Pest Megyi Hírlap, 1975. január (19. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-26 / 22. szám

Eredményes esztendők Vezetőségválaszió taggyűlés a Fóti Gyermekvárosban A Fóti Gyermekváros kom­munistáinak három pártalap- ezervezete pénteken közös tag­gyűlést tartott. Megvitatták az elmúlt négy év munkáját, a XI. kongresszus irányelveit és az új szervezeti szabályzat tervezetét. A vitában felszó­lalt Szabó István, az MSZMP KB alosztályvezetője és Bán­falvi Jenőné a járási pártbi- zotttság titkára is. Kemenesi Tivadar, a csúcs­vezetőség tagja, az elmúlt 4 év munkájából szóló beszá­molójában egyebek közt el­mondta: helyesnek és hasz­nosnak bizonyult az a szerve­zeti változás, hogy a 70 gyer- mekvárosi kommunista 3 alapszerveeetben tevékenyked­jék és munkájukat csúcsveze­tőség irányítsa. Elérték, hogy ma már mindenkinek van pártmegbizatása, s a fel­adatok végrehajtását rend­szeresen értékelhetik. Mindez jó változásokkal járt az intézet oktató-neve lő mun­kájában is. A hozzászólások között el­hangzott, súlyos gondot je­lent a gyermekek nevelésében és az intézmény fenntartásá­ban, hogy nem tudnak szocialista szerződést kötni a karban­tartásokat és az új létesít­ményeket kivitelező építő­ipari vállalatokkal, pedig már két éve, hogy ép­pen a gyermekváros indított erre mozgalmat, s ez a forma más intézmények esetében na­gyon sikeres. A vitákon szó esett arról is, hogy a statisztikák szerint a pedagógusok többsége nem rendelkezik pártiskolai vég­zettséggel. Kiderült azonban, hogy ebben az esetben a sta­tisztikák hiányosak, hiszen a fóti pedagógusok többsége az egyetemeken, főiskolákon ma­gas színvonalú marxista—le­ninista képzést kapott, vagy éppen most sajátítja el ezeket a tárgyakat. A nagyközségi pártbizottság nevében Kovács Árpád ered­ményesnek ítélte a gyermek­városi kommunisták négy évi munkáját. Emlékeztetett arra, hogy társadalmi összefogással ifjúmunkás-otthont építe­nek a gyermekvárosban a járás és a nagyközség szövetkezetei, s dicsérőleg szólt a Pest me­gyei 6-os számú építőipari kö­zös vállalkozás dolgozóiról, akik elsőként tettek ilyen fel­ajánlást. Ezután a gyermekvárosi kommunisták új csúcsvezető­séget és küldötteket választot­tak a járási küldöttértekezlet­re. VAC I NAPLÓ A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A VÁCI JÁRÁS ÉS VÁC VÁROS RÉSZÉRE XIX. ÉVFOLYAM, 22. SZÁM 1975. JANUAR 26., VASÁRNAP Műtrágyázás - korszerűen Mezőgazdasági kémiai központ Vác mellett Az utóbbi években — b vi­lágméretekben tapasztalható tendenciákhoz hasonlóan — a műtrágyák és kemikáliák felhasználása Magyarországon is rohamosan emelkedik. Az egy hektár szántó-, kert-, gyümölcsös és szőlőterületek­re juttatott műtrágya átlagos mennyisége az 1960-ias évi 29 kilogrammos viagy az 1965-ös évi 63 kilogrammos felhasz­nálásával szemben 1970-ben 150-re, 1973-ban pedig 216 ki­logrammra emelkedett. A fel- használás a múlít évben is to­vább fokozódott és elérte az 1 milliói 316 ezer tonnár. Ke­reskedelmi súlyra számítva, ez kereken 4 millió tonnára tehető. A felmérések szerint 1975-ben 1,5 millió tonna, 1980-ban csaknem 2 millió Naponta 14 ezer utas — Hetven új kocsi Buszok percenként A menetrend nem változik lényegesen Javult Vác és környéke autóbusz-közlekedése. Tisz­tábbak, megbízhatóbbak a kocsik, betartják a menet­rendet. Mintha a gépkocsi- vezetők, kalauzok is szívé­lyesebbek lennének. De a kocsik továbbra is zsúfoltak, néhány járat pedig kifeje­zetten lassan közlekedik. Dr. Méry Lászlótól, a 20-as Volán váci üzemegységének igazgatójától a javuló autó­busz-közlekedésről és az 1975-ös közelekdési tervek­ről érdeklődtünk. — Üzemünk évek óta nagy forgalmat bonyolít le. Elég talán annyit említenem, hogy naponta 14 ezer utast szál­lítunk. A váci autóbusz­pályaudvar percenként in­dít és fogad autóbuszt, pe­dig jó néhány járatunk nem is érinti ezt az állomást. Ezt a vidéki közlekedésben szo­katlanul nagy forgalmat ko­rábban mostoha körülmények között álltuk. Az autóbuszo­kat télen is szabad ég alatt javítottuk, nem volt egy tisz­tességes öltözőnk, s nem volt lehetőség az autóbuszok tisz­tán tartására sem. Megoldást, a többszöri határidő-módosí­tás után átadott új forgalmi telep hozott. Ez a telep szinte páratlan a megyé­ben. Nemcsak az autóbuszok javítását, karbantartását ol­dotta meg, a munkáshiányt is megszüntette. A kulturált munkalehetőség, a jól felsze­relt öltözők, fürdők, pihenő­szobák vonzzák a gépkocsive­zetőket, szerelőket. — A budapesti és a váci járatok mégis túlzsúfoltak. — Sajnos, nemcsak azok. Munkaszünet előtti napokon ugyanilyen zsúfoltság van minden vonalunkon. A Bu­dapest—Vác-vonalon közle­kedő autóbuszok a lényege­sen gyorsabb vonatközlekedés ellenére is nagyon népsze­rűek, egyszerűen azért, mert sok helyen megállnak. Már hétköznap is nagyon sok a hétvégi házakba tartó utas. Az elavult csuklós autóbu­szok a rendszeres karbantar­tás, javítás ellenére sem ké­pesek az utasokat kényel­mesen és gyorsan szállítani. Vácott valamivel jobb a TENYÉSZTŐK ES SPORTOLOK Jubileumi galambkiállítás helyzet. Az elavult autóbu­szokat kicseréltük, a járatok pontosan indulnak és érkez­nek. De műszakváltáskor, a kórházi vonalon látogatási napokon ezeken is csak szo­rongva lehet utazni. — Várható-e javulás az elkövetkező hónapokban? — Az idei menetrendben lényeges változás nem lesz. Ez azt is jelenti, hogy nem indítunk több járatot. A Vo­lán 20-as Vállalat, amelynek a váci egy üzemegysége, csak 70 új autóbuszt kap, pedig 130-ra lenne szüksége. Ez csak a selejtezett buszok pót­lására elegendő. Ahhoz, hogy sűrítsük a járatokat — el­sősorban a Budapest—Vác kö­zötti vonalon —, új, nagy teljesítményű járművekre lenne szükség. A dunakanyari autóbusz-közlekedésit valószí­nűleg csak a következő öt­éves tervben sikerül vállala­tunknak megoldani. A váci autóbusz-közlekedést két új járattal javítjuk. Rendszeres járatokat indítunk a Földvá­ri tér és a DCM között, és kisgyermekes anyák kérésé­re a 2-es vonalon pedig ne­gyed 6-kor is indítunk kocsit, hogy a gyári műszakkezdések előtt óvodába tudják vinni a kicsinyeket. CS. A. tonna műtrágya felhasználá­sa várható. Az országos növekedési ütemhez hasonlóan ala­kult a Pest megyei fel- használás is: az 1970. évi hektáronkénti ki­logramm 1973-ban 201-re emelkedett E gyors fejlődés miatt egyre töfbb mezőgazda- sági üzemben gond a műtrá­gya szakszerű tárolása, keze­lése és kiszórása — figyelembe véve a kézi munkaerő foko­zatos csökkenését. A műtrágyák és növényvé­dő szerek korszerű tárolása, kezelése, gépesített anyagmoz­gatása és felhasználása a jö­vőben — az eddigi tapasztala­tok és a külföldi ismeretek alapján — úgynevezett mező- gazdasági kemizálási közpon­tokban — MKK — valósítha­tó míeg. Az MKK olyan — a korszerű növénytermesztés céljait szolgáló — megfele­lően gépesített nagyüzemi te­lep, amely laboratóriumi irá­nyítással, megfelelően képzett szakemberekkel biztosítja a körzetébe tartozó mezőgazda- sági területeken a műtrágyák és a növényvédő szerek szak­szerű — megfelelő időben, mennyiségben és arányban történő — felhasználását. Az alagi állami tangazdaság, valamint a területével hatá­ros 8 Vác környéki termelő- szövetkezet vezetői, szakem­berei a megoldás útját keres­ve — a területi szövetség közreműködésével — foglalkoztak már az MKK létrehozásával. Közös megbeszélésen még 1973 nyarán elhatározták, hogy erre vonatkozóan külön­böző felméréseket végeznek a térségben. Az ismeretek bőví­tése érdekében közösen meg­tekintették a hőgyészi és a komáromi mútrágyatárházat, majd egy tanulmányút során két NDK agrokémiai centru­mot is megtekintettek. A megszerzett információk alap­ján úgy határoztak, hogy közösen, egyszerű gazda­sági együttműködés kere­tében, anyagi helyzetük­től függően, szakaszosan létrehoznak egy MKK-t. A beruházást megelőző alap­okmány elkészítését meg is rendelték az AGROKER vál­lalattól. A társulás megalaku­lásáig a Göd—Dunakeszi Egyesült Duna menti Tsz-t bízták meg a lebonyolítással, s egyidejűleg, iaiz előmunkála­tok költségeire szántó egységenként 3 fo­rintot át is utaltak a kép­viseleteit ellátó termelő- , szövetkezetnek. Az elképzelések szerint a társulás a következő feladato­kat látná el: műtrágyák be­szerzése, tárolása, felhaszná­lásának előkészítése (törés, keverés, kocsirakás), majd ké­sőbb a kiszállítása, talajba juttatása, szolgáltatási jelleg­gel; növényvédő szerek be­szerzése, raktározása, esetleg a növényvédelmi munkák szervezése, szakmai irányítá­sa, később a növényvédelmi munkák végzése szolgáltatás útján; légiképes növényvédel­mi munkák koordinálása a jobb gépkihasználás érdeké­ben gazdaságosság esetén ag­rokémiai laboratórium fenn­tartása; a műtrágyázási kísér­letek és ezek értékelése, be­mutatók szervezése. P. P. Selejtcsökkenfés a Taurusban A Taurus Váci Gumigyárá­ban a kongresszusi verseny so­rán több terméknél sikerült elérni, hogy csökkenjen a se­lejteződ ési százalék. Így külö­nösen a préstermékek készül­nek jobb minőségben. A Da­imler-Benz cég által rendelt csomagtartó szőnyegek selejt­aránya 15 százalékról öt szá­zalékra csökkent. Nemzetközi kapcsolatok A váci Damjanich János úttörőcsapat tagjai sok ország fiataljaival leveleznek. Da- róczy Karcsinak a Szovjet­unióban és Jugoszláviában vannak partnerei. Tallinnból meghívást kapott a legköze­lebbi dalostalálkozóra. Bózsa Éva járt Lengyelországban és személyesen is megismerte le­velezőtársát és barátját: Alexet. Az úttörőcsapat Gaga­rin rajának sok munkája akad ezekben a hetekben. Részlete­sen tájékoztatják határon túli barátaikat arról, hogyan ké­szül Vác felszabadulásának 30. és alapításának 900. évfordu­lójára. Még az idén Járási kulturális napok Vácott A Magyar Galambtenyész­tők Szövetsége Vác 31. és a Magyar Postagalmb Sport­egyesület A/8. Vác nevű cso­portja tenyésztői február 8-án és 9-én díjazással egy­bekötött nagyszabású jubi­leumi galambkiállítást ren­deznek Vácott, a Pannónia épületében. A kiállítás védnökei: Tari Kálmán, a városi tanács el­nökhelyettese, dr. Szamosvöl- gyi Alfréd és Venesz Ernő, a tanács osztályvezetői, va­lamint Várnagy Béla, az OTP váci járási fiókjának igaz­gatója. Nyolctagú a rende­zőbizottság. Jakab Ferenc, a kiállítás szervezője tájékoztat a külö­nös kedvtelésről. — Kevesen tudják, hogy a galambtenyésztés is egyfajta alkotótevékenység, ahol a te­nyésztők közvetett úton, bio­lógiai alapokra támaszkodva kiszélesítik a fajállattenyész­tés kultúráját és az állatte­nyésztés iránti szeretetet. Sporttá a tenyésztés akkor válik, amikor a tenyésztők röpversenyeken, vagy mint ez alkalommal Vácott, kiállítási ketrecekben bizonyíthatják rangsorukat. — Városunkban 1932 óta működnek szervezett formá­ban a galambtenyésztők. To- l mecskó Mihály volt annak idején ennek lelkes kezde­ményezője. 1937-ben volt az első váci kiállítás a Kúria épületében. 1941-ben az egye­sület össz-taglétszáma már el­érte a félezret. A második világháború alatt a tenyé­szetek legnagyobb része megsemmisült. A 'galambte­nyésztők egy összevont or­szágos szervbe tömörültek, a Magyar Galambtenyésztők Országos Egyesületébe. — A váci csoport tenyész­tőinek erejére vallott, hogy már 1947 decemberében ké­pesek voltak egy bemutató­ra. Ezen 23 kiállító 165 kis­állatot mutatott be. Azóta minden évben hallatnak ma­gukról. Az idei, jubileumi kiállítást is abban a remény­ben szervezik, hogy sok új barátot és érdeklődőt szerez­nek majd a galambtenyésztés ügyének. P. R. Kortárs-est Hétfőn este 6 órakor a vá­rosi-járási könyvtár szervezé­sében a Könyvtári beszélge­tések keretében a Kortárs című irodalmi és kritikai fo­lyóirat szerkesztősége talál- 1 kozik a váci olvasókkal. A szocialista kultúra fejlesz­tése a hagyományok ápolása, megőrzése és felelevenítése nélkül elképzelhetetlen. A vá­ci járásban ez az elv már évekkel ezelőtt gyakorlattá vált, azzal, hogy a községek vezetői, pedagógusok, társa­dalmi aktivisták mozgalmat indítottak a hagyományok fel­kutatására. Ebből nőttek ki azok a rendezvények, ame­lyek lehetőséget adtak arra, hogy az akcióban részit vevő községek évente egyszer köz­pontjaivá váljanak a váci já­rás munkásmozgalmi, kultu­rális és sportéletének. A váci járási pártbizottság kezdettől fogva segítette a községeket. Mint ahogy ma­guk a rendezvények, ma már az is hagyomány, hogy min­den év elején a községek ve­zetőivel közösen dolgozta ki a pártbizottság a rendezvény- naptárt, s értékeli az elmúlt esztendő kiemelkedő kulturá­lis eseményeit. Így történt ez a napokban is, amikor köz­ségi tanácselnökök, párttitká- rok, művelődési szakemberek, a járási tömegszervezetek képviselői közösen vitatták meg a kiemelkedő rendezvé­nyeket. Bánfalvi Jenőmé, a pártbi­zottság titkára előadásában el­mondta, hogy az említett ese- mények-rend’ezvények nagyon jól segítik az egész évi kultu­rális munkát, mert a járás többi községében is készülnek rájuk, a helyi lakosság pedig szívügyének tekinti a jó sze­replést. Ma már országos híre van a zebegényi zenei és képzőmű­vészeti eseményeknek, a gödi Fészek munkásmozgalmi talál­kozóinak. Megyeszerte ismer­tek a Fóti Ősz irodalmi és ha­zafias nevelést szolgáló ren­dezvényei, a nagymarosi szö­vetkezeti férfikórus tevékeny­sége és az alkotóház kiállítá­sai Budapestről Is vonzzák az érdeklődőket. A szobi napok a nemzetiségi kultúra és a ma­gyar—csehszlovák barátság ápolásában ért el figyelemre méltó sikert. A dunakeszi művészeti napok rendezői új utakat kerestek, amikor az irodalmi és zenei programokat a gyárakban rendezték meg — nagy sikerrel. Nagybörzsöny gyönyörű természeti adottsá­gai, műemlékei egész évben vonzzák a látogatókat, de a le­hetőségeket a jövőben még jobban ki lehet használni. A megbeszélés résztvevői szerint fokozni lehet a váci já­rás és Vác város kulturális kapcsolatait, ezért a tervek szerint az idén járási kultu­rális napokat tartanak a vá­ró.ban. Az elképzelések szerint a hagyományos rendezvények