Pest Megyi Hírlap, 1975. január (19. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-17 / 14. szám

1975. JANUÁR 17., PÉNTEK

skMúop

Kedvezmény a többgyermekes sorköteleseknek

Újjászervezték a volt megyei kiegészítő parancsnokságot

Az államigazgatás korszerűsítésének részeként a magyar néphadseregben — a volt megyei kiegészítő parancsnokságok átszervezésével — az elmúlt esztendő végén megalakultak a megyei hadkiegészítési és területvédelmi parancsnokságok — tájékoztatta az újságírókat csütörtökön a Néphadsereg Központi Klubjában Szűcs Ferenc vezérőrnagy, a vezérkari főnök helyettese.

Elmondotta, hogy az új parancsnokságok — mint a katonai igazgatás területi szervei — az államigazgatás rendszeréhez igazodva végzik a katonai igazgatással, a honvédelmi kötelezettséggel, a hadki- egészátéssel, valamint a terü- letvédelemmel összefüggő feladatokat. A megyei hadkiegészítési és területvédelmi parancsnokságok illetékessége és hatásköre — a honvédelmi kötelezettséggel összefüggésben — a lakosság széles körét érintik: irányítják a hadköteles korba lépő állampolgárok összeírását, katonai nyilvántartásba vételét és a szolgálatra való alkalmasságuk előzetes megállapítását, vezetik a honvédelmi kötelezettséggel kapcsolatos katonai nyilvántartásokat, szolgálatra készítik elő a sorköteleseket, stb. Az új parancsnokság hatásköre és feladatta a volt megyei kiegészítő parancsnokságokhoz viszonyítva sok tekintetben módosult, illetve új feladatokkal bővült: új szervezetükben ellátják a területvédelemmel összefüggő feladatokat, s végzik az állami népesség-nyilvántartáshoz kapcsolódó katonai nyilvántartási teendőket

A sorkötelezettségről szólva a vezérőrnagy rámutatott: a sorkatonai szolgálat teljesítése nem egy esetben nagy megterhelést ró mind a bevonulóra, mind annak családjára. A róluk való fokozott gondoskodás nyilvánul meg a párt és a kormány különböző határozataiban, amelyek a bevonullak érdekeit hivatottak szolgálni. Családi segéllyel támogatják például a sorkatonák ellátatlan hozzátartozóit, s ennek összege folyamatosan növekszik. A honvédelmi miniszter arról rendelkezett, hogy a nős és családos sorkatonákat — lehetőséi/ szerint — az állandó

lakóhelyükhöz közel eső csapathoz kell bevonultatni, s ugyancsak a miniszter rendeleté alapján ma már a lesze- | -elő sorkatonák jelentős része 1000—2 ezer 400 forint közötti egyszeri leszerelési segélyben j részesül. A kormány népese- j dési politikájának megvalósí- j tását is szolgáló további paragrafus: azokat a sorkötelese- . két, akiknek két vagy több I gyermekük van, egyesztendős szolgálat után, külön kérelem nélkül is leszerelik.

— A magyar néphadsereg parancsnoki állománya mindent elkövet, hogy segítse a sorköteleseket az életre való

j felkészülésben — folytatta a j vezérőrnagy, a szolgálathalasz- ! tási rendszer nagy gonddal í hangolja össze az egyén, a tár- I sadalom, a népgazdaság és a j honvédelem érdekeit, arra tö- I rekszenek, hogy a szakmun- I kástanulók — a középiskolába | járók bevonulásuk előtt befejezhessék tanulmányaikat, sőt a lehetőség határain belül a kellő gyakorlati ismereteket is megszerezzék. Az egyetemi, illetve a négyéves képzési idejű főiskolák hallgatói sorkatonai szolgálatukat megosztva teljesítik, részint tanulmányuk megkezdése előtt, részint diplomájuk kézhezvétele után.

— A bevonuló fiatalok mind magasabb képzettséggel rendelkeznek, ez a hadsereg számára is kedvező. Csaknem egyhanmaduknak azonban nincs szakképzettsége. Az ő további életpályájuk meghatározását segíti aiz a lehetőség, hogy katonaidejük alatt 38 szakmában szerezhetnek képesítést.

A sajtótájékoztatón szó esett a tartalékos hadkötelesekről is, azokról, akiket — korábbi rendfokozatuktól függően — 50 vagy 60 éves korukban bocsátanak el ünnepélyesen a hadköteles állományból, Even- te sok ezer azoknak a tartalé- j kosoknak a száma, akik az új haditechnika megismerése cél- ■ jából — továbbképzésre, vagy 5 néhány napos gyakorlatra vonulnak be. A tartalékosok családja, hozzátartozói a kormány rendelkezése szerint olyan bérben, vagy segélyben részesülnek, amely nagyjából . azonos a bevonuló fizetésével.

Arany István kitüntetése

A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Arany Istvánnak, a Pest megyei Tanács nyugalmazott vb-titkárának az államigazgatásban végzett több évtizedes eredményes munkássága elismeréséül a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta.

I A kitüntetést a Parlamentben dr. Papp Lajos államrtit- ' kár, a Minisztertanács rar ácsi 1 Hivatalának elnöke adta át.

| Jelen volt dr. Varga József, a Minisztertanács T" -' > . á- vatalának elnökhelyettese, Jámbor Miklós, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára és dr. Mondok Pál, a Pest megyei Tanács elnöke.

Még több szakembert igényel a mezőgazdaság

Befejeződött a TOT-tanácskozás

Csütörtökön befejeződött a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának kétnapos ülése; az értekezleten megjelent dr. Soós Gábor mezőgazdasági és élelmezésügyi államtitkár és dr. Garamvölgyi Károly oktatási miniszterhelyettes.

Moharos József, a TOT elnökhelyettese a termelőszövetkezetek szakember-ellátottságáról számolt be. Elmondotta, hogy a MÉM-hez tartozó oktatási intézményekben korszerűsítették a képzést, és erőfeszítéseket tesznek a növekvő szakemberigény kielégítésére. Ennek ellenére még mindig kevés a szakember a közös gazdaságokban.

A TOT az illetékes tárcáknak azt javasolja, hogy az V. ötéves terv oktatási kereteinek kialakításánál fokozottabban vegvék figyelembe a téeszek szakember- és szakmunkás- igéweU. Egyes felsőfokú kép-, zést ágakban novélni kell a szakosodást, a szakmunkás- képzésnél pedig meg kell vizsgálná a területi igényeket,' és ennek megfelelően esetenként át kell csoportosítani a továbbképzési központokat.'

Kérte a tanács, hogy az illetékes állami szervek vizsgálják meg a téeszeket terhelő oktatási és továbbképzési költségek elszámolási rendjét és jelenlegi gyakorlatát, mert a i továbbtanulást az eddiginél 1 jobban kell ösztönözni. Felhív- j iák a figyelmet, hogy a tankönyveket és jegyzeteket az eddiginél gyorsao-an a c j- I vetkezeti gazdálkodás színvo- I nalához kell „igazítani”.

A legalkalmasabb

Egy Pest megyei nagyközségben, a főváros szomszédságában valaki építeni akart. Annak rendje-módja szerint a tanácsnál bejelentette szándékát, engedélyt kért a ház felépítéséhez. A család hosszútávú terveit hiúsította meg azonban egyetlen mondat: „A tanács nem engedélyezi az építést, a telek építési tilalom alá esik”.

A Pest megyei Tanácson, ahová elkeseredésükben jutottak, segítettek, mondták, a helyi tanácsnak cseretelket kell biztosítania. Ha kissé nehezen is, de a nagyközségi tanács vezetői megígérték, hogy 1974 májusára meglesz a cseretelek. A törvénytisztelő állampolgár várt. Már azt sem bánta, hogy késik az építés, csillapította háborgó családját, számolta, futja-e dágább építkezésre is, hiszen az árak felszöktek.

A nagyközségi tanács vezetői azonban elfelejtették 1974 májusát, el októberét és decemberét is — mai napig sincsen cseretelek. A hosszú hónapokig türelmesen várakozó panaszos ismét a megyei tanács elnökéhez fordult: intézkedjen.

Az igazgat megvallva, azon sem lehetne csodálkozni, ha a telektulajdonos

a sok ígérgetés után engedély nélkül hozzákezd háza építéséhez tilalom alá vont telkén, elvégre nem ő szegte meg a megállapodást. A megyei tanács legutóbbi végrehajtó bizottsági ülésén állapította meg éppen a testület, hogy nem mindig az állampolgárok fegyelmezetlensége slz oka a rendeletek, a törvények megszegésének, hanem a hosz- szadalmas, lélektelen ügyintézés. Az, hogy olykor hónapok is eltelnek, míg az ügy végére pont kerül.

Szerencsére a tulajdonos nem indulataira, hanem józan eszére hallgatott, és mérgelődése közben sem felejtette el; hogy a törvényt be kell tartani. Nem is jutott eszébe, hogy a hivatalos utat kijátssza.

Idáig rendben is van a dolog, de az már mégsincs rendjén, hogy a tanács bármelyik vezetője vagy dolgozója visszaélhessen az állampolgár türelmével. Senkinek nem ad az állam olyan hatalmat, hogy felelőtlenül ígérgessen, hónapokig hitegessen valakit, esetleg megingatva az ügyfelek bizalmát a tanácsban. S azt sem lehet, hogy mindenki minden gondjával a megyei tanács elnökéhez forduljon.

Lehet, hogy néha nemet kell mondani, lehet, hogy olykor valami akadály kerül az útba és változtatni kell határidőkön, eredeti elhatározásokon, ígéreteken. Lehet. Egyet nem lehet csak: megfeledkezni egy-egy ügyről, semmibe venni a kérelmezőt, magára hagyni bajában, elfásulni az ügyintézés rengetegében. Ezt nem lehet, ezt nem szabad sem tanácsoknál, sem vállalatoknál, sem választott testületeknél, sem kinevezett tisztségeknél. Minden ügy mögött értékes várakozó rejlik, aki egész gondját bizalommal ruházta az államilag arra kijelölt vagy megválasztott legalkalmasabbra. S akiben hitt, minden egyes esetben vizsgázik: valóban ő-e a legalkalmasabb arra, hogy a köz ügyét képviselje, alkalmas-e a bizalomra?

Egyetlen telek- vagy építési ügy intézésének elmulasztása nem hegyezné élesre a ceruzát, de sok kis és nagy ügyet intéznek a tanácsok, a szolgáltató vállalatok. Ezek a bizalomra, kapcsolatra épített elintéznivalók — az egyének számára mindenkor nagy gondok —, soha nem intéződhetnek el anélkül, hogy akár pozitív vagy negatív nyomot ne hagynának a lakosság és a hivatalos szerv kapcsolatában.

Sági Ágnes

A kongresszusi irányelvekről a termelőszövetkezetekben

Támogatják a zöldségprogramot

— a pilisi Aranykalász Tss-ben

lesz zöldpaprikánk?! Ha minden terméknél összevissza szorzunk, aggályoskodunk, akkor kiderül, hogy legkifizetődőbb semmit sem vetni, mert arra nincs semmiféle adó, termelési költség. Hát — ilyen vitákat kell időnként végigküzd énünk, amikor szembe kerül egymással az össznépi, meg a csoportérdek.

Sajnos — mondják valamennyien — gyakran még a vita sem vezet eredményre. Azon a tényen, hogy az élőmunka-igényes növények termesztése egyre nehezebb, semmilyen vita sem változtat. Itt van például az uborkatermesztés. Tavaly már jóval kevesebbet tudtak a tagokkal felvállalta tni, mint az előző években. Az idén pedig már nem akadt jelentkező. Az idősebbek nem bírják — fájós derékkal — a fiatalabbak pedig nem vállalják. Aztán itt van a gépesítés gondja: jelenleg a nagy teljesítményű traktor országszerte hiánycikk. Ügy kellene pedig, mint a falat kenyér.

— Vannak nehézségek, akadályok, amelyeket átcsoportosítással, lelkesedéssel, a kommunisták összefogásával, a munkacsapatok fokozott igyekezetével le lehet küzdeni. A munkaerőgondokat, a gépesítési problémákat azonban csak országos intézkedésekkel lehet orvosolni. A következő ötéves tervben bizonyára erre is sor kerül.

Nyíri Éva

Több cukorrépát, tejet termelnek

— a nagykátai Magyar—Koreai Barátság Tsz-ben

re. Jobb évet zártunk, mint tavaly — mondja a fiatal, 30 év körüli párttitkár.

— Az iparszerű termelési rendszer fejlesztése a feladatunk, melyet az irányelvekben is lefektettek — veszi át a szót az agronómus. — Erőforrásainkhoz mérten igyekezünk gépesíteni. Most érkezett meg a harmadik cukorrépagépsorunk. Ezelőtt három évvel 60, tavalyelőtt 120, s a múlt évben már 300 kataszt- rális holdon termesztettünk cukorrépát. A teljes gépesítéssel ezen a terüléten megszűnnek a munkaerőgondjaink. Sőt még a szomszédos Kossuth Tsz-t is segíteni fogjuk kooperációs megállapodásaink szerint vető, betakarító, megfelelő talajművelő, permetezőgépeinket rendelkezésükre bocsátjuk. Szeretnénk, ha cukorrépa-termelésünkkel enyhíthetnénk a népgazdaság gondjain.

— A korszerű technika működtetéséhez jól képzett szakemberek kellenek...

— Átvettük a TÖVÁT.T, telepét, s központi gépjavító műhellyé alakítottuk át. Hét szakmunkásunk közül kettő Örkényben tanul az öthónapos szakmunkástovábbképző tanfolyamon. Speciális gépekhez fontos a speciális tudás.

Végül elmondták azt is, hogy a tsz párttagjai felvetették a politikái oktatások fontosságát, igénylik, hogy felkészültebbek legyenek a vitában, meggyőzően tudjanak választ adni a szocialista építés, ezen belül a mezőgazdaság min- - dennapi problémáira.

A termelőszövetkezetben konkrétan is megmutatkozik a XI. pártkongreszusi irányelvek hatása: „ A termelő erők jobb hasznosítása azt igényli, hogy folytatódjék a mezőgazdasági termelőszövetkezetek ésszerű egyesülése.” Az első lépés — a kooperáció a nagy- kátai Kossuth Tsz-szel már megtörtént. A közös gazdaság gondolata régóta foglalkoztatja mindkét szövetkezet tagságát, mivel az egyesülésben rejlő lehetőségek kedvező jövőt ígérnek a közös vagyon gyarapításához.

H. A.

A párttrodában most üresek a széksorok, egy nappal ezelőtt épp ebben az időpontban több mint negyven párttag töltötte meg a helyiséget, vezetőségválasztó taggyűlés volt a nagykátai Magyar—Koreai Barátság Termelőszövetkezetben. Jelenleg ketten tartózkodnak az irodában, a régi és az új párttitkár: Csorna Lajos növénytermesztő agronómus és dr. Kiss László állatorvos. Jelentéseket, kimutatásokat néznek át, rakosgatják az irat- tömböket, közben a régi párttitkár magyaráz. Van egy kis nosztalgikus hangulat ebben a tisztségváltásban. Csorna Lajos — korára való tekintettel, mivel nemsokára nyugállományba vonul, egyébként a nagyközség pártbizottsági tagja — kérte a tagságot, hogy mentsék fel tisztségéből, válasszanak helyette olyan fiatal, társadalmi és politikai munkájában, szakmai tudásban is kiemelkedő párttagot, aki egyenlő partnere a tsz vezetőinek. Dr. Kiss Lászlót egyhangúlag szavazta meg a tagság. Nem kezdő a mozgalmi munkában: három évig a nagyközség KlSZ-bizottságának titkára volt, elvégezte a marxizmus—leninizmus esti egyetemet.

— A XI. pártkongresszus irányelveit és a szervezési szabályzatmódosítás tervezetet megvitatta a tagság, mi foglalkoztatta legjobban a felszólalókat?

— A vitában legtöbbször a társadalmi termelés hatékonyságának eddiginél erőteljesebb növelése vetődött fel. A jövedelmezőbb termelési feltételek megteremtését várja a tagság, a szervezett gazdálkodást. Mégpedig nem öncélúan. Továbbra is a népgazdasági érdekeket tartjuk szem előtt, s olyan terményeket — cukorrépát, kenyérgabonát, zöldséget — termesztünk, amely a lakosság ellátásához elsődlegesen szükséges. Növelni akarjuk a fiatal szarvasmarha-állományunk tejhozamát. A tenyésztési munka elején tartunk. A minőségjavításra kidolgoztuk már a programot, s 1976 végére elérjük a kitűzött szintet. Évente 35 millió forint termelési értéket mutat fel szövetkezetünk, a hagyományos termékszerkezet ellenéTöbb mint tízezer holdon több mint ezer ember — tag és alkalmazott — keresi a boldogulást a pilisi Aranykalász Termelőszövetkezetben. Alig egy esztendővel azután, hogy a két pilisi közös gazdaság egyesítette erejét a továb- b: feladatokhoz, Nyáregyháza és Csévharaszt mezőgazdasági termelőszövetkezetének tagsága is csatlakozott a szövetséghez; így tágult tízezer holdasra az Aranykalász határa.

A pártalapszervezetek munkáját irányító csúcsvezetőség titkára, Nánai Sándor mostanában taggyűlésről taggyűlésre jár: szeret személyesen meggyőződni róla, hogy értik-e a szövetkezet kommunistái a Központi Bizottság kongresszusi irányelveit, s a további feladatokat.

— Értik is, helyeslik is — mondja szinte tökéletesen egyszerre Sass Sándorral, a központi pártaiapszervezet

j titkárával. Most is taggyűlésről jött, a nyáregyházi kerü- ; let kommunistáinak tanácskozásáról. — Bizonyság erre I az az igény, ami az irányelvek pártcsoportonkénti vitájában felmerült az üzemi — illetve, a mi esetünkben a termelőszövetkezeti — demokrácia szélesítésére, továbbfejlesztésére. Nem is szólva arról az osztatlan örömről, amit az irány- i elvekben megfogalmazott szo- : ciálpolitikai célok Váltottak ki szövetkezetünk valamennyi dolgozójából.

— Csak szóljunk róla részletesebben — veti ellen Sass Sándor —, mert a nyugdíjrendszer egységesítésére, a nyugdíjkorhatárnak az ipari dolgozókéval azonos szintűre tervezett leszállítására vonatkozó kitételek nem csupán örömet okoztak a tsz-tagság körében, hanem bizonyára ösztönző hatással lesznek a további munkában is. Az az igazság, hogy — például — a mi téeszünk tagjai közül naI gyón kevesen tudták végigdolgozni a nyugdíjazásukhoz szükséges időt: a legtöbbjüket 65, illetve 60 éves koruk előtt leszázalékolták, mert egészségi állapotuk annyira megromlott. Ez a korosztály még akkor kezdte túrni a földet, amikor még látástól va- kulásig kellett dolgoznia a nadrágszíjparcelláián — vagy napszámban, a másén —, hogy megélhessen. Mindez most üt vissza, amikor rriegöregeditek. Hát ezért örülnek annak az öt esztendőnek, amit majd a nyugdíjkorhatár egységesítésével nyernek.

— Ugyanígy örülnek a társadalombiztosítási kedvezmények tervezett egységesítésének — kapcsolódik be a fejtegetésbe dr. Sáray György, a központi alapszervezet szervező titkára, a szövetkezet jogtanácsosa. — A gyermekgondozási segély és a családi pótlék egységes, az ipari bizitosí- tottelkéval azonos szintűre emelésének.

— A Követel rovat tehát elég gazdag a szövetkezeti tagság szempontjából az irányelvekben. No és a Tartozik rovat?

— Már a pártcsoport-értekezleteken kitűnt, hogy szövetkezetünk kommunistái egyetértenek azzal az igénynyel, hogy a mezőgazdaság a jövőben hazai termesztésből biztosítsa a zöldség-, gyümölcsös cukorrépa-szükségletet — válaszol Nánai Sándor csúcs- titkár. — Helyeseljük azt is, hogy nagyobb hatékonysággal kell gazdálkodni, s fokozni a termelési eredményeket.

— S az egyetértésen túlmenően, vannak-e már gyakorlati jelei mindennek?

— Szövetkezetünk az első perctől kezdve tettekkel támogatta az országos zöldség- program végrhajtását: kezdeményezője voltunk a környékbeli termelőszövetkezetek burgonyatermesztő társulásának. A pilisi lakosság zöldség-gyüTrinlpc í»llá fácánt,Ír ■inr7itá«áhr>7.

szintén tettekkel járultunk hozzá: termelőszövetkezeti

boltunk állandóan friss áruval várja a fogyasztókat. A dolog azonban nem mindig ilyen egyszerű. Van úgy, hogy bizonyos termesztési problémákat politikai vitával kell eldönteni!

— Például?

— A legfrissebb ügyek

egyike: a zöldpaprika-termesztési vita. Tavaly nyáron

— szerződéses alapon, 45 százalékos részesedés ellenében

— egy ecsédi parasztember termelte nálunk 6 hektáron a zöldpaprikát. Hektáronként 73 ezer, összesen 438 ezer forintos bevételre tettünk szert. A pénzügyi szakembereink most kimutatták, hogy nem érdemes zöldpaprikával foglalkozni, mert még mindig 21 ezer forint volt a ráfizetés. Én nem vagyok közgazdász, sem főkönyvelő, és nem tudom, hogy ez a szám hogy jött ki. Tudom azonban, hogy a fogyasztóknak kell a zöldpaprika. & azt is tudom, a számokkal — matematikával — szinte minden bebizonyítható. Ha az egész tsz termelési költségét erre a hat hektár paprikára táblázzuk, meg az összes adót, akkor persze, hogy nem kifizetődő termeszteni. Csakhogy ha minden tsz-ben így gondolkoznak, akkor honnan