Pest Megyi Hírlap, 1974. december (18. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-07 / 286. szám

1974. DECEMBER 7., SZOMBAT xXíihm A nehéz ősz ellenére biztató a zárás Finisben a dunabogdányi Úttörő Tsz A dunabogdányi Űttörő Ter­melőszövetkezetben — a ked­vezőtlen időjárás ellenére — jól állnak az őszi mezőgazda­sági munkákkal. Dolog volt bőven: 50 hektáron kellett a kukoricát letörni, 36 hektárnyi őszi árpát, 151 hektár búzát és 20 hektár őszikeveréket vetet­tek el. A mélyszántással is majdnem elkészültek, már csak 18 hektár van hátra, de ezzel megvárják az első fa­gyos éjszakákat, mert a nedves talajra különben nem tudnak rámenni a gépek. Nem is volt szükségük se­gítségre a betakarításhoz, csu­pán a helybéli általános isko­la úttörői dolgoztak a kukori­caföldeken. A tanulók összesen 500 munkaórát dolgoztak és mintegy 122 mázsa csöves ten­gerit gyűjtöttek be. A tsz ve­zetői kifizették a kisdiákok munkadíját: 10 ezer forintot utaltak át az iskolának, amit kirándulásra, szemléltető esz­közök vásárlására fordíthat­nak. A hagyományos jó kap­csolatot kívánták így tovább ápolni, hiszen á dunabogdányi termelőszövetkezet dolgozói minden esztendőben 30—40 ezer forint értékű társadalmi munkát végez­nek az iskolában: a nyári szünet­ben tataroznak, festenek, ta­karítanak. Jelzőszámok a takarékosságról Statisztika az OTP tükrében A közelmúltban ünnepelte az Országos Takarékpénztár fennállásának 25. évfordulóját. Ebből az alkalomból ország­szerte különböző számvetések készültek. Hazánkban az ala­kulás esztendejében, tehát 1949 végén 270 millió forint volt a betétállomány napjainkban megközelíti a 70 milliárdot. Szentendre város és járás be­tétállománya pedig ma majd­nem eléri a huszonöt eszten­dővel ezelőtti országos betét- állományt. Az OTP egyik fontos tevé­kenysége a hitel folyósítása. Szentendrén jelenleg 174 mil­lió forint értékben több mint 10 ezer hitelt kezelnek. Ezek közül is legjelentősebb az építési kölcsön és a lakásvásárlási hitel, amelyből idén 411 kérelmet bíráltak el, és 41 millió forin­tot engedélyeztek. A fejlődést szembetűnően igazolja, hogy 1955-ben a város és a járás hitelállománya alig volt több 1 millió forintnál. A fiatalok lakásépítésének megkönnyítését segíti az 1970- ben bevezetett ifjúsági taka­rékbetét-rendszer is. Lényege, hogy öt esztendőn keresztül havonta 100—400 forintot kell a fiataloknak az OTP-ben el­helyezniük, és az évi 5 száza­lékos kamaton kívül 1 százalék prémium-ka­matot is kapnak. amely hazánkban a legmaga­sabb betétkamat, ötéves taka­rékoskodás után a fiatalok kü­lön kölcsönt kaphatnak lakás­építésre, amelyet az OTP saját erőként vesz figyelembe. Saj­nos, ez a rendkívül kedvező takarékossági forma nem elég népszerű a szentendrei fiatalok körében: mindössze 471 ifjú­sági betétet tartanak nyilván az OTP helyi fiókjánál. A KISZ-szervezet támogatására, aktív propagandamunkájára lenne szükség, hogy többen felismerjék az ifjúság érdeké­ben rendszeresített betét elő­nyeit. Mint Kiss Koméitól, a fő­mezőgazdásztól megtudtuk: eredményes évet zárnak idén a dunabogdányiak. A tervezett 3 millió helyett 5—6 millió fo­rint tiszta nyereségre számíta­nak. Egymillió forint nyere­ség a mezőgazdasági tevékeny­ségből, elsősorban az állatte­nyésztésből származik. Jól jö­vedelmez a 460 szarvasmarha és a félezer sertés is. Különö­sen a tej hozam növekedett ugrásszerűen: tavaly egy tehén tejhozama alig érte el a 2700 litert, idén a 3800 litert is meghaladja. Ez elsősorban a jó gondozásnak köszönhető. A nyereség nagyobb része, 4—5 miliő forint a melléküze­mek munkájából származik. Igaz, az építőipari részleg első­sorban a tsz igényeit hivatott kielégíteni, de emellett külső munkákat is vállalnak. Idén például a