Pest Megyi Hírlap, 1974. december (18. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-24 / 300. szám

Ajándékok nyomában Egyenletesen oszlik meg a forgalom A korábbi évek „ünnepi ro­hamához” viszonyítva az idén egyenletesebben oszlik meg a karácsony előtti forgalom. Fő­ként ennek volt köszönhető, hogy a gödöllői ÁFÉSZ-áru- ház már december 19-én tel­jesítette idei tervét és 12 nap­pal az év befejezése előtt 116 millió forintos forgalmat tud­hatott maga mögött. Kelendő az automata Herdovics László, az áru­ház igazgatója tegnap arról tá­jékoztatta lapunkat, hogy az 1974-es bevétel a múlt heti ezüstvasárnap után már 119 millió forint körül jár. Ta­valy, a karácsonyt megelőzően napi 500 ezer forint értékű áru talált vevőkre náluk. Az idén ez az érték 6—700 ezer forint körül jár. Nem árt meg­jegyezni azt sem, hogy a korai tervterjesítés nem egyes slá­gercikkek eladásából szárma­zott. Ebben az eredményben az áruház valamennyi osztá­lyának része van. Most, az ünnep előtti napok­ban a legkeresettebbek termé­szetesen a sportszerek és a kicsinyek ajándékai: a játé­kok és a gyermekholmik. Megnőtt a műszaki osztály forgalma is. Sokan az ünnep előtti napokra hagyták „na­gyobb” vásárlásaikat. Nincse­nek annyian mint tavaly, de az idei teljesítmény alakulá­sát még az ő vásárlásaik is befolyásolhatják. Főként a 80 —120 literes vízmelegítő bojle­reket keresik, és a Hajdúsági Iparművek automata mosógé­pét. Vízmelegítőből bőséges a választék, de az automata mo­sógépből már egy darab sincs. Hiánycikk az áruházban né­hány keresett gyerekjáték is. Így hiába kérnek a vásárlók diavetítőt, az eladók sajnál­kozva tárják szét kezüket: „rendeltünk, de nem érkezett meg. Talán az ünnepek után...” Mosó Masa késve jött Egy átlagos, csendesnek mondott nap forgalmának négyszeresét bonyolítja le ezekben a napokban a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat Dózsa György úti könyves­boltja. Az elmúlt héten a bolt­ban valamivel több mint 155 ezer forint értékű könyv ta­lált gazdára. Polgár Józsefné, a könyves­bolt helyettes Vezetője elmon­dotta, hogy náluk is a gyer­mekkönyveket, a mesés és ké­pes kiadványokat keresik a vásárlók. Nemrég hiánycikk­nek számított még három kö­tet is: a Mosó Masa mosodá­ja, a Gőzös Gúnár Gedeon, és az Ablak-zsiráf című gyer­meklexikon. A várva várt ki­adványok pénteken érkeztek meg, s azóta már csak á gyer­meklexikon kapható. A szépirodalom barátainak körében az évek múlásával dacoló Jókai népszerűsége. So­kan keresik Moldova György Ürség-szociográfiáját is, saj­nos, eredménytelenül. Az a néhány példány, amely két héttel ezelőtt érkézéit a köny­vesboltba, szinte napok alatt elkelt, az utánpótlás pedig egyre késik... A versköte­tek kedvelői Szabó Lőrinc, Ladányi Mihály és Arany János köteteit forgatják. A nemrégen megjelent kétköte­tes Ady-életmü kiadás is fogy­na, ha lenne! Azok számára, akik a bolt­ban már hiányzó kiadványo­kat szeretnék beszerezni, azt tanácsolta Polgár Józsefné, hogy keressék fel a gödöllői intézmények, üzemek és álta­lános iskolák könyvbizomá­nyosait. Jutalékos, főállású könyvterjesztő dolgozik a Ganz Árammérőgyárban, és a könyvesbolt bizományosai kí­nálják a karácsonyi ajándék­nak valót a HUMÁN-ban, a Gödöllői Gépgyárban, a Vo­lánnál és a Gyógyért-nél. Pol­gárnő a többi között elmond­ta azt is, hogy furcsaságoktól, különleges 'esetektől mentesen zajlott le náluk az idei kará­csonyi roham. A legnagyobb tételben egyik rendszeres ve­vőjük vásárolt náluk, egy olyan gödöllői könyvbarát, aki havonta 4—500 forintot szo­kott a boltban hagyni. Az aranyvasárnapon 1450 forinttal „könnyebben” távozott — ha­talmas csomaggal a kezében. Utak Taljánországba Vannak olyanok azonban, akik elmenekültek a karácso­nyi vásárlások elől, s az ünne­peket pihenéssel töltik. KoloZs Gábomé, az IBUSZ gödöllői irodájának vezetője elmond­ta, hogy már nyár óta intézik a gödöllőiek és á járásbeliek karácsonyi és szilveszteri uta­zási kérelmeit. A két ünnepre főként hazánk szép tájaira, Sopronba, Pécsre, Harkányba és Miskolc-Tapolcára utaztak, s a téli sportok kedvelői a ha­táron túlra, Csehszlovákiába, Lengyelországba és Romániá­ba vették útjukat. Az utóbbi hetekben így az­tán szokatlanul élénk volt a forgalom az IBUSZ-irodiában, sokan már hiába is próbálkoz­tak szállodai szobát foglalni, vagy helyet kapni valamelyik ünnepi IBUSZ-TIT belföldi túrára. Sokan a jövő eszten­dőre gondoltak, s foglaltak he­lyet valamelyik 1975-ben in­duló külföldi társasutazásra. A legnagyobb igény az olasz­os spanyolországi utak iránt mutatkozott. B. P. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA I. ÉVFOLYAM, 175. SZÁM 1974. DECEMBER 24., KEDD Koszorúzás, hálaláng Péceli ünnepség és bemutató A gödöllői járás töbhi köz­ségéhez hasonlóan Pécel is ün­nepségsorozattal emlékezik meg felszabadulásának har­mincadik évfordulójáról. Az előzetes tervek szerint decem­ber 28-án, szombaton délelőtt 10 órakor érkezik a felszaba­dulási láng a Szemere Pál ál­talános iskolába. Ezután kerül sor a község felszabadításáért vívott harcokban elesett hősök sírjainak megkoszorúzására. Gazdaságos energiafelhasználás: félmillió forint A LATI brigádjai a takarékosságért Csökkent a karbantartási és anyagköltség A gödöllői Laboratóriumi Törzsállattenyésztő Intézet brigdájai azzal a tudattal ün­nepelhetnek, hogy jól dolgoz­tak ebben az évben, s kitűzött céljaikat maradéktalanul el is érték. Az intézetben négy brigád munkálkodik, kettő viseli a szocialista címet, a többiek most küzdenek eléréséért. Éves felajánlásaikat, majd a pártkongresszus és felszaba­dulás tiszteletére tett rendkí­vüli vállalásaikat ők is meg­tették. A gazdasági felajánlá­sok lényege általában az energia- és az anyagtakarékos­ság volt. Vegyük például a Kandó Kálmán brigádot, ök elhatá­rozták, hogy az intézet fejlesz­tési tervében szereplő eszközö­ket — ahogy mondani szokás — házilagosan elkészítik. Nos, így is tettek, s ezzel pontosan 76 ezer 800 forintot takarítot­tak meg az intézetnek. A Bé­ke brigád tagjai gépkocsiveze­tők és szerelők, ök úgy hatá­roztak, hogy 2 százalékkal csökkentik a gépkocsik kar­bantartási költségeit. A tava­lyi összeghez képest így ez idáig 44 ezer 800 forintot ta­karítottak meg, ami azt je­lenti, hogy mintegy 30 száza­lékkal csökkentették a kar­bantartási és az anyagköltsé­get. Az energiatakairékosságban nagyszerű eredményeket ért el az intézet, s ebben nem kis ré­szük volt a brigádoknak. A LATI energiaszükséglete ma­gas, lényegesen több gőzt, vi­zet és villanyt használ, mint a más jellegű, de hasonló nagy­ságú intézmények. Itt a meg­takarítás minden százaléka jelentős. így aztán komoly eredmény­nek számít, hogy az esztendő első nyolc hónapjában az energia gazdaságosabb, taka­rékosabb felhasználásával fél­millió forintot sikerült megta­karítaniuk. Ez arra enged kö­vetkeztetni, hogy az egész éves eredmény n^ég nagyobb számot mutat majd. Hogy pontosan mennyit, az a mér­legkészítés idején majd kide- rüL A LATI brigdájai gazdasá­gi vállalásaikon túl egyéb té­ren is jeleskednek. Mindenki jár például politikai, vagy műszaki továbbképzésre, okta­tásra. Patronálnak egy óvodát, s a Fóti Gyermekváros öt kis lakóját is. F. B. A művelődési házban tart­ják délután az ünnepi meg­emlékezést, amelyen beszédet mond Cser László, az MSZMP járási végrehajtó bizottságá­nak tagja, a Ráday Pál gim­názium igazgatója. Az ünnepi megemlékezést a Galga menti népművészeti találkozó péceli bemutatója követi. A műsor­ban fellép a péceli szövetkeze­tek Petőfi Sándor ezüstdiplo­mával és ezüstkoszorúval ki­tüntetett férfikórusa, valamint Karsai Zsigmond, a népművé­szet mestere és felesége, a Se­bő—Halmos együttes kíséreté­vel. Az ünnepi est végén le­vetítik az így jöttünk című szovjet filmet. Segítettek a tejesemberek Parapetgyújtó Heaytting V ácszentlászlón, a községi művelődési házban egy koksz­tüzelésű Heaytting-kályha helytelen működtetése követ­keztében keletkezett fűz. Az történt ugyanis, hogy a dupla- falú kályha — amelynek ven­tillátorát elfelejtették bekap­csolni — légfúvónyílása a kul- túrházon vezet át, s az áftü- zesediefct szerikezet lángra lob- bantotta a közelében tárolt parapet akusztikai falat. A tüzet éjjel 2 órakor vet­ték észre a kúltúrház dolgo­zói, akik a másnapra tervezett alakuló tanácsülésre készítet­ték elő a termeket. Az oltásnál — a hatvani és a gödöllői tűzol­tókkal vállvetve — a szomszé­dos MÁVUAT-állomás dolgo­zói és a helybeli termelőszö­vetkezet korán kelő tejesembe­rei is segítettok. A tűz követ­keztében mintegy 2 ezer fo­rintnyi anyagi kár keletkezett. „Télapó, gyere már...” Daloló pajtások az aulában zottságától kapták. A téli szü­netet megelőző utolsó nap így vidáman telt a kék nyak- kendős sereg számára. L. Gy. Szombaton délután szokat­lan zsivaly verte fel a gödöllői Agrártudományi Egyetem aulájának csendjét. Itt rende­zett fenyőfaünnepélyt a város négyszáz kisdobosa számára a városi úttörőelnökség. A mű­sort az 1043-as számú Bartók Béla úttörőcsapat pajtásai állí­tották össze. Bemutatták Pus­kin: Az öreg halász és az aranyhal című meséjének dra­matizált változatát. Legna­gyobb sikere az úttörőcsapat bábszakkörének volt. A pajtá­sok a Csillagszemű juhász cí­mű mesét mutatták be, és egy, a Télapóról szóló játékot. A hálás közönség ajkáról fel-fel- csendült az egyes műsorszá­mok között a dal: „Télapó, gyere már.. A csalogató nem volt hiába­való, mert kisvártatva megér­kezett hatalmas zsákjával a várva várt vendég. Köszöntöt­te a pajtásokat, majd kiosztot­ta közöttük az úttörőcsapatok ajándékait: a különféle, szebb­nél szebb játékokat. Ezek a já­tékok a kisdobosok rajszertá­rait fogják gyarapítani. A személyes ajándékok — édességek, nyalánkságok — gyorsan elfogytak. Ezeket a kispajtások a KISZ városi bi­A gödöllői 1043-as számú Bartók Béla úttörőcsapat pajtásai a Pus- kin-mese kosztümös előadásának egyik jelenetében. Történetek a fapadosról • A SZÁZAD ELSŐ tizedéig csak Kerepesig építették ki a gőzmozdony vontatta helyi­érdekű vasútat. E régi kávé­darálók még ezen a pályán is pöfögtek évtizedekig; ha áramhiány volt, vagy ha na­gyobb terhet kellett szállí­tani. A népnyelv csak mu­ltinak hívta őket. Utoljára 1963-ban „szerepelt" egy ilyen, amikor — más megoldás hí­ján bravúros mutatvánnyal rakott le csatornát a Halász- csárda járdája alá a Rákos íhídján állva. Két kemény kartonjegyem még akad 1898-ból, de ezek csak Kerepesig szóltak. To­vább ugyanis csak az ős­erdő következett, no és a Patkó. Ez fogalom volt a kocsinak és a lónak is. A Boronka-hegy északi kiága­zása tette lehetetlenné — még a gőzüzem idején — a Kerepes és a Gödöllő kö­zötti vonalszakasz megépíté­sét. Itt a fuvaros is csak szerpentinszerűen tudta le­győzni a hegyet, a vasút azon­ban annyira bevált Pest és Kerepes között, hogy váro­sunk is követelgette a to­vábbépítést. Gödöllő és szép környéke nagyszerű nyaraló­hellyé vált, így aztán a BHÉV RT elérkezettnek lát­ta az időt és kitűzette a vo­nalat. Mégpedig megkerül­ve a Boronkát és Kerepest is, igaz, hogy e szokatlan nyomvonal sokat jelentett Helvéciának — ma Szilasliget — és Mogyoródnak. Az utób­bi ugyan messze esett a sí­nektől, de napjainkban úgy tűnik, lassan mégis eléri a HÉV-et. így aztán kerülő úton, elektromos vontatás­sal lehetségessé vált a meg­felelő sebességű helyiérdekű vasúti közlekedés. Említésre méltó, hogy az utazók előtt egy addig ismeretlen, csodá­latos lankás táj is megnyílt. 1911. NOVEMBER 25-ÉN adtak át a forgalomnak a HÉV-et, vagyis a villamost — ahogy itt nevezik. — Egy óra alatt lehetett rajta Bu­dapestre jutni, sűrűn járt és időnként kis teherkocsit is húzott maga mögött áru- szállítás céljából. A szerel­vények két motoros- és egy pótkocsiból álltak. Vala­mennyi kéttengelyes és két- osztályos volt. A második osztály ülései plüss borítá- súdk voltak, a harmadik osz­tály fapados volt. Villamo­sunk eme 13 kilométeres szakasza — ahogy említettük — páratlanul szép tájon ha­ladt végig. Akárcsak most az új épülő M 3-as autópá­lya, amely sosem volt ki­látást nyújt Babaira. A szentjakabi völgy fölött oly magasan fut, hogy minden­ki ámul, aki először látja. Kevesen tudják, hogy e völ­gyet festette meg Feszty Ár­pád, híres körképe hátteréül. Pedig válogathatott a tájban. E vidékről még annyit, hogy a jakabi megálló felett tiszta időben látni a selmeci Szitt- nya ezerméteres csúcsát. Vasútunlc történetét bizo­nyára sokan tudják, egyesek tán nálam jobban is. Mégis amire emlékszem: 1914-ben egy szörnyű szélvihar volt, amely a Tátra egy részét máig is láthatóan letarolta. Ez a szélvihar Mogyoródon egy rosszul fékezett üres te­hervagont indított el, amely Gödöllőn a Szauter-kanyar­ban sem ugrott ki és csak a végállomáson törte át a ba­kot és borult fel. Szerencsé­re sérülés nem történt, mert mindenki otthon lapult, ta­lán még a vasúti dolgozók is. A VILLAMOS tündöklése érdekes esztendőket hozott. Az első világháború alatt megnehezült a nyaralók utaz­gatása Ausztriába, vagy a Tátrába, így kapták fel a szentjakabi tavat és a tó körül burjánzó gyönyörű szép erdőt. A Tanácsköztár­saság idején annyira retteg­tek Stromfeld Aurél híres páncélvonatától, hogy a mai sorompó táján felszedték a síneket. A háború annyira igény­be vette, megviselte a sze­rény méretű kocsikat, hogy Nagy Sándor híres festőmű­vészünk . egy cikkében csak madzagvasútnak nevezte. Tény, hogy már új korában is félelmetesen rázott, s az idősebb nők nem is mertek ráülni. A háborús forgalom arra késztette a BHÉV-et, hogy Aszódig építsék tovább a pályát. A vasútvonal és az országút között új bevá­gást ástak és a kertvároson át. valamint a Galga felé töltést emeltek, amely ma is megvan. A földmunkák so­rán honfoglaláskori csont­vázakat is találtak. A két világháború között megszüntették a két osztályt, minden szerelvény fapados lett. Ebből az időből csak az jut eszembe, hogy a mogyoródi bicskások az ezervoltos veze­tékből elloptak pár kilométer­nyit, amely — meg kell hagyni — nagy bravúr volt, és a for­galomnak nagy kiesést okozott. A KOCSIK MINŐSÉGE las­san javult, 1930-ban modern, négytengelyes motor- és pót­kocsik állnak forgalomba, ezek színe kék volt. Később pedig zöld lett. Az ősi kocsik vörös­barnák voltak. A második világháború ide­jén nagy feladatok hárultak a HÉV-re. A kormány kívánsága az volt, hogy az első világhá­ború alatt tapasztalt zűrzavar ne ismétlődhessen meg. A fel- szabadulás előtti napon, ami­kor a szovjet gépágyúk már a város határán álltak, a zöld kocsik még menetrendszerűen jártak, az utasok kifejezhetet- len izgalma közepette. Külön érdekesség, hogy a községnek akkor már hetek óta nem volt villanya — kivéve a HÉV-nek. Misztikus volt sötét éjeken a főtéri megálló lámpasora, amely kilométerekről látszott. Valami ösztönös elszánt aka­rat dolgozott a HÉV-esekben, amikor is a rengeteg vész kö­zött feszítették a huzalokat, ja­vították a kocsikat. Aztán el­jött a felszabadulás, és az első négytengelyű motoroskocsi ün­nepi külsőségek között indult el. Énekeltük a Himnuszt, könnyeztek a vén vasútiak .. . Hegedűs László Bobos Margit, a Szabadság úti általános iskola bábszakkörének tag­ja — az est egyik főszereplőjével: a Télapó-bábbal. Fenyőünnep színhelye volt a János utcai óvoda is, ahol a kicsinyek egy dallal-tánccal-játékkal egybekötött ünnepség keretében köszöntöt­ték a néhány óra múlva valósággá váló ünnepet. lakatos György és Móger László felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents