Pest Megyi Hírlap, 1975. január (19. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-22 / 18. szám

1975. JANUAR 22., SZERDA Az MSZMP megyei oktatási igazgatóságaik emlékülése Felszabadult hazánk SO éve Pest megyét héttagú küldöttség képviseli Salgótarjánban, a megyei pántbizottság saékházábam teg­nap megkezdődött az MSZMP megyei oktatási igazgatóságai­nak tudományos emlékülése. Az MSZMP Központi Bizott­sága agitációs és propaganda- osztálya által Felszabadult ha­zánk 30 éve címmel rendezett tanácskozás megnyitó plenáris ' ülésén részt vett Győri Imre, a Központi Bizottság titkára. A háromnapos konferencia mintegy 300 résztvevőjét — a megyei oktatási igazgatóságok vezetőit, tanárait, az agitáció és propaganda területén tevé­kenykedő vezető pártmunká­sokat — dr. Móna Gyula, a Központi Bizottság osztályve­zető-helyettese köszöntötte. Pest megyét az emlékülésen héttagú delegáció képviseli, melynek tagjai: Balogh László, a Pest megyei pártbizottság propaganda és művelődési osz­tályának vezetője, Göndics Zoltán, a megyei pártbizottság oktatási igazgatóságának igaz­gatója, Illés Lajos, a megyei pártbizottság munkatársa,, Aczél Pálné tanszékvezető ta­nár, Csuka József és Vízi Ist­ván, az oktatási igazgatóság ta­nárai, valamint Sági Ágnes, a Pest megyei Hírlap főszer­kesztő-helyettese. Az emlékülést Géczi János­nak, a Nógrád megyei pártbi­zottság első titkárának előadá­sa nyitotta meg. A plenáris ülést szekcióülések követték. A három nap folyamán öt szekcióban húsz előadás és harmincnégy korreferátum hangzik el, a megyék politikai, társadalmi, gazdasági és kul­turális fejlődéséről. Az első napon az ötödik szekcióban, amelyben a Pest megyeiek is tanácskoznak, négy előadás hangzott él. A társadalmi-gazdasági fejlődés hatása a munkás-paraszt szö­vetség tartamának változására Pest megyében címmel Illés Lajos, a Pest megyei pártbi­zottság munkatársa tartott előadást. Holnap a karreferátumok hangzanak el.- A munkásmű­velődés néhány kérdése Pest megyében címmel, Balogh László a megyei pártbizottság propaganda és művelődési osztályának vezetője tart elő­adást. Az időközben megbete­gedett Varga Gábor tanszék- vezető tanár — A Pest megyei pártszervezetek a mezőgazda­ság szocialista átszervezésének sikeréért című előadását Vízi István, az oktatási igazgatóság tanára olvassa fél. A József Attila művelődési központban Salgótarján re­konstrukciójáról rendeznek ma filmvetítést és ankétet. Kiállí­tás nyílik a munkásmozgalom történetének oktatását Segítő helytörténeti kiadványokból is. A salgótarjáni munkásmoz­galmi múzeumban dokumen- tumikiálilításit rendeznek, amely a felszabadult Nógrád megye harmincéves fejlődését mutat­ja be. A szekcióülésék munkáját és tapasztalatait csütörtökön ple­náris ülésen értékelik. A GANZ ÁRAMMÉRŐGYÁRBÓL Műszerfal kooperációban ALKATRÉSZ PERUNAK, TÖRÖKORSZÁGNAK Dr. Hegyi József, a Ganz- Műszerművek gödöllői Áram­mérőgyárának terv- és mun­kaügyi főosztályvezetője így beszél a gyár idei termelési terveiről és munkaerőhely­zetéről: — Az előbbinek a teljesíté­se maximális erőfeszítéseket követel tőlünk, éppen azért, mert az utóbbi egyáltalán nem kielégítő. Az idén a gyár dolgozóinak 410 ezer darab egyfázisú, 138 ezer darab há­romfázisú árammérőt, és 55 ezer darab villamos kapcsoló­órát kell előállítaniuk; mind­ez együttesen a termelés volumenének 6—8 százalékos emelke­dését jelenti — a tavalyihoz képest. Ezen belül is a legjelentősebb a tőkés exportunk tervezett nö­vekedése: dollár árbevételün­ket körülbelül 40 százalékkal kívánjuk növelni. De a ru­bel elszámolású exportunk is jelentős, mintegy egymillió rubelt tesz ki. És mindehhez — jelenleg — 100—120 dolgo­zó hiányzik a termelő lét­számból! — Mielőtt a munkaerőhiány csökkentésére irányuló in­tézkedésekről kérdezném, sze­retnék hallani valamit a gyár — úgy tudom — szé­lesedő nemzetközi kapcsola­tairól. — Igen, a késztermékex­porton kívül idén másfajta kötelezettségeink is hatályba lépnek: j megkezdjük az alkatré­szek szállítását egy tö­rökországi és egy perui árammérőgyárnak. Röviden az előzményekről: mindkét országban most kez­dődik a nagyarányú villamo­sítás, s az ehhez szükséges árammérők gyártására nem­zetközi tőkével egy-egy gyár épült. Pontosabban: az áram­mérők szerelésére. Termé­keink jó hírét, nemzetközi rangját bizonyítja, hogy a török és a perui kormány a Ganz-licencet vásárolta meg, így mi látjuk el — az ál­lamközi szerződések értel­mében előreláthatóan tíz évig — alkatrészekkel a két gyárat, s azokból a helyszí­nen szerelik össze az áram­mérőket. Egyébként ha­sonló témájú tárgyalások kez­dődtek Algériával is, ahol ugyancsak összeszerelő üzem építését tervezik, amelyet — ha a mi ajánlatunkat fogad­ják el, — ugyancsak mi lát­nánk el alkatrészekkel. — Ha már a nemzetközi kapcsolatokról esett szó, fel­tétlenül említést érdemel a Polski Fiat kooperációs prog­ram. Arról van szó, hogy a Ganz Mérőműszerek angyalföldi Közlekedési Mérőműszergyára készíti a lengyel gépkocsikhoz a műszerfalakat; mi pedig az ezekhez szükséges alkatrésze­ket. Tavaly indultunk a null­szériával, idén pedig már 25 ezer műszerfalhoz szükséges alkatrészt kell gyártanunk. Végül két mondat a belső kooperációról: köztudomású, hogy a mi gyárunk látja el al­katrészekkel a testvérüzeme­ket, a vállalat többi gyárait is. Nos, az alkatrészigény az idén tíz százalékkal meghaladja a tavalyit, pedig az sem volt le­becsülendő! — Most térjünk át a mun­kaerőhelyzetre. Száz-százhúsz produktív munkás hiányát még a legátgondoltabb üzem- és munkaszervezési intézke­désekkel sem lehet ellensú­lyozni, ha azokhoz nem páro­sul számottevő műszaki fej­lesztés ... — Márpedig az utóbbira egyelőre nem gondolhatunk. Más megoldást kellett keres­nünk. Az egyik az volt, hogy január elsejétől bérautóbuszt állítottunk üzembe, az újonnan to­borzott vérségi—kartali munkások szállítására. Drága mulatság, 50 ezer fo­rintot emészt fel havonta a nyereségünkből, de kénytele­nek voltunk vállalni, máskép­pen képtelenek volnánk ele­get tenni megrendeléseink­nek. Itt jegyzem meg, hogy már 1977-re is vannak meg­rendeléseink! A másik járható út — legalábbis ezt bizonyít­ja az 1973. második félévében megnyitott erdőkertesi részle­günk jó példája — a bedol- goztatás, illetve a kitelepülés. Az említett kisüzemünk 50—60 munkást foglalkoztat — to­vábbi harminc pedig vállalko­zott a bejárásra —, nagyon jó eredménnyel. Ugyanilyen kö­rültekintő, gondos szervezés­sel — mint Erdőkertesen tör­tént — másutt is szívesen nyitnánk ilyen bedolgozó rész leget. — Végül a létszámnövelés harmadik módja: a gyermek- gondozási szabadságon levő kismamák újbóli munkába ál­lítása. Jelenleg kétszázhetven munkásnőnk van gyermek- gondozási szabadságon, s éven­te egyharmadukrp. számíthat­nánk újból a termelésben ha el tudnánk helyezni a gyermekét. Csakhogy az üze­mi bölcsődénk-óvodánk már így is túlzsúfolt: az előírt 150 helyett 220 apróságot kellett felvennünk. Legalább egy 75 —100 személyes óvodára len­ne sürgősen szükség, ami öt. millió forintba kerülne. — A feltételes mód nem sok biztatót ígér ... — Hát — éppen csak a kez­dő tőkénk van meg belőle: a gyár dolgozóinak két kommunista