dunabogdányi új or­vosi rendelőt építik a község központjában, amelyet előre­láthatólag jövő nyáron adnak át, A forgácsolórészlegben 80 munkás dolgozik: a csepeli Szerszámgépgyárnak bérmun­kákon dolgoznak, a Bakony Művek megrendelésére pedig Zsiguli gépkocsihoz készíte nek dísztárcsákat. A műanyag részlegben is sokrétű a mun­ka. A tsz textilrészlege bedol­gozói rendszerben működik: 80 asszonynak biztosít ál­landó munkát. A háztartás, gyermeknevelés mellett. ipariD^védőkesztyűket szabnak, varrnak hulladék­bőrből. A textilrészleget tulaj­donképpen a dunabogdányi asszonyok érdekében hívták életre, hogy helyben megold­ják foglalkoztatásukat. A vál­lalkozás sikerrel járt. Alig másfél hónap telt el azóta, hogy Szentendrén az egészségügyi ellátásban gyö­keres változás történt: ekkor adták át ugyanis a város kor­szerű, tágas, új szakorvosi rendelőintézetét. A rég várt rendelőben lehetőség volna akár a folyamatos — tehát 12 órás — betegellátás beveze­tésére is. Erre azonban egye­lőre még nincs mód, mert meglehetősen sok a betöltetlen orvosi állás. A városi tanács pályázati hirdetményei rend­szeresen megjelennek, sokan érdeklődnek is, de pályázatai­kat mégsem adják be, mert nem tudnak részükre la­kást biztosítani, és a béreket sem találják el­fogadhatónak. Az új szakorvosi rendelő bővítéséneit már távlati tervei is vannak. Akkor a mozgás- sérültek utókezelésére is ki­alakítanak majd helyiségeket, például gyógytornatermet, és a jelenleginél nagyobb lehető­séget adó fizikoterápiás osz­tályt, annál is inkább, mert a betegek utókezelésére a me­gye területén is kevés lehető­ség adódik. A régi szakorvosi rendelő átalakítása is szerepel a ter­vekben. Itt kell majd a tüdő­gondozót bővíteni, a bőr- és nemibeteg-gondozónak helyet biztosítani, szájsebészetet és fogtechnikai laboratóriumot kialakítani. Az idegbeteg-gon­dozó és a hozzá kapcsolódó alkoholelvonó a régi épület földszinti részét szinte teljesen elfoglalja majd, tehermente­sítve a pomázi intézetet. ■ Jelenleg a Pest megyei Ter­vező Iroda foglalkozik a kivi­teli tervek elkészítésével, azon­ban csak 1975 végére vállalták a nagyszabású munkát. A két rendelőintézetben 23 . szakorvos és 41 asszisztens j látja el a betegeket, a rende­lők^ forgalma pedig már az első félévben is meghaladta a £fee?ret,, . A Jäßp&jzes, ...napok" szarba is évről évre emelke­dik: 1972-ben 12,5 százalék­kal, tavaly további 2,5 száza­lékkal, és idén pedig az első félévben 30 százalékkal nőtt. Igaz, az idei ugrásszerű emel­kedés elsősorban a gyermekápolási táppénz Nagyüzem a rendelőben Már előre is terveznek bevezetésével magyaráz­ható, de arról sem szabad megfeled­kezni, hogy a szakorvosi ren­delőintézetben ellátandó la­kosság száma majdnem eléri az 50 ezret. Röviden... December derekáig a járás és a város valamennyi úttö- rőcsapatártak tájékoztatást tar­tanak a közelmúltban meg­rendezett úttörőparlament he­lyi küldöttei a parlament ha­tározatairól és javaslatairól. ★ A szentendrei József Attila Művelődési Központ téli bér­letsorozatot adott ki négy szerzői estre. Novemberben Koncz Gábor volt a szentend­reiek vendége, decemberben Juhász Ferenc estjére kerül sor Berek Kati közreműködé­sével, januárban pedig Bes­senyei Ferenc, és februárban Harsányi Gábor szerepel a műsorban. Kommunista műszakok a vietnami egyszámla javára A KISZ Szentendrei Városi Bizottsága néhány hónappal ezelőtt elsőként csatlakozott ahhoz az országos mozgalom­hoz, amelynek keretében a magyar fiatalok jelentős ösz- szeggel járulnak hozzá egy vietnami szakmunkásképző is­kola építési költségeihez. A város KISZ-esei felajánlották, hogy december közepéig 130 ezer forintot utalnak át a vi­etnami egyszámlára. ígéretük­nek bizonyára eleget is tesz­nek, hiszen már december el­ső napjaiban több mint 102 ezer forint gyűlt össze a kom­munista műszakok bevételé­ből. Eddig nyolc üzemben rendezték meg a KISZ-fiatalok a vietnami műszakot, de fel­hívásukhoz szinte valamennyi dolgozó csatlakozott: önként vállalták a társadalmi mun­kát. . TÜRELMES MUNKÁVAL Kunslár Ferenc asztalosmester keze alól tíilrb száz szekrény került már ki: tizenharmadik éve dolgozik a szövetkezetben. Ausztriában, Finnországban, Svájcban, Svédországban, de még a távoli Japánban is is­merik és keresik a visegrádi Faipari Ktsz szépmívű stílbú­torait. A szövetkezet évente 10 Díjnyertes művész Néhány hónappal ezelőtt az NDK filmstúdiója nemzetközi pályázatot hirdetett a Kom­munista Kiáltvány animációs filmforgatókönyvének elkészí­tésére. A pályázatra több száz grafikus, festőművész neve­zett be, köztük Bálint Ildikó szentendrei festőművész is. A közelmúltban érkezett a hír az eredményről: az első díjat nem adták ki, a máso­dik helyezést pedig Bálint Il­dikó nyerte el 240 rajzból ösz- szeállított forgatókönyvével. A díjnyertes művészt meghívták a drezdai filmstúdióba, ahol december közepén munkaér­tekezleten vesz részt, majd hamarosan megkezdődik a film forgatása is. Ritka lelet a padlásról A közelmúltban értékes ritkaságra — egy 1885-ből származó céhládá­ra — bukkantak az egyik szentend­rei ház padlásán. A domborműves, intarziás faláda valamikor a sző­lősgazdák tulajdo­na volt, ebben őrizték titkos ira­taikat és a céh kö­zös vagyonát. A páncélszekrény elődjének két bo­nyolult szerkezetű zára volt, a hozzá tartozó kulcsokat a céh két bizalmi embere őrizte, és csak együtt nyit­hatták fel a ládát. A Ferenczy Mú­zeumban most Sztrákos Lászlóné farestaurátor dol­gozik az értékes leleten, A szúrág­ta részeket apró­lékos, gondos munkával ki­cseréli, eltávolít­ja a vastag festék­réteget, vegysze­vekkel konzerválja a fát, hogy eredeti szépségében ismer­hesse majd meg a nagyközönség a céhládát. A film bemutatta az életet A vita megoldásokat javasolt SOKAN vettek részt Pomázon a „Mit csi­nálnak a cigánygyerekek?” című film vitá­ján. A pomázi és környékbeli községek ve­zetőin, pedagógusain kívül ott voltak — a mintegy félezer — cigány lakosság képvise­lői is. Annál sajnálatosabb, hogy a körülbelül félszáz cigány néző jelentős része rögtön a vetítés után elhagyta a helyiséget. Ez első­sorban a rendezők hibája, hiszen már a ve­títés előtt néhány perces ismertetőt kellett volna tartani — a jelenlevők várható reagá­lása, érzékenysége miatt —, ismertetve nem­csak a film rendeltetését, alkotóinak szán­dékát, hanem az utána következő vita cél-, ját is. Ez sajnos nem történt meg, s így azok, akik elhagyták a termet, már nem hallhat­ták a község vezetőinek és lakosainak véle­ményét, nem láthatták a feléjük nyújtott ke­zet, nem láthatták, hogy ezek az emberek — elenyészően csekély kivétellel — mennyire együtt éreznek velük. Teljesen egyenértékű embereknek tekintik őket. Végülis csak öten képviselték a pomázi cigányokat. Ezzel — sajnos — elveszett annak a lehetősége, hogy a helyi vezetők a község cigány lakosságá­nak problémáit, véleményeit a film hatása alatt is meghallgassák, hiszen ez is jó alka­lom lett volna ahhoz, hogy még közelebb ke­rüljenek egymáshoz. De még így is olyan vita alakult ki, amely nemcsak gondolatokat ültetett el a jelenle­vőkben, hanem segítő tettekre is sarkallja őket. AZ EGYIK NÉZŐ — maga is cigány szár­mazású — fölháborodottan támadt a film jelenlevő rendezőjére, kikérve magának pél­dául, hogy a „muzsikus cigányokat” egy ka­lap alá vegyék az „oláhcigányokkal”. Az egyik fiatalembert az háborította föl, hogy az egyszobás, szélfújta, esőáztatta put­riban tengődő 8—10 tagú cigánycsalád ked­vezményesebben kap építési telket, mint ő. A fiatalember nem cigány származású volt. Az előbbi hölgy jelképesen, a fiatalember fizikailag is becsapta maga mögött az ajtót. — De — és ez a film mondanivalója is — amíg személygépkocsi-állományunk tíz év alatt negyvenezer51 félmillióra növekedett, addig a perifériákon élők egy része számára legföljebb annyit változott a helyzet, hogy két éhes száj helyett ma nyolc várja a reg­geli üres teát vagy a déli krumplilevest. S olykor a szülők is csak mástól várják a se­gítséget, maguk tehetetlenek. S a filmben látható, a rég fölszámolt Valéria-telepet idéző cigánytelepek, a ruha és cipő hiányában (!) ősszel, télen iskolába járni nem tudó gyere­kek, a hatodik gyermekét még hároméves korában is szoptató anya, a cigányoktól mun­kát megtagadó termelőszövetkezet, a tanár, az iskolaigazgató, aki (nincs is joga rá!) „fölmentések” tucatjait adja a cigánygyere­keknek, csakhogy megszabaduljon tőlük — mind olyan hatással van — volt — a né­zőre, hogy a „büszke”, muzsikus családból származó szép cigányasszony dühös kiáltása: „Nem hiszem el, hogy ez igaz!” — a leg­őszintébb segélykiáltásnak hatott. VITA KÖZBEN a községek képviselői ígé­rettel fölérő véleményeket mondtak. A taná­csi vezető arról, hogy a kedvezményes ci­gánylakásokat a község belterületén kell építeni, ezt most már mint magánember is, kezdi meggyőződéssel állítani; a pedagógus arról, hogy igaz ami igaz, jobban kell ügyel­ni a beiskolázásra, mert lehet, hogy gon­dot, munkát adnak egyes fegyelmezetlen ci­gánygyerekek az iskolában, de nagyobb gond, munka később, ha nem lesznek ott. Igen. A résztvevők lassan-lassan mind in­kább közös nevezőre kezdtek jutni. Mert ah­hoz például nem férhet — és nem is fért — kétség: sokat kell még tenni, hogy az ál­lamháztartásból adott hatalmas anyagi se­gítség valóban eljusson, a legmegfelelőbb for­mában, a rászorultakhoz. De abban nem volt vita, hogy az anyagi segítség mellé emberi segítség is kell, sok, nagyon sok. A legkülön­bözőbb úton-módon, formában. ÉPPEN A POMÁZI TELDA — a félsiker 'ellenére is — bizonyítja: az ilyen filmeknek és az ilyen vitáknak is szerepük lehet abban, hogy 340 ezer honfitársunk minél előbb élet- körülményeiben is egyenjogú legyen minden állampolgárral. Csóti László millió forint értékű terméké­nek jelentős részét, mintegy negyven százalékát exportr megrendelésre készíti. Az idei utolsó exportszállítmány a héten került ki a mű­helyekből, hogy még december vége előtt a bécsi megrendelőhöz érkez­zen. Az év elején két konté­nerre való bárszekrényt szál­lítanak Japánba. Természetesen a hazai üzle­tekbe is jut a visegrádi koló­niái bútorokból: a lakásmű­vészeti boltba 2 millió forint értékben szállítottak, a Béke Kárpitosipari Ktsz üzleteibe pedig 4 millióért. Szatmári László, a szövetke­zet elnöke elmondta, hogy idei tervüket valószínűleg — ha nem is jelentősen — túl­teljesítik, annak ellenére, hogy meglehetősen mostoha körülmények között működik a szövetkezet, s gyakorta okoz gondot a jó minőségű tölgyfa beszerzé­se is. A műemléképületben, ahol nyolcvan dolgozó faragja, épí­ti a szebbnél szebb bútorokat, olyan nagy a zsúfoltság, hogy szinte egymást akadályozzák a munkában. Korábban szó volt arról, hogy új telephelyet építhetnek, korszerű műhe­lyekkel, de ezek a tervek egye­lőre nem valósíthatók meg. Szatmári László szerint még 1980-ban is a jelenlegi műhe­lyekben dolgoznak, addig bő­vítésre, de még raktározásra sincs lehetőségük. Az igények pedig évről évre nőnek, egyre nagyobb a kereslet úgy hazánkban, mint külföldön a stílbútorok iránt. Ezért hatá­rozták el, hogy jobb szerve­zéssel. kis célgépek alkalma­zásával igyekeznek termelé­süket növelni. Az oldalt írta: Árokszállási Éva Fotók: Gárdos Katalin I c

Next

/
Thumbnails
Contents