Pest Megyi Hírlap, 1975. január (19. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-31 / 26. szám

1975. JANUAR 31.. PÉNTEK rei "é/J? W xJunas» Közlemény az SZVSZ első rendkívüli ülésszakáról A nyugat európai válság az európai munkásosztály közös ügye Gáspár Sándor nyilatkozata ÁLLÁSPONT - ELLENTMONDÁSOKKAL Helmut Schmidt kormánynyilatkozata A Szakszervezeti Világszö­vetség Végrehajtó Irodája 30 éves fennállása óta első rend­kívüli ülésszakának egyetlen napirendi pontja a kapitalis­ta országok válságának kiéle­ződése és ennek a dolgozók létfeltételeire gyakorolt kiha­tása volt. A háromnapos tanácskozás céljairól Pierre Gensous, az SZVSZ főtitkára az üléssza­kot megnyitó beszédében töb­bek között elmondotta, hogy az SZVSZ főtanácsának Ha­vannában tartott októberi ülése óta „számos olyan fejlemény következett be, amelyek a szakszervezeti világ­mozgalom akcióegységét — tekintettel a kapitalista világ válságának kiélező­désére — szükségesebbé tették, mint eddig bármi­kor”. Az SZVSZ főtitkára kiemelte az állandóan növekvő mun­kanélküliséget és a kapita­lista országokban bekövetke­zett recessziót, továbbá Henry Kissingernek, az Egyesült Ál­lamok külügyminiszterének legutóbbi kijelentéseit (ezeket nem sokkal később Ford el­nök maga is megismételte), amelyekkel az olajtermelő or­szágokat katonai intervenció­val fenyegette meg, végezetül az Egyesült Államok külke­reskedelméről szóló, 1975. ja­nuár 5-én aláírt törvényt, amely nyilvánvaló beavatko­zást jelent a Szovjetunió bel- ügyeibe és minden olyan or­szágot megtorlással fenyeget, amelyek „megállapodnak a termelés ellenőrzéséről vagy túlzott áremelések végrehaj­tásáról”. Ez a fenyegetés min­denekelőtt a nyersanyagterme­lő országok ellen irányul. Tekintettel a válságnak ezekre az új aspektusaira és az említett fenyegetésekre, az SZVSZ főtitkára beszédében sürgette a világ valamennyi országának dolgozói közötti szolidaritás további megszi­lárdítását. ­A berlini tanácskozás részt­vevői megvitatták a meg­nyitó beszédben felvázolt gon­dolatokat és e vita során olyan értékes megállapításokra ju­tottak, amelyeket figyelembe vesznek a kapitalista világban végbemenő gazdasági válság­ról szóló dokumentum végle­ges kidolgozásánál. Az okmány megszövegezésével a Szakszer­vezeti Világszövetség titkársá­gát bízták meg. A dokumentum végleges megfogalmazásában ak­cióprogramként szolgál majd a Szakszervezeti Világszövet­ség, valamint a hozzá csat­lakozott és vele baráti kap­csolatban álló központok és szervezetek számára. A Szakszervezeti Világiszö­vetség Végrehajtó Irodája jó­váhagyta a felső-voltai dolgo­zók szakszervezeti szövetségé­nek felvételét a világszövet­ségbe. ★ Az ülésszak befejezése után Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára, az SZVSZ Végrehajtó Irodájának tagja, aki a magyar küldöttség nevé­ben az ülésen is felszólalt, nyilatkozott a tapasztalatairól. „Az ülésen megerősödött az a véleményünk — mondta —, hogy ami ma Nyugat-Európó- ban a válság kapcsán kiala­kult, az nemcsak a kapitalis­ta országok munkásaira tarto­zik, az az európai munkás- osztály közös ügye. Berlinben szót váltottunk az ezzel kap­csolatos teendőkről. A válság ellen hiábavaló lenne küzdeni, de ha meg­van a közös akarat, cse­lekvőkészség, akkor a vál­ság következményeinek terhein tudunk enyhíteni. Mindenekelőtt az szükséges, hogy a dolgozók tisztánlátá­sát ne várják meg azok a körök, amelyek a tőkés rendet védelmezve az okokat meg­próbálják elhomályosítani, s azokat a nyugat-európai szak- szervezetek bérharcainak, a nyersanyagtermelő országok politikájának vagy éppen a szocialista országok és a nyu­gati világ közötti kereskede­lem következményeiként igye­keznek feltüntetni. Nem a közgazdasági ismeretek hiá­nya az oka annak, hogy fele­lős nyugati államférfiak ha­sonló értelmű nyilatkozatokat tesznek. Nekünk, akik a dol­gozók védelmében lépünk fel, kötelességünk a válságban igazán bűnös kapitalista rend­szert és a kapitalistákat a vádlottak padjaira ültetni. A szocialista országok vonzereje a válságtól súj­tott országokban növek­szik, a válság okait elkendőzni próbáló kísérleteket ez is su­gallja. A történelmi tapaszta­latok arra figyelmeztetnek bennünket, hogy a válság kö­vetkezményeiként nemcsak azzal kell számolnunk, ami máris tapasztalható. A mun­kásosztály helyzetének romlá­sán kívül némely kapitalista országban vannak jelei, hogy a tőke fasizálódási kísérletek­ben, háborús fenyegetésekben keres, kutat a maga számára. A nyugat-európai dolgozókkal együtt a szocialista országok szakszervezeti mozgalmainak közös érdeke, hogy ezekkel a tervekkel a szervezett dolgo­zók millióinak egységes erejét szegezzük szembe. Éppen ezért fontos, hogy szót értsünk más nemzetközi szakszervezeti központokhoz tartozó dolgozó­társainkkal is. Remény van rá, hogy február végén Géni­ben, ahol összeül az európai szakszervezeti vezetők máso­dik találkozója, az eredetileg meghatározott tárgykörön, a munka humanizálásán kívül ezek a sürgető problémák is szóba kerülnek. CSAK RÖVIDEN... GERALD FORD amerikai elnök csütörtökön a Fehér Házban fogadta az egyesült államokbeli látogatáson tar­tózkodó Harold Wilson brit miniszterelnököt. GEORGES MARCHAIS, az FKP főtitkára — mint csü­törtökön nyilvánosságra hoz­ták — elhagyta a kórházat, ahol szívbántalmai miatt rö­vid ideig kezelték. A kórházi közlemény szerint az FKP főtitkárának egészségi állapo­ta kielégítően javul, de még egy ideig kímélnie kell ma­gát A NATO ibériai övezetének parancsnoksága szerdán közle­ményben jelezte: nem tervezik a „Locked Gate 75” fedőnéven folyó hadgyakorlatokon részt vevő fegyveres erők lisszabo­ni partraszállását. Előzőleg az úgynevezett' szimulált táma­dás terve, amelyről egy lissza­boni napilap adott hírt, éles tiltakozást keltett a portugál közvéleményben. AZ ANGOL MUNKÁSPÁR­TI KORMÁNY szerdán este elszenvedte első vereségét az októberi választások óta. 280:265 arányú leszavazását annak „köszönhette”, hogy ki­lenc pártütő munkáspárti kép­viselő is a nyugdíjasok jöve­delmét szabályozó kormányja­vaslat ellen szavazott. BRÜSSZELBEN csütörtökön megkezdődött a Közös Piac és 46 afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni ország minisz­teri szintű kereskedelmi tár­gyalásának újabb kétnapos fordulója. A MEN egyiptomi hírügy­nökség ammani jól tájékozott körökre hivatkozva jelentette, hogv Henry Kissinger ameri- ' kai külügyminiszter február második felében látogat el is­mét a Közel-Keletre, és ennek során felkeresi Egyiptomot és Izraelt, majd ellátogat Jordá­niába és Szíriába is. Mi tagadás, meglehetősen ellentmondásos Helmut Schmidt nyugatnémet kancel­lárnak a „nemzet helyzetéről” szóló kormánynyilatkozata. Míg egyes fejezeteiben meg­lehetős merevséget tanúsít — különösen a „Nemzeti egység” cégi és lejárt lemezét felújít­va —, addig az európai biz­tonság kérdéseiben éppúgy, mint a két német állam sza­bályozott együttműködésének szorgalmazásában ahhoz a politikához igazodik, amely Brandt kancellár idején bon­takozott ki Bonnban. Különösen vitatható a kor­mánynyilatkozatnak az a ki­tétele, amely szerint helyesen jártak el akkor, amikor a nyugatnémet diplomáciai kép­viseletek illetékességét, a nyu­gatnémet alkotmány értelmé­ben, kiterjesztették az NDK állampolgáraira is. Jól ismert az az élénk visszhang, amit Genscher külügyminiszter ez­zel összefüggő kijelentése Ausztriában kiváltott. Mégis­csak enyhén szólva furcsa el­járás, hogy az NSZK kormá­nya olyan jogokat tulajdonít magának, amelyek szöges ellentétben állnak a nemzet­közi joggal és súlyos beavat­kozást jelentenének egy szu­verén állam, nevezetesen az NDK jogkörébe. Sajnos, a nyugatnémet kor­mánynyilatkozatból az is ki­tűnik, hogy a kétoldalú kap­csolatok kiépítése az NDK-val nem zavartalan. Aligha fo­gadhatjuk el a kancellár ér­velését, miszerint ezért kizá­rólag az NDK a hibás, míg az NSZK minden esetben hi­bátlan, pozitív magatartást tanúsított. Lehetséges, hogy a kormánynyilatkozatnak ez a szakasza éppúgy, mint az a másik, amelyből a „német egység helyreállításának” ós­di gondolata csendül ki, csu­pán az ellenzék bizonyos kö­reinek szólt. Az kétségtelen, hogy Schmidt kifejezetten a CDU—CSU képviselőinek pad­sorai felé fordult, amikor nyomatékkai hangsúlyozta: az egyetlen járható út, hogy az NSZK szabályozott egymás mellett élésre törekedjék az NDK-val. / Más kérdés, hogy az NSZK ellenzékének ez nincs ínyére. Ha nem is mindenkinek, Franz Josef Straussnak sem­miképpen. A bajor CSU vezé­re nemrég egy interjúban fel­szólította a kormányt, hogy vessen véget a kelet-nyugati enyhülési politika „naív sza­kaszának” — a nemrég Pe- kingben járt jobboldali poli­tikus — mint arra a Bundes­tag külügyi bizottságának szo­ciáldemokrata tagja, Bruno Friderich egy cikkében rámu­tatott — azt szeretné elérni, hogy a CDU—CSU külpoliti­kai alternatívája a Szovjet­unióval való „korlátozott konfliktusok politikája” le­gyen. Ezzel szemben — a realitás talaján, a nemzetközi erővi­szonyok ismeretében — a nyu­gatnémet kormány Schmidt fogalmazásában az enyhülés irányzatának folytatása mel­lett száll síkra. A kancellár ezzel kapcsolatos megállapítá­sa fölöslegessé tesz minden kommentárt: „Eddig Európa egyetlen államának és népé­nek sem származott kára az enyhülésből, ellenkezőleg, va­lamennyien látjuk előnyeit.” BRÜSSZEL A i európai biztonság és együttműködés nemzetközi bizottságának ülése Brüsszelben csütörtökön összeült az európai biztonság és együttműködés nemzetközi bizottsága. Az ülésen részt vesz a Magyar Nemzeti Bi­zottság küldöttsége is, dr. Bartha Tibor református püspöknek, a bizottság alel- nökének vezetésével. Az európai közvélemény képviselői a nemzetközi bizott­ság kibővített ülésén megtár­gyalják a biztonsági konferen­cia genfi szakaszának alakulá­sát és a közvélemény akcióit a munka meggyorsítására, a biztonság és az együttműködés megszilárdítását célzó megál­lapodások megkötése érdeké­ben. Megvizsgálják a közvé­lemény képviselői újabb szé­les körű tanácskozásának ösz- szehívásával kapcsolatos ja­vaslatokat is. A legutóbbi ülésszakon a bizottság határo­zatot hozott arra, hogy erre a tanácskozásra 1975 tavaszán kerül sor. SZOJUZ-APOLLÓ ŰRKÍSÉRLET Megkezdődött az előkészítés befejező szakasza Szovjet és amerikai tudósok, szakértők és űrhajósok hozzá­kezdtek a Szojuz—Apollo szovjet—amerikai közös űrkí­sérlet előkészítésének befejező Szakaszához. A houstoni ame­rikai űrközpontba szovjet szakemberek és a szovjet tu­dományos akadémia tudósai­PORTUCALU Betiltották a mai tüntetéseket Costa Gomes tábornok por­tugál államfő elnökletével ülést tartott szerdán Lissza­bonban a portugál fegyveres erők mozgalmának legfelsőbb tanácsa. Az ülés után Vitor Alves őrnagy tárcanélküli mi­niszter közölte: a legfelsőbb tanács betiltotta a január 31-re tervezett lisszaboni tün­tetéseket, amelyeket az 1891. évi monarchiaellenes felkelés évfordulója alkalmából szer­veztek volna különböző poli­tikai pártok. Mint mondotta, a testület gondos megfontolás után arra a véleményre jutott, hogy e tüntetések a jelen pil­lanatban nem szolgálnák a de­mokratizálási folyamat ügyét. A portugál fegyveres erők mozgalma legfelsőbb tanácsá­nak három párt péntekre