Pest Megyi Hírlap, 1974. december (18. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-12 / 290. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A VÁCI JÁRÁS ÉS VÁC VÁROS RÉSZÉRE XVUI. ÉVFOLYAM, 290. SZÁM 1974. DECEMBER 12., CSÜTÖRTÖK Valamennyi rendezvényen Beszámoló párttaggyülés Tovább erősödött az alapszervezet Javult a pedagógusi munka A váci alsófokú pedagógus pár talapszervezetnek nyolc pártcsoportja tevékenykedik a városban. Az e héten tartott beszámoló taggyűlésen részt vett Alt Gyula, a városi párt- bizottság képviselője és Ve- nesz Ernő, a városi tanács művelődésügyi osztályának ve­zetője is. Győri József né alapszervi titkár, a Hámán Kató iskola igazgatója ismertette négy év munkáját, a pártvezetőség elő­terjesztése alapján. Á következetes pártépítési munka eredményeként a tagság létszáma negyven százalékkal gyarapodott 1970 óta, A vezetőség hangsúlyozta, hogy a tagfelvételben magas legyen a követelmény: csak az önként jelentkező és munká­jukkal bizonyító pedagógusok felvételét javasolták, így elér- i ték, hogy a létszám emelkedé­se az alapszervezet erősödé­sét is jelentette. A kommunis­ta pedagógusok többre vállal­koztak, mint nevelóltársaik: helytálltak a szakmai vezetés­ben, a tanácsi, a népfront-, az úttörőmunkában. Tizenhat tár­suknak kettős megbízatása van. A választások alkalmával ügyelni kell arra, hogy ará­nyosabb legyen a megbízatá­sok elosztása. A pedagógusok fokozták marxista műveltségükét, részt vettek a pártoktatásban. A pártvezetőség rendsze­resen beszámoltatta az is­kolavezetőket olyan szem­pontok alapján, mint a nők helyzetével kapcsola­tos intézkedési terv végre­hajtása, az ifjúságpolitikai határozat irányelveinek érvényesítése, a fizikai AZ ELSŐ... Emlékezek, emlékezések Naponta hat előadás — A város Jelszabadulását követő héten megkerestek a lakásomon — emlékszik vissza Máté Béla nyugdíjas mozigé­pész. — A szovjet parancsnok­ság kért, tegyem üzemképessé a Kultúr Mozi vetítőgépét. A padlásról hoztam le az eldu­gott alkatrészeket. Szobjet katonák voltak a nézők, na­ponta hat előadást tartottunk. Peregtek a híradók, a játék­filmek. Felejthetetlen élmény volt. Cirillbeíűs igazolvánnyal — Vác felszabadult,' a front továbbhaladt. Nagybetűs pla­kátok hívták fel a figyelmet, hogy a lakosság kezdje meg a munkát — mondja Varga Lászlóné tanárnő. — Sió volt a felhívásban a tanítás meg­kezdéséről is. Mi voltunk az elsők, akik eleget tettünk a felhívásnak. A kisváci iskolá­ba először csak öt-hat tanuló jött, azután mind több. Cirill- betűs igazolványt kaptunk, hogy szabadon közlekedhes­sünk a városban. Egy naptár — egy tojás — Nem tudom elfelejteni azokat a napokat — idézi a múltat Szinovszki Sándor be­tűszedő. — A gőzfűtés nem működött, az ablakon dugtuk ki az alkalmi kályha csövét. 1944 decemberében hiánycikk volt az újévi naptár. Légrádi Bandiéklcal szedtük, kézihajtá­sú géppel nyomtuk. A pénznek nem volt értéke. Falura vittük az 1945-ös falinaptárt, s darab­ját akkor nagy kincsért, egy tojásért adtuk. Aj índékcigaretta — A kíváncsiságom nagyobb volt, mint a félelmem — kezdi Kohlmann Lajos cipészmes­ter. — Kis műhelyemből néz­tem végig a „Széchenyi utcai csatát”, a teherautón mene­külő németeket s a nyomuk­ban haladó szovjet tankot, melynek ágyúja egyetlen lö­véssel ronccsá lőtte a teher­gépkocsit. Jöttek a gyalogo­sok. tőlem is a németek felöl érdeklődtek, ök kínáltak elő­ször addig ismeretlen ízű, erős cigarettával. Felejthetetlen gyűlés — Az akkori városháza pol­gármesteri szobájában jöttünk össze először — kutat emlé­kezetében Blaha Ferenc, aki párttitkár volt az első hóna­pokban. — A szovjet város- parancsnok egybehivatta a baloldali érzelmű, demokra­tikusan gondolkozó embereket. Kérte, a régi kommunisták, szociáldemokraták jelentkez­zenek, foglalják el a város vezető posztjait, és segítsék minden erejükkel az újjáépí­tést, a termelőmunkát. Könnyező vasutasok — Nagyon szomorú látvány egy kihalt pályaudvar — bi­zonygatja Szabó Imre nyugdí­jas vasutas. — Néztük tár­saimmal az üres vágányokat, az elnéptelenedett váci állo­mást. Egy nap valaki azt mondta, délelőtt vonat jön Pest felől. Megdobbant a szí­vünk, amikor a szemafor szabadot jelzett. S lassan be­gördült egy gőzmozdony, há­rom kocsival. Sírtunk mind, akik az állomáson voltunk, és nem szégyelltük a könnyein­ket. (-pr—) dolgozók gyermekeinek nevelése stb. Az iskolák vezetőinek jólesett, hogy érdeklődtek munkájuk iránt. 1972-itől többször napi­rendre tűzték az oktatáspoli­tikai határozatot, még fonto­sabbá vált a káderfejlesztési terv. A hozzászólások során Tari Mária beszámolt arról, hogy minit fiatal párttag és nevelő, sok ségítséget kapott pártcso­portjától, amiért köszönetét mondott. Pelczéder Tibor elis­meréssel szólt a beszámolóról, mely mély és elemző volt. Ko- váts Sándor azokról a kommu­nista nevelőkről beszélt, akik nemcsak többet vállaltak, de többet is tettek, mint az átlagpedagógusok. Venesz Ernő elmondta, hogy a tanácsi irányítás is többet vár a párttag pedagógusoktól, igen jónak ítélte a káderfej­lesztési tervet. Hangsúlyozta: az oktatáspolitikai terv hosz- szabb távra szól, az eredmé­nyek nem jelentkezhetnek máról holnapra. Vásárhelyi József arra hívta fel a figyel­met, hogy a pártmegbízatáso­kat nem lehet szétválasztani az állami és társadalmi fel­adatoktól, valamennyi a kö­zösség javát szolgálja. Alt Gyula véleménye szerint ja­vult a pedagógusmunka, amit a beszámoló is tükröz. Győri Józsefné válaszolt a hozzászólásokra, majd a tag­gyűlés határozati javaslatot fogadott el az alaoszervezeti tevékenység további javításá­ra. P. R. A jubileumi ünnepségsorozat megnyitóján nagy tetszést kiváltó, szép dekoráció, Bíró Adám munkája díszíti majd a színpadot valamennyi, soron következő rendezvényen. Gyimesi Sándor felvétele Egy délelőtt a közgazdasági szakközépiskolában Lelkes, nagyszerű fiatalok Vetélkedő a szolnokiakkal CSENDBEN, minden hírve­rés nélkül tartotta meg a köz- gazdasági szakközépiskola ket­tős emlékünnepségét. A diá­kok a város alapításának 800., s a felszabadulás 30. évfordu­lójára olyan irodalmi műsort állítottak össze, adtak elq az iskola aulájában, amely bi­zony, a nagy nyilvánosság elé kívánkozott volna. A 'kilencszáz éves történe­lem szele suhant át fölöttünk, amikor felhangzottak a Képes Krónika híres bevezető szavai: „ .. . Géza, László és Ottó her­cegek azonban és mind a ve­lük levő magyar sereg Vác táján állapodott meg. Nagy er­dőség volt ott, senki sem la­kott benne, csak egy Vác ne­Híi?irJnckét vállaktf fámogütá-jÉval A művelődési központ épít­kezése jó ütemben halad. A 31 ezer 615 légköbméter tér­fogatú építmény 900 személyi tud majd befogadni, külön színház-, klub-, és szakkör- övezete lesz. Építéséhez 32 vállalat és in­tézmény 36 millió 156 ezer fo­rintot ajánlott fel, abból a mai napig 23 millió 800 ezer forintot már befizették. A vállalatok és intézmé­nyek, egy-kettő kivételével, időarányosan teljesítették fel­ajánlásukat, sőt, a Dunamenti Regionális Vízmű, a Híradás­technikai Anyagok Gyáva, a Pest megyei Iparcikk Kiske­reskedelmi Vállalat, a Duna­kanyar Ktsz, a Pest megyei Sütőipari Vállalat, a MEK, az Autójavító és Fémipari Válla­lat a felajánlott összeget az utolsó fillérig átutalta. író—olvasó találkozó Még sokáig ha A göd-felsői irodalombarát fiatalok távolról jötj; vendéget fogadtak: Flalkó József József Aítila-díjas költőt. A Nagykállóban élő poéta, a szabolcsiak közvetlenségével, hamarosan fe'oldotta az ünne­pélyes, feszült hangulatot, és az író—olvasó találkozó csa­ládias, kötetlen beszélgetéssé vált A költő beszélt eddigi élet- útjárói, munkájáról, bemutat­ta legújabb verseit, felolvasott készülő prózai* művébő-l, vá­laszolt a kérdésekre, figye­lemmel hallgatta a hozzászó­lásokat. A beszélgetés során egyre jobban kirajzolódtak az igaz­ságért bátran kiálló, becsüle­tes, az embereket mélyen tisz­telő és szerető, őszinte költő jellemvonásai. A lelkes vendéglátók sokáig hallgatták volna Ratkó Józse­fet, de az idő gyorsan repült, és a költőnek messzire kellett utaznia. Ügy érzem, Ratkó József a nagy távolság ellenére is kö­zel lesz most már mindig a göd-felsői fiatalokhoz. Nemeskéri Márta Ratkó József (balról a második) költői törekvéseiről beszél vű, szent életű, remete. Erről nevezte el utóbb Géza herceg a várost, amely ott épült...” Bíbor és kék fények villódz- ta'k különös, felemelő hangu­latot keltve, amikor az ősi vá­ros szép és gyakran gyötrel­mei napjai elevenedtek meg a műsorban a nézők előtt. Ro- gerius mester siralmait züm­mögte halkan a kórus, majd a szereplők mögötti, vetített képre! a török kori Vác pa­norámája hajolt fölébünk, ds máris csattanó verssorok bá­torítottak, hirdetve, hogy a vá­ros élve maradt, nem lehetett feipet-zselni, mert a szellem nem éghet el sohasem. És az élvemaradás tiszta hi­tét igazolta a műsor, amelyet Szentesi Miklós tanár rende­zett, teljes odaadással. Ezt iga­zolta a záróképsor felemelő tablója, amely a harminc év­vel ezelőtti eseményekre em­lékeztetett, Vác történelmé­nek legszebb .napjaira. NEHEZEN KEZDŐDÖTT a beszélgetés később, az ünnep­ség után, az igazgatói szobá­ban. Még mindig fogva tar­tott bennünket az az érzés, amely sokáig emlékezetes ma­rad számunkra, s amelyet olyan lelkes, nagyszerű fiata­loknak köszönhettünk, mint az imént szereplő Rumik Ági, Koch Pál, Kozári Zsuzsanna, Ormándi Erzsi. Ragyogtak még a szemek, hiszen dr. Molnár Mihály igazgató csak az imént osztot­ta ki a nyári építőtáborban kiemelkedők jutalmait, s a ne­velők sem panaszkodhattak, a műsor után csaknem har­mincezer forintot vettek át ve­zetőjüktől, ki-ki érdeme sze­rint —■ Ennyit tudnak a mi gye­rekeink — jegyezte meg sze­rényen Kovács László tanár, az iskola párt-alapszervezeté- nek szervező titkára. — És az énekkar? — kér­dezte csendben Kozári Zsuzsi, a KISZ-titkár. EZ A KÖZBEVETÉS oldot­ta fel teljesen a hangulatot, s egyáltalán nem vettem di­csekvésnek az igazgató lelkes szavait, amelyekből kiderült: az iskolának aranyérmes ének­kara van, annak ellenére, hogy nincs is kötelező énekoktatás, olyan énekkar, amely a kö­vetkező hetekben önálló mű­sort ad az Állami Zeneisko­lában. Makiári karnagy veze­tésével. — Üj gondolat érlelődött meg bennem, amíg a tanulóink műsorát néztem — folytatta dr. Molnár Mihály. — Felkér­jük az ugyancsak kilencszáz esztendős Szolnok város Vó- sárlielyi Pál Közgazdasági Is­koláját, lépjen velünk ünnepi versengésre: döntsük el, me­lyik iskola diákjái jobbak a szaktárgyakban, az ifjúsági munkában és az irodalmi mű­sorok rendezésében? A közös ünnepi évben kerítenénk sort e vetélkedőre... Szeretném emlékezetessé tenni jövőre \ égző növendékeinknek az is­kola befejezését. A két nagy évforduló emlékére egy-egy plakettet adnánk át nekik, a plakett kivitelezésére talán megnyerhetjük valamelyik vá­ci művészt... Csak egy-két gondolatot mondtam el a sok közül. Azokból, amelyek meg­valósításával méltóan vehet­jük ki részünket az ünnepi év munkájából. AZ ISKOLÁBAN TÖLTÖTT ÓRÁK meggyőztek a tervek teljesítésének lehetőségéről, mert nagy utat tett meg ez az intézet a valamikori szent vincés apácák által vezetett leányiskolától a mai napig, amikor egyike azoknak az is­koláknak, amelyek eredmé­nyei mindinkább iskolaváros­sá teszik Vácot. Csankó Lajos Kiállítás — betegek kémunkáiból A KÖTELEZŐ RUHATÁR PREMIERJE A váci Szőnyi Tibor Kórház , U-es psychiatriai osztálya a betegek által készített kézi­munkáikból és egyéb munka- termékekből kiállítást rendez. A subaszőnyegek, térítők s más tárgyak a kiállítás he­lyén, a kórház könyvtárában megvásárolhatók. Az érdekes és a kórház tör­ténetében is újszerű tárlat de­cember 17-én, délután 2 óra­kor nyílik meg, és három na­pig lesz látható. Az egészségügyi miniszter rendelete alapján kötelezővé tett ruhatárat a földszinti porta mellett alakították ki, s ott helyezték el a szükséges ruhafogasokat. A nagy zsúfoltság miatt ilyen formában nem szeren­csés a ruhatár üzemeltetése. A látogatás kezdetekor sokat kell várakozniuk az érkezők­nek, s a távozáskor ugyan­csak. Ha nincsen mód a létszám növelésére, javasoljuk, leg­alább negyedórával előbb te­gyék lehetővé, hogy a beteg­látogatók elhelyezhessék a felső kabátokat. Fémlapos ru­határi számok, számozott váll­farendszer is csökkentené a tumultust. (p — ő) 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents