Pest Megyi Hírlap, 1974. december (18. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-12 / 290. szám

1974. DECEMBER 12., CSÜTÖRTÖK

XMiitw

Siesta

■— felnőtteknek is

A Siesta gyermekcipők rövid idő alatt országszerte népszerűekké váltak. A saroktámasszal készülő lábbelik jó testtartást biztosítanak, külsejük tetszetős, minőségük jó. A gyártó cég, a Savaria Cipőgyár jövőre már egymillió párat állít elő és a gyermek Siesta cipőkön túl, nők és férfiak számára is készítenek ilyen lábbeliket. Elsősorban munka-, kismama-, illetve túracipőnek szánják azokat.

A Savaria Cipőgyár 1974-től védjegyezteti a Siesta márkát.

Fekete tulipán

Luca a függőfolyosón játszott. Olyan volt, mint egy vidáman ide-oda guruló pamutgombolyag, csak pisze orra, huncut szeme és csacska szája látszott ki a kapucnis overállból.

Az egyik lakó, kihasználva a napos délutánt, a folyosón tisztította, zsírozta kerékpárját. Luca kis ideig szótlanul figyelte az ingujjra vetkőzött férfit, majd leguggolt melléje, és elhalmozta kérdésekkel. Egyszer- csak megakadt a szeme a szomszéd bácsi fékonpress ingére hímzett fekete tulipánon, és csodálkozva így szólt:

— Jé. Feri bácsi, ez a te óvodai jeled? Az enyém a fésű...

— ha —

Eszmecsere Da bason

Miként hatnak környezetükre a szociaiista brigádok?

Közös dolgaikról okosan szólni, ez a szándék vezette a dabasi járás szocialista brigádjainak vezetőit, amikor ta- nácskozóasatalhoz ültek. A járási pártbizottság meghívására először Gyál és Úcsa, majd Bugyi körzetéből, legutóbb pedig — a héten — Dabas és Inárcs gazdaságaiból, üzemeiből gyűltek egybe a pártbizottság székházában. Még egy eszmecsere hátra van, erre Örkényből és Alsónémediből invitálták meg a brigádvezetőket.

S hogy miről, milyen közös, dolgokról esetit szó ezeken a megbeszéléseken? Elsőként és leggyakrabban arról, hogy mint hatnak környezetükre a szocialista brigádok, példamutatásukkal ösztönzik-e lelkiismeretesebb munkára, nagyobb teljesítményre munkatársaikat.

A munka legyeiméért

A beszámolók jól érzékeltették a szocialista brigádmozgalom fejlődését. Csak néhány tényt említsünk, amiről Ihászi József, a dabasi járási pártbizottság első titkára szólt. Három esztendeje a járásban 112 szocialista brigádot tartottak számon, ma 300 dolgozik. Ezeknek a kollektíváknak oroszlánrészük van a terület fejlődésében, a gazdaságok, ipari üzemek gyarapodásában, a kereskedelmi hálózat bővülésében. Jellemző a föllendüKORKÉRDÉS SZENTENDRÉN

Hogyan készülnek az év végi munkacsúcsra?

Már-már érzi az ember a kellemes gyantaillatot. Az üzletekben is megjelent a fenyőfa. Egyre többet beszélünk a közelgő ünnepekről; az üzleteket megrohamozza a vásárlók hada, megsokasodnak otthon, a ház körül is a munkák.

A napokban Szentendrén néztünk körül: mi jelzi ezt a hagyományos év végi hangulatot?

Mezei munkák és látogatás

Vékony Andrásné, a Ma- thiász János Szőlő és Gyümölcstermelő Tsz párttitkára:

— Mint mindig, most Is elválaszthatatlanul összekapcsolódik a tsz munkája az ünnepi készülődéssel. Jószerivel — hála a jelentős társadalmi segítségnek — végeztünk az időszerű tennivalóinkkal. Míg az idő engedi, metsszük a szőlőt, az almát, megkönnyítendő a tavaszi teendőinket. Folynak a tél eleji mezei munkák is. Mindent összevetve, jó számadásnak nézünk elébe: száztíz százalékra teljesítettük az árbevételi tervünket.

— Nőbizottságunk elhatározta, hogy karácsony előtt meglátogatjuk a kismamákat, a betegeket, a nyugdíjas tagjainkat. A két szociaiista brigád vállalja, hogy segít nekik a házkörüli munkákban.

Sáska Istvánná, a Pest megyei Szolgáltató és Csomagoló Vállalat 8. számú fióküzlete (Patyolat) dolgozója:

— Egy ideig nem tudtunk kilós ruhát mosni. Bajok voltak a kazánházzal. December 1-től viszont megoldódott a gond. Reggel héttől este hétig, szombaton héttől délután háromig jöhetnek a vendégek. Ebédszünetet nem tartunk, egész nap egyfolytában nyitva vagyunk.

Disznóölésre éles kést

Varga Péter késes és köszörűsmester :

— Ebben a kis üzletben nem okoz különösebb változást a karácsonyelő, mivel csak javítással foglalkozunk Bár az igazsághoz tartozik, ha , nem is nézném a naptárt, ak- 1

kor is tudnám: rövidesen itt a karácsony. Ilyentájt már hozzák élezni a kisebb-nagyobb késeket és húsdarálókat. Szükség lesz rájuk disznóöléskor.

Gajzágó Jolán, a Szentendrei Szolgáltató és Ipari Szövetkezet fotoműtermének vezetője:

— Nekünk kimondottan jól jön a karácsony. A téli hónapokban holtszezon van nálunk. Az esküvők lezajlottak, ritka Szentendrén a decemberi házasságkötés. Ilyenkor hozzák a gyerekeket a fényképészhez, az ő képükkel ajándékozzák meg a szülőket, a nagymamákat.

Tej, hús, bor, fenyőfa

Koczor Lajos, az új bevásárló központ ABC-áruházá- nak igazgatója:

— Várjuk a rohamot. Gondunk, hogy kicsik a raktáraink. Ennek ellenére igyekszünk kielégíteni vásárlóink élelmiszerigényét. Számításaink szerint a karácsonyt közvetlenül megelőző néhány napon a szokásosnál is nagyobb lesz a forgalom. Emiatt tervezzük mintegy tízezer liter tej, harminc mázsa hús, huszonöt-harminc mázsa kenyér, sok ezer üveg üdítő- és szeszes ital eladását. Sőt, ezer folyóméter — ez körülbelül ugyanennyi darabot jelent — fenyőt is rendeltünk a hozzávaló nyolc mázsa szaloncukorral, két mázsa csokoládédísszel, habcsókkal együtt. És természetesen másfajta édességgel is szolgálhatunk. Ha hiány lenne a nagy dömping idején, azt is gyorsan pótolhatjuk — lesz rá lehetőség.

Szabó Katalin, a Jókai téri virágpavilon eladója:

— Az időjárást okolom, kevesebb virág kelt el idén, mint tavaly. Szegfűnk például alig volt. Azért számítok rá, hogy a család ünnepén nagyobb vásárt sikerül rendezni. Minden eshetőségre készen, rendeltem száz szál rózsát, kétszáz szegfűt, ötven cikláment, fokföldi ibolyát, és a különlegességet kedvelőknek orchideát, gerberát. December 24- án nem maradnak virág nél' kül az Évák.

Präger György

lésre, hogy míg öt évvel ezelőtt 60 millió forint volt, az idén 115 millió lesz a termelőszövetkezeti beruházások értéke. Ismét csak egy mezőgazdaságból vett példa — hiszen a dabasi járás mezőgazdasági terület —, a közös gazdaságokban öt éve 148 millió forint volt - az állóeszközök nettó értéke, ami 1974-re 600 millióra növekedett.

Természetesen a dabasi tanácskozáson túlnyomórészt termelési kérdésekről vitáztak. Javaslatokat hallhattak a részvevők a jobb üzem- és munkaszervezésre, gyakorlati tanácsokat az eszköz- és üzemanyag-takarékosságról. Többen az újítómozgalom fölívelését sürgették. Követendő példákat jegyezhettek föl a jelenlevők. A minőségi munkáról szólva Hrubos Sándor, a helyi vízműtársulás brigád- vezetője elmondta, hogy egyetlen faluban sem akarnak rossz emléket hagyni maguk után, ezért, ha előfordulna, hogy valamely munka hibásan készül el, azt munkaidő után helyrehozzák. Korsós József, a dunaharaszti Sütőipari Vállalat brigádvezetője arról számolt be, hogy a vállalat gazdasági vezetői és a pártszervezet tervkészítéskor a szocialista brigádokkal is konzultál.

A közellátás: kötelezettség

Számos hozzászóló reagált Ihászi József vitaindító előadásának ama részletére, amelyben azt fejtegette: milyen kötelezettségeket ró a ZQldségellátás a járás gazdaságaira. Velikovszki László, a dabasi Fehér Akác Tsz küldötte megemlítette, hogy jóllehet alacsony aranykorona értékű földeken gazdálkodnak, s a rendkívül munkaigényes zöldségtermesztéshez nem is rendelkeznek mindig kellő számú kétkezi munkással s noha az ágazat ráfizetéses volt, a község ellátása érdekében mégis termesztettek zödséget. A munkaerőgondokat érzékeltette Heffer Jánosné, a dabasi Szikra Tsz brigádvezetője, elmondva, hogy brigádjuk taglétszáma 24-ről 16-ra morzsolódott, közülük is öten-ha- tan mindig betegek. Amin semmi csodálnivaló nincs, hiszen valamennyien 55—60 év körüliek, a fiatalok messze elkerülik a kertészetet. Mindehhez Buják János, az inárcsi gazdaság párttitkára hozzátette: éppen ezért kellene még inkább érdekeltté tenni a kertészetben dolgozókat.

Ha már az időjárási viszontagságoknál tartunk, idézzük Janicsák Lénárdot, a Fehér Akác Tsz brigádvezetőjét, aki elmondotta, hogy az idei rendkívüli őszön, amikor nyújtott műszakban, öt egymást követő vasárnapot dolgoztak le, törték a kukoricát, szántották-vetet- tek a gazdaság dolgozói, még arra is futotta erejükből, hogy fejenként húsz óra társadalmi munkát végezzenek, beteg társaiknak segítsenek a háztájiban.

A szocialista brigádtagoktól megkívánt példamutatás sokszor valóban szinte erejüket meghaladó tettekre készteti őket. Bálint Istvánná — aki szintén a Fehér Akác Tsz-t képviselte — mondta el, hogy a kertészetben dolgozó asszonyok közül sokan fáradságos munkájuk, otthoni teendőik ellátása mellett végezték el a nyolc általánost.

Nem formalitás ma már, hogy beírják a brigádnaplóba: vállaljuk általános és szakmai ismereteink gyarapítását. A Pest megyei Iparcikk-kereskedelmi Vállalat konfekcióüzemében — mint arról Osváth Sándorné beszámolt — huszonhármán szereztek szakmunkásképesítést. Nem azért mennek el moziba, színházba a brigádtagok, mert szokás az ilyen vállalás, hanem — Bu- csics Jánosné inárcsi tsz-tag

szavaival: — néha egy kis kedvet ád egy-egy jó színielőadás.

A kollektíva ítélete

Erősödik a szocialista brigádok tagjainak öntudata is. Varga Éva, a dabasi Szikra Tsz versenyfelelőse újságolta, hogy a gazdaság vezetői a brigádokat jutalmazzák, nem személy szerint a brigádtagokat. így a kollektívák igazságérzete érvényesül a jutalom odaítélésekor.

Egy gondolatot írjunk ide még végezetül. Ihásza József mondotta a tanácskozás tapasztalatait összegezve: minden gazdaság, üzem és egyéb intézmény vezetőjének kötelessége támogatni a szocialista brigádokat, segíteni tagjaik művelődését, meghallgatni szavukat és adni véleményükre, s észben tartani, hogy nem a dolgozók vannak a vezetőkért, hanem éppen fordítva.

A. Z.

A kongresszusi vátlslás nyomán

Takarékszövetkezeti község lett Szigethalom

— A Dunaharaszti—Taksony Takarékszövetkezet dolgozói kongresszusi versenyének egyik jelentős eredménye, hogy a jövőben már Szigethalom lakossága is igénybe veheti a pénzintézeti szolgáltatásokat. Üjabb, csaknem 400 ezer forint értékben részjegyet kellett összegyűjteniük ahhoz, hogy a szigorú rendelkezés feltételeinek eleget téve, Szigethalom községre kiterjeszthessék működési körzetüket. Céltudatos szervező munkával sikerült ezt teljesíteniük. A község lakosságának pénzügyeit egyelőre a takarék- szövetkezet központja intézi, de hamarosan, talán már az év végével kirendeltséget is nyitnak a községben.

A kongresszusi verseny eddigi eredményei között említhető meg az egyszerűsített áruvásárlási hitel intézése a taksonyi iparcifck-szaküzlet- ben. Az igényléssel összefüggő teendőket a bolt dolgozói vállalták át.

Az építési kölcsön 8 százalékos kamatát 7 százalékra mérsékelte a takarékszövetkezet igazgatója, s a gazdálkodás eredményétől függően további kedvezmények is várhatók.

A Coopturist szövetkezeti utazási iroda megbízásából az idén kapcsolódott be a takarékszövetkezet külföldi társasutazások szervezésébe, lebonyolításába.

Első széria — kisbuszokból

Az. Ikarus Karosszéria és Járműgyárában megkezdték az IK—211-es típusú, úgynevezett munkásautóbusz első ötven darabos szériájának gyártását. A BNV-n nagy sikert aratott kisbuszokat munkásszállításra szánják. Az IK—211-es magyar—NDK kooperációban készült: az IFA motort és a fődarabokat a baráti ország szállítja. Az új gyártmányra is érvényesek az Ikarus család jellemzői: biztonságosak, korszerűek és kényelmesek. A vezető dolgát hidraulikus kormányszerkezet könnyíti.

A

z úgy volt a közeljövőben, hogy először a Véga 5. válaszolt hívó jeleinkre; az ott lakókat válaszuk madárszerű dallamáról elneveztük csicsereknek. Roppant értelmes lények lehettek, mert matematikai jelentkezésünkből mindjárt kikövetkeztették, hogy a fejlődés mely fokán állunk és be sem várva az első üzenetre adott válaszunkat, folyamatosan nyelvi leckékben részesítettek, majd kifejezték óhajukat, hogy száz legnevezetesebb egyedünk műveit, illetve tetteinek ismertetését közöljük, hogy történelmi és értelmi áttekintést kapjanak rólunk.

így ült össze az ENSZ és az UNESCO által külön erre a célra létesített Koponya Tanács — a sajtó, a rádió, a tv, csak így hívták, mert minden ország igyekezett legjobb koponyáit delegálni a Tanácsba. Volt is ott aztán egyetértés! Bárki bárkit javasolt a Százak közé, kitört a taps és az egyhangúság. Persze, persze, ez is, az is méltó, legyen benne. Gyűltek is minden nemzet írói, hadvezérei, minden szakág tudósai, a gyakorlat és az erkölcsi világ nagyságai — mind, mind rákerültek a listára. Úgyhogy végül csupán egyetlen bökkenő volt, de az jókora: 365 személyt fogadtak el.

Most aztán szükség volt a Koponyák bölcsességére. Akadt is belőle. Először felfedezték, hogy a nevek száma éppen azonos az esztendő napjainak a számával — maradjon hát mindahány, javasolták többen. Mások azonban felhívták a figyelmet arra, hogy esetleg a csicserek azt hiszik majd, hogy mi 365-ös számrendszerben gondolkozunk és akkor minden eddigi kapcsolat jó ideig megreked. Ekkor előálltak a Kegyes Csalás gondolatával. Például itt van Tolsztoj — miért kéne a Háború és békét közvetíteni, elég az Iljics Iván halála, és abba, mintha Iljics Iván halálos ágyán olvasná, bele lehetne iktatni Julius Caesar történetét. Ám ezt is elvetették azzal, hogy nem kezdhetjük a csicsereknek hamisítással, mert aztán ha felfedezik, ők is hamisítanak, esetlég egy gravitációs képletet, és ha ezt alkalmazzuk, úgy szétmegyünk, mint puliszka a centrifugában. Akkor valaki azt javasolta, hogy kezdjenek el rostálni. Ezt elvileg el is fogadták, de hiába, a Koponyák csak afféle megalkuvó értelmiségiek voltak, senki sem merte elkezdeni a húzási indítványokat. Végül is úgy határoztak: szavaznak. De hogyan? Titkosan. És ki számlálja meg a szavazatokat? Erre senki sem vállalkozott. Felmerült az elektronikus szavazás gondolata, de még mindnyájan emlékeztek a botrányra, amikor egy céntenáris bankett utón az ENSZ- ben számosán rossz gombot nyomtak meg és így világtilalmat fogadtak el a szeszes italokra, minek következtében a legtöbb ország költségvetése felborult és ezek nem fizették be az ENSZ-tagsági díjakat.

No, hát így kerültem én is a szavazatszámláló bizottságba, mert a Koponyák közjegyzői különbizottság alkalmazásában állapodtak meg. Számoltunk is, aztán összenéztünk, a fejünket vakargattuk és elkezdtünk elmélkedni.

— Jézust értem, miért esett ki — mondotta afrikai társunk. — Nyilván mellette szavaztak a keresztények és mohamedánok, tartózkodtak a buddhisták és ellene voltak az ateisták.

— Igaz, igaz — mondotta az európai. — Napoleon esete is világos. A pacifisták ellene vannak.

— De miért kapott annyi ellenszavazatot Shakespeare? — kérdeztem én.

— A kínaiak ferde szemmel néznek rá — mondotta az amerikai. — De Einstein? Mi a bajuk, kinek lehetett baja Einsteinnel?

— Tudós irigység — vélte valaki.

— Vagy talán, hmm, szóval titkos szavazáson számolni kell még a faji előítéletekkel.

— Végül is bekerültek a száz közé — fordította meg a vállát egy ázsiai közjegyző. — De Buddha kiesett, miért?

GOMBÓ PÁL:

...ZAT

Szavazat @

— Nem biztos, hogy élt — vélte egy tag. —

Ügy tartották, nem közvetíthetünk mítoszokat. . t

— Jézus sem biztos, hogy élt — vágott vissza az ázsiai.

Erre parázs vita kezdődött, jómagam azonban nem vesztettem el a fejemet.

— Közjegyzők vagyunk, a dolgunk hitelesen és hitesen összeszámlálni, nem megítélni.

Ebben mindenki egyetértett. De ha a vitát abba is hagytuk, a megvitatást nem.

— Edison miért esett ki?

— Nincsen rá ésszerű ok. Hacsak....

— Hacsak?

— Hacsak az nem, hogy a javasló úgy nevezte őt: a Menloparki varázsló. És, mint tudjuk, egész földrészeken a varázslóknak rossz hírük van.

— Ugyan! — kiáltott fel egy ellenhang — Koponyák gyűltek itt össze, nem naiv laikusok. Inkább az lehet az oka, hogy amerikai és őket nem nagyon szeretik.

— Igen, persze — mondotta valaki más —, mert másrészt nyilván az imperialista hatalmak tudósai szavaztak Marx ellen.

— Jó, de kinek fájt Aristoteles?

— öt török öt görögöt dögönyöz — düny- nyögtem.

— És Flemming? A penicillinnek is van ellensége?

— Biztosan valaki allergiás rá. Mármint a penicillinre.

Így hát egészen jól elcsevegtünk — egyre inkább csendes derűvel, mert végül is mi nem szavaztunk, mi csak számláltunk. Aztán elkészült a hites beszám'oló, mindegyikünk ráütötte pecsétjét és indultunk a tanácsterembe kihirdetni az eredményt.

A jelentés felolvasása ram hárult — öt nyelven szinkron tolmácsolták szavaimat:

— Egyetlen jelölt nem kapott egyetlen ellenszavazatot sem — kezdtem — éspedig Polkodalinghamaju Tóbiás, szntamirkói költő...

— A terem felzúgott: „Ki az?”

Tovább akartam olvasni, de ekkor már kórusban érdeklődtek, hogy ki az, ki az? — mire az elnök megszakított és kérte, hogy jelentkezzék, aki javasolta.

— Felállt erre a szntamirkói küldött, az ország Irodalmi Akadémiájának elnöke és a beálló csendben így szólt:

— Meg kell köszönnöm hazám és magam nevében az elismerést. Nagy öröm számomra, hogy a mi jelöltünk ellen senki sem emelt kifogást, hogy senki e teremben nem talált okot arra, hogy jelöltünk tevékenységét ne méltányolja. Mindazonáltal egy csekély helyreigazítás szükségessé válik, mert koszorús költőnk neve Sinderlamankol Hi- baju, Polkodalinghamaju Tóbiás pedig annak a regénynek a címe, amellyel hozzájárult az emberiség közös kultúrája kincsestárának gyarapításához. Javaslom, hogy a döntést ebben az értelemben igazítsuk ki.

A Koponyák, akik eddigre már nagyon, fáradtak, éhesek és türelmetlenek voltak, egyetértettek az elnökkel abban, hogy új szavazást kiírni értelmetlenség volna, s a helyesbítést elfogadták.

így történt, hogy a csicserek a Véga 5-ön az emberiség irodalmáról és történelméről, mindenekelőtt a szavazatok száz százalékával kiválasztott szntamirkói regényhős viselt dolgaiból alkotott képet és ezért néhány évszázadig nyilván nehéz lesz lebeszélni őket arról, hogy azt higgyék, mi még az űrkorszakban is törzsekbe szervezve küzdünk az emberevés maradványai ellen.