Pest Megyi Hírlap, 1974. december (18. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-18 / 295. szám

w 1974. DECEMBER 18., SZERDA Népesedéspolitika Kiadványok több millióért A népesedéspolitikával kap­csolatos egészségnevelési mód­szerekről és lehetőségekről ta­nácskozott kedden az Egész­ségügyi Felvilágosítás Társa­dalmi Tanácsa. Dr. Bágycmi Attila, az Egészségügyi Felvi­lágosítási Központ igazgatóhe­lyettese számolt be a nagy j e­lentőségű felvilágosító munka eddigi eredményeiről. Elmon­dotta, hogy áz Egészségügyi Felvilágosítási Központban az év eleje óta önálló csoport fog­lalkozik a népesedéspolitikai kérdésekkel. Munkájuk jelen­tős mértékben hozzájárult ah­hoz, hogy a felvilágosítás alapját szolgáló egységes or­szágos szemléletet sikerült ki­alakítani. Emellett az intézet Baját költségvetési keretén fe­lül — több millió forintot ka­pott népesedéspolitikai kiad­ványok, filmek, diafilmek ké­szítésére. Az idén megjelent kiadványok színvonalasabbak a korábbiaknál. Ugyanakkor elkészülteik a különböző mód­szertani segédanyagok is, ame­lyeket hamarosan megkülde­nek a megyei egészségnevelési csoportoknak. A tanácskozás részvevői elmondották, hogy a társadalmi és tömegszerveze­tek minden megyében aktív részt vállalnak a felvilágosító munkában. Ingázó diákok váróterme A Cegléd környéki fiatalok kényeimét szolgálja Az iskolába ingázókról rit­kán írunk. Most a ceglédi vas­útállomáson részükre meg­nyílt ifjúsági váróterem kap­csán szólunk ezekről a tulaj­donképpen még gyerekembe­rekről, akik nehezebb körül­mények között tanulnak tár­saiknál, a sok órás utazás, és a még tovább tartó vonatra, buszra várással naponta eltöl­tött meddő idő miatt. KISZ-kezdeményezés Amíg nem volt külön váró­termük, a Ceglédre tanulni já­ró fiatalok sétával töltötték a várakozás idejét, vagy rossz időben bezsúfolódtak az amúgy is tömött váróterembe, de ta­nulás és önképzés, sőt szóra­kozás szempontjából is csak elfecsérelték az időt. Aztán a városi KISZ-bizottság javasol­ta: alakítsák át számukra az egyik várótermet. Egyáltalán nem került nagy küzdelembe annak elfogadtatása, s egy hó­napja, hogy megnyílt az ifjú­sági váróterem. Négyszemélyes kis asztalok­kal, székekkel rakták meg, csak az ajtónál levő asztal mellett van egy szék, az állo­mási információé, ezért felnőt­tek is beléphetnek. Varga DECEMBER 19-TOL DECEMBER 25-IG CEGLÉD, ' 19—24: Ulzana Szabadság • 25-29: Tibbs és a szervezet rPGlCn 19—22: Rejtett forrás Kamara' 23—: ^zon az éjszakán NAGYKŐRÖS 19—ait Penny Gold *.,• •.* < 3 s *; Arany János 24—25: Bob herceg SZENTENDRE 19—23: Váltságdíj egy halottért 24— 25: Némő kapitány és a víz alatti város ABONY 19: A gamma sugarak hatása a százszorszépekre 20— 22: Nagyezsda 23—24: Ben Wade és a farmer 25— 27: Bredow lovag nadrágja BUDAÖRS 19: Alba Regia 20: Éjszakára hajnal 21: Honfoglalás I—II. 22: A harangok Rómába mentek 23: Három csillag 24: Éjfélkor 25: Pár lépés a határ DABAS 20—21: Elza kölykei 22: Pókháló 23—24: Égő hó 25—26: Szegény gazdagok DUNAHARASZTI 19—20: Harmadik nekifutás 21— 23: Ki megy a nő után? 24: Az emir kincse 25—27: Robinson Crusoe DUNAKESZI. 19—22: Magas szőke férfi felemás cipőben Vörös Csillag 23—25: Macskajáték ÉRD 19: Ralu hercegnő hozománya 21—23: Nagyezsda 25: Hekus lettem FŐT 19—20: Félszemű seriff 21— 22: Kard és kereszt 23—24: Várunk, fiú! 25—27: Koncert szólópisztolyra GYAL 19: Csínom Palkó 20— 21: A kőszívű ember fiai I—n. 22— 23: Hé barátom, itt van Sabata! 25—26: Fehér farkasok KISTARCSA 19—20: A Pedragon legenda 21— 22: Ne hagyd magad, Pitkin! 23— 24: Nagyezsda 25—26: Az Olsen banda nagy lógása MONOR 19—20: Lázadás a buszon 21—22: Némó kapitány és a víz alatti város 23—25: Az aranyember NAGYKÁTA 19—22: Az édes szó: szabadság I—n. 23—24: Az aranyember 25—26: Az ördög atamánja PILISVÖROSVÁR 20—22: Alfredo, Alfredo 23—26: Folytassa külföldön POMÁZ 19—20: Játszd újra, Sam! 21—22: Üvegház** 23—25: Ne hagyd magad, Pitkin! RÁCKEVE 19—22: Koncert szólépisztolyra 23—24: A Pendragon legenda 25—27: Alfredo, Alfredo SZIGETSZENT- 19: Csendesek a hajnalok I—II. Ijflkl 20—22: piknik a sasok hegyén 1 uj 23—24: A mesterdetektív 25—26: A gejzírvölgy titka VECSÉS 19—20: Várunk, liú! 21—24: Váltságdíj egy halottért 25—29: A dunai hajós ••Csak 18 éven felülieknek! Jó szórakozást kíván a PEST MEGYEI MOZIÜZEMI VAIAAEAT Klára MÁV-segédfelvigyázó teljesít az asztalkánál szolgála­tot és látja el az információ mellett az ifjúsági váróterem gondnoki tisztét. Reggel hatkor kezdődik a szolgálata, akkor nyitja ki a várótermet és este hétkor zárja be. Másodnapon­ként Kovács Mihályné e ket­tős tisztség viselője. Varga Klára most soron kívül ben­nünket informál: — Cegléden van három kö­zép-, két szakmunkásképző és a gyors- és gépíróiskola. A kör­nyékről vagy négyszáz növen­dék utazik be, közülük napon­ta 200—250 fordul meg az ifjú­sági váróteremben és tölt itt egy-két órát. Könyvek, Játékok Kinyitja a szekrényt, mutat­ja a háromszáz kötettel meg­telt polcokat. Sorakoznak ott szótárak, kötelező olvasmányok mellett egyéb szépirodalmi művek, ipari szakkönyvek, és sokféle más, a tanulmányok­hoz szükséges olvasnivaló. Na­pilapok, folyóiratok egy, a fal­hoz erősített polcon elhelyezve várják az olvasókat. A szek­rény tetején dobozokban tár­sasjátékok. Sakk például, meg asztali foci. A rex viszont ép­pen üzemben. — A csendet itt szigorúan be kell tartani — világosít fel Varga Klára, és elmondja, hogy eddig egyetlenegyszer kellett közbelépnie, elhallgat­tatnia a megszólaltatott zseb­rádiót, a magyar—bolgár meccs közvetítésekor. — Pe­dig engem is érdekelt volna — teszi hozzá. — De a szabály, az szabály. Egyébként mindig pontosan betartják a háziren­det, nagyon rendesen viselked­nek mind. Tízperces utazás, háromórás várakozás Szitkó József másodéves esz­tergályos tanuló, ceglédi lakos ugyan, de vonaton jár iskolá­ba, a széles tanyavilág egyik pontjáról. — Reggel fél hatra a Budai úti megállónál kell lennem, akkor jön a vonat. Tíz perc alatt beérek, de az iskolába csak egy óra múlva mehetek. Spolni Tibor másodéves vil­lanyszerelő-tanuló, a másik rexező, valamivel többet uta­zik Abonyból. — Nagyszerű ez a váróte­rem — nyilatkozik elégedetten —, van hol jól eltölteni az időt. Délután ismét benézünk az ifjúsági váróterembe. Minden szék foglalt, de az asztalok kö­zött is alig lehet mozogni, any- nyian