Pest Megyi Hírlap, 1975. január (19. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-19 / 16. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA n. Évfolyam, ie. szám 1975. JANUÁR 19., VASÁRNAP „Isaszegi élet” Teljes felelősségtudattal Ifjúsági park a 30. évforduló tiszteletére Tanfolyam klubvezetőknek A KISZ gödöllői járási bi­zottsága január 23-tól kezdő­dően ifjúsági klubvezetőképző tanfolyamot szervez Bagón, a községi művelődési központ­ban. A járási hivatal népmű­velési osztályának támogatá­sával megszervezett tanfo­lyam előadásaira kéthetente, csütörtök délutánonként kerül sor. A foglalkozásokon elmé­leti és módszertani előadáso­kon ismerkednek meg az ifjú­sági klubok vezetői jogaikkal, kötelességeikkel, az ifjúságpo­litikai határozatokkal és azok­kal a módszerekkel, amelyek színvonalasabbá teszik a klu­bokban folyó munkát. lehetőség. Persze nem . árt mindehhez egy megpízható építővállalat sem — jelen esetben a péceli költségvetési üzem —, amely nemcsak a saját hasznát, hanem a mi ér­dekeinket is figyelembe veszi. A tanácselnök a könyvszek rényből egy vékony füzetet emel ki, címe: Isaszegi tájé­koztató. — Az első száma tavaly je­lent meg, elsősorban a műve­lődésüggyel foglalkozott. Az ideibe feltehetően összefoglal­juk, hogy mit jelent egy köz­ség életében, ha minden pol­gára saját ügyének tekinti la­kóhelye fejlődését, ha min­denki egyformán érzi a fele­lősséget. Deregán Gábor Vitéz László visszatér A gödöllői járási-városi Pe tőfi művelődési házban vasár, nap délelőtt 10 órakor gyér- mekelőadást tartanak. A mű sorban látják a gödöllői kicsi nyék által már jól ismert Vi téz Lászlót. Váci Mihály emlékére A Pódium ’74 bérletsorozat harmadik előadását tartják meg január 20-án este hat órakor a gödöllői művelődési házban. Az előadáson fellép Keres Emil színművész, aki Váci Mihály születésének 50. évfordulója tiszteletére költe ményeiből mutat összeállítást. Őslénytani leietek a gimnáziumban Az aszódi Petőfi Múzeum szervezésében a minap új ki­állítás nyilt az aszódi Petőfi Sándor gimnáziumban. A tár­laton őslénytani leleteket, kö­vületéket mutatnak be a gim­názium diákjainak. A tervek szerint január végén a kiál­lítás Bagra látogat, ahol a Dózsa György művelődési központban nyitják meg. Gazdag járási úttorőprogram Emléktáblát avatnak Kúriaién A gödöllői járás kisdobosai és úttörői is készülnek az idei feladatokra, az elkövet­kezendő színes programokra, s nem utolsó sorban a nyári örömökre, a táborozásra. Már javában tartanak a csapatoknál a szaktárgyi ve­télkedők és a technikai szemlék, februárban pedig kö­vetkezik a kulturális szemle is. Ez utóbbi bemutatói egy­be esnek a Galga menti nép- művészeti találkozó szakági bemutatóival, s ez csak még jobb teljesítményre serkenti a pajtásokat. Szakáganként az első három helyezett vesz részt április 4-én, a bagi művelődési központban ren­dezendő gálaesten. Szaktárgyi vetélkedők A szaktárgyi vetélkedők legjobb kisdobosai Mogyoró­don, a felső tagozatosok, vagyis az úttörők pedig Karta­lon, az új iskolában mérik össze erejüket. A legjobban szereplő úttörőtechnikusok Aszódon, a régi iskolában, az úttörő-mezőgazdászok pedig tavasszal Túrán találkoznak. Sporteseményekben sem lesz hiány: január 21-én az Évkezdés szalagon Jó az évkezdés a Ganz Műszerművek gödöllői Árammérő Gyárának műhelyeiben. Sikerrel startoltak a forgórészek számlálóinak szerelő- szalagján is. Koppány György felvétele úttörő-olimpia keretében ren­dezik meg az úttörők járási sakkbajnokságát, februárban kerül sor a járás legjobb út­törő tornászlányainak döntő versenyére, míg a fiúk már­cius 4-én mutatják be gya­korlataikat. A gödöllői járás rendezi ismét az úttörő-olim­pia megyei atlétikai verse­nyeit, s erre is alaposan fel kell készülni. Áprilisban vár­ható még egy érdekes sport- esemény, az úttörő honvédel­mi verseny. fiz első társadalmi ‘ munka Lesz még egy nagy tava­szi esemény — Kartalon. Nem sokan tudják, hogy a Marx Károly nevét viselő budapesti úttörőcsapat 1919. május vé­gén, június elején az úttörő- mozgalom keretében először végzett társadalmi munkát. Borsót szedtek Kartalon, a főváros ellátásának megsegí­tésére. Felszabadulásunk har­mincadik évfordulója megün­neplésének jegyében a kartali úttörőcsapat és az iskola e történelmi társadalmi fhunka emlékére emléktáblát állít, amelyet az új iskola falán helyeznek majd el. Az emléktáblához a kartali úttörők alapítólevelet készíte­nek, s felhívták az országban az úttörőőrsök és rajok fi­gyelmét: írják le legnemesebb tetteiket, s ezeket rávezetik az emléktábla alapító levelére. Március 21-én, a tábla felava­tásakor az alapítólevélen sze­replő őrsök emlékbélyegzővel ellátott lapot kapnak. Pártértekezleire készülve Ezen a napon rendezik meg Kartalon a járási úttörő-talál­kozót is, amelyre meghívják az említett Marx Károly út­törőcsapat egykori tagjait is. A járási pajtások is ké­szülnek a párt gödöllői já­rási küldöttértekezletére — februárban lesz —, s erre az alkalomra albumban örökítik meg csapatuk úttörőmozgal­mának nemes tetteit. A csa­patok orosz és magyar nyel­ven írják meg az albumot. A lapokat később összefűzik és a küldöttértekezletnek ajándé­kozzák. Végezetül megemlítjük, megkezdődött a szervezés a járásban a balatonlellei nyá­ri úttörőtáborokba és az or­szágos expedíciós vándortá­borokba is. F. B. Gödöllő alagút ja (1.) Semmi írott emlék! Az isaszegi nagyközségi ta­nács vezetésmódszerei között állandó, alapvető helyet foglal el a szocialista demokratizmus fejlesztése, és ha nyilván nem is hibátlanul, de érvényesül az elmélet gs a gyakorlat egysége. Amit eddig jó felismerésből és szükségszerűségből évek óta csináltak Isaszegen, azt a jö­vőben még tudatosabban sze­retnék folytatni. Lendületet adnak ehhez az MSZMP Köz­ponti Bizottságának kongresz- szusi irányelvei, amelyek a többi között kimondják: „A tanácsok, amelyekben a nép által választott képviselők az állampolgárok nevében és ér­dekében dolgoznak, nyújtsa­nak a lakosságnak az eddigi­nél nagyobb lehetőséget az ér­demi beleszólásra és ellenőr­zésre.” Tanácsrendelet és környezetvédelem 1 — 1974-ben két tanácsren­deletet hozott a nagyközségi tanács — mondja Bodrogi András tanácselnök —, o lak­bérletekről és lakás elosztásról, illetve a köztisztaságról. Ho­gyan születik meg egy tanács- rendelet? Ez utóbbi bölcsőjé­nek például a tavalyi falugyű­lést tekinthetjük, ahol a kör­nyezetvédelemről a legkülön­bözőbb vonatkozásokban, na­gyon sok szó esett. Szó esett az utcák, a porták tisztaságá- ró éppen úgy, mint a parko­sításról, szóvá tette ezt a falu „egyszerű” lakója ugyanúgy, mint a tanácsi vezető. Kis do­lognak, s talán nem is „ün­nepi témának” tűnik például a házi szemét szervezett össze­gyűjtése, de a prózai dolgok is hozzátartoznak az életünk­höz. Mindenesetre: a tanács- rendelet nyomán szerződést kötöttünk egy magánfuvaro­zóval, aki ez év január 1-től utcáról utcára járva össze­gyűjti a házak elé kirakott szemetet. Március végéig kí­sérleti jelleggel. Joggal kér­dezheti: mit kell ebben kísér­letezni? Először is a költségek­ről: az első negyedévben a ta­nács fizeti a költségeket, majd a tapasztalatok és a lakosság véleménye alapján állapítják meg, hogy portánként ki mennyit fizessen. Ügy gondol­juk, hogy havonta lakásonként 10 forint lesz a térítési díj, ezt a javaslatot szeretnénk a falu­gyűlés, majd a márciusi ta­nácsülés elé vinni. Arra is kí­váncsiak vagyunk, hogy ez a negyedéves kísérleti szakasz milyen választ ad arra a kér­désre: valóban tisztább lesz-e a nagyközség? Valóban él-e a lakosság a lehetőséggel. Hogy így legyen, ebben megint csak a falugyűlés sokat segíthet. Aztán az elkövetkező időszak feladata lesz, hogy pontosan rögzítsük a parkosítás, fásítás mikéntjét, helyét, ütemét. Egy már bizonyos: az 1848—49-es szobor környékén ifjúsági par­kot alakítunk ki társadalmi összefogással, az isaszegiek ezt a XI. kongresszus és a fel- szabadulás 30. évfordulója tiszteletére egyemberként vál­lalták.. Az „isaszegiek” alatt értem az intézményeket is, nemcsak a lakosságot. Az er­dészet a fásítást már meg is kezdte, és jelentős társadalmi munkát vállaltak a KISZ-esek és a vállalatok, intézmények szocialista brigádjai. A park­ban egyebek között sétautak, padok, játékfelszerelések lesz­nek és egy kispályát is kiala­kítunk. Takarékosan, ésszerűen — Anélkül, hogy leltárt so­rolnék fel, hadd mondjam el, Isaszeg negyedik ötéves tervét 1974 végére teljesítette. Tár­sadalmi segítséggel, saját erő­ből és megyei támogatással. Az a tapasztalatunk, hogy a Pest megyei Tanács — ha lát­ja, hogy a község megpróbál minden helyi erőforrást kiak­názni, ha takarékosan és ész­szerűen gazdálkodik — lehe­tőségeihez viszonyítva a leg­messzebbmenő segítséget meg­adja, esetenként még pénz for­májában is. Hogy lehet egy községben takarékosan és ész­szerűen gazdálkodni? Először is: a lakosság segítőkészségére, lokálpatriotizmusára támasz­kodva. Másodszor: egy — is­mét csak nagyon hétköznapi — példát mondok 1974-ben kétszázezer forintunk, jutott járdaépítésre. Ha egy vállala­tot bízunk meg az építéssel, felépített volna belőle mintegy száz méter járdát. Megjegy­zem, ez lett volna a legegy­szerűbb, semmi gondom nem lett volna nekem sem, és a tanácstagoknak, a népfrontak­tíváknak sem kellett volna tenni egy lépést sem. Ezzel szemben egy kicsit „körülnéz­tünk” a községben, egy kicsit „szaván fogtuk” a lakosságot, aki a tavalyi falugyűlésen amikor bírált, azt is hozzá­tette: ha kell, mi is segítünk. Társadalmi összefogással pon­tosan egy kilométer járda ké­szült el. ' — Vagy egy másik példa: az óvoda. Tavaly felépült egy százszemélyes, számottevő ösz- szefogással. Ez rendben is van. Az év végi mérlegnél kide­rült — nem ért meglepetés­szerűen minket! —, hogy négyszázharmincezer forint többletbevételünk van. Eltet­tük az idei évre — egy másik százszemélyes óvodára. Emel­lett már volt nekünk — ugyancsak kongresszusi, fel- szabadulási felajánlásként — bizonyos alapunk: a lakosság kétszázezer forint értékű tár­sadalmi munkát, a Lignifer Ktsz több mint százezer, a Pécel—Isaszeg ÁFÉSZ száztíz­ezer, a MÁV Budapesti Igaz­gatósága kétszázötvenezer fo­rintot ajánlott fel. És tárgya­lunk a Gödöllői Gépgyárral is, ahová sok isaszegi jár dolgoz­ni. Könnyűszerkezettel - olcsón — Eddig azonban a takaré­kosságról az óvoda kapcsán nem esett szó. Tehát, a tavalyi óvodaépítés tapasztalatait is hasznosítva, elkezdtünk gon­dolkozni. Hogy kik? A köz­ség vezetői, a községfejlesztési és kereskedelmi bizottság, va­lamint a művelődésügyi bi­zottság, a vb tagjai, a tanács­tagok, és várhatóan közösen tovább fogunk gondolkodni a falugyűlésen is. Tehát: legyen könnyűszerkezetes az óvoda, de az AGROKER-vázat ne pa­nelekkel építsük be, mert ez drága is, gépek is kellenek hozzá, itt a lakosság nem tud segíteni, hanem építsük be úgynevezett szilikáttéglával, saját magunk és gyorsan. A melegpadló is olcsóbb a par­kettánál, és később is köny- nyebb és olcsóbb rendben tar­tani, ugyanakkor valósággal elnyűhetetlen. S van még — higgye el — számos hasonló A Gödöllö és Vidéke is fog- lalkozott már azzal a szóbe­széddel, mely szerint a város alatt egy — a kastélyból kiin­duló — alagútrendszer húzódik. Ez évtizedek óta foglalkoztatja Gödöllő közvéleményét. Egy ilyen alagútrendszer azon túl, hogy romantikus, feltétlenül történelmi érdekességű is. S ha már egyszer szóltunk e régi hiedelemről, most folytatjuk, mert hiszen ennek is a végére kell járni . .. Gödöllőn évtizedek óta be­szélnek a kastélyalagútról, sőt a közelmúltban két-három forrásból is szóba került. És ami meglepő, - hisznek az alagútakban. Írásom célja nemcsak a reális valóság be­mutatása, hanem egy hallat­lanul érdekes, regényes törté­nelmi világ bemutatása is. Sehová sem vezetnek Ránduljunk ki tehát az el­múlt századokba és nézzük meg lehetett-e, kellett-e Gödöllőn alagút? Mindjárt az elején megnyugtatom az alag- uthívőket, hogy némi igazuk nekik is van. Éppen ezért elő­ször a hegyi várakkal kezd­jük; így értjük meg igazán városunk helyzetét. Az „alag- úthitek” pár száz évesek, és a borongós. rejtelmes hegyi vi­lág mondavilága rejtőzik mö­göttük. Kezdődtek a várak szörnyű sziklakútjaival; s a szűk sziklaszorosokon várat­lanul támadó ellenség is mint­ha a föld1 alól jött volna elő. Más forrás is van: Egerben, Pécsett, Budán, Párizsban ... óriási pincerendszerek keltik az ilyen hiteket, avagy az ősi tokaji borvidék lágy kőbe vé­sett sok kilométeres pincéi. De ha egyet pillantunk a tér­képre, láthatjuk, hogy ezek sehová sem vezetnek! Annyi bizonyos, hogy csőik sziklás tájakon lehetett alagút. Ott is csak oly váraknál, ame­lyeknek nem volt 'vizesárkuk. Ha megismerjük a régmúlt — nem is a régi korok — aiagúttechnikáját, ami hallat­lanul érdekes, akkor állítá­som a vakon hívőket is meg­győzi. Bőrfolt a