műszakjából származó bevétel, meg a vá­rosi tanácsnak az az ígérete, hogy két, szanálásra ítélt la­kóházat átenged nekünk le­bontásra, s az építőanyag a mienk lehet. Nyíri Éva Barázda az almáskertnek Az irányelv vitájához (h) Ä munkásosztály vezető erejéről A kiskunlacházi Kiskun Termelőszövetkezet az idén jelentősen nö­veli gyümölcsösének területét. A tervek szerint szamócatörzstelepet és almáskertet létesítenek. Ehhez készítik elő most a talajt. Koppány György felvétele B efejeződtek az alap­szervezeti taggyűlések, amelyeken a kommunis­ták megtárgyalták a XI. kongresszusra kiadott irányel­veket, a szervezeti szabályzat módosításának tervezetét. Mi foglalkoztatta leginkább a párttagokat az irányelvek­ből? Szinte minden taggyűlésen elemezték az irányelv máso­dik fejezetét, amelyben meg­fogalmazást nyert: „Tovább erősödött a munkás­osztály vezető szerepe. A mun­kásosztály politikai állásfogla­lása, tevékenysége, fegyelme, szemlélete meghatározó módon befolyásolja a dolgozók min­den csoportjának, rétegének felfogását. A munkásosztály politikai öntudata fejlődött, a munkások szakképzettsége, műveltsége gyarapodott. A munkásosztály, amely társadal­munk legnagyobb osztálya, a két kongresszus között is to­vább nőtt: derékhada a szocia­lista nagyüzemekben dolgozó munkásság. Pártunk a jövőben Is nagy figyelmet fordít a mun­kások tevékenységére, éle­tére.” Elmondták a hozzászólók, hogy ma már barátnak, ellen­ségnek egyaránt világos: eredményeinket a munkásosz­tály vezetésével érjük el. E gondolatnál hadd utaljunk Kádár János nyíregyházi be­szédére: „Első és legfonto­sabb, amit figyelembe kell venni, hogy a Magyar Nép- köztársaságban a munkásosz­tály van hatalmon, a munkás- osztály a magyar társadalom vezető osztálya, s hazánkban eredményesen épül á szocia­lizmus. Ez munkásosztályunk helyzetének fő jellemzője, s ha a munkásosztály ügyeit rendben akarjuk tartaná, elő­ször mindig erre gondoljunk. Ez a döntő és meghatározó a munkásosztály helyzetének megítélésében. A legfontosabb az, hogy a munkáshatalom szilárd legyen, a munkásosz­tály vezető szerepe érvénye­süljön társadalmunk életének minden területén, s hogy a munkásosztály történelmi cél­ja, a szocialista társadalom felépítése megvalósuljon. Aki ebből indul ki, s ezt követi, az törődik a legjobban és a leg­megfelelőbben a munkásosz­tály helyzetével”. E GONDOLATOK a való­ságban maradéktalanul megvalósulnak. A munkás osztály naponta bizonysá­got szolgáltat arra, hogy ősz- tályöntúdatával, helytállásá­val, áldozatos munkájával, fe­gyelmezettségével, szervezett ségével a társadalmi haladás irányát meghatározó erő. E sommás megállapítást az alapszervezetekben a hozzá­szólók példákkal támasztották alá. Megállapították, ha csak az (utolsó másfél évtized ta­pasztalatait nézzük, fejlődé­sünk egészében és minden lé nyeges vonásában a munkás- osztály legalapvetőbb osztály­céljai jutottak kifejezésre — csak a legfontosabbakat em­lítve— az ellenforradalom le­verésében, a munkáshatalom megszilárdításában, erősítésé­ben és fejlesztésében. Ez jut kifejezésre a társadalmi, gaz­dasági, állami tömegszerve- zeti munkában is, mert hisz a munkások közvetlenül vagy közvetve, de jelen vannak a vezetés és igazgatás minden léhyeges fórumán, minden szintjén. A munkásosztály osztály- céljai valósulnak meg a nép gazdaság fejlődésében, az ál taluk létrehozott szocialista nagyipar termelésének korsze rűsítésében, a gazdasági élet­ben betöltött vezető szerep erősítésében, a nemzeti jöve­delem termelésében. A szocia­lista ipar nagyarányú fejlődé­se mindén szempontból erősíti a munkásosztály vezető szere­pét a társadalmi életbén. Kö­vetkezményeként a munkás- osztály lett a társadalom leg­népesebb osztálya, jelentősen nőtt szervezettsége, műveltsé­gi színvonala, lényegesen ja­vultak élet- és munkakörül­ményei. A MUNKÁSOSZTÁLY ve­zető szerepét jelzi a me­zőgazdaság szocialista átszervezése és a mo­dern mezőgazdasági nagyüze- mek gazdálkodásának kiépí- tése, fejlesztése. A munkás- osztály vezető szerepét a tár­sadalom másik legnépesebb osztálya, a parasztság, nem­csak elfogadja, hanem szó- cialista céljait magáénak vallja és — végleg hátat for­dítva a magántulajdonra épü­lő gazdálkodásnak — e célok megvalósításán munkálkodik. A munkásosztály pártjának agrárpolitikája nemcsak a gazdálkodás felteicltiben je­lentett gyökeres fordulatot a mezőgazdaságban, hanem a parasztság politikai, világné­zeti, erkölcsi fejlődésében is. Az a gondoskodás, amellyel pártunk és szocialista álla­munk a mezőgazdaság fej­lesztésének és a parasztság életkörülményei alakulasa- nak ügyét kezelte és kezeli, annak a politikai felelősség­nek a megnyilvánulása, rmely a társadalom vezető osztályát jellemzi a többi dolgozó osz­tály és réteg sorsának ala­kulásáért. Kulturális es ideológiai éle­tünk szocialista tartalmú, az egész nép felemelkedesét cél­zó fejlődése is a munkásosz­tály vezető szerepét jelzi. A munkásosztály ideológiája, a marxizmus—leninizmus he­gemén, vezető és uralkodó szerepe biztosítja ideológiai életünk tisztaságát, haté­konyságát. Általa és segítsé­gévéi az értelmiség, a kul­túra és tudomány művelői­nek a többsége a munkás­osztály szocialista céljainak elkötelezettjévé vált, meggyő­ződéssel vesz részt megvalósi- t ásáb cin A felszólalók e témát érint­ve kifejtették a taggyűlése­ken: o munkásosztály osz­tálycéljait, politikai törek­véseit pártja segítségével éri el. Miután nem minden tag­gyűlésen fogalmaztak helye­sen, húzzuk alá: pártunk kor­mányzó párt, a hatalmon le­vő munkásosztály pártja, s alapvető szerepet tölt be az ország társadalmi-gazdasági fejlődésében. Vagyis a mun­kásosztály vezető szerepe osz­tályszervezetei — a párt, a szocialista állam — útján va­lósul meg. A pártnak az az alapvető feladata, hogy biz­tosítsa a munkásosztály ve­zető szerepét a társadalom­ban. A munkásosztálynak pe­dig azért van szüksége marxista—leninista pártjá­nak vezető szerepére, inert csak így érheti el politikai céljait, általa válik osztály­tudatos, politikai erővé. S zamos történelmi tapasztalat — a magyar- országi 1956-os vagy a csehszlovákiai 1968-as esemény — bizonyítja, hogy a párt vezető szerepének ér­vényesülése alapvető a mun­káshatalom fennmaradása, a szocializmus építése szem­pontjából. Tapasztalataink­ból tudjuk azt is, hogy a munkáshatalom fennmaradá­sa, ereje és szilárdsága, az előrehaládás valamennyi ered­ménye elválaszthatatlan a párt politikájától, szervező­mozgósító munkájától. A párt azzal tölti be osz­tályának politikai vezetését, hogy felismeri a munkásosz­tály egészének érdekét, meg tudja azt különböztetni a munkások kisebb vagy na­gyobb csoportjainak szűkebb érdekeitől, helyesen kapcsol­ja össze a közvetlen napi ér­dekeket a távlati érdekek­kel, a társadalmi haladás követelményeivel. Mindemel­lett a párt azért is politikai vezetője a munkásosztálynak, mert felkarolja a társadalom minden dolgozó osztályának és rétegének érdekeit, vala­mennyi haladó erő törekvé­seit és bekapcsolja azokat a szocializmusért folyó harcba. A pártnak nem lehet és nincs más célja, törekvése, mint a munkásosztály érdekeinek képviselete. M IT JELENT napjaink­ban, a jelenlegi viszo­nyok között a mun­kásosztály vezető sze­repének erősítése? Jelenti, hogy következetesen szerez­zünk érvényt pártunk marxis-, ta—leninista politikájának. Pártunk X. kongresszusa a társadalmi élet valamennyi területére meghatározta azt a politikát, amely biztosítja a szocialista társadalom felépí­tését hazánkban. Ezt a politi­kai irányvonalat a kongresz- szus határozatai tartalmazzák, amelyek a párttagság, a mun­kások, a dolgozók nagy több­ségének egyetértésével talál­koztak. A kongresszus óta eltelt időszak tapasztalatai azt mutatják, hogy e politika a gyakorlatban általában meg­valósul, hazánkban eredmé­nyesen fejlődik a szocialista társadalom. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az elmúlt négy év alatt is ne lettek volna gondjaink. Voltak és vannak. A pártnak azonban volt és van ereje, hogy érzékenyen reagálva a kritikai jelzésekre, önkritiku­san megvizsgálja saját és az 1 ország tevékenységét. így állapította meg a Központi Bizottság 1972. november 14— 15-i ülésén: „a kongresszus ha­tározatainak végrehajtásában egyes területeken elmaradás van, sőt helyenként a végre­hajtás nem a kívánt irányban és módon történik.” Találkoz­tunk az elmúlt évek során be­ruházásokkal összefüggő prob­lémákkal, költségvetési gon­dokkal, az ország fizetési mérlegének nehézségeivel, ér­és bérproblémákkal, a jöve­delemarányokból adódó fe­szültségekkel. Ezek a ki- sebb-nagyobb hibák azonban nem abból adódtak, hogy nem voltak átgondoltak a X. kong­resszus határozatai, hanem abból: végrehajtása nem volt minden területen következe­tes. így lehetett e nehézsége­ket megszüntetni úgyannyira, hogy most a XI. kongresszus küszöbén azt mondhatjuk: a X. kongresszus áltál jóváha­gyott társadalmi-politikai fel­adatokat végrehajtottuk, gaz­dasági munkánk mércéjét a IV. ötéves tervet — az is­mert nyersanyaggondok el­lenére — teljesítjük. T örténelmi feladatát a munkásosztály eddig és / ezután is nem valamifé­le zárt, statikus tömbként végzi. Számszerű növekedése, politikai, szakmai és általános műveltségének gyarapodása, társadalmi befolyásának és tekintélyének növekedése szüntelen folyamat. Ezért a pártnak állandóan elemeznie kell a munkásosztály összeté­telében végbemenő változá­sokat; az osztály belső réte- geződését; a munkásosztály különböző rétegeinek gazda­sági, szociális helyzetét és po­litikai aktivitását. Rendsze­resen elemezni kell, hogyan változik a munkásosztály' he­lye szocialista társadalmi struktúránk egészében, ho­gyan alakul a munkásosztály viszonya a társadalom többi osztályához és rétegéhez, fi­gyelembe véve azt is, hogy milyen változások mennek végbe a többi osztály és ré­teg helyzetében, összetételé­ben. Csakis így képes a mun­kásosztály történelmi felada­tainak a teljesítésére. A változó volóság alapján újból és újból világossá kell tennünk, hogy a munkásosz­tály vezető szerepe bonyolult és összetett folyamat. Érvé­nyesítése megköveteli egyfelől a munkásosztály fogalmának és szerepének helyes, marxis­ta-leninista értelmezését, tör­ténelmi megközelítését, a munkásosztály helyzetének és fejlődésének kutatását; más­felől a tapasztalatoknak a gyakorlati politikai munka síkján történő felelős haszno­sítását. A KONGRESSZUS irányel­veinek megvitatása a tag­gyűléseken ismét jó al­kalom volt, hogy pártunk összegezze, gazdagítsa, tovább erősítse a munkásosztály tár­sadalmi súlyát, vezető szere­pét, a társadalom minden ré­tegére gyakorolt befolyását. FODOR LÁSZLÓ, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezető-helyettese á i L

Next

/
Thumbnails
Contents