Pest Megyi Hírlap, 1975. január (19. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-07 / 5. szám

Cárion 1975. JANUÁR 7., KEDD FL&JKUSZ Angola PORTUGÁLIA és a három angolai felszabadítási mozga lom képviselői tárgyalásokat kezdenek Angola független­ségéről — közölte december 28-án az angol Reuter Iroda tudósítójával Lusakában dr. Joseph Savimbi, a „Nemzeti Unió Angola teljes független­ségéért” nevű szervezet veze­tője. SAVIMBI egyúttal azt is bejelentette, hogy a három angolai függetlenségi moz­galom, tehát az általa ve­zetett szervezet, valamint az Angolai Népi Felszabadítási Mozgalom (MPLA) és az An­golai Nemzeti Felszabadítá­si Front egyetértett a ja­nuári tárgyalásokon való részvételben, és előzetesen egy konferencián egyeztetik álláspontjukat. Részleteseb­ben szólva az Angolai Fel­szabadítási Mozgalmak tár­gyalásai céljairól, Savimbi a továbbiakban kifejtette: „El­képzelésünk az, hogy január végére létrehozunk egy ideig­lenes kormányt és legkésőbb 1975 végéig megteremtjük a teljes függetlenséget”. A por­tugáliai tárgyalásokat megelő­ző tanácskozásokkal kapcso­latban leszögezte, hogy azok célja a közös tárgyalási alap kidolgozása, ám a jelen pilla­natban — jóllehet ez igen kí­vánatos lenne — ném terve­zik egy egységfront kialakí­tását. ES VALÓBAN: a három legnagyobb angolai felsza­badító szervezet vezetői kö­zött lezajlott mombasai tár­gyalások sikeres befejezté­vel vasárnap három doku­mentumot hoztak nyilvános­ságra a kelet-afrikai város­ban. A tárgyalások végén kiadott közös közlemény megállapítot­ta, hogy a tanácskozások a kölcsönös és teljes egyetértés légkörében zajlottak le és a ■feleknek .sikerült közös poli­tikai platformot kialakítaná, illetve megállapodni az együtt­működésben. A közös platform kiterjed az ideiglenes kormány megalakításával, az angolai fegyveres erőkkel, illetve a jövendő intézmények létreho­zásával kapcsolatos kérdések­be. A közlemény szerint a há­rom felszabadító mozgalom kész akár azonnal tárgyaláso­kat kezdeni a portugál kor­mánnyal „a javasolt időpont­ban, Portugáliában tartandó csúcsértekezlet keretében”. Az elvi nyilatkozatban a fe­lek leszögezték, hogy igazsá­gos és demokratikus társadal­mat kívánnak felépíteni Ango­lában, mindenfajta törzsi, fa­ji és vallási megkülönböztetés nélkül. A felek kifejezték el­tökéltségüket, hogy megvédik Angola területi integritását- és ezzel kapcsolatban utaltak ar­ra, hogy Cabinda Angola szerves és elidegeníthetetlen része. A felek végül aggodal­muknak adtak hangot az an­golai gazdasági helyzet rom­lása miatt és felhívták Portu­gáliát, hogy tegyen sürgős és hatékony intézkedéseket a ba­jok orvoslására. A harmadik, hatpontos do­kumentum a két legnagyobb szervezet, az Angolai Népi Felszabadítási Mozgalom (MPLA) és az Angolai Nem­zeti Felszabadítási Front (FNLA) között létrejött meg­állapodást tartalmazza. A felek bejelentették, hogy kölcsönö­sen végetvetnek az ellenséges­kedésnek és az ellenséges pro­pagandának, nem avatkoznak egymás ügyeibe és minden an­golai érdekeinek megfelelően, a kölcsönös tisztelet alapján szoros együttműködést alakíta­nak M. (Itt jegyezzük meg, hogy e két felszabadító szer­vezet már kötött hasonló meg­állapodást a legkisebb csoport­tal, az UNITA-val. A FORTUGÄL KORMÁNY hétfőn üdvözölte a három angolai felszabadító mozga­lom képviselőinek mombasai megállapodását és bejelen­tette, hogy pénteken Portu­gália déli részén ) tárgyalá­sokat kezd a szabadsághar­cosok vezetőivel a legna­gyobb portugál gyarmat sor­sáról. FRANCISCO COSTA GO­MES portugál állajnfő, a de- kolonizációs bizottság elnö­ke „alapvető lépésnek” ne­vezte a mombasai találko­zón elért eredményeket és köszönetét mondott Kenyatta kenyai elnöknek, a találkozó házigazdájának közvetítő te­vékenységéért. A PORTUGAL—ANGOLAI csúcstalálkozó pontos helyét biztonsági okokból nem hoz­ták nyilvánosságra... A. B. T. s Igyúnaszód és diplomácia A gyarmatosítás fénykorá­ban — és ez történelmi lép­tékkel mérve nem is volt olyan régen — a hódítók egy­értelmű erőfölénye gyakorivá tette az egyszerű és gyors „ak­ciókat”. Elég volit hatalmas területű, de gyenge, mert el­maradott országok vizein megjelennie néhány spanyol, holland, később angol vagy francia ágyúnaszádnak ahhoz, hogy a betolakodó diktálja a feltételeket Az erőszak napirenden volit az erősek részéről, mert nem jelentett igazi kockázatot. Csakhogy azóta sok víz folyt le azokon a folyókon is, ame­lyeken akkor oly otthonosak voltak az idegen ágyúnaszá­dok. A világban pedig olyan változások mentek végbe, amelyek nemcsak kérdésessé, hanem egyszer és minden­korra elavulttá tették az ágyúnaszád-diplomáciáit. Korunkban bizonyos fontos kérdések megoldására az egyetlen lehetőség éppen az ágyúnaszád nélküli diplomácia maradt Ez derül ki a világ­szerte nagy meglepetést kel­tett és sokat kommentált Kis- singer-nyilatkozat legfrissebb visszhangiából is. , Az előzmény: az amerikai külügyminiszter — miként közöltük — a Wall Streethez közelálló befolyásos lapnak, a Business Weeknek nyilatko­zott világpolitikai kérdésekről, mindenekelőtt a közel-keleti helyzetről és az olajválságról. Ebben, igaz, feltételesen, a je­lenleginél mélyebb krízis ese­tén elképzelhetőnek tartotta, hogv az Egyesült Államok erőszakot alkalmazna a nagy olajtermelő országok ellen. Voltak, akik annyira hihe­tetlennek tartották ezt a lehe­tőséget, hogy azt remélték, a nyilatkozatot talán kivételesen „nem egyeztették” a Fehér Házzal. Ez csakhamar hiú re­ménynek bizonyult. Nessen, az elnök sajtótitkára világossá tette, hogy Gerald Ford egyet­ért a nyilatkozattal. A vissz­hang szinte ugyanolyan egy­értelmű, mint a nyilatkozat, csak persze más előjellel... .Az arab világ véleménye nem szorul részletes elemzés­re, ezt Mahmud Riad, az Arab Liga főtitkára azonnal ki is fejtette. A hazai és a nyugat-európai reagálás éles­sége azonban alighanem meg­lepte Washingtont. Magában a képviselőházban azonnal el­hangzott az a kijelentés, amely „kérdésesnek” tartja egy ilyen fenyegetés „hasz­nosságát”. . ' Helmut Schmidt bonni kan­cellár a Spiegelnek adott nyi­latkozatában nem titkolta ag­gódik amiatt, hogy az NSZK belekeveredhet egy olyan ak­cióba, amelyet nem helyesel. A La Cité című belga keresz­tény lap „hihetetlen ballépés­nek” nevezi a nyilatkozatot, a nyugatnémet Neue Ruhrzei- tung pedig reméli, Washing­tont elgondolkodásra készteti a nyilatkozat visszhangja. Ügy tűnik, korunk éppoly kevéssé közege a fenyegetés­nek, mint az ágyúnaszádnak — a sivatag. A junta képe - Corvalánról A chilei junta ké­pet adott közre a világsajtó számára, hogy bizonyítsa, Luis Corvalán, a Chilei Kommunista Párt főtitkára él. Corvalánt a ha­tóságok Allende volt elnök néhány munkatársával együtt koncentrációs táborban tartják fogva. Képünkön: Luis Corvalán középütt. Callaghan Tanzániában James Callaghan brit kül­ügyminiszter vasárnap este Dar es Salaamba érkezett és nyomban megkezdte tárgyaló sait a tanzániai kormány mi­nisztereivel Dél-Afrika jövőjé­ről. A brit diplomácia vezető­je az elmúlt napokban több afrikai fővárosban tett villám- látogatást, hogy megismer­kedjék az afrikai vezetők ál­láspontjával Rhodesia kérdé­sében. A külügyminiszter hét­főn felkereste a szülőfalujá­ban tartózkodó Nyerere tan­zániai elnököt, hogy tájékoz­tassa eddigi tárgyalásainak eredményeiről. CSAK RÖVIDEN... A SZLAXJUT—4 tudományos orbitális állomás, amelyet de­cember 28-án juttattak Föld körüli pályára, hétfőn, moszk­vai idő szerint 14 óráig (ma­gyar idő szerint 12 óráig) 180 fordulatot tett meg a Föld kö­rül. A DÉL-VIETNAMI felsza­badító fegyveres erők hétfőn reggel tüzérségi, illetve raké­tatámadást indítottak Saigon­tól mintegy 20—30 kilométerre fekvő katonai célpontok ellen. Több találat érte a Bien Hoa-i légitámaszpontot, a Phu Lam-i telekommunikációs központot és az 5. gyalogos hadosztály Dal Khe-i hadiszállásá.t, ahon­nan a saigoni fegyveres erők­nek Phuoc Long tartományá­ban folytatott hadműveleteit irányítják. SZOMBATON a VDK légi­terét megsértve Haiphong fölé berepült egy SR—71 típusú amerikai felderítő repülőgép. Mint az AFP éppen ott tartóz­kodó tudósítója jelentette, a pilóta a sebességet váltogatva többször átlépte a hangfalat a bombák zajára emlékeztető hangrobbanást okozva. REZA PAHLAVI iráni sah és felesége Farah hercegnő hétfőn háromnapos hivatalos látogatásra a jordániai fővá­rosba érkezett. Az iráni ural­kodópár Ammanból szerdán Kairóba utazik tovább. JASSZER ARAFAT, a PFSZ vezetője a Monde bejrúti kür- löntudósítójának adott nyilat­kozatában kijelentette, hogy a palesztinok meg fogják alakí­tani ideiglenes forradalmi kor­mányukat, s „annak székhe­lye ott lesz, ahol legjobban szolgálhatja majd a nemzeti ügyet”. GOUGH WHITLAM auszt­ráliai miniszterelnök felesége és leánya társaságában hétfőn háromnapos hivatalos látoga­tásra Párizsba érkezett. Watergate és C/A Szakmai hibák Az amerikai történelem leg­viharosabb sorozatát tetézte be, hogy a Watergatc-perben bű­nösnek mondtak ki négy, volt kormány-főtósztviselőt. Az első John Michell, volt igazságügy­miniszter, azután következnek Haldcman és Ehrlichman. Az első személyzeti főnők volt a Fehér Házban, a második bel­politikai főtanácsadó, mindket­tő szoros kapcsolatban állt a CIA hírszerző ügynökséggel, és már nevükből is következik, német származásúak, és úgy nevezték őket, hogy „Nixon po-oszai”. Washingtonban al­kalmam volt Haldemant meg­hallgatni. ö akkor ' e:;y sajtó­értekezleten így szóit: „Mi, sokmindent ei tudunk intézni”. A negyedik, bűnösnek talált személy, Mardian, volt igazság­ügyi államtitkár, aki — meg­bízatásával, enyhén szólva el­lentétesen — éppen az igaz­ságszolgáltatás menetét akarta akadályozni. Nixon vezető munkatársait tehát vétkesnek találták és az elkövetkezőkben egy viszony­lag szürke személy, Sirica bíró dönt majd. A vádlottak pad­ján nincs jelen az első számú személy, Nixon volt elnök, öt, mint ismeretes, Ford szeptem­ber elején kegyelemben része­sítette. Tanúvallomást kellett volna tennie, de ebben — sze­rencséjére — betegsége meg­akadályozta. Ezzel persze, az ő ügye személy szerint a köz­vélemény előtt nem zárult le, sőt a nagylelkű Ford számá­ra'sem biztos, hogy a gesztus az új elnöknek jót tett. Ehr­lichman és Haldeman is arra fog hivatkozni, hogy a per el­hamarkodottan fejeződött be. Eljárási és formai okokra utalnak és nyilván nem nyug­szanak bele, hogy főnökük az elnöki kegy alapján szárazon ússza meg a dolgot. Ez érthe­tő, hiszen ők vannak börtön­ben, miközben. Nixon sok-sok milliójával a távolból figyeli az eseményeket. | Szinte. már a múlt esemé- j nyei közé tartozik, hogy nem j is olyan régen Nixon még így beszélt: „Soha nem adom fel a harcot hivatalom megvédé­sére, nem mondok le”. Akkor Mansfield és Byrd szenátor higgiadtságra hívta fel a kongresszust, pedig ők Nixon ellenzékének számítottak. Ab­ból indultak ki, hogy Nixon lemondása tisztázatlanul hagyja a kérdéseket. Persze, megvolt a taktikai vonaluk: a furcsa védelem arra irá­nyult, hogy Nixon járja végig az utat, tisztázza, amit tisztáz­ni tud, illetőleg mondja meg, hogy milyen szerepe volt a Watergate-ügyben. Nekik volt igazuk, Nixon semmit sem tu­dott tisztázni. És jelenleg is csak azért nem osztja megbí­zottjainak sorsát, mert Ford — nyilván az amerikai elnöki tiszt tekintélyének megőrzése végett — odanyújtotta volt főnökének a kegyelem zöld ágát. S még le sem zárult a Wa­tergate-ügy, itt van az újabb belpolitikai botrány: a CIA- ügy. Kiderült, hogy a „látha­tatlan' kormány”, a központi hírszerző ügynökség eredeti megbízatása, a külföldi hír­szerzés mellett hazai tájakon is folytatta kémtevékenysé­gét. A hírszerző hivatal több mint kilencezer amerikai ál­lampolgárról vezetett titkos dossziékat. Rendszeresen fel­nyitotta levelezésüket, és kü­lönböző módon ezreket tartott megfigyelés alatt. Hogy vilá­gosan lássuk: a CIA ' ^alkot­mány által meghatározott fel­adata”, hogy külföldön kém­kedjen. Csak belül nem lett Ford amerikai elnök nyolctagú különbizottságot nevezett ki a CIA kémszervezet otthoni tevékenysé­gének kivizsgálására. A bizottság elnöke: Nelson Rockefeller, az Egyesült Államok alelnöke. volna szabad működését leg­alábbis úgy folytatnia, hogy az kiderüljön. Más szóval csak „szakmai hibáról” lehet be­szélni, mint ahogy szakmai hiba volt az is, hogy a Water- gate-botrány kiderült. Mind a Watergate-ügy, mind a CIA- akciók során csak személyi változások várhatók. Ez per­sze, az USA belügye. Megold­ják, ahogy tudják. Kérdés azonban, vajon véget ér-e ez­zel Amerikában a botrányok- krónikája? Sümeghi Endre HÉT SZEMÉLYT, köztük öt vasúti tisztviselőt tartóztattak le Indiában a csütörtökön végrehajtott pokolgépes me­rénylet kapcsán, jelentették be Bihar állam fővárosában. Mint jelentettük, a merény­let következtében életét vesz­tette L. N. Misra, a szövetségi kormány vasútügyi miniszte­re. Infláció 7. Dollárkirály elveszti koronáját A legtekintélyesebb nyugatné­met lapok az idei esztendőire egy­millió munkanélkülit jósoltak. A francia, az olasz, az angol gazdasá­gi szakemberek az infláció további növekedésével számolnak, az Egye­sült Államok közgazdászai pedig ta­valy, az esztendő végén egyre töb­bet írták le: lehetséges, hogy a né­hány éve tartó pénzügyi válság ál­talános — az egész tőkésvilágot át­fogó — gazdasági válságba csap át. Ha ennek mérete nem is éri el az 1929—33-as nagy világválságot, mindenképpen nagyobb lesz (ha csak nemzetközi intézkedésekkel nem sikerül elejét vermi), mint a második világháború utáni átme­neti visszaeséseké, az úgynevezett recesszióké volt. A hatvanas évek nyugati gazdasá­gi szakértőit optimizmus töltötte el: állandó konjunktúráról, korlátlan lehetőségekről, a küszöbön álló jóléti állam megvalósulásáról beszéltek. Néhány esztendő alatt azonban szá­mos olyan hatás érte a tőkés világ- gazdaságot, amelynek nyomán hely­zete meggyengült, s az általános gyengeség olyan szembetűnő jeleit mutatta, mint amilyen a dollárvál­ság, az energiaválság, vagy a nyers­anyagválság volt. Az egyik legneve­sebb amerikai gazdasági szakértő így jellemezte az 1974-es évet: „majdnem kataszrofális”. És hozzá­tette: könnyen lehetséges, hogy az elkövetkezendő esztendő mérlegének megvonásakor ebből az értékelésből a majdnem szó is elmarad. Ciki so­rozatunkban megpróbáljuk végigkí­sérni azokat az okokat, amelyek az elmúlt három évben a világ nyugati felén a mostani nehéz gazdasági helyzethez s ennek legszembetűnőbb tünetéhez, a hatalmas méretű inflá­cióhoz vezettek. A pénzromlásra jel­lemző lehet az az 1974 végi statisz­tika, amely összefoglalta a legna­gyobb tőkésországokban az egy esz­tendő alatt bekövetkezett inflációt. Ez az inflációs tükör ezt mutatta: NSZK 7,-1 százalék, Egyesült Államok 12,2 százaiéit, Nagy-Britannia 17 százalék, Kanada 11,6 százalék, Ja­pán 25,8 százalék, Olaszország 20,5 százalék, Franciaország 14,7 száza­lék. Hogyan jutottak eddig? A nyugati gazdaságban bekö­vetkezett nehézségeket az utca em­bere először az 1971—72. évi nagy dollárválságkor érzékelte. Egy-egy nyugati valuta helyzete még koráb­ban megingott, 1967 novemberében például a font, 1969 augusztusában a francia frank került válságba, de az így támadt problémákat gyors leértékeléssel meg lehetett oldani. A két évvel ezelőtti nagy dollárin- gás azonban az egész nemzetközi pénzügyi rendszer válságát jelentet­te. E válság legfőbb oka az Egyesült Államok volt. A második világhá­ború után újjászervezett pénzügyi rendszerben (1944-ben egy amerikai kisvárosban, Bretton-Woodsban ál­lapodtak meg arról a valutarend­szerről, amely napjainkig összekap­csolja a tőkésországok pénzeit) a dől1 árnak kulcsfontosságú szerepe volt. Az Egyesült Államok így a nemzetközi gazdasági életben is