Pest Megyi Hírlap, 1974. december (18. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-29 / 303. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA" i. Évfolyam, its. szám 1974. DECEMBER 29., VASÄRNAP Nem téli csendespihenő A Barátság és a Zöldmező készülődik Januárban építik a csomópontot Fekete árnyékként araszol tizennégy gép ma, vasárnap reggel a valkói és a vác- szentlászlói határban. Az utol­só rögöket forgatják a kuko­rica alá a fényes lapátok. Szombaton még száztizenöt hektárnyi terület várt az őszi mélyszántásra. A Valkói egye­sült Zöldmező Termelőisző- vetkezet tizennégy traktoro­sa napok óta nyújtott mű­szakban dolgozik, reggel hat­tól este nyolcig. Kis közgyűlések Á gaizdaság negyven gépe, (többségük MTZ-univerzális traktor, a javító üzemekben pihen. A termelőszövetke­zet mindhárom üzemegysé­gében van egy-egy műhely, ide kerülnek a futójavításra váró gépek. Mindenütt nyolc- itíz ember dolgozik. Csak egy •kisebb résznél van szükség teljes felújításra, amit a köz­ponti javítóműhelyben, Zsám- bokon végeznek el; itt több mint húszán dolgoznak. Aiz üzemegységek is Zsámbok- ■ról kapják a szerelésihez szük­séges alkatrészeket a közpon­ti anyagraktárból. Ebben a raktárban minden alkatrész megtalálható, innen igényel­nek az egyes műhelyek. A nagy őszi hajrá után most csendesebb az élet a valkói szövetkezetben is. A fentie­ken kívül folyik a munka a gumiüzemekben, a tejüzem­ben, a tehenészetekben. Meg­kezdődött a növénytermesz­tésben dolgozó nők téli, csen­despihenője. Mintegy két­százan fejezték be a földe­ken a munkát. A három gazdaság 1975. A téli jeles napok rituális tevékenységét a karácsonyhoz és a szilveszter-újévhez kap­csolódó szokások alkotják, ezeknek alapja a téli napfor­duló, a nap járásának megvál­tozása. A hosszabbodó nap­palok, az erősödő napsütés ébreszti a tavaszt, a megúju­lást, ezt igyekeztek biztosíta­ni a termékenységet „szavato­ló” kultikus szokásaikkal ele­ink. A napfordulót, a fény szü­letését ünnepnek tekintették a 'régi — pogány — hitvilágban élők. Ez az ünnep összekap­csolódott a karácsonnyal; az utána tíz nappal következő évforduló pedig, amely a Gergely-naptárrál állandósult (1582), vonzott is magához és alakított is ki szokásokat. Bekaparja az óesztendőt Az esztendő közeledő végét már jóval szilveszter napja előtt tudatosították az ünnep­re figyelmeztető, s így azt ér­zelmileg is előkészítő tradi­cionális cselekvések. A disz­nóölés számos edényt, szer­számot kivánt, sok gazdának nem futotta rá a magáéból, hát kölcsön kért szomszédtól, rokontól, sózóteknőt, fazekat, üstöt; hanem arra igencsak ügyelt, hogy még újév előtt a gazdája portáján legyen min­den elkért darab. Szégyenben is maradt az, aki elfelejtett valamit visszaadná, mert ilyenkor csak bezörgetett hoz­zá a tulajdonos és visszakí­vánta az eszközt: „Elviszem I január 1-én kezdi a második j közös évet, s a tervezésnél I immár figyelembe tudják ven­ni az első együtt töltött óv tapasztalatait. Az új év leg­első munkanapján, január 2- án a Zöldmező szakvezetői beszélik meg a jövendő ten­nivalóit. Ezt követően kis közgyűléseket tartanaik a há­rom üzemegységnél, ahol majd megvitatják az 1975-re érvé­nyes új bér szabályzatot. Ezt természetesen befolyásolja majd a termelésszerkezet vál­tozása is, amelyre főként a növénytermesztés területén ke­rül sor. Ezzel az első munka­megbeszéléssel kezdődik a Valkói egyesült Zöldmező Ter­melőszövetkezet új gazdasá­gi éve. Ha a hőmérő... Sokat írtunk anmaikidején az emberpróbáló őszi mezőgazda- sági munkákról. A Kartal— Vérségi egyesült Barátság Ter­melőszövetkezet sikeresen ke­rült ki az időjárással vívott harcból. Az elsők között fe­jezte be az őszi munkákat. A gazdaság gépei már nem za­katolnak, csöndesein veszte­gelnek a javítóműhelyekben. Kartalon és Vérségién is fo­lyamatos a munkagépek ja­vítása és felújítása. Négyen munkálkodnak a gazdaság hat lánctalpas traktorán Karta­lon. Nagyobb arányú mun­kákra van szükség a vérségi központi javítóműhelyben. Itt tizenöt gépkocsi és harminc­négy gumikerekes traktor felújítását végzik. Ezeken kí­vül előkészítik az egyes mun­kagépeket a tavaszi elindu­lásra. Javítják a veitőgiépe­Ihaza, hogy újévre már ne nyújjon itt!” A kenyérsütés is nagyobb gonddal történt az ünnep előtt; megolvasták a hátra le­vő napokat, és annyi tésztát gyúrtak, hogy „egész kenyér­rel forduljanak az új eszten­dőbe”; azt tartották, hogy ályen módon az új év minden napján lesz majd kenyér az asztalon. Szilveszter napján pogácsát és pampuskát (fánkot) sütöt­tél?, „hogy kerek legyen az esztendő”. Rétest is húztak az utolsó vacsoráho”; nagyon vi­gyáztak arra, nehogy elsza­kadjon nyújtás közben a tész­ta; s jó jelnek vették, ha si­mán, szakadás nélkül tudták kihúzni: jól fog telni az esz­tendő. Tölteléknek káposzta került bele — jól csúszott rá a bor. A szilveszteri vacsorára ba­romfit is vágtak, mert az be- kaparja az óesztendőt, mások szerint a szerencsét is; újév­kor viszont békét hagytak a tyúkoknak, mert kikaparták volna a várt szerencsét. Este megették a karácsonykor él­tett aszaltszilva-levest: ha nem maradt volna, újat főz­tek. Ólomöntés, koccintás A fiatalabbja leginkább bá­lokba ment; „legrégebben a fonóházba vót a szilveszter”; később batyubálok és kocsmai bálok voltak. Az előzőt hív­ták gyerekbálnak is; a 12—16 i kel, a mag-takarókat, a perme­tezőket, a boronákat. Már várják, hogy beálljon a fagy, s ha mínusz 4—5 fokra leszáll a hőmérő higanyszála, meg­kezdhetik a fejtrágyázást. A termelőszövetkezet nyolc­száz tagja közül kevesen, alig nyolcvanan pihennek ott­hon. A növénytermesztésben dolgozó asszonyok egy része a telet otthon tölti, csak a sze­zonban dolgozik a földeken. Harmincöt-negyven növény- termesztő asszony ott segít, javít, ahol szükség van. Me­szelik az istállóit, darálnak és még nagyon sok minden adó-< i dik egy ilyen nagy gazdaság­ban. Teljes a munka a Barát­ság Tsz halüzemében is, ahol hatvanöt lány és asszony most éppen ringliket készít. Huszonnégy asszony pedig most is a téesz aumiüzemé- ben dolgozik. A lakatosüzemben Persze, a férfiak sem ma­radtak munka nélkül. A trak­torosok egy része a lakatos­üzemben, más része a javító­műhelyekben dolgozik. Mint­egy negyvenöt férfi buda­pesti munkahelyeken szállí­tással, fuvarozással foglal­kozik. Minden termelőszövetkezet adottságainak megfelelően használja fel a téli csendes- pihenőt. De ez a pihenő egyik gazdaságiban sem hasonlít a medve téli álimárai. Mert amikor a barna bundás egyik oldaláról a másikra fordul, már megint megjelennek a földeken a falusi emberek. Örszigethy Erzsébet éves lányok, legények mulatt sága volt; egy-két utca fiatal­ja összegyűlt valamelyik lá­nyos háznál. Citerára énekel­tek, táncoltak. Máskor is ösz- sze-összejöttek batyubálba, de olyankor este tíz órára végét is vetették. Az eladó sorba kerülő leányok és a házasu­landó legények is bálokban szilvesztereztek. Gödöllőn leg­többször három helyen ren­deztek ilyenkor mulatságot: a régi vásártér melletti Albert- kocsmában, a „Nagypósta he­lyin lévő kocsmába, de bál vót a Szállába is”. Ez a Szállá Gödöllő régi szállodáját je­lenti, a mai mozi-iskolát. Kevés lány öntött éjfélkor ólmot; akik bajlódtak véle, azok a kiöntött ólom formá­jából igyekeztek következtet­ni jövendőbelijük foglalkozá­sára. Éjfélkor estek meg a ma is szokásos koccintások; ilyen­kor adták át egymásnak jó­kívánságaikat az együtt levők. Éjféli ökörhajtás A legények vidám hangu­latban járták az utcákat, meg­zörgették a lányos házak ab­lakait boldog új évet kívánva. Az elevenebbjének kevés volt ennyi tréfa; néhány markos legény összeállt, belopództak valamelyik udvarba, a ‘ kutyát csöndre kényszerítették, ügye- sen-halkan szétszedték a fé­szerben a szekeret, az egyes darabokat fölkínlódták a zsúpfedeles ház tetejére, és a gerincen újra összerakták. Napirenden: a közművelődés A városi tanács művelődési osztályához tartozó intézmé­nyek vezetői ‘ és képviselői tegnap kötetlen hangulatú baráti beszélgetésen talál­koztak a városi művelődési házban. A találkozón, ame­lyen megjelent Méray Tibor, az MSZMP városi bizottsá­gának titkára, Benedek Já­nos, a városi tanács elnöke és helyettese: Gányi Zoltán, valamint Fábri Mihály, a vá­rosi tanács művelődési osz­tályának vezetője, s ott vol­tak a gödöllői iskolák igaz­gatói is. A rövid megbeszélés célja az 1974-es évben elvégzett népművelési feladatok érté­kelése és a jövő évi teen­dők előkészítése volt. A Gödöllő és Vidéke már többször is írt az aszódi Pe­tőfi Sándor Gimnázium és Szakközépiskola udvarán épü­lő korszerű tanműhelyről. Szeretném most én szolgáltat­ni a legújabb hírt a munkála­tok állásáról. A kétszintes műhely most folyó külső vakolása és színe­zése egyre tetszetősebbé teszi' az épületet. Félig-meddig már elkészült az új tanműhelyt a régi tanműhellyel összekötő folyosó is. A mellékelt képen az új épület alakuló arculata látható. Ifj. Balázs Gusztáv Bag Mások a szomszédos istállók­ban cserélték ki a lovakat, és keverték össze a kapukat. Másnap reggel egyilk gazda a lovait kereste, a másik nem lelte a szekerét, míg föl nem pillantott a tetőre, sok fárad­ságba, bosszúságba került on­nét lehurcolnia. A majorban, éjféltájt kihaj­tották itatni az ökröket nagy durrogtatások-pattogtaíásck közben. Éjfél után erősen vigyáz­tak; nehogy leány vagy asz- szony tegye be elsőre a lábát a portára; ha fiúgyerek vagy férfi jött, szívesen, fogadták, mert csak ők hozhattak sze­rencsét. A fiúk köszöntőkkel járták a rokonokat-ismerősö- ket; pénzt, kalácsot kaptak. A már-már jobbára csak tö­redékekben fennmaradt „ver­seket” több csoportra föl le­het osztani: némelyikükben, a szerencse- és áldáskívánás do­minál (ezek lehetnek a régeb­biek), más köszöntőket in­kább adománykérőknek lehet nevezni; a legtöbb szövegiben a szerencsekívánást adomány­kérés követi; „Üjesztendő, víg- ságszerzö / Most kezd újulni, / Üjuláskor víg örömmel / Most kezd meglenni... / Zör­getik a kúcsot, / Pízt akarnak anni, / Ha forintot nem an­nak, / El se fogom venni...” Üjév reggelén jártak a cső­szök Is, köszöntőt mondtak; ilyenkor kapták meg bérü­ket. A csősznek és egyéb kö­szöntőknek adtak pénzt, egyébként nem volt szabad egy krajcárt sem kiadni, mert akkor majd egész évben sza­lad a pénz a háztól. Sorvadó szokások Ebédre disznófej került az asztalra, hogy fejjel (ésszel) előre menjenek az új eszten­Még friss szagot árasztanak a falak, az ajtók és az abla­kok is. A gödöllői Dózsa György úton készült el a na­pokban a Pest megyei Köz­úti Építő Vállalat hídépítési főmérnöksége 3-as számú építésvezetőségének központ­ja, ahol Mester István épí­tésvezetővel beszélgetünk. Feladatunk hatalmas! A leendő M 3-as autópálya híd­jait a főváros és Gödöllő között ők építik. Nos, ve­gyük csak sorra ... ! A fóti Sikátor pusztánál elkészültek egy 30 méter hosszú, 15 mé­ter széles híddal, azután kezdtek munkához Gödöl­lőn, a Blaháné úton. Ez jú­liusban történt. A határidő akkor úgy szólt, hogy 1974. december 31-ig el kell ké­Nehéz félévet zártak a bagi általános iskolások. Az elmúlt időszak nemcsak a tananyag miatt volt küzdelmes... az iskolások mindent megtettek a termelőszövetkezet földjein is, hogy segítsék a betakarítást. Az általános iskola úttörő- tanácsa szórakoztató progra­mokat állított össze a vaká­cióra. A nyolcadikosok pél­dául meghívták a hetedikese­dőbe; a disznó be is túrja a szerencsét. Utána gondolva a téli szo­kásoknak, sziembe tűnik az, hogy a gödöllőiek szokásrend- szere, hiedelemvilága — amennyire az emlékezet le tud benne ásni — egyszerűbb, nem annyira színes, mint a környék jó néhány falujában, városában, például a Galga menti településekben. Ennek egyrészt az is oka lehet, hogy a régi Gödöllő lakóinak na­gyobb része református volt, így inkább a rációval közvet­lenül magyarázható jelensé­gekhez vonzódtak; másrészt a homokos, rossz föld megmun­kálása minden idejét, ener­giáját lekötötte a vele bajló- dóaknak; ezt a munkát a piac lehetősége — Budapest közel­sége — méginkább sarkallta; de a nagyváros kisugárzása közvetlenül is színtelenítette, sorvasztotta a népszokásokat. Mégis, különleges helyzete volt Gödöllőnek: a fővárosból jöttek ide pihenni; az Alföld és a hegyvidék, a déli és a palóc nyelvjárás találkozásá­nál fekszik, de a tiszai dialek­tus egy-egy jelensége is fölfe­dezhető itt; a környékbeli szlovák falvak hatása is több színfolttal gazdagította az it­teni életet. Ezek a kapcsolatok okozhatták, hogy a régóta piacozó gödöllőiek kevés és gyenge minőségű földjeikhez képest viszonylagos jómódban éltek. S az érzékeny viszonyu­lás! képesség adta a szokások elsorvadása mellett a másik tendenciát, a helyenkénti ré- tegezettséget, variációs gaz­dagságot még a környezethez képest is, a külön családi, nagycsaládi szokáselemeket: együttesükben pedig közös kincsünket: a gödöllői népha­gyományokat. Kovács András szülnie a közéi 50 méter hosszú, előregyártott ele­mekből • készülő hídnak. A dolgozók vállalták, hogy határidő előtt két héttel át­adják. Tizennégy nap látszó­lag rövid idő, de nem a híd­építésben. Eddig már négy brigád nyerte el a kitüntető szocialista címet. Hazafi Ist­ván, Varga József, Tóth Imre és Gergely Pál brigád­vezetőkkel az élen nagysze­rű munkát végeztek a hídépí­tők. Tervük, vállalásuk érde­kében sokszor dolgoztak szombaton és vasárnap is, így sikerült a két héttel korábbi határidő megtartása. Az építők a Blaháné út­ról levonultak, s új munka­helyükre települtek, a Dózsa György úti csomópont épí­téséhez. Itt is egy híd ké­szül. Az alapozás január 13- án kezdődik, az anyag meg­van, a gépi felszereltség meg­felelő. Egyedül még a szállí­tás megoldatlan, ebben szá­mítanak a Volán segítségére. A jövő esztendőben három nagy és hét kisebb hidat kell elkészíteniük az építőknek- Sürgeti a munkát az, hogy az autópálya már a gödöllői szakaszon épül. Bizonyára nem lesz semmi fennakadás, s az ideihez hasonló jó mun­kát fognak végezni. Termé­szetesen ebben ők maguk is nagyon bíznak, ez az oka, hogy még többletfeladatot is vállaltak: Aszódon, a TEFU- telepen 1800 négyzetméte­res területen készítik el a burkolatot. A már említett csomó­ponti hídon kívül építenek még egy másikat is a jövő esztendő első hónapjában, mégpedig a már említett si­kátorpusztai mellett. Csiba József két egy klubdélutánra decem­ber 27-én, pénteken. Az össze­jövetel kitűnően sikerült. A legnagyobbak ezzel is fénye­sen bizonyítják, hogy meg­kezdték a búcsúzkodást, és 1975 júliusában végképpen el­hagyják az iskolát. Sajnos az ötödikeseknek és a -hatodikosoknak tervezett szánkóversenyt a mai napig sem sikerült megtartani, a Télapó nem hozta el a havat. A fiatalok reménykednek, hogy az új esztendő elején megérkezik a várt hótakaró. A megyeszer te jó munkájá­ról elismert bagi Dózsa György Művelődési Központ klubja a vakáció alatt mindig az isko­lások rendelkezésére áll. A fia­talok ki is használják e lehe­tőséget. Igazán rangos programra ke­rül ma, december 29-én, va­sárnap sor a művelődési köz­pontban. A Déryné Színház este 7 órakor adja elő Gárdo­nyi Géza A bor című színmű­vét, amely nemcsak a kisis­kolásoknak, de szüleiknek is jó szórakozást ígér. Mindezek után 1975. január 6-án reggel pihenten, felfris­sülve foghatnak neki az isko­lások a második félévnek. Van azonban az úttörőknek még egy foglalatosságuk, amely a második félév elkez- dődése után is tart... A Ma­gyar Úttörők Országos Szö­vetségének gödöllői járási el­nöksége, valamint a járási hi­vatal művelődésügyi osztálya által hirdetett helytörténeti adatgyűjtő mozgalomban vesz­nek részt. A hozzájuk eljutta­tott kérdőívek alapján házró! házra járva felmérik, hogy községünkben, Bagón ki tue szépen táncolni, énekelni, s vajon milyen egyéb szép ha­gyományokat őriznek az idős emberek. Iszlai Albert tanár — HELYESBÍTÉS. Lapunk december 20-i számában Pó­lyák István és Kiss Imre köz­úti balesetéről szóló hírbe hi­ba csúszott. A cikkben leírtak­kal ellentétben a két gépko­csiban nem 10 ezer forint ér­tékű kár keletkezett, hanem mindössze néhány száz fo­rintnyi. Szekérkészítés a zsúpfedélen „Új esztendő\vigsdgszerző... Hetedikesek vendégségben Elmaradt a száakóverseay VAKÁCIÓ BAGÓN Állványerdőben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents