Pest Megyi Hírlap, 1975. január (19. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-01 / 1. szám
'xMgitW 1975. JANUÁR 1., SZERDA .Szakmunkás szeretnék lenni” Hetedikesek válaszúton PáivaváFasztási kérdőívek az iskolában Először tudakolták meg a hetedikeseket, mik akarnak lenni, hol akarnak továbbtanulni, ha majd elvégzik az általánost. A Pest megyei Pályaválasztási Tanácsadó In- tézet elküldött több mint tízezer „pályaválasztási kérdőívet a megye valamennyi általános iskolájába és majd mindet, pontosan 9 ezer 621 darabot kitöltve kapott vissza. A kérdőivek hosszas feldolgozása miatt a válaszoló hetedikesek közben javában nyolcadikosok lettek és márciusban az is kiderül, közülük hányán „változtatnak” pályát. •másnak készülnek, mint a múlt tanévben. Hetvenkét tétovázó A kérdőív körözésének tulajdonképpen az, volt a célja, hogy a tanácsadó intézet megtudja, jövőjüket illetően mik az elképzelései azoknak, akiknek egy éven belül, vagyis idén pályát kell választani. De egyúttal a választás oka .is érdekelte, az, hogy mik,. vagy kik befolyására született meg a kisdiák elhatározása. Vizsgálta az ív továbbá azt is, van-e valami akadálya annak, hogy ki-ki a vágya szerinti foglalkozást tanulhassa. Arra, hogy tudja-e már, mi szeretne lenni, meglepően kevesen mindössze 72-en válaszoltak nemmel. Tehát úgyszólván valamennyi hetedikesnek volt már határozott elképzelése jövőjéről. Kiderült még, hogy 8624 a továbbtanulás mellett döntött, mindössze 441 akar a nyolcadik után nyomban munkát vállalni és 128 egyéb terveket táplál, otthon marad a szülői házban, az édesapa földjén, vagy műhelyében segít a munkában. Némelyik közülük egyelőre egyáltalán nem akar dolgozni, egy-két leánynak pedig úgy látszik máris van választottja, közli, férjhez megy iskola után. Persze ezek a lányok túlkorosait. Akik mar választottak Megvizsgálva, hogy hányán milyen középiskolában óhajtják folytatni tanulmányaikat, kiderül, a gimnázium általános tagozatára 514 lány meg fiú készül. A nyelvi tagozatra pedig 395, csakhogy mindössze 182 nyerhet felvételt. Matematika, vagy fizika, illetve kémia és biológia tagozaton szeretne továbbtanulni 432, jóval több tehát a megyei gimnáziumokban levő ilyen tagozatok felvevőképességénél. A testnevelést 83. a rajzot 44, az ének-zenét 4Í2 hetedikes kívánta a megfelelő tagozaton tanulni. Ilyen azonban a megyei gimnáziumokban nincsen és kérdés, hogy a fővárosiakba, ahol van, bejuthatnak-e ennyien, összesen 1576, 582 fiú és 994 leány igyekszik gimnáziumba. Közülük 558 szülei szellemi, 999 pedig fizikai dolgozók és 19 családja esik egyéb kategóriába. A szakközépiskolákba törekvők száma 2986. Szellemi foglalkozást űz 338, fizikai dolgozó 2764, egyéb foglalkozású 84 családja. Legtöbben, szám. szerint 623, valamilyen ipari szakközépiskolában szeretnének továbbtanulni. Mezőgazdaságit viszont csupán 269, míg kereskedelmit 412 és vendéglátóiparit 179 óhajt látogatni. Ez utóbbi két iskolatípus azonban nincs a megyében és másutt is annyira népszerű, hogy a vágyakozók túlnyomó többsége aligha juthat effajta szakközépiskolába. Hasonlóképpen újabb válaszút elé kerül 456 egészégügyi és 429 óvónői szakközépiskolába igyekvő leány többsége is. Sokuknak kell. vagy már a márciusi jelentkezéskor, vagy az elutasítás után nyáron, más pályát választani. A tavalyi hetedikesek túlnyomó többsége mindenesetre szakmunkás akar lenni, mégpedig összesen 3996, akik közül 1995 a leány. Textilipari