Pest Megyi Hírlap, 1975. január (19. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-25 / 21. szám

1975. JANUÁR 25., SZOMBAT A névadó példája Ma Baktay-domborművet avatnak Dunaharasztin Szép szokás szerint évente ünnepséget szerveznek Duna harasz tin a község világ h r szülöttének, Baktay Ervinnek emlékére. Az idei ünnepsége ma, szombaton déli 12 órakor az ő nevét viselő gimnázium­ban avatják föl a róla készü domborművet. Délután 3-kor díszelőadás lesz, amelyen a Thália Színház művészei és n Liszt Ferenc Zeneművészeti Fő iskola hallgatói működnek köz­re/ Fél 5-kor a Kaláka Együt­tes ad hangversenyt. A tölgyfából faragott dom­borművet Úcsai Károly szob­rászművész alkotta. Művét hosszú elemzés előzte meg. Két dologra ügyelt. Arra, hogy az arcmás anatómiailag is hű legyen, de a dombormű kör­nyezete jelentse Baktay Ervin világát is, tágabb otthonát. Maga a portré érzékletes. A szikár tartásban akarat rejtő­zik, a fül erőteljesen belehall­gat a világba. Valóban ez volt Baktay Ervin szellemi mag ár­tartása, csupa fül, csupa szem, figyelem, gyűjtő mérlegelés, gazdagodás és gazdagítás. Tágra nyílt érzékiség találko­zik a megismerés mohó szen­vedélyével, melynek iránya India. Ez a karakter jelződik a hangsúlyozott homlok és ai-ccsont horpadásaiban, s a nagy, függőleges ránc árka megsejtet valamit Baktay Er­vin hinduizmust befogadó és Európába árasztó megszállott­ságából. Óraai Károly a testi vonásokat egy nagy gondolko­dó belső vidékével telíti. Szi­lárdság és rimgás. szelíd küz­delme hatja át a formákat; akaraterő és megenyhülés, szi­gorúság és megbocsátás, fúr- csa ellentét és paradoxon, az öregedés fiatalos frissesége, az egyéniség kialakul és nem rongálódik, a formák épsége ezt a jellemmel kivívott vonu­latirányt tartalmazza. . A félméterszer egyméteres méterarányú domborműhöz .faragott faháttér társul, mely nem dísz, hanem Baktay Er­vin szellemiségének tényleges környezete, hiszen az alkotó- művész a stilizált mintákban az indiai templomok síkhara tornyait rejti el, a gimnázium névadójának kutatási terüle­tét. A Dunaharasztin született Baktay Ervin sikerekben, küz­delmekben, megpróbáltatá­sokban kivívott, eredmények­ben dús életműve hatásosan sugallja a szobrot néző ifjú­ságnak, hogy érdemes szaba­don választott nagy célra ál­dozni az életet. Különösen ma, amikor a társadalom az ifjúi álmok akabati, értelmi úton megközelített teljesedésének erős szövetségese. Losonci Miklós A legnagyobb Madách-gyűjtemény Az ország és egyben a világ legnagyobb — hatezer darab­ból álló — Madách-gyűjtemé- nye a győri Xantus János Mú­zeum tulajdonába került. A gyűjteményt Szabó József tör­ténész adományozta a város­nak, a város pedig a múzeum­nak. A gyűjtemény rendezését az adományozó Szabó József irá­nyításával megkezdték. A legértékesebb Madách-emlé- kekből még az idén kiállítást is rendeznek. állami zeneoktatás megindu­lása. Félévkor tartottunk nö­vendékhangversenyt, elég jó eredménnyel. Ha a meglevőe- ken felül fafúvcs-tanszakot is létrehozhatnánk, akkor a ze­neiskola növendékeiből ha­marosan kamarazenekart ala­píthatunk. Mindezekhez első­sorban tanárokra lenne szük­ségünk, akik szívesen jönné­nek ide. Másrészt úgy hallot­tuk, hogy a Zeneműkiadó pat­ronálja az újonnan alakuló iskolákat; ilyen segítségre is nagy szükségünk lenne. Ügy hiszem, két év múlva elérhet­jük azt a létszámot, amellyel már önálló iskolát lehet lét­rehozni. Kihelyezett csoportot Öcsán vagy Örkényben is le­hetne alapítani, de ehhez elő­ször a dabasd iskolát kell megerősíteni. Szükségünk len­ne később az épület másik szárnyára is — az iskola mö­gött gyönyörű park van, ahol nyáron szabadtéri hangverse­nyeket rendezhetünk. Török György lelkesedéssel’ AZ ELADÓSODOTT KIS- HIVATALNOK, Kandid Kasz- torovics Tarelkin zseniális öt- leltei mászik ki adósságaiból ( s szabadul meg egy füst alatt a hivatali munka, s a zsarno­koskodó főnök okozta keser­ves gyötrelmeitől). Szomszéd­ja, a jómódú és adósságoktól nem szorongatott Szila Szilics Kopilov meghal, de ezt csak Tarelkdn tudja. Megrendezi tehát a saját — Tarelkin — temetését, s él tovább gond­talanul Kopilov papírjaival. Azaz: élne, ha Tarelkin főnö­ke, Varravin tábornok nem venné észre, hogy bizonyos fontos, őt kompromittáló ira­tok eltűntek, és hogy azokat minden bizonnyal Tiarelkin tüntette el. (Így is van.) Ku­tatni kezd Tarelkin lakásában, s ekkor a tompaagyú, gyer­mekien együgyű és ravasz körzeti rendőrbiztos, Iván An- tonovics Raszpljujev, aki je­len van az esetnél gyanút fog. A szomszéd, az ott lábatlan­beszél a jövőről, de a lehető­ségeket reálisan mérlegeli. S a fejlődés, a továbblépés alapja elsősorban az ő fáradhatatlan, kitartó munkája és optimiz­musa. A két iskolában jelen­leg heti 52 órát ad. Előzőleg a gimnáziumban 110 tagú ifjú zenebarát csoportot hozott lét­re — ez volt a legnagyobb ilyen csoport az országban. Tavaly másodszor szervezeti kórustalálkozót Dabason, to­vábbképzést tart az éneket ta­nító pedagógusoknak, és a táncosokat kíséri zongorán Esténként otthonában gyerme­keivel kisebb kamaraegyüttes­ben házimuzsikálnak, s Ágnes Erika és Tamás az úttörő kul­turális szemlékről is csaknem minden évben hoz haza kü­lönböző díiakat. Török Györ­gyöt nemrég miniszteri dicsé­retben részesítették. Amikor anról kérdezem, hogyan jut ennyi mindenre ideje, szeré­nyen, tömören válaszolt: kodó Kopilov gyanús lesz ne­ki, s percek alatt kiderül: Ko­pilov nem az, aki, Tarelkin helyett egy bábut temettek el, s Kopilov halotti értesítése is előkerül. A MÚLT SZÁZADI OROSZ ÍRÓ, A. V. Szuhovo-Kobilin ezzel a mulatságos szituációval indítja komédiáját. A Raszpl­jujev nagy napja (az elmúlt évadban a kaposvári színház mutatta be hazánkban, Tarel­kin halála címmel). De ez a cári csinovnyik-gépezetet gú­nyoló indítás még valóban csak a kezdet. “Mert ami ez­után következik, az a szati­rikus drámairodalom egyik legragyogóbb teljesítménye. A darab igazi súlypontja ugyanis a nyomozás, az az egy hihe­tetlenül zavaros, ostoba, rossz­indulatú és terrorizáló pro­cesszus, amelyben a végén már majdnem önmagát is le­tartóztatja az ügybuzgó Raszpljujev. Egy félelmete­sen buta és a szűkagyúak ra­FEBRUÁRBAN: Mezőgazdasági könyvhónap A 18. mezőgazdasági könyV- l.ónapot februárban rendezik meg, az országos megnyitó színhelye Szolnok lesz — kö­zölte sajtótájékoztatóján dr. Sárkány Pál, a Mezőgazdasági Könyvkiadó Vállalat igazga­tója. A könyvhónapra 42 mű je­lenik meg csaknem félmillió példányban a Mezőgazdasá­gi, az Akadémiai, a Műszaki, a Kossuth és a Gondolat ki­adó gondozásában. A legtöbb könyv a mezőgazdaság gé­pesítésével, az állattenyész­téssel és az állategészségügy- gyei, valamint a kertészettel foglalkozik. A kiadó gondozásában az idén négy új sorozatot ad­nak ki, például a korszerű mezőgazdasági technikáról és az élelmiszer-gazdasági kör­nyezetvédelemről — gz első kötetek hamarosan a könyv­üzletekbe kerülnek. Az idén jelenik meg a Gabonaipari kézikönyv befejező, 3. köte­te, a Szövetkezeti enciklopé­dia és sok más növényter­mesztési, környezetvédelmi tanulmány és kézikönyv. vasz kegyetlenségével a szű­kölő félelem légkörét megte­remtő hatalom aljas, értel­metlen és vérlázító, de tra­gikus voltában is ellenállha­tatlanul mulatságos padkázá­sait látjuk, melyek során már rég mellékessé válik Tarelkin és Kopilov konkrét ügye, s talán éppen ez benne a legfé­lelmetesebb. Az író, aki egy szatirikus drámatrilógiát kivéve úgyszól­ván semmit sem írt (e trilógia utolsó darabja ez a mű), ma­ga- -is-; cári-hivatalnok volt, -s maga is tapasztalhatta a. csi- novnyik-gépezet riasztó, em­bertelen intézkedéseit. Talán ezek a nyomasztó élmények késztették írásra a különben .jómódú, művelt fiatalembert. Talán így akarta leleplezni a múlt század közepének Orosz­országéban uralkodó közálla­potokat. így vagy úgy, a tény az, hogy Gogol Revizora mel­lett ez a dráma a leggyilko- sabb szatírája a cári bürokrá­ciának. — Sok minden belefér egy napba. Korda Ágnes SZÍNHÁZI estek Raszpljujev nagy napja Szuhovo-Kobilin komédiája a 25. Színházban Új politikai könyvek \i MSZMP határozatai és dokumen­tumai (1967-1970) című gyűj­teményt említjük elsőnek a Kossuth Könyvkiadó legújabban megjelent kötetei közül. Ez már harmadik olyan kiadás, amely az MSZMP ve­zető szerveinek és a Központi Bi­zottság mellett működő elméleti munkaközösségek főbb dokumentu­mait, határozatait és állásfoglalásait tartalmazza. A kötetnek időszerűsé­gét az adja, hogy a párt készül a XI. kongresszusára, és a gyűjte­ményben a IX. és a X. kongresszus közt eltelt négy esztendő — részben első ízben publikált — 83 dokumen­tumát adják közre. Mindazok számára rendkívül hasznos, és értékes, akik a párt idő­szerű kérdéseivel foglalkoznak, mert eligazítást nyernek a marxizmus— leninizmus elméletének hazai alkal­mazásában. A kötetben foglalt anya­gok tematikailag jól tükrözik a párt politikájának sokirányú tevékeny­ségét, jelentősen hozzásegíthetik a pártmunkásokat, hogy a szocializ­mus építésének 1967—1970. közötti szakaszát hiteles források birtoká­ban tanulmányozzák. A tanácsok gazdálkodása címmel Sóvári Gizella igen érdekes tanul­mányt írt. Részletes anyagot ad a ta­nácsok negyedszázados működésé­ről. Sorra veszi a törvényhatóságok­tól a tanácsokig terjedő időszakot, vizsgálja a választójog és a demok­rácia összefüggését, választ ad a ta­nácsi rendszer időszerű kérdéseire, és méltatja az 1971-es tanácstörvény jelentőségét. _ A tanácsok gazdálkodási rendsze­rével foglalkozva megvizsgálja a te­rületfejlesztés és a gazdaságpolitika összefüggését, sorra veszi a telepü­léshálózatunkat, s kimutatja, hogy a városiasodás következtében tovább nő Budapest lakosainak száma, mintegy 55 ezerrel, és 1980-ig az or­szág lakosainak száma 170 ezer fő­vel növekszik. Különösen gyorsan fejlődik Miskolc, Szeged, Debrecen, Pécs, amelyeknek lélekszáma 1980- ban meghaladja a 200 ezret, a vá­rosi népesség 300 ezer fővel növek­szik, és 1980-ban' az ország lakossá­gának 52 százaléka városokban la­kik. , Az új körülmények megkövetelik a tanácsi munka színvonalának nö­velését, a fejlettebb tanácsi gazdál­kodást. S mindezeknek az összefüg­géseivel foglalkozik tanulmánykö­tetében Sóvári Gizella. Társadalmi struktúra és szocializmus címmel Kolosi Tamás munkája a struktúrakutatás elmélettörténeté­vel foglalkozik. Bemutatja a társa­dalmi struktúra megismerésében kulcsfontosságú marxi kategóriákat, azok alakulását a szocialista társa­dalom önmegismerési folyamatában. A szerző, aki a Társadalomtudomá­nyi Intézet kutatója, könyvében egy hipotézist állít fel a magyar társa­dalom jelenlegi struktúrájának le- irásához, amelynek súlypontja: a társadalmi többlettermék termelé­se és elosztásában való részvétel, ennek segítségével válnak világossá azok a síkok, amelyeken végbemen­nek a társadalmi csoportok mozgá­sai. A szerző ebben a munkásságá­ban színvonalasan elemzi a társa­dalmi ' struktúrakutatájst, másrészt megvilágítja a társadalmi mozgások várható lehetőségeit, és az eddigi kutatásokkal szemben művében szer­ves egységet alkotnak a gazdasági és a politikai elemzések. A diplomaták hétköznapjai című kö­tetben Rubin Péter arra vállalkozik, hogy bemutassa a diplomácia terü­letén dolgozó emberek mindennapi tevékenységét. Annál inkább is ér­dekes ez az olvasó számára, mert soikan abban a tévhitben élnek, hegy a diplomata egyszerűen csak repre­zentál, vagy mások pedig ezt a pá­lyát valami bennfentességgel, a ti­tokzatosság légkörével veszik körül. A könyvnek éppen az a célja, hogy megmutassa, mivel foglalkoznak va­lóban a diplomaták, milyen felada­tokat kapnak, és hogyan hajtják Végre azokat, mi rejlik a diplomata életének látszólag fényes külsőségei mögött, és mivel telnek hétköznap­jai. A szerző mindezekről egyszerűen, de érdekes vonalvezetéssel ír, na­gyon élvezetes olvasmányt nyújt, szemléletessé teszi a témát, és úgy kalauzolja végig olvasóját a diplo­mácia világának útvesztőjében, hogy ott a legtájékozatlanabbak is egy­kettőre kiismerik magukat. Vallás és illúziók címmel a na­pokban hagyta el a nyomdát Murá­nyi Mihály könyve. Népszerű for­mában tárja fel azokat a pszicholó­giai problémákat amelyeknek marxista igényű elemzése segítséget nyújthat a világnézeti felvilágosító munka tudományos jellegének elmé­lyítéséhez. A szerző a vallásnak, mint tudatformának kialakulását, és fennmaradásának történelmi-társa­dalmi tényezőit pszichológiai szem­pontból vizsgálja, sorra elemzi az olyan témákat, mint az állati pszi­chikum és az emberi tudat viszonya, valamint a vallás létrejöttében köz­reható pszichikus jelenségek, a pri­mitív vallási kultuszok néhány sa­játosságának magyarázata. A kötet foglalkozik a bűn és a bűntudat összefüggésével, és a ha­lálfélelemnek a vallás fennmaradá­sában játszó szerepével. Végül azt tárgyalja, hogy mit várhatunk a jö­vő tudományos és társadalmi fej­lődésétől ezen a területen. Műszaki fejlesztési politikánk című munkájában Simán Miklós a műsza­ki fejlesztés időszerű kérdéseivel foglalkozik. A nemzetközi tapaszta­latok alapján vázolja fel azt a mű­szaki és társadalmi hátteret,- amely­ben a tudományos-technikai forra­dalom megvalósul. Vizsgálja hazánk műszaki fejlettségének fokát, össze­függésben a gazdasági fejlettséggel, az ország nagyságával, nemzetköri gazdasági kapcsolatainkkal és a ve­zetés színvonalával. Ismerteti a mű­szaki fejlesztés gyorsításának útjait, módszereit, különös tekintettel je­lenlegi és következő ötéves terveink ilyen irányú céljaira. A népgazdaság fejlődése 1968-T974 címmel némileg hasonló témával fog­lalkozik Nyilas András könyve. Hangsúlyozza, hogy 1968-tól jelen­tősen megváltozott Magyarországon a gazdaságirányítás mechanizmusa. Azóta hét esztendő telt el, és ez az időszak elegendő ahhoz, hogy az eredményeket és a gondokat össze­gezhessük. A gazdaságirányítás re­formja lényegében megfelelt a vele szemben támasztott alapvető köve­telményeknek, de illúziókat nem válthatott valóra. A reform teljes kibontakozását gátolta, hogy a még több évig tartó gondos előkészítő munka sem tudott minden ténye­zőt számításba venni, ezért volt szükséges menet közbeni javítások­ra, a gyengeségek lenyesegetésére. és az alapvetően bevált módszerek to­vábbfejlesztésére. A hét év gyakorlati próbája bizo­nyította — hangsúlyozza a szerző —, hogy a gazdaságirányítási rendszert állandóan és folyamatosan javítani, csiszolni, fejleszteni kell, éppen azoknak az irányelveknek alapján, amelyeket a Központi Bizottság bo­csátott ki a párt XI. kongresszusá­ra. E problémák megértéséhez nyújt rendkívül nagy segítséget Nyilas András, könyve, bár néhány meg­állapítása már korrigálásra szorul. G. S. A 25. SZÍNHÁZ ELŐADÁ­SA, nagyon helyesein, nem ar­ra törekszik, hogy a dráma több mint száz évvel ezelőtti konkrét hely- és időviszony­lataiban játsszák el a művet. Szőke István rendező (akinek ez az első munkája a színház­nál) kitűnő, érzékkel látta meg a műben a korokon túl­mutató szatíra lehetőségét, azt, hogy ez a gyilkos erejű lelep­lezés a múlt század közepé­nek adott orosz viszonyait vet­te célba, de éle akár napjaink bürokratikus elnyomó-gépeze­tei ellen is irányulhat. Kissé kortalanította a művet, s ez­zel közelebb hozta a mai né­zőkhöz. Tarelkin—Kopilov vagy Raszpljujev akár kortár- sadnk lehetnének, s pontosan ettől a közelségtől válik he­lyenként hátborzongatóvá az előadás. Ugyanakkor a mű­ben rejlő féktelen komédiá- zási lehetőségeket Is kiaknáz- i ta. A produkció a szélsőséges eszközök alkalmazásától sem visszariadóan él a humor, a harsány vásári komédia, a burleszk stiláris fegyvereivel, anélkül, hogy ez a sokféleség nagyobb bajt okozna. A fer­geteges tempójú 'előadás végül is egységes képpé áll össze, s ebben nagy szerepe van a színészi játéknak. Különösen a Tarelkin—Kopilovot alakító Iglódi István, s a Raszpljuje- vet játszó Tolnai Miklós érzi ennek a stílusnak a követel­ményeit, s ők — valamint Jordán Tamás és Kristóf Ti­bor — tudják ezt a legjobban megvalósítani. A Varravin tá­bornokot és az ál-Polutatari- nov kaoitányt megszemélye­sítő Csíkos Gábor kissé visz- szafogottabb stílusban játszik, felvillantva egy másfajta, ele­gánsabb, intellektuálisabb da­rabértelmezés és előadás le­hetőségeit. Takács István Új zeneiskola Kedvező indulás Dabason Az elmúlt tanév befejezté­vel Pest megyében csak a da~ o:ísí járásban nem volt álla­mi zeneoktatás. Am a tanév elején már örömmel adhat­ják hírt arról, hogy Dabason j elkezdődött a zenetanítás, egyelőre csak a dunakeszi . érzeti iskola kihelyezett, osz- •í'.ya működik itt, s a három 5 tanszakon zongorát, hege­dűt és rézfúvós hangszereket anítanak. A megyei és a köz­ségi tanács jelentős aóyagi se- ''.tségével teremtették meg a .anév elejére az oktatás, ked­vező feltételeit. A kihelyezett osztály igaz­gatója és az iskola zongora- és szolfézstanára, Török György az általános iskolában és a gimnáziumiban tanított előzőleg. — Hányán tanulnak az új zeneiskolában? — kérdeztük Török Györgyöt. — A három tanszakon 40 gyerek; ennek mintegy felét, a zongoristákat én tanítom. Az iskola másik két tanára nem idevalósi, a hegedűtanámő, Dömök Antalné Gyónról, a rázfiivós tanár, Dragucz Kál­mán Pestről jár le. Miután helybeli én vagyok itt egye­dül, ezért a tanításon kívül számos feladatom akad, a füg­gönyvásárlástól kezdve kü­lönböző gondnoki teendőiket is ellátok, amikbe egy most in­duló isko’ában okvetlenül szükség van. — Előzőleg a gimnázium és az általános iskola tanára volt. Új beosztásában melyik iskolát tartotta meg? — Az általános iskolában most is tanítok, de néha egy- egy alkalomra visszahívnak a gimnáziumiba is, összetoboroz­ni a kórust, feleleveníteni az énekkari munkát. Az általá­nos iskolában is vezetek ka- marakórust, s szereplésünket a községben gyakran igény­lik nemcsak társadalmi ünne­pélyeken. hanem névadóikon, KISZ-esküvökön vagy nyug­díjasok búcsúztatásakor. —■ Milyen a zeneiskola je­lenlegi helyzete, és hogyan gondolja • a továbblépést az önállósodáshoz? — A jelenlegi zeneiskola alapját is az adta, hogy a községben már előzőleg sokan tanultak hangszeren, az ő szá­mukra nagy segítség volt az

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents