Pest Megyi Hírlap, 1975. február (19. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-02 / 28. szám
”xMdav 1975. FEBRUAR 2., VASÁRNAP Hétfő: Le Dúc Tho nyilatkozata a vietnami békemegállapodás második évfordulóján — Szadat elnök Párizsban — Szovjet—NDK külügyminiszteri találkozó — Megkezdődik az Indiai Kommunista Párt kongresszusa. Kedd: A latin-amerikai országok tiltakoznak az USA új kereskedelmi törvénye ellen — Az SZVSZ irodájának rendkívüli ülése Berlinben. Szerda: Lemond a dán kormány — Wilson Kanadába, majd az Egyesült Államokba utazik — Személyi változások a kínai hadsereg vezető posztjain. Csütörtök: NATO-hadgyakorlat a portugál vizeken, Lisszabonban több pártgyűlést betiltanak — Bécsben ismét megkezdődnek a haderőcsökkentési tárgyalások — Schmidt kancellár beszámolója a nyugatnémet parlamentben. Péntek: Angolában kezdetét veszi az ideiglenes kormány tevékenysége — Genfben folytatódnak a SALT-tárgyalások — A francia szocialisták kongresszusa — Kreisky osztrák kancellár Lengyelországban. Szombat: Gromiko szovjet külügyminiszter közel-keleti körútra indul, diplomáciai élénkség Daraaszkuszban és Kairóban — Heves harcok Kambodzsában. Hét nap krónikája Mamim!témák Heníben Atomkorszak — Vita a keretszámokról — Az első torpedók Nyári zárócsúcs Helsinkiben? — Közel-keleti USA-helybenjárás Hét végi jelentések rom baloldali politikai foglyot, és egyúttal kiutasítja őket az országból. A szabadon bocsátott foglyok között van a Népi Egység kormányának földművelésügyi minisztere, Jose Toha Gonzales és a kormány sajtótitkára, Carlos Jor- quera. AZ ERITREAI tartomány fővárosában, Asmarában a péntek éjszakai lövöldözéseket követő csend után, helyi idő szerint szombaton reggel újra kiújultak a harcok az etióp hadsereg és a szakadár csoportok között. JACQUES DUCLOS, a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja el... és Alexis Johnson amerikai nagykövet, az USA-delegáció vezetője nyilatkozik az újságíróknak. hagyta azt a Párizs környéki klinikát, ahol január közepén műtétet végeztek rajta. PIOTR JAROSZEWICZ miniszterelnök meghívására pénteken nem hivatalos látogatásra Lengyelországba érkezett Bruno Kreisky osztrák kancellár és felesége. LÉTREJÖTT a megállapodás a Közös Piac és 46 afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni ország között a kereskedelmi és pénzügyi együttműködés új formáiról. '„Az európai biztonsági konferenciát előkészítő diplomaták szállodai szobákat vesznek ki, a SALT-tárgyalásokra érkező szovjet és amerikai megbízottak lakásokat bérelnek ... — ez a mondás járja Genfben. A hasonlat találó: a stratégiai atomfegyverek korlátozásáról folytatott tanácskozások 1969 őszén kezdődtek s minden bizonnyal még egy ideig eltartanak majd. Maratoni „műfajról” van szó, amely nem ígér naponként új szenzációkat. A tárgyalások új szakaszának megindulása, a hét péntekjén a svájci városban, mégis megérdemli a kiemelkedő figyelmet. A SALT-téma napirendre kerülése ugyanis elválaszthatatlan az „atomkorszaktól”. Kevesebb is, több is, a hagyományos leszerelésnél: tulajdonképpen nem csökkentik a fegyverzetet, de megpróbálnak gátat szabni a meredeken felfelé ívelő, veszélyes és költséges fegyverkezési hajszának. Az első fecskék, az első SALT-egyez- mények sikeresen befagyasztották a támadó hadászati rakéták mennyiségét, valamint egy-egyre korlátozzák a Szovjetunióban illetve az Egyesült