terve­zett tüntetései és ellentünteté­sei betiltására vonatkozó dön­tése előtt Vasco Goncalves mi­niszterelnök külön-külün kon­zultált Alvaro CunhalLal, a kommunista párt és Mario Soa- resszel, a szocialista párt főtit­kárával. A szocialista párt, a kommu­nista párt, valamint a Proleta­riátus Pártja Üjjászervezésének Mozgalma (MRPP) elnevezésű maoista tömörülés által január 31-re meghirdetett tüntetések és ellentüntetések ugyanis azzal a veszéllyel fenyegettek, hogy a jobboldal a párhuzamos tüntetéseket a maga javára használja ki. nak nagy csoportja érkezett meg. A közeljövőben a szovjet és az amerikai tudósok és szak­emberek megvitatják a terv utolsó részleteit, ellenőrzik a Szojuz és az Apollo űrhajók összekapcsolására szolgáló va­lamennyi rendszere munkáját. A közös űrkísérletet a tervek szerint július közepén hajtják végre. FSorakisz kitüntetése Nyikolaj Podgomij, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke csütörtö­kön átnyújtotta a Népek Ba­rátsága szovjet érdemrendet Harilaosz Florakisznak, a Gö­rög Kommunista Párt KB el­ső titkárának. Florakisz 60. születésnapja alkalmából, a kommunista mozgalomban ki­fejtett érdemeiért, a reakció és a fasizmus elleni antiim- perialista harcban való aktív részvételéért, a görög és a szovjet nép barátságának megerősítése érdekében kifej­tett tevékenységéért nyerte el a magas kitüntetést. PINTÉR ISTVÁN: Q A magyar antifasiszta ellenállás történetéből HARCUNK BUDAPESTÉRT A Kommunista Párt akció­gárdáit a nyilas hatalomátvé­tel sem tudta letéríteni kitű­zött feladatukról: a nácik és bérenceik elleni kíméletlen harcról. A terror egyik célja az volt, hogy megbénítsa a magyar nép ellenállását. A Kommunista Párt akciógárdái viszont fegyveres akciókkal bátorítani, ösztönözni, a fegy­veres harcra mozgósítani akarták a megfélemlített, el- bátortalanodott embereket. Végrehajtott akcióik ezért nem annyira katonai jelen­tőségűek, mint inkább mozgó­sító, demonstratív, erkölcsi hatásúak voltak. A párt je­lentősebb akciógárdái a Marót-, Laci-, Szir-csoport, a novemberben, decemberben, főként a vasas tornászokból alakult KISZ-partizángárdák — a Homok-, a Kelen-, Laka­tos-, Turcsányi-, Ságvári-cso- port többségük vezetőjükről kapta a nevét. A csoportok tömegesen hajtottak végre robbantásokat, kézigránát­akciókat, katonai járművek, telefonvezetékek, nyilas- és SS-csoportok ellen. A párt ak­ciógárdáinak egyik összehan­golt tette volt pl., a Kelen­föld, Rákosrendező, Zugló és Göd közötti, úgynevezett kör­vasút több alkalommal, egy­szerre több helyen végrehaj­tott felrobbantása. Demonstra­tív jelleggel bírt a bánhidai és mátraházi — a főváros áramszolgáltatását — biztosító fővezeték oszlopok megrongá­lása Óbudán, Pesthidegkúton és Kispest Határában. Állandó célpontjaik voltak a nyilas kerületi és körzeti párthelyi­ségek az olyan épületek, ahol a fasiszták egy-egy reprezen­tatív szervezete székelt, mint pl. az Üllői úti hírhedt ABIT — Antibolsevista Ifjúsági Tá­bor, a Tisza Kálmán — ma Köztársaság téri — Volksbund székház, vagy az SS-ek egyik szórakozóhelye, a Metroool Szálló, és a különböző nyilas könyvesboltok. Az akciógárdák néhány ak­ciójáról bővebben is szólnánk: A Weinberger Dezső ve­zette Szir-csoport 1944 novem­ber végén a nyilas párt fő­hadiszállásának, a Hűség Há­zának a megtámadását kapta feladatul. Az akció komoly előkészületeket kívánt. Min­den elhamarkodott, meggondo­latlan lépés újabb, a felsza­badító bizottsághoz hasonló lebukáshoz vezetett volna, a siker pedig bizonyította, hogy a terror, a letartóztatások sem tudják a hazafiak hang­ját elnémítani. Gondos terep­szemle után november 27-én este került sor az akcióra. Először a csoport egyik tagja elterelő manőverként kézigrá­nátot dobott az Andrássy út 60. előtt álló nyilas őrszemre és magára vonta a Hűség Ház­ban tartózkodók figyelmét. Így társai a Csengery utcá­ból viszonylagos biztonságban hajíthatták kézigránátjaikat a nyilas székház hátsó ablakai­ba. Az akció nagyszerűen si­került. Bizonyította, hogy a nyilasok még a legjobban vé­dett „Otthonukban” sem érezhetik biztonságban magu­kat. A Padányi Mihály vezette Marót-csoport vállalkozott a december 3-ára a Városi Színházba — ma Erkel Szín­ház — tervezett nyilas nagy­gyűlés szétrobbantására. A nyilasok eddig egyetlen nagy­gyűlést sem mertek tartani hatalomra kerülésük óta. Egyes hadiüzemekben kísér­leteztek ugyan „népgyűlések- kel”, de itt legtöbbször az ösz- szeterelt munkásság elkesere­désével találták szemben ma­gukat. A fővárosiak ellenál­lásának mind határozottabb megnyilvánulását propaganda­gyűlésekkel szerették volna le­szerelni. Ezért a nyilasok na­gyon sokat vártak az első nyilváhos nagygyűléstől, amelynek sikerétől függően többet is terveztek. December 3-án, a nagygyű­lésre érkező nyilas csoportok közé vegyülve jutottak a szín­házterembe a Marót-csoport tagjai Nagy leleményességre, bátorságra és egy kis szeren­csére volt szükség ahhoz, hogy az erkély és a földszint egy- egy páholyában elhelyezzék az előzőleg már acetonnal „élesí­tett” robbanóanyagot és idő­ben elhagyják a veszélyezte­tett helyet. A gyűlés megkezdődött. A nyilasinduló hangjai után Ge­ra József nyilas pártvezető emelkedett szólásra. Alig be­szélt azonban néhány percig, amikor a földszinti páholyban robbant az első bomba. „Óriási füst, por és sikoltozás — írja Fehér Lajos, Harcunk Budapestért című könyvében. — Mindenki maradjon a he­lyén, az előadást folytatjuk! — kiabáltak mindenfelől ... Az erkélyen több nyilas pisz­tolyt rántott és azzal akarta visszanyomni a i ibgzavarodott nyilas tömeget.” Gera, alig­hogy a kedélyek lecsillapítása után ismét szóhoz jutott, rob­bant a második bomba. Bá­beli zűrzavar kezdődött, a megvadult nyilas tömeg a székek tetején keresztül ro­hant az ajtók felé, törték, zúztálj, gázolták egymást. A nagygyűlés folytatása lehetet­lenné vált. Ez az akció kudarcba ful­lasztotta az első és egyben utolsó nyilasgyűlést is, mert ezt követően a nyilasok nem mertek sem a fővárosban, sem vidéken nyilvános tömeggyű­lést tartani. Az akció végre­hajtói pedig a legmagasabb pártelismerésben, pártdicsé­retben részesültek. A kommunisták harci gár­dáihoz hasonló szerepre vál­lalkoztak a számban és össze­tételben is jelentősen eltérő, úgynevezett Kiska — teljes nevén kisegítő karhatalmi — alakulatok, amelyeket a rend­szer urai hoztak létre éppen az ellenállók ellen. Később a kommunisták és más hazafiak, felismerve a nagy lehetőséget, a náciellenes tisztekkel együttműködve üldözötteket, harcra kész embereket juttat­tak a Kiska-alakulatokba. Az ellenállók ott legalizálódtak és látszólag a rendszert szol­gálták, a valóságban azonban ott és úgy léptek fel a nyila­sok ellen, ahogy tudtak. Leg­nagyobb ilyen antifasiszta ala­kulat a XIII/1-es és a \XlVJ2-es zászlóalj, illetve szá­zad volt. Utóbbiban legalizál­ta magát a kommunista, szo­cialista fiatalokból álló Vörös Brigád, tagjai többségét a nyilasok elfogták és a Várban kivégezték. Hasonló — bár számszerűen kisebb — alaku­lat szinte minden kerületben megtalálható volt. Az alakula­tok közül több kapcsolatba került az egyre nagyobb je­lentőségre szert tett, főként a peremkerületekben szervező­dött partizánegységekkel. SZERENCSE IT.L... A háborúba lépés után a ke- baloldaliak elhurcolása, és az gyetlen katonai terror, a nyi- antifasizmüs főerőitői való izo- lasok szociális demagógiája, a lálás következtében nagyon

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents