Pest Megyi Hírlap, 1974. december (18. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-03 / 282. szám

%Jman 1974. DECEMBER 3.. KEDD HADTÖRTÉNET A kőbaltától a páncéltörőig A kobaltétól a páncéltörőig, miként fejlődtek, tökéletesed­tek a kézifegyverek — ezt mutatja be nagyon szemléle­tesen a budapesti Hadtörté­neti Múzeum december köze­pén megnyíló kiállítása, amely méreteiben és tartalmában fe­lülmúl minden eddigi hasonló kiállítást. Hét teremben mint­egy 2000 fegyvert állítanak ki, a kézifegyverek csaknem minden változatát. A múzeum másik nagysza­bású kiállítását a jövő év elején rendezik meg, a ma­gyar néphadsereg megalakulá­sának 30. évfordulója alkal­mából. Dokumentumok, fo­tók és tárgyi emlékek idézik majd a néphadsereg megala­kulásának körülményeit. Cegléden volt az idei harmadik Nyolc kórus minősítő hangversenye • Ezen az esős, borús vasár­nap reggel Cegléden egymás után gördültek az autóbuszok a Kossuth Művelődési köz­pont épülete elé. Fehér blú- zos, sötét szoknyás lányok, asz- szonyok kerülgették a tócsá­kat, ünneplőbe öltözött férfiak sereglettek a nyomukban. A megye minden részéből eljöt­tek az énekkarok minősítő hangversenyére. A művelődési központ ez al­kalommal a megszokottnál szűkebb pódiumot adott a ven. dégeknek, a gázfűtés szerelése miatt a nagyobb termek je­lenleg használhatatlanok, ezért csak kisebb számú közönség élvezhette a produkcióikat. A megyei népművelési ta­nácsadó nevében Krizsán Sán- dorné köszöntötte a megjelen­őket a ráckevei művelődési ház Vox Pacis vegyes kara követte. A Jávor Jenő áltai vezényelt kórus népdalcsokor­ral kezdte műsorát, majd a többi között Kodály- és Bár­dos-számokat adott elő. A budaörsi TEXELEKTRO leánykara Szakály Mátyás ve­zényletével lépett fel. Hagius: Nyári dal, Mozart: Alkonyóra, Kodály: Süket sógor és Ba­lázs: Két rózsaének című da­lát énekelték. Hergenröder Jó­zsef vezényelte a szigetvári „Tinódi” vegyes kart, amely ugyancsak sikert aratott. A dunaszekcsői dalosok „Lugio” kamarakórusát Krausz György dirigálta. Tartalmas, szép mű­sort hoztak ők is. A gödöllői városi kamara­kórus, amelyet Üjváry Géza vezényelt, Lassus: Ó, mondd meg..., Mendelssohn: Búcsú az erdőtől, Kodály: A szép énekszó múzsájához és Balázs Árpád: Memento című szerze­ményét énekelte, kirobbanó si­kerrel. Szentendre városi ka­marakórusát Kovács Lajos és Wolfné Kovács Zsuzsa vezé­nyelte, majd a szigetszent- mártoni Jókai Művelődési Ház férfikara lépett a színre. Tóth Béla karnagy, műsorukat megelőzően, ismertette a kórus létrejöttét. Alig egy éve ala­kultak, a község áldozatos tá­mogatásával. Mivel a telepü­lés lakóinak fele német aj­kú, műsorukra vettek több né­met népdalt és kórusművet, amelyeket anyanyelvükön ad­nak elő. A zömében fizikai dolgozókból verbuvált együt­tes kiérdemelte a közönség el­ismerését. A zsűri döntését Turcsányi Emil ismertette. Ezüst fokoza­tot kapott a nagykőrösi és a budaörsi leánykar, a duna­szekcsői kamarakórus és a szi- getszentmártoni férfikar. Ezüst fokozatban és diplomában a gödöllői kamarakórus, bronz fokozatban és , diplomában a ráckevei vegyes kar, fesztivál fokozatban a szentendrei ka­marakórus és a szigetvári ve­gyes kar részesült. T. T. teket, és elmondotta, hogy az idén már két korábbi alka­lommal — májusban Nagykő­rösön, júniusban Érden — tar­tottak minősítő hangversenyt, s ezeken tizennégy kórus szer­zett minősítést. Köszöntötte a Cegléden megjelent nyolc kó­rust és a zsűrit. (Elnöke Tur­csányi Emil, a Zeneművészeti Főiskola tanszékvezető taná­ra volt, tagjai: Szentirmay Klára tanár, a Népművelési Intézet külső munkatársa, Fürjesi Lajos karnagy és Bé­res Károly, a ceglédi zeneis­kola igazgatója.) Elsőként a nagykőrösi Arany János Gimnázium le­ánykollégiumának leánykara lépett a közönség elé, Szabó Irén vezényletével. Megérde­melt, nagy tapsot kaptak. Kiállítótermekben Pest megye - a Magyar Tájakon Érdekes kezdeményezés fűző­dik Hatvan városához, ahol most először rendezték a Ma­gyar Tájak biennáléját. Mind­ez a mai valóságunk térkömye- zetét örökíti meg, ezt a folya­matot sürgeti és ’szorgaLmaz- za a pályadíjak kiírásával, melyben a hatvani üzemek példásan kivették részüket. A kiállítás vendégkönyvét a ki­váló, élete nagy részét Szent­endrén töltő Czóbel Béig, fes­tőművész nyitotta meg rajzá­val. örömmel összegeztük a tár­lat anyagában Pest megye tá­jait is, így többek között Sza- lóky Sándor csobánkai házát, Barcsay Jenő napsütésben ra­gyogó szentendrei részletét, Bazsonyi Arany, Vecsési Sán­dor dömsödi tájait, Patay László esőtől ázott ráckevei folyópartját, Vélt Emil nagy­marosi témájú festményét; Ezúttal különösen Patay László váltása és fejlődés­gyorsulása keltett figyelmet, aki a kod, eső szürke tömbjei­vel öltöztette fel oly régóta kedvelt nádasait. A tárlat nem jelent teljessé­get, sokan, így Kokas Ignác, Gerzson Pál, Csik István tá­volmaradtak. A teljesség igé­nyének teljesítése a jövőre maradt, de az értékrend más­más atmoszférával és hangulati jelleggel sokrétűen jelentke­zett Almási Gyula, Csohány Kálmán, Kurucz D. István, Sztankó Judit, Szúr csik János, Fejér Csaba, Holló László műveiben. Ez alkotások egy­aránt elnyerték a közönség tetszését, melyről a kiállított „szavazólapok” is tanúskod­nak. Így a jól rendezett tárlat — Kratochwill Ferencné és Moldvay Győző munkája — nemcsak a mai magyar festé­szet, hanem a közízlés érték­mérését is szolgálja, - mely a továbbiakban sok tanulságot nyújthat. Számunkra döntően eggyel. Pécs a kisplasztikái, Szombathely a textil, Miskolc a grafikai biennálé gazdája. Pest megye pedig Vác, Szent­endre, Nagykőrös, Százhalom­batta központokkal bizonyára sikerrel kezdményezhetné a mai magyar rajz, csendélet, ifjúsági és munkásfestök se­regszemléjét. ★ . A XIII. kerületi József Atti­la Művelődési Központban látható a Nagykőrösön szüle­tett ifj. Rácz József grafikai kiállítása. Két képzőművészeti műfaj — az építészet és a fes­tészet — rangos képviselője, ö tervezte a tájjal és mongol lelkülettel kiválóan egybe­csengő darhani húskombiná­tot. Személyes tervezési mun­kájában különösen a vágóhi­dakra specializálta magát, ilyen jellegű tervdokumentá­ciókat készített Fiorina (Gö­rögország), Kairó, Miskolc szá­mára. Ö tervezte a Nagykő­rösi Konzervgyár egyik rak­tárépületét és orvosi rendelő­jét. Építőművészi tevékenysé­ge nem meríti ki alkotó mun­káját, melyet állandósult fes­tőd törekvései bizonyítanak. Rudnay Gyula és Boross Géza tanítványának vallja magát édesapja, id. Rácz Jó­zsef mellett, aki Nagykőrös képi feldolgozásában jeleske­dett tiszta értékeket felvonul­tató életművében. Mint Pest megyei festő, 1957 óta kiállító művész. 1972-ben nyílt meg Nagykőrösön önálló grafikai tárlata. Sokoldalú festő. Egyaránt jó érzékkel műveli az akva- rell-, pasztelltechnikát, de a célnak megfelelően tusrajzo­kat készít, temperaképeket fest. Tájélményeit Szentendré­re, Nagykőrösre, Prágára, Mongóliára és Görögországra koncentrálja, sorozatában a szülőföld és a nagyvilág talál­kozik. Teendőinek tágassága, am­bíciójának fáradhatatlan ere­je, nagykőrösi illetősége olyan indítványt sürget bennünk, hogy a jövőben egyetemes képzőművészeti tevékenységét fokozottan gyakorolja Pest megyében is, ahonnan termő energiái eddig három földrész­re jutottak el. Losonci Miklós Barcsay Jen<>: Kapuormok. Szalóky Sándor: Csobánkai ház. A darhani (mongóüai) húskombinát makettje: ifj. Rácz József terve. SZÍNHÁZI ESTEK Hal, négyesben Bemutató a József Attila Színházban KÉPZELJÜNK EL három gazdag vénkisasszonyt a távoli múltból, pontosabban 1838-ból, egy romantikus, tóparti ház­ban. Nem nehéz kitalálni, mi­lyenek: finomak, érzékenyek és érzelmesek, mint egy ze­nélődoboz halk muzsikája. Most képzeljünk el ehhez a rokokós-zenélőórás hangulat­hoz valami brutális és förtel­mes bűnt, mondjuk egy gyil­kosságot, s már benne is va­gyunk az ND,K-beli szerzőpár, Wolfgang Kohlhaase és Rita Zimmer Hal négyesben című hátborzongató vigjátékában. Illetve v még nem vagyunk benne, mert a darabnak van még egy szereplője, Rudolf, az inas, aki a csöndes erdei nyár­éjszakákon nemcsak a házat járja körül, hanem a kisasz- szonyok szobáiba is ellátogat. Mindaddig, amíg bele nem fá­rad a női bájakba. Amikor azonban megígért jutalmát követeli, lovagi szolgálataiért, a lányok nemet mondanak, sőt, sok minden hozzájuk nem illő dolog is eszükbe jut. Az arzén például... KRIMIRŐL LÉVÉN SZÓ, ne bolygassuk a cselekményt. Pontosabban nem is szabályos krimi ez a darab, hiszen nem az a problémája, ki a gyilkos, hanem, hogy ki lesz az áldo­zat. Előkrimi tehát, azaz még a tulajdonképpeni bűnügy előtti bonyodalmakat rajzolja, írja le. A Hal négyesben szórakoz­tató darab, a mulattatáson kí­vül nincsenek más, mélyebb szándékai. Az a hátborzongató hangulat, amely ennek a mu- lattatásnak a legfőbb eszköze, és, úgy tűnik, legfőbb újdon­sága, sajnos, nem új. Kesser- ling világhírű színdarabjában, a nálunk is játszott Arzén és levendulában már találkoz­tunk vele. A JÓZSEF ATTILA SZÍN­HÁZ bemutatója, elsősorban Benedek Árpád rendezése nem aknázta ki a műben rejlő le­hetőségeket. Az előadás nem elég hátborzongató. Nem a jó ötletek tömege, inkább néha már-már fárasztó ismétlésük jellemzi az előadást. A legidősebb és a legelszán­tabb nővér szerepét Szemes Mari jó karaktert formálva játszotta. A felelőtlen, csacska és állandóan reménykedő, in­fantilis testvért Kállai Ilona mutatta be. A legkisebb, bor­zolt idegrendszerű, neuraszté- niás lány szerepét Örkény Éva játszotta. Legnagyobb sikere Boßrogi Gyula fáradt, flegma, mégis ravasz inasának jutott. Káló Flórián nem szereplő­ként, hanem konferáló énekes­ként működött közre az elő­adásban. Ökrös László Nem vagyunk kifestve A Vidám Színpad műsorán „MAJDNEM HIHETETLEN TÖRTÉNET” — ígéri a színlap erről a vígjátékról, melyet Mikola Zarudnij írt, Gálvölgyi Judit fordított s Abody Béla alkalmazott magyar színpadra. Vajon mi benne a hihetetlen? Talán az, hogy a Szerző új darabját összevissza toldozzák - foldpzzák a színházban, úgy, hogy végül maga sem ismer rá? Vagy talán az, hogy a Rendező mindentől és min­denkitől függetleníti magát, és a saját agyrémeit óhajtja bele­TV-FIGYELŐ Fiatalok. A konfliktust, melyre a Fiatalok című szov­jet film épült, jóval véglete­sebben is lehetett volna expo­nálni. Arról van szó, hogy Moszkalenko 1972-ben készült filmjében a fiatalok nem fo­gadják el az idősebbek, a szü­lők és a „józan” közvélemény normáit, azaz a film konkrét esetében nem hajlandók ér­zelmeikkel, érzéseikkel szem­ben a nyugodt, biztonságos, anyagilag megalapozott életet választani. Ebből a konfliktusból akár tragédia is születhetett vol­na. Moszkalenko filmje épp azért érdemel figyelmet, mert kizárja ezt a tragédiát. Na­gyon valóságos okok miatt. A film felnőtt szereplői ugyanis, ha nem is minden ellenkezés nélkül, de végül belenyugsza­nak a fiatalok cselekedeteibe. Tudják ugyanis, hogy á fiata­loknak igazuk van. Ha sok minden szól is ellenük, t a lé­nyegben az ő oldalukon áll az igazság. Érdekes, elgondolkodtató, tanulságos filmet láttunk va­sárnap. \ Öregek. Az öregség volt A költő felel című sorozat va­sárnapi adásának tárgya és témája. Vagyis pontosan mi­csoda? Az öregség, azaz a szembenézés az élet lényegé­vel. A fiatalságnak a dolgok logikája szerint ehhez nincs türelme, és nincs energiája. Persze, önmagukkal az öregek sem törődnek kevesebbet — sőt! —, de sajátos helyzetük miatt ez a törődés egybeesik az élet lényegével való szem­benézéssel, az emberi tevé­kenység végső értelmének vizsgálatával. Az öreg embe­reknek — mint a műsor köl­tői, Arany Jánostól Illyés Gyu­láig elmondották, nagyon ke­vés ideje van az epizódokkal való törődésre. Minden perc az elmúláshoz, a halálhoz vi­szi őket közelebb. Fontos hát, hogy megkíséreljék a lényeget tisztázni. S mi a lényeg? A vasárnapi műsorból, a költők válaszából az derült ki: az értelmes, munkás élet a lényeg, ez a legfontosabb. A megkomponált magyarázat. Hogy Lehel György kitűnően magyarázza a zenét, eddig is nagyon jól tudtuk. A Tv-bér- let minden adása nemcsak egyszerűen közelebb hozta az elemzett művet a nézőkhöz- hallgatókhoz, de a lényeget él­ményszerű hatással közvetí­tette. Lehel minden magyará­zata vetekedett egy felfede­zéssel, és szenzációs újdonsá­gokat közölt még azokról a művekről is, amelyekről már azt hittük, jól ismerjük őket. A vasárnapi Tv-bérlet köz­vetítése közben aztán rájöt­tünk arra is, hogy Lehel ha­tásának nemcsak egyszerűen az a titka, hogy sokat tud a zenéről, hogy közismertnek hitt dolgokról képes újdonsá­gokat mondani. Lehel magya­rázatai azért is élményszerű- ek, mert szigorú rend szerint állnak össze, épülnek fel, meg­komponáltak-megszerkesztet­tek, szinte mint egy művészi alkotás, mint egy zenemű. Schubert Befejezetlen szim­fóniáját, ezt az igazán népsze­rű és közismert művet ilyen megkomponált magyarázat­ból ismertük meg. pontosab­ban ismertük meg újra vasár­nap, hitelesebben és igazab­ban, mint eddig. Az előadás hatásában alapvető jelentősé­ge volt a közlés módjánál?, a hogyannak, a gondolatmenet kompozíciójának. Figyeljünk hát ezután is Le­hel Györgyre. Ha lehet, job­ban, mint eddig. Ö. L. rendezni a darabba? Netán az, hogy ettől az eredeti darab, s vele a Szerző egyszerűen lé­nyegtelenné válik? Esetleg az, hogy erre a megírt figurák fel­lázadnak, s kikövetelik a ma­guk életét és helyét a színpa­don? A SZERZŐK semmibevevé­sének néha mulatságos, néha szomorú esetei kabarétréfák tárgyát képezik. A rendezői önkényeskedéseknek néha ma­gunk is láthatjuk szép pél­dáit. Az eredeti koncepció csendes kimúlásáért sem kell messzire mennünk a Vidám Színpad Révay utcai bejáratá­tól. S egy Pirandello nevű olasz író azt is régen megírta már, hogy hat szerep keres egy szerzőt. Akkor hát mi a hihetetlen a Nem vagyunk ki­festve című komédiában? Nem lehet tudni, de nem is lénye­ges. Illetve, nem lenne lénye­ges, ha maga a darab elég eredeti és szellemes lenne ahhoz, hogy önmagában meg­álljon, s nem szorulna külön­böző asszociációkra és man­kókra. Csak hát Zarudnij tör­ténete — amely a lényegét te­kintve arról szólna, hogy a szerzői elképzeléseket, melyek jók, újszerűek, tönkreteszi a sematikus és tehetségtelen Rendező — sajátos módon úgy alakul, hogy amikor'- a Szerző fellázadt figurái veszik át az uralmat a színpadon, ők sem lesznek kevésbé sematikusak, csak éppen másképp válnak azzá. A RENDEZŐ Léner Péter igyekszik egyensúlyt teremte, ni a darab különböző fajsúlyú elemei között, s ez annál is nehezebb, mert egyúttal a kü­lönböző játékstílusú színészek közti egyensúlyt is meg kell keresnie. Akiknek illusztratív feladat jut, mint Verebéig Ivánnak a Rendező alakjában, Kibédy Ervinnek Kupa apó figurájában, azoknak Léner sem tud mit kitalálni. Akik­nél a játszandó alak közel áll színészi alkatukhoz ,— mint Csala Zsuzsa Sztyepanovája, Lorán Lenke Ignatyevnája, Csákányi László Üstök elvtár­sa esetében — ott az ered­mény többnyire a jól ismert eszközök újra való alkalmazá­sa. Szerencsésebbek, akiknek némi jellemformálási lehetősé­gük nyílik. Ilyen Gyurkovics Zsuzsa Paraszkevája, Muszte Anna „fregoli” Sztellája, és Mendelényi Vilmos „fix pozi­tív hős” Vászjája. Aki meg­lepetés: a dekoratív, vonzó színpadi jelenség, Torday Teri egy piszkafa, kinyúlt hajú, csámpás és esetlen vénlány ki­tűnően megoldott karaktersze­repében. Takács István

Next

/
Thumbnails
Contents