mellett felelevenítik Vámos- trikolán a Görgey partizán zászlóalj emlékeit, Szokolyán, Mányoki Ádám szülőfalujában pedig képzőművészeti és hely- történeti rendezvényeket tar­tanak. Ki kér szót? Az egywc munkás ezt mondja; — un naponta negyven darab alkatreszt eszterga- lok. A műveletet úgy hív­jak: nagyolas. Plena sike­rül negyvenötöt megcsi­nálnom, ue van úgy, nogy csak harmincnyotcat. Oly­kor azt mondják, állás­időt adnak, mert nincs anyag. Ilyenkor mérgelő­döm, inert kevesebo a pénzem. Hogy megkérdez­tem-e mar brigadgyűlé- sen, termelési tanácskozá­son, mitől van az akado­zás! Kérem, én nem va­gyok beszédes ember. Meg aztán úgy is tudom a vá­laszt, mindig azt mondják: szűk a kapacitás. Megbeszelesek, tanácsko­zások, összejövetelek. Unalmas beszámolók, ér­dektelen hozzászólások?! Az értekezlet után viszont heves vita zajlik az öltö­zőben, az utcán, a kisven­déglőben. Mindenkinek van valami ötlete, elképze­lése, hogyan kellene job­ban, okosabban csinálni a dolgokat. — Miért nem mondtad el a górénak? — kérdezi valaki — valakitől. Az illető legyint. Minek? Az okosok az igazgatósági épületben eldöntik, ho­gyan legyen, mint legyen. Jogos-e az ilyen véle­mény? Oka van-e gyári munkás ismerősömnek, hogy azt higgye, rá csak a napi negyven darab alkat­rész tartozik? Próbálkozunk ezzel-az- zal, de semmi eredmény — panaszkodott egy gyárve­zető. — Embereimet sem­mi más nem érdekli, csak az a kis kör, ahova tartoz­nak. Hogy lesz-e prémium, osztanak-e nyereséget. Valóban ennyi lenne az egész? S ha így van, miért van így? Vajon mitől élén­kül fel az esztergályos, a lakatos az öltözőben, s miért hallgat a termelési tanácskozáson? Napjaink sokat vitatott témája az üzemi demok­rácia, annak szélesítése, térhódítása. Gyárigazgatók, főmérnökök, üzemvezetők, százai, ezrei jönnek rá," hogy tervet készíteni, vég- retiajtani, nyereséget elér­ni, korszerű módon termel­ni nem lehet máslcént, mint azoknak tevékeny részvételével, közreműkö­désével, bevonásával, akik — közgazdasági nyelven szólva — a termelési java­kat létrehozzák. De vajon érzi-e a napi negyven alkatrészt eszter- gályozó munkás, hogy részvétele, szava, gondol­kodása hogyan olvad össze értékes, közös, hasznos ja­vaslatokká. A munkásosztály fel­nőtt. Érzi a problémákat, érzi a felelősséget, soha nem látott okosabban, tisz­tábban, mint manapság. Azok az üzemi vezetők, akik ezt nem érzik, akik erre nem támaszkodnak, akik őszinte szó helyett a problémák bagatellizálásá- val, az eredmények titkol- gatásával „operálnak”, előbb-utóbb magukra ma­radnak, kudarcot valla­nak. A népgazdasági problé­mák megoldásának másik kulcsa a meglevő tartalék — belső tartalékok — fel­tárása. Amikor munkás is hozzá tud tenni a maga erejéből, elképzeléséből, fantáziájából. Nagy szük­ség van erre minden üzemben, vállalatnál. A vezetőnek viszont tudomá­sul kell vennie, hogy nem­csak kérnie kell, hanem adni is. És nemcsak jutal­mat adni, hanem őszinte szót, a valóság hű ismerte­tését. Bizalomért — biza­lom. Enélkül minden for­málissá válik, amit az üze­mi demokráciáról hangoz­tatunk. — Ki kér szót? — ha ez a kérdés brigádgyűlésen, termelési tanácskozáson, s bárhol másutt a gyárban elhangzik, ez annyit kell hogy jelentsen: ki akar te­vékenyen részt venni nap­jaink hétköznapi küzdel­meiben. De nemcsak beszélni kell róla, hanem tenni is azért, hogy a szót kérők száma egyre több legyen. Bende Ibolya

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents