Pest Megyi Hírlap, 1975. január (19. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-18 / 15. szám

i’L. MEGYEI hírfán 1975. JANUÁR 18., SZOMBAT Színházi esték \ /11 r n r i w Németh László drámája VII. vJ t KkJ L L I a Nemzeti Színházban Canossa várának bezárt kapuja elé három egymásutá­ni napon járult 1077 különö­sen zord januárjában IV. Hen­rik német császár, hogy gyap­júingben, mezítláb, mellét verve kérje visszafogadását az Egyházba, melyből a Canossá- ban várakozó pápa, VII. Ger­gely átkozta ki. Gergely visz- szafogadta a bűnbánó Henri­ket, ez azonban hamarosan Rómából is kiűzte a pá^át, el­lenpápát állított, s mit' sem törődött Gergely újabb kiát- kozásával. Az agg pápa végül is száműzetésben halit meg. Ezek az események állnak Németh László 1937-ben írt és 1939-ben a Nemzeti Színház­ban bemutatott drámájának, a VII. Gergelynek a hátterében. Még pontosabban fogalmazva: az az úgynevezett invesztitúra­harc, amely a XI. században oly elkeseredett küzdelmeket szült az egyházi és világi ha­talom között. Az egyházi tiszt­ségviselők beiktatási jogáról volt itt szó, arról, hogy ezeket a pápa, vagy a király, illetve a császár nevezheti-e ki, s me­lyikük köteles elfogadni a má­sik fennhatóságát, döntését. Lényegében az forgott kockán e harcokban, hogy az elméle­tileg az egész iámert világra kiterjedő apostoli — azaz pá­pai — egyeduralom, a keresz­ténység vetélytárs nélküli ha­ltalma magába foglalhatja-e a világi hatalmat' is, vagy külön kell válnia az egyháznak és az uralkodásnak, s meg kell ma­radnia mindkettőnek a maga partjai közit. VII. Gergely nem fogadta el a hatalom ketté­osztásának gondolatát, s arra is képtelen volt, hogy akara­tának téves megnyilvánulásait belássa. Ugyanakkor helyesen ismerte fel, hogy a feudális anarchiában fuldokló Európát erős és egységes irányítással kellene kivezetni a káoszból. Szándékai ezért nem voltak el­ítélendők, de ahogyan e szán­dékokat meg akarta valósíta­ni, amilyen módszerekhez nyúlt, azokat már nem lehe­tett helyeselni. Alakjának tra­gikuma éppen ebben a kettős­ségben rejlik, s ezt ismerte fel Németh László, amikor — egy megírandó Európa-történet- hez folytatott előtanulmányok során — mélyebben megis­merkedett Gergely alakjával és korával. Mas indíték js volt, amely drámaírásra (első történelmi drámájának megfogalmazásá­ra!) serkentette. A VII. Ger­gely megszületésének évében szűnik meg a Tanú, ez a gi­gantikus folyóirat-vállalkozás, a szinte emberfeletti munká­val egyedül írt, szerkesztett, kiadott tanulmány-kritika-esz- szé-szépirodalom folyam. Né­meth Lászlónak ez a páratlan alkotói teljesítménye, s a kö­rülötte kibontakozó irodalmi és nemcsak irodalmi perpat­varok mintegy melléktermék­ként meghozza az első súlyos szívbetegséget is.- Egy csődbe jutott hatalmas vállalkozás szellemi, s egy akár halálos­nak is bizonyulható betegség fizikai présébe szorítva írja meg tehát első történelmi drá­máját, ráadásul olyan időszak­ban, amelyben egyre világo­sabban érzékelhető a német fasizmus előretörése. Nem meglepő, ha a VII. Gergely­ben önéletrajzi elemek jelen­nek meg — ha erős áttételek­ben is —, és ha a nagy kér­désfeltevésben (lehet-e jót rossz eszközökkel akarni?) nemcsak a személyes élmé­nyek, tapasztalatok, leszűrt tanulságok lesznek jelen, ha­nem a kor egy általánosabb, történelmibb léptékű problé­mája is. Gergely pápa drámája így egyszerre a legszemélyesebb vallomás, s a legizgatóbb er­kölcsi dilemma. Akár csak többi, ezután születő történel­mi drámájában, már itt is sú­lyos morális konfliktus a mű alapja, s ilyen értelemben a VII. Gergely — ha még sok is benne a drámaírói gyakorlat­lanság, túlméretezettek is in­formatív, közlő részei a drá­mai ábrázolás rovására, ha alakjaiban, egyes jeleneteiben sok is még a didaktikusság — alapvonásaiban már mind­azt tartalmazza, ami a későbbi Németh László-drámákban majd kiteljesedik, megerősö­dik, letisztulj Ami leginkább készen van már itt is, az a nyelv, ez a súlyosan gördülő, de mindig a gondolatok rit­musára hullámzó, nehézvere­tű, sajátos drámai dikció, amely annyira téveszthetetlen sajátja Németh László drá­máinak. Előadasa, 1939-es ősbemu­tatója idején ehhez a bonyo­lult és mégis időszerű problé­mához kétségtelenül tapadt egy felsejlő aktualitás is: az esztendő egyben a hitleri ag­resszió első ijesztő lépésének, az Anschlussnak is az éve. Ha azonban ma állítják színpad­ra a VII. Gergelyt, ez a haj­dani aktualitás már kevésbé lesz (és lehet) alapvető rende­zői szempont. Marton Endre mostani rendezésében jó ér­zékkel el is kerüli ezt a buk­tatót. Inkább tarra koncentrál, ami a drámában a pillanatnyi aktualitások fölötti, általáno­sabb érvényű mondanivalót hordoz. A színészek: Kálmán György (Hugó) és Desiderius apát (Básti Lajos) kifogástala­nul meg is valósítják ezt a rendezői elképzelést. Gergely jobbkeze (majd később utóda is a pápái trónon), Ottó püs­pök megrajzolása is kitűnően sikerűit: mind a rendezés, mind Avar István játéka azt is érzékeltetni tudja, hogy ez a simább, alkalmazkodóbbnak tűnő jellemű férfi később, az első kereszteshadjáratok meg­szervezésének munkáiban, semmivel sem lesz kevésbé erőszakos és méltánytalan, mint Gergely volt. Sinkovits Imre VII. Gergelye ebből a nagyon gondosan megformált és színészileg is kitűnően megvalósított környezetből nő ki, s ezt szó szerint is érthet­jük. Hatalmas figura hatalmas alakítását láthatjuk, s ezt csak egy-két jelenet némiképp teátrálisabb megoldása gyen­gíti, ha nem is bántóan. Takács István Közös munkával, egymás jobb megismerésével £ Zehegény, Érsekújvár művészbarátsága CEGLÉD, NAGYKŐRÖS... Ma is időszerű témáról Erdei Ferenc Magyar városának olvasása közbeit mait a képzőművészet ápolá­sával pihenik ki, soha olyan jó alkalmat nem találtak, mint a zebegényi művészte­lepen tett látogatásukkor, ahol aktív kikapcsolódással, egyéni­ségük fejlesztésével töltöttek el néhány napot.” Tájékoztat Nagy András ar­ról is, hogy az érsekújvári klubban mintegy húsz fiatal hódol képzőművészeti szenve­délyének és Balogh György irányításával fejlesztik tehet­ségüket, szélesítik látókörüket. Ezt szolgálja a klub vezető­sége azzal, hogy időnként ne­ves csehszlovákiai művészeket is meghívnak előadásra, a fia­tal klubtagok munkájának ér­tékelésére. Tevékenységüket és tehetségük kibontakozását tá- núsítja, hogy a fiatalok már 54 festménnyel, grafikával önálló tárlatot is rendeztek. Legújabban elhatározta a klub vezetősége, hogy a CSE­MADOK érsekújvári szerveze­tének székházába kiállításra hívja meg azokat a művésze­ket, főként fiatalokat, akiket a zebegényi s^abadiskola ve­zetősége ajánl majd. Ezzel a tapasztalatok kölcsönös átadá­sának és a művészbarátság el­mélyítésének hasznos és szép folyamata kezdődhet el. Tandíjmentes vendéghallgatók S hogy mennyire így vau, azt Dániel Kornél tájékoztató­ja támasztja alá. A megye lel­kes közművelője a követke­zőket mondotta ezzel kapcso­latban lapunknak: — Elképzeléseink teljesen megegyeznek érsekújvári ba­rátainkéval. Közös munkával, egymás jobb megismerésével, támogatásával hozzájárulha­tunk országaink barátságához, a közművelődésben azonos céljaink megvalósításához. El­határoztuk ezért, hogy lehe­tőségeink szerint nemcsak cserekiállításokat, és kölcsö­nös előadásokat bonyolítunk le, hanem szabadiskolánk az idén nyáron az érsekújvári Képzőművészetet Kedvelők Klubjának öt tehetséges fia­talját tandíjmentesen fogadja. * L. Z. Színházak — vendégként Tovább bővülnek, gazdagod­nak hazánk nemzetközi kultu­rális kapcsolatai. A Szovjet­unióból a szovjet kultúra nap­jai ünnepi eseménysorozatára többek között hozzánk látogat a Leningrádi Állami Filhar­mónia szimfonikus zenekara, a moldvai Zsok népi táncegyüt­tes, valamint a világhírű moszkvai Szovremenyik szín­házi társulat és más művész­csoportok.1 Novemberben az NDK szín­házművészeti napok alkalmá­ból ugyancsak színtársulatot üdvözölhetünk Budapesten a baráti szocialista országokból. Január 27-e és február 3-a kö­zött a József Attila Színház­ban lép fel a Brnói Drámai Színház, amely ezenkívül Pé­csett is előadásokat tart. Az év első felében számos magyar színház vendégszere­pei a környező szocialista or­szágokban, elsősorban a ha­zánk felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából sorra- kerülő ünnepségsorozatokon. A József Attila Színház már­ciusban Pozsonyban, Brnóban és Prágában játszik. Március második felében a Thália Színház társulata Lengyelor­szágot keresi fel. Az Állami Bábszínház a ter­vek szerint március—április­ban Kubában vendégszerepei. Április 11-től Berlinben tap­solhat a komolyzene közönsé­ge a Magyar Állami Operaház művészeinek. A Szovjetunióban sorrake- rülő jubileumi ünnepségeken reprezentatív magyar együtte­sek, művészeti intézmények gondoskodnak hazánk sokszí­nű kulturális életének bemu­tatásáról. az erők együttes alkalmazását. Ezzel a megyében 52-re növekedett a nagy­községek száma. Vagyis erős városia­sodás indult meg a megyében. A már említett Cegléden, Nagykőrösön az iparosítás, általában a vidék iparosí­tása másképpen veti fel a városiaso­dást, mint Erdei könyvében írja» Ez érthető, hiszen a szerző könyve meg­írása idején nem láthatta, hogy a szocializmus milyen lehetőségeket rejt magában. Kétségtelen, hogy kö­zelebb kerültek ahhoz a célhoz, ame­lyet a kongresszusi irányelvek úgy fogalmaznak meg, hogy „gazdasági, szervezési és más intézkedésekkel tá­mogatjuk a város- és községfejlesz­tést. Azon munkálkodunk, hogy to­vább csökkenjenek a különbségek az azonos jellegű települések, valamint a város és a falu kommunális, kultu­rális, egészségügyi ellátásában”. Vagyis még jobban megteremtődje­nek a feltételek a városiasodásra, Cegléd ma ipari város, de még min­dig nagy mezőgazdasági központ is. Lakossága 38 ezer, területe 24 ezer 503 hektár. Határában korszerű mező- gazdasági üzemek vannak, amelyek­nek dolgozói egyben egy iparosított nagyváros lakói. Persze, a város hatá­rában még mindig 64 lakott hely van, s itt él a város lakosságának 18,8 szá­zaléka, tehát nem mindenki élvezi közvetlenül a város előnyeit, de min­den lehetőség megvan rá, hogy ezek — a városvonzás hatásában — olyan településsé váljanak, amelyek már korszerűek vagy megszűnjenek és la­kói a várasba költözzenek. Tulajdonképpen erre utal könyvé­ben Erdei, amikor hangsúlyozza: „A lényeg az, hogy a város olyan telepü­lés, amely önmagában is és vidékével együtt is szervezett és autonóm veze­tésű társadalmi egységet alkot, és egyfelől nagyobb számú népességnek lakhelye, másfelől vidékére kiható központi funkcióknak telephelye, s e szerepnek megfelelő technikai beren­dezkedésekkel rendelkezik”. ÍGY VÁLIK IDŐSZERŰVÉ a könyv, mert olvastán jobban meg tudjuk érteni a folyamatoknak a le­zajlását, amelyek ma hazánkban vég­bemennek. A nagyközségesítés, a vá- rosiasítás tehát nem valami öncélú dolog, hanem éppen a magyar telepü­lésrendszerből adódik: a fejlődést, a vidék lakosságának az érdekét, jövő­jét szolgálja. Gáli Sándor oen s kimutatja, hogy ideális települé­sek, amelyek példát szolgáltatnak rá, hogyan lehetne megteremteni a váro­sias fejlődést az Alföldön. „Cegléd, Nagykőrös városi szervezeteivel egy szigetet emelt fel az alföldi termelés külterjes szintjéről és városi nívójú kerti termelést fejlesztett ki. Kertes ligetté tette a homokpusztát. Nagy­kőrös ezenkívül valóságos konyha- kertté varázsolta a város alatti tele- vényt.. A — írja, majd hozzáteszi: „Társadalmuk fele a parasztsághoz tartozik”. v Bár a felszabadulást követően ez a városiasodás egy ideig megállt, hi­szen a közigazgatási, gazdasági és kulturális erők szétforgácsolódtak. A helyi demokratizmus szélesítése, a helyi önkormányzat megteremtése — ez politikailag indokolt volt — a me­zővárosokban, nagyközségekben, gyengítette a városiasodási folyama­tot, a kistelepülésnek1 kedvezett. Erre csak két példát, az egyik: Csemő Ceglédből szakadt ki, önálló lett, ki­jelölték a tanácsháza helyét, megépí­tették a szórványtelepülés egy ritkás részében, azzal, hogy majd oda tele­pül a falu. Nem települt, s később a tanácsházát máshol kellett újra fel­építeni, ahová jobban tömörült a la­kosság. Hasonló dolog történt Körös- tetétlen esetében, amely Nagykőrös­ből vált ki. Ezeken a helyeken saját közigazgatás alakult ki, de igazi falu­település egyikből sem lett, s gyen­gítette a két várost. Azóta újra a két város vonzáskörébe tartoznak, így ők is élvezik a két város minden előnyét. FÜZESGYARMAT 10 ezer lakosú nagyközség Békésben. Kertészsziget, amely a község egyik majorja volt, 1950-ben önálló státust kapott, hatal­mas ■ kultúrházat, orvosi rendelőt, egyéb szociális, kulturális intézmé­nyeket építettek az új faluban. A la­kosság állandóan csökkent, mert a fa­lut körülvevő földek, a gépesítés kö­vetkeztében nem tudtak munkát adni a lakosságnak. Füzesgyarmat viszont ezekben az években szinte semmi tá­mogatást nem kapott a meglevő in­tézményei felújításához, lakossága nem fogyott, a gazdálkodás és a váro­siasodás továbbra is megvolt. Ma már Kertészsziget is Füzesgyarmat vonzás­körébe tartozik, s így a városiasodást segíti elő. PEST MEGYÉBEN éppen a napok­ban újabb négy nagyközség alakult, amelyek elősegítik a városiasodást, tudományos vizsgálat után Erdei ki­mondja, hogy nemcsak lehet, hanem ezek azok a formák, amelyek a ma­gyar városépítés alapjait képezhetik. Bár a mezőváros ma is probléma, és a mai kutatók számára éppen az Er­dei által felvázolt fejlődési vonal je­lent eligazítást, mégha egyes részle­teiben más felfogások is megjelennek. E sorok írója is sokat foglalkozott a falutelepülés, a tanyakérdés és ál­talában az alföldi településrendszer problémával. Főleg azt vizsgálta, ho­gyan lehetne a magyar falut évszáza­dos elmaradottságából kiemelni, ho­gyan lehetne a mezőgazdasági terme­lés korszerűsítésével, a szocialista ter­melési viszonyok megteremtésével párhuzamosan megszüntetni a falu elmaradottságát, közelíteni ki vidéken lakókat a városi életformához, vagy városlakóvá tenni őket úgy, hogy köz­ben egy részük megmaradjon korsze­rű földművelőnek. HÁROM VÁROST ismertem meg már elég ifjúkoromban. Elsőnek Sá­rospatakot, amely számomra, aki ad­dig egy bihari faluban élt, jelentette a Várost, praktikus belvárosával, emeletes házaival, V>si iskolaépületei­vel. A másik Nagyvárad, a Körös­parti Rómának becézett város volt, amelyben rövid ideig éltem, s amely valóban elkápráztatott, minden is­mérve adva volt a városi állapotnak. A harmadik Debrecen, amelyben fel­fedezni véltem a magyar városiaso­dás lehetőségét, de túlságosan nagy­nak tartottam, semmint követni le­hetett volna példáját Az Igazi mező­városokat már a felszabadulás után ismertem meg, amikor munkám so­rán Pest megyébe kerültem. Itt is két város — Cegléd és Nagykőrös — szol­gáltatta a vizsgálódás lehetőségét. E két helyen a parasztok egy része egy­szerre volt földművelő és városi polgár. Nappal kint a tágas határban dolgaztak, este bent, a városban lak­tak, s szabad idejükben részt vettek a város dolgaiban, élvezték a város kulturális áldásait. E két Pest megyei, hajdani mezővá­rosra Erdei is vissza-visszatér könyvé­ITT VAN Erdei Ferenc újabb köny­ve, a Parasztok, a Magyar falu után a Magyar város, amelyet az Akadé­miai Kiadó jelentetett meg — hason­más kiadásban —, az Erdei Ferenc összegyűjtött művei sorozatban. Te- háit megint hozzáférhetővé vált az olvasó számára Erdeinek ez a műve is, amely először jó harminc évvel ezelőtt látott napvilágot, s akkor igen nagy visszhangot keltett. Ez a klasz- szikus munka a hazai városszocioló­giának ma is értékes, nélkülözhetet­len műve. Mindmáig a legösszefogot- tabb, a társadalomfeltárás adott szint­jén legjobban reprezentáló városszo­ciológia — mint ahogyan Kulcsár Kálmán neves szociológus a könyv­höz írt Utószavában megállapítja. A téma, amelyet Erdei feldolgozott, so­kat foglalkoztatta és ma is foglalkoz­tatja a társadalmunkat, az olvasókat: hogyan lehetne a magyart is város­lakóvá tenni. Annál inkább érdekes ez a kérdés, mert nálunk sokáig olyan hiedelem volt elterjedve, hogy Magyarországon tulajdonképpen nin­csenek városok a szó igazi jelentése értelmében, illetve nem hasonlítanak a nyugati városokhoz, amelyek szép­ségéről rengeteget meséltek a Nyu­gaton járt hazánkfiai. A HARMINCAS ÉVEK végén már kimutatta Erdei, hogy vannak váro­saink, sőt tipikus magyar városaink, s ebben a könyvében sorra veszi jel­legzetességüket, ismérvüket, és tár­gyilagosan megállapítja: „A magyar­lakta területnek nagyobbik fele nyu­gatias településű vidék ... Hozzáteszi azonban, hogy „az alföldi városok igenis igazi városok, csak nem olya­nok, mint a nyugatiak ... Egy külön­legesed magyar településformáról van itt szó, amely megoldotta azt a meg­oldhatatlannak hitt kérdést, hogy a földművelők is lehetnek városlakók, sőt egyenesen a földművelők teremt­hetnek városokat”. Máris a téma kellős közepén va­gyunk. Városok-e a magyar mezővá­rosok, amelyeket Erdei vizsgált, le­het-e rájuk építeni, s alapnak tekin­teni a jövő városépítésében? Alapos Jól ismert már az a nagy­szerű vállalkozás,' amelynek egyhónapos gazdag program- sorozata nyaranta zajlik a ze- begényi Szőnyi István Emlék­múzeum hatalmas parkjában. Az emlékmúzeum és baráti körének rendezésében tavaly már hetedik évébe lépett a képzőművészeti szabadiskola. Olyan művészetszerető, kor­szerű vizuális műveltséggel rendelkező, a művészetet értő réteg kiművelésére törekszik, mely ismeri a mai alkotói el­veket, a művészetben haszná­latos eljárásokat, technikákat. Az itt összegyűlő résztvevők a látáskultúra fejlettebb for­máinak ismeretével jutnak el a mai ízlés és kifejezésmód megértéséhez, igenléséhez. Szívesen emlékeznek Ilyenkor kihalt a nyaranta árnyas park, melynek akkor lombos fái alatt, zöld pázsit­ján festőáilványok körül al­kotnak, szobrokat formálnak, előadásokat hallgatnak a többségében fiatal résztvevők. Ám — miközben e szabadis­kola nemcsak várja, hanem visszavárja hallgatóit, szer­vezve az újabb tanfolyamot — híre, emléke, vonzereje to­vább él Pest megyében, sőt az ország határain túl is. Mert nyaranta külföldről is érkez­nek, akik itt kívánják fejlesz­teni alkotókészségüket. Külö­nösen a szomszédos országok­ból, elsősorban Csehszlovákiá­ból jönnek. És szívesen em­lékeznek a tanultakra, élmé­nyeikre, mint arról a Nővé Zaiftkybun (Érsekújvárott; megjelenő Heti Hírlap, Szlo­vákia Kommunista Pártja ér­sekújvári járási bizottsága he­tilapjának két száma is tanús­kodik. Megírják e cikkekben hogy a CSEMADOK (á cseh­szlovákiai magyar dolgozói kulturális egyesülete) szerve­zésében Képzőművészete Kedvelők Klubja működik ; járási székhelyen, Érsekújvá­rott és egy csoportjuk a nyá­ron tanulmányi kirándulás kergében ismerkedett a zebe- gényi művésztelep munkájá­val. A tapasztalatokról, lá­tottakról még most is elra­gadtatással szólnak. Aktív kikapcsolódással, egyéniségük fejlesztésével A klub vezetője, elnöke, Balogh György festőművész, így nyilatkozott: — Már útközben lenyűgö­zött a Dunakanyar csodálatos szépsége. Szavakkal szinte el sem lehet mondani, olyan gyö­nyörű mindaz, ami ott elénk tárult. Maga Zebegény, a házak, az egyszerű, dolgos em­berek, a csodálatos fekvés, mind azt bizonyítják, hogy jól választották meg a mű­vésztelep és az iskola helyét. Mély benyomást gyakorolt rám az iskola munkamódsze­re. A hallgatók tetszés szerint formát adhatnak elképzelé­seiknek. s a vezető művé­szek a kész alkotáson mutat­nak rá a hibákra. Igen jó módszernek tartom azt is, hogy a hallgatók filmről is­merkednek meg a neves mű­vészek munkájával, elsajátít­hatják azokat a sajátos tech­nikai fogásokat, melyeket a sokéves gyakorlattal rendel­kező művészek használnak munkájuk során. Most legújabban Nagy Andrástól, a Heti Hírlap munkatársától kapott lapunk friss tudósítást, miszerint a klub tagjai szívesen és há- j Iával gondolnak téli munká- ! juk idején is a művésztelepen ; tett látogatásukra, ahol Dá- 1 niel Kornél festőművész -igaz- ! gató és Hincz Gyula íestőmű- i vész segítségével nagyobb be- i tekintést nyerhettek a kép- j zőművészet egyes ágaiba. , „Azok a fiatalok — írja —, | akik a napi munka fáradal-

Next

/
Thumbnails
Contents