Pest Megyi Hírlap, 1974. december (18. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-29 / 303. szám

4 xfflitap 1974. DECEMBER 29., VASÁRNAP TV-FIGYELŐ KIÁLLÍTÓTERMEKBEN Képek óévi mérlege A népművészet forrásából merít az Örkényi tárlat Radóczy Mária: Kis kakas Riport és irodalom. A há­romnapos karácsonyi/ műsor elszoktatta a nézőt az izgal­maktól. Csendes, pihentető nyugalom áradt ezen a há­rom napon a képernyőből. Valóban, az ünnepi műsor­ra sok mindent mondhatunk, úgy értem, sok jót, de azt aligha, hogy felkavaróan iz­galmas, felfedezésszerűen új­szerű volt. Kis túlzással: közhelyek körül járkáltunk- nézelődtünk. Mint egy hirtelen és meg­hökkentő fordulat, mint egy gyors vágás, úgy következett ezután péntek este Bárány Tamás Város, esti fényben című filmje: a karácsonyi műsorból hiányzó felfede­zés, izgalom. Bár talán ép­pen ez, a hangvétel újszerű­sége, a vállalkozás igényes­sége , a három csendes nap után egy kissé magasabbra is emelte a Gaál Albert ren­dezte filmet, mint egy másik, egy jobb környezet. De nem baj, ez a megemelés vagy felemelés nem méltatlan al­kotással történt. Még akkor is igaz ez, ha, bizonyos, első pillantásra csak formai-szerkezeti ellént- mondások zavarták a nézőt. •Mindenekelőtt talán az, hogy Bárány Tamás éppen fordít­va dolgozott, mint általában megszoktuk. Nem ország- jjáró, riporterélményekből ta­lált ki egy regényt, hanem egy regényre való gondolat­ból és indulatból formált meg egy elejétől a végéig ki­talált riportot. 1 Ez már önmagában jelzi «a vállalkozás egyik gyenge (pontját. Riport helyett az írók azért dolgoznak a szép- irodalom műfajaival, mert a riport ember és világábrá­zolása nem olyan mély, mint az elbeszélésé, regényé. A ri­port a mindenki által ész­revett, legfeltűnőbb jelensé­geket rögzíti. Az író csak, vagy elsősorban azt, amit ő látott meg elsőnek. A Város, esti fényben megmaradt a riport szintjén. A legfeltű­nőbb jelenségek ábrázolásá­nál. Az izgalom, ami árad •belőle, nem az írói alkotás­l Már hagyománynak tekint­hető, hogy a Fővárosi Nagy­cirkusz az év végén, karácsony előtt új műsorral kedveskedik a közönségnek. Ebben a szán­dékában bizonyára az is ben­ne van, hogy a közelgő ünne­pek táján alaposan meg szo­kott fiatalodni a cirkuszláto­gató közönség átlagéletkora. A téli szünetet élvező iskolások, s a még fiatalabbak szórako­zása így megfelelő, színvona­las produkciókkal biztosítta- fik. ■„ És hát a felnőttek sem ke­rülik el a városligeti épületet, hiszen a cirkusz olyan ősi és mindig megújuló varázslat, amelyet éveink számától füg­getlenül szívesen élünk át. Különösen, ha jó a műsor, ér­dekesek, izgalmasak a számok, s. Az új műsor, melyet a nagy hírű Busch-Roiand cirkusz az NSZK-ból érkezett társulata reprezentál, lényegében ilyen. Elsősorban a 1 klasszikusnak Számító cirkuszi produkcióik­kal — az állatidomárok és a légtomászok, s az akrobaták számaival — jeleskedik. Akad egy-két bámulatos teljesít­mény: a Les Chabres csoport akrobatikus ügyességű kutyái olyan lovaglószámot mutatnak be pánik segítségével, amely­re később, a műsor második felében egy valódi lovas pro­dukció lélegzetállító megoldá­sai — a Golgojew-csoport szá­máról van szó — adják meg az igazi dicséretet, hiszen a kutyuskák vetekednek az em­berek által produkált bravú­rokkal Nem kevésbé bravúros az a leopárd- és párducidomítás, melyet Werner Stiebnertől lá­tunk. Ezek a kiszámíthatatlan, veszélyes és szeszélyes állatok köztudottan nehezen idomít­hatok. Stiebner valósággal ki­hívja a veszélyt, amikor a leg­nagyobb fekete párducot arra készteti, hogy egy magas emelvényről egy öt-hat méte­res ugrással rávesse magát. A produkció fizikai nehézségén túl — a legalább egy mázsa Súlyú állat óriási lendülettel érkezik” az idomárja nyaká­ra, aki az ugró állattal szem­formálás eredménye, hanem a valóságé, Mondhatnánk, hogy ez vol­taképpen mindegy. 'A lényeg, hogy a film izgalmas volt. Ha azonban , ezt monda­nánk, nem lenne igazunk. Az írói feldolgozás tényleg a valóság mélyebb rétegeibe visz, mint a riporteri. Éppen ezért az a tény, hogy valaki riportot vagy regényt ír-e, nemcsak egyszerűen formai, hanem mindenekelőtt tar­talmi kérdés. A Város, esti fényben azt vizsgálta, hogyan élünk, dol­gozunk és gondolkodunk mi manapság. A film — riporteri szinten — jól gyűjtötte ösz- sze és jól mutatta fel a konfliktusokat, a gondokat, a problémákat, az anyagias­ságot, a nagy társadalmi cé­A helytörténetírást — bár kétségtelenül az — vannak, akik nem tekintik teljes érté­kű tudománynak. Viszont, akik gyakorlatilag foglalkoznak ve­le, rendszeresen továbbképezve magukat, nyomtatásban is megjelenő, értékes műveket al­kotnak valamely község, vá­ros, vagy környék múltjának egy-egy történelmi korszaká­ról. Műveiket többnyire olvas­mányosan, de mindig a törté­nészek számára kötelező pon­tossággal írják meg. Pest megyében mintegy fél­száz helytörténész dolgozik. Többségük, 36 tanár, éspedig csaknem valamennyi történe­lemszakos, tehát avatott szak­ember. És éppen, mert az, úgy érzi, hogy még elmélyültebben kell a múlt írott emlékei kö­zött kutatnia, egyszóval állan­dóan tanulnia is kell. Elismert ben állva fogadja ezt a hatal­mas súlyt és mozgási energiát, anélkül, hogy alaposabban megtántorodna — az igazi ve­szély itt az, hogy az állat tu­lajdonképpen bármely pilla­natban elfeledheti, hogy nem a zsákmányra veti magát, a zsákmányra, amelybe az el­érés pillanatában belé kell vájnia a karmait, s az ujjnyi hosszúságú metszőfogait. Lélegzetelállító egy másik szám is: Ruppert Bemmerl sok-sok mázsa súlyú elefánt­jainak egyike ráhasal Brem- merl a földön fekvő partner­nőjére. Ha az elefánt egy-két centit „téved”, a hölgy össze­roppan. Ami pedig a légtor­nászokat illeti: a hattagú The Fying Oscas dupla trapézon végrehajtott kétszemélyes — azaz: összesen négy repülő emberrel megoldott — szink­ron szaltói valóban világszá­mot jelentenek (egyébként a műsor több számának közre­működőit láthattuk már a te­levízió A cirkusz csillagai so­rozatában)./ Nem kevésbé ér­dekes a Nicolodis csoport ug­rószáma, 6 a The Chichagos az akrobatika magasiskoláját je­lentő triója. Jól egészítik ki a műsort a Chi Bao Guy csoport egzotikus, keleti számai, Sacha Houcke idomított lovai, vagya bravúrosan könnyed kezű bűvész, Charley Borra „zseb- tovajlásai”. Itt azonban, akár­csak a műsort záró nagy bo­londozásban, a nézők lovagló­versenyében, egy kicsit feszé­lyező volt az a nem helyesel­hető jelenség, amelyet így le­hetne megnevezni: a gyanút­lan néző, amint kínos, sőt csaknem megalázó helyzetbe kerül. Szerencsére nem ezek a ná­lunk kissé szokatlan mozza­natok uralják a műsort, snem is ezek adják meg az alap­hangját annak a szórakozás­nak, amelyet a Busch-Roiand cirkusz művészei nyújtanak, így aztán jól szórakozunk — feltéve, ha nem vállalkozunk a bűvész partnerének szerepé­re, s hanem akarunk részt venni a lovaglóversenyen, T. I. lók iránti közönyt, a műve­lődés háttérbe szorulását, az idősebbek tanácstalanságát, elbizonytalanodását, egyszó­val a mai valóság jól vagy kevésbé jól ismert számos jelenségét. Hogyan lesz ebből a sok­féle ellentmondásból holnap? Az író és a film ebből a kérdésből kiindulva, tehát a jövő szempontjából vizsgálta a mát. Nem úgy persze, mintha recepteket kívánt vol­na adni külön-külön minden baj és gyengeség orvoslására. A Város, esti fényben gon­dolkodásra, töprengésre, elem­zésre akart és azt hiszem, tudott is késztetni. Nem lényegtelen hibái el­lenére ezért volt fontos és tanulságos ez a péntek esti filmbemutató. Ö. L. tudósoktól, de egymástól is. Ezért hívták múlt esztendőben életre a Pest megyei Alkotó Pedagógusok helytörténeti ta­gozatát. Ez a csoport a Pedagógus Továbbképzővel, valamint a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottsága honismereti és hely- történeti albizottságával, s a megyei levéltárral együtt a fel- szabadulás 30. évfordulója tiszteletére 1975. folyamán ne­gyedévenként egy-egy ankétot rendez. Mindegyiken történet­tudósok a helytörténetírás és kutatás módszereiről tartanak előadást. Mégpedig minden al­kalommal rámutatnak egy- egy korszak, vagy történelmi esemény forrásaira is. Az első ankétot mindjárt az új év legelején, január 3-án tartják a megyei tanács épüle­tében, a levéltár dísztermében. Ez alkalommal dr. Inczé Mik­lós, a történelemtudományok kandidátusa, a Magyar Tudo­mányos Akadémia Történelem­tudományi Intézetének osztály- vezetője a kortörténet és a helytörténetírás kapcsolatai­ról, Pataki Ferenc nyugalma­zott szakfelügyelő (Cegléd) pe­dig Dél-Pest megye felszaba­dulása történetének összeállí­tásáról és kutatásáról tart elő­adást. A második ankét őstörténeti problémákkal, míg a harmadik a törökkori kutatások újabb eredményeivel és a török adó­összeírásokkal, mint a hely- történet forrásaival foglalko­zik. A negyedik ankét tárgyát a kuruckor helytörténeti for­rásai adják. Idén a képzőművészeti ki­állítások karácsonyi csomagja nem annyira zsúfolt, mint ta­valy. A Nemzeti Múzeum azonban kitett magáért. Szel­lemes forgatókönyvvel vará­zsolta elénk A MAGYAR SZÁZAD- FORDULÓT, ama „boldog békeidőiket”, me­lyek ellentmondással telített évtizedek voltak. Millénniumi ünnepség esett egybe az itthon hazát nem lelt százezrek ki­vándorlásával, nyomortanyák övezték az iparosodó városo­kat. Vigh Károly rendezése ügyelt arra, hogy ez a korszak minden árnyalatával tárgyak­ban jelentkezzen a mai néző­nek. A kapitalista fejlődés, a monarchia valósága, a magyar népélet jelenik meg szigorú ellenpontozásban úgy, hogy szemléletünk pontosan ítél­hessen. ítél is, hiszen az elő­kelőén berendezett polgári lakosztály mellett nyomorúsá­gosnak tűnik a bányászszoba. Látható az első magyar gépko­csi, gróf Zichy Gézáné hal­ványlila ruhája, az épülő Or­szágház bokrétaünnepélye, tajtékpipa, porcelán dísztál, Baross Gábor portréja, aki a modem közlekedés megterem­tője volt. Jelen van a kibon­takozó kultúra számtalan eredménye Rippl Rónai Jó­zsef, Ferenczy Károly, Ben­czúr Gyula festményeivel, Blaha Lujza képmásával, de a sorvasztó szegénység, az osztályharc éles küzdelme is megörökítődik a kezdetleges fotókon. A rendezést dicséri, hogy a földmunkások oroshá­zi megmozdulását ugyanúgy érzékelteti, mint a véres csü­törtök eseményeit, a Szociál­demokrata Párt baloldali cso­portjának tevékenységét. Be­pillanthatunk a magyar való­ság századfordulójának sokré­tű életébe, ahonnan háború, forradalom nehéz időszaka után jutottunk el alkotó je­lenünkhöz, ahol a nemzet nagy családja összeköti az egyéni ambíciókat a társada­lom haladó céljaival Ha nagyobb ajánlat nincs ás több, igényes kamarakiál- lítás nyílt a fővárosban és megyénkben. A Fészek Klub VÁRNAI LÁSZLÓ fénygrafikáit fogadta., A fotó­applikáció laboratóriumában azt kutatja a képzeletgazdag szerző, hogy merre vezet az út Vasarely és Schöffer Mik­lós után, s talál is hasznos irányt feszült színlabirintusá- ban. Év végéig látható a József- városi Galériában VÉGH ANDRÁS táiflata. A szívós és követke­zetes műhelymunka eredmé­nyeiként színvonalas művek­ben gyönyörködhetünk. Az ő esetében erről van bízó; elmé­lyülésre ösztönöznék színes linómetszetei, melyek „Elmúlt idők”-et, „Lápvilág”-ot, rit­must, forgást értelmeznék „Nyitott térben”. Alkotásai „Gondolatok az emberről”, ké­pi eszméinek továbbteremté- sét ránk bízza. Minden irányzat létjogo­sult, ha minőség hitelesíti. A Fényes Adolf teremben be­mutatkozó JUHÁSZ ERIKA természetelvű festményei bel­ső értékükkel boldogítanak. Annyi fontos apróságot fedez fel a táj és az ember intimi­tásából, hogy ez önmagában különlegesség. Mindehhez lí­rai melegség járul annak fel­fedezése, hogy a világ éppen az ember közreműködése ré­vén mindenütt otthon. Ezt a Ismét megrendezi a Magyar Rádió zenei főosztálya az új magyar zene seregszemléjét a közönség és a kritikusok 1974. évi díjáért. A negyedik alka­lommal jelentkező bemutató- sorozaton 28 zeneszerzőnek 53 művét szólaltatják meg ja­nuárban, összesen tíz adásban. A tartósított felvételekről be­mutatott új művek felvonul­tatása január 7 -én jelentkezik először a harmadik műsor­ban. Az eredményhirdetést ja­nuár 31-én tartják, ekkor de­rül ki, hogy a közönség sorai­ból alkotott zsűri, illetve a kritikusok melyik művet, il­letve műveket találták legsi­keresebbnek az ez évi termés­ből. A kritikusok héttagú bi­zottságát ezúttal is Kroó György vezeti. A közönség zsűrijének elnöke dr. Mester Endre orvosprofesszor lesz. Ebben a zsűriben, akárcsak az humánus csöndet érzékeljük nagymarosi pincéiben, a szin­te csendélet méltóságú kősze­gi boltívében és ausztráliai tájképeiben. Íz. megfontoltság, őszinte élmény hatja át fe­lületeit. a saját lehetőségei­vel harmonikusan gazdálko­dó arányérzék, mely ha nem is olyan mértékben alakítja ált a külvilág formáit, mint Végh András sűrű elvonatkoztatá­sai, de átalakítja. Az állandó figyelem, odaadás, szorgalom és eimélyültsóg jelenti Juhász Erika művészetének megúju­lását. ami nélkül nincs festői gyakorlat. Ezt a rendszerességet hiá­nyoljuk GERLÚCZY SÁRI festményeiből, melyeket a Fe­rencvárosi Pincetárlaton lát­hatunk. Merész képzeletének vonzó vonulatát nem alapoz­za rajzbiztonság, ezért e képi röpték sokszor bizonytalanná válnak, nóm érik el a megál­modott eszmei talajt A rajz- alap fokozása kiküszöbölheti a hiányokat,1 s ez eredményez­heti a tásizta featőiség meg­születését. radOczy maria ckoniómikius alkat. Minden műve egyben önvizsgálat. Él­ményekkel, felismerésekkel, humánummal gazdagodó egyé­nisége gyarapítja művészeté­nek formálódó épületét. Álma a tűzzománc, de ma még ba- tiksorozata jeleníti a meg­nyugtató megoldásit. Forrása a népművészet tisztasága és egyéniségének friss hamvassá- ga, mely fejlődésének megha­tározó eleme. Örkényben be­mutatott művei igaz elisme­rést váltottak ki a látogatók­ból, melyet minden bizonnyal követ budapesti, martfűi és szarvasi tárlatának sikere. Losonci Miklós elmúlt években, a zeneszere­tők táborát a legkülönfélébb foglalkozásúak képviselik. Kutató levéltárak A Kulturális Minisztérium levéltári igazgatóságának kez­deményezésére hazánk fel- szabadulásának 30. évforduló­jára jelentős kutatási tevé­kenység bontakozott ki a Ma­gyar Országos Levéltárban, s hasonló széles körű munka kezdődött az intézményből ki­vált új Magyar Központi Le­véltárban is. Az előbbi levél­tár kutatói 1944-ig, az utóbbié 1945-től 1949-ig folytattak fi­gyelemre méltó gyűjtést A feltárt adatokból a szerkesztő bizottság 47 dokumentumot talált megfelelőnek reprodu­kálásra és terjesztésre kiállí­tások rendezése céljából. Apáca volt Balassi utolsó szerelme? Balassi Bálint kalandos életének eddig ismeretlen, érdekes epizódjá­ra derült fény Po­zsonyban egy most előkerült egykorú doku­mentum nyomán. Dr. Tóth István, a Pécsi Tanárképző Főiskola docense, ismert Balassi-lcu- tató a közelmúlt­ban a szlovákiai központi levéltár­ban folytatta a már korábban megkezdett kuta­tómunkáját és en­nek során buk­kant rá a Pálffy család oklevéltá- rában a költővel kapcsolatos írásra. A levelet Joó János pozsonyi személynök 1593. július 24-én írta Pálffy Miklós fő­ispánnak, s a Ba­lassira vonatkozó rész — mai he­lyesírással — eképpen hangzik: „Nagyszombatban az kalastromból öt apáca szökött volt ki. Négyet meg­fogtak, az ötödik elszaladott. Azt mondják, hogy Balassi Bálint uram dolga, mert az inasát is meg­fogták. Az kalast- romot meggyúj­tottak volt az él- szökéskor, de es- még megótották. Ma is mind ott a város környünél lakik Bálint uram és az várost igen fenyegeti, ha az inast neki ki nem adják. Láttam és olvastam az leve­let, kit a városnak írt volt... uram, jöjjön kegyelme­tek jó válaszúval, mert igen bíznak az emberek az ke­gyelmetek töreke- désében és fárad­ságában”. A nagyszombati zárdagyújtogatás és apácaszöktetés alig egy évvel az­előtt történt, hogy Balassi az eszter­gomi vár ostromá­nál elesett. A le­vélből kiderül, hogy az öt apáca közül csak egynek sikerült megszök­nie. Ebből arra lehet következ­tetni, hogy ennek az egynek az út­ját gondosan elő­készítették — nyilvánvalóan Ba- lassiék részéről. Ki lehetett ez az apáca? Dr. Tóth István lehetséges­nek tartja, hogy a költő utolsó nagy szerelméről van szó, Fulviáról, akinek röviddel előbb titokban — Batthyány Ferenc útján — gyűrűt küldött és akiről utolsó epigram­mája is szól: „Most Fulvia éget, ki ér bennem vé­get, mert tüzén meggerjedtek.. A több mint 380 éves írás újabb adattal gazdagítja nagy költőnk re­gényes életrajzát és támpontot nyújt a Fulviával kapcsolatos továb­bi kutatáshoz. A magyar Villon életének érdekes epizódjára derült fény Pozsonyban AZ EGRESSY GABOR FINOMMECHANIKAI ES MŰSZERIPARI SZAKKÖZÉPISKOLA AZ 1375—76-OS TANÉVRE TANULÓKAT VESZ FEL A tanulmányi Idő négy év. Megszerezhető képesítések: — szakközépiskolai érettségi. * — elektronikái és Irányítástechnika) (automatika!) műszerész — különféle, középfokú végzettséget Igénylő munkakörök betöltésére togosftú képzettség. — lehetőséé a továbbtanulásra egyetemen vagy főiskolán. — kétévi üzemi gyakorist után lehetőség szaktechnikusi vizsgára való Jelentkezésre. Az iskola korszerű oktatást és szemléltető eszközökkel, valamint kulturális és sporteszközökkel felszerelt. A végzett hallgatókat az tskola azonnal elhelyezi Az Iskolához 1ő a közlekedés és a bejárás. Cím: 1149 Budapest XIV., Egressy út 7L Telefon: 631—677. Lovagló kutyák, Üj műsor a Fővárosi táncoló elefántok Nagycirkuszban Értékes műveket alkotnak Pest megyei helytörténészek ankétsorozata a felszabadulás 30. évfordulója tiszteletére Új magyar zene seregszemléje a rádióban Juhász Erika: Siratok

Next

/
Thumbnails
Contents