Pest Megyi Hírlap, 1975. január (19. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-01 / 1. szám

Délelőtti látogatók A panaszos belép az ajtón. Kalapját gyűrögetve megáll, majd testes táskájából akta- csomót kotor elő. Szemüveget vesz elő, azután nekifog apak- ' saméta tüzetes átvizsgálásá­nak. Az iratok között akadnak régi szakadozott és természe­tesen új példányok is. A panaszok okad a legkülön­félébbek. Gyakori, hogy egy- egy sáros utca lakói küldik él megbízottjukat az ilyenkor szokásos „sole aláírásos levél” kíséretében, hogy ő azután be­avatottként tolmácsolja ne­künk a gondok — és a sár — áradatát. A szerkesztőség dél­előtti látogatói között akad­nak olyanok is, akik sok éves lakáskérvény ük elkallódott ira­tait keresve jutnak el hozzánk. Így az a fiatal gépkocsivezető is, aki panaszával már min­den elképzelhető fórumot meg­járt És jönnek sorra. Beál­lít egy levéllel az ősz elején nősült blahai kárpitos is. A nyár végén motorkerékpárjára ültetett és bemutatta szűkebb lakóhelyének környékét. Tette ezt azért, hogy én, a városi ember is megtudjam, mit jelent az, ha nincs víz. A blahaiak levelükben azt írták: mintegy öt-hatszáz családot érint a ku­takból elillant víz. Sok ház­nál gyerekek is élnek, olykor egészen kicsinyek is. Az ő esetükben, a pelenkamosás és a fürösztés ugyebár mind­mind vízigényes dolog. A bla­hai lakosok úgy tudják, hogy az M—3-as autópálya hídjá­nak közelében folyó talajmun­kák bolygatták meg a föld alatti járatrendszert. Az illeté­kesek azt mondják: ilyen a ta­laj szerkezete. Elég neki két- három csapadékszegény év és a kutak kiapadnak. Ez történt most is. Várjanak türelemmel, ha megjön az eső, visszatér a víz is. Mire egy Ügy eljut a szer­kesztőséghez, addigra többnyi­re már előzményei vannak. A panaszos megjárt jó pár fóru­mot, amelynek illetékesei időt, türelmet és haladékot kérve igyekeznek az állóharcra jel­lemző helyzetet kialakítani. A kép tehát többnyire a követ­kező: a hivatal hatalmas mal­mai már mozgásba lendültek, de kerekeik közül még egyet­len marék lisztecske sem hul­lott ki. Érthető az ügyfelek türel­metlensége? Ügy hisszük igen. Ám a szerkesztőség délelőtti látogatói között nemcsak gon­dokról, bosszantó apróságok­ról, hírt adó vendégek vannak, hanem olyan városi, város környéki lakosok is, akik munkánkat segítve híreket, fo­tókat, verseket, sőt még drá­mákat is hoznak. VANNAK MINDENNAPOS vendégeink is, mint például az idős tanár úr. Az egyik környékbeli iskola újságfele­lőse, aki napról napra tájékoz­tatja kis csoportunkat az osz­tályok között meghirdetett új ságolvasási verseny állásáról. Otthonosan mozog már szer­kesztőségünkben. Kucsmáját, kabátját a fogasra akasztja, csendben leül az egyik üres asztalhoz, s csak akkor szól, ha elkészült már a kézirat. így zajlik hét hónapja az élet Kossuth Lajos utca 25. alatti szerkesztőségünkben. Lá­togatókban, érdeklődőkben, jó szándékú tanácsadókban és aktív segítőkben nincs hiány. Köszönjük munkájukat, mert segítségük nélkül bizonyára a lap is fakóbb lenne, meg a mi életünk is.k BÍZUNK BENNE, hogy az 1975-ös évben számuk nem fogy. És nem feledkeznek meg rólunk délelőtti látogatóink. Berkó Pál Emlékezés A Pest megyei Hírlap har­madik oldalán adtunk hírt tegnap a vasárnap Csömörön megtartott felszabadulási ün­nepségről. Most egy kép: Rafail Ivanovlcs Sztyepa- nov vezérőrnagy, a szovjet hadsereg déli csoportjának tá­bornoka, az ünnepség rende­zője és Josó Ferenc, a Haza­fias Népfront községi bizott­ságának elnöke sok közös té­mát talált. Sofőrszilveszter Éjfél utón indulnak Gödöl­lőről az utolsó autóbusz jára­tok a járás különböző vidé­keire. A Volán ZO-as számú Vállalatának gödöllői -kiren­deltsége szilveszter este a szombatihoz hasonlóan in­dítja az autóbuszokat Mintegy negyvenöt gépko­csivezető ül a volánhoz és nyolc kalauz lyukasztja ma este a jegyeket. Gödöllőn és Aszódon egy-egy forgalomirá­nyító ügyel madd a pontos in- dulásra. Az utolsó munkanapon Csecsemáohit Az esztendő utolsó munka­napja tudvalévőén nem olyan, mint a többi. Más a hangulat, általában a legtöbben vidá­mak, de azért ez mégis mun­kanap. A Gödöllő és környéke Háziipari Szövetkezetnél is az. A telefondrót túlsó végén Bérezés Imre, a szövetkezet elnöke. , — Most van a vagyonmeg­állapító leltár, ez bizony na­gyon fontos ilyenkor, az esz­tendő végén. Már a következő évre gondolunk, s előkészítjük az első negyedévet. Ezzel egy- időben a brigádok idei mun­kájának értékelését is meg­kezdjük. A termelés már be­fejeződött. Legutoljára, pén­teken, a bőrdíszmű részleg dolgozói fejezték be a terme­lésit. Az esztendő utolsó mun­kája az elkészült csecsemőhol­mik elszállítása volt. II. ÉVFOLYAM, 1- SZÁM 1975. JANUAR 1„ SZERDA Változó falu — változó szemlélet Veresegyház újrafelfedezése Szabad szombatja lenne Pásztor Béla veresegyházi ta­nácselnöknek, de irodájában találom. Telefonál, engedélye­ket ír alá, előadókikai tár­gyal, fel-eket is fogad. Tipegő, fekete kendős asszony jön be. Senkije sincs a beteg férjén kívül, elfogyott a tüzelőjük. Pásztor Béla felhívja az ille­tékes tanácstagot, Czene János pedagógust, s megbeszéli vele, hogy vagy az ifivezető, vagy a sportolók menjenek fát vágni és aprítani a néninek, az Anonymus utcai akácosbóL — Legalább ritkulnak a fák az útszélesítés helyén — mondja a tanácselnök, s ami­kor a néni kimegy, hozzáteszi; a néhány ezer lakosú telepü­lésen igazabb a mondás, hogy minden mindennel összefügg, mint másutt. Elárulom, hogy akkor helyben vagyunk, mert Veresegyház településfejleszté­séről szeretnék írni s elsősor­ban arról, hogy a nagyközség szépülése hogyan változtatta az emberek gondolkodását és magatartását szűkebb hazá­jukkal kapcsolatban s mind­ezt hogyan szemléltetik a tár­sadalmi munkák. A téma tetszik az elnöknek. Elintéz még néhány ügyet, az­tán elindulunk Veresegyház újrafelfedezésére. náik, aszfaltjárdák szegélye­zik valamennyit, a helyiek kétkezi munkájából s lelkese­déséből. Az egyik utca végén hárman beszélgetnek. A tanácselnök m-egáll mellettük, s arról vált szót, hogy menjenek akácfát irtani, az övék lehet. — Ez a társadalmi munka félig fejlett formája — mond­ja derűsen. Néhány perc múlva a „telje­sen fejlettek” színhelyére érünk. Az általános iskolánál ugyanis fiatalok telefonkábe­lek árkát ássák és temetik. Harmincán lehetnek. Az Anonymus utca a nagy­község nyugati részén, a közelmúltban parcellázott -te­rületen húzódik. Az akácokat most is szorgosan irtja néhány ember, de nemcsak ez érde­kes, hanem az ide vezető utak is, mert kőből kiépített csator­Táncmofívum-gyűjtés januártól Házigazdája volt a Pécel— Isaszeg ÁFÉSZ annak a ba­ráti találkozónak, amelyet az isaszegi Csata vendéglőben hívtak össze. A szövetkezet az előző évek hagyományaihoz híven az idén is vendégül lát­ta a Csata néptáncegyüttest, amelyet közösen tart fenn a Dózsa György Művelődési Ház­zal. A bensőséges hangulatú ünnepségen megjelent Nagy Ferenc, a helyi pártszervezet csúcstitkára, Papolci Antal, a nagyközségi tanács titkára, Villányi Lászlóné a MÉSZÖV képviseletében, Polonyi Péter járási népművelési felügyelő és Danis Imréné, a járási-vá­rosi TIT-szervezet titkára/* A vendégek házigazdái a szö­vetkezet képviselőd voltak; Kristóf András elnökhelyettes, Csizmadia Gyula titkárság­vezető és Csima Lajosné szö­vetkezetpolitikai előadó. Ter­mészetesen részt vett a talál­kozón a program főszereplő­je: a táncegyüttes és az után- pótlás-tánccsopoirt Fejes Sán­dor vezetésével. Tavaszi tervek Kristóf András nyitotta meg az összejövetelt, majd Éejes Sándor számolt be a tánc­csoport munkájáról, terveiről. Valkony Antal, a művészeti vezető, aki egyúttal az együt­tes koreográfusa is, színes tájékoztatót tartott az elmúlt év munkájáról. Ezalatt négy új tánccal gyarapodott az együttes repertoárja. Fejes Sándor szerényen elhallgatta, hogy kettőnek a koreográfiá­ját ő készítette: a Bábtáncol- tatót és a Fergetegesét. Januárban kezdi meg a mű­Vendégség jó példával velődési ház a táncmotívumok gyűjtését, rögzítését: ehhez a munkához csaknem húszezer forintot ad az ÁFÉSZ, és ter­mészetesen erkölcsileg is tá­mogatja. A szövetkezetnek köszönhető, hogy filmforgatás­ra is lehetőség nyílik. Fejes Sándor arról is be­szélt, hogy miképp készülnek a Galga menti népművészeti találkozó nagy tavaszi bemu­tatójára. Elmondta: remélik, sikeres lesz fellépésük; nagy lendületet adott a Galga men­ti népművészeti találkozó köz­ségi bemutatóján való sze­replésük sikere, s munkával szeretnék elérni, hogy a jó produkció a központi bemu­tatón is megismétlődjék. Rendszeres támogatással Az együttes külföldi útjáról számolt be Villányi Lászlóné. Elmondta, hogy fejlődésük szempontjából ígéretes a jövő évi program; Polonyi Péter -.elismerő szavakkal méltatta az együttes munkáját. Külön mondott köszönetét lelkes és odaadó művészi munkájáért az együttes vezetőjének, Fejes Sándornak. Szólt Valkony An­tal áldozatkész munkájáról: többek között neki köszönhe­tő, hogy van utánpótlása a nagy együttesnek. Polonyi Péter Isaszeg jövő évi idegenforgalmi lehetősé­geiről beszélt, s arról, hogy milyen szerepet vállalhat eb­ben a tánccsoport. Köszönetét mondott a házigazda ÁFÉSZ anyagi és erkölcsi segítségéért. Nagy Ferenc csúcstitkár — •mint volt népitáncos — biz­tatta a fiatalokat a még ered­ményesebb szereplésre. Fejéregyházi László, a mű­velődési ház igazgatója kérte, hogy a jövőben az ÁFÉSZ, a LIGNIFER szövetkezet, vala­mint a Magvető Termelőszö­vetkezet közösen, tervszerűen állapítsa meg a művelődési otthonnak nyújtott segítség összegét és módját. Fejéregy­házi László javasolta, hogy ha lehet, már most januárban hívjanak össze a közművelő­dési feladatok összehangolása érdekében kulturális albizott­ságot, mely hivatott lenne a népművelési programok ter­vezésére és lebonyolítására. Hivatkozott Pécelre, ahol ez már sikeresen megvalósult. Csima Lajosnéról szeretettel beszélt, aki mindig a legnehe­zebb és a legfáradságosabb munkát vállalja magára. Kér­te Valkony Antalt, hogy to­vábbra is maradjon a népmű­velési munka önzetlen segítő­je. Az elismerés jeléül A táncosok nevében Magya- ri Mária kért szót, s köszönte meg társai nevében a község, az ÁFÉSZ, és nem utolsósor­ban vezetőjük, Fejes Sándor munkáját, támogatását. Az ÁFÉSZ ajándékait Csima La­josné adta át a fiataloknak: az utánpótlásról sem feledkez­tek meg. Ezt követően a népi táncosok ajándékozták meg egymást és Fejes Sándort, va­Az ÁFÉSZ ajándékát Csima La­josné adta át Magyari Máriának. Fejéregyházi László felvétele lamint Valkony Antal művé­szeti vezetőt. Természetesen az ajándék pénzértéke csekély volt; de mindenki nagy örömmel fo­gadta. A baráti tósztok után megnyílt a Csata vendéglő kü­lönterme, ahol a fiatalok be­mutatták, hogy a modern tán­coknak is jó ismerői. A tánc- bemutató színfoltja volt, ami­kor az együttes tagjai a Csata vendéglő zenekara prímásá­nak vezényletére csárdást tán­coltak. Követendő példa az ÁFÉSZ vendégszeretete és pártfogása a népművészet iránt, amely nemcsak szavak­ban, hanem tettekben is meg­nyilvánul. — őr — A kábelárkok tőszomszéd­ságában már áll a négy rende­lőből, három orvosi lakásból, védőnői irodából és ügyeleti szobából álló egészségház. A formás építményt félig még ta­karja egy régi épület, de áp­rilis 4-ig lebontják ezt is, a helybéli lakosok, akik a több mint 3,5 millió költségből csaknem hatszázezer forint ér­tékű társadalmi munkát vál­laltak. Bemegyünk az általános is­kolába is, ami nyolctanter­mesnek indult, de aztán tizen­hat tantermesre nőtt. lényeges többletköltség nélküL — Kabinetrendszerrel külön termekben oktatnak, és épí­tettünk itt politechnikai mű­helyt és tornatermet is — mondja Gyenizse Ferenc igaz­gató, akinek keze alól az el­múlt húsz évben nagyon sok diák került ki. Arra a legbüsz­kébb, hogy tanítványainak egyharmuda egyetemre ke­rült, több mint a fele pedig középiskolába. Az igazgató egyébként a Hazafias Népfront helyi szer­vezetének az elnöke és a ta­nács kommunális bizottságá­nak is a vezetője. Kérdésem-e tehát nyomban tud válaszolni, s Richter Árpád géplakatos művezetőt nevezi meg, a Kini­zsi utca tanácstagját, egyike­ként azoknak, akik legtöbbet tették a lakosságért. A Kinizsi utca az úgyne­vezett tóparti rész egyik hosz- szú útvonala. Richter Árpád idevalósi, de az volit már ci­pészsegéd édesapja is, a fele­sége meg erdőkertesd. A ta­nácselnöktől azt hallottam, hogy nem riad vissza semmi fáradtságtól, ha a településről van szó. Mi hajtja, mi moz­gatja elsősorban? — Sok minden, de legfőkép­pen talán az, hogy például, amikor a Fő téren megyek át és látom a szolgál-tatóházat, akkor büszkeséget érzek, hogy mi. Kinizsi utcaiak építettük. Ugyanilyen értelemben em­líti a benzintöltő-állomást is, amelyet 1968 októberében kezditek építeni. Az ÁFOR ve­zetői azt mondták, csoda lesz, ha áprilisig elkészül. S alig 50 napra rá december 6-án avatták a telepet. Mozgalmat indítottak a Ki­nizsi utcaiak „Négy nap há­zanként” jelszóval, amelynek keretében betonútat építenek. Nem először‘’kezdeményeznek elsőként, mert ők voltak Ve­resegyház értékes termékének, a homokaszfaltnak első fel­használói. A homokaszfalt visszatérít a tanácselnökhöz, mert a gép­lakatos lelkes szavaiból meg­tudom. hogy a keverőtelepet is magúik csinálták. A kis üzem. homokbuckás, dombos! terméketlen terepein fekszik, a nagyközségitől északra. — Napi 300 méter járdának való anyag készül itt, s oly kedvel-tté vált másutt is, hogy szállítunk belőle a Szegeden túli Kübekházára, s természe­tesen a szomszédos települé­sekre, Gödöllőre és Fótra is — mondja a tanácselnök a helyszínen. Visszamegyünk a községbe, útközben a -tanácseljiök fel­hívja a figyelmemet az egy­más után következő fémszer­kezetű, csupaüveg autóbuszvá­rókra. amiket szintén a költ­ségvetési üzem épített Problémák, gondok, nehéz­ségek nincsenek? — erről fag­gatom Pásztor Bélát. — Dehogynem. Bár a nagyközség külső képe alap­ján a kívülálló talán úgy érez­heti, hogy nincsenek, de az itteniek tudják a legjobban, hogy milyen sok fáradsággal és áldozattal jár az új utak, építmények elkészítése, s bi­zonyára éppen ezért is becsü­lik meg. Gondolom, ez is az egyik eredője, hogy élénk az élet a művelődési otthonunk­ban., vagy az ifjúsági házunk­ban — mondja és sorolja még,- hogy milyen közösségek vet­tek . részt a fejlesztésben, pél­dául a MEKOFÉM Ktsz, a Gödöllő és Vidéke ÁFÉSZ szocialista brigádjai, vagy például sajátos módon az autóvezető-képző munkaközös­ség oktatói, akik nemcsak KRESZ-pályát építettek, hanem szállító ügyeletet is vállaltak napokig, amikor a nagyközség orvosának szervizben volt a kocsija. — Egyszer éppen egy kettős ünnep vasárnapján érkezett- építési anyag vasúton, útépí­téshez — emlékezik a tanács­elnök. — Kértük az embere­ket. hogy jöjjenek kirakni a vagonokat; ne kelljen kocsiál­láspénzt fizetni és a MÁV is továbbíthassa az üres kocsi­kat. Először csak egyenként szállingóztak, aztán mintha meglódultak volna az utcák, egyre többen hagyták ott e időre az ünnepi ebédet. Benyitunk még néhány helyre, a MEKOFÉM Ktsz-be ahol Tomcsányi Jánosné, Zrínyi Ilona szocialista brigád vezetője beszél arról, hogy brigádjával együtt hogyan se gitik az új orvosi rendelő épí tését. Meglátogatjuk Sándo István nyugdíjast, a nagyköz­ség egyik legkritikusabb em bérét, akinek vannak ugyai a részletekre vonatkozólag fenntartásai, de azért ha település egész fejlődéséér kell dolgoznia, akkor 63 év a kora ellenére munkát vállal lapátol, anyagot őriz, vágj mint legutóbb tette, átkot ás hogy egy utcarészt ne arasz- szón el a víz. Befejezésül már csak kérdés Pásztor Bélához arra hogy melyik újonnan épü részt tartja a legszebbnek? — Nekem mindegyik az • feleli —. sőt még azok is amik csak ezután fognak ki alakulni. Mert vannak tér veink, elképzeléseink és eddigiek alapján biztosak va gyünk abban, hogy sajá erőnkből a növekvő igényein két is ki tudjuk elégíteni. Pacsay Vilmos f

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents