Pest Megyi Hírlap, 1975. január (19. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-26 / 22. szám
■ xJÜAav 1975. JANÜÄR 26., VASÁRNAP Nem csak pénzkérdés A gyengébb adottságok ellenére Bizonyít a nagykátai járás Ma még gyakran hallani: a tárgyi feltételek biztosítása nélkül eredményes közművelődési munkát végezni nem lehet. Az biztos, hogy egy el- flvult, !korszerűtlen épületben, hiányos felszereléssel nem könnyű eredményre vinni a közművelődés ügyét, de nem is lehetetlen. A nagykátai járás példája jól bizonyítja ezt. Ebben a járásban — hasonlóan a dabasi és a ráckevei járásihoz — megjelelő művelődési épülettel csak a községek harmada rendelkezik, öt községben pedig egyáltalán nincs közművelődési intézmény. Mégis, ennek ellenére, mérhető a megtett út, jelentős a bekövetkezett változás. A szentmárfoni példa Tápiószentmárton művelődési házát tizenhét esztendőivel ezelőtt avatták. Az épület akkor mindössze egyetlen nagyteremből állt. Ma huszonhét helyisége van! Hogyan? Miből? Nem egy új helyiségnek a falát az esztendeje nyugdíjba vonult igazgató, Várallyai Béla a gondnokkal és annak feleségével maga rakta. Pedig a kőművesség nem volt szakmája. Mint ahogy a kerámiamesterséget, a filmezést és annyi sok mást is, már őszülő fejjel tanulta meg. Eredetileg jogi akadémiát végzett, adóügyi jegyző volt húsz éven át. A népművelést hobbyként szerette meg és annyira megszerette, hogy felcserélte érte tanult mesterségét. Ennek a cserének a hasznát nem maga. hanem elsősorban szülőfaluja látta: szinte a semmiből teremtett itt olyan kulturális életet, amely követendő példa lehet az egész megye előtt. Nem csupán a népművelés hagyományos formáival kedveltette meg a szentmárfoni embereket. Kerámiaműhelyt épített, ahol elsősorban gyerekek és kamaszok játszanak szép, komoly játékot a fazekaskorong és az elektromos kemence körül. Szinte alig van ház .ma már a nagyközségben, amelyben ne találkozhatnának e nagyszerű játék remek produktumaival! Vagy az öregék klubja! Reggel nyolctól délután négyig huszonöt-harminc idős asszony és férfi életének ad újra és újra megújuló tartalmat, értelmet, biztosít nyugodt öregséget ez a ház. Televízióval, magnetofonnal, lemezjátszóval, könyvekkel, újságokkal. Vagy: Tápiószent- mártonnak nem volt népművészete. Behozták hát a falak közé az ország különféle vidékeinek motívumkincseit, amelyekkel az elmúlt másfél évtized alatt nagyon sok leány és asszony ismerkedett meg; sokuknak, akik azóta háziipari szövetkezetekben dolgoznak, kenyeret is adott ez a kedvelésből kezdett szép mesterség. A szecsői páva Tápiószecsőn nem művelődési háznak tervezték valaha azt az épületet, amelyben a kultúra éppen negyedszázada otthont kapott. Igazgatója, Ofella Sándor sem a népművelést, hanem a szabómesterséget tanulta eredetileg. Aki mindezt nem tudja, s ma idelátogat, nem győzi dicsérni az itt látottakat. A korszerűen felszerelt, barátságos pinceklubot, amely nem is olyan régen még kocsma volt. Az öregek napközi otthonát, amely azt példázza, hogy tanulni nem szégyen a szomszédoktól. S ha megtekinti a népi együttes műsorát, csak ámul, hogy /az óvodáskorúnktól az öregekig együtt dalol, táncol, játszik itt mindenki, aki szereti és őrizni kívánja a tegnap szép szokásait, hagyományait. S innen indultak hódító útjukra a ma már nagy népszerűségnek örvendő Páva-körök. Hogy honnan jutott pénz minderre? Sem Tápiószentmárton, sem Tápiószecső nem kapott több pénzt a közművelődésre a többi hasonló településhez viszonyítva. Csak a kapcsolatuk volt jobb a helyi tanáccsal, a termelő üzemekkel. S a kérő szó fedezeteként ott volt a munka, a település egyre gazdagodó kulturális élete. Ez pedig olyan fedezet, amire nemcsak adni lehet, de amire adni érdemes! Táp'óbicske összefog Három esztendővel ezelőtt csákány alá került Tápióbics- kén a művelődési ház elavult, korszerűtlen épülete. Okkal: többé nem volt alkalmas már arra, hogy otthonos környezetet nyújtson a tanulni, művelődni, szórakozni vágyó tá- pióbicsikei embereknek. Fél esztendeje sincs, hogy az újat felavatták. Hatmillióba került, de ebből hárommillió forintnyi értékű a lakosság társadalmi munkája. Mert így is lehet otthont teremteni a kultúrának : helyi összefogással, nagy-nagy akarattal. Az ország pénzügyi lehetőségei is végesek, nem is beszélve egy- egy falusi tanács anyagi erejéről. S az eredmény: az új épületben nemcsak a művelődési ház kapott helyet, hanem a könyvtár és a zeneiskola is. Sorra alakulnak a szakkörök, fellendülőben a klubélet, mind szorosabbá válik a kapcsolat a helyi iskolával. Mindennek végső soron az egész falu lakossága látja hasznát. Együtf könnyebb Ezt Is sok példa igazolja a nagykátai járásban. Az országszerte ismert nagykátai Tápiómente együttes nem tartana ott, ahol ma tart, ha az eredményes működéshez szükséges anyagi fedezet csak a művelődési központra hárulna. A nagyközség termelő üzemei azonban részt vállaltak a fenntartásból, s hogy jő célra adták, s adják jelenleg is a pénzüket, a többi között az együttes ikülföldi sikerei is igazolják. Együtt könnyebb. Jó példa erre a tápiógyörgyei iskola, amelynek tornaterme — felépülése óta — rendszeresen biztosít otthont a különböző képzőművészeti kiállításoknak. S ha már a képzőművészetre került a szó: azóta lendült fel a járás képzőművészeti élete, amióta összefogtak három másik, szomszédos járással — a dabasival, a mo- noirival és a ráckeveivel. Nemcsak a kiállításokat rendezik együtt — hivatásosak és amatőrök összefogásával —, közösen hirdetnek már évek óta képzőművészeti pályázatokat is. S az együttes munkát, egymás jobb megismerését segíti elő az a kezdeményezés is, hogy ez év januárjától a járás négy művelődési háza — a nagykátai, a tápiószecsői, az újszilvása és a tápióbicskei — közös műsorfüzetben adja közre havi programját. így mód és lehetőség nyűik arra, hogy a négy község lakói nemcsak odahaza elégíthessék ki kulturális igényeiket, hanem részt vehessenek a szomszédos településiek kulturális programjain is. Mind több népművelő Ha a járás közművelődésre fordítható anyagi lehetőségei korlátozottak is, mind több népművelő munkába állításával további lépéseket tehetnek a még eredményesebb közművelődés érdekében- Ma már a járás művelődési házainak száztíz, a könyvtáraknak pedig kilencven függetlenített dolgozója van. Azaz: harminceggyel több ma a népművelő a művelődési házakban, mint volt négy esztendővel ezelőtt. (A könyvtárakban csak négy- gyei nőtt a könyvtárosok száma.) Éz kétségkívül tovább javítja majd a munkát, s teszi még eredményesebbé a köz- művelődési határozatból adódó feladatok végrehajtását. Prukner Pál A felszabadulás 30. évfordulója tiszteletére Megyénk tájul tolläk Pedagógus képzőművészek ecsettel, szobrászvésővel TV-FIGYELŐ Művek és mesterek. Kass János sokoldalú alkotóművész, a grafika számos ágát, műfaját, változatát műveli. Nevét nemcsak a tárlatlátogatók ismerik jól, munkájával a könyv barátai is lépten-nyomon találkoznak: Kass egyik legismertebb illusztrátorunk. Legújabban plasztikával foglalkozik: Fejek című sorozatá, amellyel először kiállításon lépett közönség elé, majd újabban könyvben is megjelentette, mindenfelé, a szakma és a közönség körében is nagy érdeklődést, izgalmat keltett. A művészetbarátok, érdeklődők nagyjában-egészében ennyit már a tv-műsor előtt is tudtak. Milyen újat, milyen többletet adott ehhez a B. Farkas Tamás rendezte péntek esti műsor, amely egyébként egy új képzőművészeti sorozat kezdete is volt. Elsősorban a művész új vállalkozása, a Fejek értelmezése — magyarázata szempontjából bizonyult fontosnak ez a műsor. A megszólaló — nyilatkozó két költő Somlyó György és Juhász Ferenc, de mindenekelőtt a szobrászkolléga, Vitt Tibor főképpen ehhez járult hozzá közreműködésével és maga a művész is ezekről az alkotásokról beszélt a legtöbbet. Aki látta — végignézte a műsort, már tudja, hogy műanyagból öntött arcok-ko- ponyák nem valami extrém ötlet szülöttei, hanem mondanivalót hordozó valódi műalkotások. Tartalmas adással nyitott tehát péntek este az új képzőművészeti sorozat. Ilyen hangsúlyos kezdet után érdeklődéssel várjuk újabb jelentkezését. De — mint a hasonló műsorok máskor — ez is felidézte egyik régi, e hasábokon már többször leírt-elmondott gondunkat. írók és irodalom. Természetesen most is a mai magyar irodalomról van szó. Ahhoz képest ugyanis — mint itt már egy néhányszor megállapítottuk — ahogyan a tv, a többi művészeti ággal, elsősorban mindenekelőtt a képzőművészettel foglalkozik, mennyiségben és minőségben is mesz- sze elmarad a mai magyar irodalom. Hányszor írtuk már ezt, maga az ügy azonban sajnos, egy lépéssel sem jutott előbbre; állhatatosan és konokul kell tehát továbbra is mondandónkat ismételni. Beszélnünk kell arról is, például, hogy a tv-nek a mai magyar irodalommal foglalkozó műsorai — mert azért vannak ilyenek — csekély mennyiségükön kívül azért is olyan nyugtalanítóan szegényesek, mert a művek és az alkotók bemutatásában, pontosabban összekapcsolásában a televízió képtelen megteremteni azt az egységet és harmóniát, mint amivel például a pénteki Kass János műsorban is találkoztunk. Ha mai magyar irodalmi mű kerül képernyőre, s ha utána bemutatják az írót, az adás e két része közötti színvonalban, igényességben legtöbbször óriási szakadékok tátonganak. A mű feldolgozásához képest az alkotó megismertetése felületes és kezdetleges, erőben és mélységben meg sem közelíti azokat a plasztikus portrékat, amelyeket például a képzőművészekről rajzol a televízió. Hát ezen kellene végre változtatni. Ezeket a szakadékokat kellene valahogy kitöltenimegszüntetni. ö. L. Apropo nÓIkÜl. Nyugalmunk érdekében — a meglehetősen ötlettelen, _ szürke címmel bocsátotta útjára csütörtökön a televízió új negyedévenként jelentkező ismeretterjesztő műsorát. Az adás nem is titkolt célja a legalapvetőbb polgári védelmi tudnivalók, a rendkívüli helyzetben mindenki számára lét- fontosságú magatartási szabályok megismertetése. Bár e témák napjainkban — a nemzetközi enyhülés korában — éppen nincs különös apropó ja — katasztrófahelyzet lehetőségével azonban szembe kell néznünk. Mint ahogy az első félórás adásban is utaltak rá, a korszerű fegyverek elleni védekezéssel kapcsolatban indokolatlanul sok téves nézet, hiedelem él az emberekben. Az atombombát ma is körüllengő már-már misztikus fátyol fellebbentésére, a valóság tudományos alapjainak megvilágítására vállalkozott a műsor, tegyük hozzá, sikerrel, a tv más népszerű ismeretterjesztő műsorainak nyomdokán haladva. A riporter, Vértesy Sándor közvetítésével, még a szokatlan, nem egyszer hát- borzongató tényeket is sikerült tárgyilagossá tenni: nem riasztottak, inkább elgondolkodtattak. Ez pedig az ilyen kényes témában nem is lebecsülendő eredmény. M. J. rázott rajzjtudással és színérzékkel, érlelten egyöntetű anyaggal tűnik ki az átlagból. Díjazott alkotó a mindig pontosan mérlegelő, meggondoltan haladó Kiss Emó, Fenyő Béla, a fejlődésében felgyorsult és vegre kezdeményezéseket is bátran vállaló Somodi László, a tiszta emberség egészséges világát birtokló, és az alföldi ies. szét igazságaihoz kapcsolódó Mö- zsi Szabó István, ä luvi formavezetésű szobrokat készítő Agócs Attila, az egyedi alakzatokat egyedi eszméhez igazító László Lilla. Megérdemelten kapta a ráckevei járási hivatal különdíját a népköltészet tiszta forrásaira figyelő Radóczy Mária. AHÁNY ALKOTÓ, annyi módszer. Őrei József bátor asszociációkkal közelíti a ma festészetének teendőit, — Stumpf Ferenc, Aranyos Ist- vánne, Dobos Olga hagyományos ösvényeken közlekedik. Igaz meglepetés Barnóth Zoltán sorozata, aki a tárlat szintén díjazott kiállítója, de boldogít Garay Jenő bensősé- ge, a szigetszentmiklósi illetőségű Kőmíves István színér- zéae, Prokop Gyula és a fóti Rimóczy Rudolf több munkája. Akitől nagyon sokat várunk, az a most mérsékeltebben szereplő Somogyi György. (Nagyon hiányoztak néhányan a pedagógus képzőművészek ráckevei kiállításáról: a bia- torbágyi Chemez Árpád, az albertirsai Orbán Edit, a fóti Lőrincz Vitus, a kiskunlachá- zi Énekes János, a dömsödi Laczi Pál, továbbá Iván Mária és mindazok, akik eltérő okok miatt távolmaradtak a továbbképzésükhöz szükséges tárlatról.) A közös jelenlét hozzájárulás is lehet a jövőben ahhoz, hogy a szemlélet egységesebbé váljék, a minőség emelkedjen, a középszerűség tarkasága véglegesen megszűnjön. A HALADÁS irányát is meghatározza mindez. A továbbiakban indokolt a műhelymunkát fokozni nyári művésztelepeken, megbeszéléseken a szövetséges kritika segítségét is igényelve, hogy hamarosan elérjél az önképzés határainak esztétikailag is mérhető magaslatát fő hivatásuk, a nevelés mellett. HEILING GYÖRGY: AKT Losonci Miklós KISS ERNŐ: A HOSSZÚ FAIL ELŐTT-^•-.1 ' VA', Ili f . . ' • , § j ..V'A'ir/ZZ—.-.u. MOZSI SZABÓ ISTVÁN: ESTE a rajztanár festők művei segítségével is, melyek áthidalják mű és ember között a távolságot. A RÁCKEVÉN megnyíló tárlat az eddigi eredmények összefoglalása. önismeretre sarkall/ fejlődésre buzdít. Felmérhető az is, hogy a megyei rajzoktatás sok helyen jó kezekben van, már csupán az szükséges, hogy a kiemelkedő értékrend gyakorlatát általánosítsuk. Nem lebecsülendő az a tény sem, hogy a dabasi tárlat óta a fejlődés mennyiségileg és a színvonalat illetően is egyaránt lemérhető. A kiállítás nemes vonása, hogy a nyugdíjas rajztanárok közül id. Rácz József tartalmas művekkel szerepel mintegy érzékeltetve, hogy festői tarsolyában születésre váró kincs lappang. Kár, hogy pályatársa, Nádasdy János festőművész alkotásai ezúttal hiányoznak. A MEZŐNY mértékét, irányadó és felzárkózáshoz szükséges lendületét Heiling György, Kiss Ernő, Őrei József, Mözsi Szabó István, Somodi László, Barnóth Zoltán, Radóczy Mária, László Lilla, és Fegyó Béla művészete biztosítja. A Pedagógus Szakszervezet által adományozott egyik díjat Heiling György abonyi rajztanár kapta, aki palléA Pedagógusok Szakszervezetének Pest megyei bizottsága, a Pest megyei tanács vb művelődésügyi osztálya, a megyei tanács ráckevei járási hivatala és a Csepel Autógyár művelődési központja hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére közös tárlatot rendez a Pest megyében élő pedagógus képzőművészek alkotásaiból. Huszonkilenc művész munkái tekinthetők meg a ráckevei járási hivatal dísztermében a február 6-ig nyitva tartó tárlaton. Ünnepélyen megnyitás ma, vasárnap déli 12 órakor. NAGY JELENTŐSÉGŰ kezdeményezéssel gondozza az alkotó tanárok, tanítók sokrétű tevékenységét a Pest megyei Pedagógus Szakszervezet. Mindezzel közművelődési energiává változtatja az egyéni ambíciókat, melyek e figyelem nélkül könnyen elveszhetnének. Ennek a szerkesztett folyamatnak sodrásában jelent meg Pest megye alkotó pedagógusainak cikkgyűjteménye, s nyílt meg- 1972-ben Dabason a Pest megyei képzőművészek első tárlata, melyet most követ a második bemutatkozás a ráckevei járási hivatal dísztermében. Sok szempontból örvendetes ez a seregszemle. Egyrészt arányos területi elosztásban láthatjuk megyénk tájainak olyan rajzi feldolgozását, melyet eddig nem vett észre toll, ecset és szobrászvéső. Tény, hogy ma már nemcsak a professzionista minőséget felmutató Szentendre, Vác, Nagymaros és Zebegény számít festői eredményeket gyűjtő helynek, hanem Tatár- szentgyörgy, Biatorbágy, Szi- getszentmiklós, Abony, Gyál, Tápiószecső, lsaszeg, Alsóné- medi, Újlengyel, Taksony, Pilisszántó is éppen a rajzita- lár festők rendszeres munkájával vizuális ügyelettel rendelkezik, mely kellő támogatás és összefogás esetén új képzőművészi műhely rangjára emelkedhet. '■ Színesednek e „fehér foltok”, sgyre hatékonyabban találkozik egymással a művészet és % közművelődés, s e ma még két közeg fokozatosan képzi a kultúra vegyületeit éppen
