Pest Megyi Hírlap, 1975. január (19. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-21 / 17. szám

1975. JANUÁR 21., KEDD xMlap Felavattál a Nemzeti Bizottság emléktábláját Harminc esztendeje, 1945. január 20-án a fővárosi víz­művek óvóhelyén kezdte meg a felszabadult főváros életre- keltéssét a demokratikus város- vezetés, élén a Budapesti Nem­zeti Bizottsággal. Az esemény színhelyén — a Károlyi Mihály utca 12. számú ház falán — hétfőn, az évforduló alkalmá­ból emléktáblát avattak. Dr. Ortutay Gyula akadémikus, a Budapesti Nemzeti Bizottság egykori tagja mondott avató beszédet. Megemlékező szavakat mon­dott Csorba János, a felszaba­dult Budapest, első polgármes­tere, és Hajdú György, a Fő­városi Vízművek igazgatója, majd az ünnepség résztvevői megkoszorúzták az emléktáb­lát. Végső búcsú Ék Sándortól Közvetett eszközökkel A szakszervezetek pártirányltása Vácott Együttműködés a meó és a brigádok között Szigorítják az ellenőrzéseket a nagykátai Telefongyárban A Tyereskováék lettek az elsők? Ugyan, ki állt mögöt­tük? — kérdezték sokan, ami­kor a nagykátai Telefongyár üzemeiben szétfutott a hír a kongresszusi verseny év végi értékelésénél. Tény: kifogás­talan minőségű termékeket, kiugró eredményeket produ­kált a szereidében dolgozó 16 tagú kollektíva. — Jó értelemben véve, va­lóban álltaik mögöttük, a meó műszaki osztályának Május 1. szocialista brigádja patronálta a lelkes kis csapatot, akiknél bevezették a hibaníegelőzési rendszert. Szóval nem “csalás, nem ánutás, a két brigád együttműködéséből fakadt a jó minőségű munka. Az el­múlt hónapokban minimálisra — három százalék alá — csökkentették a séLejitat. A távbeszélőkészülék egyik bo­nyolult alkati-észéből, a hall­gatóból, naponta 600-at gyár­tanak szalagjukon. Farsang István csúcsvezető­ségi párittitkárral ott jártam­kor a kongresszusi verseny tapasztalatait fejtegettük, azon túl, hogy a mozgalom pozitív hatása az éves gazda­sági terv csaknem három­százalékos túlteljesítésében is megmutatkozott, a munka mi­nőségét is befolyásolta. Ügy nincs értelme a termelékeny­ség fokozásának, ha anyag­pazarlással, 6 hibás szalagra visszaadott alkatrészek töme­gével jár együtt. A közös csapat — Nálunk különösen fontos a precíz, még a rejtett hibá­kat sem tűrő termelőimunka. Ezért a meó központi szere­pet tölt be, jóformán rajtuk áll, vagy bukik a gyáregység jó hírneve. De ismerje meg közelebbről meósainkat. Míg áthaladtunk a gyárud­varon, a párttitkár, aki egyéb­ként a szereidében művezető, elmondta, hogy beneveztek a felszabadulási brigádvetélke­dőbe, melynek elődöntőjét nemrég tartották meg, s most megismerkedhetem a győzte­sekkel, a Május 1. és Április 4. meós szocialista brigádokkal, közös csapatuk — a szerviz- tételeket gyártó brigáddal együtt — jutott tovább a gyá­ri döntőbe. A tét elég nagy: 10 ezer forintot nyer majd az első helyezett A vetélkedő is­meretanyaga a marxizmus— leninizmus esti egyetem har­madik évfolyamának munkás- mozgalom történetével azonos, továbbá kiegészül a Telefon­gyár pártbizottságának hatá­rozataival. A meó műszaki osztályán mindkét brigádból egy-egy előadót találtunk, a többiek kinn tartózkodnak az üze­mekben. Gallai János előadó nem­csak brigádtag, hanem a nagy­község KISZ-bizottságának titkára is, első éves hallgató a marxista—leninista egyete­men. A másik fiatalember Németh János, szintén műsza­ki előadó, a szereidében alap­szervezeti párttitkár. Ö már elvégezte az egyetemet, tréfá­san úgy mutatják be: Marx- mérnökünk. Közben benyit az ajtón Ácsai József futó ellen­őr (az alkatrészek gyártásközi ellenőrzése a feladata), őt is körünkben marasztaljuk. Nagyobb figyelmet a takarékosságra — A többlettermelés tőlünk is fokozottabb figyelmet köve­tel: nagyobbak a hibalehető­ségek, ezért ilyenkor szigorít­juk, sűrítjük a futóellenőrzé­seket. Az előző évhez képesít sokat javult a statisztikánk, de semmi okunk sincs elégedett­ségre — mondják. — Mi az oka annak, hogy néha 8—10 százalékra is fel­ugrik a hibás alkatrészek, készáruk aránya? — Lehet alapanyaghiba, rossz szerszám, de még min­dig vezet a gondatlanság! Vé­leményünk szerint addig nem várhatunk komoly javulást, míg be nem vezetik a szigorú anyagi felelősségre vonást. Na­gyon egészséges volna, ha a munka minőségének függ­vényében kapnák dolgozóink a bérüket. Mi kidolgoztunk egy konkrét bérezési formát, benyújtottuk a központnak, de azóta is hallgatóiak róla. — A legutóbhi párttaggyű­lésen is felvetetttik, hogy ez évben nagyon szeretnénk, ha az anyagtakarékossággal, az importanyag helyettesítésével kapcsolatos újításokat kiemel­ten kezelnék, ne egy-másfél év legyen a beadástól az al­kalmazásig eltelt, bürokráciá­val nyújtott átfutási idő. — A termékek minősítésén túl, miben merül ki a meó munkája? — A gyártásközi ellenőrzés­sel részben sikerül megakadá­lyozni a selejtképződést, de ott vagyunk az új termékek első darabjainak gyártásakor is, amikor a beállító a rajzról ellenőrzi a műveleteket. Ha a technológiában rendellenessé­get észlelünk, azonnal jelez­zük a gazdasági vezetőknek. Sajnos, SOS jelzéseinket gyak­ran figyelmen kívül hagyják, így aztán a napontá elkészült 430 készülék között megesik, hogy rejtett hibával, vagy csak a meós árgus szemével látható, élettartamot befolyá­soló konstrukciós eltérésekkel kerül ki a termék a kezünk­ből. Mert mi lenne, ha mond­juk naponta 100 készüléket utasítanánk vissza, melyeket kifogásolhatnánk, az apró hi­bák miatt s újból szalagra kellene vinni. Időkiesés, költ- ségnövek ídés rontja a terme­lési eredményt. A termék jó ninöségéért a gyártók a fele­lősek, mi csak regisztrálunk. Kongresszusi felajánlásaink­ban azonban megtalálható a brigádokkal egyre szélesebb körben létrejövő kapcsolat. Rajtuk nem múlik — Napi hibaösszesítő lapo­kat állítunk ki — mutat Gal­lai János egy kitöltött ívet, melyen január 14-én 63 hihát jegyeztek fel, az egyik alkat­rész szalag selejtszámát rög­zítve. Vagyis 63-szor adtak vissza termékeket forrasztási hiba, a szaggató kerék rossz beállítása és még sok más hanyagság midit. Például azérí is ha csúnya a felület, mert a forgácsolókést rosszul köszörülték meg. Van, ami­kor már csak végterméknél bukkan elő a hiba. 1974. október 24-én megje­lent a Kohó- és Gépipari Mi­nisztérium Közlönyében a mi­niszteri utasítás a minőség­szabályozás, minőségbiztosítás vállalati feladatairól. A nagy­kátai telefongyár meó osztá­lyának dolgozói sokat várnak a rendelkezéstől annál is in­kább, mivel saját törekvéseik megvalósításához nagy segít­séget ad. A gyári szintű kongresszusi verseny eredményeinek érté­kelésekor fontos szempont lesz a termékminőség, a meó osztály brigádjai azt tartják, rajtuk nem múlik, ők szíve­sen segítik a szalagon dolgo­zókat. A gyáregységek közötti verseny győztese dolgozóként 100 forint jutalmat kap, a nagykátaiak 600-an vannak s ha gondosan, szépen dolgoz­nak, megnyerhetik a 60 ezer forintot H. A. HÚSZEZER SZERVEZETT MUNKÁS dolgozik Vácott. Mintegy tizenöt szakmacso­portot képviselnek. A puszta szám is indokolja, miért fog­lal el a városi pártbizottság munkájában olyan nagy he­lyet a szakszervezetekkel való foglalkozás. Mind a városi pártbizottság, mind az alap­szervezetek állandó, napi fel­adatnak tekintik a szakszerve­zetek pártirányítását. Ennek is köszönhető, hogy a szakszer­vezetek a város üzemeiben, intézményeiben betöltik szere­püket. Növekedett önállósá­guk, felelősségérzetük és nem utolsósorban javult tömeg- kapcsolatuk. A szakszerveze­tek részt vesznek a szervezett munkások nevelésében, segí­tik a maguk eszközeivel a ter­melés növelését. A szakszervezetek jelentős tényezői a' várospolitika kiala­kításának és annak megvaló­sításában is részt vállalnák. Sok javaslatuk, elképzelésük ölt testet a munka során. A szakszervezetek pántirá­nyításában az elmúlt évek so­rán jelentősen előreléptünk. A pánt irányítása ma már a pántszervezetek többségében közvetett úton történik, mind ritkábban avatkoznak közvet­len módon a munkába. Párt­tagokat küldtünk a szakszer­vezeti bizottságokba. Jelenleg Vác párttagságának 40 száza­léka dolgozik a város szak- szervezeteiben, részben mint testületi tag, másrészt mint aktivista. A kiválóan dolgozó párton- kívüli szakszervezeti aktivis­ták közül számosat felveszünk a pártba. 1974-ben az új párt­tagok nyolcvan százaléka a szakszervezetben vált alkal­massá a felvételre. Az a tö­rekvésünk, hogy a szakszerve­zeti munkában kitűnt élvtár- sak továbbra is a szakszerve­zetben tegyék hasznossá ma­gukat. Ez az igyekezetünk többségében "sikerrel jár; ........... Na gy gondöt fordítunk azoknak a párttagoknak poli­tikai képzésére és továbbkép­zésére, akiket a tömegszerve­zetbe küldünk munkára. Ki­vétel nélkül részt vesznék a politikai oktatás valamelyik formájában. Azokat, akik a választott testületekbe kerül­nek, vagy vezető tisztséget töl­tenek be, a marxista—leninis­ta esti középiskolára, vagy a marixstia—leninista esti egye­temre, bennlakásos pártiskolá­ra küldjük. A POLITIKAI BIZOTTSÁG 1966. május 10-i határozata, amely a szakszervezetek párt­irányításával, a szakszervezet szerepének növekedésével fog­lalkozott, pártbizottságunkat, s alapszervezateinket is arra késztették, hogy rendszereseb­ben törődjünk, foglalkozzunk a szakszervezetek tevékenysé­gével. Elértük, hogy pártszer­vezeteink évenként vagy fél­évenként, beszámoltatják a szakszervezetben dolgozó kommunistákat ott végzett munkájukról. Egyszer a szak- szervezetek választott szerve­zeteiben dolgozók adnak szá­mot tevékenységükről, más­szor pedig a szakszervezetek­ben aktivistaként ténykedő párttagok a pártcsoportok tag­jai előtt mondják el, milyen eredmények kísérték fárado­zásaikat. Ezek a módszerek természetesen növelik a kom­munisták felelősségérzetét, még jobb munkára serkenti az ellenőrzés őket. Míg ko­rábban húzódoztak a pártta­gok az ilyenfajta megbízatá­soktól, ma rangot jelent vala­milyen tisztséget betölteni a szakszervezetekben. A közvetett pártirányítás eredményeként mindinkább kialakulóban van a helyes munkamegosztás a pártbizott­ság és a szakszervezeti bizott­ságok között. Sok olyan fel­adatot tudnak a szakszerveze­tek magukra vállalni és meg­oldani, amit régebben a párt­bizottság, illetve az alapszer­vezetek láttak el. Ez nemcsak azt jelenti, hogy önállóbbak lettek a szakszervezetek, be­töltik hivatásukat, hanem azt is, hogy a pártszervezetek nem végzik a tömegszerveze­tek helyett a munkát. Hiba lenne ebben a módszerben csupán a munka helyes elosz­tását, az egyenlőbb tehervise­lés kialakítását látni, hiszen ennél sokkal fontosabb követ­kezmény : a szakszervezetek tekintélyének emelkedése, hi­vatásuk magasabb szinten be­töltése. A helyes munkamegosztás­hoz tartozik az is, hogy az alapvető párthatározatokat a szakszervezeti aktivisták kö­zött is ismertetik, megbeszélik, ugyanakkor a SZOT fontosabb határozatait a pártbizottsági tagok, valamint az alapszerve­zeti vezetőségek között ismer­tetjük. Tervezzük, hogy a jö­vőben egy-egy jelentős szak- szervezeti határozatot az alap- szervezeti párttitkárokkal meg is vitatunk. Meg szeretnénk mindenkivel értetni, hogy a párt- és szakszervezetek ugyanazért a politikai, gazda­sági célért harcolnak, de mindkét' szervezet sajátos esz­közökkel, más-más formákkal, egymást segítve, kiegészítve. MUNKÁJUK, nevelésük HATÁSA érződik abban is, hogy a város ötezer pártonkí- vüli dolgozója részt vesz vala­milyen szakszervezeti oktatás­ban, s ezeken ismerkednek a marxizmus—leninizmus alap­jaival. Tevékenységük ered­ményességét bizonyítja az üzemekben folyó kulturális munka, amelynek irányítói, szerveződ a szakszervezetek. A 770 szocialista brigád (csak­nem tízezer dolgozót fognak össze) kulturális vállalásainak szervezése, megvalósulásuk feltételeinek biztosítása nagy felelősséget, áldozatkészsé­get kíván a szakszervezeti ak­tivistáktól. Különösen példá­san dolgoznak a Híradástech­nikai Anyagok Gyárában, az Egyesült Izzó váci gyárában, a Kötöttárugyárban és a For­téban. Nagy az érdemük a szak- szervezetben dolgozó társadal­mi munkásoknak abban, amit a munkások munka- és élet- körülményeinek javításáért tesznek. Határozottan fellép­nek a munkások érdekeit sér­tő, jogtalan esetekkel szem­ben. Ez a ténykedésük még ösztönzésre, bátorításra szo­rul, különösen tíz ott dolgozó kommunistáknak kell kezde­ményezőbbnek lenniük. Jut feladat számukra a munkássá nevelésben, vala­mint a munkásegység megte­remtésében is. Köztudott, hogy a város üzemeibe tízez­ren járnak be a környékről. Ezek többségét erős szálak fű­zik a f aluhoz, a régi szokások­hoz, magatartásukban érződik, hogy nehezen illeszkednek be a munkáskollektívákba, nehe­zen szokják meg a zárt, kö­tött üzemi rendet. Csupán a szakmai tanfolyamok, tapasz­talatcserék nem lennének ele­gendők az emberek megvál­toztatásához, a nézetek for­málásához. Szükséges a napi, közvetlen személyes kapcso­lat, a- tervszerű, állandó neve­lés. Egyik gond például az, hogy a város ötezer dolgozójának jelenleg nincs meg az általá­nos iskola nyolc osztálya. A technika rohamos fejlődése veti fel a technika magas szintjének megfelelő képzett­ség megszerzését, az általános műveltség emelését. A szak­szervezett bizottságok megkí­sérlik a gond mielőbb megol­dásának módját megtalálni. Ezt szolgálják az üzemekbe kihelyezett osztályok szervezé­se, az osztályok zavartalan működésének biztosítása. GYAKRAN ESIK SZŐ a vá­ci művelődési központ létre­hozásáról, amelyet az idén szeretnénk felavatni. A város társadalma összefogott a fel­adat végrehajtására. Ebben az összefogásban nagy szere­pe van a szakszervezeteknek. A több millió forintot érő munkafélajánlás, a plusz mű­szakok szervezése, az ebből befolyó összegek megajánlása az építkezéshez — bármeny- nyrré lelkes a lakosság — a a párt- és a szakszervezetek mozgósítása, szervezése nél­kül nem hozott volna ilyen nagy eredményt. Munkánkat segíti az o jó kapcsolat, amely összeköt bennünket a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsával. Rendszeresen kicseréljük ta­pasztalatainkat, összehangol­juk tennivalóinkat. CÉLUNK A JÖVŐBEN IS AZ, hogy a különböző szintű szakszervezeti bizottságokkal jó kapcsolatot tartsunk, kö­zös elhatározások, programok alapján minél jobban kihasz­náljuk azokat a lehetőségeket, formákat, amelyek a tömeg­kapcsolat bővítését szolgálják. Meggyőződésünk, hogy a szakszervezetek helyes párt- irányítása kedvező irányba befolyásolja a szakszerveze­tek tevékenységét is és kihat a párt tömegkapcsolatára, a párt politikájának eredménye­sebb megvalósulására Vác vá­ros üzemeiben és iátézmé- nyeiben. PAPP JÓZSEF, az MSZMP Vác Városi Bi­zottságának első titkára Tízmilliós iskola Épül Gödöllőn az Illés István úti, tízmillió forint értékű, 8 tantermes iskola. Az építkezés tavaly májusban kezdődött, az idén szeptember 1-én pedig a diákok fogják avatni. Most a vá­laszfalazáson dolgozik a gödöllői városgazdálkodási vállalat magasépítési csoportja. Nagy Iván felvétele BŐVÜL A SZOLGÁLTATÁS Társasház is épül Kemencén A Kemence és Vidéke Ve­gyesipari Szövetkezet az el­múlt évi 35 millió forintos termelését idén várhatóan 38 millióra emeli. A növe­kedést elsősorban a faipari részleg bővülő termelése ad­ja, ugyanis tavaly fejeződött be az üzem rekonstrukciója. Ezzel az épületasztalos mun­kák, a falborítás és a belső berendezések gyártása a szö­vetkezet tevékenységének mintegy 30 százalékát fogja jelenteni. Ennek körülbelül kétsze­resét állítja elő az építő­részleg, amely zömmel közületeknek készít üzemeket, irodaháza­kat, szociális létesítményeket. Az idén társasház építését is vállalták, harminc lakásét. A községben egyébként ezek lesznek az első kétszintes épü­letek. A házakat jövőre ad­ják át tulajdonosaiknak. Lakossági szolgáltatásaikat is bővítik. Eddig Szobon és Vámosmikolán volt cipész és női fodrász részlegük, Kemen­cén vasipari javító, üvegező, képkeretező, rádió-, tv- és háztartási kisgép javító részlegük, továbbá Vá­cott egy import gépe­ket javító üzletük. Terveik szerint Vácott egy új üzletet is nyitnak, ugyanis a régi nem volt képes kielégíteni az igényeket. A várhatóan 1976- ban elkészülő új üzletben a jelenlegi munkának négyszeresét végzik majd el, s vállalnak olajkályha- és motorkerékpár-javítást is. Cz. V. — Élete a proletárharcos élete volt — mondta többek között. — Művész volt, aki egész életművével példázta: I nem csökkenti, sőt növeli az , alkotó rangját, ha művészetét a forradalomnak rendeli alá. : Alkotásai végigkísérték a párt munkáját az első választások­tól az új ország építésének I számos nagy pillanatáig. A tö- i megek művészete, a dolgozók világot átalakító harcának ki- i vételes erejű krónikása volt. I Kiss István Kossuth-díjas I szobrászművész a Magyar i Képzőművészek Szövetségének I utolsó üdvözletét tolmácsolta, a Képzőművészeti Főiskola ta­nárad, dolgozói, hallgatói ne­vében dr. Nemes László tan­székvezető tanár búcsúzott az elhunyt kollégától és jóbarát­tól. A tanítványok gyászát Csohány Kálmán grafikusmű­vész fejezte ki. A gyászbeszédek után Ék Sándort a munkás-gyászinduló hangjai közben helyezték örök nyugalomra a temető tu­dós- és művészparcellájában. Ék Sándor nevét a Munkás- mozgalom Panteonjában is megörökítik. Hétfőn a Mező Imre úti te­metőben mély részvéttel te­mették el Ék Sándor Kossuth- díjas kiváló művészt, a párt, a magyar és a nemzetközi for­radalmi munkásmozgalom ré­gi, kiemelkedő harcosát. A te­mető fedett díszravatalozójá­ban koporsója mellett díszőr­séget állt az MSZMP Központi Bizottságának és a kormány­nak több tagja, a Kulturális Minisztérium, a Magyar Parti­zán Szövetség, a Magyar Kép­zőművészek Szövetsége, a Képzőművészeti Főiskola kép­viselői, a munkásmozgalom régi harcosai. A hozzátartozó­kon kívül nagy számban vet­tek részt a végső tiszteletadá­son a politikai, a társadalmi és a kulturális élet ismert sze­mélyiségei, az elhunyt mű­vésztársai és barátai, munka- és harcostársai, tisztelői és ta­nítványai. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a Magyar Partizán Szövetség és a Kulturális Miniszérium nevében dr. Komidesz Mihály, a Központi Bizottság tudomá­nyos, kulturális és közoktatá­si bizottságának vezetője bú­csúzott Ék Sándortól.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents