Pest Megyi Hírlap, 1974. november (18. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-06 / 260. szám

/ PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A CEGLÉDI JÁRÁS ÉS CEGLÉD VÁROS XVIII. ÉVFOLYAM, 260. SZÁM 1974. NOVEMBER 6., SZERDA Köszöntő helyett Háromnegyed évszázad ABONYl KRÓNIKA tJnnepségsorozat kezdődött Rajz- és bélyegkiállítás Szovjet együttes sikere A szovjet művészegyüttes műsorának egyik jelenete. Ügy érzem most magam, mint az esetlen, bátortalan kamasz, akinek szerelmes le­velet ír a tolla egy szépséges lányhoz. Te gazdag, és friss életű, jót s jól teremtő, !kedves .alma mater! Hogyan is lehetne el­mondanom az elmondhatfvt- lant? Megilletódött arcok Ünnepi délelőtt. Az utcákon száraz leveleket űz a csapős novemberi szél. Mintha a le­győzhetetlen idő fürge szolgá­ja volna, ki letépi éveinket, tovakergeti napjainkat. Het­venöt év! Háromnegyed év­század — tisztes emberöltő. Ennyi idős a ceglédi Kossuth Gimnázium. A művelődési központ szín­házterme zsúfolásig megtelt. Nem a ruhák varázsolnak ün­nepi hangulatot, hanem a megilletődött arcok, az emlé­kek melegét tükröző tekinte­tek. Köszöntik a kedves isko­lát, s az újrateremtő napot is: Cegléd felszabadulásának 30. évfordulóját. Hadd áruljam el neked, kedves iskolám, talán vala­mennyiünk titkát: miközben az ünnepi nyitányra várunk, emlékezünk. A hatalmasnak tűnő kapu egykor kitárult előttem. Báto­rítóan indított feléd édes­anyám, s te magadhoz fogad­tál, ö életet, te életre szóló hi­tet adtál. Falaid között tanul­tam meg, mint diák, majd mint tanár, hogy mit jelent a munka szépsége, a becsület tisztasága, az alkotó küzde­lem és az egymást tartó ba­rátság. Ugye, érted már rneg- hatódásom, ha olykor-olykor újra belépek kapudon? Népes család Csodát műveltél, kedves is­kolám! Ki látott még ilyen vi­rágzó újjászületést hetvenöt év után? Friss, pezsgő pedagó­giai alkotóműhelynek adsz ott­hont. igaz, falaid dereka megroppant, gyógyító munkás­kezekre vársz. Mégis elöl jársz az országban: bölcsődben a jövő iskolája emberesedik. Örülj, szép az ünneped! Összejött népes családod. Nézz csak Végig rajtuk! ö mérnök, a másik tudós, amaz ezermes­ter, ez művész, azt kitüntették. Most itt mindenki egyforma: mind diák. A tizennégy éves is, a nyugdíjas is. Messzire hangzó csengőszó — az emlé­kezés — hívta ide az egykori és a mai diáksereget, s kez­dődik a tanrenden kívüli, leg­szebb óra. Figyelj csak, milyen okosan és szépen „felel” Körösi Erzsé­bet III. A osztályos tanuló: — Büszkén jelenthetjük ki, hogy az öreg iskola szellemi’ frisseségnek örvend. De fáj a szívünk, látva, hogy teste, épülete megrokkant. Remél­jük, hamarosan eldobhatja az emeleteket tartó „mankóit”. Radványi Nagy József igaz­gató emelkedik szólásra. A két évforduló természetes egy­séget alkot. Az intézet Cegléd felszabadulása óta tudja ma­radéktalanul megvalósítani a nagy pedagóguselődök céljait: a munkás-paraszt származású gyerekek sokoldalú képzését. Néhány évtizede még messzi­re látszott a gimnázium tor­nya. Ma már eltörpül a körü­lötte magasodó toronyházak, új lakótelepek között. Lám, így fejlődik városunk! Rólad szól elismerő szava­kat Hargitai Károly, a Pest megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője. Kossuth neve és szelleme irányította a 75 év munkáját. A haladó múlt erkölcsi tőkéjét őrzi és kamatoztatja a mai, korszerű iskola. A nevelőtestület fő tö­rekvése: a tehetséggondozás, melynek országos sikerek jel­zik eredményét. Vastaps Tudom, örömmel hallod, kedves iskola, hogy milyen ; nagy tudású, emberségből pél-' I dát adó pedagógusok taníta­nak ma is falaid között. Har­gitai Károly az Oktatásügyi Minisztérium kitüntetéseit ad­ja át ennek elismeréséül. Az oktatásügy kiváló dolgozója lett Tóth Mihály, Bogdán Zol­tán, Kis Lajos és Tűri Béla. I Miniszteri dicséretet kapott Tóth János és Velkey Pál. Ki­váló dolgozó kitüntetésben ré­szesült Kürti Béláné gondnok és Mucska Vendelné hivatal- segéd. Amikor Hargitai Károly ar­ról beszélt; hogy Radványi Nagy József igazgató 1957 óta önálló korszakot teremtett az iskola életében, felzengett a vastaps. Zúgott, talán öt per­cig. „Józsi bácsi” megtörtén ült, lehajtotta a fejét. öt hiába kérdezed, magáról nem beszél. De — nézd ezt az arcot! Nézd ezt a tekintetet. Ugye, tudod már a lényeget szavak nélkül is? Ismered már a szigorú akaratot, az ön­emésztő harcot az iskoláért, a A hétfői abonyi emlékmű­avató ünnepségen, amelyről lapunk tegnapi számában részletesen beszámoltunk ol­vasóinknak, ott volt a fel­szabadító szovjet hadsereg három egykori katonája is: harminc évvel ezelőtt ők is részt vettek a harcokban, majd a rend helyreállításá­ban. Valamikor ő is... Vitalij Fedorovics Sarov el­gondolkodva jártatta tekinte­tét az emlékmű négy sar­kán posztoló magyar kato­nán, rendőrön, munkásőrön és szovjet kiskatonán. Régi emléke elevenedett fel: va­lamikor ő is így állt Abony- ban, egy szerényebb emlékmű előtt, egyenruhában, kemé­nyen szorítva fegyverét, szo- bormereven. Az ünnepség után ezeket mondotta: — Ezerkilencszáznegyven- négy őszén magam is itt har­coltam alakulatommal Abony térségében, majd folytattuk küzdelmes utunkat, üldözve az ellenséget nyugat felé. Egy idő múlva, miután a háború véget ért, ismét Abonyba ve­zényeltek bennünket, rövid időre. Akkor tudtuk megadni az illő végtisztességet hősi halált halt elvtársainknak. Sírhantjaikkal egy időben emeltük az első emlékművet, melynek avatására meghívtuk a helybeli vezetőket,, akik­kel szoros, baráti kapcsolat alakult ki. A megható ese­ményt fénykép örökítette meg, amelyen én is rajta vagyok, mint a díszőrség tagja. A kö­zelmúltban levélben küldtem el a felvétel másolatát az abonyi nagyközségi pártbi­zottságnak. örültek, amikor rosszat bátran megnevező nyíltságot, a mindig jobbat akaró türelmetlenséget. És ugye, érzed a meleg embersé­get, a szótlan szeretetet, látod a tiszta egyszerűséget? A 25 évvél ezelőtt érettsé­gizettek nevében Gergely Já­nos, a pécsi Pedagógiai Főis­kola tanára beszél. Cegléd fel­szabadulásának pillanatait is felidézi: diáktársaival fel­másztak a református temp­lom tornyába és három órán át kongatták •> harangokat. ★ Megható jelenet: kart karba öltve énekel az ünneplő se­reg. Zeng a terem: „Gaudea­mus igitur...” Fogadalmát zúgja a kórus: „Tiszta szívvel járunk a holnap útján”. Költői Ádám Benedek Péterről - a Kortársban Féja Géza tollából a Kor­társ 11. számában szép meg­emlékezés jelent meg a Képek és sorsok sorozatban, Benedek Péter Cegléden élő paraszt­festőről. A lírai sorok figye­lemfelkeltve jelzik: az idős, csodálatos színeket használó művész „képei világkörüli út­ra indultak”. felismerték rajta a régi elv­társakat, barátokat. Jó érzés látni a változást V. F. Sarov ma a tánciszki járási szovjet titkára. Katona­társa, akivel ellátogatott, Vlagyimir Tyimofejevics Cser- nyisov, jelenleg a Szovjetunió energiagazdálkodási minisz­tériumához tartozó külszíni bányafejtési igazgatóság osz­tályvezetője. Ö is meleg sza­vakkal beszélt a harminc év­vel ezelőtti emlékekről. — Tizennyolc éves fiatal katona voltam. Hajdúszo­boszló, Törökszentmiklós, Televízió az iskolának Ünnepséget tartottak a ceg­lédi kisegítő iskolában. A kis­dobosok és az úttörők igen várták kedves vendégeiket, az iskolát patronáló Ceglédi Álla­mi Tangazdaság csemői kerü­letéből. S a város felszabadulása 30. évfordulójának napján vendé­geik nem érkeztek üres kéz­zel: televíziós készüléket vit­tek ajándékba az iskola szá­mára. Az Iskolatelevízió műsora, amely igen sokat segít a tanu­lásban, most közelebb került a gyerekekhez, még többen néz­hetik, s természetesen az úttö­rőmunkához is új ötleteket kapnak a telvízió segítségével. * Tájékoztató, térképpel Helybeli lakosok, átutazók, a város fejlődéséért sokat te­vő és itt dolgozó vidéki mun­kások, diákok keresték gyak­ran a könyvesboltban s má­sutt is Cegléd város térképét. Helyette sajnálkozó mentege­tőzést kaphattak, hogy sajnos ilyen most épp nincs, vagy esetleg egy képes levelezőlap­ra hívták fel a figyelmüket, melyen a város központjának térképe volt látható. Igen ám, de merre induljon az, aki csak a vasútállomást, a munkahely irodáit ismeri? Ceglédi tájékoztató címmel, a Magyar Hirdető ceglédi ki- rendeltsége olyan kiadványt készített, amelynek egyik ol­dalán a város térképe, a má­sikon pedig egy-egy vállalat, intézmény tájékoztatója szere­pel. A régebbi kiadású Cegléd tér­képen 232 ceglédi utca nevét tüntették fel. Ezen már 298 utcanév található, s ha nem névvel, de rajzban ott vannak rajta azok az utcák is, melyek most vannak kialakulóban, s a tanács a térkép elkészülésé­nek idején hagyta jóvá elne­vezésüket. A tájékoztatót a Pest megyei Nyomda ceglédi üzeme készí­tette el, sok ezer példányban. (e—n) Szolnok, Abony vonalán ha­ladtunk. A lakosság körében még érződött a fasiszta pro­paganda hatása, hadsere­günket kedvezőtlen színben tüntették fel. De amint az emberek megismertek ben­nünket, igaz barátság szö­vődött köztünk. Segítettünk a rend megszilárdításában, ,a közigazgatás megszervezésé­ben. — Akkor csüggedt, éhező, rongyos emberekkel talál­koztunk, ma mindenki ren­dezett körülmények között, boldogan ' és vidáman él. Jó érzés a vendégnek látnia ezt a változást, és nagy örömet Hűvös, szeles napra virradt Abony vasárnap. A házak homlokzatán szinte csattogtak a nemzeti és vörös színű zász­lók az erős szélben. Bár a négynapos ünnepi program­nak kiemelkedő része, az em­lékműavatás, melyről a tegna­pi számban jelent -meg tudó­sítás, akkor még hátra volt, az ünnepi hangulat már erősen érződött. Délelőtt 10 órakor a kézi­labdapályán sportolók, helyi és vendégcsapatok gyülekez­tek, hogy a felszabadulási ké­zilabda emléktomán mérkőz­zenek. A több mint két órán át tartó mérkőzéssorozatot vé­gül is a helyi öregfiúk csapata nyerte meg. Annak, aki mindenütt ott kívánt lenni, jóformán any- nyi ideje sem jutott a követ­kező programig, hogy ebéd­jét elfogyassza: három órakor szerez az igaz vendégszere­tet, amelyben részünk van. — Mindkettőnkre nagy ha­tással volt a jubileumi ün­nepség. A magyar nép tanú­jelét adta, hogy kegyelettel őrzi a hősök emlékét. Otthon elmondjuk majd munkatár­sainknak, a pártszervezetek­ben dolgozóknak, hogy Ma­gyarországon miként ápol­ják a hősök emlékét és a két nép barátságát. Örüli a meghívásnak Lhdislav Sladek, a szovjet hadseregben harcoló egykori őrvezető, jelenleg a csehszlo­vák néphadsereg alezredese. Kitűnően beszél magyarul. A község veteránjai körülveszik, együtt elevenítik fel az em­lékeket. — Több mint két hónapot töltöttem ebben a községben. Megalakítottuk a katonai pa­rancsnokságot, megszervez­tük a közmunkát, majd át­adtuk az irányítást a helyi elöljáróságnak. Innen Buda­pestre, majd Gödöllőre men­tünk. Az abonyi emberekkel jól megértettük egymást, bár­mire szükségünk volt, meg­kaptuk tőlük. Amíg beszélgetünk, Diósze­gi László, az Abonyi Ter­melőszövetkezeti Sportkör el­nöke lép hozzánk. Ladislav Sladek kabátjának hajtóká­jára tűzi a sportkör jelvé­nyét. A vendég elmosolyodik. Sze­rényen megjegyzi, érdekli a sport. Hazájában, társadal­mi megbízatásként, a szlovák labdarúgó-szakosztály alel- nöke. Tatán már többször járt a háború óta mint sport­vezető, és örült az abonyi meghívásnak is. ★ A vendégek egy hetet töl­tenek Magyarországon. Is­merkednek a település üze­meivel, termelőszövetkezetei­vel, a környékkel. Részt vesz­nek az abonyi ünnepségso­rozaton, majd megnézik a fővárost, kirándulnak a Du­nakanyarba. Sarov elvtárs felkeresi egy elesett bajtársa sírját, amelyről fényképet készít, hogy elvihesse a messzi szov­jet földön élő hozzátartozók­nak. T. T. képzőművészeti és gyer­mekrajz-kiállítás nyílt a pártbizottság nagytermé­ben. A gyermekektől mintegy négyszáz rajz érkezett, és ab­ból kétszázat állítottak ki. A fekete hajú Kiss Mihály örömmel mondta: — Egy subaszőnyeg faliké- I pem került a kiállításra, mely bányászt ábrázol. Nagyon bol­dog vagyok, hogy sokan lát­hatják munkám. Szívesen ké­szítek faliképet, jobban szere­tem, mint a rajzot. Alig egy órával a kiállítás megnyitása után, már a ha­zánkban ideiglenesen állomá­sozó szovjet alakulatok mű­vészegyüttese műsorának tap­solhatott a több száz egybe­gyűlt abonyi a tornacsarnok­ban. Magas művészi fokon, dallal, tánccal, hangszerszó­lókkal szerepelt, nagy-nagy si­kert aratott a szovjet; együt­tes. Az abonyi bélyeggyűjtő­kör hétéves múltra tekint vissza. t Az utóbbi fél évben már másodszor rendez színvo­nalas kiállítást. E második hétfőn nyílt meg, a felszabadulási ünnepségsoro­zat keretében. Tartalma az eseményhez kapcsolódott. Ti­zenöt gyűjtő mutatkozott be. A kiállítást Záborszky Árpád, a MABEOSZ kiállítást rende­ző bizottságának elnöke nyi­totta meg. Dicsérő szavakkal szólt az abonyi bélyeggyűjtő­kör munkájáról, a helyi ÁFÉSZ-ról, mint a kör gon­doskodójáról és támogatójá­ról, Nagy Pál ez alkalomra készített emléklapjáról és a Heiling György tervezte alkal­mi bélyegzőről. Fésű Béla budapesti kiállító anyaga a magyar—szovjet ba­rátság, a felszabadulás bé­lyegzéseit és filateliai doku­mentumait tartalmazza. Bá­rány Sándor sződi bélyeg- gyűjtő negyven éve hódol szenvedélyének, különösen a Dunakanyar, Petőfi és kora, valamint a Tanácsköztársaság témaköre érdekli őt. Ez utób­bival kapcsolatos anyaga lát­ható a kiállításon. Urban Ferenc abonyi gyűj­tőnek csaknem fél évszázada hobbyja a gyűjtés, szabadsága évről évre azzal telik, hogy az anyagot rendezi. Előfordult, hogy kórházi kezelése idejére k magával vitte, és a kórház­ban is foglalkozott vele. An­nak idején, 1945-ben, har­madmagával alakította meg Szolnokon a bélyeggyűjtő kört, és 1946-ban, szovjet se­gítséggel, ők rendezték az or­szág első bélyegkiállítását. Az abonyi körnek 1967 óta tagja. Nagy Pál, az emléklap ter­vezője ezt mondta: — Első eset, hogy ilyen em­léklapot terveztem. Munkahe­lyemen sokat foglalkoztam de­korációval, faliújság és tájé­koztató táblák készítésével. Az emléklappal azt akartam kife­jezni, hogy Abonyban novem­ber 4-én a legjelentősebb ese­mény az új felszabadulási emlékmű avatása volt. A lap­nak erre kell emlékeztetnie itt és mindenütt, mindenkit. Kép és szöveg: Gyuráki Ferenc Somody György felvétele Múlt és jelen Hárman a felszabadítók közül Hírt visznek a barátságról

Next

/
Thumbnails
Contents