kulcsszerephez jutott. Hiszen kor­mánya szinte korlátlanul bocsáthat­ta ki az egész világon elfogadott, alapvalutának számító pénzt, és sa­ját gazdasági érdekeinek szolgálatá­ba állíthatta. Az amerikai kormány­nak módja volt arra, hogy rendsze­resen bevételeit meghaladó mérték­ben költsön, hiszen egyszerűen meg­növelte dollárkibocsátását. És az egymást követő USA-kormányok költöttek is. Tőkeberuházásra, gaz­dasági segélyekre és —r egyre nö­vekvő mértékben — katonai célra. A kiáramló dollárok hatalmas pénz­bőséget teremtettek a nemzetközi pénzpiacon. E pénz mögött azonban — a valutáris rendszer másik lénye­ge a dollár aranyra válthatósága volt — nem állt már megfelelő aranyfedezet. A VSÍS3§ második, ugyanennyi­re fontos oka a nemzetközi gazda­sági erőviszonyok megváltozása volt. Japán és a közös piaci országok (mindenekelőtt az NSZK) gazdasá­gi ereje a negyedszázad alatt meg­sokszorozódott. S ezek a megerősö­dött országok egyre jobban lázadoz­ni kezdtek az ellen a megkülönböz­tetett helyzet ellen, amelyben az amerikai gazdaság a dollár kulcsva­luta szerepe miatt volt. A dollárválságot közvetlenül az indította el, hogy az Egyesült Álla­mok külkereskedelme — elsősorban a vietnami háború gazdasági hatásai, valamint belső nehézségek miatt — 1971-ben, első ízben a XX. század­ban, deficites lett. Ennek következ­tében megrendült a dollár iránti bi­zalom, Aki tehette, már az év első ■felében aranyra vagy más, stabilabb valutára (elsősorban nyugatnémet márkára és japán yenre) váltotta át dollárköveteléseit és dollárjait. A nyár a nagyarányú nemzet­közi pénzügyi manipulációk jegyé­ben zajlott le. A dollár pozíciójá­nak megmentése érdekében Nixon amerikai einök olyan időpontot vá­lasztott átmeneti gazdasági intézke­déseinek bejelentésére, amikor nemcsak a munkások nyaraltak, ha­nem a nyugati országok vezetői is. 1971. augusztus 16-án Nixon beje­lentette: 10 százalékos adót vet a külföldi árukra, azonnali hatállyal ár- és bérbefagyasztást rendel el, és ideiglenesen beszünteti a dollár aranyra való átváltását. Ez az intéz­kedéssorozat amolyan amerikai ön­álló kísérlet volt arra, hogy a vál­ságból úgy kerüljön ki a dollár, hogy a következményeket más or­szágok — az importadóval sújtott államok — viseljék. Az amerikai mentőakció azonban nem érhetett el eredményt. Dollárkirály trónja akkor már oly mértékben ingott, a gazdasági partnerek oly erővel kö­vetelték a valuták egymáshoz való viszonyának megváltoztatását, hogy ez a villámintézkedés csak néhány hónapnyi haladékot jelenthetett Ezután gyors egymásutánban a dol­lárt két ízben is leértékelték és megváltoztatták a többi nyugati va­luta egymáshoz való viszonyát is. A föl- és leértékelések természetesen nem pótolták az új nemzetközi va­lutáris. rendszer kialakítását, amely­re pedig a helyzet megérett. A hosz- szú időn keresztül húzódó-halasztó- dó pénzügyi tanácskozások nem hoztak eredményt, és pillanatnyilag — ha a valuták árfolyamai nyugod- tabbak is — pénzügyi téren semmi sincs megoldva. A világméretű inf­láció .egyik oka feltétlenül ez. K. A. (Következik: 2. Kimerül-e a föld- űrhajó?) 4 ♦

Next

/
Thumbnails
Contents