Pest Megyi Hírlap, 1974. december (18. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-08 / 287. szám

1974. DECEMBER 8., VASÁRNAP Gépírók az elsőségért Nemcsak a gyorsaság a tájékozottság fontos írógépkattogás, asztalok fö­lé hajoló fejek, verseny láztól és izgalomtól kipirult arcok. Mindez együttesen jellemezhe­ti csupán a Csepel Autógyár ebédlőjében összegyűlt fiatal í gyors- és gépírók hangulatát akik azért adtak tegnap egy­másnak találkozót, hogy fel­mérjék: melyikőjük isme.i job­ban szakmája fogásait, melyi­kük ír a legsebesebben, leg­szebben és a legpontosabban. Új távlatok A gyár fiatal dolgozói jól is­merik a Kiváló ifjú szakmun­kás versenyeket, hiszen külön­böző foglalkozási ágakban már több alkalommal mérték ősz- sze erejüket. A gyors- és gép­írásban azonban még nem ilyen kiforrott a helyzet. Igaz, rendeztek az ország különfé1e tájain számukra is vetélkedő­ket, de nagyrészt csak az in­dulók fizikai képességeit, fi­gyelmét, pontosságát voltak hi­vatottak felmérni. A Csepel Autógyár KISZ- bizottságának munkatársai — amikor a verseny kiírását el­határozták — mindezzel tisz­tában voltak, s azt a célt tűz­ték ki, hogy a fiatalok adottsá­gaik mellett szellemi képessé­geikről, tudásukról is számot adjanak. Ha azt mondjuk, hogy eze a vetélkedőn hosszú ideig egyetlen billentyű zaja se ’ hallatszott, az bizonyára el­lentmondásnak tűnik. Pedig nincsen ebben semmi véletlen. Mert a csend csak azt jelen­tette: a fiatalok fogalmaznak, vagy éppen helyesírási teszt megoldásain töprengenek ... Díjak és tanulságok így az sem volt véletlen, hogy a lemásolásra készített szövegek a vállalat 25 éves tör­ténetével, a teszt pedig kül- és belpolitikai témákkal, ifjúság határozatokkal foglalkozott. A vetélkedőt az igazi ver­senyszellem jellemezte. A rész­vevők mindvégig lelkesen, gyakran az apró hibákon is bosszankodva dolgoztak. Az eredményhirdetést fe­szült várakozás előzte meg. A versenyzőket nem is ismerő zsűri — i\: xllyasovszky Kor­nélia gépírótanárnak, a gyári művelődési ház tanfolyamve­zetőjének irányításával — hosz- szan értékelt, tanácskozott. Az 500 forintos első díjat Csűri Árpádné, a 400 forintos másodikat Lakihegyi Károlyné, a 300 forintos harmadikat La­ki Mária nyerték. Amint azt Vágvölgyi Sándor, a gyár KISZ-bizottságának tit­kára zárszavában hangsúlyoz­ta, a vetélkedő sok tanulság­gal szolgált. Bebizonyosodott, hogy a kiváló címért folyó ve­télkedők az adminisztrációs dolgozók körében is népsze­rűek. Az elismerés, a siker szá­mukra is fontos, s ösztönzi őke a jobb teljesítményre. V. F. Autóvillamossági kutató és fejlesztő bázis A Kohó- és Gépipari Mi­nisztérium támogatásával au­tóvillamossági kutató és fej­lesztő bázist hoznak létre a veszprémi Bakony Műveknél. Erre a célra összesen 16 millió forintos költséggel kétszintes épületet emelnek, amelyet a legkorszerűbb vizsgáló és mi­nősítő berendezésekkel látnak el. Az új tudományos intéz­ményben a következő évben már több mint száz szakem­ber kezdi meg a munkát. A koncentrált tudományos munka segítségével a jövő­ben hazánk be tud kapcsolód­ni az autóvillamossági cikkek fejlesztésébe is. A Bakony Művek új tudományos Intéz­ménye nemcsak a veszprémi gyár szükségleteire ténykedik, de az egész hazai autóvilla­mossági ipar fejlesztésén dol­gozik majd. „Hogy érzi magát, elvtárs” klub, amelynek lényege: e körben mindig mindenki őszintén beszélget gondjairól, a demokrácia itt szó szerint megvalósul: illetékes vezetők válaszolhatnak, beszélgethet­nek akár szakmai, akár poli­tikai problémákról, mindenről ami izgatja, foglalkoztatja a tsz-tagokat, a községek fiatal­jait. Van búvárkodó csoport­juk: figyelik a hazai, a kül­földi szakmai tudományos eredményeket, kutatásokat, felhívják a figyelmet a szá­mukra hasznosíthatókra — vi­tákat rendeznek. Vitáztak már a társadalmi, csoport- és egyéni érdek össz­hangjáról. A tsz-klubban audiovizuális nyelvtanfolya­mot szerveztek. S az sem le­becsülendő, amiről Székács Andrásáé, az ifjúsági klub vezetője szólott —, az önkép­zőkörükről, ahová előadókat hívnak meg, filmvetítéssel egybekötött előadásokat szer­veznek. Hetven állandó tag fog­lalkoztatásáról gondoskodnak. Huszonöt gyerek, tíz felnőtt jár rajzszakkörre. 1972-től működik a kertbarátok klub­ja, s nem egyszerűen ritka csemetéket, virágokat ültet­nek egy-egy kiskertbe, az egész környéket, a táj képét akarják megváltoztatni. Nem kerül minden pénzbe Szóval nem holtpontról in­dulnak. iól megalapozott, elő­készített a talaj. De hát, ha ennyire gazdag, tartalmas, át­gondolt a művelődési prog­ramjuk, miért szükséges új terveket szőni, mozgósítani még ennél is nagyobb felada­tokra? A tanácskozáson kiderült, mennyire kimeríthetetlen öt­leteik tárháza, mennyi élet­képes, sokszor anyaei befek­tetés nélkül is megvalósítható javaslatuk van. A többi kö­zött például még idén meg­alakítják a KlSZ-klubot. Jö­vőre létrehozzák a tsz-klubot is. Ezen belül működik majd a könyvtár, lesz szórakozóhe­lyiség, olvasóterem, beszélge­tőszoba. ötszáz kötetes szép­irodalmi könyvtárat alapíta­nak és minden évben száz kötettel bővítik majd. Amíg 1973-ban 400 ezer fo­rintot fordított a dunavarsá- nyi tsz kulturális célokra, 1974-ben már 700 ezen forin­tot költöttek. A következő esz­tendőre már egymilliót ter­veznek, s ha sikerül a másik két tsz-szel az egyesülés, két­millióra nő az összeg. Ennyi pénzt mire költhetnek okosan? Sok jogos kívánságot kell majd mérlegre tenniük, hogy felelősen döntsenek. A takso- nyi művelődési ház igazgatója mondotta: az emberek szép otthonaikból csak szép műve­lődési házba hajlandók szóra­kozni menni. A dunavarsányi művelődési ház ablakait és ajtajait is rendbe kellene hozni. Pénzt igényelne a balett­kar technikai felszerelése, s ott van a könyvtár fejleszté­se, a szervezésre váró német nyelvtanfolyam... A nádud­vari keramikus házaspár, ha lenne felszerelés, szívesen szervezne kerámiaklubot, ér­deklőlő máris sok van. De vajon minden a közös pénzébe kerül-e vagy van más erő is. Egy külszerelésen dolgozó tsz-tag felajánlotta, hogy a KISZ-klub számára a berendezéseket önköltségi áron legyártja. Lehet, hogy közös akarattal szerveznek olyan szocialista brigádot, amely a társadalmi munkával szerzett forintokat kulturális célokra felajánlja. Puskás Já­nos tsz-tag azt javasolta: tár­sadalmi munkával építsenek ifjúsági parkot, ahol mind a négy község fiatalsága kultu­ráltan szórakozhatna. D r. Zsíros Mihály üzemi állator­KÉT PÁLYAMŰ MUNKÁK ÉS MINDENNAPOK | A közelmúltban j közlemény jelent meg lapunk­ban arról, hogy az illetékes bíráló bizottság odaítélte a ta­nácsi munka fejlesztésére ki­írt megyei pályázat díjait. Kü­lön figyelmet keltett, hogy a tanácsi dolgozók, szakembere, sorában Kovács István, péceli megyei tanácstag, BM-alkalma- zott I :terpelláció jeligéjű mű­vével harmadik díjat, s egy másik tanulmányával a bírálók Külön elismerését érdemelte ki.----------— szélén, az úgy­I Pécel | nevezett vas­-------------- úton túli ré­szen esti órában érkezem Kovács Istvánékhoz, a hírek szerint legbiztosabban ilyen­kor található otthon. Főváro­si, napi munkája után világos- színű öreg Moszkvicsán járja a nagyközséget és környékét. Míg hazaér, gyakran felesége és 19 éves Éva lánya hallgatja meg az ügyes-bajos dolgokkal jelentkező lakosokat. — Sokféle problémával meg­keresnek, hiszen nemcsak me­gyei, hanem helyi tanácstag is vagyok — mondja Kovács Ist­ván. Példákat sorol: utcafeltöl- tést,. építési engedély kiadását, járda javítását kérik, sürgetik. Mint mondja, hozzáfordult egy idős néni: segítsen, a fia meg­verte, tegyen valamit, hogy ne történhessen meg ez még- egyszer. Egy közelben lakónak a kiskertjéből az ablakai alól ellopták a paprikát — ezzel az üggyel is a tanácstaghoz for­dultak. Az ügyeli jegyzetfüzetekbe, sőt példás rendben sorakozó kartonokra kerülnek, aztán in­dul a tanácstag választ, intéz­kedést kérni, nem ritkán a megyehatáron túli hivatalokba is bekopogtat. Gyűlnek a tapasztalatok 1963, a körzeti tanácstagsága és 1971, a megyei tanácstagi megbíza­tás kezdete óta, s ezek alapján íródott — a többi között — az Interpelláció jeligéjű díjnyer­tes pályamű.----------------------------munka pon­| A 37 oldalas | tos címe--------------------------- sem rövid: Az államélet és a szocialista demokrácia fejlesztésének né­vos hívta fel a figyelmet a k ö zépkor úakr a, az öregekre: azokra is gondolni kell, nem­csak a fiatalokra. Közös fenntartásból Aki csak megszólalt azon a vitadélelóttön, szavából fele­lősség áradt. Azt a gondolatot fejezte ki, amit Csömör József egyetemi tanár így fogalma-, zott: „Nem pusztán az a lé­nyeg, hogy egyénileg milyen művelt valaki, milyen magas az iskolai végzettsége, milyen könyvet olvas, jár-e színház­ba, hanem az, hogy mindeb­ből mennyit kamatoztat a tár­sadalom, a közösség számára”. Ha csak azok, akik azon a délelőittön a közművelődésről tanácskoztak, propagálóivá, agitátoraivá válnak ennek a munkának, bizonyos, hogy el­határozásaikat könnyen meg­valósítják. A négy község művelődése számára a Petőfi Tsz vezető­sége, tagsága újabb lendüle­tet adott. Elhatározták, hogy művelődési bizottságot alakí­tanak, amelyben minden köz­ség művelődési szakemberei is tagok lesznek, de a tsz fogja össze a bizottságot. Lesznek benne párt-, társadalmi kép­viselők. Az elnöke pedig füg­getlenített állásban látja el feladatát. Kikötötték: csak egyetemet, vagy főiskolát végzett embert jelölnek er­re a posztra. S hogy munká­ja jelentőségét is hangsúlyoz­zák, a tsz elnöke bejelentette, közvetlen az ő irányításával, ellenőrzésével dolgozik, majd. Január 31-ig intéző bizott­ságot is életre hívnak, amely megfogalmazza a feladatter­vet. A terv lényege nem a két­millió forint szétosztása lesz, ebbe is beleszólnak, de sokkal inkább az, hogy valamennyi művelődéssel foglalkozó, fe­lelős szervet összefogjanak, munkáját összehangolják, hány kérdése. Összetett témá­ját azonban nehéz lenne ke­vesebb szóval summázni. A magas szintű elvi bevezető után ugyanis a különböző fe­jezetekben a tanácstagválasz­tás tapasztalatairól, a megyei tanácstagok helyzetéről és te­vékenységéről, a tanácstagi csoportok működéséről és a ta­nácsi bizottságok szerepéről egyaránt szó esik. — A helyi problémák meg­oldásának elvi, szervezeti mód­szereit kerestem elsősorban, de írtam néhány testületi kérdés­ről. Véleményem szerint pél­dául a negyedévenkénti tanács­ülés kevés. Leírtam azt is, hogy a megyei tanácstag szinte ke­vesebbet tud a helyi tanács belső ügyeiről, egy-egy dön­tés megszületésének körülmé­nyeiről, hátteréről mint a megyei tanács munkájáról. Na­gyon hasznos lenne, ha a me­gyei tanácstag a helyi tanács végrehajtó bizottsági ülésein részt vehetne. Továbbá na­gyon foglalkoztatott és külön részt szenteltem a ' kdmmunis­ta tanácstagi csoportok elvi és gygkörlali működésének. Kovács István hozzáteszi, pályamunkája egy időben ké­szült és némileg összefügg az Építsünk több óvodát jeligéjű 22 oldalas anyaggal, amelyben Társadalmi összefogás jelen­tősége és tapasztalatai címn\el A négy község művelődési háza csak akkor töltheti be hivatását, ha valamennyi gaz­dasági szervezet támogatja. Vácott már van rá jó példa, mit jelent, ha a területen ta­lálható gazdasági szervek kö­zösen tartják fenn a kulturális intézményeket. A koncentrált anyagi források ilyen felhasz­nálása nem aprózza szét a részleteiben kevés pénzt, amely összeggyűjtve nagyobb hasznot hajthat. A dunavar­sányi tsz letette voksát... A községi tanácsok, a járási hi­vatal művelődési osztálya se­gítségével most az ÁFÉSZ-ek, a kavicsbánya, a HISZÖV, s más egységek vezetőinek sza­vazatát is kérik. Nekik is az az érdekük, hogy ne kallódjon el feleslegesen az erő ... Mához egy évre Ma még nem tudható pon­tosan, mi minden valósul meg a javasolt részletekből. Az azonban bizonyos, hogy a leg­lényegesebb elhatározás való­ra válik. Ismét összefogták a hasznosítható erőt, amely a közösségért nem fáradt tenni valamit. Értik, tudják: ha korszerűen akarnak élni, ha korszerű gazdasági viszonyo­kat teremtenek maguk körül, akkor az ember — aki ezek­kel a korszerű eszközökkel dolgozik — nem maradhat le, tudását, tapasztalatát gyarapí­tani kell. Külön érdem, hogy ezt saját anyagi forrásukból, saját kezdeményző erejükből, összefogásukból tehetik. — Mához egy évre találkoz­zunk itt. és ilyen összetétel­ben — búcsúztak a tanácsko­zás résztvevői — ugyanazok az aktivisták, akik valami fonto­sat most elhatároztak, akikor újra összejönnek. Egymásnak felelnek majd. ki mit tett a maga helyén, megfelelt-e a négy község várakozásának. Sági Ágnes az idén Pécelen épült 75 sze­mélyes óvoda építésének prob­lémáit és megoldásuk módjait összegezte.-------—-------------— napon a | A következő | nagyközsé­----------------------------get járom. Utam során bárkihez térek be azt tapasztalom, hogy valami s általában nem is akármilyen köze van az óvodához és más új közintézményekhez. — Az építés első előkészítő szakasza tavaly télen volt. Sürgősen kellett ez az óvoda, a vasúton túli soron többszáz gyerek lakik — mondja Duka Gyula, a Pécel—Isaszegi ÁFÉSZ elnöke, egyébként pe­dig tíz éve a nagyközségi párt- bizottság’ tagja, négy esztendeje pedig titkár helyettese. Elbeszéléséből kibontakozik, hogy a pártbizottság támogatá­sával Pócsik József, tanácsel­nök és Bagó Pálné, vb-titkár elsőkként vettek részt a moz­gósításban és a cselekvésben és velük Dobos István, a ta­nács műszaki-fejlesztési és kommunális, bizottságának el­nöke. Meggyes Tivadar a költ­ségvetési üzem vezetője, Föld­vári Sándor, a péceli Zöld Me­ző Tsz elnöke és a termelőszö­vetkezet építő brigádja. — Mindenekelőtt és elsőként azonban Bagó Istvánt, a taná­csi ügyrendi bizottság elnökét kellett volna említenem, és ter­mészetesen Kovács István, me­gyei tanácstagot — mondja Du­ka Gyula. kiérdemelt pályamunka --------------------------tulajdonkép­pen a vasúton túli — és ez itt igazán nem nagy szó — hősi óvodaépítés története. Mert ho­gyan lehetne más jelzővel il­letni annak a 16 helyi szakem­berből álló műszaki bizottság­nak a munkáját, amely heten­ként ülésezett, töprengett, s ke­reste a megoldásokat. Mert pénzük nem volt elég, de volt erős elhatározásuk, és megvolt, a péceliek áldozatkészsége, a gyerekekért és a szűkebb ha­záért és a mai mindennapok­ért. A nagyközség téglajegyeket adott ki, a szervezők pedig szét­vitték a lakosságnak; aki te­hette hozzájárult az építéshez anyagilag is. A nagyobb közös­ségek mélyebben nyúltak a zsebükbe. A péceli szövetkeze­tek összesen félmillió forintot adtak össze, a Zöld Mező Ter­melőszövetkezet 200 ezret, az ÁFÉSZ 110 ezret, de csatlako­zott a három kisipari és a há­ziipari szövetkezet is. Bagó István és Kovács Ist­ván pedig — noha utóbbiról a tanulmány szerényen nem szól — fáradhatatlanul dolgoztak és szerveztek. Kovács István például megtudta, hogy a MÁV lebontásra ítélt egy épületet, megszerezte az engedélyt, s a társadalmi munkások a bontott anyaggal is olcsóbbították az új épületet. | A dicséretet j náziumban, aki a helyi törté­neti emlékek szerint őseivel 400 éve lakja e települést. Hite szerint azonban nem az évek sokasága számít, mert nagyon is helybeli az, aki bar csak két hete lakik a nagyközségben, de valamit vállal a településért. — Ez persze Kovács István­ra úgy vonatkozik, hagy ő szü­letett péceli, az édesapja is az. Az óvodaépítés koncepciója tő­le származik. Mert ilyenfajta nagy alkotás nem is hozható létre egyedül — mondja az is­kolaigazgató, a gödöllői járási párt-végrehajtóbizottság tagja. Azt meg már nem tőle, de ró­la hallottam, hogy társadalmi munkában Pécelen az igazgató is a példamutatók között van. Noha ahhoz igazán nagy tel- jesítmériyt kell nyújtani. A te­levízióban is bemutatott szin­tén idén épült sportpálya építé­sénél mások kimutatása szerint az igazgató 1100 (!) órát telje­sített. — Nem az én érdemem a sportpálya, hanem nagyon so­kaké — hárítja el az elisme­rést Cser László. — Többszáz KISZ-fiatalé, például, akik vállalták a „Három napot az iskoláért” jelszó megvalósítá­sát és magasan túlteljesítették, s nem maradt el a pedagógus testület sem, többszáz órát ők is dolgoztak. A rövid kitérő után ismét Kovács Istvánról beszélünk, aki, amikor kevésnek mutatko­zott a pénz a sportpályához, az iskolaigazgatóval együtt keres­te fel Vágvölgyi Józsefet, a megyei tanács pénzügyi osz­tályvezetőjét, s bemutatva a terveket 80 ezer forintos tá­mogatást kért. S a nagyköz­ség azért kaphatta meg, a ta­nács támogatását mert maga is vállalt terheket. Az iskolaigazgatóval folyta­tott beszélgetés végére kíván­kozott még egy kis kérdezős- ködés. hogy mi egyébbel öa- rapodótt még a nagyközség. Volt mit felsorolnia a legutób­bi évekből, négylakásos taná­csi házat, a gimnázium felújí­tását, négytantermes és nyolc- tantermes általános iskolát, az utóbbinál bővítést. Járdák építését, utak felújítását... | Bekukkantottam ] az új óvodába. Nézelődtem be­lülről, a mintegy 30 méter hosszú és 13 méter széles épü­let helyiségeiben, a három 25 személyes foglalkoztatóban. Az előtérben vászonzacskókban várták a gyerekholmik a más­nap reggel ismét érkező kis jö­vevényeket. Hallottam, hogy a függönyökről a háziipari szö­vetkezet asszonykezei gondos­kodtak, a játékokat a Zöld Mező Termelőszövetkezet tágjai vásá­rolták. A kerítést, a mosdókat, ablakokat, ajtókat a helyi és máshová járó munkások sze­relték. Az óvoda vezetői becs­ben tartják őket. Nagy vonalakban ez a rövid története annak, hogy Pécelen 1 millió 750 ezer forint költ­ségből felépült — idén már­ciustól szeptemberig —, egy sokmillió forint értékű óvodc s jelenleg nagyon magas szín­vonalon működik több mint 80 kisgyerek és szüleinek nagy boldogságára. meg még az újságíró ilyen eset­ben? Természetesen valame lyik iskolaigazgatót;, például Cser Lászlót, a Ráday Pál gim | Kit keressen | Az előtérben falécekből ösz- szeállított kis kiállítás, huszon­öt-harminc fénykép a társa­dalmi munkákról, A fotókon a péceli vezetők, lakosok, taná­rok, diákok téglát hordanak^ betont kevernek. S arra gon­doltam, hogy tulajdonképpen ezek a képek helyet kaphatná­nak a legújabbkori történeti múzeumban is. Hiszen — túl­zás nélkül — Kovács István és a többiek a ma történelmé­nek formálói. Pacsay Vilmos AZ EGRESSY GABOR FINOMMECH ANIK AI ÉS MŰSZERIPARI SZAKKÖZÉPISKOLA AZ 1375— IS-OS TANÉVRE TANULÓKAT VESZ FEL A tanulmányi Idő négy év. Megszerezhető képesítéseit: — szakközépiskolai érettségi. — elektronlkai és Irányítástechnika! (automatikai! műszerész — különféle középfokú végzettséget Igénylő munkakörök betöltésére logoslté képzettség. — lehetőség a továbbtanulásra egyetemen vagy főiskolán — kétévi üzemi gyakorlat után lehetőség a szaktechnikusi vizsgára valé lelentkezésre. Az iskola korszerű oktatási és szemléltető eszközökkel valamint kulturális és sporteszközökkel felszerelt A végzett halleatékat az Iskola azonnal elhelyezi Az Iskolához 16 a közlekedés és a belátás. Cím* 1149 Budapest XIV.. Egressy út 7L Telefon: 631—677. — - - ■ —

Next

/
Thumbnails
Contents