Pest Megyi Hírlap, 1974. december (18. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-28 / 302. szám

1974. DECEMBER 28., SZOMBAT ijfáian FÓKUSZ Űrhírek A szovjet űrkutatási program sokrétű és — Ixa jól meggon­doljuk — egyre nyilvánvalóbbá válik: elsősorban milyen hatal­mas szerepét játszik a Szovjet­unió gazdasági és kommuniká­ciós életében. Ezúttal a Koz­mosz-sorozat mesterséges hold­jai és k Szaljut-űrállomások hírűgynöleségi jelentései hívták fel erre a figyelmet, de ne fe­ledjük: egy hete, december 21- én a Molnyija—2. jelzésű táv­közlési mesterséges holdat is felbocsátották a Szovjetunióban Föld körüli pályára. Ennek a műholdnak feladata, hogy fo­lyamatosan biztosítsa a hatal­mas ország egymástól távol eső részei közötti telefon- és táv- írókapcsolatot, és hogy eljut­tassa á központi televízió adá­sát az Orbita-rendszer külön­böző pontjaira, sőt a nemzet­közi televíziós hálózatba is. A CSÜTÖRTÖKÖN felbo­csátott hétszázadik Kozmosz mesterséges hold és a tegnap földkörüli- pályára juttatott hétszázegyedik műhold nem kevésbé fontos és felelősség- teljes feladatokat látnak el. BAR A KOZMOSZ-PROG­RAM során elvégzendő fel­adatok igen változatosak és sokrétűek, kutatási program­juknak megfelelően tudomá­nyos és népgazdasági jelle­gük elsődleges: immár mete­orológiai megfigyelő és táv­közlési rendszert alakítottak ki. A KOZMOSZOK másik cso­portja a kozmikus térségben a légkör legfelsőbb rétegeiben lejátszódó fizikai jelenségek tanulmányozását végzik. Ezek a berendezések többek között az ionoszféra összetételét, a Földet övező mágneses mezőt, a meteorokat és a kozmikus sugárzást tanulmányozzák és az ember által vezetett űrha­jók felbocsátása előtt elvég­zik a sugárzást kibocsátó koz­mikus térség szondázását. A KOZMOSZ-SOROZAT harmadik csoportjába tartozó objektumok az űrrepülésekkel kapcsolatos technikai problé­mák megoldását,- valamint a kozmikus berendezéseik konst­rukciós elemeinek és fedélzeti rendszereinek kipróbálását végzik. Ezekkel a berendezé­sekkel próbálják ki az „űrjár­művek” automatikus össze­kapcsolását, ami igen fontos mind a jelenlegi, mind a ké­sőbbi kozmonauták munkája szempontjából. Ebbe a cso­portba tartoznak azok a bioló­giai műholdak is, amelyek részletesen tanulmányozzák as űrrepülésnek az élő szervezet­re gyakorolt hatását. December 24-én hozták nyil­vánosságra Moszkvában azok­nak a biológiai vizsgálatoknak eredményét, melyet az október 22-én felbocsátott Kozmosz— 690. jelzésű mesterséges hold végzett a beszűrődő sugárzás (gamma-kvantum) hatását vizs­gálva az élőlényekre, a tartós súlytalanság körülményei kö­zött. Kiderült a Kozmosz—690- cn, fehér patkányokon végzett kísérletek során, hogy a sugár­zás az állatok szervezetére sok­kal nagyobb hatást gyakorol, mint a földi kísérletek során. Mint a nyilvánosságra hozott jelentésből kiderült, az állatok létfeltételeit és tevékenységét biztosító rendszerek Irányítását az űrben teljes mértékben automatizálták, s a kísérletben biológusokból, orvosokból, fi­zikusokból és mérnökökből álló kollektíva vett részt, valamint az Interkozmosz-program kere­tében a szovjet tudósokkal együttműködő csehszlovák és román szakemberek. Most csak egyetlenegy Koz­mosz-műhold eredményeiről beszéltünk, épp ezen láthatjuk, hogy mit jelent néhány hasonló műhold Föld körüli pályára juttatása, DE FELBOCSÁTOTTAK a Szovjetunióban csütörtökön a Szál jut—4 elnevezésű tudomá­nyos űrállomást is. Feladata a tudományos űrállomások szerkezetének, fedélzeti rend­szereinek és berendezéseinek továbbfejlesztése, valamint tu­dományos-műszaki kísérletek végzése. Hogy mindez mit jelent, csu­pán pár adat, melyet az előző Szaljut—3. űrállomás eddig végzett munkájáról nyilvános­ságra hoztak: december 25-ig 2950 fordulatot tett meg Föl­dünk körül az ez év június 25- én felbocsátott Szaljut—3. Ez idő alatt több mint 400 tudomá­nyos-műszaki kísérletet vég­zett, végrehajtott mintegy 200 mozgási műveletet, így a tudó­sok tanulmányozhatták az álló-, más aerodinamikai, ballisztikai és dinamikai jellemzőit, a rá­diótechnikai berendezések mű­ködését, valamint a hőcsere és az energiaellátás paramétereit. A szovjet űrközpontban fél év alatt he venszer léptek televí­zió-, és 2500-szor telemetrikus kapcsolatba a Szaljut—3- mal... AJacs B. Tamás Etiópia Történelmi fordulópont Az elmúlt esztendő példát­lan volt Etiópia történetében. Az állam fennállásának há_ romezer éve alatt soha nem élt át ennyi és ilyen viharos eseményt, mint 1974-ben. Erről az időszakról úgy em­lékeznek majd meg, mint Etiópia nemzeti demokratikus forradalmáról, amely dinami­kusan halad előre, széttörve az útjába kerülő régi patri­archális-feudális hagyományo­kat és szokásokat, amelyek évszázadokon át irányították a nép sorsát. Az 1974. szeptemberi kato­nai fordulat megfosztotta ha­talmától Hailé Szeiassziét, a 83 'esztendős uralkodót és a la­kosság érdekeinek védelmét feladatként maga elé tűző ideiglenes katonai kormányzó- tanács került uralomra. A csá­szár eltávolítását rendkívül éles politikai, társadalmi-gaz­dasági válság előzte meg. Áz elégedetlenség okául szolgált, hogy városon és falun egy­aránt kegyetlen kizsákmányo­lás folyt, az előző hatalom képviselői korruptak voltak, visszaéltek hatalmukkal. Az országban szárazság, éhínség, betegségek pusztítottak, több százezer paraszt halálát okoz­va. A hatalmat magához ragadó ideiglenes katonai kormányzó- tanácsnak sikerült visszaver­nie a reakciós-monarch ista erők ellentámadását, amely­nek során a hadseregen be­lüli ellentétek szításával hely­re igyekeztek állítani a régi rendszert, polgárháborút akar­tak kirobbantani. A kormány­zótanács a nép széles rétegei­nek támogatását élvezve négy hónappal a császár uralmának megdöntése után a fejlődés nem kapitalista útját válasz­totta. Kifejezte szilárd eltö­kéltségét olyan új társadalom építésére, amely az egyenlő­ség,. szabadság, testvériség és alkotó munka elvein alapszik. Etiópia 'új vezetői nagy. sza­bású társadalmi-gazdasági és politikai átalakítási programot jelentettek be. Ennek legfőbb elemei: az alapvető termelési eszközök állami tulajdonba vétele, a gazdasági élet irá­nyításának áthelyezése a kor­mány kezébe, agrárreform végrehajtása, az ipar fejlesz­tése, haladó politikai párt lét­rehozása, amely majd átveszi az országban a politikai hatal­mat, a munkához való jog biz­tosítása, ingyenes oktatás és orvosi ellátás, antiimperialista és gyarmatosításelileines kül­politikai irányvonal. Ez az esztendő történelmi fordulópontot jelentett Etiópia történelmében, széles távlato­kat nyitva az ország előtt a haladás útján. CSAK RÖVIDEN... KURT WALDHEIM, az ENSZ főtitkára pénteken reg­gel egyhetes látogatásra Trini­dad és Tobagóba érkezett. BRAZZAVILLE-BEN a Kongói Népi Köztársaság fő­városában pénteken megnyílt a Kongód Dolgozók Pártjának II. kongresszusa. A PORTUGÁL KOMMU­NISTA PÁRT — az ország politikai szervezetei közül el­sőnek — hivataloson kérte pártként való lajstromoztatá- sát a lisszaboni alkotmánybí­róságnál. f Guatemala A TASZSZ-hírügynökség pénteken kommentárban tért vissza Uberto Alvaradónak, a Guatemala! Munkapárt Köz­ponti Bizottsága főtitkárának a reakció által történt meg­gyilkolására. A kommentátor rámutat, hogy a titkos rend­őrök egy razzia során fogták el Uberto Alvaradót. A főtit­kárt bestiálisán megkínozták, majd meggyilkolták. A hírhedt Arana-Osorio elnök örökébe lépett Laugerud tá­bornok-diktátor politikáját a terror és a megtorlás jellemzi. A tábornok, a nép növekvő ellenállásától és haragjától való félelmében, állandóan erősíti a hadsereget és a rendőrséget, és arra törekszik, hogy mindenáron „megbéké­lést teremtsen” az országban. Csupán az utóbbi időben több ezer letartóztatás történt, sok embert gyilkoltak meg bírósá­gi eljárás lefolytatása nélkül. A meggyilkolt hazafiak holt­testét az útszéli árkokba vetik. Az ország jelenleg egyetlen hatalmas koncentrációs tá­bor. A reakció a fő csapást a dolgozók élcsapatára, a kom­munistákra méri. A diktátorok azonban nem, emelhetnek gá­tat a kommunista eszmék dia­dalmas terjedésének útjába. Katasztrófa Darwinban Óriási erejű ciklon söpört végig Ausztrália legészakibb városán, a 40 000 lakosú Darwinon. A kormány a ciklon pusztítását nemzeti ka­tasztrófává nyilvánította. A halálos áldozatok száma 49, emberek százai súlyosan megsebesültek, s csaknem 20 Ö00-ren váltak hajléktalanná. Ké­pünk a ciklon sújtotta város egy részét mutatja. Csütörtökön Gough Whit- íam ausztráliai miniszterelnök a darwini ciklonkatasztrófa miatt úgy döntött, hogy félbe­szakítja külföldi' körútját. A kormányfő szóvivője bejelen­tette, hogy Whitlam London­ból Perthibe repült, s onnan azonnal a természeti csapás színhelyére utazik. KOZEL-KELET Az idő Gertibe szólít Az ENSZ-közgyűlés decem­ber 18-án véget ért 29. ülés­szaka, más fontos nemzetközi kérdések mellett nagy figyel­met szentelt a közel-keleti vál­sággal összefüggő palesztin problémának. A közgyűlés döntő többséggel jóváhagyott határozatában elismerte a Pa­lesztinái arabok önrendelkezé­si jogát, és megfigyelői stá­tust biztosított a Palesztinái Felszabadítása Szervezetnek. Az ENSZ-közgyűlés döntése újabb mérföldkő a palesztinai arabok törvényes jogainak ér­vényesítéséhez vezető úton. E siker elérésében (a szocialista országok támogatása mellett) számottevő szerepet játszott az a tény, hogy a palesztinai fel- iszabadítási mozgalomban fe* lülkerekedtek a realitásokkal számoló erők. A mozgalom ve­zetői felismerték, hogy a fegy­veres harc csak a küzdelem egyik formája lehet, s hogy a győzelem eléréséhez legalább olyan fontos a politikai és dip­lomáciai lehetőségek kihasz­nálása. . Fordulatként is értékelhető a Palesztinai Nemzeti Tanács idei kairói ülése, amely a mozgalom programjának régi alapelveit újakkal egészítette ki. Az egyik legfontosabb döntés: a Palesztinai Felsza­badítás! Szervezet palesztinai fennhatóságot létesít az Izrael által kiürített területeken, és ezzel megteremti a palesztin államiság alapjait. A nemzeti tanács ragaszko­dott ugyan ahhoz a régi állás­ponthoz, hogy csak abban az esetben hajlandó részt venni a genfi konferencia munkájá­ban, ha előzőleg érvénytelení­tik az ENSZ 242. számú ha­tározatát, amely a palesztin ügyet csupán menekültkér­désnek kezeli. A megfogalma­zás azonban már sejtetni en­gedte, hogy a PFSZ kész va­lamiféle kompromisszumra, ha a világszervezet is alkalmaz­kodik. . ...megváttozott körül­ményekhez. Ilyen előzmények után szü­letett meg az arab frontor­szágok külügyminiszterei és a PFSZ képviselője által aláírt az a memorandum, amely fel­kérte a világszervezetet, hogy a közgyűlés 29. ülésszakán a palesztin kérdést mint politi­kai problémát tárgyalják. A szocialista és más haladó or­szágok által támogatott ja­Tiinet és betegség Aranyláz a tőkés világpiacon Novemberben világrekordot jelentettek a londoni érték­tőzsdéről: egy uncia (31,1 gramm) aranyért 183 dollárt fizet­tek. Az ezt megelőző legmagasabb ár, 1974. április 3-án a zü­richi tőzsdén 179,50 dollár volt. A 183 dolláros rekord egyelő­re nem állandósult, de a decemberi unciánkénti átlagár a lon­doni tőzsdén 177,50, a zürichin 178,50 volt — minden idők leg­magasabb árszintje. Ezt a felfelé tendáló hullámzást a szokásosnál is ébereb­ben figyelik a közgazdászok. Amikor 1974 júliusának elején az aranyár unciánként 132 dollárra esett vissza, a tőkés világ szá­mos vezető szakembere örömódát zengett. Egymást követték a derülátó prognózisok. Azóta bebizonyosodott, hogy azok a kér­lelhetetlen, gazdasági folyamatok, amelyek az arany áremel­kedését okozzák, folytatódnak. Gazdasági szeizmográf Gorjunov, a Novoje Vremja című szovjet hetilap kom­mentátora idézi John Coob amerikai közgazdászt, aiki a Busi­ness Week,című szaklapban megállapítja: „Az aranyárak ala­kulása úgy kísért a nyugati pénzügyi rendszer Helsingőrjében, mint Hamlet atyjának szelleme”. Ezek az árak néhány év alatt az unciánként 40 dolláros szintről (1968) 180 dollárra emelked­tek és valószínűleg még januárban elérik a 200 dollárt is. A jelenség természetesen jóval több mint egyetlen, még­oly fontos fém árának alakulása. Az arany évszázadok óta ál­talános gazdasági szeizmográf és most is az. A Bretton Woods­ban megalapozott egész nyugati pénzügyi rendszer lényege éppen az volt, hogy a dollár — és csak a dollár — korlátlanul átváltható meghatározott mennyiségű aranyra. Az Egyesült Államok kötelezte magát arra, hogy ez az ösz- szeg tartósan unciánként 35 dollár lesz. Évtizedeken át, a nyu­gati gazdaság fellendülésének időszakában, be is tudta tarta­ni. A nyugati pénzrendszer egyensúlyát annál is inkább szavatolhatta, mert a második világháborút követő esztendők­ben az Egyesült Államok birtokolta a tőkés világ aranykész­letének kétharmadát. Akkor úgy tűnt, ez az irdatlan aranykészlet viharok ese­tén is megnyugtató biztosítékot nyújt. Csakhogy a nyugati gaz­daságban újra munkálni kezdtek azok a folyamatok, ame­lyekről azt állították, hogy nem ismétlődhetnek meg többé. Hatásukra az Egyesült Államok kénytelen volt leértékelni a dollárt. Először 1971 decemberében: akkor egy uncia arany a korábbi 35 helyett 38 dollár lett. A tőkés monetáris rendszer pillérét képező stabil dollár: arany arány először változott meg, és ez azonnal láncreakciót indított el. 1972-ben leértékelték az angol fonsterlinget, 1973 januárjában az olasz lírát, egy hónappal később, 1973 feb­ruárjában bekövetkezett a dollár második leértékelése —ek­koriéit hivatalosan egy uncia arany 42,22 dollár —, 1974 ja­nuárjában pedig bekövetkezett a francia frank leértékelése. Csak a jéghegy csúcsa... A nyugati közgazdászok a jelenséget valutaválságnak mi­nősítették. A marxista közgazdászok már akkor úgy vélték, a dolog monetáris része csak a jéghegy csúcsa, a mélyben mun­káló folyamatok tünete. A tőkés valutarendszer felborulása a tőkés struktúra általános válságának szerves része. Ezért nem segíthetett Richard Nixon „új gazdasági poli­tikája” a hetvenes esztendők elején, amelynek lényege az volt, hogy a dollárt „függetlenítette” az aranytól. Meghagyta ugyan a 42,22 dolláros unciánkénti hivatalos árat, de megszűnt a korábbi állapot alapja, a korlátlan átválthatóság, és a hivata­los ár többé nem volt meghatározó tényező. Annyira nem, hogy a nyugati központi állami bankok is a lebegő, szabad­piaci áraknak megfelelően kereskedtek az arannyal. Gorjunov felhívja á figyelmet arra, hogy a helyzet romlá­sa — amely csak a hetvenes évek elején vált látványossá — már a hatvanas esztendőkben megkezdődött. Emlékeztet ar­ra, hogy a legnagyobb aranytartalékokkal rendelkező nyolc nyugati ország, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Fran­ciaország, a Német Szövetségi Köztársaság, Olaszország, Bel­gium, Hollandia és Svájc, amerikai kezdeményezésre már 1961-ben külön aranyalapot létesített. vaslatot a világszervezet elfo­gadta. Erre a folyamatra az arab állam- és kormányfők október 26—29-i találkozója, majd az ENSZ-közgyűlés határozatai tették fel a koronát. A rabatt csúcstalálkozó dokumentu­maiban külön pontként szere­pel, hogy a PFSZ a palesztinai nép egyetlen törvényes kép- v;se!ője. Ezt a formulát ezút­tal Husszein jordániai király is tudomásul vette. Ilyen előz­mények után kerülhetett sor arra, hogy a palesztin nép képviselője megjelenjék az ENSZ-ben, és személyesen ad­hassa elő népe problémáját, jogos igényeit. Jasszer Arafatot, a PFSZ el­nökét New Yorkban fontos személyiségeket megillető fo­gadtatásban részesítették, és a közigyűlés pulpitusáról elhang­zott beszéde napok5 g a világ­sajtó elsőoldalas témája volt. Arafat egyik mondata azóta is közszájon forog. A PFSZ el­nöke kijelentette: „Olajággal és fegyverrel jöttem, kérem, ne engedjék, hogy az olajág kiessék a kezemből”. A szim­bólumokat szívesen alkalmazó arab nyelvet ezúttal aligha kellett bárkinek is magyaráz­ni, hisz értelme nyilvánvaló. Ha a világ nem segíti hozzá a palesztinai arabokat, hogy bé­kés eszközökkel nyerhessék vissza önrendelkezési jogukat. készek folytatni a fegyveres harcot. A hangsúly azonban az olajágon, vagyis a békés ren­dezésen van. Arafat szavadból értelem­szerűen az is következik, hogy a Palesztinai Felszabaditási Szervezet hajlandó részt ven­ni a genfi konferencián, ha képviselőit egyenjogú partner­ként meghívják a tárgyalá­sokra. Ez pedig a legutóbbi fejlemények után valószínű­nek látszik, bár Izrael mind­máig elzárkózott attól, hogy tárgyalóasztalhoz üljön a Pa­lesztinái nép képviselőivel. Izrael. időhúzó . magatartása tehát e pillanatban még aka­dályozza a genfi tárgyalások felújítását, az idő azonban azoknak dolgozik, akik a ne­hézségek ellenére is kitarta­nak a közel-keleti válság bé­kés rendezése mellett. Jól ér­zékelteti ezt Leonyid Brezs- nyev és Gerald Ford vlagyi- vosztoki tárgyalásairól kiadott közös nyilatkozatnak a Közel- Kelettel foglalkozó pontja. A közleményben a szovjet és az amerikai fél hangot adott annak az elhatározásnak, hogy a közel-keleti válságot békés úton kell rendezni, s hogy a rendezésnek magában kell foglalnia a térség valamennyi népe, tehát a palesztinai arab nép önrendelkezési jogának és szuverénitásának a biztosí­tását is. A közleménynek ez a pontja ezzel a mondattal fe­jeződik be: „A felek úgy vé­lik, hogy a genfi konferenciá­nak fentos szerepet kell be­töltenie a közel-keleti igazsá­gos és tartós béke megterem­tésében és a konferencia mun­káját a lehető leghamarabb fel kell újítani”. Kanyó András injekciók Ennek az volt az egyetlen funkciója, hogy megmentsék a dollárt — és ezzel az egész szisztéma lényegét. Hogyan? Ügy, hogy az erősödő — és mindig gazdasági bizonytalanságot tük­röző! — aranyláz ellensúlyozására állami tartalékokból nagy aranymennyiségeket dobtak piacra. Ezek az injekciók természetesen csak ideig-óráig tartóz­tathatták fel az eseményeket. A szovjet közgazdászok már akkor megállapították, hogy ez a módszer jellegzetesen tüneti kezelés, amely nem gyógyíthatja meg magát a betegséget: a tőkés világgazdaság krízisét! Hogy ez mennyire helytálló, azt ma már tekintélyes nyu­gati körök is kénytelenek elismerni. A londoni Times vezér­cikke például ismerteti a pénzügyminisztérium számára készült akadémiai jelentést, amely megállapítja: a nyugati világ inf­lációsrátája 1975-ben mintegy 20—25 százalékos szinten lesz. Ez a szint kérdésessé teszi a beruházások jelentős részét, hi­szen a pénzromlás miatt nincs megnyugtató biztosíték arra, hogy a befektetett tőke megfelelő profitot hoz-e. A beruhá­zások renyhesége tovább lassítja a gazdasági körforgást, növe­li a munkanélküliek számát és így tovább. „Ha ennek a folya­matnak nem sikerül gátat vetni, kérdésessé válik a nyugati világ minden gazdasági és társadalmi normája”. És ezt a mon­datot nem baloldali, nem is liberális lap vetette papírra, ha­nem az egyik legkonzervatívabb újság, a londoni Times... Harmat Endre A fogyasztói árak emelkedése Olaszországban Az Olasz Központi Statisz­tikai Intézet adatai szerint Olaszországban novemberben, októberhez képest 1,9, 1973 novemberéhez képest 25,2 szá­zalékkal emelkedtek a fo­gyasztói árak. Az év folyamán az előző hónanokhoz képest a fogyasztói áraknál a követke­ző arányú emelkedés mutat­kozott: január 1,6, február 2.1. március 2.6, 'április 1.2. május 1,4, június 1,4, július 2,0, augusztus 2,2, szeptember 2,9, október 1,9, november 1,9 százalék. A BALTI-TENGEREN mű­ködésbe lépett az első szovjet gyártmányú atom-világítóto­rony. AZ INDIAI LÁTOGATÁ­SON tartózkodó Mario Soares portugál külügyminiszter pén­teken Fakhruddin Ali Ahmed indiai köztársasági elnökkel és Indira Gandhi miniszterel­nökkel tárgyalt.

Next

/
Thumbnails
Contents