Pest Megyi Hírlap, 1975. január (19. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-29 / 24. szám

' m i A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA n. ÉVFOLYAM, 24. SZÁM 1975. JANUÄR 29., SZERDA Falugyűlés Veresegyházon Tavaly: orvosi rendelő, ifjúsági ház Jelenleg a falugyűlések időszakát is éljük, a járás községei egymás után tartják meg e fontos fórumokat. Legutóbb Veresegyházon mintegy háromszázan gyűl­tek össze a művelődési köz­pont nagytermében megtartott falugyűlésen, ahol megjelent dr. Baskay Tóth Bertalan or­szággyűlési képviselő és Kri- zsán József, a Hazafias Nép­front Pest megyei bizottsá­gának munkatársa is. A falugyűlést Kenizse Fe­renc, a népfront nagyközségi bizottságának elnöke nyitotta meg, majd Baskay Tóth Ber­talan tartotta meg beszámoló­ját. Ezt követően Pásztor Bé­la nagyközségi tanácselnök beszélt Veresegyház minden­napjairól, az eddig elért való­ban nagyszerű eredményeket felmutató fejlődésről, s kitért az idei esztendő feladataira, a következő ötéves terv leg­fontosabb célkitűzéseire. Tavaly két fontos létesít­ménnyel gazdagodott Veres­egyház, az orvosi rendelővel és a művelődési központ szomszédságában felépült if­júsági házzal, ahol valóban pezsgő művelődési élet folyik. Ugyancsak az elmúlt esztendő egyik .vívmánya, hogy .végleg elkészült a Petőfi Sándor út, amely a benzinkúttól Erdő­kertesre vezet. Az út korsze­rű közvilágítást is kapott.- Ez utóbbi ugyan „csak részered­mény”, mert a nagyközség te­rületén több helyen is építet­tek villanyhálózatot. Az idei esztendő legfonto­sabb feladata: a vízkutatás folytatása a Szada és Veres­Folylatódik a vízkufatás egyház közötti területen. Az eddigi eredmények kecsegte­tőek — állapította m.eg Pász­tor Béla —, a futballpályán egy megfelelőnek látszó víz­nyerőhelyre bukkantak. A köz­ség terve, hogy az elkövetke­zendő években létrehozza* a vízvezetéket. A nagyközség gondja 'még egy 100 személyes könnyűszerkezetes óvoda, vala­mint pedagóguslakások építé­se. Ezek munkálatai valószí­nűleg még az idén megkez­dődnek. A beszámolót követően ti- zenketten szóltak hozzá, s' többnyire szűkebb környeze­tük problémáiról beszéltek. Ezúttal újra felvetődött a veresegyházi falumúzeum lé­tesítésének gondolata. A la­kosság az országgyűlési kép­viselő segítségét kérte e terv megvalósításához. (fb) Barbár fadoktorok? (1.) A tizenkettedik Politikai akadémia Január 30-án, csütörtökön kerül sor az MSZMP gödöllői járási bizottsága által szerve­zett politikai akadémia követ­kező előadására, melynek cí­me: A párt gazdaságpolitiká­jának időszerű kérdései. Az előadó dr. Pirityi Ottó, a SZOT Kutató Intézetének osztályve­zetője. Segítettek a brigádok KÖSZÖNŐ SOROK A NAPLÓBAN Gödöllőn, a MÁV-állomáson tanyázó V. gépesített mozgó pályafenntartási szakasz irodá­jában Bánki Arpádné pálya­mesterrel beszélgettünk. A bri­gádnaplókat rendezgeti. Büsz­kén mutatja őket. A közel­múltban érkeztek vissza Isa- szegről, ahol a Damjanich Já­nos általános iskola tanulói szorgos kezekkel egy emléköl- dalt készítettek. Az oldalon három fénykép van. Az egyik az iskolát, a másik az 1848-as honvédemlékművet, a harma­dik pedig a község látképét mutatja. A lapot köszönő sorok is díszítik: „A Budapest Józsefvárosi Pályafenntartási Főnökség V. GMPSZ három brigádja — a Május 1., a Rákóczi és a Ba ross — iskolánknak 3914 forin­tot adományozott. A brigádok egy szabad szombatjukat kom­munista műszakban dolgozták le és bérüket felajánlották is­kolánknak, szemléltetőeszkö­zök vásárlására. A felajánlást köszönjük. Isa szeg, 1975. január 17. Tihanyi Sándorné igazgatóhelyettes” A pályafenntartási főnökség központjának számviteli bri­gádja, az Egyetértés szocialista brigád ugyancsak felajánlást tett. Ök hétszáz forinttal segí­tették az isaszegi általános is­kolát. Cs. J. Aggódunk... A Gödöllő és Vidéke ha­sábjain Senki ne legyen közömbös című cikkében dr. Szabó Lajos, a Termé­szet és Környezetvédelmi Bizottság tagjia felszólította a város lakosságát, hogy egy emberként lépjen fel a szemetelők, parkrongálók és a fapusztítók ellen. A cikkből kiderült az is, hogy a bizottság a város utcái­nak és parkjainak faápolá­sát is célul tűzte ki maga elé. Ezek után kérdem, hogy a bizottság tagjai csukott szemmel járják talán Gö­döllő utcáit, hogy nem ve­szik észre a Dózsa György út lerombolt zöld alagút- ját, a Kossuth Lajos utca és a HÉV környékének csúful megcsonkított fáit? A fákat szakszerűtlenül, lelkiismeretlen módon nyesték meg, s ezért; aján­latos lenne, hogy a bizott­ság ne csak facsemete-ül­tetési akcióhoz kérjen se­gítséget a lakosságtól, ha­nem igyekezzen megvédeni a máir meglevő évtizedes fákat is. Szakemberek ve zetésével végezzék a szük­séges faápolási munkákat és a munka eredményét ne a levágott ágak mennyisé­gében mérjék. Jó lenne, ha az illetékesek megnézné­nek egypár élő faoszlopot — például a kultúrotthon előtt vagy a moziiskolánál — és csak ezek megvizsgá­lása után döntenének a „fabrigád” további munká­járól. Samu Mihály Gödöllő, Kőrösfői út 12, Szerkesztőségünk életének rövid nyolc hónapja alatt rit­kán találkoztunk a közvéle­ménynek oly nagyfokú felzú­dulásával, mint éppen ezek­ben a napokban. Egymásnak adják a kilincset dühöngő és értetlenül csodálkozó embe­rek, kéziratokat és fénykép- felvételeket hoznak azokról a munkálatokról, amelyeket a Városgazdálkodási Vállalat munkatársai végeznek a vá­ros fáit mentve. Kar-, sőt de­rékvastagságú ágakat távolí­Afrikában a gödöllői vadász Habuh — a rettegett Elefántkonferencia a bambuszligetben Mint arról lapunkban már korában hírt adtunk, de­cember 15-én útra kelt és elindult Afrikába Ignácz Ferenc gödöllői kutatóva­dász. Egyhónapos útja so­rán, a Magyar Természet- tudományi Múzeum meg­bízásának eleget téve, szőr­més apróvadakat ejt el. Most, hazaérkezése után naplójának újabb lapjait adjuk közre a Gödöllő és Vidéke hasábjain. Amikor egy kis időm adó­dik, megragadom az alkal­mat és jegyzeteimért nyúlok. Mindennap akad itt olyan esemény, ami az európai em­ber számára furcsának tűnik, s így sokáig emlékezetes él­mény marad. Mert itt van például mindjárt ez az ér­zés, amit úgy nevezünk: fé­lelem. Az otthoni olvasó bi­zonyára azt gondolja, hogy ez az érzés Afrikában csak az őserdőben, a kietlen homok- sivatagokban, vagy a bűzös mocsarak vidékén keríti ha­talmába az embert. Aki ezt gondolja, nagyon tévéd, mert Szudánban, még a főváros­ban sincs biztonságban az ember. Habub itt a környék réme. Nem rablóvezér, nem is ember, hanem homokfelhő, amely orkánszerű dörgés kí­séretében, forgószél képében lepi meg a várost. Borzasztó a kutyák vonítása, amint re­megve bújnak vackaikba. Ha­bub idején a forgalom is el­csendesül. Az emberek fedett helyekre igyekeznek a pusz­tító rém elől. És a Habub jön. Minden apró kis rést megtalál, mindenhová befu- rakszik — vöröses, szürkés- barnás porszemekkel borít­va el a környéket. A ho­mok pillanatok alatt ellepi a várost, beborítja a kerteket és a házakat. A homokvi­hart rendszerint tomboló zá­por követi, ami azután sár­tengerré változtatja a vidéket. A Habub általában negyed órán át tart. Az emberek szótlanul tűrik, Allahot nem szidva figyelik az eseménye­ket. © Magunk mögött hagyjuk a Meru-hegy gerincvonulatá­nak őserdővel borított olda­lát. Lankásabb területre érünk. Nem hiszek a sze­memnek, amikor megpillan­tom a forró égövi virágok­kal borított bokrokat. Meg­babonáz a színek orgiája, ahogy a napfény megcsillan a tölcsér alakú virágkelyhe­ken. Szavakkal szinte lehe­tetlen kifejezni vagy leírni ezt a csodálatos, egzotikus világot. Landroverünk erős zaka­tolása sem képes megtörni a varázst. Utunk hatalmas ül­tetvények mellett vezet el, majd egy bambuszerdőn át visz; mint hatalmas sátor- tartók bámulnak ránk a 8—10 méter magas, sárga törzsű bambuszfák. Ahogy múlik az idő és fogy az út, úgy kezd kibontakozni a felhő­takaróból a hűvös, csobogó patakokkal teli virágzó pa­radicsom : a Kilimandzsáró őserdővel borított hegyolda­la. Egy tisztáson — itt-ott letördelt íoronájú fák kö­zött — vagy tizenöt fiatal elefánt „tanácskozik” össze­dugott fejjel. Autónk mo­torját leállítjuk és amennyi­re csak lehet, csendben meg­közelítjük kísérőmmel, Pem- bával a pihenő csordát. Pem­ba, mint büszke vadasgaz­da mosolyog — én pedig, mint örömteli vendégvadász, ámulok a látványon. A fegy­ver esszembe sem jut. Néz­zük még néhány percig az idilli képet, azután a kocsi­hoz indulunk. Az útról lekanyarodva, egy mellékösvényen haladunk to­vább. A Kilimandzsáró felé szalad a dzsip, a colobus ma­jomsereg legnagyobb bosz- szúságára, mert éktelen ri- k olt ozásba kezdtek, amiért megzavartuk nyugalmukat. Feketebundás majmok ezek, hosszú, fekete farkuk fá- tyolszérűen libben utánuk, amikor egyik fáról a másikra ugranak bámulatos ügyesség­gel. ban a szerencsében, amely utamon eddig kísért. Nagyo­kat fújtatva és egyre nehe­zebben szedve a levegőt, érünk feljebb és feljebb. A vállalkozás szelleme felül­kerekedik testi gyengesége­men. Ha nem is frissen, de jó hangulatban érek fel tár­sammal egy erdő borította magaslatra, amelynek nyila­dékán át tisztán, felhőmen­tesen tárul elénk a Kili­mandzsáró hófödte csúcsa, a maga teljes dicsfényében: a környező fák csodálatos kere­tében csillog a Kibo-csúcs a szikrázó trópusi napsütésben. Egyszerűen lenyűgöz ez a pompa. Nem csoda, ha az itt élő bennszülöttek még min­dig babonás, félelemteli tisz­telettel néznek a csúcsra, amelynek neve ősi nyel­vükön: Kubowa Baridi Fedha Kinisanak, vagyis Magas, hi­deg, ezüst templom. Jólesik leheveredni a fű­ben és csodálni a látványt. Ritkán esik meg, hogy a fel­hőbe burkolózó csúcs le­dobja ködköntösét, hogy sem­mit sem takarva el mutassa a látogatónak szépségét. Né­ha, közvetlen napfelkelte vagy napnyugta után láthat ilyet az ember, * amikor azután megszólal egy furcsa ének­kar: a colobus majmok kó­rusa. o 0 A mai nap programja a te­repszemle volt. Meg akartam tekinteni a mesés Kilimand­zsárót, bár lehet, hogy ebből nem sok lesz, mert> a csúcsot felhő takarta el. Bízom azon­Arra gondolok, hogy szí­vesen osztanám meg a lát­ványt itthoni barátaimmal. Hamarosan — ha a látványra nem is, de az élménybeszá­molóra igen — erre is sor ke­rül. Programom szoros és rö­videsen indulok hazafelé. Teli tarisznyával, nagy zsákmány­nyal és sok élménnyel gazda­gon. Közreadja: Csiba József tanak el, s a lakosság, a be nem avatottak barbarizmust és kontármunkát emlegetve rázzák öklüket o favágókra. Két napig álltuk a délelőtti látogatók rohamát, míg vé­gül úgy döntöttünk, legjobb, ha kérdéseiket az illetékesnek, Jeney Lászlónak, a gödöllői Városgazdálkodási Vállalat kommunális osztálya vezetőjé­nek tesszük fel. Titkos odvak — Két csoportunk járja ezekben a napokban Gödöllő utcáit. Az egyik brigád — ti­zen vannak — az Elektromos Művek kérésének eleget téve, távolítja el a fák gallyait a villamos vezetékek közeléből — mondja Jeney László. Az az előírás, hogy gally két mé­ternél közelebb nem lehet a ! vezetékhez. A brigád munka- j ja tehát közérdekű. Az áram- szolgáltatás biztonsága és az i érintésvédelmi előírások te­szik szükségessé. Az Elektro- ! mos Művek egyébként csak a j vezetékek mentesítését fizeti! meg. őket más nem érdekli, | csak ez. Ezért volt szükség arra, hogy a tíztagú brigádot egy másik munkacsoport kö­vesse, olyan tehát, amely itt kertészeti szempontból hozza . helyre a szükségszerű rombo­lást. * Az osztályvezető szakmája szerint kertész, önkéntelenül is klkívánkoHk a kérdés: „Ágaskodik-e önben a szak­mai öntudat, ha végignéz a város fáin?” — A lakosság bizonyára ész­revette már, hogy az öttagú brigád ritkítja is a fák lomb­koronáját, s ez a munka gyakran jókora ágak eltávo­lításával jár. Siratják a fákat, és szidják munkásainkat, mert nem tudják, hogy a csoport nem rombol, hanem gyógyít. Sok a bekorhadt, száraz és el­öregedő fa, amelyekről kívül­ről még nem fedezhetők fel a betegség nyomai. A Kossuth Lajos utcában például akad olyan nyolcvanéves fa is, amelyről a járdán sétálva a laikusak azt állapítanák meg, hogy egészséges. Az a szak­ember azonban, aki létrán fel­mászik az első elágazás ma­gasságában, megláthatja, hogy a fa belül odvas, s a kis barlangban könnyűszerrel el­férhetne akár egy hároméves gyermek is. Barkócsévek Ki gondolta volna tavaly nyáron arról a hatalmas fá­ról, amelyik a posta előtt dőlt ki, hogy a töve már korhadt volt? Vagy közismert a Sza­badság téri lángossütő mellett álló amerikai vasfák esete is. Két éve egy éppen arra sétáló Remsey András felvételei nénike mellett zuhant le egy korhadt, derékvastagságú ág. A város fái öregednek, örege­désük egyik legfőbb oka az, hogy húsz esztendeje nem voltak szakszerűen kezelve! Nem nyesték, nem gondoz­ták, nem permetezték ókét, s az elhanyagolt növények ho­vatovább olyan rossz állapot­ban vannak, hogy a mostani beavatkozás már szinte a ti­zenkettedik órában történt. Hosszú idő után ez az első al­kalom, amikor szakemberek nyúlnak a fákhoz. Eddig az volt a szokás, hogy ki-ki a sa­ját háza előtt „barkácsolta” le baltával, fűrésszel, vagy azzal, ami éppen keze ügyébe akadt, az'épület homlokzatát, vagy tetőszerkezetét veszélyeztető'' ágakat. Most az úgynevezett másodrendű elágazások fölött vágják le a gallyakat, ágakat, s így igyekeznek irányítani a növények további fejlődését. — A mentésre a gödöllői városi tanács kérte fel cso­portunkat — mondja Jeney László. Szakembert is adott mellénk; Herényi Lajos nyug­díjas kertész, a tanács műsza­ki ellenőre személyében. Vele és Molnár Árpádnéval, a fa­mentő brigád csoportvezető­jével jártuk körbe akkor a be­teg fákat. A kép elszomorító volt. Gányi Zoltán, a városi tanács elnökhelyettese már akkor azt mondta: „Ebből új­ságcikk lesz!” A tanács egyéb­ként több mint százezer fo­rintot áldoz a fák megmenté­sére. Sebé^zmunka A csoport a metszetlen fák száraz gallyait és gombás ré­szeit eltávolítja. Ez sokszor a lombkorona húsz-huszonöt százalékának eltüntetését is jelenti. Olyan ez, mint a se­bészet. A beteg részeket ki kell metszeni, hogy az egész­ségesek tovább élhessenek. Berkó Pál (Folytatjuk.) Borotvál és felvilágosít Hiányzó szolgáltatók Péceien Jelentős szerepe és hagyo­mányai vannak a szolgáltatá­sok terén a kisiparnak Pécel községben. Sajnos, utánpótlá­si gondokkal küzdenek egyes szakmákban — mondotta Fá­bián László, a KIOSZ helybeli szervezetének titkára. Nagy­részt nyugdíjasok, és másod­állásban dolgozol látják el a fontos lakossági szolgáltatást. Péceien összesen 96 kisiparos dolgozik, közülük 46 főfoglal­kozású. Pedig a feladatok egy­re nagyobbak, sorra épülnek az új lakások, s szinte minde­nütt akad már valamilyen háztartási kisgép. A piactéren hirdetmény ad­ja tudtul — akár a tanácsnál és a KIOSZ-helyiségnél is —, hogy tetőfedő, órás, férfifod­rász és vízvezetékszerelő szak­mákban van a legnagyobb hi­ány, és ezekre a megfelelő szakképzettségű jelentkezők­nek azonnal adnak Iparenge­délyt. A KlOSZ-vezetőség átszer­vezés alatt áll — a jobb mun­ka érdekében. Hetente egy al­kalommal a KIOSZ Rákos ut­cai hivatalos helyiségében 18 —20 óra között van félfogadás, egyéb időben a KlOSZ-titkár saját fodrászüzletében nem- I csak hajat vág és borotvál, I hanem a kisipari ügyekben I felvilágosítással is szolgál. i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents