Pest Megyi Hírlap, 1974. december (18. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-28 / 302. szám
1974. DECEMBER 28., SZOMBAT ijfáian FÓKUSZ Űrhírek A szovjet űrkutatási program sokrétű és — Ixa jól meggondoljuk — egyre nyilvánvalóbbá válik: elsősorban milyen hatalmas szerepét játszik a Szovjetunió gazdasági és kommunikációs életében. Ezúttal a Kozmosz-sorozat mesterséges holdjai és k Szaljut-űrállomások hírűgynöleségi jelentései hívták fel erre a figyelmet, de ne feledjük: egy hete, december 21- én a Molnyija—2. jelzésű távközlési mesterséges holdat is felbocsátották a Szovjetunióban Föld körüli pályára. Ennek a műholdnak feladata, hogy folyamatosan biztosítsa a hatalmas ország egymástól távol eső részei közötti telefon- és táv- írókapcsolatot, és hogy eljuttassa á központi televízió adását az Orbita-rendszer különböző pontjaira, sőt a nemzetközi televíziós hálózatba is. A CSÜTÖRTÖKÖN felbocsátott hétszázadik Kozmosz mesterséges hold és a tegnap földkörüli- pályára juttatott hétszázegyedik műhold nem kevésbé fontos és felelősség- teljes feladatokat látnak el. BAR A KOZMOSZ-PROGRAM során elvégzendő feladatok igen változatosak és sokrétűek, kutatási programjuknak megfelelően tudományos és népgazdasági jellegük elsődleges: immár meteorológiai megfigyelő és távközlési rendszert alakítottak ki. A KOZMOSZOK másik csoportja a kozmikus térségben a légkör legfelsőbb rétegeiben lejátszódó fizikai jelenségek tanulmányozását végzik. Ezek a berendezések többek között az ionoszféra összetételét, a Földet övező mágneses mezőt, a meteorokat és a kozmikus sugárzást tanulmányozzák és az ember által vezetett űrhajók felbocsátása előtt elvégzik a sugárzást kibocsátó kozmikus térség szondázását. A KOZMOSZ-SOROZAT harmadik csoportjába tartozó objektumok az űrrepülésekkel kapcsolatos technikai problémák megoldását,- valamint a kozmikus berendezéseik konstrukciós elemeinek és fedélzeti rendszereinek kipróbálását végzik. Ezekkel a berendezésekkel próbálják ki az „űrjárművek” automatikus összekapcsolását, ami igen fontos mind a jelenlegi, mind a későbbi kozmonauták munkája szempontjából. Ebbe a csoportba tartoznak azok a biológiai műholdak is, amelyek részletesen tanulmányozzák as űrrepülésnek az élő szervezetre gyakorolt hatását. December 24-én hozták nyilvánosságra Moszkvában azoknak a biológiai vizsgálatoknak eredményét, melyet az október 22-én felbocsátott Kozmosz— 690. jelzésű mesterséges hold végzett a beszűrődő sugárzás (gamma-kvantum) hatását vizsgálva az élőlényekre, a tartós súlytalanság körülményei között. Kiderült a Kozmosz—690- cn, fehér patkányokon végzett kísérletek során, hogy a sugárzás az állatok szervezetére sokkal nagyobb hatást gyakorol, mint a földi kísérletek során. Mint a nyilvánosságra hozott jelentésből kiderült, az állatok létfeltételeit és tevékenységét biztosító rendszerek Irányítását az űrben teljes mértékben automatizálták, s a kísérletben biológusokból, orvosokból, fizikusokból és mérnökökből álló kollektíva vett részt, valamint az Interkozmosz-program keretében a szovjet tudósokkal együttműködő csehszlovák és román szakemberek. Most csak egyetlenegy Kozmosz-műhold eredményeiről beszéltünk, épp ezen láthatjuk, hogy mit jelent néhány hasonló műhold Föld körüli pályára juttatása, DE FELBOCSÁTOTTAK a Szovjetunióban csütörtökön a Szál jut—4 elnevezésű tudományos űrállomást is. Feladata a tudományos űrállomások szerkezetének, fedélzeti rendszereinek és berendezéseinek továbbfejlesztése, valamint tudományos-műszaki kísérletek végzése. Hogy mindez mit jelent, csupán pár adat, melyet az előző Szaljut—3. űrállomás eddig végzett munkájáról nyilvánosságra hoztak: december 25-ig 2950 fordulatot tett meg Földünk körül az ez év június 25- én felbocsátott Szaljut—3. Ez idő alatt több mint 400 tudományos-műszaki kísérletet végzett, végrehajtott mintegy 200 mozgási műveletet, így a tudósok tanulmányozhatták az álló-, más aerodinamikai, ballisztikai és dinamikai jellemzőit, a rádiótechnikai berendezések működését, valamint a hőcsere és az energiaellátás paramétereit. A szovjet űrközpontban fél év alatt he venszer léptek televízió-, és 2500-szor telemetrikus kapcsolatba a Szaljut—3- mal... AJacs B. Tamás Etiópia Történelmi fordulópont Az elmúlt esztendő példátlan volt Etiópia történetében. Az állam fennállásának há_ romezer éve alatt soha nem élt át ennyi és ilyen viharos eseményt, mint 1974-ben. Erről az időszakról úgy emlékeznek majd meg, mint Etiópia nemzeti demokratikus forradalmáról, amely dinamikusan halad előre, széttörve az útjába kerülő régi patriarchális-feudális hagyományokat és szokásokat, amelyek évszázadokon át irányították a nép sorsát. Az 1974. szeptemberi katonai fordulat megfosztotta hatalmától Hailé Szeiassziét, a 83 'esztendős uralkodót és a lakosság érdekeinek védelmét feladatként maga elé tűző ideiglenes katonai kormányzó- tanács került uralomra. A császár eltávolítását rendkívül éles politikai, társadalmi-gazdasági válság előzte meg. Áz elégedetlenség okául szolgált, hogy városon és falun egyaránt kegyetlen kizsákmányolás folyt, az előző hatalom képviselői korruptak voltak, visszaéltek hatalmukkal. Az országban szárazság, éhínség, betegségek pusztítottak, több százezer paraszt halálát okozva. A hatalmat magához ragadó ideiglenes katonai kormányzó- tanácsnak sikerült visszavernie a reakciós-monarch ista erők ellentámadását, amelynek során a hadseregen belüli ellentétek szításával helyre igyekeztek állítani a régi rendszert, polgárháborút akartak kirobbantani. A kormányzótanács a nép széles rétegeinek támogatását élvezve négy hónappal a császár uralmának megdöntése után a fejlődés nem kapitalista útját választotta. Kifejezte szilárd eltökéltségét olyan új társadalom építésére, amely az egyenlőség,. szabadság, testvériség és alkotó munka elvein alapszik. Etiópia 'új vezetői nagy. szabású társadalmi-gazdasági és politikai átalakítási programot jelentettek be. Ennek legfőbb elemei: az alapvető termelési eszközök állami tulajdonba vétele, a gazdasági élet irányításának áthelyezése a kormány kezébe, agrárreform végrehajtása, az ipar fejlesztése, haladó politikai párt létrehozása, amely majd átveszi az országban a politikai hatalmat, a munkához való jog biztosítása, ingyenes oktatás és orvosi ellátás, antiimperialista és gyarmatosításelileines külpolitikai irányvonal. Ez az esztendő történelmi fordulópontot jelentett Etiópia történelmében, széles távlatokat nyitva az ország előtt a haladás útján. CSAK RÖVIDEN... KURT WALDHEIM, az ENSZ főtitkára pénteken reggel egyhetes látogatásra Trinidad és Tobagóba érkezett. BRAZZAVILLE-BEN a Kongói Népi Köztársaság fővárosában pénteken megnyílt a Kongód Dolgozók Pártjának II. kongresszusa. A PORTUGÁL KOMMUNISTA PÁRT — az ország politikai szervezetei közül elsőnek — hivataloson kérte pártként való lajstromoztatá- sát a lisszaboni alkotmánybíróságnál. f Guatemala A TASZSZ-hírügynökség pénteken kommentárban tért vissza Uberto Alvaradónak, a Guatemala! Munkapárt Központi Bizottsága főtitkárának a reakció által történt meggyilkolására. A kommentátor rámutat, hogy a titkos rendőrök egy razzia során fogták el Uberto Alvaradót. A főtitkárt bestiálisán megkínozták, majd meggyilkolták. A hírhedt Arana-Osorio elnök örökébe lépett Laugerud tábornok-diktátor politikáját a terror és a megtorlás jellemzi. A tábornok, a nép növekvő ellenállásától és haragjától való félelmében, állandóan erősíti a hadsereget és a rendőrséget, és arra törekszik, hogy mindenáron „megbékélést teremtsen” az országban. Csupán az utóbbi időben több ezer letartóztatás történt, sok embert gyilkoltak meg bírósági eljárás lefolytatása nélkül. A meggyilkolt hazafiak holttestét az útszéli árkokba vetik. Az ország jelenleg egyetlen hatalmas koncentrációs tábor. A reakció a fő csapást a dolgozók élcsapatára, a kommunistákra méri. A diktátorok azonban nem, emelhetnek gátat a kommunista eszmék diadalmas terjedésének útjába. Katasztrófa Darwinban Óriási erejű ciklon söpört végig Ausztrália legészakibb városán, a 40 000 lakosú Darwinon. A kormány a ciklon pusztítását nemzeti katasztrófává nyilvánította. A halálos áldozatok száma 49, emberek százai súlyosan megsebesültek, s csaknem 20 Ö00-ren váltak hajléktalanná. Képünk a ciklon sújtotta város egy részét mutatja. Csütörtökön Gough Whit- íam ausztráliai miniszterelnök a darwini ciklonkatasztrófa miatt úgy döntött, hogy félbeszakítja külföldi' körútját. A kormányfő szóvivője bejelentette, hogy Whitlam Londonból Perthibe repült, s onnan azonnal a természeti csapás színhelyére utazik. KOZEL-KELET Az idő Gertibe szólít Az ENSZ-közgyűlés december 18-án véget ért 29. ülésszaka, más fontos nemzetközi kérdések mellett nagy figyelmet szentelt a közel-keleti válsággal összefüggő palesztin problémának. A közgyűlés döntő többséggel jóváhagyott határozatában elismerte a Palesztinái arabok önrendelkezési jogát, és megfigyelői státust biztosított a Palesztinái Felszabadítása Szervezetnek. Az ENSZ-közgyűlés döntése újabb mérföldkő a palesztinai arabok törvényes jogainak érvényesítéséhez vezető úton. E siker elérésében (a szocialista országok támogatása mellett) számottevő szerepet játszott az a tény, hogy a palesztinai fel- iszabadítási mozgalomban fe* lülkerekedtek a realitásokkal számoló erők. A mozgalom vezetői felismerték, hogy a fegyveres harc csak a küzdelem egyik formája lehet, s hogy a győzelem eléréséhez legalább olyan fontos a politikai és diplomáciai lehetőségek kihasználása. . Fordulatként is értékelhető a Palesztinai Nemzeti Tanács idei kairói ülése, amely a mozgalom programjának régi alapelveit újakkal egészítette ki. Az egyik legfontosabb döntés: a Palesztinai Felszabadítás! Szervezet palesztinai fennhatóságot létesít az Izrael által kiürített területeken, és ezzel megteremti a palesztin államiság alapjait. A nemzeti tanács ragaszkodott ugyan ahhoz a régi állásponthoz, hogy csak abban az esetben hajlandó részt venni a genfi konferencia munkájában, ha előzőleg érvénytelenítik az ENSZ 242. számú határozatát, amely a palesztin ügyet csupán menekültkérdésnek kezeli. A megfogalmazás azonban már sejtetni engedte, hogy a PFSZ kész valamiféle kompromisszumra, ha a világszervezet is alkalmazkodik. . ...megváttozott körülményekhez. Ilyen előzmények után született meg az arab frontországok külügyminiszterei és a PFSZ képviselője által aláírt az a memorandum, amely felkérte a világszervezetet, hogy a közgyűlés 29. ülésszakán a palesztin kérdést mint politikai problémát tárgyalják. A szocialista és más haladó országok által támogatott jaTiinet és betegség Aranyláz a tőkés világpiacon Novemberben világrekordot jelentettek a londoni értéktőzsdéről: egy uncia (31,1 gramm) aranyért 183 dollárt fizettek. Az ezt megelőző legmagasabb ár, 1974. április 3-án a zürichi tőzsdén 179,50 dollár volt. A 183 dolláros rekord egyelőre nem állandósult, de a decemberi unciánkénti átlagár a londoni tőzsdén 177,50, a zürichin 178,50 volt — minden idők legmagasabb árszintje. Ezt a felfelé tendáló hullámzást a szokásosnál is éberebben figyelik a közgazdászok. Amikor 1974 júliusának elején az aranyár unciánként 132 dollárra esett vissza, a tőkés világ számos vezető szakembere örömódát zengett. Egymást követték a derülátó prognózisok. Azóta bebizonyosodott, hogy azok a kérlelhetetlen, gazdasági folyamatok, amelyek az arany áremelkedését okozzák, folytatódnak. Gazdasági szeizmográf Gorjunov, a Novoje Vremja című szovjet hetilap kommentátora idézi John Coob amerikai közgazdászt, aiki a Business Week,című szaklapban megállapítja: „Az aranyárak alakulása úgy kísért a nyugati pénzügyi rendszer Helsingőrjében, mint Hamlet atyjának szelleme”. Ezek az árak néhány év alatt az unciánként 40 dolláros szintről (1968) 180 dollárra emelkedtek és valószínűleg még januárban elérik a 200 dollárt is. A jelenség természetesen jóval több mint egyetlen, mégoly fontos fém árának alakulása. Az arany évszázadok óta általános gazdasági szeizmográf és most is az. A Bretton Woodsban megalapozott egész nyugati pénzügyi rendszer lényege éppen az volt, hogy a dollár — és csak a dollár — korlátlanul átváltható meghatározott mennyiségű aranyra. Az Egyesült Államok kötelezte magát arra, hogy ez az ösz- szeg tartósan unciánként 35 dollár lesz. Évtizedeken át, a nyugati gazdaság fellendülésének időszakában, be is tudta tartani. A nyugati pénzrendszer egyensúlyát annál is inkább szavatolhatta, mert a második világháborút követő esztendőkben az Egyesült Államok birtokolta a tőkés világ aranykészletének kétharmadát. Akkor úgy tűnt, ez az irdatlan aranykészlet viharok esetén is megnyugtató biztosítékot nyújt. Csakhogy a nyugati gazdaságban újra munkálni kezdtek azok a folyamatok, amelyekről azt állították, hogy nem ismétlődhetnek meg többé. Hatásukra az Egyesült Államok kénytelen volt leértékelni a dollárt. Először 1971 decemberében: akkor egy uncia arany a korábbi 35 helyett 38 dollár lett. A tőkés monetáris rendszer pillérét képező stabil dollár: arany arány először változott meg, és ez azonnal láncreakciót indított el. 1972-ben leértékelték az angol fonsterlinget, 1973 januárjában az olasz lírát, egy hónappal később, 1973 februárjában bekövetkezett a dollár második leértékelése —ekkoriéit hivatalosan egy uncia arany 42,22 dollár —, 1974 januárjában pedig bekövetkezett a francia frank leértékelése. Csak a jéghegy csúcsa... A nyugati közgazdászok a jelenséget valutaválságnak minősítették. A marxista közgazdászok már akkor úgy vélték, a dolog monetáris része csak a jéghegy csúcsa, a mélyben munkáló folyamatok tünete. A tőkés valutarendszer felborulása a tőkés struktúra általános válságának szerves része. Ezért nem segíthetett Richard Nixon „új gazdasági politikája” a hetvenes esztendők elején, amelynek lényege az volt, hogy a dollárt „függetlenítette” az aranytól. Meghagyta ugyan a 42,22 dolláros unciánkénti hivatalos árat, de megszűnt a korábbi állapot alapja, a korlátlan átválthatóság, és a hivatalos ár többé nem volt meghatározó tényező. Annyira nem, hogy a nyugati központi állami bankok is a lebegő, szabadpiaci áraknak megfelelően kereskedtek az arannyal. Gorjunov felhívja á figyelmet arra, hogy a helyzet romlása — amely csak a hetvenes évek elején vált látványossá — már a hatvanas esztendőkben megkezdődött. Emlékeztet arra, hogy a legnagyobb aranytartalékokkal rendelkező nyolc nyugati ország, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, a Német Szövetségi Köztársaság, Olaszország, Belgium, Hollandia és Svájc, amerikai kezdeményezésre már 1961-ben külön aranyalapot létesített. vaslatot a világszervezet elfogadta. Erre a folyamatra az arab állam- és kormányfők október 26—29-i találkozója, majd az ENSZ-közgyűlés határozatai tették fel a koronát. A rabatt csúcstalálkozó dokumentumaiban külön pontként szerepel, hogy a PFSZ a palesztinai nép egyetlen törvényes kép- v;se!ője. Ezt a formulát ezúttal Husszein jordániai király is tudomásul vette. Ilyen előzmények után kerülhetett sor arra, hogy a palesztin nép képviselője megjelenjék az ENSZ-ben, és személyesen adhassa elő népe problémáját, jogos igényeit. Jasszer Arafatot, a PFSZ elnökét New Yorkban fontos személyiségeket megillető fogadtatásban részesítették, és a közigyűlés pulpitusáról elhangzott beszéde napok5 g a világsajtó elsőoldalas témája volt. Arafat egyik mondata azóta is közszájon forog. A PFSZ elnöke kijelentette: „Olajággal és fegyverrel jöttem, kérem, ne engedjék, hogy az olajág kiessék a kezemből”. A szimbólumokat szívesen alkalmazó arab nyelvet ezúttal aligha kellett bárkinek is magyarázni, hisz értelme nyilvánvaló. Ha a világ nem segíti hozzá a palesztinai arabokat, hogy békés eszközökkel nyerhessék vissza önrendelkezési jogukat. készek folytatni a fegyveres harcot. A hangsúly azonban az olajágon, vagyis a békés rendezésen van. Arafat szavadból értelemszerűen az is következik, hogy a Palesztinai Felszabaditási Szervezet hajlandó részt venni a genfi konferencián, ha képviselőit egyenjogú partnerként meghívják a tárgyalásokra. Ez pedig a legutóbbi fejlemények után valószínűnek látszik, bár Izrael mindmáig elzárkózott attól, hogy tárgyalóasztalhoz üljön a Palesztinái nép képviselőivel. Izrael. időhúzó . magatartása tehát e pillanatban még akadályozza a genfi tárgyalások felújítását, az idő azonban azoknak dolgozik, akik a nehézségek ellenére is kitartanak a közel-keleti válság békés rendezése mellett. Jól érzékelteti ezt Leonyid Brezs- nyev és Gerald Ford vlagyi- vosztoki tárgyalásairól kiadott közös nyilatkozatnak a Közel- Kelettel foglalkozó pontja. A közleményben a szovjet és az amerikai fél hangot adott annak az elhatározásnak, hogy a közel-keleti válságot békés úton kell rendezni, s hogy a rendezésnek magában kell foglalnia a térség valamennyi népe, tehát a palesztinai arab nép önrendelkezési jogának és szuverénitásának a biztosítását is. A közleménynek ez a pontja ezzel a mondattal fejeződik be: „A felek úgy vélik, hogy a genfi konferenciának fentos szerepet kell betöltenie a közel-keleti igazságos és tartós béke megteremtésében és a konferencia munkáját a lehető leghamarabb fel kell újítani”. Kanyó András injekciók Ennek az volt az egyetlen funkciója, hogy megmentsék a dollárt — és ezzel az egész szisztéma lényegét. Hogyan? Ügy, hogy az erősödő — és mindig gazdasági bizonytalanságot tükröző! — aranyláz ellensúlyozására állami tartalékokból nagy aranymennyiségeket dobtak piacra. Ezek az injekciók természetesen csak ideig-óráig tartóztathatták fel az eseményeket. A szovjet közgazdászok már akkor megállapították, hogy ez a módszer jellegzetesen tüneti kezelés, amely nem gyógyíthatja meg magát a betegséget: a tőkés világgazdaság krízisét! Hogy ez mennyire helytálló, azt ma már tekintélyes nyugati körök is kénytelenek elismerni. A londoni Times vezércikke például ismerteti a pénzügyminisztérium számára készült akadémiai jelentést, amely megállapítja: a nyugati világ inflációsrátája 1975-ben mintegy 20—25 százalékos szinten lesz. Ez a szint kérdésessé teszi a beruházások jelentős részét, hiszen a pénzromlás miatt nincs megnyugtató biztosíték arra, hogy a befektetett tőke megfelelő profitot hoz-e. A beruházások renyhesége tovább lassítja a gazdasági körforgást, növeli a munkanélküliek számát és így tovább. „Ha ennek a folyamatnak nem sikerül gátat vetni, kérdésessé válik a nyugati világ minden gazdasági és társadalmi normája”. És ezt a mondatot nem baloldali, nem is liberális lap vetette papírra, hanem az egyik legkonzervatívabb újság, a londoni Times... Harmat Endre A fogyasztói árak emelkedése Olaszországban Az Olasz Központi Statisztikai Intézet adatai szerint Olaszországban novemberben, októberhez képest 1,9, 1973 novemberéhez képest 25,2 százalékkal emelkedtek a fogyasztói árak. Az év folyamán az előző hónanokhoz képest a fogyasztói áraknál a következő arányú emelkedés mutatkozott: január 1,6, február 2.1. március 2.6, 'április 1.2. május 1,4, június 1,4, július 2,0, augusztus 2,2, szeptember 2,9, október 1,9, november 1,9 százalék. A BALTI-TENGEREN működésbe lépett az első szovjet gyártmányú atom-világítótorony. AZ INDIAI LÁTOGATÁSON tartózkodó Mario Soares portugál külügyminiszter pénteken Fakhruddin Ali Ahmed indiai köztársasági elnökkel és Indira Gandhi miniszterelnökkel tárgyalt.