állnak. Száznál is többen lehetnek, fiúk, leányok. Néhá- nyan könyv fölé hajolnak, pél­dául Baumdnn Gabriella, a gyors- és gépíróiskola Cegléd- berceli növendéke, a Bőrharis­nyát olvassa. Ez nem a váró­termi könyvtárból való. Varga Klára nézegeti a feljegyzéseit, és sorolja a mai könyvforgal­mat. Kérték és megkapták ed­dig például a világtörténelmet, az Autótípusok, meg a Micso­da gólok című könyvet és Kosztolányi: Édes Annáját. Menetrend és órarend Az egyik asztalnál Szegedi Károly és Sallai Imre sakko­zik. Ceglédi fiúk, de nekik is joguk van a benntartózkodás- ra, annál is inkább, mert a házhoz tartoznak, reggeltől dé­lig a fűtőházban tanulják ugyanis a vasútjármű-lakatos szakmát. Váci Mária viszont nőifodrász-tanuló és többed- magával hetenként háromszor vasutazik Monorról Ceglédre meg haza. A vonat majd min­dennap késik. Csábi Julianna törteli, a menetidő háromne­gyed óra, de a gyors- és gép­íróiskolában csak nyolckor kezdődik a tanítás, várakoznia kell. Azaz mégis. Lám csak most érkeznek az ingázó gimnazis­ták. Ságodi Teréz Ceglédber- celről, Bencsik Ildikó Tápió- szentmártonból; nem késnek el, mert a tanítás fél kilenc­kor kezdődik, éppen idejében érkeznek. Mind a ketten je­les tanulók. Vajon utazás köz­ben forgatják-e tankönyvei­ket"! Egyszerre felelik: Fotóművész Vadas Ernőre emlékezünk — Azt nem lehet. Zsúfolt a vonat, a busz is, egész úton többnyire össze­préselődve állnak. Ezt mond­ja mindegyik ingázó diák, aki­vel csak beszélünk. Azért jó ez a váróterem. Kommunista műszak a váróteremért Varga Klára egy folyóira­tot lobogtat meg előttünk, „Szándék” a címe és ez a szegedi Juhász Gyula Tanár­képző Főiskola diákjai lapjá­nak most megjelent legelső száma. — Szombatonként megjön­nek Budapestről, Debrecenből, Szegedről az errefelé való egyetemisták, főiskolások és vasárnap utaznak vissza. Ök is igénybe veszik ezt a váró­termet — beszéli el Varga Klára. — A szegediek aján­déka ez a folyóirat. A könyveket pedig a ceglé­di vasutas szakszervezet letét­be helyezte a váróterembe. Szropkóné Velkei Sarolta és Gergely Mária, akiknek mint KlSZ-istáfcnak szerepük volt a váróterem megnyitásában, most elmondják, a szakszerve­zeti könyvtár ötezer forint ér­tékű lexikongyűjteményt he­lyez el rövidesen az ifjúsági váróteremben. Azt is elmondják, hogy a ceglédi vasutas KISZ-isták nemrég, egyik vasárnap kom­munista műszakban ragyogó tisztára takarítottak ki két személyvonati szerelvényt. Ezért vagy hatezer forintot kapnak és annak felét a ceg­lédi óvodáiknak juttatják, má­sik feléből pedig még egy rexet, több sakkot, dominót és más társasjátékot vesznek az ifjúsági váróterembe. Szokoly Endre vasvaros Most ünnepelnénk Vadas Ernő fotóművész 75. születés­napját, ha alkotóművészetének teljében nem ragadja el a ko­rai halál. Az idősebb korosz­tályú fényképezők, hivatásosak és amatőrök egyaránt, jól em­lékezhetnek munkásságára, a fiatalok azonban, sajnos, mar nem ismerhetik eléggé. Amatőrként kezdte, mint a legtöbb hírnevet szerzett fo­tós társa. Kezdettől fogva ma­ga dolgozta ki felvételeit. Te­hetsége olyan hamar kibonta­kozott, hogy a húszas években már sikerrel szerepelt kiállí­tásokon, pedig az amatőr fotó­sok akkori bírálói nagyon szi­gorú mércével, szinte aprólé­kosan méricskélték a fiatalok, a kezdők lépteit. De ezek a „kényes” igényű szakemberek is meglepődve figyelték a fia­tal Vadas egyre kiválóbb al­kotásait. A harmincas években már világszerte sorra aratta képei­vel a legnagyobb sikereket. A Rendelet a műsoros előadások rendezéséről Megjelent a Magyar . Köz­lönyben a kulturális minisz­ternek a műsoros előadások rendezésére vonatkozó rende­leté, amely egyebek között hangsúlyozza: műsoros elő­adáson kizárólag belföldön már nyilvánosságra hozott ;— kiadott, sugárzott, hivatásos rendezőszerv műsoraiban elő­adott, illetőleg bemutatott —, továbbá . külön kijelölt szerv vagy rendezőszerv által elő­adásra elfogadott mű adható elő. E rendelkezés megtartá­sáért a műsoros előadáson közreműködő hivatásos elő­adóművész, illetőleg a műked­velő művészeti csoport veze­tője és a rendezőszerv vezető­je felelős. felszabadulás után a Magyar Távirati Iroda munkatársa, majd főmunkatársaként bizo­nyította kiemelkedő tehetsé­gét. Mértéktartás, jól kompo­nált, fényekkel-árnyékokkál, s a formákkal tudatosan alakí­tott atmoszféra jellemezte ér­zéseket keltő képeit. Szenvedélyesen foglalkozott a fiatalok nevelésével, s avat­ta be a fényképezés titkaiba a még kezdő gárdát. Művészi, szakmai irányításával egész fotósgeneráció fejlődött ■ ki, akik később jelentős szerepet játszottak és játszanak a ma­gyar fotóéletben. Vadas Ernő számára a „há­látlan téma” fogalma nem lé­tezett. Kifogyhatatlan volt az ötletekben, megkereste, mégis találta a legjobb megoldáso­kat. Voltak, akik a kitaposott utakon haladó fotósnak tartot­ták, de ezek csak felületes szemlélői lehettek munkássá­gának. Tény, hogy soha nem alkalmazott külsődleges, egy ideig tetszetősnek is ható trük­köket, nem élt a fényképezés esetenként modernnek kikiál­tott eszközeivel. Mindig „csak a maga módján” dolgozott, al­kotott. A fényképezés tiszta eszközeivel teremtette meg kompozíciós egységű, élettel1 teli, mozgalmas képeit. A pil­lanat művészetének ezek * az alkotásai ma is megállnák a helyüket, gyönyörködtetnék a nézőt bármely kiállításon. Es ez nagy szó mai, gyorsan vál­tozó világunkban. R. M Régi kórus, új tagokkal Aranykoszorús a Dunakeszi MÁV férfikara ]\emreg a Csepel Autógyár férfikórusának jubileumi da­lostalálkozóján a megjelent énekkarok között fiatal együt­tesként méltattuk a testvérkó- rüst, a Dunalkeszi MÁV férfi­karát. Tevékenységüket mint­egy másfél évvel ezelőtt kezd­ték meg. A Dunakeszi Jár­műjavító férfikórusa eredeti­leg 1926-ban alakult, s az el­múlt évtizedek alatt Fürjes- Lajos karnagy vezetésével je­lentős sikereket ért el megyei és országos fórumokon. 1970- ben létszáma csökkent — a kórustagok nagy része a nyug­díjkorhatárhoz közeledett —s így 1972-ben az együttes meg­szűnt. Egy év múlva azonban Tóth Béla karnagy vezetésé­vel újjászervezték a kórust. Mivel a tagok jelentős része új, ezért jogosan beszélünk új együttesről, amely o régi tra­díciókat kívánja folytatni. Másfél év munkájának leg­fontosabb eseményei a tavalyi Vándor Sándor fesztiválon va­ló szereplés, részvétel Vácott az SZMT által rendezett da- 1 ostalálkozón,, szereplések a Dunakeszi Járműjavító Üzem és a művelődési központ ren­dezvényein, emlékezetes hang­verseny a dunakeszi művésze­ti napok nyitóünnepségén, majd pedig közös hangver­seny a váci Musica Humana kamarazenekarral. A próbá­kon és szerepléseken kívül kö­zös rendezvényeken vesznek részt, kirándulásokat, színház- és hangverseny-látogatásokat szerveznek, s klubdélutánokon a karnagy segítségével zenei ismeretterjesztő foglalkozáso­kat tartanak. A legnagyobb eredmény azonban, hogy hét­főn este közel kétórás színes, gazdag műsorral léptek az or­szágos minősítő bizottság elé. A zsiiri a minősítő hang­versenyt megelőzően tájékoz­tatást kért az együttes mun­kakörülményeiről, a fenntartó szervek segítségéről és a kó­rusban folyó népnevelő mun­káról. Kovács Lajos megyei vezető szakfelügyelő értékelé­sében ezt olvashattuk: „ami­lyen sajnálattal és szomorú szívvel vettük tudomásul aki­tűnő férfikar megszűnését — és ebbe belenyugodni sosem tudtunk —, olyan nagy öröm­mel figyeltük újjáébredését. Az utóbbi években a régi ha­gyományok aktivitásával dol­goztak. Igazolódott, hogy mek­kora ereje van a hagyomány­nak és az olyan vezetőség erő­feszítésének, amely minden eszközzel támogatja a művelő­dési központ kulturális tevé­kenységét. A kórus közéleti és népművelői tevékenysége, to­vábbá a kórusban nyomon kö­vethető belső nevelőmunka példamutató. Példamutató anyagi és erkölcsi támogatást nyújt a kórusnak a Szakszer­vezetek Megyei Tanácsa, a vasutasszakszervezetek köz­pontja — az üzemi szakszer­vezeti bizottság útján — és a Dunakeszi községi tanács. A fentiek alapján a nevelőmun­kát kiválónak minősítjük”. A minősítő hangverseny műsora jelképezte az együttes törekvéseit a legszélesebb re­pertoár elsajátítására. Magyar népdalfeldolgozások, szomszéd népek, baráti országok dalai, romantikus és XX. századi kó- rusmüvek és munkásdfllok szerepeltek a műsorban. Az együttes a gazdagon váloga­tott igényes programban szép tiszta hangzást, kulturált ének­lést nyújtott. Teljesítményü­ket a zsűri „Aranykoszorú” helyezéssel díjazta. A zsűri el­nöke Maróti Gyula, a Kórusok Országos Tanácsa főtitkára volt, a zsűritagok pedig: Tur- csányi Emil, a budapesti Ze­neművészeti Főiskola tanár­képző tagozatának igazgatója és L énárt Elek, a Népműve­lési Intézet főelőadója voltak. A hangverseny műsorát még színesebbé, változatosabbá tet­ték a közbeiktatott irodalmi szemelvények, a művelődési központ Radnóti Színpada elő­adásában. A szép tolmácsolá­sért elismerés illeti az irodal­mi színpad vezetőjét, Uray Györgyöt, valamint Kovács Zsuzsát, Kaszás Imrét és Len­gyel Istvánt. Reméljük, hogy az értékes kezdeményezés — a kórus és az irodalmi szín­pad együttműködésének —to­vábbi eredményeinek lehe­tünk majd tanúi. Jelentős feladatok vár­ják az immár ajanykoszorús férfikart az elkövetkező hóna­pokban. Készülnek az orszá­gos Vándor Sándor fesztivál­ra, felszabadulásunk 30. év­fordulójára és a rádió Kórus­pódium adására. A művelődé­si központ vendéglátóként akarja megrendezni a Vándor Sándor-fesztivál megyei be­mutatóját, valamint a felsza­badulási összvasutas jubileu­mi dalostalálkozót. Korda Ágnes

Next

/
Thumbnails
Contents