Államokban felállítható ellenrakéta-rendszerek számát. A SALT—X megállapodásnak, minden erénye mellett, két alapvető gyengéje is volt. Időtartamát illetően csupán öt esztendőre szólt, tehát 1977 októberében lejár. Beváltotta a mennyiségi mutatókra vonatkozó követelményeket, de nem intézkedett kellőképpen a fegyverzetek minőségi fejlesztésének szabályozására. (Közben viszont megjelentek a több robbanófejjel ellátott rakéták, vagyis egy hordozóval akár tíz nukleáris bombát is célba lehet juttatni. A mennyiségi befagyasztás ellenére így mégis többszörösére nőtt a két nagyhatalom atomerejének hatékonysága és tényleges ütőképessége.) A helyzet tehát meglehetősen bonyolult, de tavaly novemberben, Vlagyivosztokban Brezsnyev és Ford csúcstalálkozóján megegyeztek a megegyezésről. Ügy döntöttek, hogy a SALT—2 megállapodásban pontosan rögzítik, mennyi „szimpla” és mennyi többrobbanófejes rakétával rendelkezhet majd a Szovjetunió és az Egyesült Államok. A minden részletre kiterjedő keretszámokat természetesen a szakértőknek kell meghatározni, de a magas szintű politikai döntés értelmében a két nagyhatalomnak minden vonatkozásban azonos számú rakétái lesznek. Ilyen felhatalmazással ültek le tárgyalni Genfben és reális a remény, hogy a nyál kezdetéig kidolgozzák az 1985-ig érvényes szerződés- tervezetet. Amennyiben elkészülnek vele, az SZKP főtitkárának június körül esedékes washingtoni látogatása jő alkalom lehet az ünnepélyes aláírásra. Az idő nemcsak általában sürget. Az 1976-os esztendő elnökválasztási év lesz az Egyesült Államokban, s ősztől már hiányozhat az ilyen fontos elhatározásokhoz szükséges, nyugodt és kiegyensúlyozott légkör. A SALT-tárgyalások ellen máris kilőtték az első torpedókat, s a hangadók között ismét ott szerepel Jackson szenátornak, a katonai-ipari komplexum hírhedt képviselőjének neve. Az elnökjelöltségre pályázó szenátor alapos „öngólt” rúgott, amikor feltételeket próbált kényszeríteni a Szovjetunióra azzal, hogy módosító javaslataival lehetetlenné tette a szovjet—amerikai gazdasági megállapodások érvénybe lépését. Jackson most egyenlíteni próbál és száznyolcvan fokos fordulattal azt kifogásolja, a készülő SALT-megállapodás nem tartalmaz elég korlátozást. Taktikája világos: annyit akar markolni, hogy semmi ne maradjon a kezében. Ügy tűnik, hogy az enyhülés hívei és ellenzői között folyó harc, amely az elmúlt hetekben nem egy területen kiéleződött, a következő időszakban erősen kötődik majd a SALT-témákhoz, a szovjet—amerikai kapcsolatok alakulásához. Ismét megkezdődtek a héten a bécsi haderőcsökkentési tárgyalások, de aligha valószínű, hogy a közeljövő megegyezésekhez vezethetne. A nyugatiak ugyanis változatlanul megpróbálják kikerülni a szocialista országok állásfoglalásának alapját, hogy a csökkentés során egyik fél biztonsága sem szenvedhet csorbát Derűlátóbbnak tűnnek az európai biztonsági konferenciáról szóló jelzések: általában július-augusztusig lehetségesnek vélik a helsinki záró csúcsszakasz létrejöttét. (Szó esett erről Wilson ottawai és washingtoni megbeszélésein, amelyeket a brit kormányfő moszkvai útja követ; és tárgyaltak erről a lengyel—osztrák kormányfői, valamint a szovjet—NDK és a csehszlovák—finn külügyminiszteri találkozón Is.) Nem keveset emlegették Géniét a héten egy olyan értekezlet kapcsán is, amely tudvalevőleg nem ülésezik. Szádat párizsi útja, Grofniko közel-keleti látogatása, Kissinger újabb útitervei s a nyilatkozatáradat a közel-keleti A most kezdődő hét esemény- naptárából : VASÁRNAP. Damaszkusz: Gromiko szovjet külügyminiszter látogatása Szíriában — Pau: Véget ér a Francia Szocialista Párt kongresszusa — Brüsszel: Waldheim ENSZ-fötitkár Belgiumban. HÉTFŐ. Kairó: Gromiko látogatása Egyiptomban — Jeruzsálem: zsidó világkongresszus. KEDD. Atlanta: Ford ITSA- elnök sajtóértekezlete — London : A vezérválasztás első fordulója az angol konzervatív pártban — Bonn: Waldheim az NSZX-ban. SZERDA. Kairó: Gromiko befejezi látogatását Egyiptomban — Az Arab Liga védelmi tanácsának ülése. CSÜTÖRTÖK. Becs: a had- erőcsőkkentési tárgyalások plenáris ülése; Genscher NSZK- külügyminiszter magánlátogatásra érkezik — Lisszabon: Callaghan brit külügyminiszter látogatása — Luxemburg: Waldheim látogatása. PÉNTEK. Berlin: Waldheim az NDK-ban. A győzelem pártja Negyvenöt évvel ezelőtt, 1930. február 3-án alakult meg a vietnami kommunisták egységes pártja, amely kezdetben Indokína Kommunista Pártja, 1951 óta pedig Vietnami Dolgozók Pártja néven szervezi, vezeti a vietnami munkásosztály és a dolgozó parasztság forradalmi harcát. A francia gyarmati uralom idején zászlót bontott párt 10 pontos politikai programja szerint: a vietnami forradalomnak egymással szorosan összekapcsolódó két feladatot kell megoldania. Egyrészt meg kell döntenie az imperialista és feudális elnyomást, másrészt meg kell teremtenie a feltételeket, hogy a függetlenség kivívása után áttérhessenek a szocializmus építésére. A párt programjában kitűzött első feladatot, a francia gyarmati uralom lerázását, a függetlenség kivívását csaknem 30 éve, 1945. szeptember 2-án végrehajtották. Vietnam népe, kommunista pártja vezetésével 1946 decemberétől 1954 júliusáig még nyolcéves ellenállási háborúra kényszerült, hogy a gyarmati uralom helyreállítására törekvő francia csapátokkal szemben megvédje szabadságát, függetlenségét. Az Egyesült Államok uralkodó körei alig tízévnyi lélegzetet hagytak Észak-Vietnam népének, hiszen 1965 elején a VDK ellen is megindították a a rendszeres légi agressziót. S a vietanami nép, miközben megtámadott hazáját védte, a VDP irányításával végrehajtotta a társadalom szocialista átalakítását, megkezdte a szocialista gazdaság építését. Vietnam népe — a hadszíntérré változtatott dél és a hátország szerepét betöltő észak —, a VDP vezetésével, a világ haladó erőinek támogatásával kudarcra kárhoztatta az amerikai imperializmus agresz- szióját. Az USA kormánya 1973. január 27-én. kénytelen volt aláírni a vereségét bizonyító párizsi, egyezményt. Egy francia polgári történész, Philippe Devillers irta több mint két évtizede: a holnap Vietnamja csakis a Vietnami Dolgozók Pártjával épülhet. A történelem igazolta e megállapítás igazságát. A portugál fegyveres erők szétoszlattak több szélsőséges tüntetést a hét végén. Képünkön: a hadsereg felkészülve vár egy lisszaboni téren, hogy megfékezze az esetleges további maoista provokációkat. PINTER ISTVÁN: 0 A magyar antifasiszta ellenállás történetéből SZOVJET FÖLDRŐL ERKEZTEK 1944 nyarán először Roviidban, majd Obarovban gyülekeztek azok a partizánharcban már járatos és a magyar hadifogolytáborokból újonnan érkezett magyarok, akik néhány hetes kiképzés után arra vállalkoztak, hogy Magyarországra mennek és szülőföldjükön is megindítják a partizánharcot. Amikor a magyarok létszáma elérte a 300 főt, újra útrakeltek és a Kijev melletti szvjatasinói központi partizániskolán fejezték be a bevetés előtti felkészülésüket. Itt a magyar részleg vezetője Nógrádi Sándor volt. 1944 augusztusában kezdődött meg a magyar csoportok bevetése. Mintegy két hónap alatt 10 csoport indult Magyarországra, illetve a szomszédos országokba, hogy onnét kedvező feltételek esetén magyar területre lépjenek. Minden csoportban jól képzett szovjet és magyar, partizánok, rádiókezelőként partizánnők és a harci területet jól ismerő, a partizánharcra vállalkozott és kiképzett hadifoglyokat találunk. Indulás előtt a partizánok magyar nép teljes felszabadulásáért.” Megfogadták, hogy hűek maradnak „történelmük nagy szabadságharcosainak szent eszméjéhez”, hogy végsőkig kitartanak társaik mellett „és szigorúan megőrzik a szabadságharcos népmozgalom minden titkát”. A partizánok legnagyobb része hű maradt szent fogadalmához. Az első bevetésre 1944. augusztus 8-án került sor. Ezen az éjszakán a Kijev melletti repülőtérről két ejtőernyős partizáncsoport indult útnak. Az egyiket Szönyi Márton volt repülőzászlós vezette és Ózdtól délnyugatra, Domaháza, Jordánháza községek térségében értek földet. A 13 fős csoportot nyomban föl- detérés után felfedezték és jelentős csendőri erőket vetettek be ellenük. Heves tűzharc fejlődött ki, melynek során többen meghaltak, másokat elfogtak. Parancsnokuk közel egy hónapig bujkált a hegyek közt. Árulás folytán Szőnyi Mártont is elfogták és a helyszínen kivégezték. Szerencsésebb volt a másik csoport, az Úszta Gyula vezette partizánok földetérése esküt tettek: „Én, aki szabad Kárpát-Ukrajnában. A csoport elhatározásomból, önként léptem be a magyar szabadság- harcosok soraiba, esküszöm, hogy minden erőmmel és tudásommal harcolni fogok a 23 fővel kezdte meg harci tevékenységét. Harccselekményeik Munkács, Huszt és Solyva térségére összpontosultak. A csoport létszáma — tevékenységének megindulása után — nagyon gyorsan gyarapodott. A környék férfi lakosságának egy része csatlakozott hozzájuk, a másik része pedig támogatta harcukat, így vált lehetővé, hogy októberben már 168 aktív fegyveres harcost tartsanak számon. A szabadságharcos emlékek és a szabadságért folyó harcuk vezette őket arra az elhatározásra, hogy az egység felvegye a Rákóczi nevet. Tudták, hogy alig másfélszáz évvel előtte Rákóczi is e területen bontotta ki a szabadságharc zászlóját, így a tradíció és a név is kötelezte őket. Az egység harccselekményének mérlege is méltó volt nevéhez. Mintegy két és fél hónapos harcuk során számos vasúti szerelvényt siklattak ki és csaknem ezer ellenséges katonát tettek harcképtelenné. Az egység 33 főt veszített. 1944. október 26-án egyesültek a Vörös Hadsereggel. Ugyanerre a területre október közepén újabb magyar partizáncsoport érkezett Lencsés János vezetésével. Harci tevékenysége azonban rövid idejű volt, mert a szovjet csapatok felszabadító harca elérte a térséget. Érdemes megemlíteni, hogy Kárpát-Ukraj- nába nem 1944 nyarán érkeztek először prtizán- csoportok. 1942 januárjában partlzánszervezői feladattal érkezett Borkanyuk Alexa több társával, akiket azonban elfogtak, s mint korábban említettük, Borkanyu- kot a Margit körúti börtön udvarán kivégezték. 1943 őszén ereszkedett le Pataki Ferenc 19-es kommunista, akinek sikerült is Kárpát-Ukrajnában partizáncsoportot létrehozni. Öt a német megszállás után fogták el és Sopronban 1944. november 4-én több társával együtt kivégezték. A szjatasinói repülőtérről Máramarossziget környékére, Észak-Erdélybe Nagykároly és Nagyvárad térségébe, továbbá a Börzsönybe és Salgótarjántól északkeletre Ajnácskő körzetébe érkeztek még magyar és szovjet vegyes állományú partizáncsoportok. Ezek nagyobbrészt azonban a ledobás során szétszóródtak, vagy az ellenséggel vívott tűzharc megtizedelte őket. Nagyobb, katonai jelentőségű csoportokká szerveződni nem tudtak, s így elsősorban egyéni, vagy csoportos propagandatevékenységükkel és esetenként puszta jelenlétükkel zavarták a németek és csatlósaik tevékenységét. A Kijev melletti kiképzőtáborból még két csoport indult útnak. Mindkettő a szlovák nemzeti felkelés központjában, Besztercebánya térségében ért földet azzal az elhatározással, hogy innét — a szlovák felkelés nyújtotta lehetőséget felhasználva, magyar földön kezdik meg feladataik végrehajtását. Az első részleget Grubics Zoltán volt hadifogoly százados és Fábri József vezette. A csoport, amely később a Petőfi nevet vette fel, szlovák területeken maradt, harcai során csak „portyázásszerűen” érinHARMADIK munkahetének végéhez érkezett Alekszej Gubarjev és Georgij Grecsko a Szál jut—1 szovjet tudományos űrállomás fedélzetén. FELHÍVÁST intéztek az európai kormányokhoz az európai biztonság és együttműködés nemzetközi bizottsága brüsszeli tanácskozásának részvevői. SZOMBATON a prágai- strasnicei krematóriumban felállított ravatalnál végső búcsút vettek Antonin Novotny- től, Csehszlovákia Kommunista Pártja alapító tagjától, a CSKP Központi Bizottságának volt első titkárától, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság volt elnökétől. A VIETNAMI DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG külügyminisztériuma szombaton nyilatkozatban jelentette be, hogy pénteken amerikai repülőgépek hatoltak a VDK légiterébe és két berepülésben végeztek felderítő tevékenységet az ország területe felett. A KAMBODZSAI hazafiak pénteken éjjel és szombaton a kora reggeli órákban ismét rakétákkal lőtték Phnom Penht. A CHILEI katonai kormány pénteken bejelentette, hogy szabadon enged negyvenháhozhattak eredményt. Ezek tulajdonképpen csak azt szogál- jak, hogy Washington több vasat is tűzbe tarthasson, megtartsa bázisként Izraelt, de az arab világban is befolyást nyerjen. Módszereik akadályozzák s mindeddig lehetetlenné tették a kézenfekvő megoldást: a genfi békeértekezlet összehívását. Washington „kis lépésed” egyelőre csak meddő helybenjárást jelentenek, pedig négy háború s az új veszélyek arra ösztönözhetnének, hogy végre elinduljunk a béke felé. Ilyen körülmények között aligha kell bizonygatni a Gromiko- út rendkívüli fontosságát... Réti Ervin problémák időszerűségét jelezhetik. A képlet, adott: az ENSZ-ben többször is elfogadott elvek (megszállt arab területek visszajuttatása, biztonságos határok, palesztin jogok elismerése) alapján, a genfi konferencia keretében, rendezni kell a válságot. Ez akkor sem lenne egyszerű feladat, ha mindenkit áthatna jószándék, hiszen több évtizede lerakódó ellentéteket kell feloldani, csakhogy Washington és Tel Aviv igazi megoldás helyett pótmegoldásokat ajánl, s ehhez igyekeznek a térségben is hívekei toborozni. Az igazságos és átfogó rendezés helyetti amerikai „kis lépések” nem hoztak és nem