pályára nagyon kevesen, mindössze 25-en gondolnak. Növénytermesztő és állattenyésztő csak 56—53 akar lenni A gépgyártó karbantartó és szerelőiparra jelentkeztek a legtöbben, 1051 a számuk. Ami azonban csak látszatra jó arány, mert a zöme autószerelőnek tanulna, gépi forgácsolást, vagy géplakatosságot viszont alig néhány. Építőipari szakmát 681 hetedikes választott, de a legtöbb szobafestő és mázoló, viszont nagyon kevés, aki ács, állványozó akar lenni. Mindenesetre a legkevesebben, összesen ketten óhajtanak papíripari szakmunkássá válni és nyomdában sem kíván csak 18 dolgozni. Vágyak és akadályok Ki, miért akar az lenni, amit felírt a kérdőívre? Tíz különböző felsorolt okból mindegyik tetszése szerint hármat húzhatott alá. összesen 7598 vonal tanúskodik arról, hogy „Érdekel ez a munka”. „Megbecsült, tekintélyes pálya” — ezt 2141 aláhúzás vallja. „Jól keresek majd ezen a pályán” — ez viszont 2922 gyerekre gyakorolt vonzerőt. Nyolc tételre igennel •vagy nemmel válaszolva azt kellett mégmondani, kit, mi akadályoz abban, hogy vágyai szerint válasszon pályát. Legtöbbjük, mégpedig 3102 gyenge tanulmányi eredményét jelölte meg gátnak, 1827 a távolságot, ami lakhelyétől' a kívánó iskolát elválasztja. Gyenge egészségi állapota 228 gyereket tart vissza a kedve szerinti választástól és végül: 542-őt családja kedvezőtlen ' anyagi helyzete. Nagy szám ez, különösen arra gondolva, miképpen lehetséges, hogy ennyi hetedikes nem tudja, milyen komoly támogatásban részesíti államunk a továbbtanulásban a segítségre szorulókat. Tehát a kívánt pálya elérése egyikük számára sem reménytelen. Az utolsó, a tizenötödik kérdés 90 foglalkozást sorol fel azzal a felszólítással, ősz- ' tályozza az ív kitöltője ezekből egyessel azokat, amelyek véleménye szerint egyáItalában nem. részesülnek becsülésben. Adjon kettest a kissé, hármast a közepesen, négyest a jól, és ötöst a nagyon meg- becsülteknek. Természetesen saját pályaválasztásától függetlenül. Foglalkozások vizsgája A foglalkozásokra írt osztályzatokat azután összeadták és az osztályozok száma alapján kiszámították az átlag- eredményt. Tiszta ötöst a hetedikesek véleménye szerint egyetlen foglalkozás sem érdemel. A leginkább megbecsült pályának az orvosit tartják, amely jelest kapott 4,8-es átlaggal. A színész besorolása 4,38, a pilótáé 4,35, a gyermekápolónőé 4,23, a táncdal- énekesé 4,22, a tanáré viszont már csak 4.07. Abból, hogy az építőmunkát milyen nagyra tartják a gyerekek következtetni lehet az építészmérnök érdemjegyéből, aminek átlaga 4,47 és a kőműveséből, ami 3,72 és a legmagasabb valamennyi ipari roglalkozás közül. A többi fizikai pálya, beleszámítva a mezőgazdaságiakat is, nemhogy négyest, de hármasnál iobbát is aránylag csak kevés kapott. Nagyrész- ben kettes és hármas között értékelték, de azért a legalacsonyabb értéke, a halászé is elérte a 2,65 átlagot. Amelyik pályáról, mert nem tudták mivel foglalkozik, vagy megbecsülése mértékével nem voltak tisz'aban. az mellé mínusz jelet kellett rajzolni. Ezt tette 536 gyerek a közgazdászé mellé, vagyis aránylag sokan nem tudják annak mi a feladata. Értékelése serit több a 3,72-né!. Az adminisztrátor mesterségről 3,36-os értékelés mellett 444 gyereknek nem volt fogalma és ugyanannyi nem tudta osztályozni a borászét, noha azért megbecsülésének számjegye 2,94 lett. Legtöbben 695-en nem tudták mi a pszichológus feladata, de a többiek azért magas érdemjegyekkel jutalmazták úgy, hogy 4,08 átlaga jött ki. Mert szellemi pálya, ' llenruin a lícüjlden szemléld? A foglalkozások osztályozásánál mindenesetre kiderült, hogy a kérdőív kitöltőd - nagyon, vagy jól megbecsültöknek elsősorban a szellemi pályákat tartják, ami — nézzünk csak szembe ezzel a ténnyel — bizony még mindig a helytelen szemléletre vall. Kétségtelen, hogy 13 és 14 éves gyerekek közül csak nagyon kevesen alakítják ki önmaguk- és a világ dolgairól szemléletüket. Az iskolában tanáraiktól minden bizonnyal az erőfeszítést és ügyességet igénylő mesterségeik megbecsülését tanulják. Mégis, a most ismertetett vizsgálati eredményből akaratlanul arra kell következtetni, hogy nem mindegyik pedagógus képes eléggé meggyőző erővel a munka és a munkás megbecsülésére oktatni tanítványait. A gyermek szemléletének kialakulását természetesen a családi környezete is befolyásolja. Az iskolások többségének ma már megyénkben is ipari dolgozó, mégpedig fizikai munkás az apja-anyja. Lehetséges lenne, hogy a szülők nem tartják elég megbecsültnek saját mesterségüket? Erre a kérdésre csak akkor lehetne Választ kapni, ha egyszer a pályaválasztás előtt állók szüleit hívnák fel, osztályozzák érdemjegyekkel a foglalkozásokat. Sz. E. Gondolatok a humoros rajzról Tallózás a Ludas Matyi évkönyvében Nyugatotok A l|| ]•£; [| •* |<k i*. „Itt valahol, ott valahol négy-öt magyar összehajol”. Victor Hugo is hiába kereste „A nevető ember"-t — századok sem találták meg. Az osztálytársadalmak története gyászból és szomorúságból épülit, ezért jutott száz tragédiára egy vígjáték, s az arány- eltolódás mellett a minőség is eleve megcsappant: Shakespeare ellenpontja Moliere jóval kisebb értékrenddel. Ez a hiány nem személyes jellegű, a nem egyező minőség háttere társadalmi. A képzőművészetben a humor még ritkább, szinte teljesen hiányzik, s csak idődként közelíti meg a remekmű magaslatát Leonardo da Vinci és Honoré Daumier közreműködéséveL Ügy igaz, hogy a humor a vizuális művészeitekben eddig csak a képi újságírás rangjáig jutott el, ami megvalósult, az az illusztráció. Minden kornak ftiegvan a jellegzetes humora, vicckömyezete, s mi magyarok ebben külön jeleskedünk. Innen, hogy a Borsszem Jankó képes füzeteinek nagy sikere volt a századfordulón, s a Ludas Matyi tudatformáló szerepe még elvitathatatlanabb. A felszabadulással együtt született szatirikus hetilap, mely most ünnepli fennállásának 30 éves jubileumát, komoly részt vállalt a politikai harcokban, s egyértelműen a haladást szolgálta ugyanúgy, ráir^j annak ■- idején Fazekas Mihály műve, mely a mai Ludas Matyi ősforrása. Nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy a mii Ludas Matyinkait megelőzte az 1867-től Mészáros Károly által szerkesztett élclap, mely a képi szatíra fegyverét a Habsburgok ellen fordította. Visszatérve: az 1945-ben alapított, s mindmáig nagy közönségsikerrel működő, a tudatformálást a nevetés eszközeivel vállaló lap, százezrek „Ludas Matyi”-ja mindig úgy akart korszerű lenni, hogy időszerű maradt. Mindez kiderül a „Ludas Matyi” 1975-ös évkönyvéből, mely képi antológiájában nyomonköveti az elmúlt harminc esztendő jellemző rajzait, s ebből felismerhetjük nemcsak a társadalmi megújuláshoz vezető politikai küzdelmeket és a fejlődés buktatóit, problémáit, hanem a rajzi előrehaladás állomásait is. A képi összeállítás sorra . veszi azokat a nehézségeket, melyeken közös társadalmi erőfeszítéssel úrrá lettünk — a rajzok jelenítik e felívelő harmincéves történelmi korszakot a feketepiac, romeltakarítás, államosítás, „földet vissza nem adunk” időszakától napjaink általános fel- emelkedéséig. E rajzok ereje abban rejlik, hogy minden lényeges közügyet érintenek, e képi humoralbum tartalmazza a politikai küzdelmeket, a haladás harcokkal kivívott irányvonalát úgy, hogy mosolyt, nevetésit varázsai az arcokra, miközben tudatformáló erávah hat. .— — Tréfás fordulatokkal idézik é karikatúrák a helsinki olimpiát és a munkaversenyt, szatirikus éllel támadják az itthoni reakciót s a Nyugatról szerveződő hidegháború azóta letűnt bajnokait. A „Ludas Matyi” a mi eszméinkkel felvértezett képi világhíradóvá vált, mégis hazai közlései a legfontosabbak, ahogy felvette a harcot a borravalók, az árdrágítás, a nagyképűség és önzés megannyi ártalma ellen, s közben lelkesen adott hírt a Népstadion felavatásáról, a tsz-ek megerősödéséről. Képekkel politizált jól —■ százezrek ves2nek részt hetente azóta is e rajzokkal bővített, derűt keltő és felismerésekhez vezető csöndes iróniától , erős szatíráig terjedő szemináriumokon, mélyet önként vállalunk napi munkánk után. A „Ludas Matyi” másik fő érdeme, hogy teret adott karikaturistáinknak. Már a kezdeti időben sok rajzot publikált Toncz Tibor, Kassovitz Félix, Szűr Szabó József, Vasvári Anna — sikeres képi megoldások egész sora fűződik Kaján Tibor, Mészáros András, Erdei Sándor, Hegedűs István nevéhez. Igen lendületesen fejlődik, s a lap mostani fő erőssége Balázs-Piri Balázs, Sajdik Ferenc és Dallos Jenő, Különösen Sajdik Ferenc ragad meg egyéni hangvételének Nemzetiségi óvodáki Alapjai az értékek, a hagyományok megőrzésének, ápolásának Pest megyében 1968-ban hat nemzetiségi óvoda működött, 182 gyermekkel, jelenleg huszonkilenc óvodában, mintegy 1200 gyermek tanul. Az ugrásszerű fejlődést lassabban' követi az óvodák ellátása a nemzetiségi nyelvek oktatásához szükséges speciális szemléltető eszközökkel. Viszonylag kevés például a nemzetiségű nyelvű hangszalag, a hanglemez, az 1973-ban kiadott magyar nyelvű kézikönyv sem található meg mindenütt. E könyvnek a nemzetiségi nyelvűkre lefordított változatát rövidesen kiadják. Az óvónők addig is öntevékenyek. ötletesen felhasználják például a nemzetiségi nyelvek oktatásánál is az óvodák általános szemléltető anyagát, a játékokat, a bábukat, a képeket, az applikációs táblákat és egyéb eszközöket. Célszerű szervezéssel Azoknak a gyermekeknek,. akiket szüleik nemzetiségi nyelvekre kívánnak oktattatni, általában erre megvan a lehetőségük. . Néhány kivétel persze még van. Azokban a községekben például, ahová nem sikerült ez ideig megfelelő nyelvtudású óvónőt alkalmazni. ilyen Szód, Vácrá- tót, vagy Galgagyörk. És van néhány nagyközség is. például Vecsés. Dunaharaszti, vagy Budaörs, ahol nem mindegyik óvodában van nemzetiségi nyelvoktatás, ugyancsak főleg óvónőhiány miatt. Többnyire ez az oka annak is, hogy egyes községekben csak az egyik csoportban van nyelv- oktatás. Néhány gyermekintézményben ezért vegyes nyelvi csoportot hoztak létre. Pilisszentivánon és Budaörsön követendő kezdeményezés született: célszerű szervezéssel egy-egy óvónő több csoporttal foglalkozik, külön- külön. Már eddig is sok szó esett a nemzetiségi óvónőhiányról. Ez a nagyobb ütemű fejlesztésnek talán a legfőbb akadálya. A megye 16 német nemzetiségű óvodájában működő 26 nyelvoktató óvónő közül például egynek sincs nyelvi képesítése. A szerb-horvát és a szlovák nyelv tekintetében sem sokkal jobb a helyzet. Viszont ha az óvónők nyelvtudását nézzük, már sokkal jobb helyzetről beszélhetünk és az is biztató, hogy többségükben megvan a tanulási vágy. Ennek mindert feltétele biztosított is. A megyehatárokon lúl is Ismét csak a német nemzetiségi óvónők példáját említjük: a 27 közül hét belföldi, kettő pedig külföldi tanfolyamot végzett 1974-ben. A szlovák óvónők 1973-ban kéthetes hazai tanfolyamon vettek részt, 1974-ben pedig hárman Csehszlovákiában fejlesztették nyelvtudásukat. A megyében dolgozó szerb-horvát óvónők közül egy vett részt jugoszláviai tanfolyamon. Számukra hazad tánfolyam szervezése is csak két-három megyé összefogásával oldható meg. Ugyanez érvényes rendszeres továbbképzésükre is. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy a Pest megyében működő nemzetiségi óvónők munkáját az ügybuzgalom, a lelkesedés hatja át, szívesen tanulnak egymástól is és örömmel adják át tapasztalataikat, A megye határain túl is. 1974-ben például a Békés megyei szlovák óvónők Bahason és Püspökhatvanban voltak tapasztalatcserén és a Pest megyeiek ezeket a látogatásokat viszonozták. A budaörsi német nemzetiségi óvoda valóságos továbbképzési és tapasztalatcsere-központtá fejlődött, országszerte ismertek, munkájukat eddig Nóg- rád, Tolna, Bács-Kislkun, Vas, valamint Győr-Sopron megyei csoportok tanulmányozták. Elismerés „itthon” is Munkájuk elismert „itthon” is, saját községükben, óvodájukban. Az általános iskolai igazgatók, a vezető óvónők mindenben támogatják őket, tekintélyük megnőtt, megfelelő anyagi elismerésben, juttatásban részesülnek! . Összegezve az elmondottakat, megállapítható, hogy a nemzetiségi nyelvű óvodai foglalkozások a különböző — átmeneti — hiányosságok ellenére is eredményesek, jól szolgálják a többi között az általános iskolai nyelvoktatást, alapjai annak; és alapjai a nemzetiségi értékek, hagyományok megőrzésének, ápolásának. Ács Jenő Olajhiány Nyugat-Európában. szellemes ötleteivel, tisztító képzelete nagytakarítást végez rögeszméink és tévedésein!: lomtárában. Az eredmények'mellett nem hallgathatjuk el azt a problémát, hogy vezető grafikusaink évtizedek óta elkerülik a „Ludas Matyi” közegét, a karikatúra lenézett műfajnak számít, pedig nagy lehetőséget kínál remekmű szinten kialakítok mértéke, mely világhiánycikkc évezredek képzőművészetének. Miért ne lehetnénk mi magyarok e lehetőségeire nem ébredt műfaj megújítói, annál is inkább, mivel a plakát közegében éppen 1919-ben váltunk európai mértékké, 6 ugyanilyen hivatást vállalhatunk a karikatúrában, csak grafikánk kezdje meg ezzel kapcsolatos összhajráját. Sokait tehet a mérlegelő, biztató, érÍgy írnak ők..'. tékmérést végző kritika is, mely eddig módszeresen elhanyagolta a művészet előszobájában toporgó képi karikatúrát. Változtatnunk szükséges e nem kivánt állapoton — ez a fő gondolatunk, amikor fokozott figyelemmel eszmélünk a magyar humoros rajz tényleges értékeire és hiányaira. Pest megye egyik városa — Gödöllő, Vác, Cegléd jelentkezhetne, hogy évente vállalná karikatúránk seregszemléjét, kontinentális ügyet szolgálna vele, azt, hogy a harmadik évezred nyitányára megszülethet Moliere a képzőművészetben is. Ha nagyon sokan segítjük ezt az emberiség derűjére kiható kötelező folyamatot, ha kis szerencsénk is lesz, akkor nem lehetetlen, hogy ez az alkotócsoport hazánkban születik meg, nem is Moliere, hanem Shakespeare szintjén. Losonci Miklós
