Pest Megyi Hírlap, 1974. december (18. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-17 / 294. szám
1914. DECEMBER 17., KEDD Ülést tartott az EB Moszkvában hétfőn megtartották az SZKP Központi Bizottságának ülését. Az ülés résztvevői meghallgatták és elfogadták Nyikolaj Bajbakovnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökhelyettesének, az Állami Tervbizottság elnökének beszámolóját az 1975. évi állami népgazdaságfejlesztési tervről, és Vaszilij Garbuzov pénzügyminiszter beszámolóját a Szovjetunió 1975. évi állami költségvetéséről. Az ülésen nagy beszédet mondott Leonyid Brezsnyev. az SZKP Központi Bizottságának főtitkára. Az SZKP Központi Bizottságának plénuma felmentette az SZKP Központi Bizottsága titkárának tisztségéből Pjotr Gyemiesevet, tekintettel arra, hogy kinevezték a Szovjetunió művelődésügyi miniszterévé. NDK—NSZK Az NSZK kormánya elfogadta az NDK kormányának a két állam kapcsolatai továbbfejlesztésére előterjesztett javaslatait, s kifejezte azt a készségét, hogy ezekről meginduljanak, illetve folytatódjanak a tárgyalások. Ezt Günter Gaus, az NSZK állandó NDK-beli képviseletének vezetője jelentette be hétfőn az NDK fővárosában Kurt Nierrel, az NDK külügyminiszter-helyettesével történt megbeszélése során. Az NSZK kormánya ezenkívül örömmel fogadta az NDK kormánya részéről bejelentett, p határforgalom további javítására vonatkozó intézkedéseket. Fülsértő hangok Az EURÓPAI biztonsági konferencia immár napjaink realitása. Minden ellenkező előjelű próbálkozás ellenére a szocialista országoknak ez a javaslata is olyan népszerűnek bizonyult világszerte, hogy a nyugati kormányok sem zárkózhattak el előle. A képlet ma is igaz. Változatlanul vannak fékezési kísérletek, de a konferencia létezik és halad — ha nem is olyan gyorsan mint szeretnénk. VANNAK AZONBAN „atlanti” személyiségek, nem is akármilyen pozícióban, akiknek ez a sebesség is több mint gyors, és akik ma sem tettek le arról az eredeti célkitűzésükről, hogy megtorpedózzák a konferenciát. JOSEPH LUNS, a NATO főtitkára, mint a moszkvai Pravda hétfői száma emlékeztet erre, s minap adott olyan nyilatkozatot, amely bizony kimeríti az aknamunka fogalmát. Sem a nyilatkozat tartalma, sem hangja nincs arányban azokkal a fogadkozásokkal, amelyeket a tagállamok többségének kormányai a konferenciával kapcsolatban tettek. A FÖTITKÄR nemcsak azt jelentette ki, hogy nem hisz a jelenlegi második szakasz meggyorsításának lehetőségében, hanem azt is, hogy a harmadik — befejező — szakasz megtartását sem tartja keresztülvihetőnek. Ez a. kitétel mintegy betetőzése azoknak a fülsértő hangoknak, amelyek az utóbbi időben, sajnos. mind gyakrabban hallatszanak az atlanti főhadiszállás környékéről. A TŐKÉS VILÁGOT sújtó gazdasági problémák ismeretében az lenne a logikus, hogy minden anyagi és egyéb erőforrást a gondok leküzdésére mozgósítsanak. Egyes körök azonban a másik, lejárt „megoldást” választják: kard- csörtetéssel, hisztériakeltéssel, a „külső veszély” emlegetésével elterelni a figyelmet a nagyon is létező belső gondokról. ETTŐL AZONBAN a gondok nem tűnnek el, mint ahogy megmaradnak a szervezet olyan új dilemmái is, mint a portugál változások, a török—görög ellentét kiéleződése és Görögország kilépése a NATO katonai szervezetéből. Bántó ellentét tapasztalható az egyes NATO-kormá- nyoknak a tényeket figyelembe vevő magatartása és az Atlanti Szövetség egészének hidegháborús reflexei között. „BIZONYOS NATO-KÖ- RÖKNEK az enyhülés szabo- tálására irányuló kísérletei — írja a Krasznaja Zvezda című szovjet lap — feltétlenül óvatosságra intik Európa és a világ népeit”. Fort-de-France-i közlemény Ford amerikai és d’Estaing francia elnök csúcstalálkozójáról a közös közleménynek az energia-kérdéssel foglalkozó része annyiban tükröz kompromisszumot, amennyiben Ford hozzájárult a termelő—fogyasztó értekezlet megtartásához, Giscard pedig az amerikai program megvalósulását tartalmazó előkészítő lépésekhez. A csúcstalálkozó többi napirendi témája közül a közös közlemény a két elnök egyetértését jelenti be a következőkben: — aranytartalékaikat a mindenkori világpiaci áron becsülhetik fel mindazok a kormányok, amelyek így kívánnak eljárni. Ezzel a kialakult nemzetközi pénzügyi struktúrákat kívánják megerősíteni; — az Egyesült Államok és a Közös Piac tagállamai összehangolják gazdaságpolitikájukat, hogy az infláció ellen a munkanélküliség növekedése nélkül vehessék fel a harcot; kerülendő minden protekcionista jellegű intézkedés; — az Egyesült Államok támogatja „a nyugat-európai ^politikai egység kialakítására kifejtett közös piaci erőfeszítéseket»; — Franciaország százmillió aonar összegű „végkielégítést» fizet az Egyesült Államoknak azon költségek kiegyenlítésére, amelyekkel az amerikai NATO- erők és támaszpontok 1967-es kiköltöztetése járt. A közleménynek a nemzet- közi helyzettel foglalkozó réChirac-a&eió A francia belpolitikai helyzet további alakulása szempontjából fontos változás történt a múlt hét végén a kormánykoalíció legnagyobb pártja, az UDR vezetésében: Jacques Chirac miniszterelnök — titokban előkészített, meglepetésszerű akcióval — maga vette át a váratlanul lemondott Alexandre Sanguinetti helyett az UDR főtitkári széket. Az esemény hátterében az rejlik, hogy az UDR-en belül az elmúlt hónapokban erősödött az az irányzat, melynek vezetői — az ún. „történelmi gaulleisták” Chaban-Delmas, Debré, Couve de Murville volt minisztelelnökök — annak szükségességét hangoztatták, hogy az UDR ne legyen a kormány kiszolgálója, hanem tanúsítson önállóságot, éberen ügyeljen a gaulleizmus alapelveinek betartására s akadályozza meg a gaulleizmus útjáról való nagyobb letérést, így a külpolitikában a nemzeti függetlenség bármilyen csorbítását. A szombaton délben lezajlott főtitkárválasztás után a párt országos tanácsának szombaton délután és vasárnap lezajlott ülésén Chirac miniszterelnököt füttykoncert és ellenséges kiáltások fogadták. A miniszterelnök az ülésen kétszer is felszólalt s azzal indokolta akcióját, hogy az UDR-en belül véget kell vetni a belső villongásnak, amely már-már felbomlással fenyegeti a pártot s ő ennek megakadályozása érdekében vette át — átmeneti időre — a főtitkári tisztet. Chirac hívei a színfalak mö- g_ a következő érveléssel igyekeztek a miniszterelnök mögé felsorakoztatni az országos tanács tagjait: „Giscard d’Estaing elnök engedni készül az amerikai nyomásnak, Chirac ezzel szembe akar szegülni, s minden gaulleistának kötelessége, hogy támogassa ebben”. Az ülésen azonban több felszólaló élesen elítélte a főtitkárválasztás puccsszerű végrehajtását és Jacques Chaban-Delmas volt miniszter- elnök kijelentette: ha a továbbiak során kitűnik, hogy az UDR megtagadja eddigi alapelveit, s nem hajtják végre a párt demokratizálását, ő és hívei ki fognak lépni az UDR-ből. Az UDR két parlamenti képviselője ;— Robert Borúin volt miniszter és René Ribiere, az országos tanács tagja — már be is jelentette: kilép az UDR-ből, mert azt nem tekintik . többé gaullejsta pártftak.' A hétfői francia lapok kommentárjaikban hangsúlyozzák: Chirac akciójának az volt a célja, hogy szilárdan kézbe vegye az UDR vezetését még a februárra tervezett kongresszus előtt, s biztosítsa azt, hogy az a kormány politikáját ne csak feltételesen, hanem engedelmesen támogassa. Giscard d’Estaing és Gerald Ford zárómegbeszélése. sze megállapítja, hogy haladás történt a nemzetközi feszültség enyhülésében. Ezzel összefüggésben a felek megelégedéssel nyugtázták azt, hogy az új szovjet—amerikai fegyverkorlátozási megállapodás csökkentette a nukleáris fegyverkezési verseny veszélyét. A közleményből kitűnik, hogy áttekintették a kelet— nyugati kapcsolatokat, foglalkoztak a közel-keleti és az indokínai helyzettel és e kérdésekkel kapcsolatban megerősítették korábbi állásfoglalásaikat Paraíálták a szovjet—egyiptomi gazdasági megáilápodást Egyiptom és a Szovjetunió képviselője vasárnap este megállapodást parafáit Kairóban a két ország együttműködéséről a gazdasági és műszaki tervezés területén. A megállapodást — amelyet a Szovjetunió Állami Tervbizottságának egyik alelnöke és Egyiptom tervezésügyi minisztere látott el kézjegyével — Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának januári kairói látogatásakor fogják aláírni. Gyümölcsöző magyar-bolgár kapcsolatok Petr MLadenov, a Bolgár Népköztársaság külügyminisztere Púja Frigyesnek, a Magyar Népköztársaság külügyminiszterének meghívására ma, hivatalos baráti látogatásra a Magyar Népköztársaságba érkezik. Sokoldalú államközi kapcsolatok jellemzik a Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság együttműködését, melynek fejlesztésében jelentős szerepe van a párt- és állami vezetők kölcsönös látogatásainak. Magyar párt- és kormányküldöttség járt 1969-ben Bulgáriában, s ez alkalommal megújítottuk az országaink közötti barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést. 1973 decemberében bolgár párt- és kormányküldöttség látogatott Magyarországra. Igen nagy jelentőségűek kormányfőink eszmecseréi is, legutóbb Sztanko Todorov és Fock Jenő határozta meg együtt a gazdasági együttműködés irányvonalait a kooperációban és az ipari szakosításban, az árucsereforgalom növelésében, küldöttségünk ez év augusztusi szófiai látogatása során. 1971-ben Magyarországon járt a bolgár külügyminiszter, ez év júniusában Púja Frigyes külügyminiszter találkozott Szófiában bolgár partnerével. Az elmúlt időszakban is tervszerűen üléseztek a két ország gazdasági vegyes bizottságai, ezenkívül a vegyes bizottság elnökei több ízben folytattak megbeszéléseket. Testvéri kapcsolatokat ápol Magyarország és Bulgária több közigazgatási egysége: ma már nyolc-nyolc magyar és bolgár megye, továbbá két-két város áll közvetlen érintkezésben. Mélyül a jó viszony társadalmi és tö- megszervezteink között is. A gazdasági együttműködés vezető szintű konzultációi során az utóbbi időszakban folyamatosan találkoztak egymással a tervhivatalok elnökei és számos tárca vezetői. E találkozókon megvitatták a KGST komplex programjából adódó kétoldalú feladatokat, valamint több tárca hosszú lejáratú műszaki-tudományos megállapodást kötött. Szakosítási szerződéseket hoztak létre néhány élelmiszeripari és mezőgazdasági gép, továbbá finomvegyszer gyártására. Az utóbbi tíz év során két és félszeresére növekedett magyar—bolgár áruforgalom terén az 1971—■ 75-ös évekre s£óló megállapodás 427 millió rubel forgalmat irányoz elő. Eredményesen halad az 1976—1980. évi népgazdasági tervek koordinálása. Az 1975-re szóló árucsereforgalmi jegyzőkönyv 107,1 millió rubel forgalmat irányoz elő: ez az árucsere-forgalom mintegy 10 százalékos növekedését jelenti 1974-hez viszonyítva. Kulturális együttműködésünk fejlődését is munkatervek szabályozzák. Ez év áprilisában a kulturális vegyes bizottság Szófiában megtartott ülésén értékelték a zenei, a közoktatási és a felsőoktatási kapcsolatok helyzetét, s a felek ezek gazdagítása mellett foglaltak állást. A két ország tudományos akadémiái is eredményesen együtt dolgoznak. Kulturális értékeink kölcsönös bemutatásában kiváló munkát végez a Magyar Kulturális Intézet Szófiában, Budapesten pedig a Bolgár Kulturális Központ. Bulgária külpolitikája a legteljesebb összhangban áll a Varsói Szerződés, a KGST-tagállamok, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom törekvéseivel. Á bolgár külpolitika fő törekvése — a Magyar Nép- köztársaság nemzetközi tevékenységéhez hasonlóan — a Szovjetunióval, a szocialista országokkal folytatott együttműködés és barátság állandó fejlesztése. Az utóbbi években a'Bolgár Népköztársaság fokozódó aktivitással vesz részt a különböző nemzetközi szervezetek tevékenységében. A szocialista Vietnam A béke második évében A hosszú háború nehéz évei után a Vietnami Demokratikus Köztársaság népe már második esztendeje összpontosíthatja erejét az amerikai légi agresszió ütötte sebek begyógyítására, a szocialista gazdaság fejlesztésére. 1974, a béke második éve jobban kedvez a szocialista Vietnam dolgozóinak, mint a tavalyi, amikor a kedvezőtlen időjárás (a szárazság és az áradásokat okozó nagy eső) sok százezer hektár rizsföld termését pusztította el. Az idén tavasszal és őszszel viszont jó termést takarítottak be. S a vietnamiak azt tartják, ha rizs van, akkor minden van. A szocialista Vietnam dolgozói jelenleg az 1975 végéig terjedő hároméves újjáépítési terv megvalósítására törekednek. Az újjáépítési terv alapvető célja az 1965-i gazdasági szint elérése. (Az Egyesült Államok légiereje 1965-ben kezdte meg a Vietnami Demokratikus Köztársaság rendszeres bombázását; csaknem teljesen megsemmisítette a felépített gazdasági bázist, s mintegy tiz évvel vetette vissza az ország gazdasági életét.) Tavaly, a hároméves újjáépítési terv első évében a háború közvetlen következményeit nagyrészt felszámolták. Az 1974-i népgazdasági terv előirányzata szerint 1973-hoz képest az ipari és kézműipari termelésnek 21 százalékkal, a mezőgazdasági termelésnek ,16 százalékkal kell növekednie. Az év első tíz hónapjában elért eredmények arra utalnak, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság dolgozói végrehajtják a kitűzött feladatot. A háborús károk helyreállításával párhuzamosan a Vietnami Demokratikus köztársaságban hozzáfogtak a gazdasági fejlődés alapjának, a mezőgazdaságnak általános újjászervezéséhez, amelynek irányelveit a termelőszövetkezetek szakembereinek októberi tanácskozásán Le Duan, a Vietnami Dolgozók Pártja főtitkára ismertette. Az újjászervezés alapvetően az elmaradt mezőgazdaság szocialista nagyüzemi gazdasággá váló átalakítását szolgálja. A mezőgazdasági szövetkezetek létrehozása idején az 1950-es évek végén alakult termelőszövetkezeteket jellemezvén Le Duan rámutatott, hogy a mezőgazdasági tsz-ek elszigeteltek, jóformán csak önellátásra törekvő szervezetek maradtak, s ezt a háborús körülmények is erősítették. A népgazdaság fejlesztése megköveteli, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek a fejlődés új szakaszába lépjenek. A VDK termelőszövetkezetei általában 200 hektáron gazdálkodnak, s néhány száz parasztot tömörítenék. A föld és a munkaerő észszerű kihasználására nagy, tízezer hektáron gazdálkodó termelőszövetkezeti üzemeket kell szervezni. A mezőgazdaság Újjászervezésének másik láncszeme a termelés szakosítása, a mezőgazdasági tájegységek kialakítása. Ez is a munkaerő ésszerű felhasználását, a túlnépesedett síkság s a lakatlan hegyvidék problémájának megoldását szolgálja. A síkságok a Vietnami Demokratikus Köztársaság területének csupán 20 százalékát alkotják, s ezeken a vidékeken egy négyzetkilométernyi területen általában több mint 700 ember él, a hegyek lejtőin és a hegyvidékeken viszont csupán 50—300 ember. Nagy feladat tehát a ritkán lakott területek benépesítése és gazdaságának fejlesztése. Az év elején megkezdődött a síkságon élők népes csoportjainak átte- lepülése a hegyvidékre. A sűrűn lakott Nghe An tarlomány síkságáról máris nyolcezren 15 termelőszövetkezetbe költöztek a tartomány hegyvidékére, s alapítottak gyümölcstermesztő (narancs, ananász, cukornád) és állattenyésztő gazdaságokat. Thai Binh tartomány síkságairól pedig 300 ezer ember települ át a hegyvidékekre. A mezőgazdasági tájegységek kialakítása idején körülbelül 500 ezer hektár területen létesítenek új gazdaságokat. A mezőgazdaság újjászervezésével a szocialista Vietnam népe már az 1976—1980 közötti időszakra terjedő ötéves gazdaságfejlesztési terv alapjait rakja le. Bőgős László KARÁCSONYRA A BABÁNAK y élelmiszereket, édességeket, testápolási cikkeket, karácsonyfadíszeket egy helyen vásároljon a 22. SZ. BOLTJÁBAN * Cegléden, a Kossuth tér 1. sz. alatt.
