Pest Megyi Hírlap, 1975. január (19. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-07 / 5. szám
Cárion 1975. JANUÁR 7., KEDD FL&JKUSZ Angola PORTUGÁLIA és a három angolai felszabadítási mozga lom képviselői tárgyalásokat kezdenek Angola függetlenségéről — közölte december 28-án az angol Reuter Iroda tudósítójával Lusakában dr. Joseph Savimbi, a „Nemzeti Unió Angola teljes függetlenségéért” nevű szervezet vezetője. SAVIMBI egyúttal azt is bejelentette, hogy a három angolai függetlenségi mozgalom, tehát az általa vezetett szervezet, valamint az Angolai Népi Felszabadítási Mozgalom (MPLA) és az Angolai Nemzeti Felszabadítási Front egyetértett a januári tárgyalásokon való részvételben, és előzetesen egy konferencián egyeztetik álláspontjukat. Részletesebben szólva az Angolai Felszabadítási Mozgalmak tárgyalásai céljairól, Savimbi a továbbiakban kifejtette: „Elképzelésünk az, hogy január végére létrehozunk egy ideiglenes kormányt és legkésőbb 1975 végéig megteremtjük a teljes függetlenséget”. A portugáliai tárgyalásokat megelőző tanácskozásokkal kapcsolatban leszögezte, hogy azok célja a közös tárgyalási alap kidolgozása, ám a jelen pillanatban — jóllehet ez igen kívánatos lenne — ném tervezik egy egységfront kialakítását. ES VALÓBAN: a három legnagyobb angolai felszabadító szervezet vezetői között lezajlott mombasai tárgyalások sikeres befejeztével vasárnap három dokumentumot hoztak nyilvánosságra a kelet-afrikai városban. A tárgyalások végén kiadott közös közlemény megállapította, hogy a tanácskozások a kölcsönös és teljes egyetértés légkörében zajlottak le és a ■feleknek .sikerült közös politikai platformot kialakítaná, illetve megállapodni az együttműködésben. A közös platform kiterjed az ideiglenes kormány megalakításával, az angolai fegyveres erőkkel, illetve a jövendő intézmények létrehozásával kapcsolatos kérdésekbe. A közlemény szerint a három felszabadító mozgalom kész akár azonnal tárgyalásokat kezdeni a portugál kormánnyal „a javasolt időpontban, Portugáliában tartandó csúcsértekezlet keretében”. Az elvi nyilatkozatban a felek leszögezték, hogy igazságos és demokratikus társadalmat kívánnak felépíteni Angolában, mindenfajta törzsi, faji és vallási megkülönböztetés nélkül. A felek kifejezték eltökéltségüket, hogy megvédik Angola területi integritását- és ezzel kapcsolatban utaltak arra, hogy Cabinda Angola szerves és elidegeníthetetlen része. A felek végül aggodalmuknak adtak hangot az angolai gazdasági helyzet romlása miatt és felhívták Portugáliát, hogy tegyen sürgős és hatékony intézkedéseket a bajok orvoslására. A harmadik, hatpontos dokumentum a két legnagyobb szervezet, az Angolai Népi Felszabadítási Mozgalom (MPLA) és az Angolai Nemzeti Felszabadítási Front (FNLA) között létrejött megállapodást tartalmazza. A felek bejelentették, hogy kölcsönösen végetvetnek az ellenségeskedésnek és az ellenséges propagandának, nem avatkoznak egymás ügyeibe és minden angolai érdekeinek megfelelően, a kölcsönös tisztelet alapján szoros együttműködést alakítanak M. (Itt jegyezzük meg, hogy e két felszabadító szervezet már kötött hasonló megállapodást a legkisebb csoporttal, az UNITA-val. A FORTUGÄL KORMÁNY hétfőn üdvözölte a három angolai felszabadító mozgalom képviselőinek mombasai megállapodását és bejelentette, hogy pénteken Portugália déli részén ) tárgyalásokat kezd a szabadságharcosok vezetőivel a legnagyobb portugál gyarmat sorsáról. FRANCISCO COSTA GOMES portugál állajnfő, a de- kolonizációs bizottság elnöke „alapvető lépésnek” nevezte a mombasai találkozón elért eredményeket és köszönetét mondott Kenyatta kenyai elnöknek, a találkozó házigazdájának közvetítő tevékenységéért. A PORTUGAL—ANGOLAI csúcstalálkozó pontos helyét biztonsági okokból nem hozták nyilvánosságra... A. B. T. s Igyúnaszód és diplomácia A gyarmatosítás fénykorában — és ez történelmi léptékkel mérve nem is volt olyan régen — a hódítók egyértelmű erőfölénye gyakorivá tette az egyszerű és gyors „akciókat”. Elég volit hatalmas területű, de gyenge, mert elmaradott országok vizein megjelennie néhány spanyol, holland, később angol vagy francia ágyúnaszádnak ahhoz, hogy a betolakodó diktálja a feltételeket Az erőszak napirenden volit az erősek részéről, mert nem jelentett igazi kockázatot. Csakhogy azóta sok víz folyt le azokon a folyókon is, amelyeken akkor oly otthonosak voltak az idegen ágyúnaszádok. A világban pedig olyan változások mentek végbe, amelyek nemcsak kérdésessé, hanem egyszer és mindenkorra elavulttá tették az ágyúnaszád-diplomáciáit. Korunkban bizonyos fontos kérdések megoldására az egyetlen lehetőség éppen az ágyúnaszád nélküli diplomácia maradt Ez derül ki a világszerte nagy meglepetést keltett és sokat kommentált Kis- singer-nyilatkozat legfrissebb visszhangiából is. , Az előzmény: az amerikai külügyminiszter — miként közöltük — a Wall Streethez közelálló befolyásos lapnak, a Business Weeknek nyilatkozott világpolitikai kérdésekről, mindenekelőtt a közel-keleti helyzetről és az olajválságról. Ebben, igaz, feltételesen, a jelenleginél mélyebb krízis esetén elképzelhetőnek tartotta, hogv az Egyesült Államok erőszakot alkalmazna a nagy olajtermelő országok ellen. Voltak, akik annyira hihetetlennek tartották ezt a lehetőséget, hogy azt remélték, a nyilatkozatot talán kivételesen „nem egyeztették” a Fehér Házzal. Ez csakhamar hiú reménynek bizonyult. Nessen, az elnök sajtótitkára világossá tette, hogy Gerald Ford egyetért a nyilatkozattal. A visszhang szinte ugyanolyan egyértelmű, mint a nyilatkozat, csak persze más előjellel... .Az arab világ véleménye nem szorul részletes elemzésre, ezt Mahmud Riad, az Arab Liga főtitkára azonnal ki is fejtette. A hazai és a nyugat-európai reagálás élessége azonban alighanem meglepte Washingtont. Magában a képviselőházban azonnal elhangzott az a kijelentés, amely „kérdésesnek” tartja egy ilyen fenyegetés „hasznosságát”. . ' Helmut Schmidt bonni kancellár a Spiegelnek adott nyilatkozatában nem titkolta aggódik amiatt, hogy az NSZK belekeveredhet egy olyan akcióba, amelyet nem helyesel. A La Cité című belga keresztény lap „hihetetlen ballépésnek” nevezi a nyilatkozatot, a nyugatnémet Neue Ruhrzei- tung pedig reméli, Washingtont elgondolkodásra készteti a nyilatkozat visszhangja. Ügy tűnik, korunk éppoly kevéssé közege a fenyegetésnek, mint az ágyúnaszádnak — a sivatag. A junta képe - Corvalánról A chilei junta képet adott közre a világsajtó számára, hogy bizonyítsa, Luis Corvalán, a Chilei Kommunista Párt főtitkára él. Corvalánt a hatóságok Allende volt elnök néhány munkatársával együtt koncentrációs táborban tartják fogva. Képünkön: Luis Corvalán középütt. Callaghan Tanzániában James Callaghan brit külügyminiszter vasárnap este Dar es Salaamba érkezett és nyomban megkezdte tárgyaló sait a tanzániai kormány minisztereivel Dél-Afrika jövőjéről. A brit diplomácia vezetője az elmúlt napokban több afrikai fővárosban tett villám- látogatást, hogy megismerkedjék az afrikai vezetők álláspontjával Rhodesia kérdésében. A külügyminiszter hétfőn felkereste a szülőfalujában tartózkodó Nyerere tanzániai elnököt, hogy tájékoztassa eddigi tárgyalásainak eredményeiről. CSAK RÖVIDEN... A SZLAXJUT—4 tudományos orbitális állomás, amelyet december 28-án juttattak Föld körüli pályára, hétfőn, moszkvai idő szerint 14 óráig (magyar idő szerint 12 óráig) 180 fordulatot tett meg a Föld körül. A DÉL-VIETNAMI felszabadító fegyveres erők hétfőn reggel tüzérségi, illetve rakétatámadást indítottak Saigontól mintegy 20—30 kilométerre fekvő katonai célpontok ellen. Több találat érte a Bien Hoa-i légitámaszpontot, a Phu Lam-i telekommunikációs központot és az 5. gyalogos hadosztály Dal Khe-i hadiszállásá.t, ahonnan a saigoni fegyveres erőknek Phuoc Long tartományában folytatott hadműveleteit irányítják. SZOMBATON a VDK légiterét megsértve Haiphong fölé berepült egy SR—71 típusú amerikai felderítő repülőgép. Mint az AFP éppen ott tartózkodó tudósítója jelentette, a pilóta a sebességet váltogatva többször átlépte a hangfalat a bombák zajára emlékeztető hangrobbanást okozva. REZA PAHLAVI iráni sah és felesége Farah hercegnő hétfőn háromnapos hivatalos látogatásra a jordániai fővárosba érkezett. Az iráni uralkodópár Ammanból szerdán Kairóba utazik tovább. JASSZER ARAFAT, a PFSZ vezetője a Monde bejrúti kür- löntudósítójának adott nyilatkozatában kijelentette, hogy a palesztinok meg fogják alakítani ideiglenes forradalmi kormányukat, s „annak székhelye ott lesz, ahol legjobban szolgálhatja majd a nemzeti ügyet”. GOUGH WHITLAM ausztráliai miniszterelnök felesége és leánya társaságában hétfőn háromnapos hivatalos látogatásra Párizsba érkezett. Watergate és C/A Szakmai hibák Az amerikai történelem legviharosabb sorozatát tetézte be, hogy a Watergatc-perben bűnösnek mondtak ki négy, volt kormány-főtósztviselőt. Az első John Michell, volt igazságügyminiszter, azután következnek Haldcman és Ehrlichman. Az első személyzeti főnők volt a Fehér Házban, a második belpolitikai főtanácsadó, mindkettő szoros kapcsolatban állt a CIA hírszerző ügynökséggel, és már nevükből is következik, német származásúak, és úgy nevezték őket, hogy „Nixon po-oszai”. Washingtonban alkalmam volt Haldemant meghallgatni. ö akkor ' e:;y sajtóértekezleten így szóit: „Mi, sokmindent ei tudunk intézni”. A negyedik, bűnösnek talált személy, Mardian, volt igazságügyi államtitkár, aki — megbízatásával, enyhén szólva ellentétesen — éppen az igazságszolgáltatás menetét akarta akadályozni. Nixon vezető munkatársait tehát vétkesnek találták és az elkövetkezőkben egy viszonylag szürke személy, Sirica bíró dönt majd. A vádlottak padján nincs jelen az első számú személy, Nixon volt elnök, öt, mint ismeretes, Ford szeptember elején kegyelemben részesítette. Tanúvallomást kellett volna tennie, de ebben — szerencséjére — betegsége megakadályozta. Ezzel persze, az ő ügye személy szerint a közvélemény előtt nem zárult le, sőt a nagylelkű Ford számára'sem biztos, hogy a gesztus az új elnöknek jót tett. Ehrlichman és Haldeman is arra fog hivatkozni, hogy a per elhamarkodottan fejeződött be. Eljárási és formai okokra utalnak és nyilván nem nyugszanak bele, hogy főnökük az elnöki kegy alapján szárazon ússza meg a dolgot. Ez érthető, hiszen ők vannak börtönben, miközben. Nixon sok-sok milliójával a távolból figyeli az eseményeket. | Szinte. már a múlt esemé- j nyei közé tartozik, hogy nem j is olyan régen Nixon még így beszélt: „Soha nem adom fel a harcot hivatalom megvédésére, nem mondok le”. Akkor Mansfield és Byrd szenátor higgiadtságra hívta fel a kongresszust, pedig ők Nixon ellenzékének számítottak. Abból indultak ki, hogy Nixon lemondása tisztázatlanul hagyja a kérdéseket. Persze, megvolt a taktikai vonaluk: a furcsa védelem arra irányult, hogy Nixon járja végig az utat, tisztázza, amit tisztázni tud, illetőleg mondja meg, hogy milyen szerepe volt a Watergate-ügyben. Nekik volt igazuk, Nixon semmit sem tudott tisztázni. És jelenleg is csak azért nem osztja megbízottjainak sorsát, mert Ford — nyilván az amerikai elnöki tiszt tekintélyének megőrzése végett — odanyújtotta volt főnökének a kegyelem zöld ágát. S még le sem zárult a Watergate-ügy, itt van az újabb belpolitikai botrány: a CIA- ügy. Kiderült, hogy a „láthatatlan' kormány”, a központi hírszerző ügynökség eredeti megbízatása, a külföldi hírszerzés mellett hazai tájakon is folytatta kémtevékenységét. A hírszerző hivatal több mint kilencezer amerikai állampolgárról vezetett titkos dossziékat. Rendszeresen felnyitotta levelezésüket, és különböző módon ezreket tartott megfigyelés alatt. Hogy világosan lássuk: a CIA ' ^alkotmány által meghatározott feladata”, hogy külföldön kémkedjen. Csak belül nem lett Ford amerikai elnök nyolctagú különbizottságot nevezett ki a CIA kémszervezet otthoni tevékenységének kivizsgálására. A bizottság elnöke: Nelson Rockefeller, az Egyesült Államok alelnöke. volna szabad működését legalábbis úgy folytatnia, hogy az kiderüljön. Más szóval csak „szakmai hibáról” lehet beszélni, mint ahogy szakmai hiba volt az is, hogy a Water- gate-botrány kiderült. Mind a Watergate-ügy, mind a CIA- akciók során csak személyi változások várhatók. Ez persze, az USA belügye. Megoldják, ahogy tudják. Kérdés azonban, vajon véget ér-e ezzel Amerikában a botrányok- krónikája? Sümeghi Endre HÉT SZEMÉLYT, köztük öt vasúti tisztviselőt tartóztattak le Indiában a csütörtökön végrehajtott pokolgépes merénylet kapcsán, jelentették be Bihar állam fővárosában. Mint jelentettük, a merénylet következtében életét vesztette L. N. Misra, a szövetségi kormány vasútügyi minisztere. Infláció 7. Dollárkirály elveszti koronáját A legtekintélyesebb nyugatnémet lapok az idei esztendőire egymillió munkanélkülit jósoltak. A francia, az olasz, az angol gazdasági szakemberek az infláció további növekedésével számolnak, az Egyesült Államok közgazdászai pedig tavaly, az esztendő végén egyre többet írták le: lehetséges, hogy a néhány éve tartó pénzügyi válság általános — az egész tőkésvilágot átfogó — gazdasági válságba csap át. Ha ennek mérete nem is éri el az 1929—33-as nagy világválságot, mindenképpen nagyobb lesz (ha csak nemzetközi intézkedésekkel nem sikerül elejét vermi), mint a második világháború utáni átmeneti visszaeséseké, az úgynevezett recesszióké volt. A hatvanas évek nyugati gazdasági szakértőit optimizmus töltötte el: állandó konjunktúráról, korlátlan lehetőségekről, a küszöbön álló jóléti állam megvalósulásáról beszéltek. Néhány esztendő alatt azonban számos olyan hatás érte a tőkés világ- gazdaságot, amelynek nyomán helyzete meggyengült, s az általános gyengeség olyan szembetűnő jeleit mutatta, mint amilyen a dollárválság, az energiaválság, vagy a nyersanyagválság volt. Az egyik legnevesebb amerikai gazdasági szakértő így jellemezte az 1974-es évet: „majdnem kataszrofális”. És hozzátette: könnyen lehetséges, hogy az elkövetkezendő esztendő mérlegének megvonásakor ebből az értékelésből a majdnem szó is elmarad. Ciki sorozatunkban megpróbáljuk végigkísérni azokat az okokat, amelyek az elmúlt három évben a világ nyugati felén a mostani nehéz gazdasági helyzethez s ennek legszembetűnőbb tünetéhez, a hatalmas méretű inflációhoz vezettek. A pénzromlásra jellemző lehet az az 1974 végi statisztika, amely összefoglalta a legnagyobb tőkésországokban az egy esztendő alatt bekövetkezett inflációt. Ez az inflációs tükör ezt mutatta: NSZK 7,-1 százalék, Egyesült Államok 12,2 százaiéit, Nagy-Britannia 17 százalék, Kanada 11,6 százalék, Japán 25,8 százalék, Olaszország 20,5 százalék, Franciaország 14,7 százalék. Hogyan jutottak eddig? A nyugati gazdaságban bekövetkezett nehézségeket az utca embere először az 1971—72. évi nagy dollárválságkor érzékelte. Egy-egy nyugati valuta helyzete még korábban megingott, 1967 novemberében például a font, 1969 augusztusában a francia frank került válságba, de az így támadt problémákat gyors leértékeléssel meg lehetett oldani. A két évvel ezelőtti nagy dollárin- gás azonban az egész nemzetközi pénzügyi rendszer válságát jelentette. E válság legfőbb oka az Egyesült Államok volt. A második világháború után újjászervezett pénzügyi rendszerben (1944-ben egy amerikai kisvárosban, Bretton-Woodsban állapodtak meg arról a valutarendszerről, amely napjainkig összekapcsolja a tőkésországok pénzeit) a dől1 árnak kulcsfontosságú szerepe volt. Az Egyesült Államok így a nemzetközi gazdasági életben is kulcsszerephez jutott. Hiszen kormánya szinte korlátlanul bocsáthatta ki az egész világon elfogadott, alapvalutának számító pénzt, és saját gazdasági érdekeinek szolgálatába állíthatta. Az amerikai kormánynak módja volt arra, hogy rendszeresen bevételeit meghaladó mértékben költsön, hiszen egyszerűen megnövelte dollárkibocsátását. És az egymást követő USA-kormányok költöttek is. Tőkeberuházásra, gazdasági segélyekre és —r egyre növekvő mértékben — katonai célra. A kiáramló dollárok hatalmas pénzbőséget teremtettek a nemzetközi pénzpiacon. E pénz mögött azonban — a valutáris rendszer másik lényege a dollár aranyra válthatósága volt — nem állt már megfelelő aranyfedezet. A VSÍS3§ második, ugyanennyire fontos oka a nemzetközi gazdasági erőviszonyok megváltozása volt. Japán és a közös piaci országok (mindenekelőtt az NSZK) gazdasági ereje a negyedszázad alatt megsokszorozódott. S ezek a megerősödött országok egyre jobban lázadozni kezdtek az ellen a megkülönböztetett helyzet ellen, amelyben az amerikai gazdaság a dollár kulcsvaluta szerepe miatt volt. A dollárválságot közvetlenül az indította el, hogy az Egyesült Államok külkereskedelme — elsősorban a vietnami háború gazdasági hatásai, valamint belső nehézségek miatt — 1971-ben, első ízben a XX. században, deficites lett. Ennek következtében megrendült a dollár iránti bizalom, Aki tehette, már az év első ■felében aranyra vagy más, stabilabb valutára (elsősorban nyugatnémet márkára és japán yenre) váltotta át dollárköveteléseit és dollárjait. A nyár a nagyarányú nemzetközi pénzügyi manipulációk jegyében zajlott le. A dollár pozíciójának megmentése érdekében Nixon amerikai einök olyan időpontot választott átmeneti gazdasági intézkedéseinek bejelentésére, amikor nemcsak a munkások nyaraltak, hanem a nyugati országok vezetői is. 1971. augusztus 16-án Nixon bejelentette: 10 százalékos adót vet a külföldi árukra, azonnali hatállyal ár- és bérbefagyasztást rendel el, és ideiglenesen beszünteti a dollár aranyra való átváltását. Ez az intézkedéssorozat amolyan amerikai önálló kísérlet volt arra, hogy a válságból úgy kerüljön ki a dollár, hogy a következményeket más országok — az importadóval sújtott államok — viseljék. Az amerikai mentőakció azonban nem érhetett el eredményt. Dollárkirály trónja akkor már oly mértékben ingott, a gazdasági partnerek oly erővel követelték a valuták egymáshoz való viszonyának megváltoztatását, hogy ez a villámintézkedés csak néhány hónapnyi haladékot jelenthetett Ezután gyors egymásutánban a dollárt két ízben is leértékelték és megváltoztatták a többi nyugati valuta egymáshoz való viszonyát is. A föl- és leértékelések természetesen nem pótolták az új nemzetközi valutáris. rendszer kialakítását, amelyre pedig a helyzet megérett. A hosz- szú időn keresztül húzódó-halasztó- dó pénzügyi tanácskozások nem hoztak eredményt, és pillanatnyilag — ha a valuták árfolyamai nyugod- tabbak is — pénzügyi téren semmi sincs megoldva. A világméretű infláció .egyik oka feltétlenül ez. K. A. (Következik: 2. Kimerül-e a föld- űrhajó?) 4 ♦
