Pest Megyi Hírlap, 1975. február (19. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-09 / 34. szám
f ins. FEBRÜÄR 9., VASÄRNAP Hol nem volt Mese: hol volt, hol nem volt, volt egyszer... Az utazás maga a megelevenedő mese. Ismeretlen tájak, em- berek. Váratlan helyzetek, érdekes kalandok. 1974-ben több mint hárommillió magyar állampolgár — igen, nem tévedés, hárommillió, szemben az 1970-es egymil- , Ya,l .7* lépte.áta határt, indult világot látni. A szansz- krit közmondás így köszöntötte a vendéget: idegen, légy nálunk isten. Vajon csak külföldön érdemes istennek lenni? I Barátok háza" Ott áll az öreg Trabcsi Cegléden, a Gubodi úti ház udvarán, s mellette Deme Pál, úgy, mint huszár a paripájánál: — Tavasztól őszig megyünk, ha lehet, már szombaton, ha nem, akkor vasárnap. Meg szabadság idején. összefutkosta ez — megütögeti a kocsi farát, azután dörzsölgeti a tenyerét, mert a jószág igencsak koszos — az egész országot. Asszony, két gyerek, a szükséges holmi; belefér. Először nehezen ment. Az asszony azt hajtogatta, elég neki egész héten a tsz-ben, vasárnap fújni akar. Én meg biztattam a gyerekeket: mondjátok csak anyátoknak... Kecskemétre mozdultunk először. _ Van ott nekem egy jó komám, a vízgépészeti vállalatnál dolgozik, együtt tanultuk a szakmát, én maradtam itthon a Volánnál, ő meg oda nősült. Szóval ő mutogatta meg a várost, az öreg templomtól a Cifrapalotáig ... Hazafelé az úton végig az asszony beszélt. Önem gondolta volna, hogy... a két gyerekkel se lehetett bírni. Így kezdődött. Ügy folytatódott, hogy két hét .múlva — friss volt a jogosítvány, a Trabant is új— megint a szomszédba indultak, Szolnokra. Azután vettek egy Magyarország úti- konyvet _ mert Szolnokon rájöttek, „semmit sem ér, ha tátja a száját az ember, s nem tudja, mit érdemes megnézni” —, olvasgatták, úgy indultak útnak'Veszprémbe. — Hetedik éve megyünk s ha azt kérdezi bármelyik gyerektől, hol van ez vagy* az á‘ város, biztos, azonnal rábök a térképen. Meg nézze csak: _ elakadtam egyszer Mánián, ahogy kínlódtam a kocsival, odajön egy magam korú férfi, szóba elegyedünk, s az lett a vége, hogy bekom- mendált magukhoz éjszakára. Reggel egy fillért sem fogadott el; barátok lettünk. — Külföldön jártak? — Csehszlovákiában, Lengyelországban, Romániában. — És itthon hol nem jártak? — Megye, megyeszékhely nincsen, ahol szét ne néztünk volna. Kisebb hely persze sok. Az embernek fáj a szíve, melyiket hagyja el... Ez csak kő Ősszel, Visegrádon került jegyzetfüzetembe egy mondat: Ez csak kő. Utána két Eelkiáltójelet húztam. Iskolai kirándulás gyerkőcei ugráltak a királyi palota falépcsőin, reménytelenül próbálta őket kordában tartani két fáradt pedagógus, s a társadalmi munkában kísérőül szegődött egy szem mama. Amikor a követ karcoló fiúcskára rászólt egyikük, a gyerek azt felelte: ez csak kő. Miért ne lehetne karcolni akkor? Tényleg, miért nem? Azért, mert ezek a kövek tanúi voltak Mátyás király mindennapjainak? Mert évszázadokon át pihentek a föld alatt, s kemény munka nyomán bontakoztak ki az örökösnek tűnő rejtező ölelésből? Hogyan indultak ezek a gyerekek kirándulásra? Beszélt nekik valaki arról, mit látnak majd? Elmondták nekik színesen, érdekesen, hogy ezt a helyet földi paradicsomként emlegették jeles történetírók a középkorban? Megmagyarázták nekjk, hogy az ember csak akkor szeretheti igazán a hazáját, ha ismeri? { Elég a könyv A tanár úr félszeg büszkeséggel húzza elő, s rakja ;lém a dialemezeket rejtő semény kartondobozokat. A gödöllői, Szabadság úti házban minden bizonnyal ez a lakás zárta falai közé a legtöbbet a világból. Nézem a dobozokra ragasztott címkéket: Spanyolország, I. 1973.; Olaszország (Velence) III. 1968.; Franciaország... — Nekem ez olyan foglalatosságom, mint másnak a bélyeggyűjtemény. Rendezem, olykor-olykor újra levetítem a képeket, katalógust fektettem fel, mert bizony tekintélyes mennyiség gyűlt össze... — Hazai felvételeket nem látok... — Nincsenek is. Kicsi ország vagyunk, itt a jellemzőik azonosak, bárhová mennék. Egyformák a szokások, a mindennapok, egy falut lát az ember, s akkor már százat látott, mert annyira egyformák. Elég a könyv, mert illik tudni a legfontosabbakat, de az ember személyesen idegen országokat kell hogy megismerjen. Ott szerezhet új benyomásokat, a magáétól elütő élményeket. Nézze például Spanyolországot. Már nem Európa, s még nem a Kelet. Vagy Svájc. A modern élet vívmányainak és a természetközeli- ségnek az ötvözése. De mondhatom a Szovjetuniót is. A nyíltság, a barátság olyan foka, ami a mi számunikra ismeretlen. — Sopronban járt? Meghökkenve néz rám: — Nem, nem voltam. A Dunántúlon csak Győrben, ott rendeztek néhány éve egyhetes szakmai konferenciát, akkor... Elváltam, nem köt a család, könnyű a hosszabb utakat megtervezni, megszervezni. Ha már áldoz az utazásra az ember, akkor kapjon érte valamit. óóa I | Újkort népvándorlás | Így jelöli a szakirodalom a turizmus soha nem látott fejlődését Hazánkba 1974-ben majdnem ötmillió olyan külföldi érkezett, aki legalább 24 órát — egy éjszakát is — eltöltött Magyarországon. Utazunk; rendben van. De... És most hosszú felsorolás következhetne. Arról, hogy van egy Ismerd meg hazádat mozgalom, hogy az üzemek, a termelőszövetkezetek jutalomként országjáró kirándulásokra viszik a fiatalokat, az idősebbeket. Azután az adatok sem hiányozhatnak a felsorolásból, hiszen aligha csekélység, hogy Pest megyében a legutóbbi években a szállodákban és az egyéb szálláshelyeken esztendőnként 150—160 ezer belföldi pihent legalább egy éjszakát A kiruccanásokról, a reggel érkezőkről, este távozókról csak becslések vannak, de egy-egy vasárnap tízezrekre rúg táboruk. Az utakon kocsiáradat, órák telnek, míg az ember meleg ételhez jut, olykor még egy pohár üdítő ital is kincsnek számít... s akkor biztatni, ösztönözni, hogy barangold be az országot magyar?! Csakhogy mi a bizonyosság rá; a közlekedési, elszállásolási, étkezési nehézségek riasztják azokat, akik nem mozdulnak, vagy ha igen, rögtön a határon túlra? Hiszen ki nem látott — sajnos! — külföldön bokrok közé tolatott magyar gépkocsikat, az ülésen nyomorgó, szendergő utasaival? Filléres ügyeskedésekbe bo- csátkozókat? Az a fontos, hogy külföldön voltak! Életemben olyan szépet Lányával együtt érkezem a szokolyai házba özvegy Ciricz Kálmánnéhoz. Lánya, a Híradástechnikai Anyagok Gyara dolgozója már elmondta: a mama életében először a nyáron volt Vácon túl. Elvitték a Balatonhoz. — Még én életemben olyan szépet, kedveset nem láttam! Az a nagy víz! Az a rengeteg ember, hajók, vitorlával, ilyet csak a tévében néztem, akkor meg ott, a saját szememmel! — Megfürdött? — Ugyan már! Én nem vetkezhetek neki, mint a fiatalabbak. Ilyen öregasszony! A kezemet megmártottam, meg amikor nem látták, a lábam is beledugtam. Kikaptam a cí pőből, s úgy hainisnyásan... Néz a lányára, ezt még neki sem vallotta be. — Hány éves Giricz néni? — Hetvenegy. Nagy csönd ül közénk. Sokára mond annyit: — Sajnos. Kérdések Mi ülhet a ráncok mögötti agyban, miért ez a lekotitázha- tatlan hangsúlyú sajnos? Megkóstolt valamit, amit már reménytelenül elvett, visszahoz- hatatlanná tett az élet? A Balaton csak egy nagy víz; világlátottak szerint pocsolya. Mert hiszen a Genfi tó ... Kérdéseim vannak csak, nyugtalanító kérdéseim. Az orvos házaspár miatt például, akik Albánián kívüj. Európa valamennyi országában jártak, még a törpeállamokban, San Marinóban s a többiben is. De nem voltak Kőszegen, nem látták Gyulát, a Hortobágy kilenc lyukú hídját, nem néztek le az avasi kilátóról... Irigylik őket. Sokat utaznak, bejárták a fél világot... Tavaly százezernél több Pest megyei járt külföldön. Nem baj, sőt nagyon jó. Menjünk. Felnövünk majd. Érezni fogjuk, hogy haza és nagyvilág egy, de a sorrend mellett nem a kötelesség, a tudat szól a leghangosabban, hanem a szívünk. M. O. Út a fák helyén Ráckeve határában, az út mentén, a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság dolgozói a KPM megbízásából vágják a fát. A korszerűtlenné vált úttest jelenlegi állapotában már nem felel meg a biztonságos közlekedés feltételeinek. Szélesíteni kell az utat, de ez megoldhatatlan a fák kivágása nélkül. Tóth József brigádja január közepétől február végéig 1200 fát vág <ki. Más megoldás nem volt. Nagy Iván felvétele A szak nem indul Az Oktatási Minisztérium közli, hogy A magyar felsőoktatási intézmények 1975. című most megjelent kiadványban meghirdetett anyagmozgatási rendszer- szervező szak a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolán nem indul. A műszaki oktató szak Győrött a Kálóczi tér 1. szám alatt működik, a jelentkezéseket is oda kell küldeni. Játszóterek épülnek Budaörsön FÁK, VIRÁGOK, FÉNY Budaörsön kevés a park, a játszótér. Félezer gyerek jár óvodába, de az óvodás korúak száma ennek majdnem kétszerese. Az alsó tagozatos kisdiákok is több mint félezren vannak. A gyerekek azonban csak egy kisméretű — még a Vízgép Vállalat dolgozói által társadalmi munkában épített — játszótéren szaladgálhatnak. A közutakon veszélyes a játék! Érthető hát a nagyközségi tanács igyekezete, hogy társadalmi összefogással teremtsen egészséges környezetet a gyerekek számára. Véget vetettek a fekete túlóráknak Eredményes ellenőrzés a fésűs fonó vári gyárában Büntetést szabott ki a Szak- szervezetek Pest megyei Tanácsának munkavédelmi felügyelősége a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár váci gyáregységének három vezetőjére. Az igazgatót 1500, a főmérnököt 1000, az illetékes üzemvezetőt 500 forint pénzbírsággal sújtotta, mert folyamatosan engedélyeztek napi 14— 16 órás munkaidőt, ami egy- egy munkásnál havi 70—80 óra pluszt is eredményezett, holott kollektív szerződésük szerint havonta egy személy túlórája nem haladhatja meg a 32 órát. Amint a büntetés indoklása kimondja, a vezetők a Munka Törvénykönyve idevonatkozó rendelkezését is megsértették, s ezzel veszélyeztették a dolgozók egészségét és testi épségét. Erre sajnálatos példa, hogy volt olyan fonodái asszony, aki a tizenötödik munkaórában sérült meg, s ráadásul a vállalat őt hibáztatta a baleset bekövetkeztéért. Helyben is segíthettek volna Hogyan? — kérdezhetné bárki — a szakszervezetnek ilyen büntetési joga is van, ilyesmiről ritkán hallani. Valóban, a szakszervezet csak különösen indokolt esetben él ezzel a jogával. A Hazai Fésűsfonó váci gyára esetében nemcsak a törvénytelen túlóráztatás volt az oka a büntetés kiszabásának, hanem az is, hogy a munkavédelmi minősítő vizsgálat, amelynek során a kollektív szerződés megsértése is kiderült — számos egyéb —, a dolgozók testi épségét, egészségét veszélyeztető és munkájukat károsan érintő körülményt is megállapított. A nehézségek egy része — bár hosszú távra nem elfogadható a magyarázat — ob- jektívnek tekinthető. Ilyenek az elhasználódott, öreg gépek, köztük a szűk mozgástér, az anyagszállítás elmaradottsága, az elektromos hálózat el- 1 avultsága. Ezek többségén már csak a rekonstrukció változtathat gyökeresen. A minősítő vizsgálat azonban számos olyan fogyatékosságot is talált, amelyeken helyileg is lehetett volna — már korábban is — segíteni. Az ellenőrzés, sőt az utóellenőrzés során is azt tapasztalták, hogy a dolgozók nem használják a legelemibb védőfelszereléseket sem. A munkahelyi rendben és tisztaságban is sok volt a kívánnivaló. Láttak szabálytalan egy- ágú létrákat, s olyan szabadon hagyott transzformátorokat, amelyek például takarításkor áramütést okozhatnak. Vizsgák nélkül A vizsgálat vezetője Fehér- di Csabáné SZMT munkavédelmi felügyelő már ellenőrzés közben számos szóbeli javaslatot tett a gyáregység vezetőinek. Észrevételezte például, hogy a farkasológépen dolgozóknak nincs biztonság- technikai vizsgájuk, pedig az szigorú előírás. Sok más felelős vagy veszélyes munkakörben dolgozó helyi vezetőnek, illetve munkásnak szintén nem volt meg az előírt munkavédelmi képesítése. Részletesen elemezték a későbbiekben a balesetek kivizsgálása után alkalmazott módszereket is. Hogyan hasznosítják a tanulságokat? Mit tesznek a hasonlók elkerülése érdekében? Kit vonnak felelősségre és mik a következmények? A kép azonban e tekintetben is kedvezőtlen volt. Megállapították például, hogy a kivizsgálások sablonosak voltak, mindig a sérültet tették felelőssé, írásbeli figyelmeztetésben is részesítették őket. A teljes igazsághoz tartozik azonban, hogy a kártérítéseket mindenkor kifizették a balesetet szenvedetteknek. Intézkedési tervek A tavaly december elején elkészült minősítés nyomán azonnal megélénkült a gyáregységben a munkavédelmi tevékenység. Január közepéig intézkedési terv készült. Ez azonban inkább csak azt jelezte, hogy a gyáregység vezetői megszívlelték a kritikát. Az SZMT munkavédelmi felügyelősége azonban nem elégedett meg a félmegoldással. Tárgyalást kezdeményezett a nagyvállalat vezetőivel, hogy a váci gyáregység az erejét meghaladó feladatok megoldásához kellő segítséget kapjon. Ugyanakkor célszerű kénytelenségből visszaadta átdolgozásra az intézkedési tervet. Ezzel a nagyvállalat szakszervezeti tanácsa nemcsak egyetértett, hanem maga is hathatós támogatást adott. Részletes elemző vizsgálatnak vetette alá a váci alapszervezete közreműködésével készült tervet és konkrét, több oldalas írásos javaslatot juttatott el Vácra, kezdeményezve a terv többpontjának módosítását. A nagyvállalat vezetői Intézkedéseikkel is segítik a váci körülmények javítását. A vezérigazgató mintának tekinti a minősítést a Hazai Fésűsfonó más Pest megyei gyáregységei számára is a munkavédelem fejlesztéséhez. A főmérnök pedig az észrevételeket felhasználja a rekonstrukció előkészítésében. Egyenlő elosztásban A tanulságokat sok kérdésben természetesen a gyáregységen belül kell levonni, s e tekintetben is vannak már megnyugtató jelek. A munkahelyi rendre és tisztaságra fokozottabban ügyelnek, s megkezdődtek a biztonságtechnikai vizsgák. Február 27. az új, immár minden bizonnyal teljes intézkedési terv határideA túlóráztatásokat illetően is gyökeres a változás. Korábban ugyanis azt mondták, hogy nyári időszakban elengedhetetlen a túlórázás, mert kevés az ember, a feladatok viszont ugyanakkorák mint más időszakokban. Most mégis másképp láitják a dolgot. Az éves tervfeladatot ugyanis egyenlőtlenül osztották el eddig. Az első negyedévben 28, a másodikban 25, a negyedikben 27 százaléknyi részt teljesítenek. Nyárra pedig a 20 százalékot tervezik, s mint mondják, tapasztalataik alapján ezt kisebb létszámmal, szabálytalan túlórázás nélkül is lehet teljesíteni. P. V. A napokban kapott végleges formát egy nagyméretű játszótér terve, melyet társadalmi munkában a tanács műszaki csoportjának vezetője, Ruppe János készített. A játszótér összterülete 3740 négyzetméter. Lesz majd ott bujócska, homokozó, csúszda, rönkjáték, lengőhinta, mókuskerék, forgóhinta, mászógömb, egyensúlyozó gerenda és függeszkedő. Nem is játszótér ez, hanem játszópark, hiszen zöldterületben sem lesz hiány, virágok, sövények és fák díszítik a terv szerint. Ivókutat is készítenek. A kerti és műkő padok a felnőttek pihenését szolgálják. Az építkezésnél a tanács a vállalatok, intézmények széles körű támogatására számít. A vállalatok korábban' is támogatták a tanácsot a nagyközség gondjainak' íhegöldásá- ban. Kiveszik részüket a munkából Budaörs KlSZ-fía- taljai és a tanács költségvetési üzemének dolgozói és a község lakói is. A játszóparkot május 1-én adják át. Még az idén újabb két másik játszóteret is építenek; a Má- ria_völgyben és a Lenin utcában. K. J. Fenyőrigók Az Európa és Ázsia északi tájain költő fenyőrigók tömegesen jelentek meg a Dél- Alföldön. A hazánkban vendégeskedő szárnyasok előbb csak lakatlan területeken, főleg a fehér-tói rezervátumban tanyáztak. A rovarokkal táplálkozó madarakat most a havazás bekényszerí- tette a városokba. Szegeden az utcákon, a tereken százas csoportokban lepték el a madárcseresznye és más bogyótermő fákat. Az AFIT XVI. sz. Autójavító Vállalat 7. sz. hatvani üzemegysége FELVESZ AUTÓSZERELŐT, FÉNYEZŐT, KAROSSZÉRIALAKATOST. Jelentkezés: AFIT XVI. SZ. AUTÓJAVÍTÓ VÁLLALAT 7. sz. üzemegysége Hatvan. Bercsényi u. 74. Telefon: 17-08. 4 i
