Pest Megyi Hírlap, 1974. december (18. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-15 / 293. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA I. ÉVFOLYAM, 168. SZÁM 1974. DECEMBER 15., VASÄRNAP Kutatómunka az egyetemen A sokoldalú nedvességmérő Egy lépéssel a gyakorlat előtt Közhelynek számít, de így Kiállítás a galérián A veresegyháziak készülnek... A veresegyházi nagyközsé­gi pártszervezet, a tanács, a Hazafias Népfront helyi bi­zottsága, valamint a Váci Mi­hály művelődési központ igaz­gatósága ma délután rendezi meg — a község felszabadulá­sának harmincadik évforduló­ja alkalmából — a Calga menti népművészeti találkozó nagyközségi bemutatóját. A műsorra, amelyben fellépnek a művelődési központ, vala­mint az általános iskola mű­vészeti csoportjai és szólistái, a művelődési központ színház- termében kerül sor. A ren­dezvény előtt Pásztor Béla, a nagyközségi tanács elnöke mond ünnepi megemlékezést. A bemutatót megelőzően a galérián Strucz Zoltán tanár megnyitja a veresegyházi nép­rajzi kiállítást. A 11.40-kor Hatvan felöl Gödöllőre érkező 435-ös szá­mú személyvonaton mindig akad néhány olyan utas, akik a Pest felé 11 óra 50 perckor induló 1005-ös számú HÉV-já- ratra szállnak át. Ezeknek az utasoknak általában négy perc, vagy — ha a vonat ké­sik — ennél is kevesebb idő áll rendelkezésükre az átszál­láshoz. A gödöllői MÁV állo­másfőnökség sajnos, csak megnehezíti a dolgukat. Az állomásról 12.08-kor Buda­pestre induló helyi vonatot az utóbbi időben úgy állítják be az állomásra' hogy az a HÉV- re átszállni a kaid utasokat akadályozza a mozgásiban. A MÁV rendelkezései megtiltják azt, hogy az utasok átjárkál­janak a vasúti szerelvényeken. Ezért sokszor előfordul, hogy kisgyermekes édesanyák, idő­sebbek, vagy nehezebb csoma­gokat cipelő utazók kénytele­nek a vágányon veszteglő sze­relvényt megkerülni, ami kö­rülbelül akkora időveszteséget jelent, hogy a HÉV eközben elindulhat Ilyenkor azok akik lemaradtak, negyven percet kénytelenek várni a következő járatra önkéntelenül is felvetődik a kérdés: egy kis belátással, emberséggel nem lehetne úgy megoldani mindezt, hogy a helyi vasúti szerelvényt a to- latási határ környékén állíta­nák meg? Így szabad utat nyernének a HÉV-szerelvény felé igyekvők és nem kellene olyan gyakran lemaradniuk — nem kis bosszúságukra. Az előzékenységről, rugal­masságáról ismert Volán Válla­lat mindig igyekezett szem előtt tartani az utasok kéré­seit. Ezért fordulok most — többek kérését tolmácsolva — a vállalat vezetőihez. A Klap­ka utca — Gödöllő vasútállo­más közötti' útvonalon közle­kedő 57-es számú járat indu­lásának időpontját jó lenne a hosszú évekig jól bevált idő­pontra: 7.35-re módosítani, hogy a Szabadság térről 7.48- kor induló budapesti HÉV- szerelvénvt még elérhessék az utasok. E pár perc kiesés miatt ugyanis majdnem egy órával később érkezünk be Pestre. Igaz, hogy így csak három percig tartózkodna a Klapka utcai fordulóban a busz, de az érintett utasok közel egy órát nyernének ez­zel. A másik kérés is hasonló. Ugyanezen az útvonalon köz­lekedik a 92-es számú járat. Jó lenne, ha nem 11 óra 25 Téli csend fogadja az ér- | kezőt a gödöllői Agrártudo­mányi Egyetem hatalmas parkjában. Eltűntek a sok­színű, szemet gyönyörködtető virágok és eltűntek a sétáló párok, a sétányok padjain tanuló hallgatók. Az egyetem városnak is beillő rengetegé­ben a Mezőgazdaság-tudomá­nyi kar Vízgazdálkodási és Meliorációs tanszékére igyek­szünk, dr. Petrasovits Imre professzorhoz, a tanszék ve­zetőjéhez, aki több nemzet­közi társaságban, például az ICID-ben és a FAO-ban tölt be különböző tisztségeket. Az ő közreműködésével kezdő­dött meg az az intenzív kuta­tómunka, amelynek legfonto­sabb célja, hogy segítse az öntözést, a belvízrendezést és a mezőgazdaság vízgazdálko­dását. perckor, hanem öt perccel ké­sőbb indulna a vasútállomás­ról a Klapka utcába, mert így a Budapestről HÉV-vel érkező utasok minden esetben elér­nék a buszt. A jelenleg ér­vényben lévő menetrend sze­rint a 11.27-kor Szabadság térre érkező HÉV-et sohasem tudja bevárni a Klapka utcai járat és ez az utasokat mint­egy háromnegyed órai vára­kozásra kárhoztatja. Termé­szetesen a Klapka utcából visszafele induló 87-es járat így nem 11.45-kor, hanem öt perccel később indulna vissza Gödöllőre. A Volán illetékesei segítsé­gét előre is köszönve az érin­Néhány héttel ezelőtt, az egyik november eleji vasár­napon tizenöt szovjet Icatona érkezett Zsámbokra, akik visszaemlékezéseket gyűjtöt­tek, s dokumentumfilmet ké­szítettek a község felszabadu­lásáról. A katonákból és had- történészekből álló kis kol­lektíva az egyik szovjet had­test felszabadító útját járja végig, így jutottak el Zsám­bokra is. Az akkori találkozó egy meglepetéssel is szolgált: megtalálták a már három év­tizede keresett — hősi halált hat — Petrov Kanyevszkij ez­redes nyomait. A vele kap­csolatos visszaemlékezéseket, a hősi halál körülményeit és pontos helyét, illetve az er­ről szóló elbeszéléseket nyom­ban filmszalagra is vették. A Leninszkoje Znamja cí­mű szovjet újság december 1-i száma terjedelmes cikket közöl e zsámboki látogatás­ról, Zsámbok emlékezik cím­mel. Az írás szerzője V. Li- tovlcin főhadnagy maga is tag­ja volt a faluba látogató kis küldöttségnek. Az alábbiakban kivonatosan ismertetjük a szovjet újság" cikkét. Az írás bevezetője megha­tározza Zsámbok földrajzi el­helyezkedését, majd így foly­tatódik: „Hasonlóan az orosz Palehhez, Kargonalhoz, vagy Mohlovhoz, a falu csodálatos hímzéseiről is híres, amelyet a vonalak kifinomult har­móniája, a színek rendkívüli gazdagsága jellemez ... A fa­lu új élete 1944. novemberi igaz: a kutatásnak egy lépés­sel a gyaltorlat előtt kell jár­nia. Egy bejelentett találmá­nya és egy újítása van a tan­széknek. A találmány egy új rendszerű elektroyios talaj­nedvesség-mérő, amelyről az ország lakossága néhány hét­tel ezelőtt a televízió Delta című műsorából szerezhetett tudomást. A talajnedvesség tartalmának meghatározása egyre fontosabb feladat, a Lisencia Vállalat közremű­ködésével egyik gyárunk a jövő esztendő első negyedévé­ben már gyártani fogja eze­ket a nedvességmérőket. A műszer kisméretű, hordozható és-egy személy által kezelhe­tő. Az adatokat percenként szolgáltatja. Nemcsak a me­zőgazdasági öntözés terüle­tén, az árvízvédelmi munkák­nál, hanem például a kábelek fektetésénél is segíteni fog­ja a munkát. Az új műszer már az árvízvédelmi előrejel­ző-hálózat munkájában is sze­repet kap a Zagyva és a Tár­ná folyók mentén. A kar egyik újításáról is ér­demes beszélni. Dr. Kovács András kandidátus és dr. Gáspár Zoltán m«%ÄS§aifirägi. mérnök újítása nagyon fontos témával foglalkozik: a talaj- művelésnek, az öntözésnek és a műtrágyázásnak a gyökér­zetre gyakorolt hatásával. A gyökértömeg-vizsgálatot az újí­tás nagyban elősegíti. Már a fentiek is bizonyít­ják, hogy az Agráregyetemein nemcsak oktatják, hanem ku­tatómunkával segítik előreha­ladásukban a tudományokat. Cs. J. felszabadulásától kezdődik. A szabadságot a Vörös Hadse­reg, közelebbről a Volnovarsz- kij gárdaezred vitte el a fa­lunak.” Ezt követően szó esik a fa­lu múltjáról, érdekes, válto­zatos történelméről, majd így folytatódik a cikk, a jelenre áttérve: „Harminc esztendő történelmileg nem hosszú idő, de formáló, teremtő erejét mégis mindenütt érezni le­het. A mezőn mindenfelé gé­pek dolgoznak. Elégedetten láttuk az ismerős HTZ, Belo­rusz és CSTZ-traktorolcat, s ugyancsak jó volt hallgatni a traktorosok elismerő véle­ményét.” A cikk szerzője ezek után leírja, hogy az egyesült Zöld­mező Termelőiszövetkezet elnö­ke, Furülyás János tájékoz­tatta őket a gazdaság mun­kájáról, a terméseredmények­ről, s megismertette velük a vóoszentlászlói Galgatej üze­met is. „Zsámbok lakossága soha­sem felejti el, hogy kinek köszönheti a szabadságot, so­hasem felejti el a Vörös Had­sereg katonáit, akik életüket adták szabadságukért. Zsám­bok emlékezete örök, s ezt éreztük is, amikor úgy fogad­tak minket, mint legkedve­sebb vendégeiket. Csengő, örömteli dalokat adtak elő, s a híres zsámboki öntevékeny csoport pedig gyönyörű tán­cokat mutatott be. A háború­ból maradt 450—AB-számú szovjet ágyúcsövet — ez is a Utasok, járatok, percek tettek neveben: Mayer Béla Gödöllő Cikk a Leninszkoje Znamjában Zsámbok emlékezik Falugyűlés Versegen Eredményekről, gondokról - közösen A nagy esőzés, a vastagon hulló hó után is pöfögnek az utakon az autók, trakto­rok, s akár a termőföldet, úgy fölszántják a falvak közút­jait Versegen is víz csillog a kerekek vájta kátyúkban. Ha az ember csak az út egyik oldalán akar menni, alig lesz sáros a cipője, mert kövezett a járda. Csak a másik oldal­ra ne akarjon átmenni. A község eredményeiről, gondjairól volt szó december 13-án, pénteken este a vérségi falugyűlésen. Nincs ezen cso­dálkozni való, hiszen min­degyik résztvevőnek friss volt az élménye, nagy dobbaná­sokkal verték le a sarat a mű­velődési ház bejárata előtt. Sokan viseltek csizmát. A falugyűlést Walter Meny­hért iskolaigazgató, a helyi népfrontbizottság elnöke ve­zette le. Az elnökség ben ült dr. Baskai-Tóth Bertalan, országgyűlési képviselő. Feke­te János megyei tanácstag, Kalmár János, a községi párt- bizottság titkára, Kelemen Mi­hály tanácselnök, Harkai Pál, az egyesült Barátság Terme­lőszövetkezet elnöke és Sebők László, az Aszód és Vidéke ÁFÉSZ Kartal—Vereeg—Fe- nyőharaszt körzetének egység- vezetője. Jelentős törvények születtek A sokszoknyás asszonyok, a nagybundás-kucsmás férfiak nagy érdeklődéssel hallgatták meg dr. Baskai-Tóth Berta­lan országgyűlési képviselő beszámolóját. — A legutóbbi országgyű­lési választások óta — mon­dotta a képviselő —, sole fon­tos esemény történt, például a módosított alkotmány tör­vényerőre emelése, az egész­ségügyi törvény megjelenése, az ifjúsági törvény megalko­tása. Ezt követően az országgyű­lési képviselő beszélt a me­zőgazdaság helyzetéről, a ga­bona-, és zöldségtermelésről, s árról,> hogy az ország zöld-, ségitermő területének 14—15 százaléka megyénkben van és különösen sokat termeszte­nek a Galga mentén. Szólt a családjogi törvényről, orszá­gunk k,ül kereskedelméről, majd részletesebben tájékoz­tatta a falugyűlés résztvevőit a tanácstörvény végrehajtásá­ról. Hangsúlyozta, hogy a tör­vény megszületése előtt egy évben az ország tanácsai két­millió hatósági bizonyítványt adtak ki. s a törvény után 360 ezerre csökkent ez a szám. tisztelet jele — gondosan őriznek a helyi falumúzeum­ban. A zsám'ooki 1934-es szá­mú úttörőcsapat tagjai, Pap Attila, Kiss Katalin, Iványi Hugó és mások a Zsámbok felszabadulására emlékező szemtanúk szavait albumba gyűjtötték, s Lénárt Tünde és Kővágó Katalin lefordította orosz nyelvre. Az albumot, és az ajándékot, egy zsámboki népviseletbe öltöztetett babát, amelyet a zsámbokiak a Vol+ novarszkij nevű egység har­cosainak adtak, már el is he­lyezték az egység dicsőség­szobájában. Az idősek meghatottan em­lékeztek a felszabadító ka­tonákra, sokat név szerint is megneveztek. De jó is volna megtalálni — mondták — Va- szilij Danyilint, az összekötőt, Kruzsneján tisztet, Nyikolaj Andrejevics Majsztor közka­tonát. .. és a többieket is, akikre már csak így emlékez­nek: Borisz, Alekszándr, Ká­tyú, Szása... Kanyevszkij ezredes, fiatal, magas, sűrű gesztenyebarna hajú tiszt volt, akit — mint kiderült —, ebben a faluban temettek el. Utunk egyik fő célja az ő sorsának kutatá­sa volt. Ez az ezredes vezette a Zsámbokot is felszabadító egységet. . Litovkin főhadnagy megha­tott szavakkal írja le. hogy a visszaemlékezők orosz nyel­ven énekeltek katonadalokat, amelyeket a felszabadítóktól tanulták, majd elbeszéli, ho­gyan koszorúzták meg a két­nyelvű márványtáblával ellá­tott hősi emlékművet. F. B. A továbbiakban a gondok­ról szólva elmondta, hogy tavaly hektáronként 298 má­zsa cukorrépát takarítottak be, az idén új rekord szüle- . tett: a hektáronkénti átlag 360 mázsa. Új élelmiszerboltot nyitnak Ezután. Kelemen Mihály tanácselnök 'beszélt a község eredményeiről, gondjairól, ter­veiről: — Messzire kell vissza­mennem, hogy mai gondjaink­nál is beszéljek, bár azt hi­szem, hogy a gondokat és az eredményeket is jól ismerik az itt megjelentek. Közsé­günk fejlesztésének legelső nagy lépiése volt az 1954-ben befejeződött villamosítás. Most már ott tartunk, hogy fel kell újítani a villamoshálózatot Tíz éve befejeződött a járda­építés, s minden utcában van ma már sármentes gyalogút. Ez sem befejezett munka, mert harminc százalékát ja­vítani kell. De ezek a kisebb gondok. A nagyobbak a köz­útjaink. A községben hat és fél kilométer utunk van, saj­nos, ebből csak nyolcszáz­nyolcvan méter portalaní- tott vagy szilárd burkolatú. Volt azért fejlődés az elmúlt évben az útépítésben, így pél­dául 1972-ben elkészült a Dó­zsa György út makadámbur- kolata. — Sajnos, lehetőségeink kor­látozottak, megszabott az. utakra fordítható pénzünk. A következő időszákiban csak hatszáz méter új utat tudunk építeni. — A község kereskedelmi ellátottságával — folytatta a tanácselnök — a tavalyi fa­lugyűlésen is beszélgettünk. Most csak annyit mondanék, hogy a tanács három helyi­ségének felhasználásával jö- vőre élelmiszerboltot szeret­nénk nyitni. Erre feltétlenül szükség van, mert jelenleg ki­csi az eladó- és a raktártér is. A tervek szerint az új he­lyiségekben mintegy hatvanöt négyzetméternyi alapterületű eladón és harmincöt négyzet­méter alapterületű raktárhe­lyiséget alakítunk ki. — Közlekedési nehézségeink is voltak. Szerencsére a Ver- seg—Fenyőharaszt között az idén márciusban átadott új út lehetővé tette, hogy rendsze­res napi összeköttetésünk le­gyen Hatvannal. Segített az új járatok beállítása. Felújítják a régi iskolát — Javult az utóbbi időben Versegen az oktatás színvona­la is. A tárgyi feltételek és a szemléltető eszközök gyarapí­tásával mielőbb városi szint­re szeretnénk emelkedni. Ezt segíti majd elő, hogy jövőre felújítjuk a régi iskolát. Ed­dig sajnálkoznunk kellett azon, hogy kihasználatlan a községi óvoda és a napközi. Gödöllőn az Agrártudomá- | nyi Egyetem rektori tanácsko­zótermében foglaltak helyet a | kitüntetésre, jutalmazásra és ajándékozásra váró sportolók, sportvezetők és edzők. Dr. Bencze József, egyetemi docens, a GEAC elnöke üd­vözölte a megjelenteket, majd elmondta, hogy minden esz­tendőben egy alkalommal megjutalmazzák a Jó tanuló, jó sportoló mozgalom legjobb­jait, s ilyenkor honorálják a vezetők és az edzők munkáját is. Kiemelte, hogy fontos len­ne az atlétika magasabb szint­re emelése, hiszen a megyei vezetők is jobb eredményeket várnak az egyetem verseny­zőitől. 1 Sári Géza tesnevelő tanár, a GEAC titkára olvasta fel a neveket, s egymásután léptek az elnökség elé a hallgatók, akik elnyerték a Jó tanuló, jó sportoló címet. A mezőgazda­ságtudományi kar hallgatói kö­zül: Tamás Gábor, Csibor László, Nagy József, Magyei István, Vitáris Dániel és Bánó Péter. A gépészmérnöki kar hallgatói közül: Galántai Sán­Az idén ezt is sikerült megol­danunk. A tangazdaság kur­tái i vezetőjének köszönhető, hogy huszonhét iskolás és hat óvodás naponta bejárhat Fe- nyőharasztról Versegre. A gazdaság szerzett autóbuszt, s ő fizeti a gyerekek kísérőjét is, aki szintén a tangazdaság költségén a napköziben is se­gédkezik. Nagy örömünkre ta­valy átadhattuk ezt az új mű­velődési házat. Az épület szép és korszerű, de a tartal­mi munkán még akad javí­tani való. A közeljövőben erre intézkedési tervet is készítünk. Kelemen Mihály a továb­biakban beszélt még a köz­ségben felállítandó autóbusz- várókról, melyeknek egy ré­szét már az idén december 20-ig szeretnék fölállítani. A község legnagyobb gond­ja az ivóvíz. A KÖJÁL-vizs- gálat megállapította, hogy Verseg közkútjainak vizeivás- ra alkalmatlan. Ez persze azt is jelenti, hogy a magánkutak vize sem jó. Egyetlenegy használható kút van a falu­ban, amit negyven éve ástak a téesz udvarán. Most ebből kapja az iskola, az óvoda, az orvosi rendelő, a bisztró a vi­zet. Már megkezdődtek a tár­gyalások a Közép-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatósággal, s an­nak pomázi részlegénél a ta­nács megrendelte a tanul­mánytervet. Most még csak egy kút kellene, amelyben jó a víz: ezt fúrni kell. Jövőre valószínűleg meg lesz rá a pénz. A községi tanács már régóta számít erre a kiadás­ra, költségvetési maradvá­nyait és fennmaradó fejleszté­si alapját is erre tartalékolta tavaly óta. Az előzetes tervek szerint 1977 végére megépül a vérségi vízmű. Ezt .követően Hrkai Pál tsz- elnök kért szót. Elmondta, hogy úgy érzi, a falu dolgai­nak nagyobb része rendben van. Az emberek ismerik a tanács lehetőségeit és látják, érzik a fejlődést. Az összefogás foniossága Turányik Ferencné tsz-taga postahivatal felépítését, az üz­lethálózat fejlesztését szorgal­mazta. A többi felszólaló — Mann Lajos nyugdíjas, Turá- nyi István, Oláh Géza tsz-ta- gok és Fehér Mihályné peda­gógus, valamint Kiss Ferenc­né az utakról, a járdákról be­széltek. Mindegyiküknek csak azt tudta válaszolni a tanács­elnök, hogy várjanak türe­lemmel, mert a község anya­gi lehetőségei korlátozottak. Mindenesetre, ha a község la­kói fokozottabban részt vállal­nak a fejlesztés munkájában, gyorsabban megoldódhatnak a gondok. Hiszen mint más köz­ségek példája is tanúsítja, a községszépítés, -építés legha­tásosabb támogatója a közös­ségi összefogás. őrszigethy Erzsébet dór, Kling György, Lőrincz Mihály, Pálinkó Mihály, Papp Béla és György Balázs. A sportért végzett kiváló munkájáért évente tizenkel- ten kapják meg az Aranyko­szorús GEAC-jelvényt. Az idén az alábbiak vehették át: dr. Bencze József, aki 1962 óta a GEAC elnöke, dr. Halupa Bé­la, az egyetemi sportbizottság elnöke, Keresztúri Géza, tan­székvezető testnevelő tanár, atlétaedző, Benkő Tibor test­nevelő vívóedző, aki ugyan­csak 1962 óta támogatja az egyetemi vívószakosztály munkáját, Mlatilik György, a PTS sportrendezvény-iroda vezetője, Bánszky József gól­erős . kézilabdázó, valamint Hecz János, Veres János, Me­gyei István, Végh László, Né­meth István és Egyed Gyula ötödéves egyetemisták. Az ünnepségen összesen nyolcvanan részesültek külön­böző elismerésben, s kaptak kitüntetést, ajándékot, okleve­let, vásárlási utalványt. A hivatalos ünnepséget ba­ráti beszélgetés követte. Cs. J. SPORT + SPORT + SPORT + SPORT Jó tanuló, jó sportoló Kitüntették a legjobbakat

Next

/
Thumbnails
Contents