Pest Megyi Hírlap, 1975. január (19. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-09 / 7. szám

sEmrtap 1975. JANUÁR 9., CSÜTÖRTÖK Kedves otthon, szellemi fészek Téli napok a nagymarosi Képzőművészeti vallomások a Dunakanyarról Jubilál a Művészeti Alap többször átalakított nagyma­rosi alkotóháza. Most. 20. esz­tendős. Évente 300 festő, szob­rász, grafikus fordul meg itt, s a Börzsöny, Pilis, Duna pompájával szövetkezve ér­leli az új műveket. Ki pihe- nésisel, ki munkával gyűjti az új energiákat. Állapottól, al­kattól függően némelyek szá­mára készülődés, másoknak műhely Nagymaros. A közmű­velődés jó gyakorlata: a nagy­marosi tanács, a Művészeti Alap és a képzőművészek ál­landó összefogása. Miben nyilvánul ez meg tulajdonképpen ? A kölcsönösségben. A Duna­kanyar Intéző Bizottsága és a községi tanács felújította a művelődési házat, tízezreket költött a kiállításokhoz szük­séges paravánokra, a Művé­szeti Alap a nagymarosi alko- itóházait művek egész sorával is benépesítette. E folyosómú­zeumban örömmel fedezhet­jük fel Szőnyi István mérték­adó szénrajzát, Barcsay Jenő önarcképét, Domanovszky Endre vázlatait, Gross Arnold, Kass János, Bencze László, Kerti Károly, Miskőlczi László, Reich Károly, Csemus Tibor, Kondor Lajos grafi­káit éppúgy, mint megyénk­ből Baska József, Bálint End­re, Bér Rudolf, Szentgyörgyi Kornél, Papp Zoltán, Orosz János, Szobötka Imre más- más irányzatban rangos fest­ményeit. Kész múzeum, mely elsősorban a nagymarosi té­makört dolgozza fed, s gyö­nyörködést jelent, tempóvételt a vendégeknek. E vendégek festők és szob­rászok. Azzal járulnak hozzá a táj, Nagymaros és a művé­szet egymást lendítő kapcso­latához, hogy műveket ado­mányoznak, s az idén heted­szer rendezik meg mintegy beszámolóként a nagymarosi nyári tárlatot. Gyurcsek Fe­renc szobrot, Batári László festményt adományozott a községnek, Baska József in­gyenes társadalmi munkában készítette el nagyszabású fa­intarziáját a művelődési ház előterébe. Sőt Kiss Nagy And­rás szobrászművész szintén ellenérték nélkül faragta meg a nyári tárlatok díjénmeit, melyet 1974-ben megfelelő ; összeg kíséretében a Művé­szeti Alap, a Dunakanyar In­téző Bizottság és a nagymaro­si tanács adott át Garabuczy Ágnes, Dobrovits Ferenc és Zirkelbach László festőművé­szeknek. Megvásárolták Tímár Józsefnek (a nagyszerű szín­művész festő fiának) a képét. E műveket oda sorolták <Jzé- tényi Vilmos, Farkas Luiia, Dobrovits Ferenc adományai­hoz, mely további gyűjtés fo­kozásával a Nagymarosi Kép­tár alapja lehet. Olcsói Kiss Zoltán Kossuth- díjas szobrász kedves otthon­nak, szellemi fészeknek neve­zi Nagymarost, ahol a „he­gyek plasztikája” alkotáshoz szükséges jó érzést kelt a gyönyörködtető természeti vo­nulat méltóságával. Üj sza­kasz kezdődött szobrászaté­ban ; a Kerepesi úti temető munkásmozgalmi panteonjá­nak monumentális emlékmű­ve után kisplasztikákra vá­gyott. Ezt a termést mutatja be április 4-re nyíló tárlatán a Csók István Galériában. Ez a szoborciklus a muzsika ál­lomásait jegyzi fel: bölcső­dalt, cigányzenét, barokk or­gonát, a karmester gesztusait. Különösen karakteres a beat­zene plasztikai jellemzése. E pesti kiállításon látni fogjuk továbbá sikeres Don Quijote- vázlatait, melyekkel, szintén a derű szobrosítását kívánta megvalósítani, a plasztika mo- liére-i feladatát. Köztudott, hogy Olcsai Kiss Zoltán an­nak idején Bugyonnij katoná­ja lett, de ezt megelőzően az acsinszki hadifogolytáborban egy személyben volt díszlet- tervező, koreográfus és szí­nész. Most tervezi Színház- sorozatát szintén a kisplaszti­ka műfajában. Szobrászilag Király Sándor íestménj'e: Börzsöny. Olcsai Kiss Zoltán szoborkompozíciója: Don Quijote. szeretné hirdetni a közösség­ben vigasztalódó embert, mely a görög színjátszástól nap­jainkig a társadalom és a jör vő tükre volt. Mi, Pest me­gyeiek külön üdvözöljük, hogy Budakeszinek ajándékozta bronzba álmodott Olrxtsó lányát, melyet a főtéren fog­nak hamarosan felállítani. Szentgyörgyi Kornél most fejezte be veszprémi üveg­ablakát, és újakra készül a nagyvonalú nagymarosi ter­mészeti környezetben, mely festészetének „levegője”. Mácsai István másfél évti­zede Nagymaros vendége. Hi­ányolja a tájvédelmet Ilyen helyen pedig, ahol a térfor­mák olyan koncentráltan je­lentkeznek, felette szükséges. Ezt a csak Börzsönyre korlá­tozható jellegzetességet ra­gadja meg a naturális alak­zatok festői fokozásának pe­dáns minőségrendjében. Sós László és Kemény Éva — az isimért SO—KY mű­vészházaspár — váci kiállí­tásra készül. Azt az anyagot mutatják be új kiegészítéseik­kel, mely jelenleg Moszkvában rangot és elismerést vív ki a magyar plakátművészet szá­mára. Freytag Zoltán kérdésemre azonnal válaszol: Nagymaros a világ legszebb helye. Mind­ezt görögországi élménnyel a tarsolyaiban és harmincévá nagymarosi vendégség tapasz­talatával mondja. Képei győz­nek meg a szó igazságáról: dunai kotróhajój'a, szenvedé­lyes fatörzsei, expresszív fe­szültségű tüskéi átéltek és meggyőzőek. Baska József számára Nagy­maros az a formai hatvány­mennyiség, melyet kedve és szükséglete szerint átalakít­hat az alaikzatok elhagyásá­val vagy megsokszorozásával. Ez a nagymarosi indíték mű­vészetében állandóan jelen van és együtt emelkedik az új művek minőségével. Király Sándor Baska József eszmetársa. Azért szerette meg ezt a vidéket, mert na­gyobb területi egységet tud átlátni e tektonikus földrit- musban. Az izgatja, hogy a mesterséges környezetet ho­gyan tudjuk a színirányítás kombinatorikájával korszerű­en magyar formákká» végér- vényesítend, ahogy az Bartók­nak sikerült, de Lechner Ödön épületeiben csak kísérlet ma­radt. Folklór, gondolat, táj egyeztetését kívánja megvaló­sítani új műveiben, s ehhez jelent számára szövetséget Nagymaros terének drámai fénycsatája. Batári László szintén a nagymarosi aikotóház töras- tagja Éles megfigyelő, aki fel­ismerései t és kivívott emberi tapasztalatait maradéktalanul festészetté növeli. Alkalmas hely az elmélkedésre Nagyma­ros — mondja Batári László —, itt figyelem meg az öreg bodzafa és az akác karakterét, mely ráadásul a tájban jellem­ző színfoltként jelentkezik.” Dűlőutak, vízmosások „szi­vet simogató” bensősége moz­dítja Séday Mária képzeletét is, akinek festői előrehaladása szintén a Dunakanyar nagy­marosi kiszögellésével kap­csolatos. Kollegialitás jele, hogy az aikotóház művészettörténészei szintén részt vállalnak a kö­zős munkából. Aradi Nóra, a Magyar Tudományos Akadé­mia művészettörténeti kutató- csoportjának igazgatója itt írja könyvét a magyar munkásáb­rázolás fejlődéséről, s kiantár- saival, Láncz Sándorral, D. Fehér Zsuzsával a nagymaro­si nyári tárlatok katalógus- saövegeiit _ írják, megnyitóit mondják. A jó közérzethez év­tizedek óta lényegesen hozzá­járul Fazekas János, az alko­tóház szervezésben fáradha­tatlan vezetője. Most is pezsdül az élet a fa­lak között. Nagy Tibold viseg­rádi kontúrokkal lágyított szín- tömbökkel készül várva várt és ígéretesnek ígérkező kiállításá­ra ugyanúgy, minit Zöld Anikó, aki festői tanulfnányaát szin­tén Nagymaros látamásegyete- mén végzi és Zombory Eva, a kiváló bélyeggrafikus, aki leg­újabb műveit január 24-én mutatja be Budapesten a Fé­nyes Adölf teremben. Az a jó, hogy a nagymarosi alkotóház művészei nem szige­telődnek el a tájtól és népé­től, ahol alkotnak. Keresik és megtalálják a kapcsolatot a környezettel, rendszeresen ke­resik a kontaktust a mű és a közönség között. Losonci Miklós Színházi bemutatók VII. Gergelytől a Szegvári-brigádig Új magyar darab, hasai és külföldi klasszikusok Január az igazi színházi hónapok egyike. Örvendete­sen érzéklődik ez az idén is a fővárosi műsorban, amely­ben holnap a Nemzeti Szín­ház — immár élő klasszikus­nak számító — nagy gondo­lati drámaírónk, Németh László művét mutatja be, holnapután, szombaton pedig a Thália Színház jelentkezik új magyar mű premierjé­vel, s ugyanaznap a Huszon­ötödik Színház mutatja be az orosz drámairodalom XIX. századi, nálunk kevésbé is­mert klasszikusának, Szu- hovo-Kobilinnek szatirikus, groteszk játékát. A hónap vé­gén—a Déryné Színház három új bemutatóval is jelentke­zik, közülük kettő minde­nekelőtt a gyermekeket ör­vendezteti meg. Az egyik Sármándi Pál: Szervusz Peti című mesedarabja (Csongrá­di Mária rendezésében), a másik Pancso Pancsev bol­gár szerző A négy süveg cí­mű ugyancsak mesejátéka, Juhász Péter fordításában. Rendező: Lacina László. A színház harmadik bemutatója Valentyin Katajev kedvelt víg játéka, a Bolond vasárnap, Barta István fordításában, Lacina László rendezésében. (A Déryné Színház új bemu­tatóit Pest megye több köz­ségében is láthatja majd a közönség.) A Nemzeti Színház holnapi premierdarabjának Németit László: VII. Gergely című drámájának gondolatai an­nak idején a címszerepben Tímár József felejthetetlen alakításával jutottak el a kö­zönséghez. Most Sinkovits Imre formálja meg a közép­kor különös sorsú pápájának egyéniségét, aki így össze­gezte életútját: „Szerettem az igazságot, gyűlöltem a mél­tánytalanságot^ - A-. - dráma cselekményfnagla Henrik né­met—római császár — törté­nelemből ismeretes — Ca­nossa-járásához kapcsolódik. A császár télvíz idején egy szál ingben volt kénytelen Canossa vára alatt vezekelni VII. Gergely pápa előtt, aid vissza is fogadta az egyházba a bűnbánatot színlelő csá­szárt. Később azonban ellen­fele megerősödve ismét elle­ne támadt és elkergette Ró­mából. E történelmi ese­mény adja az alapját a né- methlászlói mondanivalónak, amely ezúttal is messze túl­mutat a konkrét történésen. A művet Marton Endre rendezi. A Thália Színház új da­rabja napjaink legközvetle­nebb valóságából merít. A szerző, László-Bencsik Sán­dor, korábbi néprajzszakos koreográfus neve különösen a közelmúltban megjelent kötetével vált híressé, mely a Magyarország fölfedezése sprozatban hagyta el a nyom­dát, Történelem alulnézetben címmel. Ugyané címmel kerül szín­padra drámája is, amelyben a szociográfiájában szereplő Szegvári csomagolóbrigád mindennapjait, életét írta meg. Saját élményeire, ta­pasztalataira támaszkodha­tott, hiszen hét esztendőt töl­tött közöttük, maga is export­csomagoló munkásként. Mind­az, ami a szociográfia való­ságanyagaként került papír­ra, most — ugyanúgy a való­ság erejével — drámai szin­ten elevenedik meg. A lé­nyeg: egy aktív közösség működését, hatóerejét, drá­mai történetét, emberségét és esetenként emberi gyönge- ségeit fölmutatni a művészet eszközeivel, sokatmondóan. Kazimir Károly rendezi az új darabot, a főbb szerepek­ben pedig Szabó Gyulát, Ko­zák Andrást, Drahota And­reát, Esztergályos Cecíliát, Nagy Attilát, Mécs Györ­gyöt, Harsányi Gábort lát­hatjuk. A Huszonötödik Színház ugyancsak szombati premier­jén a valójában csak a leg­utóbbi évtizedekben fölfede­zett, s a kritikusok által hát- borzongató humorú, fergete­gesen komédiázónak neve­zett múlt századi klasszi­kus darabot mutatnak be, Szuhovo—Iiobilin: Raszpljujev nagy napja címmel. Para­doxonnak hangzik, pedig igaz: százesztendős modern darab, mivel már a maga korában ma is ható emberi gyengeségeket, társadalmi visszásságokat tűzött toll­hegyre. Méltatói úgy emle­getik, mint aki Gogol Revi­zorának hagyományait emeli századunk gondolkodása felé. Az Elbert János fordította darabot Szőke István állítja színpadra, a főbb szerepeket Csíkos Gábor, Iglódi István, Tolnai Miklós, Jordán Ta­más, Bajcsay Mária, Mar- sek Gabi játssza. HETI FI LM JEGYZET Bekötött szemme A nagymarosi aikotóház. A második világháború bal­jós éveit idézi Kovács And­rás új filmje. A Hideg napok, Falak, _ _a_ Maqyqj^ yggron rendezője: ezúttal Thurzo - Gá­bor, megjelenése idején nagy vihart kiváltó regényét A szent-et választotta forgató­könyve alapjául. Nem a könyv egészéhez ragaszkodott, hanem annak egyik lényeges motívumát emelte ki, csupán amelynek gondolatmenete ta­lálkozott a maga korábbi töp­rengéseinek summázatával. A film cselekményének köz­ponti figurája a káplán (Ko­zák András hiteles alakítása) lelkiismereti válságba kerül. Hivatalból, mint tábori papot kirendelik egy szökésért ha­lálraítélt honvéd mellé. A ve­le töltött éjszaka, a hazamen­ni akaró egyszerű ember naiv, de tiszta érvelése arra indít­ja, hogy tegyen valamit. Pró­bálkozásai azonban kudarcot vallanak. Az ítéletet végre kell hajtani! A káplán ekkor elmondatja vele a negyvenes években csodatevő hírében ál­ló Kaszap István imáját, s lám az ítéletet nem lehet vég­rehajtani, mert egy váratlan légitámadás óvóhelyre kergeti a kivégző osztagot. Amikor a repülőgépek távozása után előmerészkednek a biztonsá­got nyújtó fedezékből, a ki- végzőoszlopnak csak a csonk­ját találják, a hozzá kötözött embert nem! A bakaság kö­rében elterjed a hír: csoda történt, Balog megszökött, Ka­szap István imája segítette. A káplán az egyedüli, aki egy összefércelt zubbony!osz- lányról tudja, hogy Balog meghalt. A csodára azonban szükség van, az igazságra nem. S ez arra indítja a fia­talembert, hogy ki nem mon­dott gondolatokat végigvezes­sen, sőt levonjon olyan követ­keztetéseket is, amelyek szem­beállítják. „.tiszt társaival, a fennálló' renddel, paptársai­val. Ezért kerül idegosztály­ra, így válik veszélyessé, mert már bűnösök között nem cin­kos, de nem néma! A Bekötött szemmel itétsí- kú alkotás. Korrajz és ke­mény társadalombírálat az adott évekre és társadalomra vonatkozóan. Történelmi érte­lemben hű. Ám, aki ismeri Kovács korábbi munkásságát, látta a bevezetőben említett filmjeit: a Hideg napok-at, a Falaík-at, a Magyar ugaron-t, az érzi és tudja a rendező­forgatókönyvíró nem ennyit, hanem ennél többet akart mondani. Ez is úgynevezett töprengő film, amely azt feszegeti: mi a különbség az igazi hit (esz­me) és a vakhit (dogma) kö­zött Üj és ezúttal más törté­nelmi helyzetben vetődik fel az a dilemma: lehet-e, sza- bad-e kompromisszumot köt­ni? Vannak-e bűnös és ész­szerű kompromisszumok. A Bekötött szemmel egy nemze­dék lelkiismeretvizsgálata, a múltat idézve, a mának szó­lóan. Cselekményvonala nem túlzottan nagy (mint Korács­nál általában). A dráma in­kább a párbeszédekben izzik feL Széchényi Ferenc operatőri munkája puritán, mégis hatá­sos. A színészi játék Korács András instrukciójának meg­felelően sallangmentes. Két alakítást — Kozák András káplánját és Madaras József halálraítéltjét — emelhetjük ki, mint emlékezetes teljesít­ményt. , Udvarol a nagyapa Ez a bolgár film híven il­lusztrálja azt a tételt, hogy a jó szándék önmagában nem elég. Még a jól megválasztott téma is kevés. Az ugyanis, hogy a nyugdíjasok sorsa ma közügy, társadalmi probléma, az bármilyen fontos is, nem eredményezhet művészi alko­tást akkor, ha a Mormarev fivérek forgatókönyve képte­len eldönteni: mit akar tu­lajdonképpen. Vígjátékot? Drámát? Az eredmény: bohózati hely­zeteket (tegyük hozzá közis­merteket) elegyít melodrami tikus, lírai jelenetekkel, s.a egyik óhatatlanul a másik é, len játszik. A főszereplő Geoi - gij Parcalev (szerepe szerint, fontos állást töltött be í. pénzügyminisztériumban, a né­zők azonban már csak mini teddide-teddoda figurát isme­rik meg. Ráadásul Miien Ni- kolov rendező időnként indo­kolatlanul lelassítja a filn. tempóját, ezzel unalmassá té­ve az amúgy is széthulló cse­lekményt. Ábel Péter l i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents