyek azon túl­menően, hogy a Kiváló válla­lat cím elnyerésének feltéte­SzüJkség A szükségből erényt csinálnánk? Hiszen minden gazdasági te­vékenység föltételezi, meg­kívánja a takarékosságot. Csakhogy míg a kapitaliz­mus körülményei közepette a profitgyarapító takaré­kosságot fölös luxus, pa­zarlás kíséri, a szocializ­musban az ésszerű takaré­kosság a tervezéstől a kész­áru forgalomba hozataláig, társadalmi érdek. S nem­csak a termelésben az, ha­nem ezernyi más területen szintén. Bátran mondhat- jut tehát, hogy a takaré­kosság magatartásunk szo­cialista jellemzőinek egyik fokmérője, a pazarlás pedig e jellemzők értékének csökkentője. E fokmérő szerint kitűnő eredménnyel tett vizsgát a Mechanikai Müvek közös­sége. A tetemes energiát fogyasztó, értékes anyagok sorát, közöttük drága im­portanyagokat fölhasználó vállalatnál sikerült széles körben elfogadtatni a taka­rékosságot, mint a közér­dek megtestesülését. Ezt bi­zonyítja, hogy nemcsak kü­lönböző igazgatói utasítá­sok, technológiai változta­tások és energiagazdálko­dási intézkedések, azaz hi­vatalból kívánt és elvár­ható cselekedetsorok szol­gálták a takarékosságot, hanem a szocialista brigá­dok vállalásai úgyszintén. E vállalásokat év közben a közösségek megtoldottak: újabb'lehetőségeket vettek észre. Ennek köszönhető, hogy végül is a számított 22 millió forintnál egymil­lióval többet könyvelhettek el erőfeszítéseik eredmé­nyeként, anyag- és energia­megtakarításként. Ehhez adjuk hozzá a Csepel Autó­gyár hasonló forrásokból származó 25 millió forint­ját, s mindössze két üzem­nél máris az ötvenmillió közelébe jutottunk! Ennyi pénzből, tíz óvodát lehetne felépíteni... M eghökkentő? Mielőtt hápogni kezdenénk méltatlankodó cso­dálkozással, nézzünk körül legszűkebb környezetünk­ben. Azt látjuk, hogy égve hagytuk a villanyt, holott családunkkal együtt a szo­bából már fél órája kijöt­tünk, hogy hosszú perce­ken át ömlik a csapból a víz a lefolyóba, mert ami­kor öblíteni kezdtünk, ép­pen becsengetett a szom­szédasszony ... Nagyon ap­ró példák; a takarékosság ilyen apró ügyekben kez­dődik! S folytatódik a na- gyóbbakkal, az irodák túl­fűtésének elkerülésével, a műhelycsarnokok világítá­sának automatizálásával, a szállítások átcsoportosítá­sával — amit például a Csepel Autógyárban tettek meg —, s befejeződik az egészen nagy teendőkkel. Az anyag- és energiagaz­dálkodás vállalatra, intéz­ményre kiterjedő megszigo­rításával. a célszerű anyag­helyettesítések lehetőségei­nek felkutatásával — ami­re a Híradástechnikai Anyagok Gyára adott bi­zonyságot. tőkésimport he­lyett hazai alapanyagok al­kalmazásával —, a gépállo­mány korszerűsítésével, az ösztönzők, közöttük az árak célirányosabb megvá­lasztásával. Ennyi minden­nel? Igen, ilyen sokféle módon takarékoskodha­tunk. Ha akarunk. Most már csak az a kérdés, aka­runk-e? Persze, hiszen mennyit beszélünk róla! Sűrűn csak beszélünk! Ez a hi­ba. Kamodyan veszik annak az üzemvezetőnek az intel­meit, aki pataiját csap az öltözőben égve felejtett villany miatt, de szemreb­benés nélkül ad utasításit a lemezleszabóknak, hogy „most ne vacakoljanak” néhány centiméter miatt, holott e néhány centiméter végső soron egy tonna acél­lemezt juttat >a hulladék­ba?! Hisznek-e annak a szövetkezeti gépcsoport- vezetőnek, aki minden reg­gel takarékosságra okít az eligazításon, de hetek óta a kisujját sem mozdítja, hogy végre szakszerűen beállít­sák az adagolókat, porlasz­tókat? Folytassuk? Ne folytassuk. Elég, ha végig­gondoljuk munkánk moz­zanatait, s rájövünk: ké­zenfekvő lehetőségeink vannak a takarékosságra. K eveset érnek a szép szavak, egy-egy kis közösség nemes igye­kezete, ha az emberek azt látják, tapasztalják, hogy az igazán nagy ügyekben . lassú a mozdulás, hogy míg a fillért hajkurásszák, a forintok mennek számlá­latlanul. S mi tagadás, en­nek tanúi lehetnek beru­házásokkor éppúgy, mint az üzemek közötti koope­ráció akadozásánál, a „ke­rül, amibe kerül” jelszóval elrendelt hajráknál. S jog­gal teszik' szóvá ezt a mun­kások — mint legutóbb, a váci városi pártbizottság ülésén, a beszámoló és ve­zetőségválasztó taggyűlések tapasztalatainak összegezé­sekor —, mert nem titok előttük: az igazán nagy dolgokban, az igazán nagy pénzekkel nem ők takaré­koskodhatnak. Sommás ítélkezés lenne? A száraz igazság. Mert nemcsak a szocialista bri­gádokat kell szükségkor hívni, biztatgatni, hanem asztalára kell csapni a ter­vezőknek, a valóságtól el­rugaszkodó, álmaikat pa­pírra rajzoló mérnökök­nek, az elfuserált épít­ményt, berendezést átvevő műszaki ellenőröknek, s azt mondani: ébresztő, közös a kötelesség! Környezetünk, anyagaink, eszközeink értéket képvi­selnek, s ennek az érték­nek tulajdonosai vagyunk. Tulajdonosi szemléletünk bizonyul ingatagnak, ha beletörődünk a pazarlásba, ha szó nélkül hagyjuk a pocsékolást, ha eltűrjük ér­tékeink eífeesérlését. Ha tulajdonosi szemléletünk gyenge, magunk is kapha­tók leszünk a takarékosság mellőzésére. S ha mellőz­zük azt, ami természetes, mert országgazdaként nyil­vánvaló kötelességünk, vál- lalhatjuk-e tiszta szívvel, gyakorolhatiuk-e nyugodt lelkiismerettel az ország­gazdák jogait? Mert e kö­téstől, kötelesség és jog összefonódásától nem sza­badulhatunk. Ha a takaré­kosság hasznát közösen él­vezzük, takarékoskodnunk is együttesen kell. Mészáros Ottó leit teljesítették, az átagosnál is jobban növelték a termelé­kenységet, a munka hatékony­ságát, a szervezettséget, csök­kentették az önköltséget, javí­tották a minőséget eleget tet­tek kooperációs kötelezettsé­geiknek, takarékosan gazdál­kodtak. Ezúttal első ízben a mun­kabrigádok is kaphatnak magas szintű kitüntetést a szocialista munka verseny­ben elért eredményeikért, mégpedig az. MSZMP Köz­ponti Bizottságának komgresz- szusi oklevelét, amelyet 220 élenjáró kolléktíva számára alapítottak. A vállalatoknál üzemi, gyáregységi termelési tanácskozásokon vitatják meg, hogy melyik brigád a legérde­mesebb a magas kitüntetésre, melyik pályázatot terjesszék az illetékes fórumok elé. E pályázatok is a minisztériumi, illetve szakszervezeti zsűri út­ján kerülnek a felső pártszer­vek elé. A kongresszusi zászlókat és okleveleket egyaránt a május 1-ét megelőző ünnepségeken adják át a pénzjutalommal együtt. A vállalatok j a kongresszusi zászlóval a Kiváló vállalat ki­tüntetéssel járó összeg kétsze­resét kapjáik, a kongresszusi oklevelet elnyert brigádok plé­dig brigádtagoníként 5 ezer forint jutalomban részesül­nek, amit a tagok között a végzett munka arányában osz­tanak sízóL Ugyancsak pályázat alapján osztják ki a május 1-ét meg­előző ünnepségeken a buda­pesti pártbizottság és a me­gyei pártbizottságok kong­resszusi okleveleit, megyénként 12—13-öt, Budapesten, pedig 80—120-at. A kongresszusi zászlókait és okleveleket a kongresszusi és felszabadulási munkaverseny első szakaszában, tehát 1974- ben elért kimagasló eredmé­nyekért adományozzák. A verseny folytatódik, s a máso­dik szakaszban, vagyis 1975- ben elért eredményekért 1976-ban jutalmazzák. Hármas társbérletben Nagyüzem - 2300 kilométeres úthálózaton Az asztalon megszólal az URH-készülék: az utat szabaddá tettük, mind a két sávon megindult a forgalom. A nagy köd okozta a kocsik összeütközését...” — Hol is hagytuk abba? — fordult hozzám Oroszlán László igazgatóhelyettes, s visszaült közénk a tárgyaló- asztalhoz. A közúti baleset valósággal becsapódott tár­salgásunkba, de beszélgető- partnereim, Simon Lajos fő­mérnök és Goszleth Tibor gépbeszerzési csoportvezető hozzászoktak már a kitérők­höz. Folytathatjuk megkez­dett témánkat a Budapesti Közúti Igazgatóság gépesítési programjáról, a beruházások­ról. ' Tervezi az UVATERV — A 270 rendszámozott gépjármű, Zsuk, gröder és más útjavításra szolgáló gépünkön kívül még számos van, mélyet az útfenntartásnál használunk — magyarázza Goszleth Tibor. — Száztízmillió forintra tehe­tő a teljes értékük, de valójá­ban a felét sem érik. öreg, ti­zenöt éves agyonjavított, használt masinák. Tavaly ki­selejteztük az egyharmadát. Helyettük, az idén tízmillió forintért szerzünk be nagy teljesítőképességű, univerzá­lis gépeket. — Ekkora gépállományhoz megfelelő javítótelep kelle­ne... — Igen, kellene... — mondja sokat jelentőén Si­mon Lajos főmérnök. — Pil­lanatnyilag hármas társbér­letben osztozunk két másik válalattal a Gyömrői úti te­lepen. Ott van a javítóműhe­lyünk, 30 tmk-dolgozóval, sze­relőkkel, lakatosokkal. Nagy­javításokhoz nem alkalmas a műhely, mert korszerűtlen, kicsi. — Az UVATERV már ké­szíti az új központi műhely tanulmánytervét — jegyzi meg az igazgatóhelyettes. — Monoron, a 4-es számú út mellett épül majd fel. Jövőre megkezdjük a híddaruval fel­szerelt szerelőcsarnok kivite­lezését 20 millió forint beru­házási összegből. — A gépfenntartás bizonyos mértékig decentralizált ná­lunk — folytatja a főmérnök. — Minden járásban, tehát összesen kilenc útmestersé- günk van, telephelyeiket fo­kozatosan fejlesztjük, ötmil­lió forintos költséggel most épül Vácon egy korszerű te­lep. Ráckevéról Kiskunlachá- zára telepítjük át az útmes- terség telepét, év végén meg­kezdjük az előkészületeket. URH-Iánc A KPM Budapesti Közúti Igazgatósága a megye 2300 ki­lométeres úthálózatának gaz­dája. Éjjel-nappal felelős azért, hogy az utak szabadon álljanak a forgalom rendelke­zésére. Évente 20 millió fo­rintba kerül a téli akciókész­ség: óriási ember- és gép­apparátust tartanak 'készen­létben a téli hó és jég roha­mainak visszaverésére. Állan­dó járőrszolgálat ellenőrzi az utakat, s az URH-láncon azonnal jelzik a rendellenes­ségeket. Fényvisszaverős fes­ték a felezővonalon, foszfo- reszkáló, szélességjelző oszlo­pok az utak mentén ... mind­ezek elhelyezése, tisztán tar­tása az igazgatóság feladata. Aki bepillantást nyer szerve­zett életükbe, látja, hogy a megyét átszövő 2300 kilomé­teres hálózaton egy nagyüzem működik. Az ország legforgal­masabb útjait tartják kézben. Csak egy példa a sok közül, naponta 160 ezer munkást szállító autóbusznak kell zöld utat biztosítanunk, hogy idő­ben a munkahelyükre, vagy az otthonukba érjenek. — A főútvonalak rekonst­rukciója már befejeződött. Az idén és az elkövetkező évek­ben a megye mely területein várható útkorszerűsítés? — kérdésemmel Simon Lajos fő­mérnökhöz fordulok. Az összekötő utakon a sor — Fenntartási feladataink mellett egyre nagyobb szere­pet kap az útépítés. A napok­ban folytattunk tervtárgyalá­sokat a betonútépítő és asz­faltozó vállalatokkal — míg beszél, térképet terít szét az asztalon, s föléje hajolva kö­vetjük tollának vonalát. — Útjainkból még 1300 kilomé­ter az, amely nem felel meg a korszerű forgalmi követel­ményeiknek. Keskenyek, a 3 méter széles pályán nem lehet lebonyolítani a kétirányú for­galmat. A megye hálózatát a VI. ötéves tervidőszak végére teljesen kiépítjük 6 méteres szélességűre. Elkészültünk a Budapestre bevezető, sugárvo­nalú főútvonalakkal, most a kereszt irányú, másodrendű utakon a sor, melyek tulaj­donképpen Pest megye tele­püléseinek összekötő útjai. Már javában tart a nagy munka, köszönhető az enyhe télnek. Az idei tervben 131 kilométeres útszélesítés szere­pel. Az aszfaltozó munkák megközelítik a 300 millió fo­rintot. Az utak mentén 50 ezer tonna követ halmoztak fel, s március végéig még ugyanennyit szállítanak a bá­nyákból a helyszínre. A gö­döllői, a váci és a dabasi já­rásban ősztől is folyamatosan dolgoztak. Vác és Gödöllő között Az idei program szerint a piusszeniuiszloi bekötő út és tornáz átkelési szakasza asz­faltszőnyeget kap. Tovább épül a csepel-szigeti gerincűt !Lököl és Szigeiszentmárton között, s még az idén elké­szülnek a Ráckevéig vezető út földmunkáival. Az idei építé­si tervek között van Kiskim- Iflcháza átkelési szakasza, s megkezdik az 51. számú út — Budapest és Kiskunlacháza közötti — aszfaltozását. Az 5-ös, a 4-es és 31-es fő- közlekedési út összekötése is javul: Ocsa, Üllő és Gyömrő útvonalát szélesítik, mivel fontos szerepet tölthet be for- galomátcsatoláskor. A 11-es úton megszűnik a. csúcsforgalmi torlódás, javít­ják a Budakalász és Üröm, közti összekötő utat, így for­galmi dugóknál a jármúkara- vánok átterelhetek a 10-es út­ra. Egyik legnagyobb program a 2-es és a 3-as összekötő út­ja Vác és Gödöllő között, melyre teljesen új szőnyeget „terítenek”. Ez a rekonstruk­ció lehetővé teszi majd az au­tósoknak a főváros elkerülé­sét, mert közvetlenül is át­mehetnek Vácról Gödöllőre, il­letve fordított útirányba. Az épülő M—3-as autópályához a nógrádkövesdi kőbányából szállítják közúton az anyagot. Ezért az igazgatóság a gödöl­lői járás útjait kiemelten ke­zeli, felvonulási útként tart­ja számon. Beszélgetésünk végén a Du­nakanyarba kirándulók ré­szére is elhangzott egy kelle­mes tájékoztatás: a 12-es fő­út szélesítését, aszfaltozását még az idén befejezik. Horváth Anita KŐSZEGI FRIGYES: Á nép tulajdonában 0 Harc a nehéziparért TÖBB SZÁZEZER budapesti dolgozó tömegtüntetése adott nyomatékot a , nehézipar kulcsüzemeinek államosítá­sát követelő nyilatkozatnak. Csakha­mar a Kisgazdapárt demokratái, , élü­kön Dobi Istvánnal, szintén nyilatko­zatban hangoztatták, hogy egyetérte­nek a munkáspártokkal és a Nemzeti Parasztpárttal. Ilyf ormán a Kisgazda- párt reakciós szárnya elszigetelődött, vereséget szenvedett. De a nehéziparért folyó harc ezzel még korántsem fejeződött be. A nagy­tőkének vissza kellett vonulnia, de miközben az MKP minden erejét a stabilizáció, a forint megteremtésének és megszilárdításának feladatai kötöt­ték le, ismét lélegzethez jutott és el­lentámadásba ment át. A támadás ke­rülő úton indult, a cél az államosítás hitelének lerontása volt. Evégből soro­zatos cikkekben az állami szénbányá­szatot igyekeztek hamis színben fel­tüntetni, majd a Kis Újság több ve­zércikkben a demokrácia államosítási politikáját rágalmaztg. Ennek ellenére a kormány kiküldött a nehézipari üze­mekhez vállalatvezetőket. November 2t-én Vas Zoltán, az MKP vezető gaz­dasági szakembere kijelenti, hogy „a nehézipari nagyüzemek állami keze­lésbe vételét soron kívül meg kell ol­dani”. November 23-án a Miniszterta­nács rendeletet ad ki a Nehézipari Központ megalakításáról, ezzel a ne­hézipar a Weiss bárók kezéből az ál­lam irányítása alá került. ISMÉT ŰJ fejezete kezdődik ezzel a nehéziparért folyó harcnak. Ha eddig a nehézipar irányításának átvételéért, most az állami kezelésbe jutott üze­mek termelésének emeléséért, a költ­ségek leszorításáért folyik a küzdelem. A nehézségeket súlyosbítja, hogy a jobboldali szociáldemokraták szabo­tázsát is le kell küzdeni. Sok bajt okoz a deficit is, amely az 1947-es év egyes hónapjaiban egyenesen a stabilizációt veszélyezteti. Mindezeket a nehézségeket az MKP céltudatos gazdasági politikája és a mögéje felsorakozó, a termelés érde­keit szívükön viselő nehézipari dolgo­zók együttes munkája küzdi le. A ma­gyar nehézipar termelésének, gazdál­kodásának alakulása 17 hónappal az államosítás után, élő bizonyítékká vá­lik az államosítás ügye mellett. A NIK, egy héttel az MKP 1947 őszi kor­mányprogramjában kitűzött idő előtt, leküzdi a deficitet, és 1948 április utolsó hetében így fordul a kormány­hoz: „1946 decemberében szervezetlen, megfelelő vezetés nélkül álló, hónap­ról hónapra deficitet mutató, hanyatló vállalatokat vett át az állam. 65 000 fizikai dolgozó termelésének értéke alig haladta meg a havi 67 millió fo­rintot. 1948 márciusában, ugyanazokat az árakat alapul véve, 71 000 fizikai munkással a termelés értéke elérte a 166 milliót, magasan túlszárnyalta a hároméves terv előirányzatát. Terme­lésünk túlhaladta az 1938-as szintezés saját szanálási munkatervünkben a vállalatok elé tűzött előirányzatot is...” A NIK vezetői a deficitmeratességet bejelentő sajtóértekezlettn azt is el­mondják', mi tette ezeket az eredmé­nyeket lehetővé: az államosítással já­ró előnyök. A politikai és gazdasági fejlődéssel, az államosítás kiterjeszté­sével, a dolgozók mind szélesebb réte­gei látják, hogy az országot maguknak építik. A profitért való verseny helyé­be, a gyárak közti együttműködés lé­pett: segítik egymást gyártási tapasz­talatokkal, nyersanyaggal, megosztják a rendeléseket, és mindegyik üzem a maga vonalán fokozottan rendezkedik be típusgyártá&ra. A legfontosabb azonban a dolgozók lelkesedése, nö­vekvő munkakedve, munkaversenye. A’ stabilizáció nemcsak a dolgozók életszínvonalát emelte fel: „stabilizál­ta” a tőkéseket is. Fokozott élességgel vetődött fel a kérdés: Kinek építjük az országot? A Masyar Kommunista Párt III. kongresszusa ezt felelte: „Nem a tőkéseknek, a népnek építjük az or­szágot!” A KONGRESSZUS után következő hónapokat elsősorban a nehézipar ál­lami kezelésbe vétele vette igénybe. A bankok állami ellenőrzése még csak program maradt. Autós István pénz­ügyi államtitkár, 1947 májusi nyilatko­zata szerint „a bankokra vonatkozó ellenőrzési szabályok több mint egy fél éve készen vannak, de nem való­sultak meg”. Az időközben leleplezett összeesküvés megmutatta, hogy a harc végsőkig kiéleződött, és az ellenség semmilyen eszköztől sem riad vissza. Döntő lépésre volt tehát szükség. 1947. május 9-én, a ktabilizációt bejelentő gyűlés, évfordulóján az MKP képvise­lője hangoztatta: „A tizedik hónapban levő stabilizáció tapasztalatai azt mu­tatják, hogy nem lehet meggyorsítani gazdasági életünk talpraállítását, ha tűrjük a nagybankok harácsolását... A hároméves terv a dolgozók életszín­vonalának komoly és gyors emelése parancsolóan megköveteli, hogy hitel- gazdálkodásunkban is létrejöjjön vég­re az elengedhetetlen tervszerűség, amelynek előfeltétele a Nemzeti Bank és a három nagybank államosítása.” A magyar nagytőke érezte, hogy ez a lé­pés végzetes csapást mér rá, legfonto- rabb pozícióinak egyikétől fosztja meg — és azonnal megindította a bankok államosítása ellen a poMMkai harcot. (Következik: A reakció igazi arca)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents