Pest Megyi Hírlap, 1974. december (18. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-31 / 304. szám

1974. DECEMBER 31., KEDD %fÉáias> Termelési rendszerekben A MÉM-ben jóváhagyták a növénytermelési rendszerek 1975. évi fejlesztési terveit. Az 1974. évi 578 IKK) hektárról jö­vőre 895 900 hektárra nő a termelési rendszerek területe. 1975-ben az átlagosnál na­gyobb mértékben fejlesztik a lakosság ellátása szempontjá­ból kulcsfontosságú, munka- igényes növényi kultúrák ter­melését. Ezt jelzi, hogy a rendszerekbe tömörült gazda­ságok 31 000-ről 49 000 hektár­ra növelik a cukorrépa vetés- területét. s a korábbinál töb­bet fordítanak a napraforgó- termesztés fellendítésére is. A Dunakeszi MÁV Járműjavítóban A jelszó: takarékosság Nemcsak a takarékoskodó ember házatáján mérhető le, mennyire igazak közmondá­saink a takarékosságról, de az államháztartásban is, ha a vállalatok a termelés fokozá­sán, a termelékenység növelé­sén kívül önköltségüket taka­rékossággal is csökkentik, mely kedvezően hat a nyere­sége Különösen ott, ahol a takarékos anyagfelhasználás­tól, a javítási idők lerövidíté­sétől függ a jó eredmény. A Dunakeszi MÁV Jármű­Pest megyének utoljára felszabadult községében emlékeztek CSÖMÖR ÜNNEPEN Harminc évvel ezelőitt, 1944. december 29-én, a déli órák­ban szabadult fel a fasiszta iga alól Csömör község, s ezzel befejeződött Pest megye felszabadítása is. Énre a neves történelmi dátumra emléke­zett vasárnap délután a meg­jelenít megyei és járási ven­dégekkel együtt a község ap- raja-magyja. A kedves és ben­sőséges ünnepségen részt vett Rafail Ivanovics Sztyepanov vezérőrnagy, a hazáinkban ideiglenesen tartózkodó szov­jet déli hadseregcsoport tá­bornoka és a különböző álla­mi, valamint társadalmi szer­vek koszorúival együtt, ő is elhelyezte a felszabadulási emlékmű talapzatára a meg­emlékezés virágait. A koszjorúzás után a köz­ségi művelődési házban ren- deziett ünnepségen Radocsányi János veterán, a kommunista pánt helyi szervezetének meg­alapítója és első titkára, a felszabadult község életének elindítója mondott beszédet. Harminc év távlatából is elismerésre méltó pontosság­gal emlékezett vissza a köz­ség felszabadulásának minden pillanatára és az új élet első hónapjaira. A szovjet hadse­reg magas rangú képviselője (a képen) üdvözölte ezután Csömör község lakosságát. A művelődési ház irodalmi szín­padának és a község neves énekkarának gazdag műsora után vetélkedő következett, amelynek kérdései döntő többségében Csömör történeté­nek utolsó harminc évét ölel­ték feL Négy csapat vetélke­dett: a Hazafias Népfront; a tanács és a KISZ, valamint a tsz és a Bútoripari Vállalat helyi részlegének csapata. A vetélkedőt a Haladás Tsz csa­pata nyerte meg. A fehérasztalnál még so­káig együtt maradtak a meg­hívott vendégek a község ve- ztetóivel. Kialakultak a beszél­gető párok. Sztyepanov vezér­őrnagy hosszan beszélgetett Radocsányi Jánossal, a község első párttitkárával. Kiderült, hogy Sztyepanov tábornok apósa, aki a II. ukrán had­sereg Malinovszkij marsall vezette vezérkarához tartozott, és a csömöri HÉV-állomás épületében berendezett főha­diszálláson dolgozott, tárgyalt többszőr is Csömör mindenna­pos ügyeiről és problémáiról Radocsányi párttitkárral. A felszabadulás harmincadik évfordulóján ismét feleleve­nedtek azok a jelentős embe­ri kapcsolatok, amelyek tovább mélyítik a felszabadító szov­jet. és a felszabadított magyar nép testvéri barátságát. Kollányi Gyula AZ OSZT ÜLÉSE A szövetkezetek jövő évi feladatai Az Országos Szövetkezeti Tanács hétfőn, dr. Molnár Frigyes elnökletével, az 1975. évi népgazdasági terv szövet­kezeti feladatairól tárgyalt. A tanács megállapította, hogy 1974-ben a szövetkezetek jól dolgoztak, általában teljesítet­ték terveiket. Az eredmények elérésében nagy szerepe volt a kongresszusi munkaverseny­nek, s a szövetkezetekben mű­ködő szocialista brigádok pél­damutatásának. Azonban olyan szövetkezetek is akad­tak, amelyekben megsértik az alapszabályokat és figyelmen kívül hagyják a népgazdaság érdekeit. Mielőbb meg kell szüntetni egyes helyeken a pazarlást és meg kell előzni az ellenőrzés elmulasztásából ere­dő visszaéléseket is. A szövetkezeteknek körül­tekintően kell elkészíteniük 1975. évi terveiket, az Orszá­gos Szövetkezeti Tanács erre külön is felkérte a Szövetke­zetek Országos Tanácsát, a területi szövetségeket és a szövetkezeteket. A tervezésnél fél kell mérni a takarékos munka feltételeit és a tarta­lékok kihasználásának lehető­ségeit. Az OSZT elfogadta 1975. évi munkatervét. 1975-ben a ta­nács elnöki tisztét Szabó Ist­ván, a TOT elnöke tölti be. javító Üzem az idén 60 sze­mélykocsit gyártott a vasút­nak, 45 nagy-fővizsgás, vala­mint 113 főjavításra beküldött, továbbá több száz futójavítá­son átesett vagont adott visz- sza december végéig a forga­lomnak. Sokmilliós raktár- készlettel rendelkeznek, a spe­ciális szögek, csapok, csavarok tömegétől, a vas-, acélhenge­rekig, csövekig óriási' alkat­részmennyiséget használnak fel termelő- és javító munká­jukhoz a gyáregységek. Amit nyertek a réven... A technológiai osztály veze­tőjének, Márté Ferencnek az asztalán egy szűkítő, csőcsat­lakozó fekszik. Minta. Egyes csőfajtákból hiányuk van, kénytelenek más típusokat használni, s a méretkülönbsé­gek miatt csőcsatlakozókat alkalmaznak. Az egész országot felkutat­tuk 21-es acélcsőért, egy ko­csihoz 160 folyóméter kellene belőle, 1824 forint az ára. Nem maradt más, minthogy há­romnegyed colos, vastagfalú csővel helyettesítjük. Ebből 320 kiló fogy egy kocsinál. Ára 3360 forint — mpndja, miköz­ben számol. — Vagyis kocsin­ként 1536 forint a többletkölt­ségünk, éves viszonylatban en­nek hatvanszorosa, csaknem százezer forint. Ez egy eset a sok közül. Itt van például a lengéscsillapító henger prob­lémánk. Cső hiányában, mi­vel a Csepeli Vasmű nem szállít, tömör anyagot haszná­lunk. 150 darabnál már 3885 kiló a súlytöbblet, s 58,5 órá­val hosszabbodik az anyag előállítási ideje. Takarékos­kodnánk, de látja, amit nye­rünk a réven, elvesztjük a vá­mon. Az üzemben a jelszó: taka­rékosság. A főjavításokra be­hozott kocsik leszerelt alkat­részeit nem dobják el, meg­javítják, s a fővizsgás kocsik­nál használják fél. A harmo- nikás zárt kocsiátjárókat le­cserélik gumihurfkásra, de a régiből sem lesz selejt, meg­javítják, s más kocsikra sze­relik. Ugyanígy járnak el a megrongálódott ajtókkal is. Gyári mikroszkóp alatt — Milyen intézkedéseket terveznek jövőre a takarékos­ság fokozásával kapcsolatban? — Már ed is kezdtük; téte­lesen felülvizsgáljuk minden egyes gyártmány anyagnormá­ját, szükségletét. Magyarul: ki- dekázzuk az anyagot. A javí­táshoz felhasznált mennyiséget konkrétan a tárgyhoz viszo­nyítva ütemezzük. A kongresz- szusi versenyfeiajánlásaink kö­zött szerepel az üzem- és mun­kaszervezés, a takarékosság, a technológiai sorrend, a munka minőségének, az egészség- és munkavédelem, valamint a normaidők általános felülvizs­gálása, gyáregységenként. A március 15-ig elkészülő, az egész üzemre kiterjedő felmé­résben több osztály is részt vesz. Nemrég fejeződött be az V. számú forgóvázjavító gyár­egység vizsgálata. Itt az elsőd­leges cél nem is annyira a ta­karékosság, mint inkább a munka minősége. A vasúti ko­csik biztosító berendezéseinél azt figyeltük, hogy betartják-e a javítási előírásokat. Év ele­jén kerül sor a II. számú fő­vizsgás kocsikat javító gyár­egységre, ahol már a takaré­kosság fő szempontnak számít. A vizsgálatok után összegez­zük a tapasztaltakat, majd ki­adjuk az intézkedési tervet. Gyári mikroszkóp alá kerül az ügyvitel és adatszolgáltatás is: megszüntetik a felesleges, mindenhová elküldött adatis­mertető jegyzéket, melyek ed­dig valamennyi osztályra, üzemrészbe eljutottak, ha nem is voltak kapcsolatban a rész­terület munkájával. Zavaró, s egyben papírpazarlásnak is számít a régi ügyviteli, adat- szolgáltató rendszer. Egymilliót! A takarékosság fogalma nem újkeletű nálunk, és nem Is kampányszerű. A napokban értékelték a 25 éves újító moz­galom egyesztendős jubileumi versenyeredményeit. A beadott és már alkalmazott újítások 1 millió 350 ezer forint hasznot hoztak, melyből 988 ezer 500 forint — csaknem egymillió — takarékossági eredetű. A szocialista brigádok kong­resszusi verseny vállalásaiból sem maradt ki a szó: takaré­kosság. Például az I. számú gyár Asztalos János nevét vi­selő villanyszerelő szocialista brigád a fűtésvezetékek pon­tosabb méretre szabásával csökkentették az anyaghulla­dékot. s így az idén éves szin­ten 25, ezer 915 forintot taka­rítottak meg. A II. számú gvár- ban Grósz Sándor szocialista brigádja a főjavításra kerülő kocsik bádogos munkáinál 5000 forint megtakarítást ' vállalt. Év végéig ennek háromszoro­sát, 15 ezer forintot mutatta fel a kollektíva. Valamennyi gyáregységben A párt XI. kongresszusának irányelvei még jobban ráirá­nyították a figyelmet a taka­rékosság fontosságára, hatása érződik valamennyi gyáregy­ségben, az egyén és a kollek­tíva munkájában, gondolkodás­módjában. Januárban állítják össze a vállalatok az 1975. évi gazdasági mérleget, minden bizonnyal a dunakeszi MÁV Járműjavító is azok közé tar­tozik majd, amelyek éves ered­ményében a takarékosság mil­liós értékeket képvisel. H. A. MOSZK VA-BÜDAPEST Megindult a közvetlen telefonforgalom Hétfőn délelőtt Rödönyi Ká­roly közlekedés- és postaügyi miniszter dolgozószobájában megcsendült a külön telefon- készülék, amelyen közvetlen telefonhívás érkezett Moszk­vából Budapestre. A hívó Ny. V. Talizin, a szovjet közleke­dés- és postaügyi miniszter első helyettese volt, s köszön­tötte miniszterünket abból az alkalomból, hogy megindult az automatikus telefonforgalom Moszkva—Budapest között. Az ünnepi telefonbeszélgetésnél ott volt V. J. Pavlov, a Szov­jetunió magyarországi nagykö­vete és Tóth Illés, a posta ve­zérigazgató-helyettese. Az első telefonbeszélgetés­ben Ny. V. Talizin hangsúlyoz­ta, hogy a közvetlen telefon- kapcsolat szélesíti és könnyíti a Szovjetunió és Magyaror­szág állampolgárai közötti érintkezést. A szovjet minisz­terhelyettes köszöntötte azokat n magyar szakembereket, akik hozzájárultak az automatikus telefonösszeköttetés létrehozá­sához., Rödönyi Károly válaszában örömét fejezte ki, hogy a Moszkva—Budapest közötti automata távbeszélő-szolgálat meggyorsítja a közvetlen szó­beli érintkezést a két ország fővárosa között. A megbízható és gyors távbeszélő-szolgálat hozzájárul az országaink kö­zötti politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok fejlődé­séhez, a népeink közötti ba­ráti kapcsolatok további erő­sítéséhez — mondotta. Az automata távbeszélő-szolgálat bevezetése bizonyítéka annak az országaink közötti igen jo műszaki-tudományos együtt­működésnek is — hangsúlyoz­ta —, amelynek eredménye­ként végre tudjuk hajtani a KGST-tagországok komplex hírközlési programját. A mi­niszter köszönetét tolmácsolta mindazoknak, akik eredmé­nyes munkájukkal hozzájárul­tak ahhoz, hogy megindulha­tott a Moszkva—Budapest kö­zötti automata távbeszélő­szolgálat. Legeredményesebben: a váciak Kongresszusi versenyfel­ajánlásaikat megtetézve mint­egy 50 millió forint értékű keresett cikkel, főként háztar­tási porcelán edénnyel, fal- és padlóburkoló csempével és híradástechnikai termékkel teljesítették túl ez évi tervü­ket a Finomkerámiaipari Mű­vek. A Cement- és Mészmű­vek gyáregységei közül a vá­ciak segítették a legeredmé­nyesebben a hazai cementel­látási gondok enyhítését. Kongresszusi felajánlásuknak megfelelően mintegy 30 ezer tonna terven felüli cementet adtak az országnak. Tervszerűen, rugalmasan AZ ÜJ ESZTENDŐ KÜ­SZÖBÉN gyakran mondogatjuk egymásnak — amúgy tréfásan —, hogy „ez rendkívüli év volt”, vagy „rendkívüli évünk lesz”. Nos, ezúttal tréfa nélkül állíthatjuk: a magyar népgaz­daság számára 1974 valóban rendkívüli, az, „átlagostól” el­térő esztendő volt és új hely­zet előtt állunk a jövőt ille­tően is. Félreértés ne essék: fejlődé­sünk üteme az idén is viszony­lag gyors volt, hiszen a nem­zeti jövedelem növekedése lé­nyegesen meghaladja a terv­ben előirányzottat Az ipar bruttó termelése az év I—III. negyedévében 9, az exportérté­kesítés 7,3, a belföldi értéke­sítés 9,2 százalékkal emelke­dett. A lakosság pénzbevétele közel 11 százalékkal növeke­dett A MEZŐGAZDASÁGBAN nehézséget okozó időjárási té­nyezőket nem számítva ezt az esztendőt a világgazdaságban, s mindenekelőtt a tőkés gaz­daságban kibontakozó és fel­erősödő válságjelenségek: a pénzügyi válság, a gyors inf­lációs folyamat, a termelés csökkenése, továbbá a nyers­anyag és energia, valamint a késztermék árarányaiban bekö­vetkezett nagyarányú változá­sok, s a mindennek következ­tében kialakult külkereske­delmi cserearány-változások teszik rendkívülivé. A világ­piacon nagyszabású érték- és árarányváltozások történtek, amelyek — a tőkésországok importkorlátozó intézkedései­vel együtt — érzékenyen érin­tették az ország külgazdasági egyensúlyát. Ha csak ideiglenes, átmeneti tényezőkről, vagy rendkívüli kilengésekről lenne szó, a kér­dés nem érdemelne nagyobb figyelmet, de itt az értékvi­szonyok tartósnak ígérkező át­rendeződésével kell számol­nunk. Ilyen nemzetközi gazda­sági környezetben a magyar vállalatoknak Is át kell érté­kelniük eddigi stratégiájukat, fejlesztési és üzletpolitikáju­kat. Ez a kritikai elemzés most egybe esik az új közép­távú tervek kidolgozásával. MÁR ELÖLJÁRÓBAN fel kell hívni a figyelmet, hogy senkit sem akarunk elhamar­kodott döntésekre ösztönözni, s még kevésbé arra, hogy esetleg a tőkés világgazdaság pillanatnyi helyzete alapján vonjanak le következtetéseket. Arra azonban még kevésbé biztatnánk bárkit is, hogy vá­rakozó álláspontra helyezked­jék, mondjuk amíg „megnyu­godnak a kedélyek”, enyhül­nek a feszültségek. A tétlen várakozás, a megfontolt koc­káztatástól vaio fcartózkoua3 most a legnagyobb kockázat vállalásával lenne azonos. A növekvő bizonytalanság kivédésének a vállalati gya­korlatban alkalmazott mód­szere a rugalmasság fokozása. Ennek egyik módszereként, az eddiginél nagyobb mértékben szükséges feltárni, megismerni és kiaknázni a vállalat fej­lesztésére ható stabil, vagy vi­szonylag stabil elemeket. Ilye­neket mindenekelőtt a közép­távú gazdasági terv előirány­zatai és a központi fejlesztési programok tartalmaznak; de ilyen viszonylag stabil elem a belföldi piac, továbbá a szo­cialista országokkal kötött hosszúlejáratú megállapodá­sok, szakosítási egyezmények, s a tőkés vállalatokkal kötött, s érvényben lévő kooperációs szerződések. EZEKET A LEHETŐSÉGE­KET indokolt most maximá­lisan kihasználni, mert ezál­tal a vállalati gazdálkodás megalapozottsága sziládabbá válhat. Különös figyelmet kell fordítani a KGST-országokkal folytatott gazdasági-műszaki és kereskedelmi együttműkö­désben rejlő lehetőségek ki­használására. A KGST-piac stabilitását sem szabad azon­ban mozdulatlannak értelmez­ni. Erre a piacra ugyanis egy­re jellemzőbb a dinamizmus: a kereslet és a kínálat szer­kezetének változása, az egy­mást helyettesítő termékek kínálatának bővülése és a mi­nőségi igények növekedése. Ez a cél már közvetlenül kapcsolódik a gyártmányszer­kezet átalakításához, olyan fejlesztési politika folytatásá­hoz, amely a fokozódó minő­ségi követelményeket, a tech­nikai újdonságot, az anyag- és energiafelhasználás csök­kentését tartja szem előtt. Az elmúlt években a kiviteli le­hetőségeink kedvezőek voltak, és ezért elsősorban az import­árakra voltunk figyelemmel. Ez a némileg egyoldalú néző­pont módosításira szorul, mert a tőkés világpiacon a verseny kiéleződött, és csak a kiváló minőségű és újszerű termé­kekkel és szolgáltatósokkal le­het ebben a versenyben helyt­állni. A VÁLLALATI TEVÉ­KENYSÉG rugalmasságát nö­velhetjük az előnyösebb be­szerzési feltételeket figyelem­be vevő helyettesítés lehetősé­gének a kihasználásával. Adott esetben a kevésbé jó minősé­gű anyagból nagyobb élőmun­ka-ráfordítással, jobb kikészí­téssel is előállítható verseny- képes termék. Számolva azzal, hogy a vál­lalatok részére a jövőben nem áll rendelkezésre nagyobb fej­lesztési forrás, a tervezési munkát célszerű összekapcsol­ni a vállalati tartalékok mód­szeres és folyamatos feltárásá­val. A tartalékok időről időre újratermelődnek, illetve új tartalékok keletkeznek. Ezért különösen érdemes nagy gon­dot fordítani arra, hogy a kö­zéptávú terv időszakát átte­kintve megkíséreljük felmér­ni; mikor, milyen jellegű és nagyságú tartalékkal számol­hatunk. A tervezés során kü­lönösen a személyi jövedel­mek növelése és a fejlesztési előirányzatoknál csak a biz­tonságosan számításba jöhető erőforrásokkal célszerű szá­molni. A tervben tehát nem tanácsos minden erőforrást maximálisan leterhelni, igény­be venni, márcsak azért sem, mert ez megmerevíti a tervet, és nem lesz mód a váratlan, előre nem látható jó lehetősé­gek kihasználására. Ez a megfontolás egyrészt úgy érvényesíthető, ha a vál­lalatok most előtérbe helyezik a viszonylag rövid időn belül megtérülő beruházásokat és fejlesztéseket, ha a konkrét célok időzítése nem haladja meg a reálisan belátható idő­horizontúkat, s így nem vál­lalnak felesleges kockázato­kat. A FENTI MEGFONTOLÁS másrészt úgy érvényesíthető, ha bizonyos kérdéseket tuda­tosan nyitva hagyunk a tervi­ben, s a tervidőszak folyamán jelentkező új elemeket — le­hetőségeket és szükségszerűsé­geket — így képesek vagyunk a vállalati programba beépí­teni. A hajlékony terv készí­tése többnyire a variánsokban és választási lehetőségekben való gondolkodást is feltétele­zi. Törekedni kell tehát arra, hogy a terv bizonyos vonatko­zásaiban olyan célokat tűz­zünk ki, amelyek több (jövő­beli) feltételnek is megfelel­hetnek. A hajlékonyabb, rugalma­sabb terv azonban nem je­lenti azt, hogy lemondhatunk a hosszabb távú vállalatfejlesz­tési koncepció kidolgozásáról, vagy az elmélyült tervezési munkáról. Éppen ellenkező­leg: igazában csak az a válla­lat képes a rugalmas alkal­mazkodásra, amely egyben kezdeményez is. Ez pedig meg­alapozott, tervszerű felkészü­lést követel. Varga György

Next

/
Thumbnails
Contents