Pest Megyi Hírlap, 1975. január (19. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-19 / 16. szám
IE23E3E3E9 HNIKA ' AZ ÉLET EGYIK ALAPVETŐ FELTÉTELE A VlZ, AMELLYEL A GYORSAN FEJLŐDŐ TECHNIKA KÖVETKEZTÉBEN EGYRE TÖBB GONDUNK AKAD. E HETI TUDOMÁNY—TECHNIKA ÖSSZEÁLLÍTÁSUNKBAN a vízgazdálkodásról SZÓLUNK, MIKÉNT BIZTOSÍTJUK A TUDOMÁNY SEGÍTSÉGÉVEL AZ ÉLETNEK EZEN ALAPVETŐ FELTÉTELÉT. Folyó az alagútban A képen épülőfélben látható alagútban nem járművek fognak közlekedni, hanem víz hömpölyög majd benne. Az örményországi Arpa-folyó vize, amelyet a 47 kilométer hosszú, a Vargye- nisz hegygerinc bazalttömege alatt húzódó alagúton át vezetnek a Szevan-tóba, hogy pótolja annak aggasztó mértékű vízveszteségét. A csaknem 3000 méter magasan fekvő Szevaji-tó a természet csodálatos alkotása. A tó látja el vízzel az Ara- rát-fennsíkot, ezenkívül számos gyárat és üzemet. A Sze- van vízszintje azonban évenként egy méterrel csökken. Megmentése érdekében határozták el a tavat a bővizű Arpa-folyóval összekötő alagútnak a megépítését. Az alagút nagyobb része már elkészült. Az építőknek sok nehézséggel kellett megküzdeniük munkájuk során. A kialudt vulkán „gyomrában” végzett alagútépítés során helyenként 40—50 C-fo- kos volt a hőmérséklet. Vízgazdálkodás a Dunakanyarban Az igények és a lehetőségek összhangja A Dunakanyar az egyik legjelentősebb területe, az előnyös megközelítési lehetőségek miatt a hazai és külföldi turisták közül sokan felkeresik. Az üdülőterület tengelye a Duna, melyet északon az Ipoly, illetve az országhatár, keleten az ipolyveróce—bánik— vác—budapesti vonal, délen a főváros, majd északnyugati irányban Solymár és a FiUsosaba—Dorog vonal határol. A települések egy része a budapesti agglomerációhoz tartozik. Előreláthatólag 2000-ben 351 ezer állandó lakosról és 350 ezer üdülő ellátásáról kell gondoskodni és ez a népességszám meghatározza a vízgazdálkodási létesítmények — kutak, szennyvízelvezetés, tisztítás stb. — kapacitásigényét és fejlesztését. Szennyezett folyó A „Dunakanyar regionális rendezési terve” elkészült, részletesen feltárva a térség gazdasági .adottságait, problémáit. A fejlesztéshez kapcsolódó igények azonban részben ellentmondásosaik. Az egyre tömegesebb vízigény a magánparcellák növelésére a Duna-parti sávokban nem valósítható meg, a vízműterületekre vonatkozó korlátozó hatósági előírások miatt. Hasonló a helyzet a vízbeszerző és a szennyvíztisztító-telepek elhelyezésénél. A Dunakanyar vízgazdálkodás-fejlesztési terve készítőjének, a BUVÁTI-nak és kivitelezőjének, a KÖVIZIG- nek az volt a célja, hogy a társadalmi igények és lehetőségek figyelembevételével megszüntesse az ellentmondásokat és maghatározza azokat a feladatokat, melyeket a vízgazdálkodási és egyéb — elsősorban üdülőfejlesztési — célkitűzéseket a jövőben mag kell oldani. A vízminőség az európai nagy folyókéval összehasonország lítva kedvező, öntisztító ké- üdülő- pessége még ma is jelentős. Az iparosítással azonban növekszik a szennyezettség: az utóbbi tíz évben ez megduplázódott, emiatt a vízfelhasználás módja is korlátozott. Többi között az üdülő- területen fürdésre alig, vagy egyáltalán nem használható. Gondoskodni kell tehát a szennyezőforrások megszüntetéséről, különös tekintettel a bakteriológiai szennyezettségre. A bázisok védelme A part-, a meder- és a vízszintszabályozás a Duna 71 kilométer hosszú főágán és a 32 kilométeres szentendrei Duna-ág nagyobb részén rendezettnek mondható, legalábbis a folyamszabályozás hagyományos módszereit figyelembe véve. . A hajózás feltételei biztosítottak. Alacsony vízállásnál gondot jelent néhány helyi üdülőforgalmat lebonyolító kikötő megközelítése. Ipari kikötő ezen a területen nincs, a hajózás áruforgalma átmenő jellegű. A nagymarosi vízlépcső megépítése után azonban javulnak a hajózás feltételei. A vízbázisok védelme az üdülőkörzetben levő és a távolabbi települések ivóvíz- ellátása miatt kiemelt fontosságú feladat, ugyanis döntő részük a Duna kavicsterében helyezkedik el. A partszakasznak egy részén már üzemelnek a vízművek, másutt megkezdődött a feltárás és az előzetes területvédelem. A védelmi intézkedések meghatározásánál különös gonddal járnak el. A kelilő biztonság megteremtése mellett ügyelnek arra, hogy az üdülési érdekeiket lehetőleg ne sértsék. A vízellátás , jelenlegi helyzetében számottevő 'a'Z eltérés a vizsgált területek és a közvetlen Duna-parti települések között. A vezetékes ivóvízzel ellátott országos 55 százalékos aránnyal szemben az egész területen 46, míg a közvetlen Duna-parti részeken 61 százalékos. Már napjainkban megkezdődött a regionális vízellátó rendszerek kiépítése és ezt az ellátási formát fejlesztik tovább. Jelenleg naponta 85 ezer köbméter a közüzemi ivóvíztermelés s ez a mennyiség 1980-ra napi 174 ezer, 1985- re n.a'pi 189 ezer, 2000-re pedig napi 242 ezer köbméterre emelkedik. Az üdülőterületeken kilenc ellátási régió alakul ki . nagy távlatokban. Elsősorban sportcélokra A szennyvízelvezetés és -tisztítás a városok melletti egy-két településre korlátoNapról napra hallj uik, olvassuk a vízálláBijeleirutésékeit, melyek elsősorban a hajcizás- naik szólnak, de nagyon gyakran — főiként az árvizek idején — sokakat közelről is érdekelnek, különösen, akiknek part menti telkük, nyaralójuk van. A vízállást a helyi vízmércékről ' olvassák le. Hogy jöttek létre a vízmércék, mi a „0”-pom:t és a százalék jelentősége? A „0”-pomtok helyét és szintjét állandóságuk biztosítására a tengerszintire vonatkoztatva rögzítették. Bajorországban az Északi-tenger, Ausztriában, Magyarországon és Jugoszláviában az. Adriai- tenger. az al-dunai államokban pedig a Fekete-tenger szintjéhez viszonyították. Hazánkban a dunai vízmércék 0-pontját Vásárhelyi Pál, 1823. évi október 23-án, szokatlan kis víz szintjén jelölte ki. A tiszai mércék 0-pont- ját pedig 1824-ben határozták meg. A monarchiában a tenger felet1! alapszintet a trieszti Molo Sártőrio mércéjén áthaladó síkhoz szabták meg. A budapesti vízmérce 0-pomtja 96,378 méter volt az Adria felett. Budapesten a Lánchíd elkészülte után a vízmérce jeleit a jobb oldali pillérekbe vésték, amelyek ma is láthatóak. Később a budai ddaloA a Lánchíd felett önműködő vízmérce mutatta a vízállásit. Ma a mértéktartó vízmérce a Vigadó téren van. A gyakori 0-sziint alatti, ún. mínusz vízállások a vízi építmények tervezésénél, a hidrológiai adatok összehasonlításánál nehézségeket okoztak. Ezért a dunai államok elhatározták, hogy 1943. január 1- től azon mércék 0-ponitjait, amelyeken mínusz vízállások fordulnak elő, mélyebbre helyezik. Így a budapesti Ó-pontot az Í823. évivel szemben, egy méterrel mélyebbre1 vitték, és 95,378 méteren rögzítették. A vízmércén leolvasott számok nem jelzik a meder telítettségét. Eziért 1943. január 1-től, a vízállás mellett a közlemények megemlítik százalékban a meder telítettségi fokát is. A telítettségi tok meghatározására az egyes vízmércéken leolvasott legalacsonyabb és legmagasabb víz- szipit közti különbségeiket felosztották 100 részre és ebből kiindulva határozták meg a mérce állására vonatkoztatott telítettségi fokot százalékban. A vízmércék 0-pontjai, ámbár azok az alacsony vízállás szintjén vannak rögzítve, csak a vízszintingadozáso- kat mutatják, és neon nyújtanak megbízható tájékoztatást a meder mélységére. Ez helyenként nagyon különböző lehet. Különösen a hajósok számára szükséges a napi vízállások ismerete, mivel következtethetnek a következő napok vízjárására, és vcinalisme- reteiknál fogva előre fel tudják mérni, hogy hol számolhatnak akadályokkal. zódik. Csatornázott területen él az országos 28 százalékhoz viszonyítva e terület lakosságának 14 százaléka, s a közvetlen Duna-parti részen 32 százalék. Az összes szennyvíz 21 százalékát tisztítják. A fürdésre való alkalmasságnál mértékadó a bakteriológiai szennyezés. Két éve 15 strandon végeztek felmérést és a szalmonellás szeny- nyezettséget legtöbb helyen kimutatták. Leányfalu kivételével a zuhanyozási lehetőségek egyidejű megteremtése mellett sem alkalmas ma még a Duna-szakasz^ fürdésre. Ennek biztosítására mindenekelőtt a közvetlen parti szennyvízbeömléséket kell felszámolni. Vízisportokra korlátozás nélkül alkalmas a Dunának ez a része. Evezősök elsősorban a szentendrei szakaszt veszik igénybe. A nagymarosi vízlépcső itt is új lehetőségeket teremt. Duzzasztóterében vitorlások is hajózhatnak. Tárolók és milliók Az árvízvédelmet a Dunakanyarban 48 kilométer hosz- szúságban igazgatósági kezelésű fővonal, továbbá tanácsi és társulati kezelésű nyári gátak biztosítják. A későbbiekben ezt 57 kilométerre építik meg és ezzel párhuzamosan növelik a védkér pességet is. Ahol az üdülés érdekei úgy kívánják, a gátak koronáit szilárd burkolattal látják el. Ezen a területen jelenleg 12 tároló található, egymillió 703 ezer köbméter térfogattal. A jövőben még 29-et építenek és így 24 millió 441 ezer köbméter lesz az össz-befogadó- képesség. öntözésre szánt terület az üdülőkörzetben 2780 hektár. Az ötödik ötéves tervidőszakban várhatóan ezt ezerrel növelik, a hatodikban pedig 430 hektárral, majd 1985 után további 6500 hektár lesz öntözhető. Hajnal László Gábor A csongrádi lépcső A Tisza-völgy korszerű rendezése két évtizede, a tiszalöki vízlépcső építésével kezdődött. 1973-ban a kiskörei vízlépcső csatlakozott a 620 km-es rendszerhez. E vízrendszernek még egy pontja van, ahol duzzasztómű építése szükséges a végleges rendezéshez, és ez Csongrád térségében van. A jugoszláv határon túl Növi Becse jnél van az a hatalmas vízlépcső, amelynek visszaduz- zasztó hatása Csongrádig érvényesül. Növi Becsejtől délre pedig már a Dunán épített Vaskapu-vízlépcső hatása érvényesül. A csongrádi vízlépcső megépítése tehát az összefüggő tiszai vízgazdálkodási rendszer fontos középső láncszeme lesz, mely Csongrádtól Kisköréig érezteti majd jótékony hatását. Azt a tervet, amely a csongrádi vízlépcső megépülését 1980-ra irányozza elő, az alábbiak indokolják. Általános érvényű sürgető ok a vízgazdálkodás területéről jelentkezik, és ez a növekvő ipari és mezőgazdasági vízhasználat, amelyet csak a rendelkezésre álló készletek kedvező területi és időbeli elosztásával elégíthetünk ki. Az egységes európai víziút-hálózat kialakulásával (Duna—Majna—Rajna-csatorna) — amelynek elkészülése az 1980-as évekre várható — rendkívül fontos számunkra, hogy ebbe a víziút-háló- zatba bekapcsoljuk a Tiszát is. Ennek is egyik előfeltétele a Tisza teljes hosszában való hajózhatóvá tétele. (Másik feltétele a Duna—Tisza-csatorna megépítése.) A két feltétel teljesítése esetén ezek egymásra is kedvező hatással lesznek. A ■ csongrádi vízlépcső és a hozzá tartozó víztározó (Alpár község térségében) a vissza- duzzasztással a kiskörei víztározás lehetőségét is egynegyedével emeli. Az Alföld déli részének a vízlépcső hatásterületéhez tartozó részén 1 millió ember él. A jelenleg is virágzó mezőgazdaság további fejlesztése öntözőrendszerekkel és a nehézipar kifejlesztése az ipari víz biztosításával érinti elsősorban a lakosságot. A tározóba kerülő 160 millió köbméter víz lehetővé teszi, hogy a Dél-Alföld nagy kincsét: a felszín alatti vizeket rendeltetésüknek megfelelően hasznosíthassák majd a jövőben. A tározótó, amelynek partján üdülőterület létesíthető, kedvezően befolyásolja a természeti környezetet. Tisztasági őrjárat Burját hajóépítők úszó egészségügyi és bakteriológiai laboratóriumot építettek. A különleges flottilla első darabjai a Fekete-tenger medencéjének folyóin végeznek őrjáratokat. A személyzet mintát vesz a part menti talajból, a vízből és levegőből, megállapítja a szennyezettségük fokát. A hajó felszerelése lehetővé teszi, hogy hosszabb ideig folytathassák a vizsgálatokat kikötés nélkül. Életre keltett tavak Az urbanizáció és az iparosodás fokozódásával, az agrotechnikai eljárások korszerűsödésével párhuzamosan egyre több káros anyag jut az édesvízi tavakba, természetes vizeinkbe,. halastavainkba. A háztartási, gazdasági és ipari szennyvizek zöme még ma is derítetlenül ömlik a vízgyűjtő rendszerekbe. Eltekintve a határozottan mérgező anyagoktól, a szerves anyagban gazdag szennyvizek főként az oxigénhiány és a káros bomlástermékek miatt hatnak kedvezőtlenül a vízi életre. A szennyezettséget jobban tűrő r* - r •! rí „ „ izsgazik a völgyzárógát A grúziai Inguri folyó vizét felduzzasztó 270 méter magas völgyzárógátat földrengésektől veszélyeztetett területen építik fel. Mivel egy ilyen hatalmas építmény esetleges megrongálódása szinte beláthatatlan következményekkel járna, a leningrádi Hidrotechnikai Kutatóintézet szakemberei bonyolult modellkísérletekkel is ellenőrzik á szilárdsági számítások, a tervek helyességét. Háromszázezer darab (!), különleges műanyagból készült kis kockákból megépítették a völgyzárógátnak és annak a két hatalmas sziklatömbnek százötvenszeres kicsinyítésű makettjét, amelyre a gát támaszkodik. A „téglácskák” közé másfélezer érzékelőt is beépítettek, hogy azok a terhelési próbák során — a műszerekhez kapcsolva — számot adjanak az alakváltozások mértékéről, a feszültségek eloszlásáról, a várható szilárdsági jellemzőkről. A napsugárzásnak a gáttestre gyakorolt hatását is szimulálták a laboratóriumban, mégpedig úgy, hogy hatalmas lámpákkal megvilágították a modellt és megmérték a hőingadozás hatására előálló feszültségeket és deformációkat. ■ 4 ■ vízi szervezetek élettevékenységének hatására a szenny- víz-beömléstől távolabbi vízszakaszokon bizonyos öntisztulás következik be, ennek során a vízi élettérben helyre áll a természetes egyensúly — hacsak újabb szennyezés nem súlyosbítja a helyzetet. Miután azonban a vízszennyezés rendszerint állandó folyamatként jelentkezik, az utóbbi időben egyre több hírt hallunk egyes tavak biológiai „haláláról”. Ezek életre keltésére csak akkor van remény, ha a szennyeződés megszűnik és a tó természetes „gyógyulására” legalább egy évtizedet tudunk várni. Újabban a svédországi Lund-i egyetem Limnológiai Intézetében olyan módszert dolgoztak ki, amelynek segítségével a holt tavak „életre kelthetők”. Ezt az eljárást „limno”-nak nevezték el a segítségével a biológiailag halott tó vizét, mechanikus úton. „restaurálni” lehet. Az eljárás lényege abban áll, hogy a víz természetes hőmérsékleti rétegződését mesterségesen (magas nyomású levegő beavatásával) megzavarják, ez új feltételeket teremt A vízi szervezetek számára, megjavulnak az öntisztulás feltételei, stb. Ezzel az eljárással a Plőn melletti Grebiner-tó vizét sikerült úgy „rege:nerálni”-ok, hogy az oxigéntelítettség ismét 9Ö százalékot ért el és a víz átlátszósága 5 méterről 11 méterre növekedett. Olajszennyezés eltávolítása centrifugálással Egy francia cég olyan centrifugát hozott forgalomba, elsősorban a kikötők vizének megtisztítására az olaj- szennyezésektől, amellyel szét lehet választani a vizet az olajtól. A Ciklonét néven forgalomba került centrifugaberendezés bármely , hajóra 24 óm alatt felszerelhető és ha a vízen nagyobb terjedelmű olajfoltokat észlelnek, munkába állítható. A centrifuga egy, a vízbe merülő csövön át óránként 200 — egy kisebb változata 20 — köbméter vizet szív fel, centrifugálással szétválasztja a vizet és az olajat és a tisztított vizet, amelyből az olajszeny- nyezés S0—100 százalékát eltávolította, másik csővezetéken visszavezeti a tenger* be. Mit mutat a mérce?
