Pest Megyi Hírlap, 1974. december (18. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-25 / 301. szám

Piros betűs munkanapok — Jó lesz az ünnepi műsor — mondja Kalocsai Ferenc moziüzem-vezető. — Magya­rul beszélő francia filmvígjá­tékot vetítünk hétfőtől csütör­tökig. Az emberek szeretnek az ünnepi ebéd után szóra­kozni, nevetni. Nem is gondolunk arra, hogy a jegypénztáros, a mozi­gépész, a jegyszedő és még sók más foglalkozású ember számára a piros betűs ünnep is — munkanap... O Medgyes Ferenc családi otthona a munkahely közelé­ben van. Deákvár magas pontján, a Nógrádi utca végén találjuk a Dunamenti Vízmű­vek Váci Üzemigazgatóságá­nak átemelő telepét. Bekerí­tett, gondozott udvar, szinte egy kis sziget a lakóházak so­ra után. Csak a földből ki­kandikáló szellőzőnyílások sejtetik, hogy milyen fontos a telep rendeltetése. Az üzem vezetője kará­csonykor is vezeti a munka­naplót, átvizsgálja a mű­szereket, feljegyzi a fontosabb eseményeket. Az ünnepi ebéd és vacsora közben is a gépház felé figyel. Ha rendellenesség van, megszólal a jelző, s ő azonnal intézkedik. © Szilassy utca. A váci tűzol­tóság székhelye. A főépületet toldalékrésszel bővítették, tár­sadalmi munkában. Ha hívják a 05-ös számot, percek alatt kigördülnek a testes, piros járművek, hogy segítsenek. Sok a városban a feldíszített karácsonyfa, fokozódott a tűz­veszély. Az újságok, a rádió felhívja ismételten a figyel­met a gondosságra. Évek óta nem volt komolyabb tűzeset Vácott ezekben a napokban, de az elővigyázatosság nem árt. Kiss Imre tűzoltó alezredes több mint két évtized óta ve­zeti a vácj tűzoltóparancsnak - ságot. Az ünnepi ügyeletes beosztás időben elkészült. Éj­jel-nappal éberen figyelnek, őrködnek „Alig hallunk mos­tanában róluk!” — mondta valaki minap a tanácsházán. Nem tudta, hogy számukra ez a legnagyobb dicséret. 0 A boltok zárva vannak, a piac kapuját sem nyitják ki szerdán. A főposta Marx téri épületének nagykapuja azon­ban nyitva van 26-án is. Nyolctól délig. Major Józsefné s a Hazaffy nővérek súlyos újságkötegeket rendeznek az asztalon. Teste­sek az ünnepi napilapok, több a rendeznivaló. A csapóajtó gyakran nyílik, az olvasók szinte egymásnak adják a ki­lincset. Kell a szellemi termék is a dúsan terített asztalok mellé. Van, aki újévi képes­lapot keres. Elhúzzák a függönyt a ha­tossal jelzett ablaknál. A fel­vétel is tart délelőtti szolgá­latot. Ami eltér a hétközna­pok szürkeségétől: az embe­rek derűsebb arccal kérik az értékcikkeket, s mindenki így búcsúzik: Kellemes ünnepe­ket kívánok! P. R. Minden eddigit felülmúló eredmények Sikeres munkaverseny a Nagykőrösi Konzervgyárban Ismét Törteién Xyuffdí/a&hén t is atisssatórt Szerencsétlenség történt — gondolnám, ha nem ismerném föl a kerékpárosok gyűrűjé­ben mosolygós arccal Erdélyi Gyulát, Törtei tavasszal nyug­díjba vonult tanácsi dolgozó­ját Régen látták egymást, ő és a falubeliek, jólesik a ta­lálkozás mindegyikőjüknek. — Látogatóba jött Nagykő­rösről? — Szíves invitálásra, igaz, de egy kis munkára — feleli. — Soha nem felejtem el az ünnepséget, amelyen társaim elbúcsúztattak hivatalomtól. Az elnökasszony elismerően köszönte meg a községben végzett munkám. Akkor nem mondta ki, szavai hallatán még is úgy éreztem: Fogsz te még dolgozni Törteién! Főként adóügyekkel foglalkoztam, kis­iparosokat ellenőriztem, most a szőlőtulajdonosokat keresem fel. Az aprócska megbízatás mellett is jobban örülök an­nak, hogy ugyanolyan kedve­sen fogadnak a törteitek, falu­ban lakók és tanyaiak, mint az előző években. — Harminchét, szolgálattal eltöltött év után vonult nyug­díjba. Hogyan került Törteire? — Kőröst földön nevelked­tem. A szíjjártók nem tartoz­tak a vagyonos polgárok közé, hogy apám mégis iskoláztatott, közös igyekezetünk tette lehe­tővé. Kecskeméten diákoskod- tam, majd Nagykőrösön kap­tam hivatalt. Később dolgoz­tam a Dunai Vasmű építkezé­sénél, majd tizenöt Pest me­gyei község patronálója let­tem : utasításokat vittem a me­gyétől, javaslatokkal segítet­tem a tanácsokat. Törtei is közte volt a 15 községnek. Örültem aztán, amikor ide ke­rültem a pénzügyi csoporthoz, így jön ki a bő három és fél évtized, amit az emberek ki­sebb nagyobb, többnyire pén­zes ügyeinek intézésével töl­töttem. Erdélyi Gyula több társa­dalmi elismerés tulajdonosa: legemlékezetesebb számára közülük, melyet a Dunai Ve ;­mű építéséhéi végzett kiváló munkájáért kapott és a Mun­ka Érdemrend arany fokozata, amit a Pest megyei Tanács el­nökétől vett át a múlt évi má­jus elsejei ünnepség alkalmá­val. — íratlan, s mégis a leg­szebb elismerések egyike szá­momra — mondja Gyula bá­csi —, hogy egykori munkatár­saim, vplt ügyfeleim nyugdíj­ba léptem után is őszinte sze­retettel vesznek körül. — Milyen kedvenc foglala­tosságára áldoz ezentúl több időt? — öreg napjaimat három nagy fiamnak, az ő családjuk­nak és a kiskertnek szeretném szentelni. Számomra az is öröm, ha saját nevelésű virág pompázik az asztalomon. Gy. M. Az esztendő végén befejeződött a tavasszal meghirdetett, dolgozók százezreit megmozgató, megszokottnál hatékonyabb munkára serkentő kongresszusi és felszabadulási munkaver­seny első szakasza. Sikereiről, eredményeiről, az elmúlt több mint fél év tapasztalatairól gyakran esett szó az utóbbi he­tekben. Nemcsak az előző hónapok mérlegét vonták meg, de felkészülést is jelentett ez a következő, tavaszig még hátra­lévő időszakra, a munkaverseny finisére. vezmények megszűnése miatt jelentősen nőtt a fuvarköltség is. Mindez ellenére az év első kilenc hónapjában 24 és fél millió forinttal nőtt a vállala­ti eredmény. A kongresszusi és felszaba­dulási munkaverseny sikere azonban nemcsak a kedvező gazdasági mutatókon mérhető le. A politikai és szakmai ok­tatás népes fórumai, a politi­kai vitakörök, vagy a gyárba kihelyezett szakmunkásképző előadásai, mind-mind a válla­lások komolyságát, a konzerv­gyáriak szorgalmát jelzi, csak­úgy mint a nagy értékű tár­Az ország legnagyobb élel­miszeripari üzemének, a Nagykőrösi Konzervgyárnak csaknem 3 és fél ezer dolgo­zója, nagy többségük a külön­féle üzemrészekben tevékeny­kedő szocialista brigádok tag­jaiként az élelmiszeriparban el­sőként neveztek be a munkaversenybe, elsőként fogalmazták meg vál­lalásaikat. A felajánlásokat kiegészítő vállalásaikat vala­mennyi szocialista brigád va­lóra váltotta, odaadó munká­jukat hűen jelzi az év végi eredmény. A számok imponálóak: csak­nem 50 millió forinttal emel­kedett a gyár termelése az el­múlt évihez képest, már no­vember 23-ra elérték a tava­lyi egyéb évi termelési érté­ket. Ez persze nem kis mun­kával jár, különösen ha figye­lembe vesszük, hogy mennyi gond hátráltatta munkájukat. Egy kis nehézséget okozott például, hogy a gyártáshoz szükséges import anyagokat nemegyszer késve kapták csak meg, csaknem 3 hetes hát­rányt jelentett az őszi, külö­nösen kedvezőtlen időjárás, amely egyebek között a fo­lyamatos szállítást akadályoz­ta. A gyár valamennyi dolgo­zója azonban példás igyeke­zettel végezte feladatát. En­nek köszönhető a minden ed­digit ftüüimúió eredmény. • - Érdemes megemlíteni pél­dául, hogy a nagykőrösi gyár már az év első 9 hónap­jában teljesítette egész évi tőkés exportját, amely egyébként ebben az esztendőben több mint 1 mil­lió dollárral növekedett. Szá­mot tevő ebből a belkereske­delemnek átadott termékek mennyisége is: az idén csak­nem 4 ezer tonnával több kon- zervet, befőttet juttattak a hazai fogyasztóknak, mint ta­valy. A gazdasági eredmények már jelzik a munka verseny si­kerét, bár céljainknak valóra- váltását a fentebb már emlí­tett gondok mellett nehezítet­te még az, hogy egyes mező- gazdasági termények és im­portanyagok, valamint számos műszaki és segédanyag ára emelkedett, a szállítási ked­sadalmi munkák. Legfonto­sabb ezek közül a városi szülőotthon fel­újításában vállalt önkén­tes részvétel, melynek eredményeként meg­szépült, korszerű intézmény­ben gondozhatják a városi kórház orvosai a szülőanyá­kat. Az elmúlt hónapok során rendszeresen értékelték a szo­cialista brigádok tevékenysé­gét, nemrégiben tartották meg vezetőik egész napos tanács­kozását, amelyen a soron kö­vetkező tennivalókról esett szó. Nem feledkeztek meg ter­mészetesen a gyár vezetői a jó munka elismeréséről sem: ed­dig csaknem két és fél millió forint jutalmat fizettek ki a munkában élenjáróknak, a kongresszusi munkaverseny si­kerét elősegítő munkásoknak és műszakiaknak. Khim Antal Nyársapáti hangverseny Bárdos Lajos születésnapjára A nyársapáti iskolások kedves, alkalomhoz illő ün­nepséget tartottak a Zene- akadémia tanára, a 75 éves Bárdos Lajos köszöntésére. Bárdos Lajos tanítványa volt Bálint Ferenc, a nagykőrösi zeneiskola ^igazgatója, aki­nek lelkes szervezése foly­tán Nyársapáton tíz éve tanulnak zenét a gyerekek. A nyársapáti fiatalok, a ■ze­nét tanulók és az iskolai énekkar tagjai, igen ered­ményes gyűjtőmunkát foly­tattak, gazdag műsort, készí­tettek erre az alkalomra. Az énekkar sok magyar nép­dalt mutatott be Bárdos Lajos feldolgozásában, hang­szeres műveket adtak elő a nyársapáti kis muzsikusok. Az énekkart ez alkalommal első ízben - kísérték a zeneis­kolás növendékek, a Bárdos Lajos készítette Szőlő érik kötet felhasználásával. Csupasz falak karácsony előtt Éj otthonba költöznek a könyvek A „leggazdagabb” asszony a gödöllői járásban és a város­ban Nagy Lajosné. Kétszáz­ezer könyv „gazdája”; mint a járási-városi Juhász Gyula könyvtár igazgatója. Az ő munkájának is köszönhető, hogy e vidék csaknem száz­harmincezer lakója olvasniva­lóhoz juthat. De igen hosszú volt az út idáig. És Nagy La­josné szinte minden lépésnél ott volt. A főiskola elvégzése után, 1955-ben lettem az 1953. no­vember 7-én megnyílt járási könyvtár dolgozója. Kétszázezer kötet — A könyvek örök társai az embernek. Tanítók, útmutatók, segítőtársak, még egy könyv­tárosnak is nehéz lenne fölso­rolni, hányféle szerepük lehet. Mindezt azért mondom, mert az olvasás hatósugara mégis csak nagyon prózáján, számok­ban mérhető. Húsz évvel ez­előtt alig háromezer kötetünk volt, fiókkönyvtárunk pedig egy sem. A községekben két- háromszáz kötetnyi anyag volt. — Negyvenezer könyvünk van Gödöllőn, öt fiókkönyvtá­runk kölcsönöz a város terüle­tén. Járásunk huszonhat köz­ségében másfélszázezer kötet sorakozik a polcokon: például Túrán és Aszódon több mint tízezer. Újságokra, folyóiratok­ra 20 ezer forintot költünk. És Hesz és Völgyi KEMÉNY TÉLI EDZÉS A „KAKASÁBAN 1976-ban: Montrealban A közelmúltban dr. Lukács Ferenc, a Váci Városi Tanács elnöke hivatalában fogadta a város legeredményesebb 1974- es versenyzőjét: Völgyi Pétert. A baráti hangulatú beszélgeté­sen ott volt Babella László ed­ző, valamint a szakkör és a városi sportfelügyelőség kép­viselője. Völgyi Péter feleleve­nítette a mexikói világbajnok­ság sok epizódját, s a számára- legnagyobb élményt jelentő, kajakosok 10 000 méteres via­dalát. Harmadik lett, s bronz­éremmel tért haza Közép- Amerikából. Ugyanez az épület hat esz­tendővel ezelőtt szintén tanúja volt egy eredményes sportoló köszöntésének. Hesz Mihály olimpiai aranyérmének örül­hettünk akkor. 1974 decembere. A kisváciak megállnak egy- egy percre. Figyelik a két, is­mert nevű sportolót. Egyenle­tes tempóban futnak a város határa felé. Az emberek ösz- szesúgnak: — A Hesz és a Völgyi. Eső, hó, hideg nem akadály. Hetenként kétszer: szabadtéri edzés. Máskor kemény torna­termi felkészülés, a kajakosok új helyiségében, a kisváci Ka kasban. Hesz Mihály sportolói pá lyafutása a bizonyíték arra, hogy a kitartó felkészülés, az akarat diadalt arat. 17 éves kora- óta sportol, kezdetben ? Váci Hajó, majd az FTC szí neiben. Biztató párhuzam a két versenyző között: ő is 10 000 méteren aratott diadalt Duisburgban, világbajnoksá­gon. Folytatódott a sokszoros — félszáz — válogatottsággal. Völgyi Péter is fiatal korban megízlelte a sportsiker ízét Edzője: Babella László felis merte benne a kajakostehetsé­get; a gondolat is csábító volt, hogy két váci sportoló neve kerüljön fel az éllistára. Nem csalatkozott benne. A- idei bronzérem egy régebben megkezdett sikersorozat csú­csa. A figyelem most már Montreal felé irányul. Ez a 2,7 millió lakosú kanadai vá­ros ad helyet 1976-ban a kö­vetkező olimpiai játékoknak. Ott nem lesz tízezer méteres táv, csak 500 és 1000 méteren küzdenek a legjobb kajakosok. Magyarországról egy ver­senyző indul ezeken a távokon. Örülnénk, ha 1976 nyarán is­mét olimpiai bajnokot üdvö­zölhetnénk a tanácsházán. Papp Rezső ami a legfontosabb: 1955-be« háromszáz, ma pedig csaknem háromezer olvasó jár hozzánk. 1955-ben tizenkétezer forin­tért, 1975-ben százhetvenöt­ezer forintért vehetünk köny­vet. Itt egy korhadt gerenda, amott egy szúette ajtó, s" min- denütt tégla- és vakolattörme­lék. Ma, egy nappal kará­csony előtt így fest a járási- városi könyvtár. Nagy Lajosné botladozva kalauzol a csupasz falak között. ,ao}i>psMwr­— Szűk a város művelődé­si háza, mi is szívesen rendez­nénk közművelődési progra­mokat. Utoljára 1962-ben épí­tették át a könyvtárat, s azóta bizony meggyarapodtunk. Annyi lett a könyvünk, hogy kölcsönzéskor is alig fértek be az olvasók. Hét éven keresztül működött nálunk az irodalmi színpad, de az utóbbi időben már egy író—olvasó találkozó­ra is nehezen tudtunk helyet szorítani. Plusz hetvenkét négyzetméter — Több mint hetvenkét négyzetméterrel nagyobbodik a könyvtár. A legfontosabb­nak tartottuk a tervezésnél is, hogy az olvasótér legyen a legtágasabb. A szabadpolcos kölcsönzőrészen kívül lesz egy olyan helyiségünk is, ahol akár napokat el lehet tanulgatni, jegyzetelni. Egy másik beug­rórészben lesz a lapozgató, ahol napilapokat, folyóirato­kat böngészhet majd az ér­deklődő. há­vá­A hat könyvtáros és a rom négyórás kisegítő a ros három pontján készíti az év végi statisztikát, selejtezi a régi könyveket, s készíti elő kötésre a harmincféle folyó­iratot. Egy másik könyvtáros ott­honába érkeznek az új köny­vek, ott veszik leltárba, s min­denki buzgón írja a katalógus- cédulákat, hogy a nyitás után az olvasók eligazodhassanak a könyvhalmazban. A könyvtár- igazgató , most 'nemcsak könyvgazda, hartem "építésve­zető is. És terVeÄ !,áz új "éle­tet. Latolgatja, hogyan lehet-* ne jobb. Lehetne pódiumszinpad — Már kigondoltam, hogy ezt a szintkülönbséget — mu­tat a betontörmelékes padló­ra —, hogyan kellene kihasz­nálni. Lehetne jó pódiumszín­padot csinálni író—olvasó ta­lálkozóra. Hallottam, hogy le­het kapni kis gumikerekeket: azt szerelnénk a középső pol­cokra, így aztán, ha rendez­vény van, félretolnánk, s mindjárt többen férnének be. Ezernyi a terv, az elképze­lés. És a város, a megye tá­mogatja a Juhász Gyula könyvtárat, Csaknem félmillió forintba kerül az új könyv­tár: az átépítés költségeit a városi tanács vállalta magára, a berendezést pedig a megyé­től kapják. A közel kétszáz négyzetméter alapterületű könyvtárat hazánk felszaba­dulásának harmincadik évfor­dulóján, 1975. április 4-én nyitják meg. Örszigethy Erzsébet Óvodai pillanatképek, Völgyi Péter (ízemben) átveszi az olimpiai lángot. Gyimesi felvétele Borzasztó izgalomban van­nak már napok óta, alig vár­ják, hogy díszíthessenek — ez az idén van így először. Pásztor Antalnéval, a mo- nori Dózsa György úti óvo­da vezető óvónőjével beszél­getünk. A nagycsoportosok sé­tálnak, a kicsik és a „kis középsősök” az udvaron ját­szanak. Van hely, hogy kör­besétáljuk a termeket, Pász- torné büszke, okkal: annyi a játék, hogy lassan már több is lesz, mint kellene. ★ Rostás Pisti régi ismerő­söm, még bölcsödés korá­ból. Most a kisközépső cso­port komoly tagjaként álldo­gál mellettem, sűrűn pislog a noteszembe, ellenőrizni, írom-e, amit mond. — Karácsonyra én egy au­tót kértem, olyat, amibe bele lehet ülni. Az anyuká­mat elviszem vele minden­hova. Olyan messzire ... ... és széttárja a kezét, hadd lássa mindenki, milyen messzire. Közöttük guggolok — innen olyan magasnak látszik a hin­ta, a mászóka, hogy Szabó Lőrinc „Lód óriás lesz” cí­mű verse jut eszembe aka­ratlanul is. Pici emberkék körülöttük minden olyan legyőzni-, felfedeznivalóan nagy... Pásztor Antalné harminc éve óvónő. Az első évek óta sokat változott minden — a gyerekekkel való foglalko­zás módja is. Nézem a na­pokra bontott ütemtervet: szerepel benne testnevelés, matematika, környezetisme­ret . .. Persze, mindez játé­kos formában, hogy a gyere­kek ne fáradjanak el. Kiss Andrea, Horváth And­rea, Kovács Margitka, Lu­kács Andris nyújtogatják a kezüket: „Az én nevemet isi Engem is! Felírtál?” Azóta már feldíszítették a fát, megkapták az ajándéko­kat — zajlanak, tovább rend­ben a napok .. Koblencz Zsuzsa

Next

/
Thumbnails
Contents