Pest Megyi Hírlap, 1974. december (18. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-13 / 291. szám

Jól ellátott feladatok\ sikeres kezdeményezések A népfront járási elnökségének ülése leesésen A Hazafias Népfront járási elnöksége, Pilis után, legutóbb Vecsésen tartott kihelyezett, illetve a helybeli bizottság­gal összevont ülést, amelyen részt vett Horsik József, a já­rási hivatal elnökhelyettese és Somogyi Lajos, a (községi ta­nács elnöke, a vecsési intéz­mények és a gazdaság több vezetője, valamint néhány ta­nácstag is. — A Bizottság összetétele hűen tükrözi a lakosság ré­tegződését, politikai elkötele­zettségét — kezdte dr. Gerő Igor György, a Hazafias Nép­front járási bizottsága elnöke, akinek üdvözlő szavai után Aczél Ferenc, a helyi szerve­zet titkára a bizottság munká­ját értékelte. Az 1971-ben megválasztott tisztségviselők nagy több­sége, körülbelül 70 száza­léka, derekasan kiveszi a részét a testületi munká­ból, a helyi népfrontszervek ösz- szességében jól látják el fel­adataikat, amit dr. Gerő Igor György a járási elnökség ne­vében is elismert a későbbiek­ben. Aktív közreműködésük nyomán, a megyei tanács által meghirdetett községfejlesztési és szépítási versenyekben 1968- óta igen előkelő helyezéseket ért el a község. A helyi vál­lalatok és a gazdaság részéről anyagi támogatásban részesül­tek a gyermek- és az oktatási intézmények. A lakosság összefogását és bekapcsolását a szervezeti élet­be megnehezíti a főváros kö­zelsége, de legfőképpen az, hogy a községből kilencezer­nél többen járnak el dolgozni: korán reggel elmennek, és csak az esti órákban térnek haza. összefogásukat azért megkísérelték, s nem is ered­ménytelenül. Például a helyi művelődési ház és a szakmaközi bizottság a legtöbb vecsési lakost fog­lalkoztató gyárak (Ganz- MÄVAG, ÉVIG stb.) mű­velődési intézményeit fel­kérte vecsési vendégsze­replésre, továbbá számos kiváló fővá­rosi művész, író, költő, tudós meghívására is sor került, s a találkozókon a bejáró dol­gozók közül is sokan részt vettek, de ez még nem elég, keresni kell az ingázókkal! kapcsolatok kialakításának tor vábbi lehetőségeit. A népfrontbizottság művelő­dési programját jobbára a helybeli művelődési ház se­gítségével valósítja meg. Ki­emelkedő sikereket ért el a többször is kitüntetett ének­kar, valamint az országos ver­senyeken arany- és ezüst ér­met nyert bábegyüttes. EredménySen működik a honismereti, a színjátszó-, bélyeggyűjtő-, kisállatte­nyésztő-, kertbarátkor, a szülők, a fiatalok és az idősek klubja, élénk érdeklődés kíséretében zajlanak le a rendszeresen, tar­tott szellemi vetélkedők. Hat­ezer 194 rádió, négyezer 716 televízió van a 'községben, 148 ezer napi-, hetilapot, fo­lyóiratot olvas a lakosság. Az előadó, a vecsésiek élet- színvonaláról szólva, elmon­dotta, hogy a monori járásban Vecsésen tartják nyilván a legtöbb személyautót és taka­rékbetétet, ez utóbbi összege meghaladja a 91 millió forin­tot. A népfront-bizottság - '■poli- kai oktatási tevékenysége vál­tozatos, elsősorban kiscsopor­tos beszélgetésekben nyilvánul meg, de számtalan fontos té­májú politikai és ismeretter­jesztő előadást is szervezett. Az előadó a magyar—szov­jet barátság ápolásában, a szo­lidaritási akciók sikere és a lakosság jobb ellátása érde­kében kifejtett népfrontbizott­sági tevékenységről is beszélt. A tanács és népfrontbizott­ság együttműködésének Ve­csésen hagyományai vannak, a népfrontbizottság nem­csak segíti a lakosság be­vonását a tanácsi munká­ba, hanem támogatja a ta­nácstagok területi munká­ját is. Aczél Ferenc értékelése to­vábbi részében a többi szerv­vel kialakult kapcsolatokról szólott, majd a honismereti szakkör tevékenységét ismer­tette. A szakkör, mely 1968-ban alakult, tizenöt lelkes taggal, már számtalan díjat, pénzju­talmat nyert. Megkezdte, sőt szinte teljesen befejezte a fa­lukrónika írását, amelyhez fel­szólalásában Ősz Béla., a hon­ismereti szakkör elnöke, kér­te a gazdasági szervek segít­ségét, Várkonyi Gábor pedig a krónika megírásának fontos­ságát hangsúlyozta, sürgetve a még el nem halványult emlé­kek mielőbbi és hű megörökí­tését. A szakkör minden esztendő­ben megemlékezik Gammel József és Visnyovszki Lajos vecsési festőművészekről, mű­veikből már nem egy kiállí­tást is rendezett. Megkezdte a német nemzetiségű népmű­vészet és néphagyomány em­lékeinek gyűjtését, amelyet azonban nehezítenek a raktá­rozási gondok. Befejezéséhez közeledik a község 30 éves fejlődését bemutató kiállítás kép- és egyéb anyagának össze­gyűjtése is. A népfront nőbizottsága munkájának értékelése során Aczél Ferenc elmondotta, hogy a yők nemcsak a jelölőgyűlé­sek szervezéséből és egyéb fel­adatok teljesítéséből vették ki részüket, de rendszeresen se­gítik, látogatják és ajándékok­kal is meglepik a magukra maradt elaggottakat, a Tamás úti idősek napközi otthonába járó, a gyömrői szociális ott­honban élő vecsésli idős em­bereket. A szabás-varrás, a főző- és háztartási tanácsadó tanfolyam szervezését is J J megkezdték. Befejezésül a helyi nép- frontszervezet titkára a ta­nácstagok munkáját értékel­te, majd Somogyi Lajos, a köz­ségi tanács elnöke Vecsés fej­lődéséről és terveiről adott az ülés résztvevőinek tájékozta­tást. Kovács György MONOD'VIDfn A , P EST, ,M E G Xj I Hl R L A P K Q 1,0 NK1AD AS A XVI. ÉVFOLYAM, 291. SZÁM 1974. DECEMBER 13., PÉNTEK Mindenük az újság és a rádió Külterületen Szél fújja, hordja a vasadi homokot. Elhagyva a kisközség utol­só házait, egyszeriben egye­dül érzi magát az arra vető­dő idegen. Csendes a határ, olykor egy-egy fácán röp­pen fel szárnycsattogtatva, hangosan csivitelő, szemte­len verébhad száll alacso­nyan, aztán leereszkedve, megpihen a kopasz akácfa ágain. Alig taposott dűlőút mel­lett fehérre meszelt házikó áll, az udvaron fiatal férfi tesz-vesz, gyerekek labdáz­nak. Hajnaltól éjfélig — Éppen tíz éve költöztünk ide, akkor vettük a házat. A Bács-Kiskun megyei Kiskun­félegyházáról jöttünk fel — fogad a ház gazdája, Endre László. A foglalkozására terelődik a beszéd. — Budapesten, a Gergely utcában, a Műszéntermelő Vállalatnál kocsikísérő va­gyok. Mindennap hajnali három­kor kel, hogy beérjen, és késő este, sokszor éjfél körül tér haza. Sokat jár Vidékre, ezért hosszabb a műszakja nyolc óránál. — A mai napra szabadsá­got vettem ki. Délelőtt bent voltunk Monoron, teatűzhe­lyet kerestünk, de, sajnos, nem kaptunk. Csak hiteget­nek, hogy ekkor lesz vagy amakkor. Alighogy hazaértek Monor- ról, az asszony nagymosásba kezdett. Lassan a vacsoraké­szítés ideje is itt lesz. Nagy a család, jól kell gazdálkod­ni az idővel, temérdek a munka a ház, a jószág kö­rül. — Még tegnap beáztattam. Bizony, kézzel lassabb is meg fárasztóbb is a mosás, mint géppel — jegyzi meg Endre Lászlóné. A szakszövetkezet ösztöndíjasa Az öt gyerek közül három van odahaza, most jöttek meg az iskolából. Az édes­anya sorban bemutatja őket: — Zoli a legkisebb, harma­dikos, Karcsi ötödikes, Pi­roska hatodik osztályba jár. Ök segítenek nekem, ellátják a baromfit, legeltetik a te­henet ... Laci fiunk egy hó­napban egyszer jön haza, első éves kollégista Szege­den, erdészeti szakközépis­kolában tanul. — Miért éppen az erdé­szeti pályát választotta? — Kiskorától rajong a ter­mészetért, mindig erdész akart lenni. Pedig nagyon ne­hezen sikerült a felvétele. Háromszoros túljelentkezés volt, felvételét először hely­hiány miatt elutasították, de mint a vasadi szakszövetke­zet ösztöndíjasát, végül mégiscsak felvették. A férj az órára néz: — Mindjárt itthon lesz Marika is. Ö a legnagyobb gyermekünk, most tizenhat éves. Monoron, a Kossuth Tsz orsózójában dolgozik, két műszakban. Főleg a villany miatt A konyhában folytatjuk a beszélgetést. I Kis polcon telepes rádió I szól. Szögre akasztva, pet­róleumlámpa. Újságok, szí­nes hetilapok mindenfelé. — Sajnos, nincs villanyunk, ez a legnagyobb gondunk. Az újságolvasás és a rádiózás a mindenünk, a gyerekek is és mi magunk is szeretjük hall­gatni a rádiót, lapozni az új­ságokat. — Például mit? — Jár a Képes Üjság, a Nők Lapja, szinte mindennap meg­vesszük a Pest megyei Hír­lapot, a gyerekek az ifjú­sági lapokat vásárolják. Félbeszakad a beszélgetés. — Piriké, hajtsátok ki a tehenet! — kéri az asszony a gyerekeket, s azok sapkát húzva, teljesítik a kérést. — Hogyan érzik magukat távol a községtől, itt, a külte­rületen? Ismét a férj válaszol: — Jól. Majd rövid töprengés után: — Mégis, ha valamennyi pénzt sikerülne összegyűj­tenünk és ezt a házat elad­nunk, azért elköltöznénk in­nen. Üllőre mennénk ... Fő­leg a villany miatt. Majd meglátjuk.' ★ — Csókolom, megjöttem! — toppan be Marika, a család második pénzkeresője. Táskájából könyveket vesz elő: — A ' vasadi könyvtárból hoztam. Alkonyodik, elköszönünk az Endre családtól. — Jöjjenek, nézzék meg a karácsonyra valót — szól a ház gazdája, s a disznóól felé tessékel bennünket. Két mázsán fölülinek vél­jük a kajla fülűt. — Az ünnepekre vágjuk le, amikor az egész család itthon lesz, együtt ül az asztalhoz, Jandó István KOSÁRLABDA Máso dikosok Előkerülnek a kockás füzetek Szeretik az iskolát MŰSOR MOZIK Monor: Robbanás. Pilis: olt egyszer egy vadnyugat, —II. Vecsés: Nagyezsda. MŰVELŐDÉSI HÁZ Monoron, 18 órakor: az if­isági klub foglalkozása, Ez z én estém címmel, házigaz- a Erdélyi Attila. ÜTTÖRÖHÁZ Gyomron, 15-től 17 óráig: meghívásos sportverseny; 15.30-tól 17.30-ig: fotószakkör haladóknak és az irodalmi színpad próbája. Ezúton fejezzük ki köszönetün- ket mindazoknak, akik Várfoki József elhunyta alkalmából rész­vétük nyilvánításával bánatunkon enyhíteni igyekeztek. A gyászoló család. Nagy a nyüzsgés a gombai iskola udvarán: percek múl­va kezdődik a délutáni taní­tás. Kis gyerekek, nagy isko­latáskával ballagnak a folyo­són. A tanítónőt, Trócsányi Ani­kót kérjük meg, hadd be­szélgessünk az apró ember­kékkel aiz első óra első per­ceiben. Alig látszanak ki a pádból, fegyelmezetten ülnek, a kér­désre kórusban harsogják, számtanára lesz. — Ki tud legjobban szá­molni, olvasni, írni? — Az Ordas Feri. Ordas Feri külön padban ül, egy új kisfiúval: Csapó Ti- biék nemrég költöztek Gom­bára, Feri most őt patronál­ja, óimig bele nem zökken az itteni kerékvágásba. Egyébként is differenciált ültetési rend van, ezt , már a tanítónő mondja el, az egyik padsorban, végig a jó tanulók ülnek, a másikban a közepes, a harmadikban a gyengébb képességűek. Ha fel­adatot kell megoldani, min­den padsor a neki megfelelő példát kapja. — Nagyon szeretünk isko­lába járni! / — Ez igaz? Nem jobb ját­szani? — Játszani is jó, de arra van idő tízperoben. meg ott­hon — mondja Páczi Pisti. olyan komoly arccal, hogy el kell hinnünk neki. Hozzáteszi: ő olvasni sze­ret a legjobban. Hogy mit? Most éppen ott van nála egy könyv, de csak szünetben szokta elővenni. „Indiános.” Ordasi Feri a dédpapa köny­veit is előszedte a padlásról, azok is „irtó érdekesek’’. Dehát most végül is szám- tanóra van, vissza kell tér­niük a kétjegyű számokra: előkerülnek a kockás füze­tek. K. Zs. Monori bravúr a fővárosban Monori SE—Fürdőigazga­tóság NB III női 51:48 (16:31) A Bokros, Bajkai, Katus, An­tal, Kovács összeállítású csa­pat lépett a pályára, a meg­érkezés után bemelegítés nél­kül kezdve a játékot. Az 5. percben 2:10 arányban veze­tett a fővárosi csapat, a 10. percben 9:12 volt az ered­mény. Már-már úgy látszott, hogy a monori gárda magára talált, de a 15. percben ismét Tamás Évi csak a szünetben számolgatja, hány szem sza­loncukor maradt még a télapó csomagból? elhúztak a fővárosiak, 13:23 arányban, és. a félidőt nagy kosáraránnyal nyerték meg. A szünetben Veress László edző nyugodt játékra kérte a csapat tagjait. A második félidőben a mo­nori csapat is vezetett formás támadásokat, s az 5. percben 25:35 volt az eredmény, a 10. percben pedig 33:39. Most már a monori csapat kezdett gyors, helycserés támadáso­kat vezetni a fővárosiak pa- lánkja alá, s a 15. percben si­került az egyenlítés, 41:41. A monori csapat cserét határo­zott el: Magyar, Szűcs és Po- csai is helyet kapott a csapat­ban. A 16. percben 42:41, is­mét a fővárosi csapat javára, a 18. percben azonban 49:46- ra a monoriak vezettek. Ed­zőjük ekkor szoros emberfo­gásra kérte a csapat tagjait, s a 19. percben 50:47-re ala­kult az eredmény, a monoriak javára. Az utolsó egy percben mindkét csapat egy-egy ko­sarat ért el, így ért véget a nagy küzdelem. Kosárdobók: Kovács (19), Bajkai (10), Katus, Magyar (8—8), Antal, Bokros, Pocsai (2—2). A teljes monori csapat jó teljesítményt nyújtott. A férficsapat, mivel a tor­naterem foglalt volt, nem tu­dott megmérkőzni ellenfelé­vel. Vitéz Imre A KERÍTÉSNEK HAJTOTT A_ mozi előtti kanyarban, Üllőn, egy Zsiguli Jámbor László kerítésének rohant, azt jókora darabon összetörte, majd mire a házigazda felöl­tözött, vezetője továbbhajtott. A gyorsaságot kedvelő gép­kocsivezető azonban nem sp- káig örülhetett szerencsés bal- szerencséjének, mert a rendőr­ség felderítette kilétét, és az eljárást megindította ellene. Somogyi Lajos tanácselnök a köz ségfejlesztési tervet ismerteti Nagy Iván felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents