Pest Megyi Hírlap, 1975. január (19. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-07 / 5. szám
4 \ 1975. JANUAR 7., KEDD TV-FIGYELŐ i'lvacjj. Fontos sorozat kezdődött szombaton este néprajzi hagyományainkról Öröksén címmel. A vállalkozás rangját jól jellemzi, hogy dr. Ortutay Gyula akadémikus, a világszerte ismert néprajz- tudós mondott előtte bevezetőt, egyebek közt érdekes történeti áttekintést adva, a nálunk 1927-ban kezdődött néprajza filmezésről. A sorozat első adása a népi bútorokat mutatta be. Az ácsolt ládát, vaigy ismertebb nevén a szuszékot, a tulipános, 'azaiz a cifra ládát, és a népi kárösszegeket. A Né- methy Attila rendezte film dekoratív hatással és nagyon tanulságos magyarázatokkal,- de kissé szűkszavúan vitte a nézők elé nemcsak a bútorokait, han^m készítésük szép mesterséget is. A tízrészes sorozat érdekes vállalkozásnak ígérkezik.' Jó szívvel hívjuk fel rá olvasóink figyelmét. Az elkésett Kabos-sztori. Szombaton este Mosolyra születtem címmel Kabos László műsorát láttuk. Rögtön elöljáróban mondjuk meg, néhány évet elkésett ez a műsor. Kár volt bizonytalankodni, tétovázni. várna. Akkor kellett volna megcsinálni, amikor még az a fajta humor, amit ez az adós képviselt, aktuálisnak hatott. Kabos László kitűnő színész és kitűnő komikus: ezért népszerű. Humorának az önirónia az alapja. Annak idején, induláskor, Kabos azzal keltett feltűnésit, hogy mindenekelőtt önmagán gúnyolódott. Induláshoz ez elég, de a tartós sikerhez nem. Ezért egy idő után maga Kabos is. új vadászterületeiket ikeresett és talált, a társadalmi visszásságok bírálatában. A televíziónak is efbban az irányban „kellett volna ösztönöznie, továbbyiininie Kabos művészetét, s ezen az alapon kellett volna a szombat esti műsort felépítenie. A tévé azonban — teljesén érthetetlenül — a legkorábbi állapotba lépett vissza, a Kaibos-hu- mar első periódusába. Ez így ma már nem aktuális. Egyebek közt azért sem, mert túlságosan ismert. Amit szombat este láttunk, azért már ezerszer tapsoltunk Kabos Lászlónak. Műsor cs bevezetés, valljuk be, néha úgy tűnik, kiismerhetetlen elvek szerint dolgozik a televízió. Ezek az áti.ia- kinthetetlen törekvések mos* vasárnap is megzavartak bennünket. A Magyar remek- írók-sarozatban sugárzott és egyébként kitűnő Veres Péter-műsor elején Sinkovíts Imre felolvasta Illyés Gyula remekbeszabott méltatását az íróról. Ebben egyebek közt, aiz a nagyon igaz tétel is szerepel. hogy általában rosszul emlékezünk Veres Péterre. Ha idézzük, majdnem mindig kivételes emberi alakjára, rendkívüli sorsára, azaz az emberi jelenségre hivatkozunk. Az író, aki rfemekművek sorozatában örökítette meg a szegény-parasztság életét, majdnem mindig háttérbe szorul emiatt. Pedig Veres Péterben az író, a halhatatlan. 'Ez a szöveg vezette be a Veres Péter-esitet. S mi történt ezután? Amire aligha számíthatott bárki: egy órán át aiz író emberi alakiával, sorsával, Németh László szavai szerint a „legszebb magyar karrierrel” foglalkozott a műsor. Veres Péter szépirodalmi alkotásaiból, néhány ön- életrajzrészleten és egy versen kívül nem' hangzott el semmi. Érti ezt valaki? Természetesen nem az a baj, hogy Veres Péter emberi alakját idézték elénk. Nagyon fontos tanulságokat hordoz az is. És nagyon érdekesek voltak a visszaemlékezések, Móricz Virág, Palotai Erzsi és Somogyi Árpád adatai. Egyszóval tényleg jó műsor volt ez, élvezettél neztük-hallgattuk. De miért kellett hozzá ez a bevezetés? összezavarni a nézőt? Vagy — mintegy előzetes bírálatait adva a műsornak — megkönnyíteni a kritikusok dolgát? Vagy csak egyszerűen felületességből. Lehet rajta gondolkodni, a legközelebbi Veres Péter-mű- sorig. Ökrös László Wcrei » \Jtmav Kiállítótermekben Pest megyei alkotók a fővárosban Gödöllő jelentkezik a januári nyitányon Élénkséggel, jól indul az év a képzőművészetben is. Pest megyei esemény, siker, hogy Gödöllőről Budapestre érkezett SZEKERES ERZSÉBET művészete. Ténylegesen is, jelképesen is. A Ferencvárosi Pincetárlaton bemutatott szőnyegeit Pap Gábor, a Művésze* főszerkesztő-helyettese elemezte, diafilmekkel kísért, mélyreható előadásában a megnyitón, amelyen megjelent Barinkai Oszkárné, az MSZ1VEP Pest megyi Bizottságának titkára is. Melyek Szekeres Erzsébet, különös világának forrásai? Egyrészt a népköltészet minden égtájon csobogó ereje, másrészt saját lelkületének hamvas tisztasága, melynek találkozása színes szőnyegképekké alakul, ösemberi rácso- dálkozás és fegyelem e művek jellemzői, életünk fő érzelmeit és változásait tartalmazza, kíséri a képi gondolkodás eszközeivel. Szükséges egy pillanatra megállnunk. Mindannyian voltunk gyerekek, ültünk álmaink gőzösén, játszottunk csön- csön gyűrűt, hallottunk az „Igazmondó kiskakas” történetéről édesanyánk szájából téli estéken, s tudjuk, hogy a „Gyere be, gyere be, gyönyörű madárka” nemcsak a széncinke vagy a nádi rigó, hanem maga a szerelem. Jártunk lakodalomban, s láttuk a „Tárcsái menyasszonytál”-at vagy nagybörzsönyit, ceglédit, gyönyörködve szemléljük az évszakok színes levélöltözetét, ez egyszerre közös élményünk, mely Szekeres Erzsébet elmélyülésében, odaadásában művészet lett. Hogyan? Ügy, hogy képnyelven örökíti meg az emberi élet gyermekmúltját,' melj emberi szertartásaink lényege, hiszen mondjon szebbet valaki annál, ha az Anya fölemeli gyermekét. Ez maga a Béke, hétköznapjaink egészséges tartalma. Ezt a világot pendíti meg bennünk Szekeres Erzsébet szőnyegekké szőtt őszintesége, bája, arányérzéke, melynek azonos fokú lendülete eredményezi azt a szerkesztett harmóniát, mely műveiben születik, bennünk folytatódik. Ez az erkölcsi alapon és emberségen nyugvó szépség az, mely nagy hatással növelheti a mesterséges városi környezet gyermekeinek élményét az óvodákban. Egy1 biztos: emeletes házak között kevesebb a fa, a madár, nehezebben látni a felhők járását, itt különösen fontos, hogy a képzeletdúsító művészet a hézagos természet pótlására is vállalkozzon. Ezt teszi Szekeres Erzsébet, egyik úttörője azon hivatásnak, hogy a gyermekintézmények falain jelenjék meg a mese varázslatos, emberalakító képköltészete. Az aszódi és gödöllői gyermekkönyvtár már vásárolt is műveiből, sőt a Hazai Fésűsfonó kistarcsai gyáregysége két szőnyegének tulajdonosa. orvos András célkitűzése más jellegű. Más jellegű, de ugyanolyan felemelő. Rózsákról beszél rózsákkal. Festményeinek a virág kizárólagos főszereplője. Főszereplője de úgy, hogy a sziromlevelek erotikus formái az emberi szerelem hírhozói, színes tüzűk életünk ragyogását hordozzák. Tényleg megdöbbenünk, hiszen Orvos András képekkel tanít minket tapintatosan arra, hogy képpé sűrített virággal is elmondható a létezés. Ehhez a maradéktalan élményt nyújtó sorozatához — melyet hosszasan, szívósan érlelt, s melyet Budapesten a fiatal művészek Népköztársaság útjai klubjában láthatunk január 16-ig — őszinte elismerésünket fejezhetjük ki. BENYÓ ILDIKÓ A Stúdió Galéria első kiállítója az idén. Nem egyszerűen fiatal grafikus, hanem a mai fiatalság életérzését képes kifejezni lazának látszó, de annál feszültebb metszeteiben, melynek „Az élet töredékei” címet adta. Mi ez tulajdonképpen? Zalai dombok, hajdúböszörményi lány, szerelmesek a kukoricásban, mártélyi Tisza bohóccal, csupa- tényleges modell és elvonatkoztatás. Együtt és végérvényesen- Jó irány felé halad, merész és eredeti önmagát azonban még nem találta meg olyan teljes perdöntő magabiztossággal. Arra készülődik, s ez a megnyugtató, ez a lehetősége és teendője. HORVÁTH A1TILA Tasson élő művész, művei a Főfotá Pinceklubjában (Budapest, Rózsa Ferenc u. 62.) érkeztek januári nyitányként. A jó szemű alkotó a Kis-Duna partján él a lombok, nádasok, évszakok és a művészet barátja. Egyszerre az. Erről tanúskodik a Kondor Béla emlékét idéző lapja, melyben nemcsak a példakép előtt tiszteleg, hanem saját rajzi izmait vizsgálgatja. Ez a születő érték még' nem múít, majdnem jelen, de lehetséges, hogy jövő. Losonci Miklós ANYA — Szekeres Erzsébet laliszönyegén (fent) és Benyó Hdikó grafikájáéi (leint). Hedda Gábler Ibsen-bemutató a Madách K cmaraszínházban Sikereinek csúcsán, a nagy társadalmi kérdéseit és a divatos eszmeáiramlatoik színpadba állítása után, az öregedő Ibsent új élmény készteti írásra. Közel járva hatvanadik évéhez rádöbben, hogy a szerelemben, barátságban és alkotó munkában egyaránt kiteljesedő teljes életet elmulasztotta. A gyötrő magányosság arra készteti, hogy olyan témáikat válasszon, amelyekben az elmulasztott alkalmaik, a rossz választások, a beszűkült életek tragédiáját jelenítheti meg. A Rosmersholm, majd A tenger asz- szonya után így születik meg 1890- ben Hedda Gábler című drámája. Hősnője a kor divatos irodalmában többször megörökített végzetes asszony, akinek szerelme mindenki számára csak pusztulást jelent. Ibsen azonban nem éri be a szokványos fordulatokkal. Dramaturgiájának sejtető modora, s a maga ihlető élménye arra készteti, hogy Hedda Gáblerben a sorsát formáló, gőgből, hiúságból, oktalanul elfojtott szenvedélyek miatt mindig a rosz- szait választó ember végzetét beszélje el. Hedda Gábler önmagát többre értékelve, nem lesz azé a férfié, akit szeret. De rosszul sikerült házasságában rádöbben, hogy mosit már egész életét valódi szenvedélyek nélkül, a Jangyos polgári élet szabályai szerint kell leélnie — és fellázad. Lázadása azonban, torz lázadás. Ügy hiszi, hogyha viszontlátott szerelmét az öngyilkosság hősiesnek tűnő pózába kergeti, nem kell szembenéznie a maga kisszerűvé lett életével. A férfi azonban nem miatta, nem a reménytelen szerelemtől választja a halált, hanem azért, mert az élete értelmét jelentő tudományos műve kéziratát elvesztette. Halála sem hősi pózban következik be: egy rosszhírű leányzó szalonjában végez magával a Heddáitól kapott fegyverrel. Mi lehet ezek után a „végzetes asszony” választása? Kedvesévé lehet az öngyilkosság hátterét ismerő bírónak és vezeti átlagosnál nem jelentékenyebb férje háztartáséit, vagy... És Hedda Gábler nagyszerűt vágyó lelke ért a második megoldást választja: önmagával is végez. Megírásakor, de még easő " magyarországi bemutatójakor is — 1907-ben — nagy színházi megdöbbenést kelfő dráma volt a Hedda Gábler. A végzetes asszonytól senki sen várta, hogy valódi szenvedélyekre, teljes, tiszta életre vágyjon maga is. Emiatt többen úgy ítélték meg, hogy Hedda is egy, az egyenjogúságot követelő Ibsen-hősnők sorában, s csak másodlagos jelentőségű az a mondanivaló. amely az ember sorsformáló képességeiről szól. Ma azonban — messze túl a női egyenjogúságot követelő politikai harcokon — kétségtelen, hogy ez, a teljes életet igénylő emberi szándék kerül a dráma előterébe. A dráma ilyen értelmezésű felújítása tehát hordozhatna ‘ korszerű mondanivalót. Hordozhatna, de ahhoz, hogy ez nyilvánvaló is legyen bizonyos, száz év előtti sallangokat le kellett volna hántani a drámáról is, az előadásról is. Lengyel György rendező tett is erre kísérletet, például Hedda és szerelme. Éjiért jelenetei idején, amikor Ibsen elképzeléseivel ellentétben vad szerelmi ölelésekbe bonyolódnak a színészek. Ez azonban nem vált hasznára a rendezői és a szerzői értelmezésnek. Ha ugyanis Hedda képes lett volna arra, hogy szerelmét beismerje Ejlert- nek, akkor igazán minden maisként is alakulhatott volna. Kivált mai felfogásunk szerint, amikor a válásnak semmilyen komoly akadálya, még születendő gyermek esetén sincsen. A Madách Kamara Színház ízléses előadása éppen ezért fiam korszerű mondanivalójú. inkább csak kort dokumentáló. Olyan kort, amelyben — társadalmi okok miatt — nem volt módja, szabadsága a szép, erős szenvedélyekre képes lékeknek arra, hogy a szépet, igazat válasszák. , Kiemelkedő teljesítménye az előadásnak a főszerepeket megformáló színészek munkája Almási Éva Heddája szép, pózoktól és szenvelgésektől mentes, erőt és akaratot sugárzó jellem. Még a kisszerű, gomiaszkodások idején is képes éreztetni azokat a tomboló, makacs indulatokat, amelyek az asz- szonyt végzete felé visizik. Szereposztása telitalálat volt Ejlertet Juhász Jácintra osztani. Pusztán színpadi megjelenése képes volt elhitetni és indokolni Hedda iránt érzett szerelmiét és azt is, hogy öngyilkosságba hajszolható, munkáját nagyra értékelő férfi. Bálint András a férj, Tesrnan, szerepében rokonszenves, és a jellemnek megfelelően árnyalt szobatudást keltett életre, jól kerülve a szerepben megbúvó vígjátéki csábításokat. A Brack bírót életre keltő Haumann Péter elegáns kisvárosi csábító volt. Berkes Erzsébet Egy fiú és a tündér Ä Csongor és Tünde amatőr együtteseinket régóta izgatja, talán éppen azért, mert hivatásos színházaink nemigen boldogultak Vörösmarty remekével. S valljuk meg őszintén: irodalomkönyveink sem. A maturáló diákok nem tartották szerencsének, ha vizsgatételként a nem evilági királyfi és szerelmesének históriáját kapták. Hogy a Csongor' és Tünde hume- nizálatlan maradt számunkra, ezért sem ők. sem Vörösmarty nem okolhatók. Úgy tűnik: ez a félismíerés vezérelte Görgey Gábort is, aki „átvarázsolta” a huszadik századba azt az úrfit és tündériányt, akiket Vörösmarty is a ráesők világából szólított elő, felruházva őket a tizenkilencedik század színpadi szokás- formái szerint. Vörösmarty varázsvesszője hatásosabb volt, minit Görgeyé, mert korának jó költői drámáit adott, s ezt azért tehette meg, mert nem. tisztelte a „nyersanyagot”; célja egy szuverén alkotás megteremtése volt. Görgey viszont túlzottan tisztelte Vörösmarty drámai költeményét, s így mást, korszerűbbet, nem hozott létre ‘a műből. Csak aktualizált. Mivé vált Csongor az átdolgozásban? Egy sorsával perlekedő ifjúvá, aki nem hajlandó eltagadni a készet, s önnön heljfét a világban segítség nélkül akarja elfoglalni. Figyelemre méltó, korszerű program. Érdemes arra, hogy felkeltse a tizenévesek figyelmét. A tündérrel (vagyis Tündével) viszont már nem tud mit kezdeni Görgey; e díszlet- és jelmeztervező, Gyar- mathy Ágnes is zavarba ejti a nézőt; népi motívumokkal díszíti a jelmezeket, a háttéri üggöny, mint egy magyar pavilon, valamely külföldi kiállításon, a sztori szereplői tündérek, áltündérek, nemtők és boszorkányok, meg fasisztáid manók. Ugyanazok a népi díszek ékesítik a „jók” jelmezeit, minit a „gonoszakét”. Lelkesen és fenntartás nélkül, csak Bogár Richárd koreográfiája dicsérhető: a táncok jellemeztek, atmoszférát teremtettek és felszínre hozták a zene nyilvánvaló értékeit is. A szimfonikus- és beatzenekar-öt- vözet Gyulai Gaál Ferenc vezetésével lendületesen, hatásosan szólt; kár, hogy a szimfonikus központú hangszerélés kissé édeskéssé tette a rockstílusú zenei anyagot is. Ä népes szereplőgárdából Németh Sándor, Kovács Zsuzsa és Galambos Erzsi emelkedett ki. Vogt Károly színészként jobban tetszett, mint énekesként. Udvarias Katalin szerényen előadott dalaiból sejthető, hogy nem a zeneszerző gyenge pillanatainak vagyunk tanúi. Tetszett még Felföldi Anikó, aki Ledért formálta mag, rendkívül rafinált jelmezben. Hadics László szinte „magánszám” volt á produkcióban, szerepe sehogy sem illeszkedett az amúgy is széteső anyaghoz. Mert Hadics jó színész és igen rutinos mulattató, a kötődésmentességigiél mit sem törődött; operett betétet-tálalt az igen tiszteit publikumnak. Végezetül: aligha megfejthető, hogy miért nevezte a szerző művét álamvígjátéknak? Az előadásiból úgy tűnt: az álom síkján semmi meg nem jelenik. Csongort az egyik manó marihuánás álomba szédíti, de álom nélkül ébred. A jövő látomásai sem álomszerűek, hanem egyszerűen látomások. Ha Csongor vágyainak kivetítését álomnak fogjuk fel. gyorsan kijózanítanak a dalszövegek: ezekben az ifjúság nagy erejéről, elhivatottságáról, a jövő felvállalásáról esik szó. A szerző is kelepcébe esett volna? Mint a maturáló diák, aki a valós és a tündéri elemek tizenkilencedik századi ötvözésével — a tankönyvek hibájából — napjainkban nem sokat tud kezdeni? Párkány László Zenés álomvtg játék az Operett- színházban tündéralak drámai funkciója meghatározhatatlan, helyenként zavaros. Balga és Ilma „urbánus” közegből lép színre, a „tündérsóg” ellenpontjai ők, de szerepűk nincs megírva. Mirigy, a boszorkány, pesti házmester. Nagy ötlet, de a szerző e figura sorsát sem gondolta végig. A három ördögfióka a Gonoszság segédmunkásaivá alakulnak, fasisztáid szerepkört kapnak, így játékosságuk, pajkos jókedvük nem bontakozhat ki. A Kalmár, a Fejedelem, a Tudós, valami meghatározhatatlan és időtlen elnyomó hatalmat képviselnek, megjelenésűik a színen cselefcmény- megálh’tó és zavarlkeitő. Görgey a drámaíró — mint e rövid gondolatmenetből is kiderült — most a gyenge oldalát mutatta meg. Viszont Görgey a költő, dalszövegíró minőségiben igen rokonszenves ■ színeket mutatott fel, dalszövegekben írta meg mindaizt, amit éppen Vörösmarty drámája ürügyón, a ma tizenéveseinek el akart mondani. Ezért érezheti a néző azt, hogy a meglehetősen homályos cselek- ményépítkézés ellenére is jó a közérzete, az operettszínházban, mert Illés Lajos tehetséges zenéje és a méltán dicsért dalszövegek, sokat megvalósítanak az írói szándékból. Pedig a, rendezés — Sándor János vendégként rendezte a musicalt — .mindent megtesz”, hogy a kuszaság és a „játék helyenkénti káosza tartós legyein. Sándor János már Szegeden megrendezte ezt a zenés játékot, s ott sikerrel rejtette színfalak mögé a darab 'gyengéit. A
