Pest Megyi Hírlap, 1975. január (19. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-16 / 13. szám

V&riat, 1975. JANUAR 16-, CSÜTÖRTÖK A gyakorló szakember szemével A felnőttoktatás eredményei és lehetőségei Százhalombattán Az 1974-es esztendő máso­dik fele a számvetések Idő­szaka volt. Az MSZMP X. kongresszusa határozatainak végrehajtása utolsó évét zár­tuk. Elemeztük a tapasztala­tokat, számba vettük az ered­ményeket, de méregettük már a következő periódus lehető­ségeit és tennivalóit is. A X. kongresszus állást fog­lalt az állami oktatás egész rendszerének felülvizsgálata mellett A vizsgálatban és a Központi Bizottság határo­zatában is megkülönböztetett helyet kapott a munka mel­letti tanulás, a felnőttképzés. Ismét fellendülőben A felnőttoktatásnak és -képzésnek társadalmunkban gazdag múltja van. A felsza­badulást követő kibontakozás a néptömegek szellemi szint­jét jelentősen emelte, s hozzá­járult a szocialista építés szakemberszükségletének ki­elégítéséhez. A 40-es évek vé­gén rendkívüli lendülettel in­dult és a 60-as évek elején létszámban tetőzött, majd pe­dig zuhanásszerűen vissza­esett. Néhány évi hullámzás után 1971-től ismét emelke­dik a felnőttképzésben részt vevők száma. A mélypont idején már-már a felnőttképzés haláláról kezdtek beszélni. Az elemzés viszont azt mutatta, hogy a felnőttképzés szükséges. 1970- ben a népgazdaságban foglal­koztatott aktív keresőknek csak 42,3 százaléka fejezte be eredményesen az általános is­kola 8 osztályát, az érettségi­zettek hányada pedig 7,2 szá­zalék volt A helyzet nemcsak a felnőttoktatás fenntartását, hanem kiszélesítését is indo­kolja. Kevésbé ismert, de nagyon elgondolkoztató az, hogy Százhalombattán mintegy 1000—1200-zal növelhető a szakmunkások száma, ameny- nyiben megszerzik az általá­nos iskolai végzettséget. A termelés fejlesztésének tehát egyik, ha nem a legnagyobb lehetősége és tartaléka az ál­talános iskolai végzettség megszerzése. Az igény felkeltése A KB-határozat felnőttok­tatás fejlesztésére vonatkozó részének végrehajtásában szá­mottevő eredményeket tudha­tunk magunkénak. Míg Százhalombattán a dol­gozók általános iskolájában 1970 és 1972 között évente 30—35-en végeztek, addig 1973-ban 333-an tettek ered­ményes osztályozó vizsgát. Je­lenleg is 10 tanulócsoportban 210-en tanulnak. Az égjük célunk az volt, hogy az igényi felkeltsük a munkásokban a művelődés iránit Ezzel szorosan össze­függ, hogy ezt az igényt ki is kell elégítenünk. Ügy érezzük, hogy az igény felkeltése sike­rült, olyannyira, hogy kielé­gítése okozott nem kis gondot. Az eredmény elérésében ré­sze volt a munkahelyi, gazda­sági vezetésnek, a párt- és szakszervezetek megértő és segítő támogatásának, a köz­művelődési dolgozók, a peda­gógusok hozzáállásának. A számadás mérlegének egyenlege egyértelműen pozi­tív, de a jövőt jobban elő kell készíteni. Ezt elősegítendő a rpűvelődésügyi tárca hosszú­távú tervet dolgozott ki, amely lehetővé teszi a fel­nőttoktatás kiszélesítését. Egyéni tanulás Ezt szolgálják a tananyag- összevonások, az évfolyam­összevonások és a rövidített tanfolyamok. Az egyéni tanu­lás is, amely eddig inkább jo­gi lehetőség volt, meghatáro­zott iskolatípusokban, A jö­vőben már elfogadott) tanulá­si forma. Ehhez, igaz, sajátos vizsgarendszer, egyéni tanu­lásra alkalmas tankönyvek, intézményes segítés és egyér­telműen megfogalmazott vizs­gakövetelmények kellenek. Tüske László, a százhalombattai városi tanács művelődésügyi osztályának vezetője Közös programúiét A nagykátai járás nagyobb művelődési intézményei ez év januárjától kezdve havonta közös programfüzetet jelentet­nek meg. A könnyen előállít­ható, rotaprint eljárással ké­szült kiadványban a nagykátai művelődési központ havi prog­ramja mellett az újszilvási, a tápiószecsői és a tápióbicskei művelődési ház januári műso­rai is helyet kaptak. A közös kiadvány célja nem csupán a takarékosság volt: sokkal in­kább a művelődési intézmé­nyek együttműködésének jobb elősegítése. A négy község kö­zül három: Nagykáta, Tápió- bicske és Tápiószecső nagyon közel esik egymáshoz. E tele­pülések lakói gyakran járnak át a szomszéd községekbe, nemcsak a rokonokhoz, bará­tokhoz, vagy a járási székhely­re intézni ügyeiket, hanem szó­rakozni is. Most a közös mű­sorfüzet lehetővé teszi, hogy ez a szórakozás ne legyen töb­bé esetleges, hiszen mind a négy községben tudhatják az érdeklődők, hogy mi történik a szomszéd falvakban, Jó kezdeményezés volt a négy község művelődési házai­nak összefogása, amelyet még tovább lehetne szélesíteni, pél­dául az ugyancsak szomszédos Tápiószentmárton művelődési központja igen gazdag programjának közreadásával. VENDEGSZEREPLES BELGIUMBAN Jubileumi esztendő — sikerek éve A váci KISZ-kórus tavaly ünnepelte megalakulásának 10. évfordulóját. Az esemé­nyekben és eredményekben gazdag jubileumi év legjelen­tősebb állomásai: hangver­senyt adtak Szombathelyen, kéthetes vendégszereplés kö­vetkezett Lengyelországban, a varsói Luitnia kórus meghívá­sára, egyhetes edzőtábor és több hangverseny Kilián-tele- pen, a KISZ-táborban, rádiós felvétel a Kóruspódium című műsorban, részit vettek a Bár­dos Lajos születésének 75. év­fordulója tiszteletére rende­zett hangversenyen a Zene­akadémián, szerepeltek az Éneklő Ifjúság országos moz­galom rendezvényén, ahol Csányi László, a Magyar Rá­dió és Televízió Gyermekkó­rusának vezetője, a zsűri el­nöke elismeréssel nyilatkozott az együttes teljesítményéről. Megszerezték a legmagasabb minősítésit: a fesztivál kórus diplomát. Emlékezetes utazás Ilyen előzmények után utaz-, tak december végén 10 na­pos vendégszereplésre Bel­giumba a Kulturális Kapcso­latok Intézete felkérésére, a Magyar—Belga Kulturális Egyesület meghívására. A 48 tagú kórust elkísérte Bogányi Tibor karnagy, az együttes vezetője, Nagy Sán­Színházi esték . , O'NEILL BEMUTATÓ Vágy a szilfák alatt A József ATTILA u/ SZÍNHÁZBAN Röviden: Ephraim Cabot, á hetvenhatodik évében járó farmer új asszonyt hoz a ház­hoz, a nála több mint negyven évvel fiatalabb Abbie Putna- mot. Ephraim legkisebbik fia, Eben, és Abbie egymásba sze­retnek, gyerekük születik, aki­ről Ephraim azt tudja: az övé. Abbie, hogy Ebennek bebi­zonyítsa : nem számításból, ha­nem szívből szereti, megöli a csecsemőt. Mind a ketten a törvény kezére jutnak, Eph­raim pedig, akit két idősebb fia, Simeon és Peter már ko­rábban otthagyott, egyedül marad a farmon, amelynek birtoklásáért életre-halálra küzdött Eben és Abbie, míg­nem a birtoklás vágyából vég­zetes szerelmi vágy lett, amely megsemmisítette mind­kettőjüket. E summázat is jelezheti: nagy szenvedélyek, a klasz- sziikus drámák súlyos konflik­tusaira emlékeztető összecsa­pások jelennek meg Eugene O’Neill művében. S nem vé­letlenül. Az ötven évvel ezelőtt írott drámával kezdődik az amerikai drámaírás első nagy egyéniségének igazán egyéni arculatú alkotói periódusa. A Vágy a szilfák alalt-ban tűnik fel először az a sajátos kettős­ség, amely a későbbi O’Neill- drámákban egyre jobban ki­teljesedik: a realizmus és a freudi lélekelemzés szálaiból szőtt drámai matéria. Ez az 1924-ben született mű is úgy indul, mint egy gorkiji ala­pokra épített sűrű, realista dráma: a sziklakemény, önző, mindenkit agyondolgoztató, de magát sem kímélő Ephraimot, aki már két feleséget hajszolt a pusztulásba, otthagyják idősebb fiai, s Kaliforniába indulnak, hogy aranyásóként próbáljanak szerencsét, mert még ez is jobb, mint az öreg zsarnokoskodása alatt élni. Örökségükre úgysem számít­hatnak, hiszen nyilvánvaló, hogy a harmadik asszonyra marad majd minden. Csak­hogy Eben, a legkisebb fiú, ugyanolyan megszállott mohó­sággal akarja megszerezni a farmot, mint az új asszony, Abbie. És ennél a pontnál fordul át pszichológiai drámá­vá a mű. Eben és Abbie sze­relmében ott vibrál a freu­dizmus számos új felfedezése, az anyakomplexustól kezdve a női uralkodásvágyon át a tragikus következményekkel járó kielégítetlenségig. Az utolsó jelenetek pedig ennél is tovább mennek: a csecsemő­gyilkosság, s Abbie és Eben egymásratalálása a bűnben melodrámai színekkel vonja be a dráma fináléját. O Neíllt játszani mindig veszélyes vállalkozás, éppen e kettősségek miatt. A műsor­tervében egyre dicséretesebb igényességet mutató József Attila Színház darabválasztá­sának indoka feltehetőleg az volt, hogy egy problematikus- ságával együtt is kitűnő író rangos művét úgy mutassa meg a mai nézőknek, hogy a drá­mából számunkra is figyelem­re méltó mondanivalók csen­düljenek ki. Seregi László rendezése sokat is tesz ezért. Különösen az első részben érezzük a magyar nézőknek ■ sem ismeretlen szerzésvágy, földéhség komor erőinek je- I lenlétét. A második rész pszi­chológiai elemzéseinek megje­lenítése már nem ilyen erőtel­jes. Az eloadas ezért némiképp két külön egységre tagolódik. Az áthidaló, összekötő kapocs mégis megtalálható az Abbiet alakító Szemes Mari játéká­ban. A rendezés elképzelésein belül ő tudja a legplasztiku­sabban megvalósítani az o’neilli kettősséget; igaz, Abbie alakjában rajzolta meg ezt a legerőteljesebben az író is- Maros Gábor ugyan nem az ideális fizikai és színé­szi alkat Eben szerepére, de a második rész bonyolult lé­lektani szituációiban igazolni tudja a rendező választását. Soós Lajos (Ephraim) jól ele­veníti meg a sziklakemény pionírfigurát, azt á férfit, aki a múlt század derekán sok hasonló társával együtt meg­hódította az Államok nyugati területeit. Érdeme, hogy a túl­zásokra csábító alakot • egy­szerűen, mégis súlyosan for­málja meg. Azt is éreztetni tudja, hogy Ephraim egész jel­lemével kiváltja, felidézi ugyan a tragédiát, de annak kibontakozására és végső ki­menetelére már semmi befo­lyása nincsen. A kisebb szerepekben stílu­sosan illeszkedik az előadás­ba Makay Sándor (Simeon) és Kránitz Lajos (Peter). Csi- nády István többszintes dísz­lete célszerű játékteret teremt, s ezzel elkerüli a nehézkes színváltozásokat. liemenes Fanny jelmezei kort idézőek, de a fiatal férfiak ruhái — fő­leg anyagukban — túlságosan mainak tűnnek. T. L dor, a Vác városi KISZ-bizott­ság titkára és Mizser Pál, a városi tanács végrehajtó bi­zottsága mellett működő mű­velődési bizottság elnöke. Ve­lük beszélgettünk a belgiumi út tapasztalatairól. Elmondták, hogy az egyna­pos, gyönyörű tájakat érintő utazás után a fővárosban Ma­gyarország belgiumi nagykö­vetségének képviselői és Brüsszel eiíváfÖiSrafi' polgar- mesteóe fogadták ~ä« együttest; A polgármester fogadást adott az együttes tiszteletére, melyen megjelent Percsel László, hazánk belgiumi nagy­követe is. Ezt követőén került sor a hangversenyre. Műsoron a kórusirodalom — Hol szerepeltek még és milyen műveket mutattak be? — Hangversenyt adtunk a brüsszeli szabadegyetemen, szerepeltünk Liége-ben, felvé­telt készítettek rólunk a bel­ga televízióban és énekeltünk egyenes adásban is, melyben más vonatkozású magyar program is szerepelt. Műso­runkon Bartók Béla, Kodály Zoltán, Bárdos Lajos művei és a magyar kórusirodalom szá­mos más jelentős alkotása sze­repelt. — Szabadidő-programok? — Megnéztük Brüsszel ne­vezetességeit, jártunk az 1958- as világkiállítás színhelyén, láttuk az Atomiumot. Kirán­dultunk a tengerparton, Os- tendében. Megtekintettük két régi város, Brugge és Gand reneszánsz emlékeit. Megnéz­tük vendéglátóink műsoros estjét, melyen flamand népi együttesek léptek Jel. Közössé»! munka O — A vendégszereplés ta­pasztalatai? — A kórus minden tagja mind művészileg, mind embe­rileg megállta helyét, igazi közösségi munka volt. A ven­déglátók a legnagyobb elis­meréssel nyilatkoztak együt­tesünkről, amit a Brabant cí­mű flamand nyelvű napilap képes riportja is bizonyít. Ügy érezzük, sikerült hazánk meg­ismertetését szolgálni és újabb barátokat szereztünk a ma­gyar zenének. — A jövő terveiről? — Februárban szerepelünk a Magyar Rádióban és részt veszünk a Kóruspódiumnak a csepeli Munkásotthonban megrendezésre kerülő nyilvá­nos adásán. Áprilisban, ha­zánk felszabadulása 30. évfor­dulójának tiszteletére és Vác alapításának 900. évfordulója jegyében ifjúsági kórustalál­kozót szervezünk, melyre két külföldi és egy hazai együt­test várunk. Rajki László HETI FILMJEGYZET Mit csinálnak a cigánygyerekek? Jelenet a Mit csinálnak a cigánygyerekek? című dokumentumfilmből. Nehéz nálunk úgy beszélni 1 a cigányokról, hogy már a harmadik mondat ne indula­tokat, tévhiteket, előítélete- j két sisteregjen, s hogy a : mégoly jószándékú beszél- | getósből végül ne a vádasko- ( dások józan ítélők-észságet el­sődre gátszakadása legyen. Az úgynevezett cigánykérdésben jószerivel mindenki elfo­gult, maguk az érintettek, a cigányak is. És mindönki ne­hezen tudja elhinni a másik félről, hogy az jót akar, hogy szándékai becsületesek, s hogy a másiknak is igaza lehet. Akadnak melldöngető cigány- ellenesek, óvatos cigánypár­tiak és túlbuzgó, jajj-csak- rossz-fiú-ne-legyelk állelkesek az egyik oldalon, s akadnak már-már a cigányság felsőbb­rendűségét, rossz ízű fajelmé- letekkel rokon kiválasztott­ságát hirdetők, minden nem cigányra aosargók és tétova beletörődők, a másik oldalon. A legritkább az olyan, aki — mint Schiffer Pál film­rendező, Andor Tamás opera­tőr és munkatársaik — hig­gadtan, a realitásokkal szá­mot vetve, a valódi helyzetet se nem szépítve, se nem túldramatizálva tud beszélni a cigánysággal kapcsolatos problémákról. Schiffer ugyanis ezt a nagyon rpkqnszeu,ves, de ríagyon nehezén végigvihető, megvalósítható magatartást teszi filmje egyik alappilléré­vé. A tulajdonképpen két filmből álló (Faluszéli házak és Mit csinálnak a cigány- gyerekek?) dokumentumalko­tás talán legsikerültebb kép­sorai éppen ennek a maga­tartásinak köszönhetők. (Erről a pomázi bemutató alkalmá­val már írtunk.) Schiffer úgy tudott közel férkőzni riport­alanyaihoz — s mennyi be­szélő figurája van e filmek­nek! —, hogy hajlandók vol­tak levetkőzni eredendő gya­nakvásukat, talán riadalmukat is a sorsukba bepillantani aka­ró kívülállókkal szemben. Az oldott hang talán onnan is eredt, hogy a filmek cigány szereplői megérethették: a film készítői nem vájkálni akarnak a sorsukban, nem szörnyülködésre, elriasztásra, vagy megmosolygásra kész­tető kuriózumokra vadász­nak, hanem tárgyilagosan és elfogult indulatok nélkül kí­vánják bemutatni azt, hogyan sikerült sok cigány családnak kiküzdenie magát a putrik­ból, miképp élnek az új, egészséges, emberi viszonyo­kat biztosító lakásokban, il­letve, hogy milyen helyzetben vannak az iskolába járó ci­gánygyerekek? Ezek a filmek a klasszikus értelemben vett dokumentumfilm módszerével készültek, de ugyanakkor túl is mennek a puszta tényfeltá­ráson, noha hangvételük min­dig igen mértéktartó. A több­let. amelyet Schiffer és alko­tótársai — elsősorban Andor Tamás operatőri munkája — hozzáadnak a tényékhez, az a módszer, amellyel a nyers­anyagot velünk nézőkkel lát­tatják, ahogyan a filmet szer­kesztik, az egyes részletekből az egészet összerakják. Itt válik a dókumentumfilm a legjobb ! értelemben vett filmpublicisztikává. A Mit csinálnak a cigány- gyerekek? nem kíván recep­teket adni a felvetett kérdé­sek megoldására. Nem akar pápább sem lenni a pápá­nál. Gsak egyet akar: körülte­kintően, pontosan és hitele­sen bemutatott anyaggal fel kívánja hívni a figyelmet ezekre a kérdésekre, méghozzá olyan nyomatékkal, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni. Az utolsó percig Nem mindennapi életutat | mutat be ez a szovjet—ukrán film. Főhősének, Jaroszlav Gajdajmak élő mintaképe volt az ismert ukrán író és újság­író, Jaroszlav Galan szemé­lyében. Galan-Gajdaj a II. vi­lágháború után, a nürnbergi per idején az egyik ukrán lap tudósítójaként működött, s rendszeresen hírt adott a per eseményeiről, de egyúttal le­leplező írásokban számolt be arról a szovjetellenes tevé­kenységről is, melyet a kül­földön élő ukrán nacionalis­ták fejtettek ki. Később oda­haza, Ukrajnában folytatta ezt a leleplező munkát. Az ekkor, az 1940-es évek végén még aktív ukrán nacionalista ter­roristák ukrajnai tetteiről írott riportjai Okozták a vesz­tét is: egy nacionalista ban­da tagjai meggyilkolták. A Valerij Iszakov rendez­te film meglehetős pontosság­gal követi a valódi eseményeit menetét, és ez még nem lenne baj. Csakhogy túlságosan ta­pad a konkrét tényékhez, és ezzel beleesik abba a hibá­ba, amely elég gyakori a hasonló filmeknél: a rész­letekig menően igazat mond, de az egész nem tud, felemel­kedni a művészi igazság szint­jére. A film alakjai igen egy­síkú, mindössze egy-két álta­lános jellemvonással megraj­zolt jellemek, akik vagy jók, vagy rosszak, vagy ingado- zóatk, — más variáció nincsen. Zavaró az is, hogy a bonyo­lult történelmi szituációt úgy vázolja fel a film, hogy a nem ukrán nézők számára meglehetősen sok utalás ho­mályos marad. Csak semmi szexet, kérem, angolok vagyunk! Ennek az eredetileg színpa­di vígjátéknak készült, s úgy meglehetősen mulattató angol filmnek a címe többet ígér, mint amennyit maga az alkotás megvalósít. Cliff Owen rendező ebben jóval kevésbé ludas, mint a saját darabját forgatókönyvvé író Anthony Marriott és szerzőtár­sai, J. Mortimer és B. Cooke. Annak jellegzetes esete ez a film, amikor egy jó alapöt- letű komédiából úgy készül moziváltozat, hogy a helyszí­nek és az ezzel adódó moz­gási lehetőségek kihasználásán túl mást nem adnak hozzá a szerzők az eredetihez. Itt i; adva van egy jó alap (cím tévesztés folytán egy ügy efo­gyott kis bankpénztároshM küldik mázsaszámra a por­nográf képeslapokat, fotókat könyveket meg filmeket) amely számtalan gégét, hely­zetkomikum lehetőséget kínál de mivel a film a színdara­bot viszi vászonra, s nem a? alapötletből ir önálló filmet így a jellegzetes angol fahu­mor is csak kényszeredetten fáradtan érvényesül. Pedig c magifar szinkron még emel U a filmen ... Takács István j i i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents