Pest Megyi Hírlap, 1974. december (18. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-01 / 281. szám

iMihm 1974. DECEMBER 1., VASÁRNAP TV-FIGYELŐ Büntetlenül senki sem károsíthatja meg a társadalmat Az Ecser-Gyömrő Petőfi Tsz vezetőinek ügye Történelmi torzó. péntek este befejeződött a Várak, tö­rökök című háromrészes tör­ténelmi sorozat. Valljuk be rögtön, csalódtunk benne. Azt vártuk ugyanis — és teljes joggal vártuk —, hogy a műsor a maga anyagával hozzászól, közvetlenül bekapcsolódik azokba a vitákba, amelyek a hódoltság koráról az utóbbi években a szakmában és a köz­véleményben is változó erős­ségű hullámveréssel, de egyre zajlanak. Azt hittük, éppen aktualitása miatt került az anyag a képernyőre. S mit kaptunk helyette? Le­írásokat. Unalmas és részletes leírásokat a várakról, az elvi­selhetetlen adórendszerről, a falvak, városok elnéptelenedé­séről. Adatokat, tényeket, ame­lyek csak akkor váltak, vál­hattak volna érdekessé, ha be­ágyazódnak valahogyan az em­lített összefüggésbe. Ez sajnos nem történt meg, ezért az anyag torzó maradt. A legutolsó lépés. A műsor címe nem egészen illett az ösz- szeállításhoz. A Pokolraszállás inkább magának az írónak, a zseniális Sarkadi Imrének tra­gikus életét-sorsát idézte föl, mint a novellák hangulatát, mondanivalóját. Az első kép­ernyőre átdolgozott írás ugyan anyaga miatt is jogosan kapta — nem a tévétől, hanem az írótól — a címet. A Pokolra­szállás után következő novel­lák azonban más világba vit­tek. Nem a pokolba, hanem a valóságba. Abból a sokféle színből, amelyet az írónak ez ték. Már csak a község neve őrzi egykori mivoltát. Pusztavacs körül, ha lassan is, de szűnő­ben a tanyavilág. Mind többen költöznek a faluba, építenek új házat. így növekedik, gaz­dagodik, kulturálódik e táj. Hét falu határában A falut hatalmas erdőségek ölelik. A Nagykunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság puszitavacsi erdészete. A fák között meghúzódó irodaházban várni kell az igazgatóra. Kern Mihály éppen vadászavatásra hivatalos. Az első dámvadat senki sem lőheti le büntetle­nül. Három botütéssel kell megváltania az erdőtől, a vad- társaktól s a vadászoktól az első trófeát. A végrehajtó ma­ga az igazgató, ki tudja, már hányadszor, az elmúlt tizen­nyolc év alatt, hogy itt megte­lepedett. Sopronból jött, erdő­mérnök. Kezdetben szokatlan volt a hegyekből jött ember­nek az alföldi síkság, aztán be­leszokott a homoki erdőbe s ma már nem cserélné el sem­miért. Csak úgy, zekésen száll le a homokfutóról. Arca pirosra csípve a novemberi széltől, de még csak össze sem dörzsöli a tenyerét, hogy egy kissé fel­melegedjen. Leül, megtörni pipáját, rágyújt, s már nem vadász, csak igazgató, akinek birtokát — nyolcezerkétszáz hektár — hét falu határában mérik. Megtalálják a módját Lassú beszédű, de megfon­tolt ember. A beszélgetéshez nem hívja segítségül a papí­rokat, mindent a fejéből mond, számokat, tényeket s névről nevezi a legtöbb emberét. Pe­dig száznyolcvannál is több dolgozója van a gazdaságnak. Huszonkét erdész, huszonki­lenc szakmunkás, a többi pe­dig betanított dolgozó. Három járás területéről járnak ide munkába az emberek: Űjhar- tyántól egészen Laio=mizséig. Nem lepi meg a kérdés: va­jon mit tehet egy hét falu ha­tárát magábafoglaló munka­hely vezetése a dolgozók tanu­fölkínált, Sarkadit persze leg­jobban csakugyan a fekete szín, a dráma, méghozzá a sűrű, tö­mény, pokoljáráshoz hasonló dráma érdekelte leginkább. Dehát nemcsak ez. A péntek esti tévéfilm, elsősorban Esz­tergályos Károly érzékeny és ambiciózus rendezése azért is sikerült élményt nyújtó tökéle­tességre, mert éppen olyan vib- rálóan sokfényű világot rajzolt elénk, mint a novellák. Sarkadi epikájában azonban a lényeg természetszerűleg a •dráma, amellyel olyan sokat vívódott életében. Néni a mű­fajjal, hanem a drámai írás­anyaggal, amelyre hamar rá­talált Gondoljunk csak például a Szégyen felfedezésszerűen iz­galmas világára. Csakhogy az író a gyorsan felfedezett drá­mai anyagot a maga számára is harmonikus eredménnyel nem mindig tudta írássá, re­mekművé, növeszteni-szélesíte- ni. A Szégyen például csak egy pillanat, persze egy remekül megragadott pillanat, akárcsak a Hazátlanok, vagy az Utazás. Alig többek az élménynél. Pontosabban ott állnak az él­mény és a remekmű határán. Csak egy lépés hiányzik ah­hoz, hogy bejussanak a re­mekművek birodalmába. De, sajnos, ezt a legutolsó lépést Sarkadi csak néhány írásában tudta megtenni. A péntek este látott novellák a maguk műfaji esendőségében mindenesetre szándéktalanul is dokumentálták ennek a leg­utolsó lépésnek nemcsak az író számára kínzó hiányát. Ö. L. dő állatait tartják számon ? ' — Nem úgy, ahogyan egy gyárban lehetőség nyílik az ilyesmire, de módot találni ilyen körülmények között is lehet és kell. Ezt nemcsak az itt dolgozók, mind tartalma­sabbá váló élete kívánja így, hanem a gazdaság érdeke. Nemcsak a gyárakban, a gaz­daságokban változtak meg az emberek munkakörülményei, hanem az erdészetekben is. Traktorokkal, motorfűrészek­kel, vontatókkal dolgozunk, a gépek pedig mind több tudást és szélesebb látókört igényel­nek. Egy kis történet Megtömködi kialvó pipáját, aztán egy, ma már derűsnek tűnő történettel folytatja. — Nem is olyan régen, ta­lán öt esztendeié történt. Kap­tunk két beutalót Hévízre. Meghirdettük, de senki sem jelentkezett, hogy igénybe ve­gye. Végül — ha másként nem értik az okos szót az emberek —, hatalmi számi jélöltük ki azt a két dolgozót, akinek az lesz a ,.feladata”, hogy két hé­tig pihenjen az ország egyik legszebb üdülőhelyén. Mi fe­deztük a beutalók árát, az úti­költségeket, sőt még szakszer­vezeti segélyt is kaptak, hogy a költőpénzt se a családtól kelljen megvonni. Még az ál­lomásra is kivittük őket, ne­hogy meggondolják magukat. Ezzel, úgy gondoltuk, megtet­tünk mindent, hiszen még a szavukat is adták, hogy el­utaznak Hévízre. Aztán... a harmadik reggelen jelentkez­tek, hogy munkába állnának. Csak néztem rájuk, mint aki álmot lát. Az egyikük, meg­előzve kérdésemet, csendesen megjegyezte: mi csak arpa tet­tünk ígéretet, hogy odauta­zunk, de hogy ott is maradunk, arról már nem esett szó .. _ Ez volt, alig öt esztendeje. Ma. ha tíz beutalót kapnánk, az is ke­vés lenne. Megváltoztak. Gon­dolkodásban, életszemlélet­ben. Rádió mindegyikük laká­sában szól, televíziója is már több mint a felének Van. Mindez hat rájuk. Mi elsősor­ban ezeket a hatásokat erősít­jük a magunk módján, a le­hetőségeken belül. A magunk módján ... Hogy Kormányhatározat az úttörők állami támogatásáról A Minisztertanács határo­zatot hozott az ifjúsági tör­vénynek a gyermek-korosz­tályra történő Hatékonyabb al­kalmazása, a nevelési feltéte­lek javítása és az úttörőcsapa­tok rendszeres anyagi támo­gatásának biztosítása érdeké­ben. A nevelőmumka anyagi fel­tételeinek javítása érdekében a kormányhatározat egyebek között így intézkedik: 1976. január 1-től biztosítani kell, hogy az általános iskolák a diáksportra már jóváhagyott, tanulónkénti évi 10 forint mel­lett, további évi 10 forint sze­mélyenkénti kulturális, tábo­rozási támogatásban részesül­jenek. Az így képzett évi 20 forint személyenkénti mozgal­mi előirányzat felhasználásá­ról az isiről a igazgatójával egyetértésben az úttörőcsapat vezetősége dönt. Gondoskodni kell arról, hogy az általános iskolák a költségvetésből biztosított összegekből megfelelő támoga­tást kapjanak a mozgalmi cé­lok megvalósításához. Foko­zottabban kell gondoskodni arról, hogy a közművelődési intézmények a gyermekek rendelkezésére is álljanak, va­lamint biztosítani kell az is­kolák hétvégi nyitvatartását. Az V. ötéves tervben megépülő általános iskolákat — a kormányhatározat ren­delkezése szerint — úgy kell tervezni, hogy azok oktatási célú helyiségei alkalmasak le­gyenek közművelődési, úttö­rőmozgalma célokra is. mi van e két szó mögött? Azok a speciális formák, ame­lyekkel ilyen munkakörülmé­nyek között is segíteni lehet emberek művelődését. Például: | — Nyolc szocialista brigá­dunk van. Ezek a brigádok az év tizenkét hónapja kö’züí'’ál­talában nyolc-kilencet ugyan­azon a munkahelyen dolgoz­nak. Együtt. Nekünk tehát ezekre a kisebb egységekre kell építenünk. Hogyan? A brigá­dok havonta értékelik a vég­zett munkát. Ez az az alkalom amikor nem csupán a munká­ról lehet szót érteni velük. Ilyenkor rendezünk számukra politikai és szakmai előadáso­kat, 6 beszélgetünk velük azok­ról a kérdésekről, amelyek a két brigádértekezlet között foglalkoztatták őket. Ilyenkor nyílik lehetőség arra is. hogy összeírjuk: ki, milyen könyvet akar kölcsönözni a könyvtár­ból, vagy megvásárolni a könyvesboltból. S ezekről az olvasmány-élményekről is szó kerül a megbeszéléseken. Ez a művelődés egyik mód­ja. A másik: rendszeresen autóbusszal viszik át a dolgo­zókat a táborfalvai művelődé­si ház rendezvényeire. As eredmények tükre S van még egy harmadik is; igaz ez csak közvetve segíti az emberek művelődését: a sza­bad idő biztosításának speciáli­san helyi formája. Márciustól májusig kéthetenként kapják meg a dolgozók a szabad szom­batot. Májustól októberig min­den szombat szabad. November elsejétől február végéig pe­dig — ilyenkor legrövidebbek a nappalok — nem tartanak szabad szombatot. így az em­berek sokkal jobban gazdál­kodhatnak a szabad idejükkel: abból már nem csak a háztáji gazdaságra jut, hanem tanu­lásra, olvasásra tv-nézésre vagy éppen színházlátogatásra is. Sok gyár is megirigyelhetné: az itt dolgozók nyolcvan szá zaléka elvégezte az általános iskola nyolcadik osztályát! S jó néhányan tanulnak ma is. Elsősorban középiskolákban. Huszonötén vesznek részt a pártoktatásban, s ugyanennyi­en a szakszervezeti politikai oktatásban. Nincs tehát miért szégvenkezniök a pusztavacsi erdészet vezetőinek: az adott lehetőségekhez képest mindent megtesznek, hogy mind gazda­gabbá, tartalmasabbá váljon dolgozóik élete. Prukner Pál Nagy horderejű ügyben hir­detett ítéletet a közelmúltban a Monori Járásbíróságon a Pest megyei Bíróságtól kiren­delt dr. Kirinyi István tanácsa. Tabányi János, az Egyesült Ecser—Gyömrő Petőfi Tsz volt elnöke és hat társa vallott ki­lenc tárgyalási napon arról, ho­gyan jut el egy termelőszövet­kezet a végső felszámolásig; s ez nem kevesebb, mint 22 mil­lió forintjába került az állam­nak. Az ügy kezdeti szakaszá­ról korábban már lapunkban is beszámoltunk. Nehéz örökséget vett át 1970. augusztus 31-én — az ecseri Törekvő és a gyömrői Petőfi tsz egyesülésekor a kevés isko­lai végzettségű Tabányi János. A földművescsaládból szárma­zó fiatalember édesapja öt- holdnyi juttatott földjén is­merkedett meg a verítékes me­zőgazdasági munkával. 1950- ben, huszonhárom évesen lé­pett be a maglódi termelőszö­vetkezetbe, rövidesen brigád­vezető lett, egy évvel később, 24 éves korában pedig már el­nök. Köztiszteletnek örven­dett. A termelőszövetkezet ve­zetésében elért érdemeiért ki is tüntették. A hiányos elméleti képzett­ségű elnök nem vette észre, hogy az egyesüléskor hiányoz­tak a gyömrői Petőfi Tsz havi főkönyvi kivonatai. Fel sem lehetett mérni, hogy ez a ter­melőszövetkezet mekkora szö­vetkezeti vagyonnal rendelke­zik, és azt sem, mi volt eddigi tevékenységük eredménye. A fellelhető kimutatásokban is ‘nyüzsögtek a megtévesztő vagy valótlan adatok. Feltételek nélkül Erre ráduplázott, hogy az egyesülés után sem teremtet­tek rendet a tsz gazdálkodásá­ban. Már az egyesülés utáni hónapban-3 és fél millió forin­tos veszteséget rögzített a tsz nyersmérlege. A szakmai hoz­zá nem értéssel együtt járt a nemtörődömség, a hanyagság és az ellenőrzés lazasága. A két termelőszövetkezet pedig ép­pen azért egyesült, hogy jó, de legalábbis közepes eredménye­ket produkáló gazdasági egy­séggé váljon. A felettes szer­vek azonban nem vizsgálták meg alaposan, hogy megvan- nak-e az egyesülés feltételei, és felszínesen, csupán látszat­ból ítélték meg a leendő ve­zetők személyi alkalmasságát is. Több volt, mint merészség, így útjára bocsátani e gazdasá­got. 1971. augusztus 1-én végre egy tényleg jó szakember ke­rült főkönyvelőnek a termelő- szövetkezetbe, a közgazdaság- tudományi egyetemet végzett Halasi János. Ö rövidesen fel­ismerte és feltárta, hogy rossz gazdasági helyzetben vannak. Kimondta a végszót: a tsz a csőd szélén áll! Az 1971-es há­romnegyedévi mérleg is már félelmetes tényeket tartalma­zott. Éy végére legkevesebb két. és fél, de lehet, hogy 3 millió [ forintos lesz az alaphiány ... Ha ez bekövetkezik — Ta­bányi János is tisztán látta ezt —, akkor oda a részesedés, el­vész a vezetői prémium, s ki tudja, hová nem fajul ez az ál­lapot! Azt mondta hát a fő­könyvelőnek: csináljon va­lamit ... Mérleghamisítás, prémiumért Tudta, vagy csupán sejtette, hogy ez a bizonyos „csináljon valamit”, törvényes úton nem mehet végbe? Tudta! 1971. vé­gén értekezletre hívta a rész­legvezetőket. Jelen volt a tsz több más vezetője is. Vázolta a katasztrofális anyagi helyze­tet, és közölte: pénz csak ak­kor lesz, ha leszámlázzák azo­kat a munkákat is, amelyek még nem készek. Ezt követően Kiss Ferenc — a lakatosüzemnek az érte­kezleten jelen lévő vezetője — Tabányi János utasítására há­rom olyan számlát adott fel a könyvelésre, ami nem tartal­mazott tényleges munkáit. A könyvelés pedig — megbízva Kiss Ferencben — ezeket min­den bizonylat nélkül elfogad­ta, s így a tsz 1971-es mérleg­eredménye máris 3 millió 105 ezer forinttal „növekedett”. Halasi azonban kiszámítot­ta, hogy ez sem elég. így leg­feljebb 270 ezer forintot oszt­hatnak ki nyereségrészese­désként. Ezért a Maglódi Vas­ipari Vállalattal kötött és a következő évre esedékes adás­vételi szerződés anyagi részét — mintha máris eladták vol­na a majort — 1971 javára könyvelte! Ezzel ismét „gazdagodtak” 2 millió 768 ezer forinttal. Aztán hasonló­képp fiktíven könyvelték el a földeáki Kossuth Tsz több mint 213 ezer forintos szám­láját. Végeredményben Halasi János részben az elnök befo­lyására, de számítva arra is,, hogy a következő esztendőben valahogy majd csak kigazdál- kodják a jelentkező hiányt, 2 millió 982 ezer forinttal emelte meg az 1971-es mér­legeredményt, és a Halasi— Kiss-féle fiktív végösszeg — hitelt érdemlő számítások szerint — több mint 4 és fél millió forint lett. Most már bejelenthette Ta­bányi János elnök az 1972. február 12-én .tartott közgyű­lésen, hogy jelentős, milliós nyereséggel zárták az évet és jutalmat fizetnek a tagoknak. A tagság megszavazta ezt, s bár a prémium szóba sem ke­rült, Tabányi ezt is megsza- vazottnak tekintette, és kevés­sel a közgyűlés után, min­den jogszabály és rendelkezés teljes kijátszásával, sőt a köz­gyűlés kiiktatásával 32 veze­tőnek 423 ezer 448 forint prémiumot osztott ki., A tejszínt, több mint 43 ezer forintot, ő maga fölözte le. A vezetés tehát, prémiumok és jutalmak címén történő jogtalan kifizetésekkel — több mint 1 millió 359 ezer forin­tos kárt okózott a rohamo­san hanyatló gazdaságnak. Mindez bizonyítja, hogy nefn a termelőszövetkezet meg­mentése volt elsőrendű cél­juk, sokkal inkább az, ne­hogy valahol, valamiben is károsodjon egyéni bevételük! Nagyvonalúság a közösség pénzéből És a hibák újabbakat szül­tek. Bár a már említett ha­talmas kár mellett úgyszól­ván eltörpülnek az olyan ki­csinek tűnő tételek, mint az a végülis veszteségként szám- bajövő és „improduktív költ­séglistára” tett 20 ezer fo­rint, amelyet Bracsok Ist­ván gépkocsielőadó igé­nyelt — szintén Tabányi tud­tával — azért, hogy egy tény­leg jövedelmezőnek ígérke­ző tsz-vállalkozást be tud­janak fejezni. És ugyancsak látszatra valóban jelentékte­len összegecske az a másik 10 ezer forint is, amelyet Ta­bányi távirati kérésre 1971 szeptemberében, az akkor Hódmezővásárhelyen ügykö­dő Kiss Ferencnek küldött. Csakhogy a pénzzel a laka- tosrészleg-vezető később nem számolt el, miként adós ma­radt 1972-ben is a „munka- szervezés reprezentációja­ként” igényelt 12 ezer 500 forinttal. Elegáns nagyvonalúsággal intézte az elnök az alkalma­zotti minőségben dolgozó Ele­kes Imre függetlenített tsz- oárttitkár háztáji , föld után járó kukoricajárandóságát is. Elekes ugyanis megkérte Ta- bányit, hogy tudja, nem szabá­lyos ugyan, ám ha lehet, még­is vegyék fel őt a listára. Ta­bányi, beleegyezése jeléül, ha­nyagul rálegyintett az ötletre. Elekes pedig magabiztosan be­ment a tsz-irodába, s bár ott közölték vele, hogy szabály­talanságot követ el, sajátke- zűleg írta fel a nevét a jegy­zékre. Casco baleset után Ha lényegében másként, de módszerében így intéződött el Máthé Attilának, a tsz egyik Mercedesét használó főmező­gazdászának közúti baleseti ügye is. Máthé totál-káros ka­rambolt okozott a gépkocsival 1971 derekán. Ez bizony leg­alább 92 ezer forintjába kerül, ha elmarad Tabányi elnök im­már közismert, gáláns segítsé­ge. Igaz, az elnök Halasi fő­könyvelőre bízta az ügy Má­thé Attila javára történő ren­dezését. Egy meg sem kötött casco-biztosítást két visszakel­tezett levél segítségével „iga­zolnak”, és Rendek Sándorral, az Állami Biztosító monori fiókvezetőjével összejátszva — persze nem ingyen, s főleg nem a maguk, hanem a tsz anyagi áldozata árán, bizo­nyos mennyiségű kerítésvas fejében — bizonyíttatják, hogy a Mercedesre az adott időpontban érvényes cascójuk volt. Az önrészesedés levonása után így kapott a termelőszö­vetkezet, még pontosabban Máthé Attila 65 ezer 962 fo­rintot. Mindenki szemet hunyt így szegecselték nagyban és kicsiben a termelőszövetkezet koporsóját. Mi a közös vonás ebben és néhány hasonló bűn­ügyben? Legfőképpen is a „minden szentnek maga felé hajlik a keze” — felfogás, a narácsolási ösztön, a kapzsi­ság. Aki így elkapatja magát, már-már csakis a fejbiccentő- ket viseli el maga mellett, hi­szen számára azok a jóembe­rek, akik nem mutatnak rá a hibákra, akik szemet hunynak a törvénysértések felett. Ha mindennek tetejében a felettes szervek is elnézik a hibák sorozathibákra való halmozódását, már nem is kö­vetkezhet más, mint az afféle emberrel-pénzzel való rabló- gazdálkodás. S végződjék bár­hogyan az ilyesmi, a hallatlan anyagi, s a legalább ilyen sú­lyos erkölcsi kár egyetlen dol­gozó kollektíva életében sem múlik el nyomtalanul. S van még egy fontos tanul­ság: a környezet felelőssége. Ha például Tabányi munka­társai közül csak egy valaki is megveti a lábát, s nem haj­landó a törvénysértések soro­zatát elkövetni, akkor talán- talán még idejében észbekap az elnök, és jobb sorsra jut a termelőszövetkezet. De ki szólt volna. A pénzlesők? Akik ha lehetőség teremtődik, akár a tsz omladékáiból is felépítik a maguk kis palotáját!? Tanulságos ítélet A bíróság mindenekelőtt er­re alapozott, amikor a társa­dalmi tulajdont károsító, a közvagyont hűtlenül kezelő, és különösen nagy kárt okozó csalás, illetve részben magán­okirathamisításban és hanyag kezelésben való bűnössége mi­att 3, évi 8 hónapi börtönbün­tetésre, a közügyektől való 5 évi eltiltásra és 40 ezer forint pénz-mellékbüntetésre ítélt Tabányi János tsz-elnök mel­lett nem mulasztotta el a kör­nyezet hatását sem vizsgálni. Ezért nyilvánult társtettesének az a Halasi János, aki — a bí­róság álláspontja szerint — az egyedüli szakember volt a ter­melőszövetkezetben, és bár felismerte, jelezte a problé­mákat, nem tett ellenükben semmit, hagyta elsodorni ma­gát, részben az elnöktől, rész­ben az eseményektől. Rá 2 éri 8 hónapi börtönt, a közügyek­től való 3 évi eltiltást, továbbá 15 ezer forint pénz-mellék­büntetést szabott ki a bíróság. Egyévi 1 hónapi letöltendő börtönbüntetésre, és a köz­ügyektől való 2 évi eltiltásra, azonkívül 6000 forint pénz­mellékbüntetésre ítélték — egyebek között csalás, magán­okirat-hamisítás és vesztegetés miatt — Máthé Attila főmező­gazdászt. Kiss Ferencet, Ren­dek Sándort, Brácsák Istvánt. Elekes Imrét — különböző mérvű — felfüggesztett sza­badságvesztéssel, illetve pénz- büntetésekkel sújtották. A já­rásbíróság valamennyi bűnöst kötelezett az általa okozott kár meghatározott összegű, kama­tos megtérítésére. Az ítélet nem minden részé­ben jogerős, viszont minden tekintetben fölöttébb tanulsá­gos. Pless Zsuzsa Munkahelyük: az erdő Közművelődés - speciális eszközökkel Pusztavacs. Még fél ember­öltő sem telt el azóta, hogy :supán a hercegség majorjá- iak kilenc, közös konyhás, tosszú cselédháza viselte ezt a LeVet. Ma a négyszáz felé kö- ;elít az ÚJ, egészséges „házak óra, amélyek' közül az Elsőket-’ íz ötvenes évek elején építet lása, művelődése érdekében? Egyáltalán: összefoghatok- e azok az emberek, akik reggel­től napszálltáig az erdőket járják, magvakat gyűjtenek, csemetéket ültetnek, fákat vágnak és szállítanak s a» öl­í

Next

/
Thumbnails
Contents