nadrágon A világ leghosszabb alagútja volt 1960-ig a selmeci József altáró, mely 40 kilométer hosszú és 92 évig készült (1782—1874). Ez nem bánya, hanem egyenes alagút egy bá­nya alá. Napjainkban ütötték meg a rudabányai későközép­kori vasbánya egy muzeális üregét. Megütni: bányász mű­szó, mikoris a csákány isme­retlen üregbe nyit. Itt minden érintetlenül maradt meg, vas vésők és kalapácsok, falétrák, bőrvedrek és faggyúgyertyák. A viaszt ugyanis a jobbágy köteles volt urának adni. A faggyúval olyan sok baj volt, hogy Selmecen 1775-ben be­vezették a faolaj mécsest. A fapárlat büdös és mérges, mégis kevesebb vele a gond. Fáklya csak mérnöki kitűzés­nél jöhetett szóba, rövid az égési ideje, nagy a füstje és nehéz tömegben levinni. Tud­nunk kell, hogy a bányászt ez időben kötélhurokba ülve en­gedték le, ezért a nadrágja ülepén vastag bőrfolt volt. Kötélen jött föl a bőrvödör víz is. Mindez nagyon fontos a téma megértéséhez. Még súlyosabbak a technikai ne­hézségek az alagútnál. Már néhány kilométer után is szin­te lehetetlen a vízelvezetés, a szellőzés és az anyagkihordás. Az utóbbi emberháton, vagy öszvéren. És máris egy bök­kenő: minden mondabeli alagút nyomozása eredmény­telen, kihordott követ nem leltek és alagutat sem. Még jellemzőbb, hogy mindenki mástól hallott az alagútról! Akár Gödöllőn is. Ehhez még nyomós okok so­rát írhatom: a kész alagutat nyilván adott esetben használ­ni is akarták, ezért karbantar­tásról, vízlevezetésről is gon­doskodni kellett. Márpedig a rengeteg várszámadás köztér­ré még csak nyomok sem utal­nak. Egyáltalán, semmi írott emlék! Honvédek a táróban Utoljára hagytam, hogy mindezt az évtizedes munkát és jobbágyhajszolást nem le­hetett titokban tartani. (Sel­mecen gyakori a lázadás!) A várurak egyik ellensége a má­sik úr, aki rabolta, gyilkolta, égette szomszédját; másik a jobbágy, aki természetes el­lensége, árulója lett adott esetben. Nagyon gyérek a va­lóságos adatok az alagútakróL Lássunk tehát ilyet is. Zó- lyomlipcse ama kevesek egyi­ke, melyet az Árpádok óta laktak és ma is laknak. Szá­zadunk elején állami bányász- árvaház volt. Országút mel­lett, tűforma sziklán épült. A földszinti lovagteremből nyí­lik a pince, onnan egy 110 méteres alagút visz a szabad­ba. A főútra. Tessék itt me­nekülni! És mégis van egy rendkívü­li, csodálatos, romantikus, tör­ténelmünkben nagyon fontos hadi alagút: 1849. január 18— 19-én Körmöcbányán megüt­között Görgey a császáriak­kal; fagyban, hóban. De hát­rálnia kellett es nem volt merre! Mire a bányászok meg­mutatták nekik a hegygerin­cen keresztülmenő régi tárót. A honvédek ezt kitisztították, átmenekültek északkeletnek és újra berobbantották. Indul­tak a győzelmes tavaszi had­járatra. Ennek ma Görgey- tunnel a neve és turisták ez­rei látogatják. Mindez szüksé­ges volt a továbbiak megérté­séhez. ugyanis érzékeltetni kí­vántam, hogy történeti idő­ben és akkori eszközökkel, csak sziklában lehetett alag-‘ utat vésni és fenntartani, azt is csak akkor, ha aranyat ke­restek és így valahogy kifi­zetődött. Mi a helyzet a síkon, ho­mokban, agyagban, főleg pa­tak alatt? Hegedűs László (Folytatjuk) i A k

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents