Pest Megyi Hírlap, 1974. november (18. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-07 / 261. szám
1974 NOVEMBER 7., CSÜTÖRTÖK t'tictá MEGYEI mj/jr W VIWlflD 9 FAZEKAS LAJOS VERSEI: Darabja vagyok Barbár-kusza táj, foglya: a szívem. A nyár fűszagú erdőkön pihen. Fa-sors az enyém: erős gyökerek húznak le s kötnek; el nem mehetek. Darabja vagyok én is e tájnak, mint a szírt, hol szép sasok tanyáznak. Az illatokat magamba szívom. Gyökér vagyok, ág, lomb, virágszirom. Nincs rajtam más, csak tüzes fényruha. Az ég: felhőtlen szabadság, ura a Nap; s míg forró szélben ring az ág, álomba ejti kicsit önmagát. Fölráz a szél Az évszakok színei hullnak, a nyáré is. A porszemek a fénybe szállva fénnyé válnak SARANDI JÓZSEF VERSEI: Vállalt utadért Mosoly-álarcok mögül fúj, sziszeg a vaksi gyűlölet, döglött, közömbös szavaktól rándul görcsbe az ideged. Spicli! süti rád bélyegét a gyökértelen. Ö maga kémleli árva tetteid, s övé az egzisztencia. Áruló! szövi hálóját köréd a nép már néptelen fia. Benned idő munkál, benne a bamba türelem. Gyűlölnek vállalt utadért. Hites hited fáj, haragod, s hogy nem adod föl magad — magadnál alább nem adod. Támadásban Kiss Attila grafikáj'a /C-U'yßNit^ LÁSZLÓFI ZSUZSANNA: Brigádkölcsön em lehetett sokáig rossz kedve valakinek a brigádban. Vagy elmúlt csak úgy magától, a többiek között, vagy ha nem, a brigádtagok tettek róla, hogy elmúljék: Két munkadarab közötti időben volt egy perc rágyújtani, beszélgetni is. Itt, a műhely sarkában, hamar kirukkolt mindenki az aznapi természetével. Ha csak egyszer mordult valaki a másikra, még nem tűnt fel. De, hogy fél nyolcig kétszer ráförmedjen az anyagmozgatóra, s egyszer se kezdjen jóízű beszélgetést! És éppen az öreg! Nyolc óra körül már mind a tizenkettőn őt figyelték. Persze csak lopott pillantásokkal, de ezek úgy ugrálták körül alakját, hogy szúrtak, mint a tű. Legalábbis az öreg úgy érezte. — Na, mi van, na!? — fordult egy bődüléssel a legváratlanabb pillanatban szembe a többiekkel és előreszegte fejét, úgy bámult rájuk. — Nekem nem lehet rossz kedvem? Olyan meghökkentően szokatlan volt az Öreg ebben a helyzetben, hogy csaknem általános nevetés robbant ki. De Hujba Feri hirtelen beindította kését és a ritmikus zümmögés megnyugtatta a kedélyeket. Folytatták a munkát. E bédelni nem ment velük. Amikor visszajöttek, ott cigarettázott a gépe mellett. — Ma leírom magam. Úgyis régen ittam utóljára. Hát minek vigyem én haza a pénzt? Fizetés is, nyereségrészesedés is — mégis baj van velem! Hát majd most kijön abból, amit ő maga keres ... Ma^d meglátjuk! — Aha, összeveszett az asz- szonnyal... Biztosan megint szétszedte a rádiót, vagy áramot vezetett a kerítésbe — ahol a nyaralásra gyűltek a százasok — és az öreg zsebébe vándorolt, erősen megváltozott rendeltetéssel. — Aztán miből iszod le magadat? — jó félóra nyúlva hangzott el a kérdés. Mihály küldte, inkább számonkérő, mint kíváncsi hangon az Öreg felé. — Az, miből is? — Megint mind ránéztek. Talán első haragja azt formálta volna szavakká: mi közötök hozzá? De csak mérgében mondta volna, s hamar rájött, nem rájuk mérges, dehogyis a fiúkra. S nekik közük is van az ő dolgához! Ha hónápokig kísérget- hették Kiss Gézát az üzemtől hazáig, nehogy eligya a fizetését (ő is hányszor kísérte!), akkor miért ne kérdezősködhetnének most tőle? — Ebből ni! — derékban kettőbe hajtott százasokat tett le az acélfényű gépre s rácsapott súlyos tenyerével. O ttmaradtak az oktatáson. Kolesza még az öltözőben kölcsön kért egy százast „holnap- útónig”, majd Hujbának adott kettőt, hogy ma megvehessen valami ajándékot, aztán meg Mihálynak is kellett egy. Az óra végére elfelejtette, hogy háromnak már adott kölcsön, csak mikor Szabadinak átnyújtotta az utolsó százast, döbbent rá, hogy ma már nem lesz ivászat. Másnap sem múlt el a morcossága. S hogy nem békült ki az asszonnyal, mutatta az is, hogy a félretett pénz másik fele ott lapult a kabátzsebében. A fiúk pénzmentő akciója még egy fordulatot követelt. Jókedvükből, komoly törődésükből futotta a következő cselre is. Az öreg éppen Kollár mellett állt, amikor brigádtársuk, Zsiga is odalépett hozzájuk. Kollár volt a brigád „felvásárlója”, tojást, szalonnát, nyaranta eltevésre gyümölcsöt hozott falujából. Zsiga lépett működésbe. — Mondtad, hogy tudsz szalonnát hozni. Kellene vagy három kiló — szólt Kollárhoz. Kollár értett a szóból. — Neked meg sonka kellene, nem? — fordult az öreghez. — Tudsz hozni? — Persze, most van éppen neked való: kevés szalonnával, sok hússal. Ide a pénzt, holnapra hozom. így hát aznap sem volt ivászat ... Nem tudni, a sonka békí- tette-e össze az öreget a feleségével vagy más. Csak any- nyi biztos, hogy a legközelebbi fehérasztal melletti brigádtalálkozóra együtt jöttek. Már az asszonyok mind ismerték egymást, hamar megeredt a társalgás. — Milyen volt a sonka Gáspár néni ? — kérdezte egy- szercsak Kollár nevetősen az Öreg feleségétől. — Igaz is, fnajd elfelejtettem: én egy százassal jövök. — Ezt már Kolesza tette hozzá. — Én kettővel... — szólt Hujba Feri. — Az enyém is itt van — nyújtotta a pénzt Mihály. A mikor Szabadi letette az asszony kezébe az ötödik százast, a meglepetéstől elszótlanodott Gáspárné férje felé fordult. A fiúk is mind az öreget figyelték. Hujba Feriből végre kirobbant a régóta visszafojtott nevetés. — Ejnye, hát ti, háttí,... Nahát! — az öregből csak ennyi szó futotta. Aztán együtt nevettek, nevettek sokáig. a kopár-szürke táj felett. Megkötődtem, mint fák a földben, álmaim csöppnyi darabján. Égett, pöndörült levél röppen, — mintha takaró hullna rám. A csönd elnyomott. Fölráz a szél, szájában föld-szagot cipel, leteszi elém; s bírókra kél az ég szálfás hegyeivel. Tükör vagy Jársz és nézel, tükör vagy, ha kél a nap, ha jő az est, ki visszanéz rád mintha ten- magára, káromkodik vagy nevet. félhangosan „adta tovább” a szavait Kolesza, aki fején találta a szöget. Az öreg előző este valóban összeveszett a feleségével. Szokása szerint szerelt valamit, az asszony meg szólt érte. Szóval így kezdődött. Azzal végződött, hogy a nyereségrészesedés fele kikerült a szekrényből — A puskás férfi komoran a palota felé sandított, s ingerülten így válaszolt: — Mi az, kiskatona, az égből pottyan- tál ide? Ez a Kseszinszkaja palota... A bolsevikok szállták meg. Andrej elnevette magát. Tehát minden rendben van, bemehet. Bevereked- te magát a ház előtti tömegbe, s a bejárathoz furakodott. Ráförmedtek, lehordták. de ő makacsul törtetett előre. A tornácon megállította egy magas, munkás kinézésű legény, a viborgi városrészből lehetett, övén pisztoly lógott. Andrei gimnasztyorkája zsebéből előhúzta megbízólevelét. A legény végigolvasta, majd barátságosan elmosolyodott: — Menj csak! Derék dolog! Bemész a terembe, ott majd megkérded valakitől. —----------j az előcsarnokba. Itt Be lépett | ugyanakkora tömeg volt, mint az utcán. A ápcsőn papírkötegekkel hadonászó em- ierek száguldoztak, hármasával ugrál- ák át a lépcsőfokokat Lehetetlen volt 'alamit is megkérdezni tőlük. Jöttek i Vasziljevszkij sziget és a viborgi vá- osrész gyáraiból és üzemeiből, a KÖr- satornán túlról. Ligovkából. Volkov- ól. Golodajból. a kikötőből, a páncél- mtós és gránátos hadosztálytól, a balti lotta téglabörtönéből. Jöttek hptároza- okkal. követelésekkel, a dolguk után ragy csak úgy egyszerűen, hogy meg- örduljanak ezekben a forró helyiségeken, beszívják eleven, vihart jósló levegőjüket. Ide hozták páncélautón Leiint a Finn-pályaudvarról, aki pihenés léikül azonnal bekapcsolódott a harcba. Ezeket az ablakokat lőtték éjszakánként a Péter-Pál erődből s ide érkeztek a harag és félelem névtelen levelei is. Ez az épület volt a proletariátus nagy háborújának főhadiszállása. Andrej befurakodott egy nagy, világos terembe, amelynek üvegfala a télikertre nézett. Néhány asztal állt a teremben, s a mögöttük ülőket sűrű gyűrűbe fogták a látogatók. Andrej zavarodottan körülpillantott, nem tudta, kihez forduljon, kit kérdezzen. S ekkor az egyik oldalajtón szürke ruhás, alacsöny növésű férfi sietett be. Kezében papírlapot tartott. A többiekkel ellentétben nyugodtan lépdelt. Kis bajsza alatt ajka mozgott, mintha magában olvasná, ami a papíron van. Az arca furcsán ismerősnek tűnt. Andrej- től néhány lépésnyire megállt, s körbepillantott a zsibongó termen. Andrej az alkalmat felhasználva megszólította: — Hallgasson meg. elvtárs. Kihez forduljak? A frontról jövök. Elhoztam a hadosztály kitüntetéseit a „Szoldatszka- ja Pravda” pénztárának. De itt akkora a futkosás, hogy azt sem tudom, hol a fejem. A férfi hunyorított, majd szelíd mosollyal végignézett Andrejen. — Aztán sok van-e a György-kereszt- ből? — kérdezte kissé raccsoíva. — Van vagy kilencszáz. Több mint egy púd. — A szürkeruhás férfi elnevette ma— Nem rossz ... Egész kis bank. fcézenfogta Andrejt, s a télikert dombjához vezette. — Mihail Vasziljevics — mondt*. — Itt ez az elvtárs. egyenest a frontról jött. BÍhozta elvtársai kitüntetéseit a „Szoldatszkaja Pravda” részére. Egy egész zsákkal. Vegye át tőle. s beszélgessen el vele. mi a helyzet a fronton. Az asztalnál ülő katona megkérdezte Andrejt, honnan, mikor érkezett, melyik hadosztálytól. A zsák láttán elcsodálkozott, s megkérte, állítsa a falhoz. — Nem lopják el? — Nem. Amíg itt ülök, legyen nyugodt... — nevette el magát Mihail Vasziljevics, s tovább beszélgetett Andrejjel, aki nyugodtan és pontosan válaszolt kérdéseire. Egyes válaszait Mihail Vasziljevics feljegyezte noteszébe, majd megkérdezte, sokáig marad-e Pet- rográdban. — Elutazása előtt szaladjon be, egy kis irodalmat kap tőlem — fejezte be a beszélgetést, s a kezét nyújtotta. — Én még azt is... nem lehetne-e valahogy Lenin elvtársat is látni? Mihail Vasziljevics csodálkozó szemmel pillantott rá. — Hiszen az elvtárs éppen az imént látta. — Hol? — kérdezte Andrej értetlenül. — Vele jött ide hozzám, Lenin elvtárs ismertetett össze bennünket. I------------------------ öntötte el Andrej Ke serű harag szívét. Nagyot só------------------------ hajtott, s ráförmedt Mihail Vasziljevicsre. — Hát mi az ördögnek nem mondta előbb! Mihail Vasziljevics felkapta a fejét, már épp meg akart haragudni, de meglátta Andrej elkeseredett arcát, s elnevette magát. — No, te csodabogár — mondta. — Hát honnan tudtam volna, hogy nem ismerik egymást. Kéz a kézben jöttek, gondoltam, barátok. Semmi baj. ne búsuljon. Jöjjön el este. Vlagyimir Iljics beszédet mond az erkélyről. Akkor majd nemcsak láthatja, de hallhatja is őt. Andrej eltávozott az asztaltól, s a kijárat felé törtetett. Figyelmesen méregette a szembejövőket. Azt remélte, talán még egyszer megpillantja Lenint. Többet azonban nem látta. Mérgesen hagyta el a palotát, ebédelni ment. De elhatározta, feltétlenül visszajön, s vé- gigállja, ha kell, az egész éjszakát is, csákhogy hallhassa Lenint. Fordította: Földeák Iván Bérmunkás ballada Illusztráció József Attila költeményéhez Varga László metszete
